2009. augusztus 25., kedd

A modernkor vámpírjai: Az energiavámpírok!

cv
Az energiavámpírok nem Drakula gróf leszármazottai, és még csak nem is áldozataik vérét ivó teremtmények.
Míg az éjszaka gyermeki fiktív történetek, addig az energiavámpírokról szóló mesék nagyon is valódiak. Cikkünkből megtanulhatod felismerni, kik is ők (talán te is az vagy?!), és hogyan tudsz ellenük védekezni.


Kik azok az energiavámpírok?

Vannak olyan emberek, akik társaságban feltöltődünk, energikusakká válunk, és tele leszünk optimizmussal, vagyis érezzük a pozitív hatást, amelyet ránk gyakorolnak. A velük való kommunikáció kölcsönös feltöltődést jelent. Ilyen esetben nincs félni valónk, minden bizonnyal olyan barátok között vagyunk, akik nem jelentenek számunkra veszélyt.

Nos, akkor kiktől is kell tartanunk?

Az energiavámpír olyan személy, akinek már a puszta jelenléte is fárasztólag hat ránk. A beszélgetés során fokozott álmossággal küzdhetünk, kimerültek, és ingerlékenyek leszünk. Tehát az energiavámpírral való kommunikáció nem feltöltődést jelent, hanem folyamatos energiacsapolást. A vámpír minden percben a mi energiánkkal táplálkozik, amíg ő jól lakik, addig mi elveszítjük erőnket.


A vámpírjaink sok esetben nem is sejtik, hogy számunkra negatívan hat a lényük

Ezek az emberek magányosak, akik problémájukat nem képesek megoldani, elvárják másoktól, hogy sajnálják. Mártír szerepében tündökölnek, és nem a megoldás érdekli őket egy problémás szituációban, hanem, hogy szánják őket, hiszen ebből merítenek energiát. Lelki szemetesládaként használják partnerüket, állandóan magukról beszélnek, s mindent elpanaszolnak, ami lelküket nyomja. Álbarátként csak akkor keresik a másikat, ha gondjuk van, amit akár a legrosszabb időben akarnak megosztani a másikkal, szemtelen módon törik át a privát szféránkat.

Az is előfordulhat, hogy nem a panaszkodással szívja el energiádat, hanem mondataival igyekszik benned elültetni a kisebbségi komplexus érzését.

Igyekszik elérni, hogy ne légy elégedett magaddal és sikereiddel. Egy ilyen típusú ember társaságában valóban elkezded érezni, amit akar, hogy érezz, és folyamatosan elveszíted az optimizmusodat. Ne engedd senkinek, hogy elért eredményeidet kicsinyítse.

Sokszor azért sincsenek tudatában a vámpírok saját vámpírságuknak, mert míg ránk a beszélgetés ólomsúlyként nehezedik, addig ők problémájuk kibeszélésével megkönnyebbülnek.

Negatív gondolataiknak, és érzéseiknek köszönhetően folyamatos energiapótlásra van szükségük, és ezt csak áldozataiktól kaphatják meg. Aki számodra energiavámpír, más számára még lehet, hogy nem az, mindez csupán az energiáktól függ.

Vajon edzőként te hogyan hatsz a játékosaidra? Elveszed az energiájukat, vagy adsz nekik?

Miután megtanultuk felismerni, hogy energiavámpírjaink milyen hatással vannak ránk, ideje megismerkedni azokkal a praktikákkal, amelyekkel kivédhetjük támadásaikat.
Amikor beszélsz a gyerekeidhez, figyeld meg őket és ha az alábbiak szerint viselkednek, akkor azonnal válts, mert valamiért épp te "szívod" az energiájukat!


Az egyik leghatásosabb módja a védekezésnek, a negatív testhelyzet felvétele

Karunkat keresztezzük a mellkasunk előtt, ha van rá lehetőségünk, akkor a bokánkat is keresztbe tehetjük. Ezzel a mozdulattal tudat alatt azt üzenjük partnerünknek, hogy elzárkóztunk előle, s igényt tartunk a beszélgetés mihamarabbi befejezésére. A keresztbefont karok pedig megakadályozzák, hogy energiánkat elszipolyozza előlünk, meggátolják, hogy energiánk kiszivárogjon az auránkból.

