2010. április 30., péntek

„Üdvözlöm, testnevelő tanár vagyok és utálom a futballt..”

cv
Tegnap véletlenül fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, melyben egy tehetségkutató felhívás kapcsán érdeklődtek a szervezők. A vonal másik végén a megye sportreferense tette fel a költői kérdést: „Nem értem, miért nem szeretik a testnevelő tanárok a focioktatást?”


Tanárurak, tényleg nem szeretitek a futballt tanítani?

Persze igazatok van: túl kevés a tanári fizetés, úgy általában is – nincs ez másként veletek, testnevelőkkel sem.
És ha ezért a kevés pénzért a minőségi oktatáson felül még plusz szolgáltatásokat is elvárnak tőletek? Mint például azt, hogy egy ilyen szóban forgó tehetségkutató programra megszervezzétek és összekoordináljátok a gyerekek jelenlétét és részvételét (az gyöngyvirág, hogy ezt iskola időn kívül, önszorgalomból kell tennetek!)..

Az is jogosan adhat szájhúzásra okot, hogy a labdarúgó szövetség és a hozzá tartozó tagszövetségek túl agresszíven próbálnak az iskoláitokba betörni és rá (rátok) erőltetni a focit, mint oktatási programot.
Teljesen egyértelmű, hogy az iskola lehetne az a színtér, ahol a hazai labdarúgás tömegbázisát megalapozhatnák, viszont ennek a mostani programszintű rendszere finoman is kezdetleges.

A bürokratikus részek miatt olyan plusz papír és egyéb adminisztrációs munkákat zúdítanak a nyakatokba, ami köszönő viszonyban sem áll az érte kapott támogatással, bérkiegészítéssel

Halvány reménysugár, hogy folyamatosan dolgoznak szakemberek a rendszer hatékonyabbá tételén, talán hamarosan meg is találják a jó megoldást. De az iskola tantervébe beletenni a labdarúgás mozgásanyagát, az mégis csak ellenállást vált ki sok tanárban.

Talán te is feltetted már a kérdést magadban: miért pont a focit, miért nem ezt, vagy azt a sportot? Bár a válasz már túlmutat az itt feszegetett kérdésen, talán röviden válaszolni úgy lehet erre, hogy a testnevelőtanár képzés reformja mára nagyon időszerűvé vált.

Nem halogathatjuk tovább a jövőorientált testnevelés bevezetésének, aminek a fő gondolata az, hogy nem a sportágak alapmozgásait kellene tanítani a gyerekeknek, hanem játékos formában az alap koordinációs készségek kialakítását. Ezzel lehet egy olyan belső motivációt, belső igényt kiváltani, ami a mindennapi mozgás szokását alakítja ki a gyerekekben. Az egyesületekbe már a jó mozgású gyerekeket irányítva, azok a klubokban könnyebben elsajátítják az adott sportág - mondjuk a foci - speciális mozgásanyagát. Aki pedig nem szeretne versenyszerűen sportolni, az is keresné azokat a szabadidős tevékenységeket, amiben kielégítheti a mindennapi mozgás utáni igényét, ami ma Magyarországon leginkább a szabadidős labdarúgás.


Végezetül szóba jöhet még, hogy program szinten is a focit támogatja legjobban az állam, a többi sportágnak folyamatosan kalapoznia kell a pénzért. A focisták kicsi teljesítménnyel keresnek az átlagon felül, a többi sportág sportolója meg akárhogy töri magát, mégsem kap a focihoz mérten teljesítményarányos fizetést...


Egy pillanat Tanár úr, itt most bólogattál? Kérlek, ne tedd!

Az utóbbi pár sor tévhit, hamis információ.
Főleg az elmúlt nyolc évben, nem igen osztogattak állami pénzeket a foci fejlesztésére. Könnyen utána járhatsz, hogy pl. több uszoda épült az elmúlt időszakban, mint stadion – mert abból egy sem. Szégyen ide vagy oda, de a mai napig nincs az egész országban egyetlen UEFA Licence-nek megfelelő stadion sem. A fizetésükben pedig a legtöbb csapat átlag játékosai - hiába hívjuk őket profi focistáknak - nem különböznek egy átlag magyar embertől. Kivételek csak az un. sztárjátékosok sztárfizetéseiben vannak.

A sportághoz kapcsolódó egyesületekben dolgozó edzők pedig - ezt saját tapasztalatból is mondom - sokszor hobbiból, minimálbér alatti (!) pénzért tartják az edzéseket, nagyon kevés helyen vallhatja magát főfoglalkozásúnak egy edző.


„Mondja már ki valaki!!”

