2010. július 30., péntek

„Normális kapus és zöld disznó nincsen!”

A labdasportokban a kapusok nagy része szeret különcködni. Vannak, akik szerint egyenesen flúgosak, mert hát hogy lehet épeszű ember az, aki beleáll egy néhány méterről, de több száz km/óra sebességgel felé süvítő labda útjába?
Mindenki maga eldöntheti, szerinte mennyi az igazság a címadó mondásban.. Te addig is tarts velem, vegyünk együtt górcső alá egy sokkal gyakorlatiasabb kérdést…

Mi a jó kapus titka?
Az, hogy mindent kivéd! - mondhatnád egyszerűen, és igazad is lenne.
De ez egy speciális poszt, így a válasz is ennél jóval összetettebb. Egyrészt kapusból csapatonként egyszerre maximum egy lehet a pályán (a mezőnyjátékosok posztjait illetően nincs ilyen megkötés), másrészt felszerelésük még csapattársaitól is különbözik. A legtöbb kapus kesztyűben véd, ami segíti a labda fogását, és megvéd a sérülésektől is. A kesztyű azonban nem kötelező. Jó példa erre a portugál Ricardo, aki a 2004-es Eb negyeddöntőjében, az angolok elleni tizenegyes-párbaj közben levette az övét. Csupasz kézzel hárította Darius Vassell lövését, majd utána belőtte a maga büntetőjét és tovább juttatta ezzel a csapatát.

Ebből az is kiderül: a jó kapus kiegyensúlyozott, erős pszichikumú ember kell legyen. Ennek hasznát veszi a sikeres védelemben akkor is mikor türelmesen kivár, állva marad és csak akkor mozdul el, ha már látja a lövés irányát. Elég beleképzelned magad egy ilyen helyzetbe és máris nyilvánvaló, ehhez kötél idegek kellenek.

A kapusra vonatkozó szabályok közt nagyon fontos szerepe van annak is, hogy csak a tizenhatoson belül érhet kézzel a labdához (az 1871-től 1913-ig érvényben lévő szabályrendszerben a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát).

Ha a kapust szabálytalanságért kiállítják, vagy lesérül – megfelelő csere hiányában – be kell állnia a helyére egy mezőnyjátékosnak, akinek természetesen kapusmezt kell felhúznia.

Ezen a poszton mindig mérlegelni kell, hiszen kapushibából is járhat közvetett szabadrúgás. Ehhez a kapusnak a saját büntetőterületén kell elkövetie a következő négy szabálytalanság valamelyikét:
hat másodpercnél tovább tartja kezében a labdát, mielőtt birtokából kiengedné
a labda korábbi birtoklása után ismét kézzel érinti, mielőtt más játékos érintette volna (a labda pattogtatása nem számít)
kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott (hazaadás)
kézzel érinti a labdát, ami közvetlenül csapattársa bedo
básából jutott hozzá

Az első időkben a kapusok edzése elég egyszerű volt.
Kimentek játékos társaikkal a pályára, bemelegítettek, beálltak a kapuba és várták a mezőnyjátékosok kapura lövéseit, íveléseit. Tevékenységük kimerült abban, hogy megvédjék kapujukat a góltól. Manapság már nem csak kapus, de kapus edzőképzés is létezik, melyen többek között szakmai, szervezési, vezetési, pszichológiai, és élettani területeken is bizonyítani kell azoknak, akik aztán nekiállnak a kapusok képzésének. Így aztán maguk a kapusok is kemény elméleti és gyakorlati képzést kapnak mielőtt nekiállhatnak egy mérkőzésen, és nem csak a pályán de bizony padban ülve is vizsgázniuk kell. A kapusedzéseken a labdafogás minden fortélyát kitanulhatják, de sokszor nagypályás csapatoknál csak bizonyos feladatoknál kapcsolódnak be a csapat egészének edzésébe.

A kapusság egyik lényege: minél többet ki kell takarni a kapuból!
Ezt úgy éri el, hogy „szétdobja” a végtagjait, hiszen aki összehúzza magát egy vetődésnél vagy egy kifutásnál, az kevesebbet takar ki a kapuból és így nehezebb is védenie. Egy jó kapus nem fél sem a labdától sem a játékosoktól, bátran kifut és kivetődik a labdára, a saját testi épségét sem kíméli. Nem árt az erős torok sem, mert a kapusoknak kiabálniuk kell ha elindulnak a kapujukból, ezzel jelezhetik a védőtársaiknak, hogy elindultak és ők fogják megszerezni a labdát. Az ilyen kijöveteleknél a kapusnak nincs lehetősége mérlegelni, így visz mindent, ellenfelet, saját csapattársat. Neki az a dolga, hogy megszerezze, vagy elüsse a labdát. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy bárki bármit is üvöltsön fel melletted a sörözőben egy közvetítés alatt, az nem öngól, mikor ha a kapus ujjáról pattan be a lövés, vagy a védekező játékosról egy olyan lövés ficcen be a hálóba, ami nagy valószínűséggel amúgy is gól lett volna.

