2012. december 30., vasárnap

Jövőre, veled, ugyanitt?

Szalai László januártól átveszi dr. Mezey György tisztségét az MLSZ-nél. Mezey doktor lemondásával újra felütötték fejüket azok a cikkek, melyben a hozzá nem értésükről oly sokszor tanúbizonyságot tevő Hozzáértő Elit azt boncolgatja, mit NEM kellene tennünk most a magyar fociban.
A magyarok - mikor még használták saját szellemi örökségüket - soha nem a valami ELLEN, hanem mindig a valami MELLETT emelték fel hangjukat. A magyar nyelv ősi, teremtő erejéről már sokat írtam, nem is vinném most el erre a szót, sokkal inkább arra, mit KELLene tennünk. 

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: minden probléma megoldásához muszáj visszatérni a kályhához, a gyökerekhez! Esetünkben ez a magyar tradíció szerinti labdarúgó filozófiánk meghatározása (magának a filozófiának a definícióját megtalálod itt). 
  1. A magyar tradíció szerinti labdarúgó filozófia: labda birtokláson alapuló alakzat, bontó és építő játék.
  2. Ez a stílusban a következőképp jelenik meg: a stílus a filozófia, azaz a gondolkodás mód fizikai kivetülése. Rövid passzokkal földön tartott labdák. A labda elvesztésekor annak azonnali visszaszerzésére való törekvés. Támadó felfogású, vállalkozó szellemű, gyors, kreatív és agresszív játék.
  3. Funkciók tekintetében a következőket kell figyelembe venni: posztoktól függetlenül a labda birtoklását, vagy annak a visszaszerzését szolgáló funkciók betöltése (nyomást adó/labda birtokló, fedező, egyensúlyt adó játékos).
  4. Játék szervezésben: a labda körüli döntő fölény kialakítása mind támadásban, mind védekezésben, a funkciók betöltésének segítségével.
  5. Edzés módszertan: milyen edzés módszertannal valósítható meg a fentebb leírt filozófia a stíluson keresztül, alkalmazva a funkciókat és a játék szervezés ide vonatkozó szabályait, amelyek segítenek a gyerekeknek a legkönnyebben elsajátítani ezt a fajta játékot?
  6. Edzés/oktatás: a pályára kivitt gyakorlatok, ami minden egyes gyakorlat megtervezésénél végig futtatja a fentebb leírt gondolkodási, logikai fonalat. Tartalmazza azokat a verbális én nem verbális információkat, amelyek szükségesek a játék eredményes elsajátításához.
Ez egy rendszer szintű gondolkodás és tervező munka vég terméke.
Tehát a megoldáshoz gondolkodni szükséges!

Nem állítom, hogy ez az egy és igaz út.
Azt viszont igen, hogy logikailag átgondolt, tervezhető, világos célokat magában foglaló működő út. Ami pedig még ennél is sokkal fontosabb, hogy a gyerekek élvezik ezt a fajta játékot. Már a legkisebbek, a 6-7 évesek is ismerik az ő szintjüknek megfelelő a filozófiából fakadó alapvetéseket és ezt örömmel ki is teszik a pályára felismerhető stílusjegyként már a mérkőzéseken is.

Hogy mik ezek az alapvetések? Milyen világos, tervezhető célokat tartalmaz ez a módszer? Logikailag hogyan van felépítve? Ez lesz a következő bejegyzésem témája... de már csak jövőre*.


Nyert meccsekkel, élvezetes játékokkal,
egyéni és csapat sikerekkel, gólözönnel teli
eredményes 2013-as esztendőt kívánok
minden edző kollégának,
utánpótlás játékosnak és szüleiknek!

Kun István


*Ahogy idén, úgy 2013-ban is szívesen állok rendelkezésedre. Szívből remélem jövőre is találkozom itt veled. Addig is ha elakadsz vagy nem értesz valamit, kérdezz, érdeklődj bátran - gondolkozzunk valóban együtt! 

2012. november 29., csütörtök

Felhőatlasz - edzőszemmel

"Múltbeli cselekedeteink, gondolataink - legyenek azok akár rosszak avagy jók - hatással vannak a jelenünkre és kihatnak a jövőnkre is." - Felhőatlasz
Bizony, én is elballagtam és megnéztem ezt a filmet. Lebilincselő látványa, a színészi játék és főleg a benne elhangzó gondolatok mélyen megérintettek. Ennek eredménye, hogy szeretnék veled megosztani most néhány rövidke, de annál velősebb párhuzamot, amit a film és a szakmám között felfedeztem
A magyar nyelv - ami köztudottan az ősi nyelvek közé tartozik és teremtő erejéhez kétség sem fér - olyan finomságok kifejezésére is alkalmas, amely finomságok elsőre lényegtelen apróságnak tűnhetnek, pedig szöges jelentésbeli különbség van közöttük. Mondok is egy példát:
Labdatartás és labdabirtoklás
Eddig te is gyakran keverted őket? Olvass tovább és garantálom, többet nem fogod!
A labda tartása, a nyelvünkben bizonyos passzivitást jelez. A labdát meg kell tartani, meg kell védeni az elvesztéstől, biztonságos helyre kell juttatni, jól eldugni az ellenfél elől. Azaz a szó alap gondolata a védekezés.
A labda birtoklása, ezzel szemben aktív, magabiztos, erőtől duzzadó cselekvést takar. Birtokoljuk a labdát, uraljuk a helyzetet, irányítjuk a történéseket, mi határozzuk meg a játék menetét.
Az egyik kiinduló pontja a védekezés (tartsd a labdát!), a másik kiinduló pontja az irányítás (birtokold a labdát!). Ez utóbbi esetben az irányítást használhatjuk támadásra is és védekezésre is, hiszen mi birtokoljuk a labdát, nem akarjuk elrejteni, sőt, akár az ellenfél térfelén is tudjuk birtokolni azt, és amíg nálunk van, addig érthetően nincs az ellenfélnél, tehát ők nem tudnak támadni. Mi viszont bármikor támadást kezdeményezhetünk, azaz folyamatos nyomás alatt tartjuk az ellenfelet. Nem tartogatjuk, birtokoljuk! Micsoda különbség!
"Múltbeli cselekedeteink, gondolataink - legyenek azok akár rosszak avagy jók - hatással vannak a jelenünkre és kihatnak a jövőnkre is." Most már másként hangzik, ugye?
Egy kiinduló gondolat és az ezáltal kimondott szó eldönti, hogy játékosaid jelen cselekedetei hogyan hatnak majd ki a csapat jövőjére. Passzív, félelemmel teli, védekezésre berendezkedő csapatot akarsz vezetni? Vagy egy magabiztos, támadó szellemű csapattá akarod alakítania gyerekeidet?
A döntést te hozod meg a gondolataid, a kimondott szavaid ereje által!