Hát legyen.
Tagadhatatlan tény, hogy ha a testnevelőtanárokat sikerülne megnyerni a focinak, akkor óriási, ugrásszerű fejlődésnek indulhatna a sportág. A jövőorientált testnevelés bevezetésével nemcsak a foci, hanem a többi sport is nagyot profitálhatna. Nem beszélve a nemzet egészéről, hiszen az egészségesebb emberek boldogabbak, jobban beilleszkednek és beválnak a munkaerőpiacon is, nagyobb munkabírásúak lesznek. Egy egészséges nemzetben a társadalombiztosítás oldaláról rengeteg pénzt megspórolhatnánk… ha a testnevelőtanárokat sikerülne megnyerni a focinak.



„A gondolkodás maga az élet, hiszen azok, akik nem gondolkodnak, magasabb vagy valódi értelemben véve nem is élnek. A gondolkodás teszi az embert.” A. B. Alcott



Tanár úr, kolléga, klubvezető, kérlek, gondolkodj velem!

Mivel tudnánk elérni, hogy legközelebb ezt hallhassam a telefonban: „Üdvözlöm, testnevelő tanár vagyok és imádom a futballt oktatni!”

Várom a te véleményed, ötleteidet is!

2010. április 28., szerda

Elhiszi a Barca, hogy van még remény?

(ez a cikkem a gondola.hu oldalán jelent meg)

Ha ez a két csapat a tőlük megszokott sablont fogja hozni, akkor is egy nagyon izgalmas meccset fogunk látni. Pedig lesz itt meglepetés!


A legutóbbi bejegyzésben azzal zártam soraimat, hogy gondolkodom, mit tennék Mourinho és mit Guardiola helyében. Kétségtelenül Mourinho van könnyebb helyzetben, hiszen azt is mondhatnánk, hogy csak védenie kell a két gólos előnyüket. Addig semmi mással nem szabad törődniük, amíg a Barca nem rúg két gólt. Aztán meg majd jöhet a már Milánóban jól bevált letámadás.

Ennek azért vannak kockázatos pontjai, mindjárt az első az, hogy az ellenfél a Barcelona, amely csapat talán a mostani formákat nézve a legjobban támadó csapat a világon. Vajon kihúzza-e az Internazionale két kapott gól nélkül, illetve ha megkapja is a két gólt, mikor kapja a másodikat? Ha a 70. perc környékéig kihúzzák, akkor 20 percet végig tudnak még letámadásban játszani és az idegenben rúgott gól a továbbjutást eredményezheti.

Ez egy szép hipotézis, viszont azt mindenki jól láthatta az első meccsen, hogy ha a Barca elkezdte komolyan a labdatartást, akkor az Interesek csak nyomozták azt és ettől teljesen elfáradtak. Azaz, lehet nem lesz már erő a végén letámadást játszani.

Mit tesz majd Guardiola? Nekiesik Mourinho csapatának, hogy minél előbb meglegyen az első gól, aztán elkezdi az Intert labdatartással fárasztani és amikor már az olaszok nem tudnak lépni sem a fáradtságtól, akkor belövik a másodikat? Ez jó terv!

Erre ellenszer lehet az Inter kontrajátéka. Az is megeshet, hogy a katalánok megpróbálják teljesen szétszedni az Internazionale védelmét és mondjuk Messi a szélén játszik majd tartósan, netán kötetlenül, a pálya bármely részén feltűnve.

Nagyon sok variációt el tud az ember képzelni. Most mindkét oldalról leírok eg- egy nagyon vad elképzelést, mert hát mindkét mesterben benne van a váratlan megoldás lehetősége. Kezdjük a hazaiakkal. Messi, Messi, Messi zúg a 90000 néző, ám Messi csak a kispadon kap helyet és nem lesz kezdő, helyette a hétvégén gólt szerző nagyon motivált és bizonyítani, játszani akaró Henry kezd. A két belső ék Ibrahimovic és Henry, támadásban egy 3:3:4-et játszik majd a Barcelona, három belső középpályással és a szélén felfutó két támadóval, akik a betömörülő védelemmel szemben a pálya teljes szélességét kihasználva tudják körbeadogatni a védőfalat a megfelelő rés keresése és a gólhelyzet kialakítása miatt. A bajnokságban már több ellenfél ellen is meghúztak ezt a lépést, aztán majd Messi akkor száll be, amikor már az Inter védelme egy kicsit megroggyant és a mérkőzés utolsó harmadára marad a döntés a továbbjutásról.

Nézzük az Internazionale-t, vajon mer-e Mourinho tizenkilencre lapot kérni? Mer-e a Camp Nou-ban az első perctől kezdve letámadást játszani, mint Milánóban a második félidőben? Hiszen egy korai idegenben lőtt gól megpecsételheti a katalánok sorsát.

Mindkettőnek megvan a maga kockázata, ám ismerjük a mondást, aki mer, az nyer!

Már nagyon várom a találkozót és a kisördög ott tombol bennem, hogy bárcsak ne a sablonos Inter és Barca játékot lássuk, amit ebben a helyzetben a csapatoknak játszani kell, hanem lássunk valami extrát, valami forma bontót! Persze az is igaz, ha ez a két csapat csak a tőlük megszokott sablont fogja hozni, akkor is egy nagyon izgalmas meccset fogunk látni.