Figyeld magad, és környezeted reakcióit, ne engedd, hogy belőled is energiavámpír váljon!


De ne hagyd magad kihasználni sem.
Ha azt érezzük, valaki csak arra tart bennünket, hogy soha véget nem érő panaszait meghallgassuk, mondjuk nemet. Fontos elintéznivalóra hivatkozva lépjünk le a számunkra káros energiamezőből. Valószínűleg a vámpírnak feltűnik, hogy nem kívánunk a társaságába lenni, és remélhetőleg újabb áldozat után néz.

Tartózkodj minél több időt olyan emberek társaságában, akik pozitív életérzésekkel táplálnak, mert ezzel erősíted az aurádat, ami sokkal ellenállóbb lesz a támadásokkal szemben!

Akár hiszed, akár nem, a természetben a fák és a bokrok is képesek arra, hogy energiával lássanak el.

Végezetül nem lehet az empátiát a végtelenségig fokozni. Mások sorsáért és tetteiért felelősséget vállalni nem lehet, és nem is szabad. Mindenki maga irányítja gondolatait és érzéseit!


cv

2009. augusztus 15., szombat

Vizilabda kontra Labdarúgás

cv
Hogyan lett a vízilabda mostanra Magyarország legsikeresebb csapatsportja?
Vajon a fociban is meg lehetne ezeket az elveket honosítani?
A napokban engem elgondolkoztatott ez a kérdés. Ezzel kapcsolatban szeretném figyelmetekbe ajánlani Simon Andrea számunkra, futballedzők számára is tanulságos cikkét, mely nemrég jelent meg az origo.hu-n.
Az interjú alanya a hetvenen túl is kétségtelenül dinamikus Kemény Ferenc, vízilabdaedző.

„- Az a '75-'76-os generáció hogyan jött úgy össze?
Összeállítottam őket. Őket tettem be abba a csapatba. Aztán így sült el.

- De mit látott rajtuk, hogy őket tette be?
A Kásán például, akit gyerekkorától kezdve ismerek, hogy egy angyalarcú strici. Egy bűbájos rém. Csak álcázza magát. Jó, volt, hogy azt hitte, elég a laza zsenialitása, olyankor gorombán rá kellett szólnom, hogy módosítson a sebességfokozaton. Vagy amikor a junior vb-döntőn csúsztatott! Nem idézhetem, miket mondtam neki. De Székely Csucsunak is vagy Kiss Gergőnek is mondtam szépeket. Nagyon jó csapat volt, soha nem kaptunk ki. Egyszer volt döntetlen. Így jött össze. Általam jött össze úgy, ahogy. Mert akkor is nagyon sokan voltak a közelükben, ahogy most is. Ezért nagyon nehéz dolog ez, mert most is legalább 25-30 játékos érzi úgy, hogy ott lenne a helye a nagyválogatottban. És lehet, hogy igazuk is van. De mégis dönteni kell, mert az még feltalálás alatt van, hogy lehet 13 helyre 32 játékost betenni.

A gyereket kellene előbb megcsinálni, nem a futballistát!

- Képzés kérdése, kiválasztás kérdése egy sportágban ennyi klasszis?
Is-is. Meg a gondolatoké. Én a játékelméletben nagyon hiszek. Ennek a tevékenységnek nagyon sok része van: technikai, fizikai, és játékelméleti része. Támadás, védekezés, egyéni, csapat, szóval millió összetevője van. Én ezért is tekintem szellemi sportnak a vízilabdát. Csak baromi erős kar és láb is kell hozzá. De a gyors, a gyorsabb gondolkodás, a teória, az aktuálisan alkalmazott technika mind-mind nagyon fontos. És tisztában kell lenni a társtudományokkal, mechanikai törvényszerűségekkel, hogy mondjuk a lövés mechanikáját is el tudd magyarázni. Tehát nem baj, ha egy edző nagyon felkészült. Minderre egyébként a meccsen már nincs szükség, ott az kell, hogy a pillanatnyi helyzetet átlátva a beavatkozás adekvát legyen. Arra viszont nagy szükség van.

