2009. október 29., csütörtök

Az idő

cv
Volt már az edzői pályafutásod alatt olyan szituáció, amikor egy izgalmas időre menő feladat, vagy játék lefújása után egyik-másik gyerek csípős megjegyzéseket tett arra, hogy ők rövidebb ideig játszottak, mint a másik csapat?


Piaget és munkatársai érdekes vizsgálatokat végeztek el gyerekeken 4-12 éves kor között az idővel kapcsolatban.

Az egyik vizsgálati feladat az volt, hogy egy rajzlapon a gyerekeknek függőleges vonalkákat kellett húzniuk nagyon szépen, majd ugyanezt a feladatot megismételve azzal a különbséggel, hogy olyan gyorsan húzza a vonalakat, amilyen gyorsan csak tudja. Mindkét feladatot 20mp-ig végezték a gyerekek, majd kikérdezték őket a tapasztalataikról. Hosszú, vagy rövid ideig dolgozták? Melyik volt a hosszabb, amikor gyorsan kellett csinálni, vagy amikor szépen kellett csinálni? Aztán a lassú munkával dolgoztak a gyerekek 20mp-ig, majd az volt a feladatuk, hogy csinálják gyorsan és akkor álljanak meg, amikor úgy érzik, ugyanannyi idő telt el, mint a lassan végzett feladatnál. Majd ugyanezt fordítva, gyorssal kezdték és a lassú gyakorlatot kellett megállítaniuk, amikor úgy gondolták ugyanannyi idő telt el. A harmadik vizsgálatban egy metronóm elé ültették a gyerekeket ami először lassú ütemben járt, majd gyors ütemben. A kérdés itt az volt hozzájuk, hogy mikor járt a metronóm hosszabb ideig, a lassú, vagy a gyors ütemnél? Persze mindkét esetben 20 mp-et járt. A negyedik feladatban csipesz segítségével kellett könnyű fából és nehéz ólomból készült téglalapokat az adott mintába belehelyezni. Mindkét műveletet 20mp-ig végeztették velük, majd a kérdés az volt, mikor dolgoztak tovább. Az ötödik volt a legizgalmasabb-legalább is nekem, ez van a legközelebb a focihoz. Az volt a feladat, hogy 20mp-ig üljenek a gyerekek karba tett kézzel mozdulatlanul, majd szintén 20 mp-ig izgalmas, érdekes, szórakoztató képeket vetítettek nekik. A kérdés itt is az volt, mikor telt el több idő?

A vizsgálódások eredményét és teljes menetét elolvashatja mindenki Jean Piaget: Válogatott tanulmányok című kötetében.

Az alap kérdésre válaszolva, nekem volt már többször is, hogy egy-egy gyerek megszólt az idő miatt, én meg mondtam neki, hogy ugyanannyi időt játszik mindenki.

Persze nem hitte el, én meg mondtam neki, hogy stopperrel mérem, akkor sem hitte el. Sőt volt olyan, aki végignézte a következő menet stopperelését, végig az órát nézte, látta, hogy 3 percet mértem, még is azt mondta, hogy ez hosszabb volt, mint az övék. Erre én, de láttad, hogy ugyanannyit mértem, mire ő akkor is hosszabb volt mert gyorsabban ment a számláló. Na ná, hogy nem tudtam neki megmagyarázni, hogy az óra ugyanolyan sebességgel méri az időt mindenkinek...

A kísérlet arról tanúskodik, hogy a gyerekek nem a saját tapasztalataik megfigyelésével mérik az időt, hanem a külső, fizikai történésekkel.

Az ötödik feladat eredményei jól mutatják, mert ott a gyerekek egyöntetűen azt mondták, hogy a karba tett kézzel ülés hosszabb volt, mint a képvetítés. Sőt, a vizsgálat vezetői volt úgy, hogy 15mp mozdulatlan ülést mértek 45mp-nyi vetítés mellett és ennek ellenére azt mondták a gyerekek, hogy az ücsörgés sokkal hosszabb volt! Tehát a gyerekek a számukra nehéz, vagy unalmas feladatokat hosszú időnek élik meg. Vajon milyennek ítélik meg az edzéseket?

Ebből számomra rengeteg tanulság levonható, a legnagyobb a már sokat emlegetett „a gyermek nem miniatűr felnőtt“ szlogen újabb bizonyossága.