Fizikálisan a kapusnak magasnak de ennek ellenére nagyon rugalmasnak és mozgékonynak kell lennie. Ma már nem elég, ha „csak” jó reflexei vannak. A játék kiforrottsága miatt a labda fogása, ütése, különböző vetődések, lecsúszások jellemzik a kapus technika repertoárját. Ráadásul a modern kapusoknak lábbal is ugyan olyan jól kell bánniuk a labdával, mint a mezőnyjátékosoknak, hiszen a kapuskirúgások, illetve a földről elvégzett kapukirúgások is mind-mind nagy pontosságot és gyakorlatot kívánnak meg tőle. A kapusok edzése a maga sajátos világában „különleges”, tudásuk, felkészültségük, egyéniségük adja alapját egy jó csapatnak.

Bravo Jabulani!
Az idei világbajnokságon a kapusokat nem egyszer megtréfálta az új VB labda.
Julio Cesarhoz, a brazilok kapusához hasonlóan Claudio Bravo, a chileiek hálóőre sem szipmatizált az új fejlesztésű labdával, amely nyolc darab speciálisan rétegelt, hővel illesztett 3D-s panelből állt össze, és formáját tökéletesen tartva nem csak a fénysebességgel bevitt rúgásoknak, de a szélsőséges időjárási körülményeknek is ellenállt.

A Jabulani labda felső részére különleges, grip'n'groove névre keresztelt borítás került ami a labda légellenállását is csökkentette. Talán e különleges anyag miatt vélte úgy több kapus is, hogy nedves, esős időben lehetetlen elkapni ezt a játékszert..

A Real Sociedad alkalmazásában álló kapus szerint ez a speciális labda azért készült, hogy bonyolítsa a kapusok életét, hogy még több hibát kövessenek el és ezáltal több gól legyen majd látható a VB-n. "Manapság egyre nehezebb a kapusok dolga a labdák miatt. Különös módon szállnak, bizarr dolgokat művelnek magaslaton és tengerszinten egyaránt." - tette hozzá a chileiek 27 éves csapatkapitánya.

Zöld út a labdának?
Nézd meg, nemrégiben Robert Green hogyan követett el egy nagyon csúnya kapus alaphibát.


Az angolok kapusa csak magára vethetett, hiszen nem teljes testel állt a labda elé, csak a kezét tette oda. Ha teljes testel a labda előtt marad, ezt a rárúgást játszi könnyedséggel megfogja.

Én világ életemben a másik oldalon álltam.
A pályán mindig támadó voltam, vagyok és leszek. Védeni sosem tudtam igazán jól, de azt nagyon jól tudom, hogy lehet gólt lőni. Ha a sikert keresve kapusként elfogadod, én támadóként azt üzenem neked: határozottan menj ki a labda elé, várj ki a végsőkig, mindig teljes testtel állj a labda elé, és ha a helyzet engedi, két kézzel nyúlj a labdáért!

„Normális kapus és zöld disznó nincsen!” – tartja a mondás.
Őszintén? Nekem nem hiányzik egy zöld disznó..:)


Kun István
info@kiddy11.hu

2010. július 21., szerda

Libabőrös videó és/vagy feszes alsónaci?

- avagy -
focista legyek és/vagy inkább sztár?

Angliában élő barátom a minap érkezett haza és tegnap végre beszélgettünk kicsit. Elmondta, hogy az angol válogatott csapat a VB-ről való kiesés után bizony megkapta a magáét az emberektől.
A ködös Albionban ma a nagy többség úgy vélekedik: az angol válogatott játékosok nem focisták, csak jól fizetett sztárok, akik már nem is tudnak a hazájukért küzdeni és igazán már a foci sem érdekli őket, csak a pénz. Ezzel szemben Diego Forlan, aki a VB játékosa lett, egy hallatlanul szerény, nagyon szimpatikus fickó benyomását keltette az egész torna alatt. Alázatosan tette a dolgát, focizott és most – valljuk be jogosan – hős a hazájában, igazi sztár lett. Ő jó példa arra, hogy elérhető a nagybetűs ÁLOM, a "VB legjobb játékosa" cím úgy is, hogy a tehetség és a sztárság tekintetében nem kell választani. Persze vannak mások is, akik elérték ezt. De hogyan?