"A világnak van egy természetes rendje, ha ezzel bárki harcba száll annak sosem lesz jó vége."
A fociban a kivétel erősíti ezt a filmben elhangzott szabályt. A futballvilág természetes rendje ugyanis ma az, hogy a klubok bevásárolnak a sztárokból, akik azután jól elkápráztatják a klub színeiben a közönséget. A Barcelona ezzel a trenddel "szembe szállt", ő nem költ sokat más nevelésű játékosokra, saját játékosait favorizálja. Ilyen tizenegy saját nevelésű játékossal állt ki egy spanyol bajnoki mérkőzésre is, és simán elintézte a Levante csapatát.
Talán nem árulok el titkot ha elmondom: a filmben végül minden idő síkban eljön az a pillanat, amikor a főhős felvállalja a döntést és szembeszáll a megszokott renddel. Nálunk mikor jön el ez az üdvözítő pillanat? Ki és mikor válik főhőssé, és mer mást csinálni, mint az aktuális, megszokott (t)rend?..
Kollégák, edzőtársak, klubvezetők, ha jelre vártunk, a magyar foci nemzetközi porondon felmutatott utóbbi harminc éve volt maga a jel.

Kun István

2012. november 20., kedd

Didergő gyerekfociezők

"Nincs tehetséges játékosom, olyan, akivel meg lehetne taníttatni a jó focit... persze külföldön más, ott ezer gyerekből választanak egy-egy húsz fős korosztályt!"
Jelenleg ez az utánpótlás futballedzők legnépszerűbb mentsége a csapat sikertelensége miatt. Sokuk évek, évtizedek óta ugyan evvel a vékonyka kifogással takarózik, és hiába fázik, valamiért nem változtat. Ugyanúgy csinál mindig mindent... Didereg, s közben a játékosaitól várja a melengető változást, a kellemesen duruzsoló jobb eredményeket. Pedig azt a kályhától kéne várnia.
Az utánpótlás edző sikerének záloga pedig - ahogy a melegnek egy jól megrakott kályha - a kiválasztás.
A kiválasztás jelentőségét leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy új vállalkozáshoz keresek húsz jó munkást.
Meghirdetem az állásokat, de a hirdetésemre százan jelentkeznek.
Papírforma szerint mind a száz fő alkalmas, megvan a megfelelő végzettségük. Mégis, hogyan válasszak közülük? Egyenként behívom őket. A személyes elbeszélgetés után húsz fő kiesik, mert vagy én és a cégem neki, vagy ő nekem nem volt "szimpatikus". De még mindig nyolcvan emberem van, pedig nekem csak húsz kellene. Persze a húsz legjobb. Mivel tudom, a cég érdekében milyen adottságú és beállítottságú emberekre van szükség, megkérem a nyolcvan embert, végezze el a kritériumok alapján összeállított elméleti és gyakorlati tesztet. Az elvárásaimnak ideális húsz embert végül alkalmazom, a többi hatvan főt beteszem egy adatbázisba. Így ha valakiben menet közben mégis csalódnom kell, van hova nyúlnom, azonnal tudok cserélni.
Tudom, hogy idő és energia igényes dolog a megfelelő emberek kiválasztása, de lássuk be: te magad is bolondnak tartanál, ha abban bíznék, hogy találomra választva mind a húsz ember azt a szintet és úgy hozza majd, amit a vállalkozásommal kapcsolatban megálmodtam, nem? 

Edzőként tartsd szem előtt a klub filozófiáját, stílusát, és annak megfelelően válaszd ki a gyerekeket! Azokat, akik nem férnek be ebbe a stílusba, át kell irányítanod egy olyan klubba, amely klub stílusa megfelelőbben segítheti a gyerek tehetségének kibontakoztatását. Ezzel mindkettőtök javát szolgálod.
Ezt a szabályt főleg vidéken, illetve kisebb csapatoknál feszíteném ki a falra, mert a kiválasztás ezeknél a kluboknál sokszor már fel sem merül, az edző annak is örül, "ha egyáltalán beesik valaki".
Nehéz helyzet, ismerem.
De van rá megoldás, és az nem a széttárt karok, vagy a sajnálkozás. A lehetőségekhez mért célokat itt is ki lehet, ki is kell tűzni! Ehhez egyből hozzá lehet igazítani a klub filozófiáját és a stílusát. Az örök probléma - hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás - ebben az esetben eldőlt: itt a tyúk van előbb. Először klub filozófiát abból pedig stílust kell teremteni, ezt konkrét megfogalmazni, kinyilatkoztatni és ebben a szellemben tartani az edzéseket. Ha ez megvan, már könnyebb lesz a gyerekek "becserkészése", bevonzása a klubba. Amíg nem tudja egy klub, hogy mi a célja, amíg nincs arculata, filozófiája, stílusa, addig játékosai sem nagyon lesznek. Az NBI-es kluboknak is ezért könnyebb, a klub tradíciói ott még akkor is vonzóak, mikor esetleg épp nincs előtérben a karakteres stílusuk.

A kiválasztás NEM misztérium - egzakt tudomány

Egy ütőképes csapat összeállításához világosan megfogalmazott, leírt, és mindenki által elérhető konkrétumokra, tényekre van szükséged a klub elvárásaival, és a saját elvárásaiddal kapcsolatban. Aki pedig nem felel meg ezeknek, az nem kerülhet be a csapatodba!
Az előző bejegyzésben írtam róla, miben és mennyire fontos a filozófia egy utánpótlás edző számára (kérlek olvasd el ITT, ha eddig nem tetted). Nagyon fontos: legyen neked is filozófiád, azt fegyelmezetten és következetesen tartsd is meg, s légy mindvégig türelmes!
Ha így teszel, a sikered sem marad el.
Kifogások helyett cselekedni kell. Saját helyi szintjén mindenki tud tenni azért, hogy több gyerek focizzon - hogy több gyerek jól focizzon. Tapasztalatból mondhatom, amíg nem fekteted le a gyerekek kiválasztását számodra segítő konkrét tényeket, addig ugyan azt érzed majd, amit eddig is. Panaszkodva, bűnbakot keresve fázni és dideregni fogsz, s rángatni magadon a kifogás vékonyka takaróját..
Aki pozitív változást akar, mostantól ne a kifogást keresse
- ne a takaróval foglalkozzon.
Saját érdekében szánja rá a kellő időt és energiát,
menjen vissza a kályhához, rakja meg és fűtsön be, de alaposan!


A kiválasztás elméleti és gyakorlati "hogyan"-járól, képekkel, feladatokkal, tippekkel segítve téged, ITT több hasznos bejegyzést is találsz.

Kun István

2012. november 10., szombat

A sikernek itt ez az ára: a gondolkodás!