Hiszen egy felnőtt, aki már absztrakt módon gondolkodik, a belső cselekedetei elemzése alapján méri az időt, míg a gyerekek kb. 10-11 éves korig erre képtelenek. Pedig az idő roppant fontos egy focimeccsen. Te felnőtt fejjel tudod, hogy egy perc alatt, főleg kis pályán, mennyi minden történik. Figyeld meg, ha a játék végén bemondod, hogy utolsó perc, micsoda rohanás, kapkodás kezdődik majd. A differenciális oktatási módszer szívesen játszik az idővel, hiszen ha tudod, hogy a gyerekek a fizikai mennyiségek alapján ítélik meg az időt, akkor már tudhatod is, hogy minden olyan feladatban, amiben előre bemondod az időkorlátot, minél több végrehajtást fognak megcsinálni a srácok, mert az idő nekik még csak így értelmezhető. Ezek a feladatok a belső motiváció és a győzni akarás mellett azt az egyszerű tényt foglalják magukban, hogy a gyerekek másképp mérik az időt.

Remélem, te mint edző, vagy szülő természeesen tisztában vagy ezzel, és tudod, hogy a gyerek az gyerek és nem felnőtt, így ennek megfelelően viselkedsz, ha egy gyerek a szemedre veti, hogy a másik többet játszott, holott mindketten ugyanannyi ideig játszottak.

Hmm, már régen volt, de mindha ezekre a finomságokra nem hívták volna fel a figyelmemet a „B“ és az „A“ Licencen. Sajnos nem voltam ott október 1-4. között Telkiben a FIFA instruktorok által tartott gyerekfoci edzőtovábbképzésén, így csak reménykedni tudok, hogy a zászlajukra tűzött gyerekközpontúság és játékosság valóságos gyakorlatokban is megjelentek a tanításukban...

2009. október 27., kedd

Gondolatok a passzolásról - avagy félreértelmezzük az UEFA Licence képzését?

cv
Egy tehetség kutató program keretében az elmúlt hetekben elég sok helyen jártam az országban.
Sok edzőkollégát figyeltem meg munka közben, és elbeszélgettem velük a munkájukról. Egyöntetűen azt vallották, hogy szép focit kell megtanítani a gyerekeknek.

Az ő olvasatukban - és ez a mai hazai közvélemény is - a gyors, lapos passzokkal felépített támadásokkal játszó csapat játékát kell tanítani. Ennek megfelelően edzéseiket is úgy építik fel, hogy a licencrendszerben tanult úgynevezett labdás koordinációkat gyakoroltatják a gyerekekkel - négyzetekben, háromszögekben, ipszilonokban, rombuszokban ácsorgó gyerekek passzolgatnak...

Igen, ahogy Holits Ödön az 1936-ban megírt csodálatos könyvében a "Hogyan futballozzunk? - A modern futball elmélete és gyakorlatá"-ban leírja, ha a játékosok tökéletesek (és erre kell törekedni), akkor a negyedik labdaérintés már kapura lövés egy támadásban onnantól, hogy a kapus kiadja a labdát a hátvédeknek. Vagyis egyérintőből játszanak a játékosok.


"Igen!" - kiálthatsz fel Te is.
"Ugye, hogy igazam van?!"

Én azt mondom, álljunk meg és elemezzük ezt egy kicsit.
Mi kell ahhoz, hogy egyérintőből végig lehessen játszani egy támadást gólig?
Először is tökéletes technikai tudás, hiszen az érkező labdát egy érintésből a megfelelő helyre juttatni, az nem egyszerű dolog. Ráadásul a labda, amit majd tovább kell rúgni, jöhet laposan, magasan, gyengén, erősen, és ezt a labdát egy érintésből úgy kell a társhoz játszani, hogy ő is egy érintésből tovább tudja majd játszani.

Itt bejön egy igen fontos dolog, amit sokszor elfelejtenek az edzők figyelembe venni: az ellenfél is a pályán van! Vagyis ott helyezkedik és zavarja a labdajáratást.
Mi kell tehát ahhoz, hogy mégis megjátszható legyen mindenki a csapatban?
Folyamatos mozgás és olyan összhang az egész csapat részéről, amit - már ezen a ponton beláthatjuk - nem lehet megvalósítani a licencrendszer által kínált labdás koordinációs feladatokkal!

Gondolkodó, sokat futó játékosok tudják játszani a szép focit!

