2009. november 27., péntek

"Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá"

"Mondd el és elfelejtem. Mutasd meg, s talán emlékezni fogok rá. Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá."

Alan Baddeley egész életét az emberi emlékezet kutatásának szenteli.
Könyvében (Az emberi emlékezet) összefoglalja az eddig e témában elvégzett kutatásokat és azok eredményeit.

Hogy miben profitálhat ebből egy gyerekfoci edző?

A minap egy U-11-es bajnoki mérkőzésen a szülőkkel együtt, korlátnak támaszkodva figyeltem a meccset.A meccs közben folyamatosan ment a szülőktől a pályán lévő gyerekek felé az információ áradat. Folyamatosan osztották a szülők a taktikai, technikai tanácsokat, irányították a helyezkedést, szóval a gyerekek egész játékát.Engem személy szerint a nézőtérről ez nagyon zavart, de azzal nyugtattam magam, hogy most nem edző vagyok, csak egy szurkoló. De hazaérve is még azon törtem a fejem, hogy az edzői pályafutásomat ez a jelenség végig kíséri, de nem csak az enyémet, szerintem minden gyerekfoci edzőét...

Az aktuális csapataimnál mindig megpróbáltam elmagyarázni a szülőknek, hogy miért nem hasznosak ezek a bekiabálások, de most, mivel kollégákról van szó, kicsit mélyebbre ások a témában.

Az emlékezés a memória függvénye, melyet két nagy csoportra, rövid és hosszú távú memóriára osztunk

A rövid távú memóriát szokták munkamemóriának is nevezni, mert ebben a részben tárolódnak az újonnan a szervezetbe érkezett információk, amiket ez a memória feldolgoz, és ezek alapján történik majd valami. A rövid távú memória egy egészséges embernél 6-9 információ tömböt tud tárolni, körülbelül 2 másodpercig, aztán az új információk felülírják a régieket és törlik őket. A hosszú távú memóriába tanulás útján kerülnek az információk.

Másodpercenként több mint 10000 benyomás ér bennünket – a gyerekeket is!

Ebből azonban csak maximum kilencet tud érzékelni az emberi agy - a többit egyszerűen figyelmen kívül hagyja. A meccsen a gyereknek rengeteg információból kell kiválasztania azt, ami akkor a játékhelyzet helyes érzékeléséhez kell.

A kutatások bebizonyították, hogy a rövid távú memória több csatornát is használ az információ felvételéhez, feldolgozásához és ha az azonos csatornát egy információ után egy teljesen más információval megterheljük, máris felülírja az elsőt és a másodikra fog emlékezni.
Érthetően szólva, a gyerek érzékel egy információt a meccs pillanatnyi helyzetéről, képet alkot, osztályoz, csoportosít de mielőtt válaszreakciót keresne a hosszú távú memóriájában ugyanazon a csatornán egy bekiabálás miatt új információ érkezik. Máris erről kezd el képet alkotni, csoportosítani, osztályozni és döntenie szinte nem is kell, hiszen kész megoldást kapott.

Azonban amíg ezt a kettős gondolatmenetet lefuttatja és a válasz cselekvést elkezdi, lényegesen hosszabb idő telik el, mintha a saját döntését vitte volna véghez!

Erre mit mond a szülő? Gyorsabban fiam! Ébredj fel! Holott ő maga okozza a késlekedést azzal a plusz információval, amit megosztott kéretlenül a gyerekével, pláne akkor, ha a gyerek teljesen másra gondolt. Ja és a legbosszantóbb a szülők számára, hogy hiába mondtam el a gyereknek, hogy mit kell csinálnia, a következő alkalommal megint elrontja!...

Miért? Tanulás nélkül mindössze 2 másodpercig tárolunk információkat, tehát fölösleges bosszankodni azon, hogy hiába mondtam el az előbb, miért nem érted?! Mert a másodpercenkénti több ezer információból kilencet tudunk maximum kiválasztani, ami folyamatosan áramlik, tehát az előzőeket, ha nem tanulom meg, akkor törli.

És a kritikus sebességről még szót sem ejtettem. A kutatások ugyanis arra is rávilágítottak, hogy egy bizonyos helyzetben (például focimeccsen) az áramló ingerek sebességét nem tudja felfogni a szervezet. Minél járatlanabbak vagyunk egy témában, annál gyorsabbnak tűnik az abban a témában áramló információ, és annál kevesebbet tudunk belőle érzékelni. Ebből adódik, hogy minél jártasabbak vagyunk benne, annál több információt tudunk feldolgozni.

