2010. november 24., szerda

A szavak ereje

Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy az elménk fizikai tüneteket képes produkálni. Az egyik ilyen közismert kísérlet, mikor hipnózisban valakinek azt mondja a kísérlet vezetője: „Most nagyon hideg helyen vagyunk és én egy hideg jégkockát tartok a kezemben, annyira hideg, hogy szinte már éget!” És mikor megérinti vele a kísérleti személy karját, a bőrfelület felhólyagzik, mintha tényleg megégett volna.


Van nekem egy játékosom

Testfelépítése miatt kiváló középső védő lehetne, megvan hozzá a technikai tudása és a kellő gyorsasága is. Pár hete észrevettem, hogy edzések közben már nem akar hátul maradni a játékban, mindig előre megy. Gondoltam, menjen csak bátran, ez egy edzés, ezt is gyakorolnia kell. Azonban ez lassan olyan méreteket öltött, hogy végül egyáltalán nem akart már hátra menni, a játékos társai is hiába szóltak rá. Elkezdtem jobban figyelni a srácra és feltűnt, hogy a mérkőzések alatt a gyerek apja folyamatosan félhangosan kommentálja a fiú játékát – mondanom sem kell, nem valami szívmelengető hangnemben. A fiú pedig - mint valami hipnózisban - azonnal elkezdett a hallottaknak megfelelni: bénázott, elcseszte és a többi.


Két hete rossz döntést hozott

A meccs utolsó pillanataiban még szeretett volna egy cselt végigvinni de elvesztette a labdát, szabálytalankodott és a szabadrúgás után a kapunk előtt kialakult zűrzavarban egyenlített az ellenfél. Az apja nem púderozta a véleményét, nyilvánosan a sárga földig lehordta a 15 éves gyereket.
A hétfői edzésen nem jelent meg a srác (beteg lett), de szerencsére csak arra a napra marat ki, a hét többi részén rendesen jött edzésre, így a következő meccsen én abszolút számítottam a játékára. Eljött a nap és a bemelegítésnél odajött hozzám; azt mondta fáj a lába és nem tud játszani. Faggattam, hogy hol érzi, milyen típusú a fájdalom de a válasza persze ködös volt. Ekkor hívtam félre.
- Otthon megszoktátok beszélni apáddal a meccs történéseit?
- Igen.
- Később mindig megfogadod, amit az apád mond neked?
- Igen.
- Szerinted apádnak tényleg minden esetben igaza van?
- Nem…
- Ha úgy érzed nincs igaza, megszoktad azt neki mondani?
- Nem…


Edzőként nem tehettem mást, mint erősítettem a gyereket

Megerősítettem abban, hogy csak az tud hibázni, aki játszik! Az apja nem játszik, ő egy szurkoló, akinek szíve-joga véleményt formálni, ez azonban nem befolyásolhatja az ő játékát. Nem az apja játszik, nem neki kell a pályán döntéseket hozni és ezeket végre is hajtani. Arra kértem, ne vegye figyelembe a kintről jövő kritikai megjegyzéseket, ő a pályán csinálja úgy és ahogy akarja a saját dolgát.
A beszélgetésünk után tudta vállalni a játékot nem is volt különösebb gond vele. Majd eljött a meccs második félidejének közepe, 2:2-es meccsállás, mi támadunk többet. Egyszer csak felhangzott egy újabb durva beszólás az apukától – ecco, a gyerek szinte azonnal széteset, de olyan szinten, hogy egy mindenféle zavaró körülmény nélkül eléguruló sima labdát sem tudott megszelídíteni. Erre persze jött az újabb epés megjegyzés amire a válasz a gyerek teljes blokkja lett – nem volt választásom, gyorsan lecseréltem.


Ahogy lejött a pályáról én gratuláltam neki

Megdicsértem az addigi teljesítményét és szemmel látható volt a változás, a görcsös fogvicsorgató magatartásból, mintha egy dugót húztam volna ki. Leeresztette a vállait, a homloka kisimult, a vicsort felváltotta egy mosoly. Teljes megkönnyebbülés.
Az edzéseken - ahol nincs ott az apuka - mindig ezt az arcát látom. Ott felszabadultan, jól teljesít. De a meccsen, ami végül is a fő attrakció lenne, pár rossz szó miatt teljesen leblokkol.
A szóban forgó meccset végül is megnyertük, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy rá kellett jönnöm: ebben a fiúban az apja miatt, pár rossz ízű odavetett szó miatt olyan görcsök alakultak ki, hogy ebben a pillanatban elég nehezen tudom elképzelni, hogy a következő mérkőzésen hogyan fog tudni teljesíteni.

Ez egy tanulságos történet neked, nekem pedig egy olyasn kihívás, melynek megoldása még előttem áll....


Te használj MINDIG POZITÍV megerősítéseket!

Feltételezd mindig a gyerekekről a lehető legjobbat!
Miért zárnád be a gyerekek elméjét egy sötét, frusztrációval és félelmekkel teli dobozba?

Ha a rosszat feltételezed, csak a bizonytalanságot, a rettegést és pánikot erősíted bennük.

Neked is könnyebb a dolgod ha jót feltételezel róluk!

Akkor az lesz az elvárás aminek meg akarnak felelni!

Szülőként, edzőként, EMBERKÉNT ne feledd:

HATALMAS EREJE VAN A KIMONDOTT SZAVAKNAK

Használd őket okosan, saját céljaid érdekében!


Kun István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!

Loading...