Ezekben a feladatokban hiába mondják az edzők a gyerekeknek, hogy mozogjanak el a bójától, az a 2-3 lépés, amit megtévesztő mozgásként alkalmaznak, nem lesznek elegek ahhoz, hogy tisztára játsszák magukat a mérkőzés alatt. A folyamatosan egységesen mozgásban lévő csapat és ellenfél csapatát elemezni kell, hiszen csak egy ilyen teljes összhang hozhatja meg az egyérintős játék sikerét.


Akkor mire és hogyan is tanítsuk a 6-10 éves focizni vágyó gyerekeket?
Jó kérdés.

Rengeteg válasz van és még több út, amin el lehet indulni, én most egy egyedit választok ki, visszakanyarodva a foci őskorához.
A futball egy olyan térnyerő játék, amiben a labdát az adott szabályok között a célba, azaz a kapuba kell juttatni. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidő alatt.

Teret kellene nyerni ahhoz, hogy célba juttassuk a labdát és ezt többször kellene megtenni, mint az ellenfél ahhoz, hogy mi nyerjünk.
De hogyan lehet teret nyerni?
Vagy odamegy a játékos az üres területre és elfoglalja, vagy a már elfoglalt területen létszámfölényt alakít ki és így veszi át a terület ellenőrzését.

Ahhoz, hogy az üres területre hamarabb érjenek oda játékosok, mint az ellenfél, futni kell, illetve előbb észrevenni, hogy hol is van az üres terület!
A már az ellenfél által ellenőrzött területek közül is először gondolkodás útján ki kell választani, hogy mely területeket érdemes elfoglalni és akkor megint csak futással létszámfölényt kialakítani, hiszen ebbéli szándékunkat az ellenfél is észreveszi, tehát nekünk gyorsabban kell odafutni.

Nos, ez ezek a gondolatok azt sugallják, hogy a fociban gondolkodni és futva cselekedni szükséges a siker érdekében...


Látott-e már valaki olyan 6-10 éves gyerek
et, aki élvezi a helyben ácsorgást?
A terület nyerés és a labda célba juttatása mozgásos aktív cselekmény!

Ha megkérdezünk egy ilyen korú gyereket, arról, hogy mit szeret a legjobban a fociban, azt fogja mondani, gólt lőni, cselezgetni, vagyis olyan dolgokat, amikor nála van a labda.
Egy üres területet gondolkodási szintnek megfelelően legegyszerűbben úgy lehet labdával elfoglalni, ha odavezeti a gyerek a labdát. Azaz csak ő és a labda. Az ellenfél legegyszerűbben úgy próbálja megvédeni ezt a területet, hogy odafut egy védő és már is kialakul egy 1:1 elleni szituáció.

Mire van szüksége egy támadónak és mire egy védőnek az 1:1 elleni párharc megnyeréséhez?
Az egyéni játék minden technikai elemét fel lehet ide sorolni. Mit szeretnek jobban csinálni a gyerekek? Szárazon önmagában gyakorolni az egyéni labdás technikát, vagy ellenfél ellen gólszerzési lehetőséggel eljátszani az egyéni labdás technikai elemek gyakorlását? A válasz nyilvánvaló - versenyezve, játék közben gyakorolni.
Mi hát a teendő? Az alap technika egyedüli gyakorlása rövid ideig tartson egy edzésen, aztán minél több, minél változatosabb szituációkban versenyhelyzetben gyakorolják a technikát. Ezeket a kis versenyeket rendszeresen ki is kell értékelni és kihirdetni a győzteseket, majd olyan feladattal folytatni, ahol a veszteseknek alkalmuk van a visszavágásra. (Itt most nem térnék ki arra, hogy a párokat tudásszintnek megfelelően állítsuk össze, mert akkor 10 könyv sem lenne elég ennek a gondolatsornak a befejezésére...)

A következő lépésben a terület nyerésénél a létszámfölény kialakítása a legegyszerűbb, 2:1 ellen.
Vigyázat! Ennek a játékhelyzetnek az alapja viszont sokszor hibás elképzelésből indul ki!
A felnőttek azt gondolják a saját felnőttes gondolkodási szintjüknek megfelelően, hogy a két támadó szépen kipasszolja az egy védőt. Ezért a passzolást kell megtanítani a gyerekeknek. Az elején ebben a játékhelyzetben a labda nélküli támadó csak megosztja a védő figyelmét, ezzel téve könnyebbé a labdás támadónak a cselezést és a labdavezetést.
A következő lépésben a két támadó úgy játssza ki az egy védőt, hogy a passz után a labdát megkapó játékos labdavezetéssel cselezéssel viszi tovább a labdát a védő ellenében.
A harmadik fázisban jön majd csak az a felnőttes gondolkodás, vagyis a kényszerítő átadással kijátszott védő.
Azonban, ha az edzéseken az első két szakaszt kihagyjuk és egyből alapok nélkül a legmagasabb megoldási szintet tanítjuk meg a gyerekeknek, akkor a következő fog történni: az 1:1 elleni játékot nem fogja végigjátszani, mert várja a társat a kényszerítő végrehajtásához, ezzel lelassul az akció, hezitáló lesz a játék. Az ellenfél a passzra helyezkedik, akkor nem lesz képes jól megjátszani a helyzetet, mert bizonytalan önmagában a cselezés, labdavezetés tekintetében, így megint passzívan várja majd, hogy a helyzet magától megoldódjon.


