2014. február 28., péntek

Rendhagyó ajánlás

Az utóbbi időben többször említettem itt a blogon, hogy sokan, és egyre bátrabban osztják meg gondolataikat, szakmai elképzeléseiket a különböző média felületeken.
Mostani rövid bejegyzésemben ezt az információáramlást szeretném tovább erősíteni egy olyan szerzőpáros bemutatásával, akik hozzám hasonlóan már évek óta dolgoznak egy oktatási módszeren.
Fórián Zsolt (Loki focisuli, Szakmai vezető, labdarúgás) és Turzó József (MVFC, Vezetőedző, futsal) kutatásainak célja a nagypályás labdarúgás és a futsal egymás segítése. Közös munkásságuk óriási tudást fog össze, anyaguk precíz, minden részletre kiterjedő, és ami nagyon fontos, az elméletet jól ötvözi a gyakorlattal. A modern futball oktatásához szükséges videók, elemzések, rajzok, animációk mellett az elmélet és a konkrét feladatok szintjén is mindenki találhat benne őt érdeklő részeket. 
Zsolttal rengeteget tanácskozunk telefonon és személyesen is. Volt rá példa, hogy közel nyolc órán keresztül beszélgettünk a szakmai anyagokról, és úgy vélem nem túlzok, ha azt mondom: a Fórián Zsolt és Turzó József által összeállított anyag világszínvonalú!

Bemutatkozó videójukkal ez úton is ajánlom őket mindenki figyelmébe
- érdemes felvenni velük a kapcsolatot, rengeteget tanulhatunk tőlük!


Kun István
A Csendes Edző

U.i.: Előző bejegyzésem megfejtése, "kibontása" hamarosan érkezik!:)

2014. február 24., hétfő

Valóban a gyakorlat teszi a mestert?

A Shaolin kolostorok szerzetesei meghatározott filozófia és az abból kikristályosított rendszer alapján gyakorolják a Kung-fu harcművészetét. A világ minden tájáról érkeznek hozzájuk tudásra vágyó emberek, de mivel a felvételi követelmények igen szigorúak, sokuk nem jut be.
A sikertelenül próbálkozók között mindig akad, aki nem szeretne üres kézzel hazaballagni. Ő jobb híján felmegy valamelyik szomszédos hegycsúcsra, ahonnan belátni a kolostor udvarába. Tábort ver, és akár évekig ott marad, hogy pompás jegyzeteket, rajzokat készíthessen a szerzetesek gyakorlatsorairól. Mikor azután úgy érzi eleget látott, összepakol és hazaviszi a megszerzett tudást.
Tudást?...

Ugyanis van valami, amit a történet szereplője mindvégig figyelmen kívül hagy. Az ősi kínai kultúrát képviselő Shaolin szerzetesek harcművészete gyökeresen különbözik nyugati társaitól. Filozófiája mindvégig az önvédelemre helyezi a hangsúlyt, egyben a test, a szellem és a lélek harmóniájára törekszik. Magába foglal vallásgyakorlást, spiritualitást, gyógyítást, öngyógyítást, ezért soha nem önmagában, mint fizikai gyakorlatok sora tanítja tanítványainak a harcművészetet.
Felmerül hát a kérdés: jegyzeteivel és rajzaival mit vihet haza a Shaolin szerzetesek tudásából, egy kolostoron kívül rekedt utazó?

Az elmélet és gyakorlat szimbiózisa
A legtöbb labdarúgó edző empirikus emberként tekint magára.
Szilárdan véli, a gyakorlatokból érteni meg a dolgok igazi lényegét. Ez részben igaz. Amit azonban mindvégig figyelmen kívül hagy, hogy maga a gyakorlat mindig jön valahonnan. Hívhatjuk megérzésnek, sugallatnak, ösztönnek, de próba-szerencse alapon a tapasztalat ezekből választja ki végül a célnak megfelelő eredményes gyakorlatot.
Az eredményes gyakorlatra épülő elmélet, amitől tudatossá válik a megérzésekre alapuló gyakorlat. Ez a tudatosítás teszi lehetővé azt, hogy az intuíció útján megszerzett tudást és gyakorlatot át lehessen adni másoknak is – hogy tanítani lehessen.

Mit szólnál egy szerepjátékhoz?
Tegyük fel, hogy a Shaolin kolostorban utánpótlás futballedzőket tanítanak.
Szerettél volna bekerülni, de valamiért nem sikerült. Mivel nem akarsz üres kézzel hazaballagni, elzarándokolsz egy szomszédos hegycsúcsra, ahonnan belátni a kolostor udvarába. Lenézel, és látod, ahogy a fiatal szerzetesek bemutatják a gyakorlatsorokat. Figyelsz, jegyzetelsz, és miután úgy véled eleget láttál összepakolsz, és hazaviszed a megszerzett tudást.