- Akkor úgy kérdezem: labdarúgásban például miért nem tudunk klasszisokat nevelni?
Most történt meg szerintem az első lépés, hogy épült egy olyan komplexum, amiben uszoda is van. Ami egyébként az Ajaxnál és a holland élcsapatoknál már 30 éve bevett dolog, ott ugyanis már rájöttek, hogy a keringési rendszert meg kell csinálni. Mert a labdarúgással nem alakul ki. Tehát ott nem 1,5-2 literes tüdejű labdarúgókat nevelnek immár 30 éve, hanem 4 litereseket. Tehát fölkészítik őket arra, amire a teljesítménysportolókat föl kell készíteni. Míg a mieink olyan behatárolt képességgel jönnek ki felnőttként a korosztályos előéletükből, ami determinálja, hogy soha nem lehetnek jobbak. Ez élettani törvényszerűség. Tehát a gyereket kellene előbb megcsinálni, nem a futballistát.

- Ezt a focistáknak nem mondta még el?
Amikor a '70-es években kimentem Brazíliába, hogy a brazil pólóválogatottat fölkészítsem a Pánamerikai Játékokra, megbízott az OTSH, nézzek körül a labdarúgásban. És én ott Rióban azt láttam, hogy a labdarúgók a homokban képződtek technikailag, a tengerparton, de mellette akarva-akaratlanul is mindegyikük szörfözött meg úszkált a tengerben másfél-két órát. Tehát nagy tüdejű brazil labdazsonglőrök nőttek föl. Vagyis az úszásnak, a víznek a jelentősége óriási! Ha engem megbíznának, hogy tegyek valamit a magyar labdarúgásban, kérnék nyolc évet. Ami nekem már nincs. De minimum hatot, hogy ilyen elvek alapján kiválogatott gyerekekkel kezdjek el dolgozni. Vagy nem is értem: itt van Szentkereszt, egy tót falu, amikor néha ráérek, lemegyek a futballmeccsre. És minden évben látok egy-egy fantasztikus tehetséget, de soha senki meg nem látja őket, soha senki meg nem keresi őket, soha senki meg nem nézi őket, soha senki nem viszi el őket egy nagyobb csapatba. Ami nem tudom, hogy helyes-e. De hogy ez nálunk, a pólóban nem fordulhat elő, az biztos! Miután minden évben, az ország összes tehetséges 12 éves kisfiúját és kislányát, aki vízilabdázik, fölmérjük. Van, akinél a tehetség még nem mutatkozik ebben a korban, az később kerül be, és van, aki később kikopik. De évtizedek óta olyan szűrőrendszerünk van, hogy senki nem eshet ki. A magyar labdarúgásban viszont csak kiesők vannak. Nincs ez a rendszeres, szervezett felmérés, ami nálunk kötelező. És nem bízzuk a véletlenre, minden évben ismétlődik. Kétnapos: szombaton a vidéki szakosztályok, vasárnap a fővárosiak. Az ország összes tehetséges 12 évesét megnézzük, és nyilvántartjuk. Benne vannak a rendszerben. És azokról sem mondunk le, akik később érnek. Kontaktusban vagyunk ugyanis minden edzővel.“

A tudás megvan a fociban is, már csak akarat hiányzik a cselekvéshez, hiszen soha nincs későn. Sopánkodás helyett használjuk a már létező tudást, és cselekedjünk.

