2014. június 24., kedd

Svédországban jártam, mesterségem címere: U-S-G-S-G

Június elején – jómagammal együtt – felkerekedett egy tízfős magyar csapat, hogy részt vegyen a svédországi „UEFA Study Group Scheme Grassroots” aktuális állomásain.
Tóparti szállásunkról a konferenciákra Krusenberg, Herrgard és Uppsala pazar, almafáktól roskadó tájain át vezetett az út. Már a környezethez és a szervezéshez kapcsolható élmények is külön cikket érdemelnének ki maguknak, ezek azonban inkább egy utazási iroda blogoldalára kívánkoznának…
Én most is, mint mindig, megmaradok az események futball vonatkozásánál, annál is inkább, mivel a helyi természeti csodák mellett három napig a svéd, az andorrai és a wellsi Grassroots programokba is bepillantást nyerhettem.

Mit jelent a „Grassroots”?
A szótár meghatározása szerint fundamentum (latin szó, jelentése: alap), gyökerek, széles népréteg, a futball nyelvében pedig mindent magába foglal, ami nem professzionális labdarúgás.
Ide tartozik az utánpótlás futball, az iskolai futball, az amatőr felnőtt férfi és női futball, a fogyatékkal élők futballja, stb. (A felsorolás nélkülözi a teljesség igényét.)
Összességében tehát a Grassroots a futball alapját adó, a futball gyökereit megalapozó széles bázist jelenti. Programjának legfontosabb feladata, hogy a sportágban történő megtartó erőt kialakítsa, esélyt biztosítson mindenkinek a saját tudásszintje és lehetőségei szerinti játékra, előtérbe helyezve a labdarúgás szociális, társadalmi és egészségmegőrző hatását.
Ma már idehaza is tudják a szakemberek, hogy a hosszútávon fenntartható labdarúgás alapja a széles tömegbázis, hogy széles alapok nélkül nem lehet minőségi futballt előállítani és, hogy – de talán ezt mondanom sem kell - minél szélesebb ez a tömegbázis, annál nagyobb valószínűséggel tudja magát piaci alapon is eltartani.
A játék népszerűsítésére érezhetően sok próbálkozás történt és történik, ezen törekvések között is zászlós hajó a Bozsik Program.

A 98-2 problémája
Világszinten a legtöbb labdarúgó szövetség óriási erőket mozgat meg azért, hogy a labdarúgás meg tudja tartani a játékosokat akár egy egész életen át, hiszen hazai és nemzetközi kutatások is azt bizonyítják, hogy a futball megtartó ereje a sportoló fiúk és lányok tömegében egy bizonyos életkor elérése után csökken. (E témát a svédek konkrétan is érintették a konferencián.)
A mai labdarúgás 98%-ban amatőr és mindösszesen csak 2%-ban jelent professzionális futballt. Ebben az aránypárban az egyik legnagyobb fejfájást és a legtöbb játékos vesztést a kiválasztás periódusa okozza.
Hazánkat tekintve a kiválasztás sok esetben meg sem történik, a játékosoknak gyakran nincs lehetőségük a saját szintjükön tovább játszani. Ráadásul a klubok, edzők, vezetők jellemzően csak azokat a játékosokat favorizálják, akikben potenciálisan belelátják a profi játékossá válás lehetőségét. Akikben ezt a lehetőséget nem látják, azoknak elengedik a kezét. Ha ehhez még párosul egy nem megfelelő kommunikáció, a gyerek jó eséllyel megutálhatja a futballt és ezzel már el is vesztett az egész focitársadalom egy potenciális “fogyasztót”…

A működő megoldás
A svéd szövetség egyik legnagyobb vívmánya az, hogy tíz éves korig az iskolákon keresztül minden gyerekkel megismertetik a focit.
A testnevelés órák keretében minden gyerek focizik, majd tíz éves korban elindul az a kiválasztás, amely különböző programok segítségével és több lépcsőn keresztül juttatja el a gyerekeket a profi akadémiákig. Akik nem elég tehetségesek a profi futballhoz, azok megmaradhatnak az iskolai futballban, illetve a Grassroots klubokban folytathatják a pályafutásukat.
Így valósult meg náluk az, hogy egy csapaton belül nagyjából egyenlő tudás szintű gyerekek szerepelnek.

Svéd minőségbiztosítás
A svéd labdarúgó szövetség egységes alapelveket fektetett le, ezeket az alapelveket kell követnie mind a profi csapatoknak, mind az amatőr és az iskolai csapatoknak is.
Jól működik futballjukban a minőségbiztosítás, ezt saját szemünkkel is láthattuk, mikor ellátogattunk egy 6. osztályú csapat edzésére, melyen két korosztályból összeállított csapatok vettek részt.
A gyerekek között volt, kicsi, magas, kövér, sovány, de – a már ismert svéd megoldásnak köszönhetően – tudásszintjük közel azonos volt.
Egységes szakmai irányelveknek megfelelő edzést vezényeltek le nekik az edzők. Ami eltérő volt a profi csapatok edzéseitől, hogy például egy 3:1 elleni labdabirtokló játékban nagyobb területet hagytak a játékosoknak, ezáltal a tempó lassabb lett, ehhez mérten viszont tovább is tartott egy-egy játék. Az edzők ugyan úgy elmagyarázták a gyerekeknek, hogy mit-miért kellene csinálniuk és persze azt is, hogy hogyan, azonban nem volt hangos szó, nem volt semmiféle nyomás a gyerekeken. Az edzés 70 percig tartott (U11-12-es csapat), végig játékos feladatokkal.
A minőségbiztosítás a létesítmény tekintetében is működött, fedett csarnokuk és négy (!) nagyméretű élőfüves pályájuk volt – mindez 6. osztályban.
Az edzés utolsó harmadában eleredt az eső, ez viszont nem zavarta sem a gyerekek, sem az edzők, sem pedig a szülők kedélyállapotát. Mindenki jól érezte magát, a gyerekek nagyon élvezték az edzést, kellőképpen el is fáradtak.

Tanulság? 
Kollégáimmal rengeteg hasznos dolgot hallottunk a három nap alatt.
Számomra a legfontosabb üzenete az volt ennek a konferenciának, hogy a futball életkortól, nemtől, tudás szinttől függetlenül mindenkié.
A profi futballt ki tudja szolgálni a Grassroots labdarúgás, mert ráépítette a kiválasztási lépcsőit. Maga a Grassroots labdarúgás pedig megteremti a lehetőségét annak, hogy azok is tudjanak focizni – méghozzá jó környezetben, jó edzőkkel és a profikkal teljesen azonos alapelvek mentén – akikből nem lesz professzionális futballista... és a futball így valóban mindenkié!
***
Zárszóként nagyon fontosnak tartom itt elmondani:
a magyar iskolarendszer tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy egy svédhez hasonló koncepció alapján éljen ezzel a nagyszerű eszközzel.


Kun István
a Csendes Edző