- Mit faragsz itt Isti? - A hátrányból előnyt!

Múlt héten ronggyá verték a csapatomat – és nem azért, mert az ellenfél jobb volt. A játékminőségében végig remekeltünk, látványos és kombinatív játékot mutattunk be, de valamiért a tizenhatos közelében elfogyott a tudomány. A bűvös vonal rendre megtörte a fiúk lendületét nem csak a támadásban, a védekezésben is.

Eltöprengve a miérteken végül rájöttem; az volt a baj, hogy nem volt összhang a csapatrészek, de még a csapat egyénei között sem. A védők a csatárokat hibáztatták (Miért nem rúgtad be?!), a támadók a védőkre mutogattak, hiszen az ellenfélnek majd minden kapura lövése gólt eredményezett. S hogy hol voltak eközben a középpályásaim? Mint zavarodott gyerekek két veszekedő szülő között hol ide, hol oda csapódva szétforgácsolódtak...

A csapaton belül általában van egy vezető, aki meghatározza a csapat arculatát, kommunikációját. Kicsit rosszabb esetben van egy kontra vezető is, ő köré gyűlnek azok, akik nem szívesen fogadnak szót senkinek. Ha ezt ismeri és tudja az edző, akkor könnyű dolga van, mert csak a két vezetőt szükséges a maga oldalára állítani, a többit ők elintézik a csapaton belül, mindketten saját holdudvarukra hatást gyakorolva a csapat egységes működését tudják segíteni. A probléma ott kezdődik, ha több ilyen vezető van, mert több kisebb egységet nem lehet összehangolni egy cél, a csapat jó szereplése érdekében.

Nálunk viszont még ennél is nehezebb helyzet alakult ki. Egyáltalán nem volt vezető! Ha valaki magához próbálta ragadni a karmesteri pálcát, akkor a csapat többi tagja egyöntetűen ellene fordult, ez történt minden esetben, bárki is próbálkozott. Így aztán a meccs utolsó harmadában már senki nem akart próbálkozni, vállalkozni, jöttek is sorra a bekapott gólok.

Mondanom sem kell, mindenki le volt lombozva, de a fociban éppen az a szép, hogy azonnal lehet javítani, hiszen a következő héten is lesz meccs, amire tanulni lehet az előző meccs hibáiból.

Ennek érdekében a hétfői edzésen - bár lehetőségünk lett volna jó füves pályán edzeni - szándékosan elvittem a csapatot a rossz minőségű pályára. Várakozásomnak megfelelően a srácok el is kezdtek zúgolódni. Egy darabig csak csendben dühöngtek, majd amikor már konkrétan és egyöntetűen mindenki puffogott, lecsaptam és elmagyaráztam nekik, hogy a rossz talaj ellenére itt is meg kell csinálni a technikai megoldásokat. Ha a talaj hibája miatt hibázik a társad, segíts neki, javítsd ki! Mutasd meg, csak azért is megy ez!

Érdekes volt látni azt a csapategységet, amivel ellenálltak az edzői utasításoknak. Számítottam rá. Ennél a pontnál dobtam be, hogy ha sikerül jól megcsinálni a következő feladatot, akkor visszamegyünk a jó pályára. Abrakadabra, láss csodát! Elkezdték egymást biztatni, kisegíteni és érdekes módon működött a dolog. Hamarosan vissza is mentünk a jó pályára az edzés második felére.

A keddi edzésen atlétikai edzés volt, ahol szökdelésekkel dinamikus láberő fejlesztés volt az edzés anyaga. Amikor az atlétika edző megtudta az edzés előtt, hogy másnap meccsünk van, változtatni akart az edzés anyagán, de én nem hagytam. Kemény edzés volt, és ezt is arra használtam, hogy egybe szedjem őket. Végig biztatva a csapatot többször felhívtam arra a figyelmet, hogy nem „ciki” küzdeni, szenvedni, ha már fájdalmat érzel a fáradtságtól, sőt, aki jobban bírja, biztassa a többieket is! Elég szépen behergelték egymást, úgyhogy az edzés végére ki is dőlt mindenki.

A másnapi meccs előtt a csapat 80%-a jelezte, hogy izomláza van az atlétikai edzéstől. Semmi baj, az izomlázra a legjobb ellenszer egy jó kis hajtós meccs. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy három játékos visszajátszott az „A” csapatból. Nekik viszont a meccs elején elmondtam, hogy a tegnapi edzésen mi volt és miért volt ez, illetve, hogy nagyon számítok rájuk abban, hogy segítsenek a csapatnak megoldani ezt a feladatot. Már a bemelegítésnél látszott, hogy jó a hangulat, jó a szellemiség, a három kölcsön fiúból kettő teljesen átvette a biztató, hergelő szerepét. A meccsen elején sem az volt, hogy majd ők megcsinálják, megoldják a dolgokat, hanem részeivé váltak a csapatnak, helyzetbe hozták a többieket, kiszolgálták a társaikat, akik ezt megértve és meghálálva viszonozták a szívességet. Azaz egy nagyon egységes, nagyon harcos és helyenként látványosan futballozó csapattá váltak. Persze nem mellékesen most lényegesen eredményesebbek is voltak.

A jó csapat ismérve, hogy a csapattársak tisztelik egymást, az ellenfelet. Kiszolgálják és helyzetbe hozzák a csapattársaikat, kisegítik, kijavítják a másik hibáit. A vezetők a csapaton belül példát mutatnak, elől járnak a hajtásban, a játékban és a társak kiszolgálásában, helyzetbe hozásában.

Edzőként te is igyekezz saját csapatodban jó csapategységet kialakítani, ez hozzásegít, hogy nagyon jó, színvonalas meccseket játszhassanak a srácaid!

„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” Ernest Hemingway

Kun István