A KIDDY11, egy sikerorientált, hatékony edzésprogram.
ITT Te is megismerheted Magyarország egyetlen, on-line utánpótlás futballedző tanfolyamát!


cv

2009. augusztus 4., kedd

Mások feletti hatalmunk

cv
„A tanfolyamaim során gyakran bemutatok egy kísérletet, amely megmutatja, milyen nagy hatású lehet a másokról alkotott vélemény.
Ez tulajdonképpen egy kineziológiai mérés, amelyet a német futball bajnokcsapat mentáltrénere is előszeretettel alkalmaz, hogy a játékosoknak megmutassa, mekkora hatással van a véleményük a csapattársaikra.

A kísérlethez felkérek valakit a teremben ülők közül, hogy jöjjön előre, és a karját vízszintesen nyújtsa előre. Először az illető erőnléti állapotát mérem fel. Ehhez erőteljesen fel kell emelnie a karját, miközben én igyekszem lefelé nyomni. Ez többé-kevésbé sikerül is, aszerint, hogy az illető milyen erőben van.
Ezt követően a kísérleti alany mögé állok, hogy ne lásson, és a teremben ülőknek elmutogatom, hogy mit gondoljanak a kiválasztott személyről: ha hüvelykujjamat felemelem, mindenkinek csupa jót kell gondolnia; ha lefelé tartom, a legrosszabbat kell feltételezniük róla.

Ami ezután történik, az minden alkalommal meglepi a résztvevőket: ha a hüvelykujjammal felfelé mutattam - a kísérleti alany háta mögött -, és mindenki a legjobbat gondolta róla, az illető karja fent marad, és én a legnagyobb igyekezettel sem bírom lenyomni. Ám ha a hüvelykujjamat lefelé tartottam, akár két újjal is lenyomom a karját. Elillan minden ereje.

Ha jót gondolunk valakiről, erősítjük az illetőt. Ha rosszat gondolunk róla, gyengítjük.
Ennek a felismerésnek ma már az élsportban is hasznát veszik.
A bajnokcsapat mentáltrénere egy tévéadásban mutatta be, milyen erős hatással van a teljesítményre a játékosok egymásról alkotott véleménye. Ha az egyik játékosról a többiek azt hiszik, hogy fogadni tudja a passzt, vagy meggyőződésük, hogy vezetni tudja a labdát vagy gólhelyzetben van, akkor ez a játékos teljesítményén is megmutatkozik. Már a többiek véleményének hatására is bizakodóbbá, erősebbé és ügyesebbé válik.

A pozitív előítéletek jótékony hatásúak.
Sokat segít például, ha bízunk társunk, vagy gyermekünk képességeiben, sikerében. Színlelni azonban itt is hiábavaló. A rezgéseket nem lehet megjátszani. Erőt csak azzal öntünk másokba, ha valóban hiszünk bennük és képességeikben.
Ha bízunk gyermekünk erejében, ő is hinni fog a saját képességeiben.
Ha mindezt csak színleg tesszük, éppen az ellenkezőjét érjük el.
Rajtunk áll, hogy megváltoztatjuk-e a környezetünket. Már a róla alkotott véleményünkkel is hatást gyakorolunk rá.“

(Pierre Franchk-A rezonancia törvénye)



Edzőként, vajon te hogyan állsz a játékosaidhoz?
Bízol-e a képességeikben? A játékosaidnak milyen véleménye van egymásról? A csapat légkörét te, mint edző alakítod ki, ha te jó véleménnyel vagy a játékosaidról, akkor ők is jó véleménnyel lesznek egymásról és ez elengedhetetlen a sikerhez.

A fenti kísérletet én az egyik tornán úgy próbáltam ki, hogy a torna előtt az öltözőben a szokásos eligazítás, taktikai megbeszélés helyett elmondtam minden játékosról 2-3 mondatban, milyen jó tulajdonságai vannak a futballban.
Minden gyerek mosolyogva, szikrázó tekintettel hagyta el az öltözőt, és a meccseken hozta a legjobb formáját, pedig taktikáról szó sem esett a megbeszélésen.
Ja, és természetesen megnyertük a tornát:)



cv
Loading...