2014. január 29., szerda

„Hogyan képezz gondolkodó játékost?” - Villámtanfolyam

„A gondolkodó játékosoké a jövő! A nemzetközi színvonaltól 6-14 éves kor között mutatkozik a legnagyobb lemaradásunk, ezért ebben a korosztályban van a legnagyobb felelősségünk. Ide kellenek a legjobb edzők, mert itt lehet a legtöbbet tenni a magyar futball jövőjéért!”
Folyvást figyelve a futballmédiát nem tudom nem észrevenni, hogy néhány hete gombamód szaporodnak a magyar utánpótlás labdarúgást illető ilyen és hasonló nyilatkozatok.
Őszinte örömömre szolgál ez a hirtelen támadt elismerése a kognitív képességek fontosságának, bár bevallom, kissé csodálkozom. Mindez eddig nem sok jelét mutatta a hazai edzőképzést, hogy ismerné a korosztályok fejlődéslélektani törvényszerűségeit, pláne nem, hogy azt a gyakorlatban is figyelembe venné.
De most, talán valóban változik valami. Talán elérkezett az idő, hogy hosszú évtizedek után újra labdába rúghasson a gondolkodó játékos fogalma. Ha így van, akkor elengedhetetlen megismerned vagy épp átismételned az alapjait, hogy egy 6-14 éves gyereknek milyen fejlődéslélektani szakaszokon megy át a gondolkodása és, hogy ezek a szakaszok mit tartalmaznak?
Vegyük át együtt!*

Az agy a mozgás által fejlődik
Születésnél a csecsemő korlátozott tartományú, összehangolatlan reflexállománnyal bír.
Ezt nevezzük szenzomotoros szakasznak. Ezen a szinten még nincs különbség egy dolog észlelése, és az arra adott válasz között. A csecsemő a megszületése utáni első időkben csak eszik, alszik, majd ahogy egyre nő az ébrenlétek hossza, úgy kezdi el megismerni a környezetét, a mozgása által szerzett tapasztalatok tükrében. Kezével, lábával kalimpál, rugdos, eközben eltalálja a csörgőt, vagy egyéb játékait, és ismerkedik velük. Később már hasra fordul, majd feltolja magát, ezzel egyre több információhoz jut. Jön a kuszás, mászás, felülés – a mozgás segíti abban, hogy felfedezze a környezetét. Minél mozgékonyabb lesz, annál több információt tud begyűjteni, annál jobban fejlődik agya, a gondolkodása.
Az első négy hónapban megkezdődik az adaptáció, amely kezdetben véletlenszerű, de addig ismétlődik, míg fokozatosan egy új séma alakul ki, vagy két séma koordinálódik. Negyedik és nyolcadik hónap között fejlődnek ki a másodlagos cirkuláris reakciók, amelyek segítségével a gyermek képes instrumentális módon hatni környezetére. Ha tevékenysége változást idéz elő környezetében, képes saját tevékenységével elérni, hogy a zaj vagy érdekes látvány újra felidéződjék, vagy fennmaradjon.
A második év során a gyermek a cselekvés logikájától eljut odáig, hogy olyan eseményeket is megjelenítsen, amelyek perceptuálisan (az észlelésében) nincsenek jelen. Ez idő tájt kezd rájönni, hogy a tárgyak az ő saját, tárgyak felé irányuló tevékenységétől függetlenül is léteznek. Az érzékszervi-mozgásos szakasz akkor végződik, amikor a gyermek képes szimbolikusan megjeleníteni azt, amit ismer, így az nem kötődik többé ahhoz, amit tesz. Bár egész világa kitágul, mikor már olyan dolgokra is tud gondolni, melyek nincsenek jelen, de jelen voltak vagy jelen lesznek, de gondolkodása azonban még nélkülözi a rendet és a logikát.

