Vannak dolgok, amik örök érvényűek. A fű zöld, az ég kék, a fagyit nyaljuk, a focit pedig szabályok szerint játszunk. De mi történik akkor, ha a fagylalt visszanyal? Ha a meccs szabályai azon túl, hogy ellenkező hatást váltanak ki mint azt szeretnénk, de még a játékot is szétzúzzák?
Most hétvégén öt mezőnyjátékos egy kapussal, azaz 5+1-ben megrendezett tornán voltam 10 éves srácaimmal. A parkettás terem szép volt és tágas, összességében ideális helyszíne egy jó kis tornának. Mivel a rendezők azt szerették volna elérni, hogy a meccsen a kapusok ne rugdossák ész nélkül túlfélre a labdát, hanem inkább játékkal hozzák ki saját kapuelőterükből, ezért előírták: mikor a labda elhagyja az alapvonalat és a kapus hozza azt újra játékba, a labda nem kerülhet át a túlsó térfélre csak akkor, ha előtte lepattan, vagy valamelyik játékos hozzáér a labdához. Ha a labda mégis érintés nélkül átkerül a túlsó térfélre, akkor a felező vonalról közvetett szabadrúgás jár az ellenfélnek.
Szép rendezői gondolat, kár, hogy végül köszönő viszonyba sem került a gyakorlattal.
Az ellenfél játékmegszakítás utáni kapuskirúgásánál én is, mint az összes többi edző, felküldtem a játékosaimat teljes emberfogásra. Mivel a félpályán egyből nem jöhetett át a labda, szerettem volna megakadályozni, hogy a kapus eleve játékba tudja hozni a labdát. A könnyű labdaszerzés reményében egészpályás letámadás ment…
...aztán az egyik védő játékos odaállt a hatos vonalára és mivel a támadó a labda játékba kerülése előtt nem léphet be a hatos területére, így a kapus odavitte a labdát a védőtársához, két centiről ráejtette a fejére a labdát - ami vissza is pattant a kapus kezébe. Az így játékba hozott labdát a kapus máris átrúghatta, átdobhatta a túlsó térfélre.
A fagyi visszanyalt!
Azt érték el a rendezők, amit meg akartak akadályozni. A csapatok döntő többsége nem akart játszani, félt a labdavesztéstől - teszem hozzá mi is kaptunk abból egy gólt, hogy a kapus kipasszolta a szélső védőnek, akinek nem sikerült a csel és így gólt lőtt az ellenfél – így a csapatok a gólkapástól való félelmükben inkább a fejelős csellel átrúgták a labdát a túlsó térfélre és remélték, az ellenfél majd a kirúgásokból hibázik. Mindkét csapat a biztonságra törekedett, ezzel meghalt a klasszikus értelemben vett játék és a foci egy speciális változatát, az úgynevezett kiszorítóst kezdték el játszani.
A teremben a labda jobban pattog mint füvön, ezáltal gyorsabb a játék. Ezt a gyorsaságot ide-oda ívelésekkel még tetézték is a gyerekek, és legtöbbjük a labda sebességéhez próbált alkalmazkodni. Ennek egyenes következménye lett az őrült rohangálás, az ide-oda rugdalt labda, vagyis semmilyen csapatjáték nem alakult ki. Igen kevés játékos jutott el az egész mezőnyből odáig, hogy ő irányítsa a labdát, hogy levegye, „megszelídítse”, hogy felemelje a fejét és labdavezetéssel, cselezéssel, passzolással játékot kezdeményezzenek.
A fagyi visszanyalt – de duplán!
Azt érték el a rendezők, amit meg akartak akadályozni, ráadásul a foci, mint játék, teljesen háttérbe szorult ezen a rendezvényen. Nekem is duplán fájt ez a hétvége, mert nem láttam játszani a srácaimat, és nem tudtunk végül továbbjutni a csoportból sem, hamar befejeztük a tornán való szereplésünket.
Ez a játékgyilkos szabály sajnos szinte az összes hazánkban megrendezett tornán általános. Nem a csapatok valódi focitudását domborítja ki, hanem azt, hogy ki tud jobban alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez, alapvetően megváltoztatja a taktikai lehetőségeket és teljesen más dolgokat követel meg a gyerekektől.
Ha megkérdeznéd a csapatokat, hogy edzésen játszanak-e úgy, hogy nem szabad átrúgni a labdát a félpályán kapuskirúgásból, valószínűleg 99%-ban azt a választ kapnád, hogy nem, nem szoktak így edzeni. Sőt, a foci szabályai sem gördítenek akadályt a labda félpályán túlra rúgásával szemben kapuskirúgásból. Akkor mégis mi az oka annak, hogy a teremtornák 99%-án ezzel a szabállyal kell játszani?
Szabályrendszerünk miért nem a valóság felé közelít a versenyeztetés feltételeiben? Ebben az esetben a válasz, hogy valaki, valamikor, valamilyen indokkal kitalálta ezt, és azóta szokássá vált. Ki volt az és miért vezette be? Már senki nem tudja. Ezért vélem úgy, hogy ugyan ennyi erőbe telne kivezetni ezt az ostoba szabályt a gyerekfoci tornákról.
Jobbítsuk a magyar focit, és gondolkodjunk! Mert ha nem tesszük nincs min csodálkozni ha a fagylalt egyszer csak képen nyal minket.
Kun István