A fociban ezért is van az, hogy az egyik csapat gyorsan játszik, a másik meg lassan. A gyerekek, ha túl gyors az információ áramlás, egyszerűen csak kiválasztanak belőlük néhányat és csak azokra reagálnak, azaz lelassítják számukra az áramlást, ezzel együtt viszont lassul a cselekvés is.
Biztos mindenki látott már olyan focista gyereket, aki előtt pattog a labda és én mint felnőtt már az első pattanás után birtokba venném a labdát, de a gyerek megvárja, amíg pattan még vagy kettőt-hármat és csak utána veszi át. Erre mi azt mondjuk, lassú. Pedig csak megvárja, amíg a számára értelmezhetetlenül gyors információáramlás - a labda pattogása - lelassul arra a szintre, amivel már ő is tud valamit kezdeni.

Ragozhatnánk még sokáig ezt a témát, én viszont azt mondom edzőként az edzőknek és a szülőknek egyaránt:


"Mondd el és elfelejtem.
Mutasd meg, s talán emlékezni fogok rá.
Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá."



Vedd figyelembe Lao-Ce mondását és hagyd a gyerekeket a saját tempójukban fejlődni!

Puskás Ferenc egyik nagy mondásából - Tanítsátok focizni a gyerekeket!- a tanítani szóra hívnám fel a figyelmet!

2009. november 9., hétfő

Találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével!

cv
Múlt héten részt vettem egy, a Hajdú-Bihar Megyei Labdarúgó Szövetség által szervezett tanulmányúton, és ennek keretében - a küldöttség tagjaként - élőben izgulhattam végig az ACF Fiorentina-DVSC TEVA bajnokok ligája mérkőzést is!

Röviden a programleírás

2009.11.02-án délután indult a busz Debrecenből. Az útvonal: Debrecen-Füzesabony-Budapest (Budaörsi út benzinkút) ez az első megálló 19 órakor-Székesfehérvár-Nagykanizsa-Szlovénián keresztül-Trieszt-Parma.
Érkezés kedden reggel 9 órakor Pármába.

November 3-án kedden:
10 órakor a Parma FC labdarúgó csapatának edzésközpontjában tájékoztató a klub működéséröl, stadionlátogatás.
- délelőtt szakmai konzultáció,
15 órától az utánpótlás korosztályok edzésbemutatójának megtekintése
(A csoport U17-U18 korosztályok edzése)
(B csoport kisebb korosztályok edzése)
18 órától magyar edzők– olasz öregfiúk barátságos senior mérkőzés.

November 4-én szerdán:
- délelőtt szakmai konferencia Firenzében a Coverciano edzésközpontban,
- délután városnézés,
- este 20.40-től a Fiorentina - DVSC BL mérkőzés megtekintése.
A mérkőzés után indulás haza. Érkezés csütörtökön a délelőtti órákban.


Hogyan találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével?

A kiút vidám volt, jó hangulatban telt. Ismerkedtem a kollégákkal, sztorizgattunk, filmet néztünk, megtörtént minden olyan, ami egy ilyen hosszú buszúton lenni szokott. Rendben meg is érkeztünk Pármába, ahol fogadott bennünket az általános igazgató Pietro LEONARDI úr, majd körbevezetett bennünket a Parma stadionjában.

Elmesélte röviden a klub történetét és azt is, hogy a mostani szezonban az első osztályba való feljutással együtt átalakítják teljesen az utánpótlás rendszerüket.

Ezek után az utánpótlás igazgató, Francesco PALMIERI úr a sajtószobában tartott a küldöttségünknek egy általános tájékoztatót a Parma utánpótlás rendszerének felépítéséről, majd négy korosztályos edzőtől is halhattunk már konkrétan az edzések szerkezetéről, felépítéséről.

Délután három órától kezdődtek az edzések, két helyszínen.
Az egyik helyen a felnőtt csapat és az alatta lévő csapatok U-15-ig edzettek, a másik helyen a többi korosztály. Mindkét helyszínen 5-5 nagypálya és több kispálya, illetve szabad füves területek álltak a gyerekek rendelkezésére. Az edzői csapatunk beosztotta önmagát, hogy minden pályáról legyen képünk, minden edzésből lássunk valamit.