Az 5-6 éves srácok sajátosságai
Ez az a korosztály még a műveletek előtti szakaszban jár, fokozatosan haladva a konkrét műveletek szakasza felé.
Gyakran az ilyen korú focit megkezdő gyerekekre állóhelyben végzendő gyakorlatokat sulykol az edző, megfosztva őket a természetes mozgásigény kielégítésétől és az így szerezhető információk tömegétől. Nagy hiba. Mint már említettem, a korosztály még a műveletek előtti szakaszban jár, ahol a legfontosabb tevékenység számára az, amit ő tesz! Nem képes másokra figyelni, másokat figyelembe venni. Csak ő és a labda létezik. Ebben a korban van igazán lehetőséged a gyorsaság fejlesztésére is (ha ezt elmulasztod, majd csak 20 – 22 éves kora körül lehet újra ezt a képességet tökéletesíteni, amikor már a maximális erejét lehet fejleszteni a játékosnak). Ezért az óvodás gyerekeknél nem a feladat végrehajtásának pontosságára kell törekedned, hanem a sebességre! Rengeteg gyors mozgást végeztess velük, hogy minél több információt tudjanak begyűjteni a környezetükről, a futball környezetéről. 5-6 éves korában még szerepjátékokat játszik a gyerek, így edzés közben is csak igen rövid ideig focista: hirtelen tűzoltó lesz belőle, tíz perc múlva kisautó, aztán pókember, és csak utána változik újra focistává. Olyan edzésfeladatokat állíts össze ennek a korosztálynak, amiben maximális sebesség mellett a szerepjátékaikon keresztül ismerkedhetnek a sporttal.

7-8 éves korban kezdenek a gyerekek átállni
A szerepjátékok helyét lassan átveszik a szabályjátékok.
Míg a szerepjátékoknál beleképzelik magukat valamilyen szerepbe – és a szerint cselekszenek, ahogyan azt a szerep megkívánja – addig a szabályjátékoknál már a játék szabályai határozzák meg a viselkedésüket. A szerepjátékokban a szerepek akár 8-10 percenként is cserélődhetnek, ezért a gyerekek figyelme is csapong a szerepnek megfelelően. A szabályjátékokban megtanulnak alkalmazkodni a körülményekhez, a társaikhoz. A figyelmük is egyre tartósabb lesz, képesek hosszan figyelni és egyfajta dologgal, játékkal hosszabb ideig foglalatoskodni.
7-8 éves korban a gyerekek erkölcsi érzéke igen erős a szabályok betartása, betarttatása terén – erre nagyon oda kell figyelned! A rossz utasítást is megmásíthatatlan szabálynak tekintik, és akkor is betartják, ha annak hibássága mindenki más számára egyértelmű.
Mondok egy példát: Mérkőzésen az edző azt mondja a gyereknek: „Dani, Te a jobb szélén játszol a vonal mellett!”. Dani odaáll, mert az edző azt mondta az a szabály, hogy ott kell játszania. Mikor két méterre Danitól a pálya közepe felé gurul a labda, Dani nem megy utána, hisz a szabály szerint neki a vonal mellett kell játszania. Az edző korhol, kiabál, Dani pedig megzavarodik, mert nem érti a szidást. 8 évesen ő azt gondolja magában: „Mi történt? Hiszen azt tettem, amit mondott, a vonal mellett játszottam!”.
De tényleg, mi történt? Csupán annyi, hogy az edző nem vette figyelembe: Dani a konkrét gondolkodás szintjén van, még nem tudja elképzelni azokat a történéseket, amelyek nincsenek jelen. Ha az ilyen jellegű helytelen utasítások és az utána jövő szidások, korholások tartóssá válnak, Dani egyre inkább kedvetlenebb, frusztráltabb lesz. Bizonytalanul, rosszul fogja magát érezni mikor fociznia kell, elszokik az edzésekről, akár teljesen meg is utálhatja a labdarúgást.
Olyan utasításokat adj a gyerekeknek, amelyek nagy mozgásteret adnak nekik, de mégis tartalmazzák azokat a technikai-taktikai elemeket, amelyek jellemzőek erre a korosztályra! Támadásban például – a stílus követelménye szerint – mondhatod azt Daninak: „Ha nálad van a labda, cselezéssel, labdavezetéssel próbálj eljutni az ellenfél kapujáig és rúgj gólt! Ha nem tudod tovább vinni, próbáld meg lepasszolni annak a játékostársadnak, aki tovább tudja vinni a kapu felé a labdát!” Ez a szabály arra ösztökéli Danit, hogy direktbe, kezdeményezően játsszon a támadásban.
A szabály rákényszeríti őt, hogy vállalkozzon, vállalja fel annak a felelősségét, hogy nála van a labda, neki kell megoldani a helyzetet.