Szerényen szárnyalni?

Pelé önéletrajzi könyvében (ajánlom neked is, letehetetlen!) leírja: az 1958-as svédországi világbajnokságról visszatérve – ahol Brazília nyert és amiben Ő már 16 évesen gólokat is lőtt - klubcsapatában a Santosban ugyanolyan játékos maradt, mint azelőtt. A szerződésén éppen hogy csak változtattak, és alig emeltek a fizetésén mondván, „még túl fiatal vagy, még sokat kell tanulnod!” Pelé azóta is hálával tartozik az akkori vezetőknek, hogy nem engedték elszaladni vele a lovat, hanem megtartották őt a futballnak.

„Huszonnégy éves koromra már világszerte ismert ember lettem, de soha nem feledkeztem meg arról, hogy honnan jöttem. Az otthon tanultakat – légy mindenkivel kedves és udvarias, légy őszinte és felelősségteljes, légy alázatos, dolgozz keményen, mindig teljes egészében az adott feladatra koncentrálj – egész életemben hasznosnak bizonyultak. Hálás vagyok a szüleimnek, amiért így neveltek. Úgy gondolom, akármilyen díjban, kitüntetésben vagy győzelemben is volt részem, az alapvető természetem nem változott…” – mindezt az 1962-es második világbajnoki cím elnyerése után mondta. Pelé háromszoros világbajnok, ezt mostanában nem igen fogja elérni más, ennek ellenére végig megmaradt szerény embernek.


Mai gyerekfutballistáink jobbára csak a sztárság csillogását látják

Sokuk azért szeretne focista lenni, hogy híres, sok pénze, szép háza, drága autója legyen. David Beckham - a milliónyi éberen figyelő gyerekszem kereszttüzében - fantasztikus futballistából lassan "celeb", egy médiasztár lett. Futball idol volt, de briliáns játék helyett egyre inkább a macsós pózokat, parfümöket, fehérneműreklámokat, és magánéletének zaftos "titkait" tálalta elénk nagykanállal - s ezzel lassanként fedni és feledtetni kezdte a pályán nyújtott teljesítményét is. Ő szerencsére időben rájött, hogy a hírnév megkopik az idő múlásával, és legnagyobb örömünkre ismét elkezdett alázatosan a futballnak, a játéknak élni, szenvedélyesen és őszintén. Ez újra meghozta neki az emberek tiszteletét és szeretetét.

A gyerekek nagy része nem tudja, hogy milyen sok lemondással és néha szenvedéssel is jár az, hogy a tehetsége mellett valakiből világhírű focista legyen. Edzőként és szülőként egyaránt szükség van arra, hogy a kis focista palántákat úgy tartsuk a realitás talaján, hogy közben megtartsuk a motivációját is! Ez az egyik legnehezebb feladata az edzőnek és a szülőnek. Csak azokból lesznek igazán megbecsült és szerethető sportemberek, akik önzetlenül, felszabadultan játsszák a focit, és nem téríti le erről az útról őket a sztársággal járó talmi csillogás.


Példaképp egy példakép

1959. augusztus 2-án a feljegyzések szerint közel százezren zsúfolódtak össze a Juventus stadion arénájában, hogy láthassanak egy futball géniuszt. Az FC Santos sztárja a Juventus négy védőjét is átjátszotta, ráadásul úgy, hogy a labda nem esett le a földre, majd a bámulatos cselsorozatot megkoronázva, elegánsan a kapuba fejelt. Egy ma már kilencvenesztendős Juventus szurkoló így emlékezett vissza az alakításra: "Amikor elszaladt mellettünk, intett, mintha azt mondaná: ezt nézzétek! Aztán jött a parádé. Mi pedig csak tapsoltunk és tapsoltunk!"
S hogy ki rúgta ezt az 51 év alatt sem feledett csodálatos gólt? Az akkor mindössze 19 éves Pelé.

Sajnálatos módon a gólról készült eredeti felvétel nagyon rossz minőségű, de egy háromdimenziós animációkra specializálódott cég a mai technikával rásegítve rekonstruálta nekünk ezt a felejthetetlen 12 másodpercet - garantált a libabőr!


2010. július 11., vasárnap

Kreativitás és/vagy tehetség

Régóta foglalkoztat az a téma: a tehetség és a kreativitás ugyan azt jelenti? Aki kreatív az tehetséges is, vagy aki tehetséges az kreatív is egyben? A mostani foci VB-t nézve ki merem jelenteni: a kreativitás és a tehetség két különböző fogalom.