A fizikai hallgatás nem egyenlő azzal, hogy figyelsz. A szád mozdulatlan, de még a másik beszél, közben is csak magad hallgatod, s gondolatban már a következő mondatod rendezgeted.
Ez a hallgatás azonban csalárd. Hogy valóban fejlődj, belső csendre van szükség. Hogy ne csak kint, de odabenn is elcsitulj. Az ilyen csendben meghallott dolgok azok, amiket meg tudsz érteni - még ha egyet nem is mindig értesz vele.
“Mindig légy nyitott a változásokra. Üdvözöld őket. Kutass utánuk. Fejlődni csak úgy tudsz, ha nézeteid és elképzeléseid újra és újra átvizsgálod.” - Dale Carnegie
Jómagam tudatosan vigyázom a belső csendem. Nézeteim gyakorta átvizsgálom, s nagy időt töltök avval, hogy megtaláljam a köztük rejlő összefüggéseket. Erre mondom én, hogy gondolkodom. "Vajon miért kerültek kezembe ezek az írások? Miért pont most ért utol ez az információ? Mire tudom használni az ettől az embertől kapott gondolatokat? Mit tudok ebből a helyzetből tanulni?" Utánpótlás futballedző vagyok, és tudom: gondolkodás nélkül ezen a pályán nem vinném semmire.

Szeretem a filozófiát. A szó maga ógörög, és a bölcsesség szeretetét jelenti. A régebbi időkben bölcsnek nevezték a kovácsmestert is, aki mestere volt a szakmájának. Ezeknek a mestereknek voltak tanítványaik, az inasok, akikből tehetségüktől függően akár mester is válhatott. Az eszközök előteremtése melett a kovácsmester fontos feladata volt a tanítás is, a kovácsmesterség oktatása.

Mentőövet dobok, pedig úszni kellett volna megtanítanom
Ma, ha oktatásról beszélünk, pedagógiáról beszélünk. A pedagógia a nevelés és az oktatás összessége. Az iskolarendszer mérlegének nyelve azonban erősen kileng, mert a világ legtöbb helyén a pedagógus nevel és nem tanít. Formál és nem oktat. Rendszerhez igazít. A rendszerben pedig nem kívánatos tényező a kreatív, önállóan gondolkodni képes ember.

Saját labdarúgó edzőképzésünkben azt tartják a pedagógusok, hogy utasításos módszerrel kell nevelni a 6-12 éves korú gyerekeket. A módszer lényege, hogy felszólító módban utasítsam a gyereket arra, hogy mikor, mit tegyen. Folyamatos parancsokkal nevelem, formálom, megszabva neki, hogy mikor és mit tehet, és mikor és mit nem. Mi következik ebből? A gyerek hozzászokik az utasításokhoz, nem kezd gondolkodni a kiadott parancson. Ez a protokollok és sablonok mentén végzett formálás a katonaságnál életeket menthet, azonban a gyerekfoci nem halálig tartó, vérre menő háború. Meccs közben adódnak szituációk, mikor bekiabálással segítséget adhatok egy játékhelyzet megoldásához, de ez nem tanítás. A gyerek ebből nem fog tanulni, mert a helyzet megoldásához szükséges gondolkodást nem oktattam le neki. Csak mentőövet dobok, pedig úszni kellett volna megtanítanom. Azt érem el vele, ami nem lehet a cél: hogy gyerekeim teljesen leszokjanak a gondolkodásról. Ha folyvást süvöltve a palánkon túlról irányítom őket, végignézhetem, hogyan valósul meg saját gondolkodásmódom egy mérkőzésen. De ezt akarom? Nem. A pályán zajló játéknak a gyerekek gondolkodásmódját kell tükröznie.

Erre a felvetésre így felelnek, a ma regnáló futballra nevelők: „Ne ess el!" - ez nem jó! Helyette mondd azt a gyereknek: "Maradj talpon!" Hm. Valóban pozitívabb ízű a mondat. Bár azt is tudniuk kéne, hogy ez még mindig utasítás. Az információ tartalma parciális, és csak tünetet kezel, az okot nem oldja meg.

Bocsánatos bűnöm története
Én is játszom azzal, amivel talán te is és amivel a legtöbb gyerek: a FIFA13 játékkal. Ez a játék úgy van megszerkesztve, hogy igazán hatékonyan szerelni csak becsúszva lehet. A gyerekeknek elmondtam, hogy én is játszom vele, s hogy ez a játék nem a valóság. Egyszer szó szót követett, és edzésen kipróbáltuk mi a gyorsabb: ha akit kicseleznek állva marad, megfordul és utána fut a labdásnak, vagy az, ha becsúszik és elviszik mellette a labdát és a földön fekvésből kell felállnia és utána futnia a labdásnak? A gyakorlat jól kihozta a becsúszó szerelés hátrányait. Persze megbeszéltük, mikor és milyen feltételek mellett lehet és kell is így szerelni. Az edzés után a változás szembeszökő volt. Drasztikusan lecsökkent a magát eldobáló gyerek a meccsen és az edzésen is. Persze ez a „tanítás” kiütött egy edzésfeladatot, elvette tőle az időt, de megérte, mert nagyon fontos célt szolgált. Mégpedig, hogy edzőként először a játék alapvetéseit tanítsam meg a gyerekeknek, mind támadásban, mind a védekezésben.
Plusz információnak elárultam a srácoknak, hogy én a videó játékban sem csúszok be szinte soha. Sokszor fölöslegesen szabálytalannak ítéli meg a gép, ráadásul ha nem sikerül, nagyon nehéz annak a játékosnak a helyén védekezni.

De mik azok a "játék alapvetései"? Ehhez tisztáznom kell, mi az a filozófia. A filozófia egy gondolat, egy elképzelés egy bizonyos dologról - jelen esetünkben a fociról. Amennyiben a gyerekfociban utasításos módszert alkalmazol, a saját gondolataidat ülteted el a gyerekek fejében. Kis focistáid nem fogják érteni a futball alapvetéseit - filozófiáját - gondolkodásmódját, hiszen nekik nincsenek önálló gondolataik, mert te mondod meg nekik, mikor és mit kell tenniük. Tanár vagy, mégsem tanítod, hanem utasítod őket.

A gondolkodásmód lehet analizáló és lehet szintetizáló kiindulópontú
Ez határozza meg a te futball filozófiádat is, hiszen - ahogy már említettem - a filozófia nem más, mint egy gondolkodásmód, a gondolatok egyfajta rendszere egy bizonyos témában.

Az analizáló azt kérdezni: "mi miből áll, mi mit tartalmaz?"
Ez a gondolkodásmód a tanítási módszerek közül a parciális oktatási módszert részesíti előnyben. Részekre szedi az oktatási folyamatot és a részeket egyenként tanítja meg, vagy gyakoroltatja be. A módszer nagyon jó egy zárt készségű sportnál, mint például a szertorna. A tornaverseny erősségének megfelelően megvan például, hogy egy lólengés gyakorlatnak mennyi és azon belül milyen erősségű elemet kell tartalmaznia. Az edző ezeket a részeket a tanítványa tudásához igazítja és elkezdi betanítani a gyakorlatsor elemeit, majd az elem kapcsolatait, végül az egész gyakorlatot skálázzák végig, aztán jöhet a verseny.
Utánpótlás edzőként ez a fajta gondolkodásmód számodra nem jó. Te focit oktatsz, és a foci nyílt készségű sportág. Itt a technikai elemek előfordulásának valószínűsége szinte kiszámíthatatlan. Az ellenfél, a labda, a saját játékostársak helyzete és cselekedetei hozzák az adott pillanat játékhelyzeteit. Emiatt parciálisan oktatni a technikai elemeket és elvárni azt, hogy ezeket össze lehet rendezni a mérkőzésen előforduló játékhelyzeteknek megfelelően... végzetes hiba lenne tőled.