Az ellesett gyakorlatokat szimbolizálják a lenti rövidke videók, melyek négy, nálam már bevált gyakorlatsort modelleznek meg.

A szerepjáték a lényege: mérd fel, hogy a feladatok mögötti elmélet és a lényegi leírás birtoka nélkül, pusztán a videón látottak alapján milyen tudást sikerült megszerezned? Mit gondolsz, milyen edzésmódszertannal és milyen célt hivatottak megvalósítani ezek a gyakorlatsorok?

Fontos, hogy tudd: nem azt akarom bizonyítani, hogy az én edzésmódszerem vitathatatlan, hogy az egyetlen és legjobb, vagy azt elérni, hogy rossz érzéseket keltsek benned! Testközelbe szeretnék hozni egy új nézőpontot, ami a bejegyzés címében már említett magyar szólás maximájára irányul. Vagyis arra, hogy valóban a gyakorlat teszi a mestert?





Kérlek, szánj időt a videókra, gondolkodj, majd oszd meg velem (velünk) a gondolataid. Nagyon szívesen venném akár itt, akár a Facebook oldalamon a személyes véleményed!

Kun István
A Csendes Edző

2014. február 16., vasárnap

A futballban a "ha" nem játszik...

2003-ban részt vettem a Lisszabonban rendezett 5. Futball és Tudomány Világkongresszuson. Egyedüli magyarként nem csak, hogy ott voltam, de előadást is tartottam az általam akkor már kutatott, és a gyakorlatban is kipróbált kognitív értelmi képességekre alapuló kiválasztási rendszerről.
Beszédemet a Real Madrid, a Milan, Manchester United, a Sporting Lisabon, és még számos, a futballéletet karakteresen meghatározó klub edzője és tudományos munkatársa végighallgatta. Az előadásnak osztatlan sikere volt, azonban négyszemközt elmondták: ők a gyerekmennyiség miatt nem használnak olyan részletes vizsgálatokat, mint amiket bemutattam. Nincs szükségük rá, hiszen a nagy merítésből így is, úgy is, megvan számukra a minőségi gyerekanyag. 
2003-ban sok mindent tanultam ezen a kongresszuson, és ki tudja, hol tartanának a tudományos kutatásaim, ha akkor nem megyek el?

Most 2014-et írunk, és itthon valós változásokat látok magam körül.
Menesztették a korosztályos szövetségi edzőket, a szakmai igazgatókat. Elkezdődött egy párbeszéd a volt válogatottak bevonásával a magyar futball megújítása érdekében. Kisebb-nagyobb csoportosulások jönnek létre, melyek felpörögnek, majd szétválnak.
Rég nem zsongott és pezsgett ennyire a hazai futballközeg. Szinte minden nap megjelenik riport vagy nyilatkozat, hogy a magyar futballnak nagy és gyökeres változásra van szüksége. Egyre többen látják, hogy a jelenlegi rendszer nem működik, és ezen a rendszeren már nem elég csak módosítani, vagy beleilleszteni egy-két újdonságot ahhoz, hogy visszaszerezhessük hajdan volt vezető szerepünket.

Egyre többen hangoztatják a tenni akarást
Én is úgy vélem, hogy fel kell támasztani a labdarúgó hagyományainkat, kultúránkat és ezt a szellemiséget fel kell töltenünk a világban jelenleg alkalmazott edzésmódszerekkel, mind a taktika, a technika, mind az erőnlét fejlesztésének oldaláról. Egyúttal ki kell használnunk a futball multidiszciplinaritását is, vagyis azt, hogy a kapcsolódó tudományágak egymástól függetlenül is vizsgálódásuk tárgyává vették már ezt a problémát. Tehát a pszichológia, a pedagógia idevágó eredményeit, tanításait és eszközeit is be kell építenünk és alkalmaznunk kell a futballozó gyerekek fejlesztésében.
Mivel hosszú ideje ezeket az utánpótlási újításokat szélesebb körben megvalósítani, olykor eszembe jut: ki tudja, hol tartanánk most egy akkori U15-ös csapattal, ha ez öt évvel ezelőtt sikerül?...