Kun István

(a cikket a gondola.hu-n ITT olvashatod)

2010. április 20., kedd

Várom már, hogy bent menjünk ki...


Ha rákészülsz, hogy megnézz egy meccset, Te is látványos, támadó futballt vársz, nagy irammal, sok helyzettel és na ná, hogy sok góllal!

A legjobbakat, a Barcelonát, a Real Madridot, az Internazionalet, a Milant, az Arsenalt, a Chelseat, a Manchestert akarod látni – és jó eséllyel a többi (hazai) klub játékát is ehhez a szinthez méred. De mit csinálnak ezek a fiúk a pályán, amitől ilyen jók, hogyan tudnak ekkora iramot diktálni?

Mi az oka annak, hogy inkább szorítod, visszatartod, semmint, hogy játék közben menj ki a mosdóba értékes perceket kihagyva így a közvetítésből?


Az tiszta sor, hogy rengeteget futnak a meccsen. De ahhoz, hogy éves szinten egy csapat akár 70 tétmeccset is le tudjon játszani és az összes meccsen a megszokott színvonalon folyjon a játék, hatalmas erőnlét szükséges; ezt az erőnlétet pedig nem a szél fújja rá a játékosokra!

Kora gyerekkoruktól fogva nagy iramban zajlanak az edzéseik, sokat futnak, a labdás gyakorlatokat is maximális erőbedobással végzik. Igaz, külhonban kiválasztással dolgoznak az edzők a klubokban. Így gyakorlatilag a bent maradásért minden nap óriási harc folyik. Egyik gyerek sem teheti meg, hogy elkényelmesedjen, mert akkor nagyon hamar a csapaton kívül találja magát, jönnek a nála jobbak. Szóval sokat és gyorsan futnak labdával és a nélkül is, a gyerekkorban alapoznak, és felnőtt korban már „csak” az addig eltelt 10-15 év munkájának a szinten tartása, minimális fejlesztése történik.


Ma már a nagy elit bajnokságokban szinte nincs is alapozás

Legtöbb helyen télen 2-3 hét szünet pihenés és már kezdik is a tavaszi szezont. Nyáron meg inkább elmennek különböző túrákra, tornákra és mérkőzéseket játszva rakják össze a csapatot. Szezon közben pedig meccs-regeneráció-meccs a ritmus némi taktikai felkészüléssel és technikai szinten tartással, nincs sem idő, sem energia az erőfejlesztésre a szezon alatt. A technika elsajátítása szintén kora gyerekkortól előtérben van, a labda szinte hozzánő a lábukhoz, mire profi futballistává érnek. Labdavezetés, cselezés, lövés, labdakezelés, passzolás, fejelés, szerelés, stb.

Nézzük csak meg Messit, aki őrületes sebességgel vezeti a labdát, közben cselez, majd ebből a sebességből bombaerejű lövéseket ereszt meg!
Nézőként azt is sokszor láthatod, hogy pl. Xavi szenzációs labdát ad Messinek. Ja kérem, de ehhez futni kellett, hogy oda tudjon helyezkedni, ahonnan lehet majd passzolni, mert a gólpasszt általában nem tudja egy érintésből adni csak labdavezetésből, vagy cselsorozat után.


A technika semmit nem ér erőnlét nélkül

A pályán egy fullasztó rohanás után is szükséges a technikai helyzeteket megoldani és ez fordítva is igaz: hiába sprintel át valaki több száz métert, ha a labda folyton csak dadog a közelében.
Taktika, rengeteg gondolkodást igényelő, váratlan helyzetet teremtő, aktív ellenfél ellenállása mellett végrehajtott feladatok – az említett klubok játékosai ezt végzik kora gyerekkoruk óta. Mindezt rengeteg mérkőzéssel fűszerezik, még végül birtokolják a rutint, önbizalmat, labdabiztonságot, erőnlétet és a taktikai tudást. Csoda hát, ha a futballvilág csúcsragadozóinak 2 x 45 perces összecsapásai alatt még pisilni is sajnáljuk az időt?


Te milyen színvonalat vársz el egy utánpótlás mérkőzéstől?

Valószínű, hogy a gyerekmeccseket Te is – ahogy minden más futballcsapat játékát is – önkéntelen a már említett profik szintjéhez méred.
Csakhogy nálunk, ha akad is egy olyan edző, aki a helyben ácsorgás és passzolgatás helyett rengeteg gyors futást vár el a gyerekektől a labdával cselezve, a kapura lőve, vagy egyéni technikát, labdabiztonságra való törekvést és vállalkozó szellemre tanítást – azaz a jó értelemben vett agresszivitást – és a támadó felfogást szerepeltet az edzéseken.. Nos, akkor a szülők nem értik, ki ez, mi ez és mit csinál. Hiszen nem ehhez vannak hozzászokva, még a magyar NBI-es focistákat sem így edzik! Mit gondol ez magáról?! Ezt nem így kell csinálni, én már csak tudom, hiszen nekem megmondták a játékosokból lett edzők!..