A szintetizáló azt kérdezi: "mi mire való, mit mire lehet használni?"
Ez a típusú gondolkodásmód az oktatásmódszertanból a globális oktatást részesíti előnybe. Az egészet veszi alapul, vagyis a fociedzők esetében a játékból indul ki. Az itt előforduló játékhelyzetekre koncentrál, azok megoldását tanítja meg. Igen, természetesen ezeknek a megoldásoknak az eszközei a taktika mellett a technikai elemek. Azonban a technikai elemeket nem sulykolja külön, hiszen egy technikai elemből csak akkor lesz technika ha az bekerül egy játékhelyzet megoldásba és ott eredményesen van alkalmazva.
„A technika nem azt jelenti, hogy képes vagy ezret dekázni. Bárki képes erre, ha eleget gyakorol, azután mehet is a cirkuszba. A technika egyetlen érintésből továbbpasszolni a labdát úgy, hogy a helyes sebességgel és erővel érkezzen pontosan a csapattársad jobbik lábára." - Johan Cruyff
A parciális oktatási módszer a mozgástanulásban a stabil fázisokra koncentrál, megpróbálja azokat minél hamarabb létrehozni és minél tovább megtartani. Hiszen egy lólengés gyakorlatnál a ló mérete mindig, minden körülmények között ugyan az, a ló nem mozog, ma már a versenyeket teremben tartják, így a környezeti hatások is állandók. Egyszóval az egyetlen változó a versenyző koncentráció készsége, amivel elviseli, megoldja a versenyszituációt, így nincs is szüksége mást gyakorolnia, mint a bemutatandó gyakorlatot.
"A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a dinamikus rendszerelmélet alkalmazása a mozgástanulás, mozgástanításban igen eredményes. A dinamikus rendszerelmélet egyik alaptétele: Legalább két stabil mozgásfázis megjelenésére van szükség a tanulási folyamat alatt ahhoz, hogy a kezdő játékos a kezdeti stabil fázisból a magasabb szintű, szintén stabil fázisba jusson el. Ehhez az állapothoz csakis és kizárólag egy instabil fázis variabilitásán keresztül vezet az út." - Vass és Molnár 
Az életben minden homeosztázisra (stabilitásra) törekszik
A futball épp ezért egy csodálatos játék! Mert ebből a stabil állapotból egy focista állandóan kibillenni kényszerül. A labda, a saját csapattársa és az ellenfélnek is a szüntelenül és nehezen kiszámítható módon változó helyzete mellett a környezeti adottságok (pálya, időjárás) is folyamatosan módosulhatnak. Ebben a sportban minden a folyamatos alkalmazkodásra készteti a játékosokat.
Logikusnak tűnik, hogy a focizni vágyó gyerekeket a dinamikus rendszerelmélettel kombinált globális oktatási módszerrel kellene tanítani. Ha ehhez hozzátesszük még a gyerekek mozgásfejlődésének és kognitív értelmi képességeinek fejlődési törvényszerűségeit, akkor tisztán látható az út...

Magyaráztam, mindenki hallgatott, mindenki megértette... 
Azután hirtelen kiszakadt valakiből: "De hát nekem nincsenek tehetsége gyerekeim!" Megérkeztünk. Miért is nincsenek? Mert úgy gondolod, a Barcában nagy sztárok játsszák ezt a játékot és a te tanítványaid nem olyan ügyesek, hogy ezt valaha is meg tudják valósítani? Ha a helyeslés csak súrolja a gondolataid, nem értettél meg. Vagy ha megértettél, még nem nőttél fel a feladathoz. Szerinted mi a tehetség? Ki a tehetséges? Tudtad, hogy erre a mai napig nincs olyan meghatározás, amit mindenki egyöntetűen elfogadna? Persze rengeteg próbálkozást találhatsz a vonatkozó hazai szakirodalmakban, mint például
Harsányiét (1992): Ő azokat (az atlétákat) tekinti tehetségesnek, akiknek öröklött fizikai, pszichológiai, antropometriai, motoros, szociális képességei az adott fejlődési szinten megfelelő fejlesztő folyamatot feltételezve a legnagyobb valószínűséggel biztosítják a jövőbeli magas szintű sportteljesítményt. Harsányi a sporttehetség hátterében több tényezőt is felsorol és elgondolása szerint az öröklött tulajdonságok a környezet fejlesztő hatásával lép interakcióba és fejti ki hatását a tehetség érdekében.
vagy Frenklét (2003): Véleménye szerint az ember, mint bio-pszicho-szociális lény a maga teljességében vesz részt a sporttevékenységben, így a sportteljesítmény mind a fizikai, mind a szellemi tulajdonságok, kvalitások, mind pedig a társas tényezők által meghatározott.
vagy Nádoriét (1986): "A sporttehetség ugyanazon munkavégzés mellett látványosabb eredményeket ér el, jobban bírja a terhelést, rövidebb idő alatt regenerálódik, a mozgástanulás során a technikai elemeket gyorsabban sajátítja el, és ezeket jobban alkalmazza társainál. Ez a meghatározás a teljesítmény alapján dönt arról, hogy ki a tehetséges, vagyis az a tehetséges, akinek ez az eredményein meg is látszik."
vagy Rókusfalvy-ét (1985): Ő úgy véli, hogy azok a sportolók tehetségesek, akik a téthelyzetben kiválóan oldják meg a szituációkat.
vagy - Julius Andan mesterlövészekről szóló szavait a focira átírva - épp az enyémet: "Fociban az a tehetséges gyerek, aki szereti a futball játékot, aki el tudja viselni a futballt körülvevő miliőt, hangulatot, aki a pályán nem fél a labdától, bátran vállalja a játékkal járó nehézségeket és kockázatokat, és aki mindeközben élvezi a futball minden pillanatát."
A tehetségnek nem része a tudás...
Nem része az, hogy a gyerek hogyan tartja a lábfejét, hogy milyen szögben áll egy háromszög játék végigjátszásánál! A tehetség nem szaktudást jelent, nem adatok sorozatát, hanem ezek alapját, a szembenézés képességét. A szaktudás a tehetségre épül rá. A tehetség a tudás alapja. A tehetség nem tud érvényre jutni kellő szaktudás nélkül, a tudás pedig nem fejlődhet ki tehetség nélkül. A tehetség fejleszthető azáltal, hogy fokozatosan hozzászoktatod a gyerekeket valamihez, megbarátkoztatod őket valamivel. Edzőként a tehetség fejlesztése a te felelősséged! Az edzők, mint „tekintélyek” kezébe kerülnek a nagyon és kevésbé tehetséges gyerekek, és az ő kezük munkája alapján formálódik a labdarúgásunk.

...és a híresztelések ellenére sem tud utat törni magának.
Csíkszentmihályi Mihály a tehetségről szóló könyvében azt írja: "A tehetség által bevezetett kreatív találmányt az adott szakterület szaktekintélyeinek el is kell fogadniuk, ennek a találmánynak másolhatónak, mások által is használhatónak kell lennie." Vagyis a tehetség önmagában, a környezete elismerése és támogatása nélkül nem tud érvényesülni.

