2010. január 27., szerda

Foci és/vagy tanulás?


Eljött a félévi bizonyítványok kiosztásának ideje -van akinek ez öröm és lesznek olyanok is, akik szomorúak lesznek e miatt.
A mostani bejegyzésben mind a kettőre mutatok egy példát.

Egy nyolcadikos fiú két nappal az osztályozó konferencia előtt két tantárgyból is bukásra állt, mikor kapott egy nagy lehetőséget! Az a középiskola, ahova felvételizni szeretett volna, azt mondta neki, ha kijavítja ezt a két tantárgyat, akkor felveszik. Plusz még a helyi NBII-es csapat is tesztjátékra hívta. Így hát ő mindent egy lapra feltéve mindkét tantárgyat tanító tanártól kért egy utolsó javítási lehetőséget. Mindkettő megadta, és láss csodát - sikerült neki! Mindkét tantárgyból javított, a tesztjátékon pedig úgy tűnik megfelel és le fogják igazolni.


A sportnak hatalmas hatása van a tanulásra is!
Kitartásra és akaraterőre nevel!


A másik példa már sokkal szomorúbb - és sajnos gyakrabban találkozom vele..

Egy edzőkollégám arra panaszkodik, hogy az egyik játékosa a rossz félévi bizonyítvány miatt fog kimaradni az edzésekből. A szülők arra panaszkodnak, a focin kívül semmi más nem érdekli a gyereket, így mással nem is tudják büntetni, mint a foci megvonásával.

Milyen következményekkel fog ez járni? Ha valóban semmi más nem érdekli a fiút, csak a foci, mert abban van sikerélménye, akkor ha ezt megvonják tőle, kvázi kihúzzák a talajt a lába alól. Elveszti a motivációs bázisát! Ettől még nem fog jobban tanulni, sőt, lehet, hogy a tanulással szemben még ellenállóbb lesz, mert az egyetlen örömforrásának a megvonásával azonosítja a tanulást, az iskolát.

Az előző bejegyzésben, amikor a delfinek idomításáról írtam, megemlítettem egy olyan lehetőséget, ha van egy gyerek a csapatban, aki megrekedt és nem tud tovább fejlődni, egy váratlan ajándékkal és a bizalmunkról való biztosítással újra visszaadhatjuk az önbizalmát. Újra sikerélményhez juttathatjuk és ezzel talán ki lehet zökkenteni és a fejlődés útjára állítani őt.
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki rosszul tanul, azt még jutalmazzuk is meg! Nem, egyáltalán nem erről van szó!

Ebben az esetben szerencsésebb lenne leülni a gyerekkel és elmagyarázni neki, hogy ez a bizonyítvány nem tükrözi az ő képességeit, ennél sokkal többre képes. Megbeszélni vele, hogy kap lehetőséget a javításra. Amennyiben a következő másfél hónapban javít az adott tantárgy jegyein és persze a többi is a megállapodott színvonalon marad, akkor járhat tovább edzésekre, ha nem sikerül a javítás, akkor jöhetnek a szankciók. Például edzésre járhat, csak meccsre nem és ennek a fokozatai.



Ha a gyereket biztosítjuk arról, hogy az ő képességei többre hivatottak és bíztatjuk, rábeszéljük, hogy vállaljon az adott tantárgyból plusz feladatokat, megelőzhetőek a rossz jegyek!


A sport, a foci segít kialakítani új szokásokat is!

Lehet, hogy a gyerek a délutáni leckeíráshoz nagyobb „fájdalmat” kapcsol, mint örömet. Ez a fájdalom adódhat abból, hogy úgy érzi, kevesebb ideje marad a játékra, vagy kimarad valamiből, amíg tanul. Az új szokásokkal ki lehet alakítani egy olyan napirendet, amiben a tanulás központi helyet foglal el.


Az edzések megadják a hét ritmusát, segít az időgazdálkodásban

Pontosságra, fegyelemre tanít, és ha felveszi a gyerek azt az új szokást, hogy ha gyorsan és hatékonyan tanul, akkor az egyrészről örömöt okoz neki az iskolában, mert jó jegyeket fog kapni. Másrészt örömöt okoz neki abból a tekintetből, hogy több ideje marad játszani.
Az elmúlt hetekben a kezembe akadt egy sor tanulmány arról, hogy az iskolai és a sportbéli tanulás eredményessége-eredménytelensége nem mindig tükrözi a tanuló-sportoló valós képességeit. Sok esetben a rossz tanulóknál a tanárok és esetleg a szülők is elkönyvelik a képességek hiányát. A felmérések azt bizonyítják nem biztos, hogy a gyerekek képességeiben van a hiba...

