2012. augusztus 15., szerda

Hangyafoci - párhuzamok az ösztön és a siker között

Az idei Futball Európa Bajnokság legjobb négy csapata közzé azok a csapatok jutottak, melyek hosszú távú, előre megtervezett, egységes program alapján építették fel futballjukat. Van olyan ország, akinek ez a saját kultúrájából fakad és van olyan is, aki felismerte a változás szükségszerűségét és megtette a megfelelő lépéseket.


A harcászatban egy támadó fegyver kifejlesztése után, a többi nemzet erre reagálva fejleszti ki saját védekező rendszerét. Mikor ezt egy újabb, jobb, hatékonyabb támadó fegyver követi, a válasz egy újabb, jobb, hatékonyabb védekező fegyver. Ez a folyamat jól lekövethető a kőbaltától a mostani gazdasági kivéreztetésig, és mutatja a "fejlődés" útját és kifinomultságát, a jobb hatékonyság elérése érdekében.

A foci evolúciója hasonló mintázatot mutat, mint az elmúlt évszázadokban a harcászat fejlődése.
Alapvetés, hogy a modernkori futball egy területszerző játék, amelyben a labdát az ellenfél egy adott célterületére - kapujába - kell juttatni. Elődjének a határlabdát nevezik a sporttörténészek, mint az egyik origót, amiből kifejlődhetett a mai futball. A határlabdában két szomszédos falu apraja-nagyja csapott össze, hogy a labdát átjuttassák a másik falu határán. Célja a területszerzés volt, ahogy a háborúk nagy részének is ez a fő motívuma.

A határlabda után a ma is létező rugby az a sport, amely a mostani focink alapjait lerakta.
A rugby máig erősen őrzi, az ősi területszerző játék alapjait. Még ma is csak a labda vonala a les vonal és csak a labda vonala mögé, azaz hátrafelé lehet dobni a labdát. Ez a szabály továbbra is megtartja az egyértelmű területnyerésre történő törekvést a játék alapvetésének. Mivel a célterület az egész alapvonal, az oda bejuttatott labda jelenti a gólt, és a villák közé belőtt labda a jutalompontokat. Persze a rugby szabály rendszere ennél sokkal bonyolultabb, azonban a mi témánk tekintetében ez a lényegi rész. Az amerikai futball „amerikásan” őrizte meg a játék területszerző jellegét. Statisztikákat vezetnek arról, hogy mekkora távolságokat futnak egyes játékosok a labdával, és szabályrendszer köti a csapat előrehaladását a pályán felfestett távolságokat jelző határvonalak között.

A rugbyből kiváló modernkori futball saját szabályrendszert alkotott.
A taktikai harcok fejlődtek, miközben a területszerzés veszített, a rugbyben még érezhető látványos jellegéből. A foci evolúciós vonalán végigfutva kitűnik, hogy eleinte szinte csak támadók alkották a csapatokat, hiszen a cél a gólszerzés volt, majd ezeknek a támadásoknak a kivédésére az évek előre haladtával egyre több embert rendeltek vissza védekezés megszervezésére, megoldására. Végül kialakultak a most már hagyományosnak mondható posztok. A folyamatot, ha hullámokhoz hasonlítjuk látható, amint a tetőpontjára ért a világ a védekező futballnak, majd rövid átmeneti időszak után szépen elkezdett újra a támadó futball csillaga emelkedni.
Az idei EB világosan jelezte, hogy ez nem csak egy fellángolás, hanem tartós irányvonal. Most ez a fajta hullám emelkedik és dagad, reményeink szerint még jó pár évig.

A területszerzés és a döntő fölény
Hogyan lehet a fociban területeket szerezni? Legegyszerűbb módon úgy, hogy egy üres területre befut egy vagy több játékos az adott csapatból, és elfoglalja azt. Mi szabhat ennek gátat? A les szabály. A les vonalon túlhaladva ugyanis érvénytelen a területszerzés. Ám ez a szegmens is fejlődik. A mai modern értelmezésben előkerült a tétlen les fogalma, ami azt jelenti, hogy ugyan a játékos lesen tartózkodik, mivel azonban nem avatkozik játékba, az akciót nem akasztja meg a bíró sípszava. Később azután, akár ugyanebben az akcióban már előnyhöz juttathatja ez a játékos a támadókat, de immár szabályos keretek között.

A másik ilyen módozat, az ellenfél által már ellenőrzés alatt tartott terület elfoglalása létszámfölény teremtésével, vagy az adott terület kisebb területekre osztásával döntő fölény kialakítása a labda körül. De mi lehet döntő fölény? A legegyszerűbb természetesen a 2:1 elleni játékhelyzet kialakítása. És itt rögtön felmerül a következő kérdés: mekkora az a távolság a labda körül, ami még biztosítja a döntő fölényt? Edzőképzésünkben ez elmúlt 30 évben azt tanultuk, hogy ha nálunk van a labda, akkor nyissuk, ha az ellenfélnél van a labda, akkor szűkítsük a területet. De most mit látunk a világ futballjában? Hogy mindkét esetben a labda felé közelítenek a játékosok.

