Vajon mit mondott volna maga Bozsik, ezen a konferencián?

Bozsik József (Cucu)

A „rossz” nem a „jó” ellentéte. A „rossz” egy másik rosszat vonz. A „jó” magasabb rezgésszint, így nem váltják ki egymást. Hiába mondom neked, hogy ez vagy az „rossz” és ne csináld, ezzel csak egy másik rosszat hívok életre, annak adok figyelmet, energiát. Ellenben ha a „jóról” beszélek és annak adok energiát, a jó tud kibontakozni.

Bármennyire is tisztában vagyok a fentiekkel, sajnos a budapesti Testnevelési Egyetem Bozsik Program roadshow-ja kapcsán képtelen vagyok bármilyen szinten is „jóról” beszélni. Márpedig ennek a rövidke gondolatfüzérnek, ez az esemény adta a lökést.

Volt szerencsém személyesen is részt venni az említett rendezvényen, ahol az előzetes beharangozó szerint végre megtudhattam volna, mi az új magyar labdarugó utánpótlás koncepciója, hogy edzőként a magyar tradíció szerint hogyan kell a 6-12 éves gyerekekkel felelősen foglalkoznom, és hogy mit, és azt hogyan kell nekik felelősen oktatnom.

Nagy lendülettel érkeztem, ennek megfelelően a pofára esésem is nagy volt.

Az előadó nem saját anyaggal érkezett, hanem a „Főnök” által elkészített diákat kattogtatta el egymás után. Nem csoda, mivel ő maga utánpótlással talán soha nem foglalkozott, felnőtt női labdarugó szövetségi kapitány, már évek óta.

Nem értette, miről tart előadást - ezt ő maga kifejtette a pódiumon – de ez nem tartotta vissza attól, hogy egy-egy dia felolvasása után ne fűzze hozzá saját kommentárját. 

Tragikus, és elkeserítően nagy butaságok hangzanak el, mikor felnőtt játékos, és felnőtt edzői tapasztalatra támaszkodó történetek zengenek, egy 6-12 évesek gyerekek edzőinek tartott utánpótlás konferencián...

Az előadó, a diákon szereplő szöveg értésével köszönő viszonyba sem állt. Példa volt erre, hogy egy témakörön belül az első dia alkalmával azt mondta „fekete”, majd a következőnél, hogy „fehér”, majd a harmadikon elmerengve azt, hogy „igazából még nem találkoztam olyan emberrel, aki a témára megnyugtató választ adott volna”.

A téma a kreativitás volt.

Talán egyszer elküldöm neki postán, Csíkszentmihályi Mihály „Kreativitás” című könyvét. Abban elég sok sport példát találni világ, és olimpiai bajnokokról, és úgy vélem, a következő nyilvános előadása előtt mindenkire nézve áldásos hatása lenne, ha ő is elolvasná.

Másik példa, mikor az előadó - saját tapasztalatából merítve - hibátlanul elmondja, hogy a grundoknak mi volt a szerepe az akkori labdarúgásban, hogy ott milyen szabályokkal és feltételek mellett tanulták a gyerekek a futballt. Hozzáteszi, ezt kellene feléleszteni és bevinni a mai edzésekbe is.

Aztán jön a huszárvágás.

A következő mondatában, az elképedt hallgatóság előtt vastag ecsettel lefesteti az új Bozsik Program gyakorlatanyagát, ami nagyjából 180 fokkal tér el, az általa előtte pár perccel kiemelt és dicsért grund témától.

Erősen vissza kell most fognom magam, mert oldalakon keresztül mesélhetném, hogy ezen az előadáson - majd előadás után kint a pályán, a gyakorlatban - milyen ellentmondásokba keveredtek az előadók. Hogy hogyan alázták meg bejátszott videójukkal, az ott ülő – már amúgy is összezavart - mintegy 150 edzőt. Egy fiatal kolléga udvariasan meg is próbálta ezt számon kérni, de a lekezelő választól sem ő, sem mi nem lettünk okosabbak...

