Ma kedvem támadt kicsit elírogatni a kisjátékok és a technikai feladatok kapcsolatának egy olyan elegyéről, melyet a hazai edzők rendszerint fenékig megszívnak.A labdarúgás fejlődését célzó vizsgálatoknak mára egyre többször középpontjába kerül a felkészítés és az edzés újszerű lehetőségeinek kérdése. Egy hagyományos fociedzésen – talán a tiéden is – a feladatok 60%-át a technikai feladatok gyakoroltatása teszi ki és a maradék mindössze 40%-ba zsúfolódik bele minden más összetevő. Jó pár kutatóban felmerült a kérdés: a döntő többségű technikai feladatmegoldás dacára miért nem tudják egy mérkőzésen a játékosok a technikai elemeket végül tökéletesen végrehajtani?
Vitathatatlanul szükség van a technikai elemek tiszta gyakorlására, hiszen csak így lehet megtanítani különböző speciális elemeket, ilyen például a Cruyff fordulat. A gikszer ott csúszik be – ahogy a nemrég megjelent könyvemben és számos publikációmban is többször leírtam – hogy a technika önmagában való, funkció nélküli gyakoroltatása koránt sem lesz garancia arra, hogy a gyerekek e modulokat át tudják majd ültetni a valós játékhelyzetbe! Edzésen ellenfél nélkül, a saját mozgási sebességükön könnyedén végrehajtják a technikai elemeket, azonban mérkőzés közben, ahol az ellenfél zavar és a játék sebessége esetenként gyorsabb, mint az edzésen megszokott gyakorlási sebesség már lényegesen nehezebb a kivitelezés.
A kisjátékok alkalmazása az edzésben bizonyíthatóan jobban fejleszti a technikai tudást, a taktikai érzéket és az erőnlétet, mint ha ezen összetevőket külön-külön edzenék. Akkor az edzéseken miért nem csak kisjátékot játszatunk a gyerekekkel? Miért nem teszi mindenki magáévá az egyszerű szabályt: a technikai elemeket először önmagukban kell megtanítani, csak utána lehet mérkőzésszerű helyzetekben gyakoroltatni őket!
Aki próbálta már tudja, ez a kezdő játékosoknál a legnehezebb feladat. A kisjátékok alkalmával nagy a nyomás, a kis területen a kevés játékos miatt felgyorsul a játék. De pontosan ez a lényeg is, mert így a gyerekek nem tudják magukat kivonni a játékból, nem hezitálhatnak, nem várhatnak arra, hogy a társuk majd bármit megtesz helyettük. Aki viszont még kezdő és nincs még a szükséges technikai szinten, annak lehet, hogy e játékokban kevesebb lesz a sikerélménye, valószínű nem is fogja szeretni az ilyen jellegű feladatokat.
Ha te a csapatodnak igazi megoldást keresel, további szívás helyett találd meg nekik inkább a helyes arányokat! Mert ha a fizikum, technikai/koordinációs képesség, taktikai/kognitív képességek hármas egységéből bármelyik is hiányos, nem fog működni a játék. Erőnlét nélkül nem lehet sem taktikát, sem technikát jól végrehajtani. Hiába a tökéletes fizikum és a tökéletes technika, ha nem érti a gyerek a játékot, illetve hiába tudja a játék minden csínját-bínját, ha technikailag nem tudja megvalósítani.
Edzőként arra érdemes törekedned, hogy a saját csapatod játékosaira szerkeszd meg az edzésanyagokat. Neked kell tudnod, hogy milyen arányban van szükség tisztán technika tanulásra, tisztán taktika tanulásra és tisztán erőnléti edzésekre, illetve az ezeket a faktorokat tömörítő kisjátékokra.
