Polemizálunk. Vitatkozunk, ellentmondunk, veszekszünk, mikor szóba kerül, hogy a siker érekében milyen stílusú futballt kellene játszania a magyar válogatottnak és az őt segítő egész magyar labdarúgásnak. Alkalmazkodó, kezdeményező, védekező, vagy épp támadó felfogásban kellene játszanunk?
Én úgy vélem, ez jelenleg nem stílus kérdése, hanem egyel magasabb fokú filozófiai kérdés. Ezért én inkább azt kérdezném: a siker érdekében hogyan kellene gondolkoznunk-filozofálnunk a futballról nekünk, magyaroknak?
Hagyományaink kezdeményező felfogású, támadó szellemű csapatot követelnek.
Azonban a jelenlegi magyar labdarúgó közeg döntő többsége – még ha ezt valahol mélyen tudja is – pont az ellenkezőjét cselekszi. Passzív, kivárásra játszó, kontrákra építő, alkalmazkodó, biztos védekezésből kiinduló futballt játszik. Ennek „miért”-jei messzire mutatnak, és csak egy közülük a rendszer nélküliség, amiben a legtöbb szereplő sem kockázatot (fél, hogy megszűnik a munkája), sem felelősséget (kéz kezet mos) nem vállal.
Megszokhattad már tőlem, hogy bejegyzéseimmel mindig a megoldásra törekszem, ezért most sem a további „miért”-ekre fókuszálok, hanem a lehetséges kiútra.
Ha tudom, mit akarok tenni, meg fogom találni a módszert is a megvalósításához
Ez az élet minden más területén is így működik. Ha tudom, hogy nekünk, magyaroknak a hagyományaikra támaszkodva egy kezdeményező-támadó felfogású futballt kell játszanunk, akkor erre már ki tudok dolgozni egy képzési-, oktatási- és kiválasztási rendszert.
Taktikára persze nagyon nehéz megtanítani egy játékost akkor, ha nem ismeri a filozófiát, ha nem tud gondolkodni a játékon. Régi tanulmányaink mind arról szóltak, hogy 12 éves korig nem lehet taktikát oktatni a gyerekeknek. Mivel ez az időszak egy játékos életében a technikai elemek megtanulásának aranykora, ezért a technikai elemeket kell minél szélesebb körben és minél jobban megtanítani a gyerekeknek. Amíg valaki nem tudja a technikai elemeket, addig nem is tud játszani, ergo előbb technikai elemeket kell tanítani, és ha az már megy, akkor lehet taktikázni, csapatban játszani.
De akkor mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem járnak fociedzésekre, mégis tudnak egymás között focizni? Ők hogyan tudják játszani ezt a játékot?
A 9-12 éves kor valóban a technikai elemek tanulásának kardinális időszaka, ennél fogva fokozottan szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azonban az már nem mindegy, hogy hogyan, milyen módszerek segítségével. Hagyományaink azt adták nekünk örökségül, hogy a kognitív képességekben legyünk jók. Könnyíti a dolgunkat, hogy ma az egész futballvilág a kognitív képességek fejlesztésének irányába kezd eltolódni, a legfrissebb kutatások is itt zajlanak a legintenzívebben.
A gyerekek kognitív képességeinek a fejlesztését már az első foglalkozáson el kell kezdeni
Bizony. Van olyan oktatás módszertani lehetőség, amely segítségével már 6 éves kortól elkezdhető a taktikai gondolkodás-filozófia kialakítása. Az első pillanattól, már a kiválasztásnál is ezt a kooperációra való készséget kell az elsődleges szempontok egyikének tekinteni. A kognitív taktikai gondolkodás majd 10-12 éves korban, a formális gondolkodással együtt kezdődik el, és akkor válik a filozófia fizikai megnyilvánulásává – azaz stílussá.
Építő-támadó típus / Romboló-védekező típus
A gyerekek alap gondolkodása és attitűdje erre a két nagy csoportra osztható. A játékokban a gyerekek e tulajdonságaikat kell az együttműködés szolgálatába állítani versengő-együttműködő játék segítségével. Az alábbiakban mutatok neked egy jó példát, ahol 8 éves gyerekek játszanak (12 fő) egy 40x20 méteres pályán, és ahol a játékban nélkülözhetetlenné válik a kezdeményező készség a sikeres végrehajtáshoz.
Alakíts ki két 6 fős csapatot.
Helyezz el mindkét csapat saját térfelének közepén egy karikába egy-egy labdát.
Mindkét csapat a saját térfelén helyezkedik el.
A játékot elindító jel után az a feladata a csapatoknak, hogy az ellenfél térfelén elhelyezett labdát átvezessék a saját térfelükre úgy, hogy ne érintsék meg őket a védő csapat tagjai.
Mindenki csak a saját térfelén védekezhet.