Labdabirtoklásnál a döntő fölényhez szükséges távolság függ a játékosok technikai szintjétől és az ellenfél helyezkedésétől. A labda nélküli játékosoknak kell megfelelően megválasztaniuk ezt a távolságot úgy, hogy folyamatosan felkínálják magukat a labdás játékosnak egy átadási lehetőségként. Minél több valós átadási lehetőség kínálkozik a labdás játékosnak, annál nehezebb elvenni tőle a labdát a védekező csapatnak. A 2:1 elleni játékhelyzet is csak akkor döntő fölény, ha a labda nélküli játékos olyan szögben és távolságban van a labdás társától, hogy ténylegesen valós átadási lehetőséget biztosít neki. A védekezés részénél természetesen a lehető legközelebb kell kerülni a labdás játékoshoz, ezzel megakadályozva bármilyen akció (cselezés, labdavezetés, átadás) lehetőségét. A labda körüli döntő fölényt az elit csapatok a mérkőzés szinte minden egyes pillanatában, védekezéskor és támadáskor is megpróbálják kialakítani.




A videó gyönyörűen mutatja, mit is jelent a döntő fölény kialakítása a labda körül

A modern futball játékszervezése arra törekszik, hogy a labda körül döntő fölényt alakítson ki a csapat, és legyenek meg azok a játékosok is, akik a labdás gócponttól távolabb helyezkednek. Ők az un. céljátékosok, akiket adott esetben meg lehet játszani, ők tudják biztosítani azoknak a területváltásoknak a lehetőségeit, amelyek a területnyerés egyik fajtáját adják.

És most jön a csavar...
Mert ha figyelmesen nézel egy gyerekfoci meccset, láthatod: ez a játékszervezési mintázat náluk még önmagától, ösztönösen megvalósul. A hazai „nagy futball szakemberek” az 5-7 évesek meccseire azt mondják: hangyafoci. Hiszen minél kisebb a gyerek, annál jobban törekszik arra, hogy nála legyen a labda. Mindegyikük folyamatosan a labda körül helyezkedik, mindenki arra fut, amerre a labda mozog, posztokról, pozíciókról nem nagyon beszélhetünk.

A futball evolúciója pontosan ebben hasonlít a gyermekek gondolkodásának fejlődéséhez!
A futballban a döntő fölényt a labda körül kell kialakítani – ez pontosan az, amit a kisgyerekek zsigerből éreznek. Az ő gyermeki gondolkodásuk alapból „tudja” ezt. Persze nem azt gondolják, hogy döntő fölényt kell kialakítani a labda körül, hanem egyszerűen csak mindegyikük meg akarja szerezni azt. És vannak olyan gyerekek is közöttük, akik nem futnak a többiekkel, hanem megállnak a bolyon kívül, és várnak. Várnak, hogy a bolyból kiszabaduljon a labda, és akkor csaphassanak le rá. Ők a későbbi céljátékos feladatát valósítják meg a területnyerés tekintetében. Természetesen ők sem arra gondolnak, hogy ők a céljátékosok, egyszerűen érzékelik, hogy a bolyból előbb-utóbb ki fog pattanni a labda, és előre készülnek arra, hogy majd megszerezzék azt.

Az elmúlt 30 év „kiművelt futballszakemberei” elég gyorsan leszoktatják az edzéseken ösztöneikről a gyerekeket, pedig ha ez a játék a gyerekek természetes gondolkodás módjából fakad, akkor nem inkább azon kéne gondolkodni, hogyan állítsuk a folyamatot a futball szolgálatába?

Az alapvetés az, hogy a modernkori futball egy területszerző játék.
Edzőként a gyerekfociban a kognitív értelmi fejlődés műveletek előtti, és a konkrét műveletek szakaszában járó gyerekekkel találkozunk. Az elmozgó rendszerű edzések és a jó utasítások megadják a lehetőséget arra, hogy a gyerekek megőrizzék az ösztönösen bennük lévő labdaszerzési vágyat. Erősítenünk kell bennük ezt a vágyat, hogy az később már olyan belső késztetéssé váljon, amit nagyobb korukban tudatosan is művelni tudnak.

Ehhez azonban nekünk, „diplomás okosoknak”, az egész gondolkodásmódunkat át kell alakítani.

Mint utánpótlás edző, nem a saját  magunk által kreált gondolatokból és elképzelt edzésfeladatok alapján, hanem a valós mérkőzésekből és mérkőzés helyzetekből kiindulva kell megszerkesztenünk nekik az edzésfeladatokat.


Kun István
Loading...