Még folytathatnám a sort a végtelenségig a példákkal, de nyilván felmerül a kérdés az olvasóban, a címben valami UEFA Licence félreértéséről volt szó...
Igen, amit eddig leírtam, abból talán még nem egyértelmű, de az összefüggés már látható.

Az UEFA ajánlásként működteti az edzőképzési anyagát.
Az edzőképzésnek a metodikáját szabja meg, azaz mondjuk az „A“ Licencen mennyi óra gyakorlatnak, mennyi óra elméletnek kell lennie. A gyakorlatnak milyen területeket és milyen arányban kell érintenie, míg az elméletnek milyen arányban kell tartalmaznia a gyakorlatok magyarázatát, hátterét és milyen arányban a kiegészítő tárgyakat, mint például a pszichológia, élettan, stb.
Ez egy keret anyag, amin végigviszi a hallgatót egy egyszerű gyakorlatsoron, hiszen a metodikát üresen nem lehet elmagyarázni, kellenek hozzá a feladatok. Mi ezeket a feladatokat fenntartások nélkül átvettük, holott máshol a keretszámokra figyelve a saját nemzetre jellemző stílusjegyeket felvonultató tananyagot tanítanak meg az edzőknek.

Az UEFA-FIFA edzőképzésének az lenne a lényege, hogy az edzők egy egységes szemléletet alakítsanak ki abban a tekintetben, hogy egy futball edzőnek mit és hogyan kellene kommunikálnia a tanítványai felé.
Gyerekközpontúság, rasszizmus-ellenesség, egészséges versenyszellemre nevelés, stb, de nem abban kell egységesnek lenniük, hogy minden országban ugyanazt a futballt tanítsák. Mi sajnos ezt tesszük és ez véleményem szerint hiba.


Álljon itt egy idézet Holits Ödöntől, ami talán jobban érthetővé teszi ezt a gondolatmenetet:

„Nincs tehát semmi szégyellni való abban, ha a modern játékstílus elemeiből átveszünk egyet s mást a külföldiektől.
A futball egyik legnagyszerűbb sajátsága, hogy bár pontosan ugyanazon szabályok szerint játsszák a földkerekség minden országában, mégis minden nép beleviheti a maga faji tulajdonságait, erényeit és azoknak megfelelően alakíthatja ki a maga játékstílusát.
Mintha egy gigantikus madár repülte volna be az egész földgömböt, karmaiból minden ország fölött elhullatva ugyanannak a nemes növénynek a magját. A magok mindenütt kikeltek és mindenütt ugyanazt a növényt szökkentették sarjba, a virágok színe és illata azonban más az egyenlítőn és más a sarki délkör közelében, más a fövenyen és más a lávakövek között kikelt magból. És ne felejtsük el, hogy ott áll a virág mellett a legnagyobb kertész, az ember.
Az ember, aki a természet csodáit is megtetézi, amikor arról van szó, hogy nemesítés által ugyanabból a magból minél színpompásabb, illatdúsabb virágot hozzon ki. A futballjáték mellett is ott áll az ember…“


A passzolás csak egy technikai eleme a futball játéknak!
Önmagában kiragadva, nem megfelelő időben tanítva, más technikai elemeknek a rovására, a nagypályás modern focinak a gá
tjai lesz.

A foci játékot csak rendszerként szabad tekinteni, amely tartalmaz minden stratégiai, taktikai, stílus és technikai elemet.
Ezeknek az elemeknek a megtanításának megvan a maga helye és ideje, sőt a gyerekekre kidolgozott és az általuk legkönnyebben elsajátítható oktatási módszertana. Az UEFA Licenece rendszer csak egy keretet ad ahhoz, hogy hogyan kellene működnie egy XXI. századi modern edzőnek.