A fenti példában azt mondja a szülő, hogy semmi más nem érdekli a gyereket. Ez azért is lehet, mert a gyerek információ felvevő és feldolgozó rendszere nem egyezik a tanár közlési módszerével. A foci sikerélményt nyújt neki, ott olyan formában szólnak hozzá, ami megérinti.
Az emberek a mai világunkban már nem használják ki mind az öt érzékszervüket az információ felvevéséhez. A látást, a hallást, és a kinesztetikus érzékelést használjuk rendszeresen a mindennapokban.


Minden embernek, a gyereknek is megvan az ő kedvenc stratégiája

Ha valaki vizuális típus ebben a tekintetben, akkor én, mint fociedző hiába magyarázom neki, hogy micsoda élmény nyolcvanezer ember hangorkánja, akik majd a te nevedet fogják skandálni és minden jó megmozdulásod után tapsviharban törnek ki. Mert ezek auditív jelzők. Őt ezzel nem tudom felcsigázni, lehet el sem jut az üzenetem hozzá.
Ha viszont azt mondom neki, hogy csodálatos látvány a színültig megtelt stadion, a nyolcvanezer néző színes kavalkádja és minden jó megmozdulásodnál talpra ugranak és összeütik a tenyerüket, akkor ezek a vizuális információk eljutnak a gyerekhez és motiválják őt. A kinesztetikus úton kommunikáló gyereknek azt tudom mondani, hogy képzelje el, milyen érzés a nyolcvanezer emberrel teli stadion, akik egyszerre lélegeznek, szinte tapintható a várakozás a feszültség a stadionban és minden jó megmozdulásod után a nézők extázisba jönnek.


"De egy tanár, egy edző nem beszélhet mindig minden gyerekkel külön - külön!"

Igaz. Azonban a jó kommunikátorok figyelnek arra, hogy a beszédükben mindhárom információs érzékelésnek megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak. Amikor a közlendőnk mindenkihez szól és mindenki tud vele azonosulni, akkor motiváltak lesznek. Persze a tantárgyak, például egy matematikát, vagy bármi mást elég nehéz úgy elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mindhárom közlési rendszer sémáját tartalmazza, ezzel minden gyerekhez eljusson az információ és így minden gyerek érdekelté legyen téve.

Az egyik tanulmányban azt olvastam, hogy egy villamosmérnöknek tanuló fiú egyszerűen nem boldogult a kapcsolási rajzokkal. Folyton bukdácsolt e miatt. Aztán mikor hallott erről a módszerről, felfedezte, hogy ő kinesztetikus úton szerzi be döntő módon az információkat. Ekkor elkezdte elképzelni magát, milyen lenne, ha ő lenne egy elektron, aki végig száguld a kapcsolási rajzokon, mint egy autó az utcákon. Először nagyon viccesnek találta a dolgot és jól elszórakozott tanulás közben, aztán szépen rájött, hogy ha így tanul, sokkal jobban megragadnak a kapcsolási rajzok. Ettől kezdve mindig ezt alkalmazta és ezek után már nem voltak problémái tovább a tanulással.


Érdemes kiderítened, hogy a gyerek milyen módszerrel veszi fel az információkat!


Vannak akik közelítő és vannak, akik távolodó stratégiát használnak

Azok, aki folyton arról beszélnek, mit nem szeretnének, hogy megtörténjen velük, mit akarnak elkerülni, stb., azok távolodó stratégiát alkalmaznak. Akik arról beszélnek, mit szeretnének elérni, mit fognak csinálni, mit akarnak, hogy megtörténjen velük, ők közelítő stratégiát alkalmaznak. Ezt is érdemes kideríteni a saját gyerekünknél. Annyi a feladatunk, hogy beszélgessünk a gyerekkel és figyeljük meg az általános szóhasználatát, ebből megtudhatjuk, milyen stratégiát használ a dolgok megoldásához és milyen módszerrel veszik fel az információkat. Ha a gyerek távolodó stratégiát alkalmaz, akkor arról beszéljünk neki, hogy miket tud elkerülni az életben, ha jól tanul, ha közelítő stratégiája van a gyerekünknek, akkor azokról az előnyökről beszéljünk neki, amikhez a tanulás útján juthat. Ezzel el tudjuk juttatni hozzá a megfelelő csatornákon a megfelelő információkat és ezzel ki tudunk alakítani a gyerekekben egy belső motivációt egy belső igényt a saját életük alakítására.