Akkor most mi van? - kérdem én. Az elvárás megvan, legyen a gyerek olyan mint Messi, viszont nehogymá’ labdavezetés, cselezés legyen az edzésen! Nehogymá’ sok futás, egyéni vállalkozás, küzdő gondolkozás jellemezze a srácokat!


Önök kérték..

A hazai szülők általában nem ismerik a kiválasztásban és az edzésben profi végeredményt adó módszereket, nem értik mit akar az edző, és ők maguk kérik, sőt, követelik, hogy a gyereket az elmúlt 50 év hagyományainak megfelelően edze az edző. Sokszor őt magát is így edzették. Arra már persze nem emlékszik, hogy ennek mi lett az eredménye? Az ami most van. Egy lebutított, sablonos, ácsorgós minden látványt és kreativitást mellőző futball, ami egy ZTE-Győr harmadik hely sorsáról döntő bajnoki mérkőzésre 3000 embert vonz ki a pályára.


„Önöknek magyaroknak vissza kell találniuk saját stílusokhoz. A régi magyar stílus modern megfelelője a latin futball. Ezt az utat kell Önöknek követni az edzők képzésében és az utánpótláskorú labdarúgók képzésében is!” Ezeket a sorokat Jean-Pierre Bénézet úr, a FIFA Technikai Igazgatója mondta.

Mi döntjük el, hogy melyik utat választjuk, és én nagyon remélem: hamarosan eljön az idő, amikor nem csak a Barcelona, a Real Madrid, az Inter vagy a Milan, hanem a saját gyerekeink, csapataink játékát nézve is inkább szorítunk, semhogy kimenjünk.. és ha ez az ára, hát inkább bent megyünk ki...

BL: Ki állítja meg Messit?

(ez a cikkem a gondola.hu oldalán jelent meg)

Ma nagyon úgy néz ki, hogy aki megállítja, az megnyerheti a bajnokok ligáját. Különben a Barcelona simán a döntőbe jut és ott is nyer.

Ki állítja meg Messit?

Az egész hátralévő BL szezon egyik legfontosabb kérdése ez. Ma nagyon úgy néz ki, hogy aki megállítja az aranylabdást, az megnyerheti a bajnokok ligáját, különben a Barcelona simán a döntőbe gyalogol és ott is diadalmaskodni fog.

Az Internazionale csapatának azért biztos lesz ehhez egy-két szava. Mourinho nagy taktikus hírében áll, biztosan megnézte már számtalanszor a katalánok ellen a csoportban lejátszott két mérkőzésük felvételét, kielemezte, kivesézte minden képkockáját és készül a taktikai terv. Találgassunk, vajon csapat szinten egy egységes csapatjátékkal akarja megállítani a Barcelonát, vagy emberfogással szeretné kikapcsolni Messit, netán azzal próbálkozik, amivel a Real Madrid az El Clásico-n, hogy a barcelonai középpályásokat, akik tömik labdával Messit, próbálja meg kikapcsolni a játékból? Xaviról egyszer maradt le a madridi védelem, mindjárt góllal is fizetett érte.


Emberfogás?

Ki fogja Messit? Cambiasso? Rá lehet bízni, biztos, hogy keményen odalép majd a válogatottbeli csapattársának nem egészen két hónappal a világbajnokság előtt? Illetve feláldozza-e Mourinho azt a labdaszerző középpályását az emberfogás miatt, aki a csapat tengelyét adja, aki a csapatnak a stabilitását jelenti? Vagy rábízza az emberfogást Samuelre? Csakhogy ő is csapattárs az argentin válogatottban, lesz-e mersze odalépkedni Messinek? Vagy valamelyik kevésbé karakteres játékosára bízza a mester ezt a piszkos munkát? Akkor viszont félő, hogy az az ember a kiállítás sorsára fog jutni, mert Messi hihetetlen mozgékony és nagyon stabilan áll a lábán, nem esik el, mindig talpon akar maradni. Ha ő elesik, akkor ott már komoly szabálytalanság történt, ezt viszont tudják a bírók is, meg talán egy picit védik is a zseni támadót – mondjuk én is azt tenném, ha bíró lennék. Egy szó, mint száz, az emberfogás Messi ellen megoldhatatlan feladatnak látszik.


Fogja a csapat?

A csapat szintű semlegesítésnek is megvannak a hátrányai, hiszen ha Messi lendületbe jön, akkor néha még négy védő is kevés ahhoz, hogy megállítsák, ez pedig olyan súlyos helyezkedési eltolódásokat von maga után, amit nehéz korrigálni. Hiszen, ha négyen az ördöngösen cselező csatárt próbálják meg semlegesíteni, akkor a többiek maradnak üresen és azt már számtalanszor bemutatta a Barca, hogy Messin kívül is tele van sztárokkal, akik képesek bármikor gólt lőni.