Jómagam nem győzködni akarlak. Az itt leírt dolgok tények. Olyan makacs dolgok, amik tartják magukat. Ha te mégis máshogy gondolod, emlékezz vissza a magyar népmesék végére: aki nem hiszi, járjon utána! Ha kérdésed vagy észrevételed van, szívesen állok a rendelkezésedre. Addig is légy nyitott, vigyázd a belső csended, olvass, keress, informálódj és ami a legfontosabb:
gondolkozz!


Kun István

________________________________________________________


"Egy névtelen mester szavai a tanításról:

1. Én nem képzek tanítványokat, csak mestereket, mert azokra van szükség.

2. Aki szépen hangzó szavakat akar hallani jó szónokoktól, az menjen máshová.

3. Aki nem akar gondolkodni és erőfeszítést tenni a megértésért, az is menjen máshová.

4. Az jöjjön hozzám, aki tudni és érteni akarja az Istent, akinek nem elég csak a hit bizonytalansága.

5. Nem fogom az isteni tudást ledegradálni arra a szintre, ahol az emberek felfogóképessége általában van, mert azt akarom, hogy ti emelkedjetek szellemileg olyan magasságokba, ahol már megértitek a teremtést.

6. Nem tanítok filozófiát abban a formában, ahogy azt egy iskolában szokás, de amit tanítok, az filozófia a javából, méghozzá a legkeményebb fajtája.

7. Legyetek bátrak az úton és merjetek tévedni és hibázni. Majd kijavítjátok.

8. Mindig kérdezz ha valamit nem értesz. Nem szégyen nem érteni valamit, hanem hiányosság, amit pótolni kell.

9. Merjetek okosabbak lenni nálam, mert egy tanító akkor végzi jól a munkáját, ha a tanítványai, mestertársai okosabbak lesznek nála és feljebb, tovább jutnak, mint õ. Mert ez a haladás.

10. Legyetek éberek, elszántak és kitartóak. Ne akarjatok mindent azonnal megérteni, mert a lépcsőn is csak fokról fokra lehet feljebb jutni.

11. Aki figyel és gondolkodik, az idővel mindenre rá fog jönni. Aki nem, az ne is reménykedjen ebben.

12. Csak addig foglak tanítani benneteket, amíg rá nem szoktok az éberségre és a gondolkodásra. Utána hagyni fogom, hogy önállóan menjetek tovább.

13. Én csak a tudáshoz vezető kapu kulcsát adom át nektek, de belépnetek rajta magatoktól kell. Ez pedig csak akkor fog működni, ha élvezitek a világ megismerésének és felfedezésének izgalmát.

14. Nem tanítok mágiát, misztikát, ezotériát, jóslást, paraképességeket és gyógyítást, de elmondom hogy működnek ezek a dolgok. Ha többre vagytok kíváncsiak, azt már fedezzétek fel magatoktól."

2012. augusztus 15., szerda

Hangyafoci - párhuzamok az ösztön és a siker között

Az idei Futball Európa Bajnokság legjobb négy csapata közzé azok a csapatok jutottak, melyek hosszú távú, előre megtervezett, egységes program alapján építették fel futballjukat. Van olyan ország, akinek ez a saját kultúrájából fakad és van olyan is, aki felismerte a változás szükségszerűségét és megtette a megfelelő lépéseket.


A harcászatban egy támadó fegyver kifejlesztése után, a többi nemzet erre reagálva fejleszti ki saját védekező rendszerét. Mikor ezt egy újabb, jobb, hatékonyabb támadó fegyver követi, a válasz egy újabb, jobb, hatékonyabb védekező fegyver. Ez a folyamat jól lekövethető a kőbaltától a mostani gazdasági kivéreztetésig, és mutatja a "fejlődés" útját és kifinomultságát, a jobb hatékonyság elérése érdekében.

A foci evolúciója hasonló mintázatot mutat, mint az elmúlt évszázadokban a harcászat fejlődése.
Alapvetés, hogy a modernkori futball egy területszerző játék, amelyben a labdát az ellenfél egy adott célterületére - kapujába - kell juttatni. Elődjének a határlabdát nevezik a sporttörténészek, mint az egyik origót, amiből kifejlődhetett a mai futball. A határlabdában két szomszédos falu apraja-nagyja csapott össze, hogy a labdát átjuttassák a másik falu határán. Célja a területszerzés volt, ahogy a háborúk nagy részének is ez a fő motívuma.

A határlabda után a ma is létező rugby az a sport, amely a mostani focink alapjait lerakta.
A rugby máig erősen őrzi, az ősi területszerző játék alapjait. Még ma is csak a labda vonala a les vonal és csak a labda vonala mögé, azaz hátrafelé lehet dobni a labdát. Ez a szabály továbbra is megtartja az egyértelmű területnyerésre történő törekvést a játék alapvetésének. Mivel a célterület az egész alapvonal, az oda bejuttatott labda jelenti a gólt, és a villák közé belőtt labda a jutalompontokat. Persze a rugby szabály rendszere ennél sokkal bonyolultabb, azonban a mi témánk tekintetében ez a lényegi rész. Az amerikai futball „amerikásan” őrizte meg a játék területszerző jellegét. Statisztikákat vezetnek arról, hogy mekkora távolságokat futnak egyes játékosok a labdával, és szabályrendszer köti a csapat előrehaladását a pályán felfestett távolságokat jelző határvonalak között.

A rugbyből kiváló modernkori futball saját szabályrendszert alkotott.
A taktikai harcok fejlődtek, miközben a területszerzés veszített, a rugbyben még érezhető látványos jellegéből. A foci evolúciós vonalán végigfutva kitűnik, hogy eleinte szinte csak támadók alkották a csapatokat, hiszen a cél a gólszerzés volt, majd ezeknek a támadásoknak a kivédésére az évek előre haladtával egyre több embert rendeltek vissza védekezés megszervezésére, megoldására. Végül kialakultak a most már hagyományosnak mondható posztok. A folyamatot, ha hullámokhoz hasonlítjuk látható, amint a tetőpontjára ért a világ a védekező futballnak, majd rövid átmeneti időszak után szépen elkezdett újra a támadó futball csillaga emelkedni.
Az idei EB világosan jelezte, hogy ez nem csak egy fellángolás, hanem tartós irányvonal. Most ez a fajta hullám emelkedik és dagad, reményeink szerint még jó pár évig.

A területszerzés és a döntő fölény
Hogyan lehet a fociban területeket szerezni? Legegyszerűbb módon úgy, hogy egy üres területre befut egy vagy több játékos az adott csapatból, és elfoglalja azt. Mi szabhat ennek gátat? A les szabály. A les vonalon túlhaladva ugyanis érvénytelen a területszerzés. Ám ez a szegmens is fejlődik. A mai modern értelmezésben előkerült a tétlen les fogalma, ami azt jelenti, hogy ugyan a játékos lesen tartózkodik, mivel azonban nem avatkozik játékba, az akciót nem akasztja meg a bíró sípszava. Később azután, akár ugyanebben az akcióban már előnyhöz juttathatja ez a játékos a támadókat, de immár szabályos keretek között.