A szülő, a tanár és az edző háromszög elengedhetetlen egy gyerek fejlődésének, képességének a teljes kibontakoztatásához

Szorosan együttműködve ki tudják hozni a gyerekből a legtöbbet. Mindhárom félnek egyenrangú, aktív partnernek kell lenni ebben a történetben és a többi szereplőre is szükségszerű így gondolni. Beszélgessünk a gyerekekkel, kérdezzük őket, érdeklődjünk felőlük és ne csak utasítgassuk őket! Ha partnernek tekintjük a gyerekeket és biztosítjuk őket a maximális bizalmunkról és jó szándékunkról, akkor ők igényelni fogják az általunk felállított magas követelményeket, elvárásokat és ezeknek nagy örömmel tesznek eleget!



2010. január 21., csütörtök

Már megint Pavlov kutyája - avagy, hogyan kondicionáljunk sikerre?


Már említettem egy kísérletet, amelyben Pavlov egy csengő hangját az étel adásához párosította egy kutyánál, ezzel idézve elő a kutya nyálkiválasztását. Később ez a csengőhang maga váltotta ki a kutya nyálelválasztását, független attól, kapott-e enni, vagy sem. Ezt hívják kondicionálásnak a pszichológiában.

Karen Pryor a Don’t Shoot the Dog! (Ne lődd le a kutyát!) című könyvében leír pár fogást, amelyet az állatidomításban használt.
Ír arról, hogyan tanulta meg hasznosítani a fájdalmat az állatok idomításában. Ostor és zsámoly az oroszlánoknak, kantár a lovaknak, póráz a kutyáknak. De nehézségbe ütközött, amikor a delfinekkel kezdett el dolgozni, mert amikor fájdalmat akart okozni nekik, egyszerűen odébb úsztak!

Ez késztette őt arra, hogy kifejlessze a pozitív megerősítés tréning dinamikájának tökéletesebb értelmezését...


„Nincs semmi, amit gyakorlás ne oldana meg. Semmi sem elérhetetlen.“
Mark Twain


A „sikerre kondicionálás“ bármely típusának első számú szervező elve a megerősítés!

Saját viselkedésünket, vagy valaki másét pozitív megerősítés révén tudjuk megszilárdítani, azaz minden alkalommal, amikor az általunk megkívánt viselkedés bekövetkezik, jutalmat adunk. Ez a jutalom lehet bármi, dicséret, ajándék, stb. Alkalmazhatunk negatív megerősítést is, ez lehet egy rosszalló, hangos rászólás, vagy fizikai büntetés is. A megerősítés AZONNALI választ jelent egy viselkedésre, mihelyt az bekövetkezik, míg a büntetésre, vagy jutalmazásra jóval később is sor kerülhet.

Minden az időzítésen múlik!

Amikor egy edző elüvölti magát, hogy „Nagyszerű!“, amikor a csapata tökéletes akciót hajt végre, annak sokkal nagyobb a hatása, mint ha addig várna, amíg a szünetben, vagy a meccs után összejönnek az öltözőben a meccs kiértékelésére.
A gyerekmeccseken rengeteg ilyen megerősítést hallunk, sajnos legtöbbször ez negatív, az edzők korholnak és csak ritkán dicsérnek. A kutatások viszont egyértelműen kimutatták, hogy a negatív megerősítés csak rövidtávon eredményes aztán legtöbbször a visszájára fordul. Hosszú távon csak a pozitív megerősítés hatásos.

A megerősítés tervezhető!

Nézzük hogyan tette ezt Karen Pryor.
Kezdetben, ha egy delfint ugrani tanítanak, a trénerek várnak, hogy a delfin mag
ától ugorjon. Megfigyelik, hogy az állatok mikor tesznek valamit jól, és akkor hallal jutalmazzák őket. Ezt mindig megteszik, amikor a delfin magától ugrik, így a delfinben végül kialakul egy idegi kapcsolat, hogy ha ugrik, halat kap. Az örömnek a tréner által kívánt cselekvéshez való párosítása lehetővé teszi, hogy a tréner arra kondicionálja a delfint, ismét és ismét ugorjon.

Vajon az edzéseken mikor érünk el jobb eredményt, ha mi-edzők, szülők-folyamatosan utasítgatjuk a gyereket, hogy mikor, melyik szituációban mit kell csinálnia, vagy ha hagyjuk őket dönteni és megdicsérjük őket minden jó döntés után? Vajon könnyebb-e úgy kondicionálni a futball speciális mozgásanyagára a gyerekeket, hogy százszor megismételtetjük velük ugyanazt a mozgást, vagy inkább változatos körülményeket teremtve megerősítjük a gyerekeket akkor, amikor jó megoldásokat választanak?

Igen, mindkét kérdésre az a válasz, hogy a kérdés első felében alkalmazott módszer, a klasszikus ismétléses módszer sokkal egyszerűbb az edző szemszögéből. Kevesebb felkészülést, odafigyelést igényel, könnyen automatizálható, viszont kevésbé hatékony. A kérdések második felében szereplő módszer nagyobb felkészültséget, nagyobb szervezőmunkát, nagyobb figyelmet igényel az edzőtől. Az edzéseken is muszáj folyton figyelnie, hiszen az azonnali reagálás jelenti a módszer lényegét. A hatékonysága viszont a felmérések alapján akár 600%-os növekedést is eredményezhet ugyanazon idő alatt!