Az utánpótlás edzőknek, a konferencián lejátszott videó

Ilyen vagyok, ezért felmerült bennem az igény, hogy az új Bozsik Programot emlegetve visszakanyarodjak a kályhához.

 - Ki volt Bozsik József?

 - Aranycsapat oszlopos tagja!

 - Igen, köszönöm. A következő kérdésem: mi volt az Aranycsapat, és ezzel együtt Bozsik játékának a védjegye?

 - …

Pillinger Mihálynak, az MTK korábbi elnökének parádés megfogalmazása szerint:
„A stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A játékstílus egy edzői koncepció, egy edzői játékfelfogás, egy edzői elképzelés megjelenítése. A stílus egy vertikum, mely átfogja az oktatást a gyerektől a felnőttkorig, és reprezentálja egy nemzet gondolkodásmódját a játékról.

A gyors, sokmozgásos, helycserés támadójáték, amiből a helycserést kell aláhúzni, hiszen ez a fajta felfogás tette egyedivé a magyar (és a Dunamenti) kultúrát. Míg mások országok az adott posztokhoz kötötték egy-egy játékos feladatát, addig mi a labda pillanatnyi helyzetéhez, ami óriási különbség, ebből az eszmeiségből fejlődött ki később a totális futball, és ez teszi most egyedivé a Barcelonát is.

A kép Sebes Gusztáv jegyzetfüzete alapján készült

A stílus további jegyei: a magas szintű labdakontroll, a kényszerítő, a rövid passz, a szabad területek támadása (lyukra futás és futtatás), az ellenfél erős pontjainak gyengítése, az ellenfél erősségeihez és gyengeségeihez való alkalmazkodás képessége.” (Az idézetet innen vettem - és ha mondhatok ilyet - a teljes cikk elolvasása kötelező!)

Tudjuk, mi az Aranycsapat védjegye, benne a nagyszerű Bozsikkal.

Akkor hogyan történhet meg az, hogy a nevével fémjelzett MLSZ Utánpótlás Program, mégis egy végtelenül leegyszerűsített, pozíciós játékot istenít?

Egy olyan pozíciós játékfelfogást próbálnak Bozsik József nevével összemosni és letolni az edzők torkán, ami - már elnézést - a lőtéri döglött kutyát sem érdekli. Amit már évek óta elhagyott a világ futballja.

Azok a futball kultúrák, amelyek a még ma is a pozíciós játék mellett teszik le a voksukat, réges-rég modernebb, sokrétűbb, széleskörűbb képzést adnak a játékosaiknak, mint amit ma nekünk prédikálnak az MLSZ, témában érintett munkatársai.

„..vakmerő dolgokat művelt a pályán, a labdarúgás valóságos művészének tartották. Hihetetlenül pontos labdavezetése és rúgástechnikája, kivételes játékintelligenciája, helyzetfelismerése kiemelte kortársai közül. Ő volt az első klasszikus középpályás, korának legjobb támadó jobbfedezete...” (forrás: olimpia.origo.hu)

Ez a Bozsikról szóló idézet nagyszerűen mutatja, milyen játékos is volt ő, milyen játékfilozófiát képviselt. A Bozsik család akkor hogyan adhatja a nevét, a Bozsik szellemiségétől teljesen idegen programhoz?
De folytatom.

Hogyan állíthatja az MLSZ, hogy a Bozsik Program a magyar tradíciókra épül?

Mi viszi rá a hazai edzőket, hogy szó nélkül benyeljék ezt a szégyenteljes és nyilvánvaló történelemhamisítást?

Hogy lehet, hogy szinte senki nem emeli fel a hangját, ez ellen a botrány ellen??

A szakmai hozzá nem értés orosz rulettet játszat a magyar futball jövőjével, a most még gyerek Aranycsapat sorsával... és sajnos már nincs rá mód, hogy valaha is megtudjam: a nevével futó programról vajon mit mondott volna maga Bozsik József, ezen a konferencián?

Kun István