Letámadás?

Amiről itt még nem ejtettünk szót, az az a teljesen meglepő húzás lenne az Inter mesterétől, hogy teljes letámadással megpróbálná megakadályozni a Barca labdabirtoklását már a vendégek térfelén. Ezt meglépni a világ egyik, ha nem a legjobb labdabirtokló csapata ellen, mindenki szerint felér egy öngyilkossággal.

Azonban Mourinho ezért a világ egyik legjobb edzője, hogy ki tudja választani a kínálkozó lehetőségek közül a legjobbat. Ha lehetne egy kívánságom, akkor én azt kívánnám, bárcsak a letámadásos variációval küldeni fel az Internazionalt a Barcelona ellen, mert akkor egy nagyon látványos és igen izgalmas meccset láthatnánk sok helyzettel és sok góllal.


Kun István

(a cikket a gondola.hu-n ITT olvashatod)

2010. április 9., péntek

Lelakatolt kincsesbánya

- avagy -
három napba sűrítve a mai magyar gyerekfoci valósága


„Gyerek koromban szerettem gólt rúgni, minél több gólt rúgsz, annál nyugodtabb vagy. Ebben a mentalitásban nőttem föl és nőttek föl nagyon sokan.” Puskás Ferenc


Versenybizottsági tagként a húsvéti hétvégén részt vettem egy nagy utánpótlás tornán


A három napon át dübörgő tornán 97 csapat képviseltette magát 9 korosztályban, több mint 1500 gyerekfocistával (!) - és persze ne feledkezzünk meg a folyton hömpölygő hozzátartozók és szülők tömegéről sem. A kupára Olaszországból, Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából és természetesen hazánkból érkeztek csapatok. 286 mérkőzést játszottak le 9 pályán.



A pénteki és a szombati időjárás igazi fiesta hangulatot varázsolt a pályákra


Ezzel nem is volt gond…a szülők azonban nehezen értették meg, hogy csak a számukra kijelölt helyen tartózkodhatnak, és csak onnan nézhetik és szurkolhatják át a meccseket. Óriási energiákat vett el a szervezőktől a szülőkkel való viaskodás, pláne, hogy a szép napsütéses időben lecsúszott néhány sörön felbátorodott apukák már nemigen akarták megérteni: a szabályok rájuk is vonatkoznak, és a hangnem, amit a „szurkolásnál” használtak, nélkülözött minden irodalmi stílust.


Hiszem, hogy meg kell tanítani a szülőket is szurkolni, hogy egy ilyen helyzetben az ellenfél vagy a bíró szidása helyett a saját csapatukat, saját gyerekük biztatására figyeljenek


Bár a verseny kiírása egyértelműen jelezte, hogy a nem megfelelő viselkedés a csapat kizárását vonja maga után - függetlenül attól, hogy a játékos, az edző, vagy a szurkolótábor viselkedett megengedhetetlenül -, a bírók, mivel sorozatban szünet nélkül vezették a meccseket, nem tudtak erre is figyelni. Ahogy ez már csak lenni szokott egy ilyen nagyszabású tornán, nem tetszett mindenkinek minden. A szülők összeszólalkoztak több vitás eseten, folyamatosan szidták a bírót, és egy esetben majdnem tettlegességig fajult a dolog egy jogtalannak tartott bírói ítélet miatt.



Az edző berohant a pályára, megfenyegette és lökdöste a bírót


Persze a rendezők is azonnal berohantak rendet tenni, és a szurkoló szülők közül is vették páran maguknak a bátorságot, hogy ők is beszaladjanak igazságot tenni, hiszen ha az edzőnek szabad, nekik is. Az indulatok persze aztán lecsillapodtak..

Én a kakaskodó felnőttek helyett végig a gyerekeket figyeltem. Riadtság, szorongás, értetlenség csillogott a szemükben. Nem fogták fel, az edzőjük, a szüleik miért teszik azt, amit tesznek? A meccs tovább folydogált, viszont a feszültség az egész tornán végigkövette a szóban forgó gyerekcsapat a játékát.



Tovább is van, mondjam még?


Egy másik csapatban ahol hét év alatti (!) gyerekek játszanak, az egyik kicsi elrontott valamit. Az „edzőbácsija” olyan stílusban lehordta a sárga földig, hogy a gyerek elsírta magát. Mikor a másik edzőkollégája rászólt, hogy nem kéne ilyen csúnyán beszélnie egy ekkora gyerekkel, még neki állt feljebb és kikérte magának a kioktatást.