Megéri a befektetett energiát!

Persze, most mindenki azt mondja, ha folyton megdicsérem a gyereket, akkor elbízza magát, sőt, várni fogja a jutalmat és jutalom nélkül nem is fog teljesíteni. Ez így igaz. Az edzőnek muszáj figyelnie erre, ez szintén plusz energiát kíván tőle. A delfineknek, miután megtanulták, hogy ha ugranak, halat kapnak, a trénerek már csak akkor adnak halat a delfinnek, ha egy szépen kivitelezett, kivételesen nagy ugrást mutat be. Így a delfin megtanulja, hogy megkapja a jutalmat, ha folyamatosan fejlődik és mindig többet, szebbet, jobbat akar kihozni magából.

A gyerekek is ugyanígy viselkednek!

Amikor elérünk velük bizonyos szinteket, akkor tudatosítani kell bennük, hogy ez már megvan, jöhet a következő lépcsőfok. Aminek teljesítése után újra jutalmat kap és ez így megy folyamatosan tovább.

Mi van akkor, ha egy gyerek megreked a fejlődésben, nem tudja teljesíteni a következő szint követelményeit és így elmaradnak a jutalmak, elmarad a sikerélmény?
Mérlegelhetjük a helyzetet és ha úgy ítéljük meg, hogy az a gyerek a képességei alapján már a következő szinten kellene, hogy járjon, megtörjük a monotonitását. Méghozzá egy váratlan jutalommal! Ez lehet apróság, vagy valamilyen komolyabb dolog is. A lényeg, hogy a jutalom mellé biztosítsuk a gyereket a bizalmunkról és arról, hogy hiszünk benne és tudjuk, hogy meg tudja csinálni! Figyeljük meg, hogy ilyenkor a gyerekek az eddig elmaradt örömöt fogják érezni és ettől újra szárnyakat kapnak. A megelőlegezett jutalomnak és pozitív elvárásnak is meg akarnak felelni, így a lehető legjobb formájukat mutatják majd.

Alkalmazd ezeket a módszereket következetesen, és óriási fejlődést érsz el a gyerekeknél!


A kondicionálás erejét nem lehet túlbecsülni!

Egyszer Larry Bird-et a Boston Celtics volt sztárját, egy reklám kedvéért arra kérték, hogy dobja a labdát kosárra, de ne menjen be. Kilencszer dobott egymás után és csak a kilencedik kísérletét tudta elrontani! Hiszen ő arra volt kondicionálva, ha nála a labda és tiszta dobóhelyzetben van, akkor dobjon kosarat. Vagyis sikerre volt kondicionálva és nehezére esett a hibázás...

A gyerekfoci oktatásban rengeteg olyan dolgot tudunk felhasználni, amely jelentősen megnöveli a gyerekek képességeinek a kibontakoztatását, és ezzel együtt növeli a Magyar foci színvonalát.

Tanítsuk focizni a gyerekeket!


2010. január 17., vasárnap

"Ha nincs terved saját életedre, lesz valaki másnak!"


„Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled; ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban.“ - Marcus Aurelius

Hogyan tudjuk az örömet és fájdalmat, a hozzájuk köthető érzelmeket felhasználni a fociban?

Először is azt az egyszerű pszichológiai tényt tekintsük át, amely azt mondja: világunkat aszerint éljük, hogy milyen érzelmekhez, dolgokhoz kötünk örömet vagy fájdalmat.

Az ember az egyetlen olyan lény tudomásunk szerint a földön, aki a fájdalomhoz örömet tud kapcsolni. Vegyük példának az edzést, a fáradással, a nehéz edzésekkel járó fájdalmat a játékosok örömmel élik meg, mert a munka végtermékéhez, a jó edzettségi állapothoz örömet kötnek, ezzel tudják elviselni a fizikai fáradást, fájdalmat.

Biztos te is ismered Pavlov híres kísérletét, amelyben egy csengő hangját az étel adásához párosította egy kutyánál, ezzel idézve elő a kutya nyálkiválasztását. Majd a kondicionálás megfelelő fokán már a csengőhang maga kiváltotta a kutya nyálelválasztását hiába nem is kapott enni.


Ha nincs terved a saját életedre, majd lesz rá valaki másnak!

Ezt az egyszerű fogást használják a világ reklámcégei is - azaz ha neked nincs terved, majd ők adnak!