A tiszta tanulási fázisokat célszerű lerövidíteni, illetve már ott valami kényszerítő helyzetet betenni (az időkényszer erre tökéletes megoldás lehet). A kisjátékok szabályrendszerét, a pálya méretét és játékos létszámát is a gyerekek tudásszintjéhez igazítanod, hogy a sikerélménnyel motivációt kapjanak. Később, ahogy fejlődnek a srácok, úgy lehet a területet is csökkenteni és egyéb kényszerítővel (pl. érintésszám megkötéssel) feladatokat adni a játékosaidnak.
A KIDDY11 könyvben számos ilyen, un. „Labdarúgókirály Képző” gyakorlatot találsz. Ezekből az egyik az alábbi gyakorlat, mely a 9 - 10 éves korosztály számára készült – úgy neveztem el: KÉNYSZERÍTŐ.
Erősségei (5 pontos skálán)/ Technika:4; Taktika:4; Erőnlét:5; Egyéni játék:4; Csapat játék:4Szükséges 4 játékos, 1 labda
Feladat 2:1 elleni játék, a kapuban kapussal. A kapuelőtérben csak a kapus tartózkodhat, sem a támadók, sem a védő nem léphet be a területbe. A kapuelőtér előtti területben helyezkedik a védő, a terület előtt pedig a két támadó a labdával. A támadók feladata, hogy a területen belül passzal kijátsszák a védőt, és még a kapuelőtérre való belépés előtt kapura lőjenek. A védő feladata megakadályozni a lövő helyzet kialakítását és a kapura lövést. Ha a védő meg tudja akadályozni a kapura lövést, pontot kap.
Variáció Játszasd időkényszerrel a játékot (pl. 30mp áll a rendelkezésre, a támadás befejezésére)
Hasznos A Kényszerítő távoli lövésekre tanítja a támadókat. Mivel messze van a kapu, pontos előkészítés szükséges, csak tiszta lövőhelyzetből leadott lövésnek van esélye a gólra. A védő segíti a kapus munkáját azzal, hogy zavarja, lehetetlenné teszi a tiszta lövőhelyzet kialakítását a támadónak. Így a kapusnak csak a védő által le nem fedett kapurészt kell őriznie, ezzel fejlődik a kapus is.
Tipp:) A kijelölt távolságot a csapat lövő erejéhez mérd, így juthatnak sikerélményhez a támadók is!
A magyar foci tradicionálisan a játékos futballt képviseli. Mivel a nemzetközi trend is erre mutat, most szinte nincs is más dolgunk, mint a régi grundokat – ahol folyton kisjátékokat játszottak a gyerekek – modern formában bevinni az edzésre és ezzel a módszerrel készíteni fel a jövő hazai labdarúgóit. Nincs már szükségünk arra, hogy megvárjuk, amíg külföldön kitalálják, kidolgozzák a módszert; mi magunktól is kitalálhatjuk azt a sikerorientált képzési módszertant, amit újra megcsodálhat a világ!
Kun István
A prezentáció minden esetben összekötötte a látással, az un. anticipációs képességet, vagyis azt, amikor egy játékos előre látja mi fog történni a játékban (focis berkekben azt mondjuk: olvassa a játékot). „Újabb érdekes adat” – gondoltam magamban, és bár el nem vetettem a lehetőséget, többedik meghallgatás után is úgy véltem: az anticipációs képesség alapjai inkább a gondolkodásban semmint a látásban keresendők.
Mondanom sem kell, mindenki le volt lombozva, de a fociban éppen az a szép, hogy azonnal lehet javítani, hiszen a következő héten is lesz meccs, amire tanulni lehet az előző meccs hibáiból.
Nekem személyes véleményem és tapasztalatom, hogy az edzők zöme hazánkban úgy véli, hogy nincs jelentősége ilyen kis korban annak, hogy milyen sztárcsapat ellen játszik a gyerek egy tornán. Ugyan, tíz év múlva ki fog már erre emlékezni? Igazuk van, tíz év múlva senki nem fog rá emlékezni (annál is inkább, mert most sem tud róla senki). 