A másik ilyen módozat, az ellenfél által már ellenőrzés alatt tartott terület elfoglalása létszámfölény teremtésével, vagy az adott terület kisebb területekre osztásával döntő fölény kialakítása a labda körül. De mi lehet döntő fölény? A legegyszerűbb természetesen a 2:1 elleni játékhelyzet kialakítása. És itt rögtön felmerül a következő kérdés: mekkora az a távolság a labda körül, ami még biztosítja a döntő fölényt? Edzőképzésünkben ez elmúlt 30 évben azt tanultuk, hogy ha nálunk van a labda, akkor nyissuk, ha az ellenfélnél van a labda, akkor szűkítsük a területet. De most mit látunk a világ futballjában? Hogy mindkét esetben a labda felé közelítenek a játékosok.

Labdabirtoklásnál a döntő fölényhez szükséges távolság függ a játékosok technikai szintjétől és az ellenfél helyezkedésétől. A labda nélküli játékosoknak kell megfelelően megválasztaniuk ezt a távolságot úgy, hogy folyamatosan felkínálják magukat a labdás játékosnak egy átadási lehetőségként. Minél több valós átadási lehetőség kínálkozik a labdás játékosnak, annál nehezebb elvenni tőle a labdát a védekező csapatnak. A 2:1 elleni játékhelyzet is csak akkor döntő fölény, ha a labda nélküli játékos olyan szögben és távolságban van a labdás társától, hogy ténylegesen valós átadási lehetőséget biztosít neki. A védekezés részénél természetesen a lehető legközelebb kell kerülni a labdás játékoshoz, ezzel megakadályozva bármilyen akció (cselezés, labdavezetés, átadás) lehetőségét. A labda körüli döntő fölényt az elit csapatok a mérkőzés szinte minden egyes pillanatában, védekezéskor és támadáskor is megpróbálják kialakítani.




A videó gyönyörűen mutatja, mit is jelent a döntő fölény kialakítása a labda körül

A modern futball játékszervezése arra törekszik, hogy a labda körül döntő fölényt alakítson ki a csapat, és legyenek meg azok a játékosok is, akik a labdás gócponttól távolabb helyezkednek. Ők az un. céljátékosok, akiket adott esetben meg lehet játszani, ők tudják biztosítani azoknak a területváltásoknak a lehetőségeit, amelyek a területnyerés egyik fajtáját adják.

És most jön a csavar...
Mert ha figyelmesen nézel egy gyerekfoci meccset, láthatod: ez a játékszervezési mintázat náluk még önmagától, ösztönösen megvalósul. A hazai „nagy futball szakemberek” az 5-7 évesek meccseire azt mondják: hangyafoci. Hiszen minél kisebb a gyerek, annál jobban törekszik arra, hogy nála legyen a labda. Mindegyikük folyamatosan a labda körül helyezkedik, mindenki arra fut, amerre a labda mozog, posztokról, pozíciókról nem nagyon beszélhetünk.

A futball evolúciója pontosan ebben hasonlít a gyermekek gondolkodásának fejlődéséhez!
A futballban a döntő fölényt a labda körül kell kialakítani – ez pontosan az, amit a kisgyerekek zsigerből éreznek. Az ő gyermeki gondolkodásuk alapból „tudja” ezt. Persze nem azt gondolják, hogy döntő fölényt kell kialakítani a labda körül, hanem egyszerűen csak mindegyikük meg akarja szerezni azt. És vannak olyan gyerekek is közöttük, akik nem futnak a többiekkel, hanem megállnak a bolyon kívül, és várnak. Várnak, hogy a bolyból kiszabaduljon a labda, és akkor csaphassanak le rá. Ők a későbbi céljátékos feladatát valósítják meg a területnyerés tekintetében. Természetesen ők sem arra gondolnak, hogy ők a céljátékosok, egyszerűen érzékelik, hogy a bolyból előbb-utóbb ki fog pattanni a labda, és előre készülnek arra, hogy majd megszerezzék azt.

Az elmúlt 30 év „kiművelt futballszakemberei” elég gyorsan leszoktatják az edzéseken ösztöneikről a gyerekeket, pedig ha ez a játék a gyerekek természetes gondolkodás módjából fakad, akkor nem inkább azon kéne gondolkodni, hogyan állítsuk a folyamatot a futball szolgálatába?

Az alapvetés az, hogy a modernkori futball egy területszerző játék.
Edzőként a gyerekfociban a kognitív értelmi fejlődés műveletek előtti, és a konkrét műveletek szakaszában járó gyerekekkel találkozunk. Az elmozgó rendszerű edzések és a jó utasítások megadják a lehetőséget arra, hogy a gyerekek megőrizzék az ösztönösen bennük lévő labdaszerzési vágyat. Erősítenünk kell bennük ezt a vágyat, hogy az később már olyan belső késztetéssé váljon, amit nagyobb korukban tudatosan is művelni tudnak.

Ehhez azonban nekünk, „diplomás okosoknak”, az egész gondolkodásmódunkat át kell alakítani.

Mint utánpótlás edző, nem a saját  magunk által kreált gondolatokból és elképzelt edzésfeladatok alapján, hanem a valós mérkőzésekből és mérkőzés helyzetekből kiindulva kell megszerkesztenünk nekik az edzésfeladatokat.


Kun István

2012. június 4., hétfő

Vajon mit mondott volna maga Bozsik, ezen a konferencián?

Bozsik József (Cucu)
A „rossz” nem a „jó” ellentéte. A „rossz” egy másik rosszat vonz. A „jó” magasabb rezgésszint, így nem váltják ki egymást. Hiába mondom neked, hogy ez vagy az „rossz” és ne csináld, ezzel csak egy másik rosszat hívok életre, annak adok figyelmet, energiát. Ellenben ha a „jóról” beszélek és annak adok energiát, a jó tud kibontakozni.

Bármennyire is tisztában vagyok a fentiekkel, sajnos a budapesti Testnevelési Egyetem Bozsik Program roadshow-ja kapcsán képtelen vagyok bármilyen szinten is „jóról” beszélni. Márpedig ennek a rövidke gondolatfüzérnek, ez az esemény adta a lökést.

Volt szerencsém személyesen is részt venni az említett rendezvényen, ahol az előzetes beharangozó szerint végre megtudhattam volna, mi az új magyar labdarugó utánpótlás koncepciója, hogy edzőként a magyar tradíció szerint hogyan kell a 6-12 éves gyerekekkel felelősen foglalkoznom, és hogy mit, és azt hogyan kell nekik felelősen oktatnom.

Nagy lendülettel érkeztem, ennek megfelelően a pofára esésem is nagy volt.
Az előadó nem saját anyaggal érkezett, hanem a „Főnök” által elkészített diákat kattogtatta el egymás után. Nem csoda, mivel ő maga utánpótlással talán soha nem foglalkozott, felnőtt női labdarugó szövetségi kapitány, már évek óta.
Nem értette, miről tart előadást - ezt ő maga kifejtette a pódiumon – de ez nem tartotta vissza attól, hogy egy-egy dia felolvasása után ne fűzze hozzá saját kommentárját. 