Szintén ennél a korosztálynál történt, hogy a gyenge szereplés miatt a szülők raportra hívták az edzőt. Tudom, hogy ő amúgy szívét lelkét kiteszi a gyerekekért, csak mostanában valahogy az eredmények nem jönnek. A szülők nem érdeklődnek, azonnal támadják, fel sem merül bennük az, hogy az edző érti a dolgát és most esetleg a fejlődésben egy úgynevezett plató szakasz zajlik, ahol nem olyan látványos a fejlődés, mint máskor. Esetleg megkérdezzék az edzőt, mit segíthetnek, mit tehetnek azért, hogy a gyerekek a lehető legjobban fejlődjenek? Ugyan. Csak a vádaskodás, amiből a gyerek megint nem ért egy szót sem, hiszen ők szeretnek focizni és magát az edzőbácsit is szeretik. „Anya és apa miért üvölt és vitatkozik vele, miért nem szereti az edzőbácsit?”



A három nap tele volt ehhez hasonló példákkal


Megkeseredett, kiábrándult edzőkkel, akik a már ezerszer elcsépelt pénztelenségre és a vezetőkre hárítják, hogy miért nincs kiválasztás, miért tud még mindig keveredni a szabadidős foci a profi fociutánpótlással? Az ebből adódó konfliktusokat pedig már meg sem próbálják orvosolni, mondván ennyi pénzért minek vennék még plusz nyűgöt a nyakamba? Majd az élet megoldja, legyintenek és lehajtott fejjel tovább mennek.


A helyzet elkeserítő, hiszen 1500 gyerek, akiknek csillog a szemük, ha labdát látnak, fociznak a meccsek közötti szünetekben is, a szüleik szinte még enni sem tudják leültetni őket. És ennek ellenére kihasználatlanul hagyják ezt a kincsesbányát. Szervezetlenség és nem elsősorban a torna menetére gondolok, hanem a gyerekeket körülvevő hétköznapokra, aminek természetesen része ez a torna is.


A mérkőzések színvonala számomra elkeserítő volt, a pálya szélén állva és felügyelve a meccsek és a torna folyását, alkalmam volt megfigyelni minden korosztályt. Egyetlen csapatot sem tudnék hirtelen kiemelni, akik látványosan, meggyőzően, közönségszórakoztatóan játszottak volna. Gépies, elképzelés nélküli és legtöbbször lélektelen játék. Amikor viszont a meccsek között tét nélkül csak úgy fociztak a srácok, akkor láthatóan élvezték a játékot, örültek, örömöt okozott nekik a játék. Kérdem én, akkor ezt a jókedvet, ezt a felszabadult játékot mi miatt nem tudják a tétmeccsekbe is átvinni? Nagy kérdés! Én, és vélem sok más edző is tudja a rá a választ.



Azért láttam kis csodákat is


Felhívták a figyelmemet egy hat éves forma kisfiúra, akinek hihetetlen jó izomzata volt, egyszerűen jól esett ránézni, nagyon „egyben” volt a kiskölyök. És amit a labdával művelt hat évesen! Nagyon finoman ért a labdához, tökéletes precizitással és egyszerű természetességgel csinálta a legbonyolultabb trükköket is. Tényleg öröm volt nézni. Rajta kívül is voltak még ügyes gyerekek, ők színesítették az amúgy már említett gyenge színvonalú mérkőzéseket. Láttam győzelmek után kitörő örömet, csapattársán segítő gyerekeket, jó hangulatú csapatokat meccseken és a meccsek között is. Ezek a momentumok voltak, amik megszépítették a három napot.


A kérdés számomra továbbra is az, ami ezen a nagy tornán is tökéletesen látszott: meddig hagyják még lezülleszteni a gyerekfocit körülvevő közeget? Mikor jön el az idő, amikor felfedezik a gyerekekben rejlő mérhetetlen és kiapadhatatlan lehetőséget? Mikor és ki fogja ezt egy egységes, jól működő rendszerbe dolgozni, olyan rendszerbe, ahol minden fél, gyerek, edző, szülő is elégedett a szolgáltatás minőségével és a kapott eredményekkel?


Mikor veszik már észre az "illetékesek", hogy minden negatívum és elrettentés ellenére a gyerekek a játék öröme miatt akkor is fociznak, ha ők ezt nem akarják?


Addig is marad nekünk a már jól megszokott langyos víz, amiben mindenki puffog, csapkod és fröcsköl, azonban azt, aki megpróbál valami mást tenni, azt egyből visszarántja maga mellé a langyos vízbe.



„Én imádtam a futballt. Az én kabalám mindig a labda volt, akkor éreztem magamat biztosnak, amikor a labda nálam volt, vagy a labdába belerúghattam.” Puskás Ferenc


Fogadjuk meg a tanácsot, mert ezt egy olyan ember mondta, aki értett hozzá és csak annyi dolgunk lenne, hogy a gondolatait a mai kor szellemének és feltételeinek megfelelően alkalmazzuk.


Szerinted mire várunk még? Mikor verjük le a lakatot és fedezzük fel végre a kincseinket??..

2010. április 7., szerda

Barca-Arsenal: Igen, ez foci volt!

(ez a cikkem a gondola.hu oldalán jelent meg)

4:1 Messi mesternégyes és zúg, zeng az egész Camp Nou aréna: Messi, Messi, Messi. Ennyivel volt jobb a Barcelona!