Vannak azonban másféle hangok
A tenni akarással együtt erősödik egy olyan vélemény is, hogy a régi sikereket megélt nagy játékosaink, edzőink, semmit nem írtak le a tudásukból, semmit nem hagyományoztak át, nem tanították ki a következő generációt, ezért a tradicionális magyar futballjáték, ez a régi tudás végérvényesen elveszett. Igaz, néhányan még köztünk vannak a hőskorszakból, de ők most már nem képesek úgy átadni a tapasztalataikat, mint ha azt 15-20 évvel ezelőtt tették volna...
Tényleg elveszett volna ez a tudás? Nincs módunk visszatalálni a gyökereinkhez?
Szívem szerint leírnám, hogy meditatív úton elérhető az ismeretanyag, amire szükségünk van most, de félek, sokan a fejükhöz kapnának. Ezért inkább úgy fogalmazok, hogy intuíció útján ma is elérhető a magyar futball problémájának megoldása. Segítségül még ma is rendelkezésünkre áll néhány könyv, újságcikk és filmfelvétel, ami bemutatja a magyaros stílust. Ezekből tisztán logikai úton levezethető és megismerhető az akkori tudás veleje, lényege.

„Ne az ősöket kövesd, hanem azt, amit az ősök követtek.”
Kassai Lajos szavait már többször idéztem, most is aktuális.
Az intuíció és az analógiák tana arra tanít, hogy az Aranycsapat korszakában követett magyar futball kultúra feltámasztásához saját eszmeiségünket, saját labdarúgó filozófiánkat kell újra megtalálni, és azt felszerelni a modern edzésmódszertan minden vívmányával.
„Mi lenne, ha a jelenlegi nagyokról egyszerűen lekoppintanánk az ő módszerüket?”
Sokszor, sokféleképp írtam már erről ebben a blogban (az ilyen jellegű bejegyzések nagy részét a "Hangosan gondolkodom" címke alatt olvashatod). A lényeg, hogy mi magyarok, valóban mások vagyunk. El kell fogadnunk, hogy magyarként nekünk magyarul kell játszanunk. Ebben az esetben nincs "ha", nincs min vacillálni. Próbálkozhatunk kevésbé drasztikus vagy könnyebb megoldásokkal, akár az utánzással is bármeddig, de úgy nem fog menni nekünk a futball. Ha megszakadunk sem. Sem németül, sem angolul, sem hollandul, de még spanyolul sem.
Ezek a csapatok a saját stílusukban már kiforrottak, nekik nincs szükségük nagy és gyökeres változásra a játékukban. Nincs szükségük rá – emlékszel? – hiszen a nagy merítésből így is, úgy is megvan számukra a minőségi gyerekanyag. Náluk már bevált és működő a rendszer, és nekik ezen a rendszeren valóban elég csak módosítaniuk, illetve beilleszteni egy-két újdonságot ahhoz, hogy megtartsák vezető szerepüket.
A magyar futballstílus, mentalitás, gondolkodásmód homlokegyenest különbözik az övéktől.
Meg kell értenünk, hogy az, ami náluk sikeres, az nálunk nem lesz az. Az ő másolásuk számunkra nem megoldás. Meg kell értenünk, különben nem fogunk visszakerülni a nemzetközi futballsport elitjébe. Soha.

Arany középutat járva nem érünk el egy mai Aranycsapathoz
Mi magyarok, csak a hozzánk passzoló, a tradícióinkat képviselő változtatásokkal érhetünk el valós eredményt. Ehhez, a most vezető kluboknak, szakembereknek, játékosoknak is szükségszerűen alkalmazkodniuk kell. Kényelmes vagy sem, ez az ára a nemzetközileg is jegyzett elismerésnek.
Egyszer már megtettük.
Ismerjük az újítók nevét, ismerjük a munkásságukat, még úgy is, hogy írásbeliséggel ezt nem fixálták az utókor számára.  Mert a magyar labdarúgó kultúra ott rejlik a magyarok lelkében, csak felszínre kell hozni - jó példa erre Prof. Dr. László Ervin Pszi-mező elmélete. Hozzuk felszínre most, még megtehetjük!
„A futballban a "ha" nem játszik.” - Puskás Ferenc
Én azt mondom, lépjünk. Még épp időben vagyunk, hogy a tradicionális magyar futballjátékot, a magyarok régi játéktudását újraélesszük. Tegyük, mert a történelem már oly sokszor bizonyította: a kultúrának, amely csak az írásbeliségre szorítkozik, annak hagyománya idővel kikopik az emberek lelkéből – még végül valóban, örökre elveszik.
Azon pedig, hogy mi lesz ha ez megtörténik, úgy hiszem senki nem fantáziál szívesen.

Kun István
a Csendes Edző
Loading...