A 9-11 évesek gondolkodási színvonala érzékeny terület
Bizony nem könnyű velük, mert ez a korosztály a konkrét gondolkodás szintjén, illetve a formális gondolkodás kezdeti szakaszában van.
A fejlődés üteme nagyon eltérő, a gondolkodási szintek éles kontúr nélkül egymásba mosódhatnak, ezért kiemelt odafigyelést igényel e korosztály a képzés szempontjából (később bemutatok egy egyszerű gyakorlatot, mellyel pontosan lemérheted az ilyen korosztályú csapatod játékosainak gondolkodási szintjét). Az érintet korban lévő gyerekek játékaiban a szerepjátékok helyét, már átveszik a szabályjátékok. Megismerik, elfogadják, és nagyon szigorúan betartják, betartatják a szabályokat. Megtanulnak a közösség részei lenni, de még mindig az egyéni játék dominál, mert a kombinációs készségük még fejletlen. A sport vagy más fegyelmezett tevékenység még nem a cél a gyermekeknél, hanem a környező világgal szerzett mélyebb tapasztalatszerzés szükséges eszköze. Ebben a korosztályban a sport a legjobb lehetőség, hogy a gyermek megismerje önmagát, az emberi közösségek működési mechanizmusát, a környező tárgyi világot.
Emlékszel még Danira? Az előzőekben megismert legényke – bár mostanra bár 10 éves nagyfiúvá nőtt – még mindig a konkrét gondolkodás szintjén áll. Az edző azt mondja: „Dani, Te jobb hátvéd vagy, állj a jobb oldali oldalvonal mellé!“. Puff. Ugye már nem is kell tovább mondanom. Ez egy olyan utasítás, amit Dani a gondolkodási szintje miatt áthághatatlan szabálynak fog tekinteni. Szinte látni, ahogy tőle 2 méterre gurul el a pálya közepe felé a labda, mégsem megy oda. Neki azt mondták, hogy az oldalvonal mellett kell játszania, ez a szabály, nem szegheti meg. Jön a szidás és korholás – pedig az edzőnek a kiabálás helyett inkább észre kéne vennie, hogy Dani csak azt csinálta, amit ő mondott. 10 évesen még nem felnőtt fejjel gondolkodik, így nem nyilvánvaló dolog számára, hogy egy ilyen utasítás után akár csak egy lépést is lépjen a labdáért.
Jelen példánál maradva így kellett volna fogalmaznia a mi edzőnknek: „Dani, jó hátvéd vagy, ezért mikor az ellenfél támad, úgy helyezkedj, hogy mindig a labda és a saját kapud között legyél!“. És láss csodát! Mikor megindul a támadás, Dani egyből a labda és a kapuja közé helyezkedik. A valóságos, a stílust képviselő utasítás azonnal eszébe juttatja Daninak, mit tegyen mikor az ellenfél támad. Olyan szabályt kapott, aminek a betartásához gondolkodnia, alkalmazkodnia kell az adott helyzethez. Nem statikusan vár, hanem dinamikusan cselekszik, így fejlődik a gondolkodása a mozgásos cselekvéssel.

10 éves kor körül elkezdheted a gyermeklabdarúgók taktikai felkészítését
Ne felejtsd el, hogy ez mindig perszonális!
A taktikai felkészítéshez elengedhetetlen a követelményei által támasztott gondolkodási szint megléte az adott gyereknél. A szabályfelismerés a formális gondolkodás egyik ismérve. Az a gyerek, aki használja a formális műveleteket, el tud képzelni olyan dolgokat is amelyek nincsenek még jelen, még nem történtek meg, így könnyen tudja anticipálni, azaz előre látni, „olvasni” a játékhelyzeteket. Magasabb kooperációs képességekkel rendelkezik, jobban részt tud venni a csapatjátékban, és egyéni kreativitását már a csapat szolgálatába tudja állítani. Gyorsabban tudja elsajátítani a labdarúgás speciális mozgásanyagát is. A gyorsabb tanulás eredményeképpen rövidebb idő alatt több mindent tudnak megtanulni, és az így felkészített gyerekek magasabb technikai, taktikai tudással rendelkeznek, mint a kortársaik.

