2010. november 3., szerda

Tökfej, tanítsd meg győzni!

Halloween kapcsán eltérek az eddig megszokottól, és kicsit lazább stílusban mesélek most el egy tanulságos történetet. Az esélyesség terhéről szól ez a borzalmakkal teli mini-sztorit, melyből végül kiderül: ahogy a vereséget, úgy a győzelmet is meg kell tanulni elviselni.

Ellenfelünk a tabella harmadik helyén állt
Mivel mi a nyolcadikon, így egyértelműen ők voltak az esélyesek. Az edző (ha Halloween, hát legyen a neve mostantól Tökfej edző) a tabellára nézve mindenképpen otthon akarta tartani a három pontot, erre készítette a srácait is valószínű egész héten. Füves helyett nagyon rossz minőségű földes pályára került a meccs, ezzel is trenírozva minket a megzavarásra. Tökfej edző végig szövegelt, presszionálta a bírót a meccs alatt – arra utazott, hogy kiállítsanak tőlem egy gyereket. Mindezek ellenére a harmadik percben megszereztük a vezetést.

Tökfej nem is várt tovább
Innentől végig bent volt a pályán, a fiatal bíró meg – kellő rutin híján – nem merte határozottan rendre utasítani. Te is tudod: amit megenged magának az edző, azt a szülők is meg fogják engedni maguknak. Ennek szellemében az apukák, anyukák magukból kikelve kiabáltak befelé, szidva a bírót és a játékosaimat. Idegtépő hangulat kerekedett, így végül ki is egyenlítettek. A szünetben felhívtam a játékosaim figyelmét: Tökfej edző mindenképpen el szeretné érni a bírónál, hogy tőlünk legyen kiállítás, ezért nagyon figyeljenek oda rá: ne menjenek bele sem szóban sem tettekben kakaskodásba! A második félidőre valóban megváltozott a játékuk, nem hagyták magukat felidegesíteni így újra lőttünk egy gólt. 2:1 nekünk.

A pályán elszabadult a pokol..
Ledermedve vettem észre, hogy az ellenfél játékosai Tökfej edzővel és a szülőkkel együtt szó szerint eksztatikus állapotba kerültek! A srácok szinte már sírtak a tehetetlen dühtől és ezt a dühöt a bíróra és az én játékosaimra vetítették. Tökfej edző a második félidőben minden olyan megmozdulásunknál ahol egy játékosom lendületbe jött, torkaszakadtából kiabált befelé a haragtól megvadult csapatának: FALTTAL ÁLLÍTSD MEG!!! – vagyis konkrét szabálytalankodásra biztatott. A vérlázító játékstílus és a pszichés nyomás alatt nem csodálkoztam azon, hogy a srácaim megroppantak, így pár perccel a meccs vége előtt kiegyenlített az ellenfél. A végeredmény 2:2. Az ellenfél játékosai a meccs lefújása után is még pörögtek, olyan dolgokat vágtak a bíró fejéhez, ami nem tűr nyomdafestéket, viszont piros lapot annál inkább, ha a bíró határozottabb. Sejtem ő is annyira meglepődött a hazai csapat ellenséges viselkedésén, hogy nem tudott mit, nem tudott jól reagálni a helyzetre.

A sportpszichológiában ismert, hogy a túlzott „motiváció” az már nem is motivál, sokkal inkább agresszívvé teszi a játékosokat
Olyan zaklatott állapotba hozza őket, amely a játék rovására megy. Saját csapatom mentális stabilitása azt eredményezhette volna, hogy a külső körülmények – jelen esetben Tökfej edző kritikán aluli magatartása, az ellenfél agresszív játéka és viselkedése, a szülői szurkolócsapat folyamatos bekiabálása – nem zökkentik őket a tőlük megszokott teljesítőképességből. Most mégis alulmaradtunk, sok(k) volt ez nekik, a gyerekek egyértelmű volt, hogy nem tudták kizárni ezeket a külső körülményeket.
Van, hogy egy csapat a mérkőzés közben nem tudja kezelni saját győztes állását és e miatt megváltozik a játéka. Sőt. A győzelem terhe sokszor már a mérkőzés előtt is érezhetően kihat a csapatra – biztos vagyok benne, Tökfej edző aznap ezt a saját bőrén is tapasztalta. Nagyon keserű dolog volt érezni, hogy rossz úton vezeti a srácait, hiszen egy meccs esélyeseként már most úgy érzik jogos ha szabálytalankodnak, ha durván és kíméletlenül viselkednek.

Nem győzöm újra hangsúlyozni: a gyerekfociban is fontos a győzelem, azonban nem minden áron!
Ha ez a győzelem negatív érzéseket vált ki, akkor az fog kondicionálódni és ezzel csak a frusztrációs fal épül a gyerekekben. Edzőként arra törekedj, hogy csak azt és annyit várj el csapatodtól a meccsen, amire és amennyit előtte megtanítottál nekik az edzéseken!


Kun István


___________________________________________

Szülőként felszalad a vérnyomásod ha az edző üvölt a gyerekeddel??
Utánpótlás edzőként nem érted, miért csinálnak mindig mást a srácok a pályán, mint amit kérsz tőlük??
Játékosként szeretnéd jobban megérteni, hogy az edződ mit miért tesz vagy akar tőled??

Garantálom, ilyet még nem olvastál - KLIKK!

1 megjegyzés:

  1. Játékosaink nem egy csapat hanem csürhe módjára melegítettek be (hangoskodtak, egymást szidták egy elrúgott labda után)nem az Újpesthez méltóan, de bármelyik kis csapathoz sem méltó amit csináltak, lejáratják akit képviselnek (szülök,egyesület, sport, stb.) A pályán belementek az adok-kapokba, fegyelmezetlenül viselkedtek, a csapatnak nincs igazi kapitánya, nem csapatként egymásért küzdve hajtanak, sok az egyénieskedés, ami számomra legszomorúbb nem sok gyerek bánkódott a mérkőzés után az elmaradt győzelem miatt de ez elmondható az előző Budafoki mérkőzésre is.

    VálaszTörlés

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!