Mindenek előtt dicsérjük meg az Arsenalt, megpróbálták azt az egy dolgot, amit tehettek. A mérkőzés elején mindent megpróbáltak azért, hogy elvegyék a Barcelonaiak kedvét a játéktól. Nagyon határozott és igen kemény belépőkkel jelezték, hogy nem kérnek a Katalán labdatartásból. A 18. percben Diaby a kezdő körben egy kőkemény, ám szabályos szerelés után elindította az Arsenal kontráját, aminek a végén a teljesen meglepődött Barca védők között Bendtner megszerezte az ágyúsok vezető gólját.

Megvan az az egy gól, ami elég a londoniaknak a továbbjutáshoz. Igen ám, de hogyan tovább? Nagyon sok van még hátra, a Barcelonaiak nem nagyon estek kétségbe, játszották tovább a saját játékukat. Persze 90 000 ezer spanyol drukkerrel a helyszínen, mint egy 5000 angollal szemben, miért is estek volna kétségbe.

Aztán jött valaki, aki azt mondta magában, adjátok már ide azt a labdát, majd én megcsinálom! Megcsinálta! A 21. percben egy parádés egyéni teljesítmény, némi szerencsével, ennek ellenére Messi kegyetlenül kilőtte a bal felsőt 17 méterről. 1:1, eddig tartott az Arsenal öröme és továbbjutási esélyei, mert ezek után Messi magánszáma következett. A 37. percben a Barcelona játékosai jobbról balra megjáratták a labdát és a bal szélről középre befutó játékos megnyitotta a területet Abidalnak, aki a mélységből érkezett passzt teljesen üresen vehette át a tizenhatos bal oldalán, habár a középre adott labdája nem volt valami jó, a katalán támadók mélységi tagozódásának köszönhetően Pedro összeszedte a lecsorgó labdát és a második hullámban érkező Messi elé tálalt, aki ezúttal sem hibázott.

Ezt az elmozgásokkal teli játékot nem tudja lekövetni ma az európai foci legtöbb csapata. A Puskás Hungary filmben a londoni 6:3-at ecsetelve Grosics ugyanerről beszél, hogy annak idején a Puskás annál a bizonyos szenzációs hátrahúzós góljánál a bal összekötő pozíciója helyett a jobb csatár posztján tűnt fel és ezt a sok elmozgással járó támadó futballt akkoriban nem tudták követni a csapatok. Így van ez most a Barcelonával is. Az Arsenal utolsó kétségbeesett kísérletként megpróbálta nyomás alá helyezni a Barca kapuját, válaszként a 42. minutumban Messit kiugratják a társak a felezővonal környékéről és ő faképnél hagy mindenkit, majd szemtelen eleganciával a kifutó Almunia felett a kapuba pöckölte a labdát. 3:1 a félidő vége, mesterhármas egy félidő alatt, szenzációs!

A második játékrész már csaknem arról szólt teljes egészében, hogy a Barcelona tartalékol a hétvégére a Real Madrid elleni spanyol bajnokira, ami akár a bajnoki cím sorsáról is dönthet. A katalánok tartották a labdát, néha már megalázó módon eldugták az ágyúsok elől. Ezt a tili-tolit természetesen Messi unta meg és megugrásaival, egyéni betöréseivel jelentette a második félidő egyetlen igazi szórakoztató foci részét a meccsnek. A 88. percben mindenkit kicselezett, aki csak az útjába került, majd Almunia nagy védése után a kipattanót a kapus lábai között rúgta a hálóba. 4:1 Messi mesternégyes és zúg, zeng az aréna: Messi, Messi, Messi.

Valóban jobb volt ma a Barcelona egy Messivel az Arsenal-nál.

Azt gondolom, hogy a mérkőzés összességében talán nem volt olyan izgalmas és szórakoztató, viszont aki szereti az igazi focit, az minden percét élvezte a meccsnek, mert minden pillanatban azt várta az ember, mikor kerül a labda Messihez és mikor láthatunk ismét varázslatot. Ez a várakozás minden egyes percet élvezetessé tett a mérkőzésnek. Hosszú sorokban lehetne még dicsérni a Barcat és Messit, én azt javaslom mindenkinek, aki megteheti nézze meg még sokszor a Messi varázslatot!


Kun István

(a cikket a gondola.hu-n ITT olvashatod)

2010. április 1., csütörtök

Tűnődések a BL felett: Bayern München-Manchester United

(ez a cikkem a gondola.hu oldalán jelent meg)

Akkor most jó meccs volt, vagy unalmas? Ferguson elcserélte magát? Vagy van Gaal mesterien kivárta a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon?


Egy érdekes felvetéssel kezdem a két csapat Bajnokok Ligája mérkőzésének megtekintését. Egy unalmas meccset fogok látni, vagy történik majd valami váratlan? Mi okom van ilyen kérdést feltenni? Mivel egyik csapatnak sem szurkolok, így a drukker drukk nincs bennem, tehát izgulni sem fogok, hogy vajon nyer-e a szeretett csapatom, vagy nem.