Az utóbbi hetekben a világ legjobb nemzeteinek csapatait láttad játszani, tehát mindenki, aki csak pályára lépett a világbajnokságon az biztos, hogy tehetséges. Azonban ezek közül a tehetségek közül csak igen kevesen mutatkoztak kreatívnak. Lépten-nyomon hallhattad is a kommentátoroktól: „Hiányzik a csapatból a kreativitás”. Mivel a tehetségről már sokszor írtam ebben a blogban (az előző bejegyzésben is), most járd velem körbe kicsit kreativitást.

Szerinted ez a reklám elég kreatív?

„A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.”
J. P. Guilford
- az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke

"A korábban össze nem függő struktúrák kombinációja úgy, hogy a keletkező egészből többet nyerj, mint amit beletettél."
Arthur Koestler
- regény- és újságíró, társadalomfilozófus, polihisztor


"A pusztán kritikus gondolkodás az új minták utáni kutatás nélkül steril és kudarcra ítélt. Komplex problémamegoldás változó körülmények között mindkét agyfélteke aktivitását igényli: a jövőbe vezető út a corpus callosumon keresztül vezet".
Carl Sagan
- amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus, ismeretterjesztő

Egyszerűbben megfogalmazva egy bizonyos dologra új megoldás, új szemléletmód kialakítása, amely az addig bevett megoldásoknál lényegesen könnyebben oldja meg a fennálló feladatot. Csíkszentmihályi Mihály a Kreativitás című könyvében azt mondja, hogy a mai világunkban csak azt tekinthető kreatívnak, akinek a teljesítményét elismeri a környezete és az elismerés mellett használja is a kreativitás eredményét, azaz az új gondolat társadalmi szinten hat. Ennek tükrében ő három kategóriát határoz meg a kreatív személyiségre:


1., A hétköznapi éltben rendszeresen használt értelemben azokra az emberekre vonatkozik, akik szokatlan gondolatokat fejeznek ki, érdekesek, inspirálóak, szokatlanul fürge észjárásúak. Ezek szerint egy jó beszélgető partner, aki széles látókörű és gyors felfogású is nevezhető kreatívnak. Azonban amennyiben ők nem járulnak hozzá maradandó, társadalmat érintő dolgokhoz, akkor inkább őket a „briliáns” jelzővel lehet illetni.


2., Ide olyan emberek tartoznak, akik újszerűen és eredeti módon fogják fel a világot. Friss szemmel közelítik meg a jelenségeket, ítéleteik bölcsek, és fontos, de maguknak megtartott következtetésekre jutnak. Ezek az emberek „egyénileg kreatívnak” nevezhetőek.


3., Az utolsó értelmezés olyan egyéniségeket jelöl, akik-mint Leonardo, Edison, Picasso vagy Einstein-kultúránkat valamilyen jelentős szempontból megváltoztatták. Az ő eredményeik mindenki számára elérhetők, alkalmazhatók.


Ha ezt vesszük alapul, akkor a fociban olyan embereket nevezhetünk kreatívnak, akik szokatlan megoldásokat alkalmazva csapat szinten maradandót alkottak. Puskás, Pelé, Maradona, Ronaldo a maiak közül Messi, C. Ronaldo vagy Xavi. Az ő mozdulataikat, egyedi megoldásaikat másolják a gyerekek, ők a példaképek, ő miattuk szeretik meg a gyerekek igazán a focit.


Egy nagyon lényeges dologra szeretném még felhívni a fociedzők, gyerekfociedzők és a focis szülők figyelmét! Ahhoz, hogy valaki kreatív legyen, tökéletesen ismernie kell az adott tartomány - jelen esetben a labdarúgás - aktuális legmagasabb állapotát. Hiszen csak így tudja ezt megváltoztatni, új szemlélettel, új gondolkodásmóddal, új megoldásokkal. Tehát, ha valakit, és főleg ha gyereket zseninek, tehetségnek, kreatív játékosnak kiáltanak ki, annak a gyereknek is szüksége van az edzésre, szüksége van arra, hogy mindent megtanítsanak neki a fociból! Nagyon sokszor lehet azt látni, hogy a tehetséges, kreatív játékost nem edzik megfelelően, mondván ő már úgy is tudja. Ez nem igaz, ez tévhit! Ennek felismeréséhez szükség van az edző és a szülő magas szintű intelligens együttműködésére.

Végkövetkeztetésem tehát az, hogy legyen szó akár kreatív, akár tehetséges, akár „csak” a futballt szerető gyerekről, mindenkit tanítsunk focizni a neki megfelelő szinten!



Loading...