Egy klasszikus példát had meséljek el és magad is látni fogod milyen jól működik ez a dolog.

A Pepsi szakemberei szerettek volna valamivel nagyobb szeletet kihasítani az üdítőital piacból a Coca-Cola-val szemben. Sokat töprengtek a megoldáson, végül is azt találták ki, hogy a kor legnépszerűbb előadóját, aki a lemez eladási listák élén állt, Michael Jackson-t kérik fel a Pepsi reklámozására. Miért őt? Mert Michael tökéletesen elsajátította az emberek érzelmeire való hatás művészetét. A hangjával, a mozgásával, a mimikájával erős érzelmeket váltott ki az emberekből, méghozzá legtöbb esetben a jó érzés érzetét, a felszabadult öröm érzetét, ez kellett a Pepsinek is.

Az egyik dalát a Billy Jean c. számot átírták Pepsi Generation-ra, illetve még több zeneszámát is és az azokhoz készített klippeket pedig teletűzdelték Pepsi utalásokkal. Ezzel azt kondicionálták a nézőkbe, hogy ha Pepsit iszol, olyan életérzésed lehet, mint Michel Jackson-é - a reklámötlet bomba siker lett!


A lemezekkel együtt szépen fogyott az üdítőital is, a kampány sikeres volt, még úgy is, hogy Michael lenyilatkozta, soha nem ivott még Pepsit, nem is fog, sőt még a dobozához sem hajlandó hozzáérni


A Nike ugyanezt a stratégiát alkalmazta!

A legnépszerűbb focicsapat, a Brazil válogatotthoz kapcsolta a márkát, majd később a szép futballhoz Joga Bonito, azaz, ha Nike cipőben játszol, akkor olyan jól fogsz tudni cselezni, mint Ronaldinho, Henry vagy mint a többi sztár.

Hogy lehetne ezt a stratégiát felhasználni a gyerekfoci területén? Hogy lehetne kiaknázni az ebben lévő lehetőségeket, amivel több gyereket lehetne bevonni a fociba és a bent lévőket jobb focistává nevelni?

Először is kérdezzük meg a gyerekeket: mit szeretnek a fociban a legjobban?

A válaszok az én tapasztalataim szerint a következők lesznek: gólt rúgni, kapura lőni, cselezni, passzolni. Nincs is más dolgunk, mint megszerkeszteni egy olyan edzés rendszert, ami ezeket a dolgokat kondicionálja a gyerekekbe. Tehát ha meghallják azt a szót, hogy foci, egyből ezek a tevékenységek ugorjanak be nekik és az ehhez kapcsolódó jó érzés, sikerélmény, öröm. Ha elmennek edzésre, azt azért tegyék, mert újra meg újra át akarják élni azt a nagyszerű érzést, amit a focitól kapnak. Ilyen egyszerű az egész!

Vizsgáljuk meg, vajon a ma alkalmazott edzésmódszertan a fentiekben leírtakat szolgálja? Ha igen, próbáljunk edzőként és szülőként is erre még jobban odafigyelni, még jobban kihangsúlyozni. Ha nem, akkor pedig változtassunk a mostani módszereinken még ma!


A siker garantált - figyeljük csak meg a gyerekek arcát egy ilyen edzés után!


2010. január 7., csütörtök

10 év körüli gyerekekkel foglalkozol?


Legyél bár a srácaival felelősen foglalkozó szülő, vagy edző, klubvezető ez a cikk neked szól!

A hasznos és használható bejegyzésnek a központjában a kiválasztás áll – és, hogy vajon van-e rá szükség egyáltalán a magyar fociban?
Bár többször is boncolgattam már a témát, most kiemelve a korosztályt, részletesebben is foglalkozom vele.

Kezdésnek nézzük meg együtt a két legeredményesebb futball nemzetet.


A Brazil labdarúgás

A Brazilok öt világbajnoki címmel rendelkeznek.
A tévhit, hogy ott a focisták a Copacabanan teremnek eloszlik akkor, ha az ember elolvassa Goncalves: A Brazil futball alapelvei című könyvét. Brazília kimeríthetetlenül ontja magából a jobbnál jobb játékosokat. Ma már nem csak támadókat és középpályásokat, hanem védőket és kapusokat is, akik az európai elit klubok játékosaiként szórakoztatnak minket hétről hétre. Ennek az oka, hogy a kiváló képzési rendszer mellett egy, az egész országra érvényes, egységes kiválasztási rendszert alkalmaznak! Ebben a rendszerben gyakorlatilag két edzésen pontozva az edzés feladatokat, megkapnak egy pontértéket minden gyerekre. Így összehasonlítható adatokat kapnak, illetve a pontok segítségével meghatározható, hogy melyik gyermek, milyen kategóriába kerülhet, ezáltal az is, hogy milyen csapatban fog tudni játszani, edzeni. Az egyik edzés a fizikai képességeket méri és pontozza. Erről most nem ejtenék több szót, annál inkább a második edzésről, ahol gyakorlatilag edzésjátékokon keresztül különböző technikai és taktikai megoldásokat, végrehajtásokat pontoznak meghatározott szempontok szerint.