Ha a támadó visszamenekül a saját térfelére, ott már nem lehet megfogni, hiszen ott ő válik a védővé. Akit megérintettek, az ott ahol van, leül. Őt, ha megérinti a saját csapattársa, akkor kiszabadul és újra aktív játékos lesz. A labdát csak labdavezetéssel lehet átjuttatni a saját térfélre, tehát átrúgni nem lehet. Amennyiben a labdavezető játékost megérintik, neki is le kell ülnie, a labdát pedig az őt megérintő játékosnak vissza kell vinnie a karikába. A támadók természetesen passzolhatnak egymásnak, a lényeg, hogy a labda átjuttatása a célterületre labdavezetéssel kell megtörténjen.
Ha szabályos gól születik, a játék megáll és mindenki visszahelyezkedik a kiinduló helyzetbe és jelre újra indulhat a játék.
A kezdeményező készség elengedhetetlen a feladat eredményes végrehajtásához.
A támadó térfélen minden játékos megfogható függetlenül attól, hogy támadja a labdát vagy épp csak átment a támadó térfélre, ennek ellenére mégis el kell menni a labdáért és azt vissza is kell juttatni a saját térfelükre, mindeközben pedig ki kell szabadítani a megfogott csapattársakat is.
A játékban azonnal és egyértelműem kiderül, ki támadó és ki védekező típusú játékos
A gyerekek persze gyorsan rájönnek, hogy ha a labda körül tömörülnek, akkor könnyen megvédhetik azt. A játék variációiban ezért a labda körül húzhatsz egy vagy akár több zónát is, ahová csak meghatározott számú védő léphet csak be - vagy épp egy sem.
Újabb továbblépési lehetőségként betehetsz a játéktérre több labdát is azokra a helyekre, amelyek kulcsfontosságúak a támadás befejezéseknél, illetve kulcsfontosságúak a védelemnek, hogy ezeket a helyeket ellenőrzése alatt tartsa.
Ha pedig már a támadás kulcshelyeit bejelölted, akkor a célfelületet is megváltoztathatod, mondjuk, hogy a támadó térfél alapvonalán kell kivezetni, vagy a kapuba kell bevezetni a labdát.
Mint láthatod, ezekben a játékokban nem a labda megszerzése a védőknek a fő célja, hanem az ellenfél megérintése. Ezzel kiküszöbölhető a fölösleges párharc, így a gyerekek a taktikai gondolkodásra fordíthatják minden figyelmüket, miközben a küzdő, versengő szemlélet megmarad, hiszen gyorsan kell futni és a megérintés is hozza a küzdelmet, párharc nélkül.
A támadóknak a legfontosabb feladata, hogy olyan útvonalat tervezzenek és találjanak, amelyben elkerülik a felesleges párharcot. Természetesen egy menekülés, akár labdával, akár labda nélkül, már magában hordozza a párharcot, azonban a cél mégis csak a testi kontaktus elkerülése.
Technikai elem gyakoroltatásaként lehet úgy is játszatni a játékot, hogy minden gyerek kap labdát. Labdavezetéssel kell közlekedniük a pályán és pl. egy jelzőtrikót kell bevinniük a kijelölt célterületre. A megfogás történhet a szokásos megérintés utáni leüléssel és az abból való kiszabadítási lehetőséggel, illetve lehet azzal akadályozni a támadókat, hogy a labdájukat elrúghatják a védők, így amíg a labdájukat be nem gyűjtik, nem mehetnek a trikóért.
Ezekben a játékokban rengeteg taktikai gondolkodásra késztetés rejlik
Mikor, hol, hogyan támadjak és mikor, hol, hogyan védekezzek? A szabályok, a labdák/trikók elhelyezése, a célterületek elhelyezése/mérete határtalanul sok lehetőséget biztosítanak a támadó-kezdeményező futball gondolkodásmódjának kialakításához.
Az ehhez hasonló és az ilyen típusú taktikai gondolkodásra késztető játékok nagyon jól felkészítik a gyerekeket arra, hogy majd amikor már a játék fizikai megjelenítéséről, a stílusról beszélünk, akkor hogyan gondolkodjanak a pályán és a kognitív képességeiket hogyan alakítsák a csapatjáték szolgálatába. Hangsúlyozom: a variációk tárháza végtelen!
A játék a legjobb tanítómester
Játék akkor is kialakul, a gyerekek akkor is fociznak, ha nem irányítják őket.
Nekünk edzőknek az a feladatunk, hogy ezt a játékot úgy tereljük játékokon és játékos feladatokon keresztül, hogy a gyerekek észrevétlenül tanulják meg az általunk megfogalmazott filozófiát.
Bár a bejegyzés címe az, „Hogyan taníts stílustaktikára egy 8 éves gyereket?”, most elárulom neked: a fenti példafeladatok bármilyen korosztályú játékosokkal működnek, így felnőtteket is sikerrel rávezetnek a gondolkodó futballjátékosokból álló eredményes csapat összjátékra.
Kultúra, filozófia, rendszer, innováció – ezek a kulcsszavai a magyar labdarúgás felemelkedésének!
Kun István
a Csendes Edző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!