Én a ¨99-98-as korosztály edzését néztem meg.
A feladatokból csak egy lényegi különbséget szeretnék kiemelni: a 14 év alatti fiataloknak a technika elsajátítását tartják a legfontosabbnak, 20x30 méteres területen 8:4 elleni játék volt. Egy kék, egy lila és egy sárga trikós négyes alkotta a csapatokat. A feladat az volt, hogy szabad játékban 8:4 ellen tartani kellett a labdát a területen belül. Aki eladta a labdát, annak a négyese lett a következő védő négyes. Tehát, ha a sárgák és a kékek tartották a labdát a rózsaszínűek ellen és mondjuk egy kék eladja a labdát, akkor a kékek lesznek a védők és így tovább folyamatosan. Az edző nem szól a játékba, csak bíróként biztosítja a játék folyamatosságát (nálunk egy edző végig instruálja a játékot).

Itt jött el a játék lényege - legalább is számomra a lényege, ami a legnagyobb különbség a hazai és az ottani felfogás szerint!
Egy játék helyzetben az egyik játékos eladta a labdát, holott a terület túloldalán két üresen álló, megjátszható játékostárs is volt. A magyar edző valószínűleg instruálva a gyereket már régen szólt volna, hogy forgasd meg! Üres a túloldal! Meg hasonlók. Itt nem! Az edző megállította a játékot és megkérdezte a labdát eladó gyereket, hogy hány játékos akar labdát szerezni? A válasz négyen. Az edző erre így folytatta, akkor elég az, ha csak a rád támadó ellenfelet és annak helyzetét figyeled? Nem, mind a négyet figyelni kell, jött a válasz. Mi a célja a játéknak? Hogy nálunk maradjon a labda. Akkor mi lett volna a jó megoldás? Ha felnézek és oda rúgom a labdát, ahol nincs védő. Az edző megdícsérte a gyereket a jó válaszért, majd továbbengedte a játékot.

Vagyis, nem a taktikai részt emelte ki az edző, mint nálunk, hanem arra TANÍTOTTA a gyereket, hogy a jó technikai végrehajtásból, hogyan lesz haszna a csapatnak a cél érdekében és ebből, hogyan lesz majd később taktika.

Ezután visszavittek minket a nagyobbak edzőközpontjába busszal (azt majd elfelejtettem mondani, hogy a gyerekeket busszal hozzák-viszik az edzésekre). Visszaérve még elcsíptük a Primavera (U-17-től U-20-ig tartó korosztály) edzés végét. Az ott jegyzetelő edzőkollégáink elhűlve újságolták, hogy ez az edzés 142 percig tartott! Igen, jól látod, 142 percig, nem a mi kedvünkért, hanem alapból, mert kedden erőnléti edzés volt, dinamikus láberősítő gyakorlatokkal, futásokkal, párharcokkal kapura, majd szűkített területen kétkapus játékkal a végén. Ezt azért nem is ecsetelném tovább, mert tudom, hogy nálunk egy U-17, 18, 19-es csapat milyen edzéseket végez egy NBI-es csapatnál...

A szakmai út csúcspontja azonban másnap délelőtt jött!

Firenzében a Coverciano edzőközpontban fogadott minket Renzo Ulivieri az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnöke.

Ulivieri úr mindjárt azzal kezdte, hogy amikor ő a Fiorentinához került akkor a serdülő csapatban magyar edzője volt, majd a felnőttben Hidegkuti Nándor volt az edzője. Majd elmesélte az olasz edzőképzés menetét, struktúráját, aztán elmondta, hogy Weisz Árpád tette le a modern olasz foci alapjait és, hogy a mai napig ezeknek az alapoknak a modernizálásából építkezik az olasz labdarúgás!
Annyi minden történt, annyi impulzust kaptam az edzői filozófiám megerősítésére, hogy szinte már teljesen elsikkad az emlékeimben a Fiorentina-DVSC BL. meccs, pedig az is fantasztikus élmény volt! Csodálatos profizmus, szervezettség, meg minden amit csak szem száj kívánhat, de ezt talán majd a következő bejegyzésben írom le..

Aki kíváncsi lenne a mélyebb, tanulságos szakmai elemzésre, az írjon és telefonon, emailben, vagy személyesen is szívesen beszélgetek vele!
cv
Loading...