Jelen gyakorlatokat kifejezetten a 10 év körüli korosztályra érvényesen olvashatod.


Első állomás

1-1 elleni játék a szabályos pályaméret negyedén (15x10 méter).

Cél a technikai készség és a döntéshozás értékelése mind a védekezésben, mind a támadásban, a meccseken leggyakrabban előforduló 1-1 játékhelyzetben. Két, a korcsoportnak megfelelő szabályos kaput használjunk. 10 éves korosztálynál ez nagyjából 5x2 méteres kaput jelent a 15x10 méteres pályán. A gyerekeket állítsuk párba. Minden párnak egy labdája legyen. A pár egyik tagja labdával a saját kapuja jobb kapufájánál álljon az alapvonalon kívül, labda nélküli párja pedig átlóban, a másik kapunál. Ugyanúgy helyezkedjen el mint a labdás társa. A játék úgy indul, hogy a labdás játékos, az általunk meghatározott átadási formával – például belsővel, lapos átadás – átjátssza a labdát, és máris belép a területre, mint védő játékos. A labdát fogadó játékos a labda átvételével belép a játéktérre, támadóként. 10 másodpercig folyik a játék. Ha a védő labdát szerez, ő is lőhet gólt.

A megfigyelés szempontjai – Védekezés
1. A játékot indító átadás pontossága, ereje, technikai kivitelezése.
2. Döntéshozás körülményei (választania kell, hogy szerel, vagy lassítja a játékot).
3. A védővonal mielőbbi elfoglalása (a játékosnak a labda és a kapu közepe közt kell lennie).
4. A védekező testhelyzet felvétele (egyik láb elől, a térdek hajlítva, felsőtest előre dől, kezek fent).

A megfigyelés szempontjai – Támadás
1. A labda fogadásának, átvételének minősége, technikai végrehajtásának milyensége.
2. Megfelelő sebességű védőnél a támadó feladata, külsővel a védő gyengébb lába felé indítani a cselt, kapura törés, lövés.
3. Gyors védőnél a támadó feladata elhúzni a labdát a védő mellett, és olyan gyorsan kapura törni és lőni, amilyen gyorsan csak lehet, saját cselező készségét használva.
4. Lassú védő esetén a támadó feladata, azonnal kapura lőni.

Ebből a feladatból is jól látszik, mind támadásban, mind védekezésben, szüksége van a gyermeknek arra, hogy állandóan elemezzék az adódó játékhelyzetet.
Meg kell hozza a jó és gyors döntését a helyzetnek megfelelően, majd tökéletes technikai végrehajtás mellett, végigvinnie az akciót. Kétségtelenül előnyösebb helyzetben vannak azok a gyerekek, akik a futballban való gondolkodásban előrébb tartanak a társaiknál.


Második állomás

Szabályos pályaméret felén (30x20 méter) három kapus játék.
Ennek a játéknak a célja, a természetes pozicionálás értékelése, ahol a játékosok legmagabiztosabban érzik magukat. A gyerekeket három csapatba osztjuk. A területen elhelyezett kapuk egy-egy csapathoz tartoznak. Mind a három csapat támadhatja a másik kettő kapuját. Egymás után kétszer ugyanabba a kapuba nem lehet gólt lőni. A kapott és szerzett gólokat számoljuk. Két labdával folyik a játék.

Ahogy a játék megkezdődik, mindenki felveszi a helyét a támadó, középpálya és a védőzónában, természetes módon, kérés nélkül. A csatárok kaputól, kapuig mozognak, jelentkeznek a labdáért. A középpályások a védőkhöz közelítenek, hogy kapják a labdát, és támadást kezdeményezzenek. A védők a saját kapujuk előtt maradnak, és csak ritkán lépnek be a támadásba.

Ez az állomás nagyon fontos a játékos taktikai tapasztalatának és képességének meghatározásához. A két labdával történő játék egy nagy nyomással járó mérkőzés, ahol rengeteg információ éri a gyerekeket. Figyelni kell a két labda mozgását, várható pozícióját, és a saját maguk és a játékostársaik helyzetét, a másik két csapat tagjainak mozgásához viszonyítva. Állandóan elemezik a gyermekek a kialakuló játékhelyzetet, és az elemzések alapján igazodnak a kialakult helyzethez. Döntéseket hoznak, amelyeket megpróbálnak technikásan végrehajtani.
Az edzők azt pontozzák, hogy a gyerekek a képességeiknek megfelelő pozíciót választanak-e, illetve választanak-e egyáltalán konkrét pozíciót maguknak, hogy a választott pozíciókban milyen minőségű döntéseket hoznak a játékosok, és a jó döntéseket jó minőségű technikával végre tudják-e hajtani. Azt vizsgálják, hogy nagy nyomás alatt hogyan tudják a gyerekek a játékszituációkat megoldani.