12 évesen megérkeznek a srácok a formális gondolkodás stabil szintjére
A gondolkodási szintváltás korábban is bekövetkezhet, hisz az ezt megelőző szakaszban minél több olyan feladatot, lehetőséget kaptak a gyerekek, amiben önállóan dönthetnek a kereteken belül, annál hamarabb lépik meg a következő szintet. A formális gondolkodás legfontosabb ismérve, hogy már jelen nem lévő dolgokat is el tudnak képzelni a gyerekek – esetünkben ilyen az üres területre futás, vagy az üres területre való passzolás, hiszen az üres területen abban a pillanatban nincs játék, de ők előre képesek meglátni, hogy arra fog folytatódni a játék. Képesek a szabályok lényegét megérteni, tehát már nem csak végrehajtják az utasításokat, hanem ők maguk is felismerik a szabályokat, törvényszerűségeket.
Éppen ezért ebben a korban már bátran lehet a gyerekeknek elvontabb taktikai elemeket oktatnod, a 3-4, vagy több emberes összjátékot, együttműködést, együttmozgást tanítani. Ekkor kezdik felismerni, megérezni, hogy az, amit eddig egyedül oldottak meg, azt sokszor könnyebb csoportosan megoldani, hogy kevesebb energia befektetéssel nagyobb eredményt lehet elérni, ha csapatként dolgoznak. Egyre érettebb módon gondolkodnak, sokszor csak a tapasztalat hiánya, ami miatt nem tökéletes a feladat végrehajtásuk. Megértik, ha elmondod nekik mikor, mit és miért kellene tenni a pályán, már fejben is végre tudják hajtani a különböző műveleteket, így már nem kell minden esetben szemléltetned.

Csak akkor beszélhetünk korosztályos képzésről,
ha ismerjük az alap törvényszerűségeket!

A kognitív képességek hiánya a felnőtt szintre már olyan különbséget mutat a nemzetközi szinthez képest, ami behozhatatlan.
Jó hír, hogy a megoldás egyszerű: meg kell ismerni a fejlődéslélektani törvényszerűségeket és ezeket lefordítva, a mai modern edzésmódszerek segítségével be kell építeni a gyerekek mindennapi foglalkozásaiba!

Kun István
A Csendes Edző


* Bejegyzésemben a „KIDDY11 - A klasszikus Magyar Futballstílus Modern Változata” c. könyvemből használtam fel részleteket

2014. január 11., szombat

Post scriptum: Edzésmódszertan

“Ez a könyv nem sürget társadalmi változásokat. Azért nem, mert nem lesznek társadalmi változások.
Persze megtehetném, hogy sorolom vég nélkül a tényeket egészen addig, amíg fel nem kiált, hogy „Elég!”, vagy a sarokba vágja a könyvet. Azzal is megpróbálkozhat-nék, hogy valamiféle kollektív tudatra utalva, észérveket felvonultatva bizonygatom a társadalmi összefogás és a társadalmi változás szükségességét. De érzelmi szálakat is megpendíthetnék: siránkozhatnék, hogy milyen szörnyű a világ, könnyeimmel küszködve megírhatnám egy hajdan dicső faj nekrológját, és fenyegetőzhetnék, megpróbálhatnám halálra rémíteni önt egy olyan sötét jövő víziójával, ami messze felülmúlja a horror-írok képzeletét.Ezek egyikét sem fogom megtenni ebben a könyvben, mert tudom, hogy bármit írok is, nem lesznek társadalmi változások.
A mesében mindez megtörténhet, de a valóságban nem.
A társadalom belőlünk áll, és nem tőlünk függetlenül létezik. A társadalom azért olyan, amilyen, mert mi ilyenek vagyunk. És amíg ilyenek vagyunk, minden marad a régiben.
Éppen e miatt a tény miatt ez a könyv nem sürget társadalmi változásokat, mert ha azt tenné, csupán a papírt pocsékolná. Ez a könyv érvek gyűjteménye valami mellett és valamivel szemben, azzal az egyetlen és szent céllal, hogy önben kétségeket ébresszen azt illetően, hogy helytálló-e a világról alkotott véleménye.
Ez minden.”
Részlet Duncan Shelley, „Az igazság napja”
című könyvéből (Brooks Kiadó)