Tragikus, és elkeserítően nagy butaságok hangzanak el, mikor felnőtt játékos, és felnőtt edzői tapasztalatra támaszkodó történetek zengenek, egy 6-12 évesek gyerekek edzőinek tartott utánpótlás konferencián...

Az előadó, a diákon szereplő szöveg értésével köszönő viszonyba sem állt. Példa volt erre, hogy egy témakörön belül az első dia alkalmával azt mondta „fekete”, majd a következőnél, hogy „fehér”, majd a harmadikon elmerengve azt, hogy „igazából még nem találkoztam olyan emberrel, aki a témára megnyugtató választ adott volna”.
A téma a kreativitás volt.
Talán egyszer elküldöm neki postán, Csíkszentmihályi Mihály „Kreativitás” című könyvét. Abban elég sok sport példát találni világ, és olimpiai bajnokokról, és úgy vélem, a következő nyilvános előadása előtt mindenkire nézve áldásos hatása lenne, ha ő is elolvasná.

Másik példa, mikor az előadó - saját tapasztalatából merítve - hibátlanul elmondja, hogy a grundoknak mi volt a szerepe az akkori labdarúgásban, hogy ott milyen szabályokkal és feltételek mellett tanulták a gyerekek a futballt. Hozzáteszi, ezt kellene feléleszteni és bevinni a mai edzésekbe is.
Aztán jön a huszárvágás.
A következő mondatában, az elképedt hallgatóság előtt vastag ecsettel lefesteti az új Bozsik Program gyakorlatanyagát, ami nagyjából 180 fokkal tér el, az általa előtte pár perccel kiemelt és dicsért grund témától.

Erősen vissza kell most fognom magam, mert oldalakon keresztül mesélhetném, hogy ezen az előadáson - majd előadás után kint a pályán, a gyakorlatban - milyen ellentmondásokba keveredtek az előadók. Hogy hogyan alázták meg bejátszott videójukkal, az ott ülő – már amúgy is összezavart - mintegy 150 edzőt. Egy fiatal kolléga udvariasan meg is próbálta ezt számon kérni, de a lekezelő választól sem ő, sem mi nem lettünk okosabbak...

Az utánpótlás edzőknek, a konferencián lejátszott videó

Ilyen vagyok, ezért felmerült bennem az igény, hogy az új Bozsik Programot emlegetve visszakanyarodjak a kályhához.
 - Ki volt Bozsik József?
 - Aranycsapat oszlopos tagja!
 - Igen, köszönöm. A következő kérdésem: mi volt az Aranycsapat, és ezzel együtt Bozsik játékának a védjegye?
 -

Pillinger Mihálynak, az MTK korábbi elnökének parádés megfogalmazása szerint:
„A stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A játékstílus egy edzői koncepció, egy edzői játékfelfogás, egy edzői elképzelés megjelenítése. A stílus egy vertikum, mely átfogja az oktatást a gyerektől a felnőttkorig, és reprezentálja egy nemzet gondolkodásmódját a játékról.
A gyors, sokmozgásos, helycserés támadójáték, amiből a helycserést kell aláhúzni, hiszen ez a fajta felfogás tette egyedivé a magyar (és a Dunamenti) kultúrát. Míg mások országok az adott posztokhoz kötötték egy-egy játékos feladatát, addig mi a labda pillanatnyi helyzetéhez, ami óriási különbség, ebből az eszmeiségből fejlődött ki később a totális futball, és ez teszi most egyedivé a Barcelonát is.

A kép Sebes Gusztáv jegyzetfüzete alapján készült

A stílus további jegyei: a magas szintű labdakontroll, a kényszerítő, a rövid passz, a szabad területek támadása (lyukra futás és futtatás), az ellenfél erős pontjainak gyengítése, az ellenfél erősségeihez és gyengeségeihez való alkalmazkodás képessége.” (Az idézetet innen vettem - és ha mondhatok ilyet - a teljes cikk elolvasása kötelező!)

Tudjuk, mi az Aranycsapat védjegye, benne a nagyszerű Bozsikkal.
Akkor hogyan történhet meg az, hogy a nevével fémjelzett MLSZ Utánpótlás Program, mégis egy végtelenül leegyszerűsített, pozíciós játékot istenít?
Egy olyan pozíciós játékfelfogást próbálnak Bozsik József nevével összemosni és letolni az edzők torkán, ami - már elnézést - a lőtéri döglött kutyát sem érdekli. Amit már évek óta elhagyott a világ futballja.
Azok a futball kultúrák, amelyek a még ma is a pozíciós játék mellett teszik le a voksukat, réges-rég modernebb, sokrétűbb, széleskörűbb képzést adnak a játékosaiknak, mint amit ma nekünk prédikálnak az MLSZ, témában érintett munkatársai.

„..vakmerő dolgokat művelt a pályán, a labdarúgás valóságos művészének tartották. Hihetetlenül pontos labdavezetése és rúgástechnikája, kivételes játékintelligenciája, helyzetfelismerése kiemelte kortársai közül. Ő volt az első klasszikus középpályás, korának legjobb támadó jobbfedezete...” (forrás: olimpia.origo.hu)

Ez a Bozsikról szóló idézet nagyszerűen mutatja, milyen játékos is volt ő, milyen játékfilozófiát képviselt. A Bozsik család akkor hogyan adhatja a nevét, a Bozsik szellemiségétől teljesen idegen programhoz?
De folytatom.
Hogyan állíthatja az MLSZ, hogy a Bozsik Program a magyar tradíciókra épül?
Mi viszi rá a hazai edzőket, hogy szó nélkül benyeljék ezt a szégyenteljes és nyilvánvaló történelemhamisítást?
Hogy lehet, hogy szinte senki nem emeli fel a hangját, ez ellen a botrány ellen??

A szakmai hozzá nem értés orosz rulettet játszat a magyar futball jövőjével, a most még gyerek Aranycsapat sorsával... és sajnos már nincs rá mód, hogy valaha is megtudjam: a nevével futó programról vajon mit mondott volna maga Bozsik József, ezen a konferencián?

Kun István

2012. május 5., szombat

Ki mondja el a méhecskének, hogy nem tud repülni?

A mai világban az emberek megpróbálják leegyszerűsíteni az életüket. Mint minden élőlény, az ember is a homeosztázisra, vagyis az egyensúlyra törekszik, és ezt az egyensúlyt megpróbálja a fizikai testében és a szellemi testében is létrehozni.