Harmadik állomás


Játék két kapura, teljes pályaméreten (60x30 méter) teljes létszámban 8-8 ellen.
Az elsődleges cél a játékosok döntéshozási sebességének felismerése, amikor a labda náluk van. Maximum 3 érintéssel folyik a játék – például átvétel, csel, passz – 10 percig, majd 5 percig kettő érintősre csökkentjük a játékot.

A jó játékosok azok, akik a lehető legjobb döntést hozzák olyankor, amikor a labda náluk van, és mindezt a lehető legrövidebb idő alatt teszik meg. Látható lesz, hogy a legtöbb játékos minden gond nélkül tud játszani 3 érintésből. Amint lecsökken az érintésszám kettőre, megfigyelhetjük, hogy egyes játékosok lelassulnak, elbizonytalanodnak.
Ez azért történhet meg, mert ezek a gyerekek még nem tudják előre látni a játék folytatását, nem tudják kellő alapossággal elemezni az adott játékhelyzetet. Így az egyik érintésüket elpazarolják arra, hogy megállítsák a labdát, lelassítsák a játékot azért, hogy időt nyerjenek a játék elemzéséhez és csak a második érintésből, próbálja meg a játék folytatását. Ez lassú és bizonytalan lesz.

Azok a gyerekek, akik előre tudják látni a labda lehetséges mozgását, megfelelően tudja elemezni az adott játékhelyzetet, a labdaátvételét a labda lehetséges mozgásának irányába tudják végrehajtani – a labda megállításával szemben. Így az első érintés után a labda, mozgásban marad, nem lassul le az akció, és a második érintésre már a játékhelyzet megfelelő folytatása érdekében történik a passzolása.


Negyedik állomás

Szabályos játék (8-8 ellen), a korosztálynak megfelelő 60x40 méteres pályán.
Cél a játékosok értékelése különböző játékhelyzetekben.
A mérkőzést három szakaszra osztjuk.
1. Csak a gyengébbik lábbal szabad passzolni, vagy kapura lőni.
2. Egy időben 2 labdával történjen a játék.
3. Csak külsővel szabad passzolni, és utána azonnal tovább mennie, és átlós támogatást adnia a labdás társának.
Minden játékszakasz 10-10 percig tart. Mindhárom szabály olyan kényszerítő helyzeteket idéz elő, amelyek jó színvonalú végrehajtásához vállalkozó szellemű, direktben futballozó (nem hezitáló, nem kivárásra játszó) a játékban gondolkodó játékosok szükségesek.


Mind a négy állomás feladataiból arra lehet következtetni, hogy a brazil futball azokat a gyerekeket keresi, akik a labdarúgáshoz nélkülözhetetlen fizikális feltételek mellett, a játékban való magas szintű gondolkodással is rendelkeznek!

E gyerekeknek sokkal könnyebb megtanítani a virtuóz, nagy sebességgel végrehajtott technikai elemeket, gyorsabban haladnak a taktika tanulásában és megértésében is.
A végeredmény magáért beszél. Öt világbajnoki cím.


Az Olasz labdarúgás

Négy világbajnoki címet szállított eddig, ezzel a második legeredményesebb nemzet ezen a területen.
Az Olasz Labdarúgó Szövetség-FIGC (Federazione Italiana Giuoco Calcio Settore Giovanile e Scolastico)-gyerek szektora által kiadott tankönyv tanulsága szerint öt faktorra bontják az edzést (D’Ottavio 2004).
Az első a koordináció-technika, ebbe az öt alapvető koordinációs képességet fejlesztő labdás és labda nélküli gyakorlatokat alkalmaznak a labdarúgás technikai elemeinek alárendelve. A második faktorban a taktika-kognitív képességek szerepelnek. Itt ebben a részben TANÍTJÁK a futballt a gyerekeknek. Kisjátékokon keresztül a gondolkodási színvonaluknak megfelelő feladatokkal építik fel a nagy egészet a kis részekből. A harmadik faktor a fiziko-motorium, ebben a részben a fizikai képességek fejlesztése a cél. A negyedik faktor a csapat részek feladata és együttes játéka. Ebben a részben tanulják meg a gyerekek a különböző posztok feladatait és a különböző csapat részek összjátékát. Az ötödik faktor pedig maga a játék, a korosztálynak megfelelő pálya méreten és játékos létszámmal mérkőzésszerű játék.