Előző bejegyzéseimmel akaratlan is felkorbácsoltam a hazai (utánpótlás) futballedzők kedélyeit.
Van, aki dicsért, van, aki kritizált értük.
Mindkettőjüknek igaza van.
A végső igazsághoz – ez esetben az eredményes és szórakoztató futballhoz – számtalan út vezethet. Nem mondtam, hogy az általam leírt az egyetlen és üdvözítő. Azt azonban igen, hogy ez a végső igazsághoz vezető út.
„Csak azt fogadd el igaznak, amit magad is megtapasztalsz!” – tanítja a Buddhista filozófia.
A magyar labdarúgás közel harminc éve tapasztal valamit, de úgy látszik, ez még mindig nem elegendő idő ahhoz, hogy lemerjünk vonni következtetéseket, hogy elindítsunk egy fejlődést.
Amit személy szerint én megtehetek ennek érdekében, hogy arra bíztatlak: próbáld ki saját csapatodnál is a gyakorlatban legalább 21 napig azt a módszert, amiről az előző két cikkemben írtam.
Három hét eltelte után pedig döntsd el magad, merre mész tovább.

A rendszer, amiről írtam, nem tökéletes, a szavam nem szentírás.
Ilyet soha nem is állítottam.
Amit állítok, hogy MŰKÖDIK.
Ha erről te is szeretnél megbizonyosodni, teszteld a gyakorlatban, és közben tedd hozzá azt, ami szerinted hiányzik belőle, vagy amit épp másként csinálnál.
A döntés elhatározás kérdése, mint ahogy a cselekvés is.
"Ez minden."

Jó munkát neked, jó munkát mindenkinek!

Kun István
a Csendes Edző

2014. január 9., csütörtök

Funkciók szerepe és szabályrendszere

Előző cikkemben a szintetizáló játékfelépítésről írtam.
Ehhez kapcsolódva most a játék szervezése lesz a fő téma.

A filozófia adja meg azt a gondolkodásmódot, ahogyan a játékról gondolkodunk.
A filozófia mentén az edzésmódszertannal (a játék-, a területváltásos-, az alakzatbontó és építő formagyakorlatok és a szabad döntések módszere) lehet a gyakorlatban rendszerszerűen megtanítani a gyerekeknek a futball játékot.
Felsőbb szintű rendező elv nélkül azonban nem tudnak összeállni az önálló elemek egységes egésszé.
Ezt a rendező elvet adják meg a funkciók, ők teszik összefüggővé a játékképet.
Ebben van a titok, amitől alapvetően megváltozik a gyerekek elképzelése a futballról, ez az a megközelítés, amitől teljesen másképp fogják értelmezni a játékot.