A két edző eddigi munkássága és stílusa vetíti előre ezt a kérdést bennem. Louis van Gaal a Bayern edzője már több ország nagy csapatát vezette sikerre, most a münchenieket próbálja a saját képére formálni és sikerekre vezetni őket. Amit várok tőlük, hogy pozíciós játékkal rukkolnak elő, azaz, addig járatják a labdát, amíg az egész csapat olyan helyzetbe nem kerül, hogy kockázat mentesen és várhatóan eredményesen elindíthatnak egy támadás befejezést. Ehhez még hozzá jön az a „holland alapigazság”, hogy amíg nálunk van a labda, addig az ellenfél nem tud támadni.

Sir Alex Ferguson, aki már 24 éve irányítja a MU-t, mindent megnyert már életében és talán a ma még aktív edzők közül ő a legtapasztaltabb. A MU főleg idegenben egy stabil alapjátékot szokott játszani, lezárják a területeket és a középpályán egy védőfalat húznak, amit a hátvédsor megtámogat, illetve az elöl lévő egy vagy két csatár is visszazár a védekezés ideje alatt a középpályára. Ezt a stabil védelmi falat tolja egyre feljebb és feljebb a Manchester és próbálja az ellenfelet a saját kapuja elé szorítani és hibára késztetni, amit a gyors, erős és viszonylag technikás játékosaik megpróbálnak gólra váltani.

Tehát adva van egy labdatartó csapat és egy területet jól lezáró, kontrára váró csapat, lehet, hogy állnak majd egymással szemben és nem történik semmi, mert mindkettő a saját játékának megfelelően cselekszik? Vagy valamelyik mester már a kezdésnél kockáztat és valami váratlannal jön elő? Ezen várakozások és kérdések után nézzük a meccset, remélem nem nekem lesz igazam és lesznek váratlan fordulatok, izgalmak a mérkőzésen.

Mindjárt a kezdés váratlan fordulatot hoz, a Manchester középkezdés variációjával és az abból kialakuló szabadrúgás helyzettel nem tudott mit kezdeni a Bayern, Rooney góljával 0:1. Ezek szerint megvan a váratlan húzás, ami majd izgalmassá teszi a meccset. Mégsem jött be. A München nem reagált semmit a gyors gólra, játszotta az alap játékát, ami a labdabirtoklási arányban jól meg is látszott. A MU megrúgta az idegenbeli gólját és nem erőltette tovább a játékot. Aki nem szurkolt egyik, vagy másik csapatnak sem, az bizony nem rágta le a körmét izgalmában. Középpályás küzdelem, remek párharcok, nagy iram, helyzetecske itt, távoli lövés ott és nagyjából ez is volt az első félidő.

A második félidőben a Bayern kijött és nekiugrott a Manchesternek. Majd hogy két perc után nem jött a gól, szépen visszaálltak az első félidei alapjátékukra. Egy nagyobb társasággal néztem a mérkőzést és bizony a semleges szurkolók ásítoztak. A második félidő közepe unalmasan csurdogált.

Mi történik? A 70. Percben Ferguson kettőt cserél! Két szélső középpályást, már most az oldalvonalak mentén próbál majd labdát tartani és ezzel az egy nullás eredményt konzerválni? Louis van Gaal is cserél, csatár helyére csatár. Majd egyszer csak a semmiből Ribéry betalál egy szabadrúgásból. 1:1. Na végre, van még hátra 15 perc, talán ezzel felpörög a mérkőzés!

Hopp! Mit látok? Van Gaal és segítőinek a kezében színes nyomtatott papírlapok. Csak nem a mérkőzés online elemzésének a másolatai? Ki tudja?

Mindenesetre csere, Klose a pályán, így ő lesz legelöl, a másik két csatártárs mögötte, jöhetnek az ívelések a kapu elé. Jön is Butt kirúgása Klose lefejeli, Gomez nagy szólóba kezd a lefejelt labdával, majd ütközik és a lecsorgó labdára a harmadik Bayern csatár, Olic robban rá és közvetlen közelről a hálóba vágja. 2:1 a Bajoroknak.

Akkor most jó meccs volt, vagy egy unalmas találkozó? Ferguson elcserélte magát a 70. percben? Vagy van Gaal mesterien kivárta a megfelelő pillanatot ahhoz, hogy lecsaphasson a Manchesterre? Ki-ki döntse el saját száj íze szerint, én azt kaptam a meccstől, amit előzetesen vártam, a két csapat játszotta a saját alapjátékát és mindkettő egy nagyon pici váratlan dologgal megpróbálta meglepni a másik felet. Egyelőre ez a Bayern Münchennek sikerült jobban, a végső szót azonban majd csak a második mérkőzés lefújása után tudjuk kimondani.


Kun István

(a cikket a gondola.hu-n ITT olvashatod)

Loading...