A kiválasztásnál az első három faktort használják, ha az alapján jól sikerült a kiválasztás, a másik kettő már jól fog működni.

Egy furcsaságra szeretném felhívni a figyelmét az olvasónak (nem arra, hogy az Olaszok már egy korábbi írásomban említve Weiss Árpád útmutatásai alapján állítják össze az utánpótlás képzésüket). 1985-ben Benedek Endre a Gyermek labdarúgók felkészítése című könyvében a fentiekhez nagyon hasonlókat ír.

Kiemeli, hogy a testnevelő tanárok feladata lenne, hogy a gyerekeket megismertesse a sokoldalú mozgáskultúrával-sportági alapmozgások helyett-és együttműködjön a szakosztályi edzővel, aki segít neki a délutáni testnevelés foglalkozásokon a labdarúgó játékok megszervezésében, lebonyolításában. A cél az, hogy minél több gyerek ismerkedjen meg a sporttal és azon belül a focival. 9-10 éves korban egy szűrésen essenek keresztül a gyerekek, melyből kiderül, hogy ki nem alkalmas a labdarúgás speciális mozgásanyagának elsajátításásra, őket ne gyötörjük szakosztályi edzésekkel, maradjanak az iskolai öröm futballnál.

Akiket keresnek
1. Orvosi vizsgálat alapján alkalmas
2. Technikai készség (labdás technikai elemek): azok alkalmasabbak, akik átlagon felüli mozgástanulási képességgel rendelkeznek
3. Taktikai készség: a több megoldási lehetőségből a legcélszerűbb kiválasztása a döntő tényező.
4. Fizikai képességek: elsősorban a futógyorsaság, az állóképesség (a légző-és keringési rendszer működése és alkalmazkodó képessége)
5. A személyiség felmérése
6. Sokoldalúság: több sportágban is átlagon felüli teljesítmény
7. A labdarúgó tornán mutatott játék.

A szűrés után 12 éves korban megfigyeljük, hogy a két év rendszeres edzés alatt, milyen gyorsan tanulják a technikai elemeket és az alaptaktikai megoldásokat, ezeket hogyan alkalmazzák a játékban. Ezen idő alatt képet kapunk arról, hogy a gyereknek milyen a hozzáállása, hogyan tűri a rendszeres edzésterhelést, hogyan illeszkedik be a közösségbe, a SZÜLŐK hozzáállása pozitív vagy negatív, milyen az iskolai elfoglaltsággal, tanulással való összhang.

A második lépcsőben 13-14 éves korban már négy év rendszeres TANÍTÁSnak a hatását figyeljük. Vizsgálni kell a speciális terhelésre való reagálást, a technika alkalmazásának készségét, a helyzetfelismerés és a gyors végrehajtás, a versenyszellem, a küzdeni tudás mértékét, valamint azt, hogy képes-e a serdülő fiatal a nagyobb speciális terhelés elviselésére, tűrésére. Képet kaphatunk a négy év alatt bekövetkező sportfejlődésről (technika, taktika és fizikai teljesítőképesség), a biológiai fejlődésről és a személyiség alakulásáról. Ebben a korban a tehetség már kezd kibontakozni. A tehetség felszínre juttatásához többek között rendszeres és céltudatos edzés és nevelés szükséges.

Gyakorlati tapasztalatok alapján tehetségesnek tekinthető az a gyermek, aki
1. Azonos edzésmunka hatására társainál jobb eredményt ér el
2. Gyorsan tanulja meg a sportág technikai elemeit és azokat eredményesen és célszerűen alkalmazza
3. Jól tűri az edzésterhelést és ehhez megfelelően alkalmazkodik
4. A váratlan és nehéz feladatokat-megszerzett tudását célszerűen felhasználva - eredetien oldja meg.

A második kiválasztás már teljesen az élsportra válogatja a játékosokat. 18 éves korban kezdődik és a mérkőzés teljesítményeket veszik alapul, hiszen itt már az eredmény számít.

A kiválasztásnál figyelembe kell venni a fiatal
1. Fejlődését az egész ifjúsági korban, sajátos sportági tevékenységben
2. Viselkedését edzés és versenykörülmények között
3. Viselkedését változó körülmények között
4. Képes-e nagyobb terhelés elviselésére
5. Mérkőzéssorozatokon nyújtott teljesítményét.


Én úgy látom, hogy ezek az alapelvek, ma is megállják a helyüket, meg van az a szakmai tudás, amivel újra a világ körforgásába lehetne emelni a magyar focit, csak használni kéne.

A TITOK az orrunk előtt van, csak észre kell venni!
Loading...