A tartalmat nekünk, edzőknek kell beletenni!


cv

2009. október 16., péntek

Amit nem közvetít tv csatorna, az nincs is?

cv
Észrevetted, hgy a Portugálok elleni világbajnoki selejtező mérkőzést nem közvetítette a televízió?
Hihetetlen és egyben elképesztő is!

Van-e Magyarországon kívül vajon még egy ország, aki komolyan gondolja a focit és nem közvetíti a válogatottjának a sorsdöntő VB. selejtező meccseit?


Szerintem nincs. Pedig nálunk most ez történik. És ez bennem felvet pár kérdést.

Miért hosszabbított az MLSZ szerződést Erwin Koeman szövetségi kapitánnyal a selejtezők lezárta előtt?
Hiszen a Svédek elleni meccs után látható volt, hogy a világbajnokságra való kijutásra esélyes csapatok ellen megszerezhető 18 pontból, csak négy van meg, de ebből is látszik, hogy ez kevés a kijutáshoz.

Ha a média érdektelen, azaz nem létezőnek tekinti a felnőtt fociválogatottat, akkor miért keres Koeman úr havi 10millió forintot?
Amit egyes források szerint kemény három napi munkával keres meg havonta. Egy évben ez 120millió forint, a semmire, a Magyar Gyereklabdarúgó Szövetség idei költségvetésének a fele ez az összeg! Mi minden hasznosabbra lehetne ezt fordítani?
És itt jön az újabb csavar!
A Holland kontingens megszállta az MLSZ-t. A sikeresen EB. III. helyre vezérelt U-19-es csapatunk edzőjét, Sisa Tibort leváltják. A Holland stáb egy bő év alatt semelyik utánpótlás csapattal semmilyen eredményt nem tudtak elérni! Közeledett az U-20-as egyiptomi világbajnokság. Van egy jó csapatunk! Szerencsére másfél hónappal a VB. előtt menesztették a Holland kontingenst, legalább is ezt a részét. Egervári Sándor ennyi idő alatt szedte össze a csapatot, épített be a kezdőbe új embereket és a fiatalabbak közül is jól belenyúlva vitt ki a világbajnokságra.

Ja, ma (pénteken) az U-20-as válogatottunk a bronzéremért játszik!
Foci világbajnokságon! Nem mellékesen az Eurosport élőben közvetíti a találkozót, csak úgy, mint a Magyarok eddigi meccseit a Magyar TV-vel együtt! Szerencsémre 3 olyan játékos is szerepel most ebben a csapatban, akiket valamikor én edzettem még az aktuális serdülő csapataikban. Az egyikükkel sikerült is a VB. ideje alatt Skype-on beszélnem, sok érdekességet mondott el.

Egyszóval, a felnőtt válogatottunkra, aminek egy külföldi edzője van, senki nem kíváncsi, legalább is a média nem, az U-20-as csapatunk magyar edzővel, sport történelmet ír, Európa legnagyobb sport televíziós csatornájának és a Magyar Televízió élő közvetítésében.

Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi lesz a jövő héten?
A szenzációs U-20-as csapatunkat megkapja az az ember, akinek semmilyen média értéke sincs? Évi 120millióért elkótyavetyélheti a Magyar futball jövőjét? Ki fog ez ellen tenni? Rajtunk a világ szeme!

Az U-20-asaink sikere mellett olyan sport diplomáciai sikereket ért és ér el a napokban az MLSZ, amilyeneket még soha!
A FIFA instruktorai a Magyar utánpótlás edzőket oktatják először az új képzési rendszerre, melynek lényege a játékosság. A FIFA elnöke Magyarországra látogat 2009. 10. 19-én egy nagy nemzetközi konferencia keretében, amit a parlamentben bonyolítanak le, a múlt hétvégén nálunk vendégeskedett az UEFA Bajnokok Ligája trófeája! Szóval minden adott a Magyar foci felemelkedéséhez, csak épp a kirakatot rontjuk el?
Az MGyLSz vezetői és az MLSZ vezetői is folyton azt hangsúlyozzák, hogy hazai példaképek kellenek a gyerekeknek, hogy minél többen elkezdjék a focit és minél jobban népszerűsíthető legyen a futball. És tessék. A példaképeket nem közvetíti a tv, helyette nézhetünk egy Svéd-Albán rangadót.

Hurrá. Hajrá Magyarok - Hajrá Magyar foci....



CV

2009. október 7., szerda

Kik a futballtehetségek bírái?

cv
Ki határozza meg azt, hogy melyik gyerek mennyire tehetséges? Az edző? A klub vezetői?