A funkció, mint felsőbb rendező elv
A szintetizáló szemléletmódban a funkciók alkotta szabályrendszer képezi azt a felsőbb rendező elvet, amely meghatározza a játék képét akár támadásban, akár védekezésben.
A funkciók szabályrendszere alkotja azt a szintézist, amely rávilágít, hogy a támadás és a védekezés egy egységes egésznek, magának a játéknak két megnyilvánulási formája. Egyik sem létezik, nem értelmezhető a másik nélkül. Az EGYSÉGben - tehát a játékban - minden benne van, ettől egység, ettől egységes a játékkép.
Az analizáló szemléletmód másként működik.
Az egységet megbontva kiragad belőle elemeket, amelyeket - hogy el tudjon különíteni az egységtől - külön névvel illet: támadás, védekezés. Ezeket a külön elemeket még tovább tudja bontani, beszélve a „támadás felépítéséről” illetve a „védekezés felépítéséről” és aztán - hogy ezt az ellentétet feloldja valahogy - beszél még „átmenetekről” is.
Ezeket az átmeneteket régebben szintén megnevezte: támadásból védekezésbe, védekezésből támadásba.
Tehát az analizáló gondolkodásmód négy építőkövét ismeri a játéknak:
  • Támadás
  • Védekezés
  • Átmenet támadásból védekezésbe
  • Átmenet védekezésből támadásba
Erre a négy alapkőre van kidolgozva a gyakorlatanyag, ezen alapkövek mentén építhető fel az analizáló gondolkodásmóddal tanított futballjáték.
Csakhogy egy magasabb szintű rendező elv hiányában, ezek az elemek nagyon ritkán állnak össze egységes egésszé.
Van olyan csapat, amelyik nagyon jól támad, van olyan, amelyik nagyon jól védekezik és vannak olyanok, amelyek valamelyik átmenetben jeleskednek. Példának erre ott a klasszikus kontrajáték, ami az „átmenet védekezésből támadásba” alapkőre építi az egész filozófiáját.

A totális futball a szintézis segítségével folyamatossá teszi az egész játékot
Ezt a folyamatosságot, az egységes egészet lehet tudatosan leszervezni a funkciók segítségével.
A labdarúgásban három funkciót különböztetünk meg:
  • Nyomást adó játékos
  • Fedező/biztosító játékos
  • Egyensúlyt adó játékos
A két legfontosabb dolog, hogy
  • a funkciók nem posztfüggők, vagyis bármelyik játékos a pálya bármely területén betöltheti bármelyik funkciót,
valamint
  • a funkciók nem függnek a pálya részeitől sem, vagyis ugyanúgy lehet egyensúlyt adó játékos valaki egy adott játékhelyzetben az ellenfél tizenhatosa előtt is, mint a saját védő harmadában, illletve ugyan úgy lehet valaki nyomást adó játékos a saját tizenhatosa előterében, mint a saját támadó harmadában.
Maradva az előző bejegyzésem példájánál, a pályán továbbra is egy labdabirtokláson alapuló, döntően földön tartott és rövid passzos labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot szeretnék látni a csapatomtól.

1. A képen látható első esetben a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.
(1. Ábra)
2. A képen látható második esetben is a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.
(2. Ábra)
3. A következő szituációban a 4-es játékos kibújt a szorításból és a 8-as játékosból lett a nyomást adó, a 11-esből az egyensúlyt adó, míg a 9-es maradt fedező játékos.
(3. Ábra)
4. A következő képen a 2-es játékos a nyomást adó, hiszen akinél a labda van, az nyomást ad az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik részén. A 7-es játékos a fedező, míg a 3-as az egyensúlyt adó játékos.
(4. Ábra)
5. A következő játékszituációban a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as az egyensúlyt adó játékos.
(5. Ábra)
6. Ebben a játékhelyzetben a 3-as a nyomást adó, a 2-es és a 7-es a fedező, míg a kapus az egyensúlyt adó játékos. Látható, hogy egy-egy funkciót akár több játékos is betölthet, függetlenül a posztjától, a pálya bármely területén.
(6. Ábra)
7. A játékhelyzet lehet a pálya bármely területén. Itt például a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as pedig az egyensúlyt adó játékos.
(7. Ábra)