Mik a fő szempontok? Meglegyen a létszám, vagy csak a minőség a lényeges?

Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a tehetség meghatározásának ezek nagyon fontos kérdései. Egy tehetséges gyerek életútját döntően befolyásolhatja a környezete. Hiszen ha ő kiemelkedően tehetséges, de a klub vezetőinek az a fontosabb, hogy meglegyen egy bizonyos létszám, az valószinüleg nem fogja segíteni az ő fejlődését. Míg egy olyan környezetben, ahol csak a minőség számít, esetleg egy kevésbé tehetséges gyerek is nagy teljesítményekre lehet képes.

Az én tapasztalataim egybeesnek azoknak a kutatásoknak az eredményeivel, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy minden gyerektől elvárható a kiválóság, azaz nekem, mint edzőnek úgy kell hozzáállnom a dologhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a gyerekből.
A gyerekek pedig élvezik azt, ha nehéz feladatokat bíznak rájuk és pozitívan elvárják, hogy ezeket teljesítsék is, hiszen miután sikerült megcsinálni, óriási sikerélmény érzése tölti el őket. Ezzel el is érkeztünk a következő buktatóig. Kinek, mi a magas szint? Melyik gyereknek kihívás, melyiknek taszító ez a feladat, ez az elvárás? Ebben rejlik a gyerekfoci edző nagysága. Megtalálni az adott gyerekseregnek azt a tudásbeli színvonalát, ami alapján a feladatokat össze tudja állítani úgy, hogy azok elég nehezek legyenek ahhoz, hogy kihívást jelentsenek, de ne legyenek annyira nehezek, hogy taszítást, netán félelmet váltsanak ki a gyerekből.

Az eddigi tapasztalataim alapján a feladatok nehézségi fokozatai a következőek:
minél alacsonyabb technikai színvonalon áll egy gyerek, annál jobban élvezi azokat a sok mozgásos feladatokat, amiben a technikai pontosság kevésbé játszik döntő szerepet. Ebbe a sok mozgásos, gyors végrehajtásokat igénylő feladatokba lehet elrejteni a technikát javító gyakorlatokat, így több legyet is ütünk egy csapásra-gyors, sok mozgáshoz szoktatjuk a gyerekeket, amik még élvezetet is nyújtanak nekik és fejlesztjük a technikai képességeiket is.

Ahogy egyre jobban fejlődik a technikai végrehajtás minősége, úgy lehet egyre jobban a gondolkodást megkövetelő feladatok felé terelni a gyerekeket.
Itt még mindig elsősorban a feladat végrehajtásának a sebessége a fontos, amely magába foglalja a gondolkodás által kiválasztott jó megoldásokat. Így juthatunk el a legmagasabb szintre, ahol nagy sebesség mellett, gondolkodva technikailag tökéletesen végrehajtva végzik a feladatokat a gyerekek. A hiba sokszor abban rejlik, hogy egyszerűnek tűnő, de mégis bonyolult technikai megoldásokat követelő, kevés mozgást igénylő, monoton, sematikus feladatokkal edzik az edzők a gyerekeket, ami ellent mond a gyerek belső igényeinek, ezért rossz érzést vált ki belőlük. Így a tehetség meghatározása sem könnyű, hiszen nem a nekik való feladatokban kellene jól teljesíteniük.

Amennyiben az edző tisztában van a gyerekeinek a képességeivel és a fentiek alapján úgy állítja össze az edzéseit, hogy az mindig a gyerek teljesítő képességének a határait feszegeti és e mellett még pozitív elvárásokat támaszt a játékosai elé, mindegy, hogy milyen szinten fociznak, sikerélményük lesz.
A legnagyobb sikerélmény az egy edző számára, ha a gyerekek úgy mennek haza, hogy azt kérdezik, mikor lesz már a következő edzés?!
Az ilyen típusú edzések kihozzák a gyerekekből a kiválóságot, ami hozzásegítheti őket ahhoz, hogy ne a közvetlen környezetén múljon az, hogy ki tudja-e bontakoztatni a tehetségét vagy sem.

Ez az edzők felelőssége!



Szakíts az energiapazarló, sikertelen, idejétmúlt
gyereklabdarúgó képzési edzés módszerekkel!
Kezdd el gyermeked, játékosod olyan bomba edzésprogrammal képezni,
mely garantáltan kihozza belőle a maximumot!
MOST!>>

cv
Loading...