A funkciók szerepe és szabályrendszere
A nyomást adó játékos
Labdával a nyomást adó játékos a pálya bármelyik területén feszültségben tartja az ellenfél védelmét, hiszen az ellenfél célja, hogy ne kapjanak gólt, tehát a labda ne tudjon a célterületbe, a kapuba kerülni.
A labda folyamatos mozgatása akár labdavezetéssel, akár átadásokkal folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfél védelmét, folyamatos feszültségben, figyelemben, koncentráltságban tartja azt. Ez nagyon fárasztó a labda nélküli csapatnak, ezért lehet annyira eredményes a labdabirtokló csapat.
A labda nélküli nyomást adó játékos megtámadja az ellenfél labdás játékosát, és ha a feltételek adottak, akkor labdaszerző manővereket hajt végre. Amennyiben nem adottak a labdaszerzés feltételei, akkor a nyomásával tereli a labdás játékost és próbálja kikényszeríteni a labdaszerzésre alkalmas játékhelyzeteket.
Fedező játékos
Ahhoz, hogy a labdát folyamatosan mozgásban lehessen tartani, szükség van fedező játékosokra. 
A fedező játékosok a labdás társhoz képest úgy helyezkednek átlóban, hogy könnyen megjátszhatók legyenek. A fedező játékosnak mindig a labda vonala előtt, vagy maximum a labdával egyvonalban kell lennie. Ez utóbbiban nem érvényesül az átló és így könnyen kivédekezhető.
Fedező játékos lehet több játékos is egyszerre.
Úgy helyezkedik a labda nélküli nyomást adó játékoshoz képest, hogy átlókban az átadási irányokat fedezze, az ott érkező labdákat kell lehalásznia, megszereznie. Adott esetben, ha a nyomást adó játékos úgy állítja meg a labdást, hogy neki lehetősége van egy körbezárást végrehajtania, akkor oda kell segítenie a nyomást adó játékosnak. A fedező játékosnak úgy kell átlósan helyezkednie, hogy ha a nyomást adó játékoson túljut az ellenfél labdás játékosa, akkor neki kell tudnia átvenni a labda nélküli nyomást adó játékos szerepét, funkcióját, amennyiben a játékhelyzet úgy kívánja. Fedező játékos lehet több ember is, lehetnek átlósan a labda vonala mögött és a labda vonala előtt egyaránt, ahogy a játékhelyzet megkívánja.
Egyensúlyt adó játékos
Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan.
Célja, hogy amennyiben nem folytatható a játék előrefelé és szélességben sem tartható a támadás vonala, akkor területváltással hátrafelé játszva a labdát megjátszható legyen. Innen folytatja tovább az ellenfél védelmének nyomását, mozgatását, fárasztását.
Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan. Feladata felügyelni, irányítani a fedező és a nyomást adó játékosokat. Folyamatos készültségben kell lennie, hogy bármelyik pillanatban átvegye akár a fedező, akár a nyomást adó játékos szerepét labdával, vagy a nélkül egyaránt.
A funkciók tartják a törvényszerűségüket
Akkor is tartják, ha az én csapatomnál, akkor is, ha az ellenfélnél van a labda.
A funkciók tekintetében és a funkciók szerepének és szabályrendszerének tekintetében nincs különbség, ettől lesz a játék folyamatos. Nyilván az egyik szituációban támadást segítő taktikai és technikai elemek vannak túlsúlyban, míg a másik esetben a védekezést segítő taktikai és technikai elemek kerülnek előtérbe.
Talán már ebből a kis vázlatból is kitűnt, hogy a funkciók szerepe és egyszerű szabályrendszere egy olyan önszervező játékszervezést alakít ki a gyerekekben, amely az ellenfél által igen nehezen lekövethető.
A szabályszerűsége miatt szervezett - még ha kintről kaotikusnak is látszik - pedig csak egyszerű ötletjáték. Szabályrendszere tiszta, nagyon könnyen variálhatóvá válik. Törvényszerűségei miatt az összes variáció végtelennek tűnhet, még is egy, azaz egy irányelvet követ. Ennél fogva könnyen tanítható, könnyen megérthető, viszont az ellenfél számára igen nehezen kiismerhető a hatalmas szabadságfoka miatt.

A funkciók szabályrendszerének elengedhetetlensége
Az előző cikkemben leírt edzésmódszertan mindegyikének gyakorlásnál figyelembe kell venned a funkciókat.
A funkciók törvényszerűségeinek át kell hatnia a gyakorlás minden pillanatát.
Ezáltal indul be a szintetizáló, önszervező folyamat mind a támadásban, mind a védekezésben… még végül megtörténik a varázslat:
A gyerekek futballjátéka a szemed előtt válik folyamatos, EGYSÉGES egésszé!

Üdvözlettel:
Kun István
a Csendes Edző
Loading...