Maslow szükséglet piramisának alsó szintjén a fiziológiás szükségletek szerepelnek.
Ezen a szinten az emberek az élet, a létfenntartás szükségleteit akarják megoldani.
Legyen mit enni, inni, legyen hol aludni és ha lehet legyen egy pár is mellettük, akinek segítségével tovább lehet vinni a család vérvonalát. Azonban nem csak a test érzete forog ezen szükségletek körül, hanem a gondolkodás is. A televízióban, az újságokban is akár a filmek és ennél még jobban a reklámok is erről szólnak, a fiziológiai szükségek kielégítéséről. Melyik bevásárló központban mikor, mit lehet akciósan megvásárolni. Legyen lakásod, azt rendezd be bútorokkal, fesd át a falakat kedved szerint és legyen egy párod is, akit ugyan nem mondja a reklám, hogy szeresd, de vegyél neki csokoládét, ékszereket és mindenféle nagyon hasznos háztartási eszközt.

A második szint a biztonság és a védelem a szükségleteink piramisán.
Ha már van mit enned és innod, akkor vigyázz, nehogy túl sokat egyél vagy igyál, illetve igazából ne is vigyázz, mert van rá szer, amit bevehetsz, csak kérdezd meg a kezelő orvosadat vagy a gyógyszerészedet. A már megszerzett lakásodat állandóan fenyegetik a bacilusok, baktériumok, mászó és repülő rovarok, azonban semmi vész, mert kapható az ellenszer, ami elpusztítja őket. Tehát biztonságban vagy mert ezek a szerek megvédenek téged, csak meg kell őket vásárolnod. A filmekben pedig folyton fenyegetik a földet a katasztrófák, az idegenek, az őrült tudósok és az önjelölt istenek, de semmi baj, mert biztonságban vagy, hiszen jönnek a hősök és megvédenek téged, neked csak annyit kell tenned, hogy bekapcsolod a tv-t és szájtátva tapsolsz a hőstetteiknek.

A harmadik szinten a szeretet és az összetartozás található a szükségleteink rangsorában.
Na ezt a szintet már nem érinti a tömeg média, mert ebből már nem lehet hasznot húzni. Hiszen itt már nem lehet az embereket riogatni és eladni nekik a biztonságot, illetve a különböző ételeket, italokat. A szeretetet megpróbálják lealacsonyítani a testi kapcsolatokra, megpróbálják egy nagy buli álcája alá rejteni. A mozikban ma már kultuszfilmmé vált amerikai pite sorozat és társai ezt önti ránk, így, ebben az álcában már a szeretetet és az összetartozást is el lehet adni, profittá lehet változtatni. Igaz ép csak a lényegétől van megfosztva. (A következő héten csak ezt fogom figyelni a televízió adásaiban, hogy főműsor időben mennyi értéket közvetítő műsor lesz látható? Gyanítom az arányokat.)

Már fogalmazódik a kérdés: hogy jön ez az egész a focihoz?

A fentebb felsorolt okok miatt az emberek arra kényszerülnek, hogy gyorsan éljenek.
Azt sugallják neked is, hogy csak egy életed van és az is rövid. Ezért ebben a rövid életben a lehető legjobban kell érezned magad. Ennek a jóérzésnek pedig a legfőbb tétele a birtoklás. Minél többet és minél nagyobbat, drágábbat birtoklunk, annál boldogabbak leszünk. Minél többször és minél változatosabban elégítjük ki a szükségleteink piramisán szereplő alsó két sor tartalmát, annál boldogabbak leszünk. Mert boldogok a lelki szegények.
A mesterségesen keltett rohanásban mindent készen kapunk.
A gondolkodás mentes világ pedig a szokásaink rabjaivá tesz bennünket, hiedelmek, dogmák szerint élünk. Ezeket a hiedelmeket, dogmákat gondolkodás, kételkedés nélkül elfogadjuk, mert ezt az egyetemek nagy tudósai mondták, ezt a hazai, az európai, vagy a világ labdarúgó szövetség illetékes embere mondta, ez biztosan így van!

Felnőtt szokásainkat, a hiedelmeinket már gyerekkorban elkezdik belénk tuszkolni.
Szüleink, a környezetünk táplálja belénk, legtöbbször önkéntelenül, tudatlanul.
A szülők óvni akarják a gyereküket, természetszerűen és emiatt tiltásokkal teszi tele a gyerek életét. Ezek a tiltások később hiedelemmé, dogmákká, megkérdőjelezhetetlen tényekké szilárdulnak, megkövesednek, hiszen ezeket anyu és apu mondta, ezek biztosan így vannak.
Aztán az iskolában a tanáraink folytatják ezeknek a hiedelmeknek és dogmáknak a kiépítését, megszilárdítását. Amikor a játszótéren egy anyuka féltésből azt mondja a gyerekének, hogy ne mássz fel a mászókára, mert leesel, vagy ne rohanj, mert elesel, akkor már kódolja is a gyerekébe, hogy ő ügyetlen és ezeket a dolgokat nem fogja tudni megcsinálni. Nem is alakul ki a gyerekben a gyors futás igénye, mert folyton azt hallja, hogy ha gyorsan fut akkor elesik és megüti magát. Ez pedig már tudjuk, hogy milyen következményekkel jár a focira nézve.
(Beszédes példa: finnugor nyelvrokonságunkat már minden szinten cáfolták és megvan a tudás az igazi nyelvi fejlődésünkre, tradíciónkra, azonban az iskolai tankönyvek még mindig a finnugor elméletet szajkózzák. Ezekkel a hiedelmekkel, dogmákkal a szükséglet piramis alsó két szintjén lehet tartani az embereket.)

A hiedelmeknek azonban van pozitív ereje is.
Amerikában egy pszichológiai kísérletben azt vizsgálták, hogy milyen ereje, milyen hatása van egy pozitív hiedelemnek.
Találomra kiválasztottak egy középiskolát, majd találomra kiválasztottak tanárokat az iskolából és a tanulók közül is találomra kiválasztottak gyerekeket. Ezek után azt mondták a tanároknak, hogy őket azért választották ki, mert ők a legjobb tanárok a környéken és hogy a gyerekek pedig a legintelligensebb gyerekek az IQ teszt alapján. Arra kérték a tanárokat, hogy ne mondják el a gyerekeknek, hogy ők tudják, hogy azért vannak kiválasztva, mert a legjobbak. Az órákon semmi pluszt nem adhatnak a gyerekeknek, csak azt az anyagot adhatják le, amit a többi gyereknek is megtanítanak. Az év végén a gyerekek IQ hányadosa átlagban 25%-kal nőtt. Megkérdezték a tanárokat, hogy szerintük mi az oka annak, hogy ekkora növekedést értek el a gyerekek a tanév alatt? Azt válaszolták, hogy azért, mert ők a legkiválóbb tanárok és a kiválogatott legkiválóbb tanulókkal dolgozhattak együtt. Amikor elmondták nekik, hogy a gyerekek találomra lettek kiválogatva, semmi különleges sincs bennük és ők maguk is csak véletlenszerűen lettek kiválasztva a kísérlet elvégzéséhez, nagyon megdöbbentek. A pozitív elvárások, a pozitív hiedelmek, miszerint ők a legkiválóbb tanárok és a legkiválóbb tanulókkal dolgoznak, kiemelkedő eredményt hozott, anélkül, hogy bármi pluszt adtak volna a tanulóiknak a többi tanulóhoz képest. Vajon használjuk ezt a nagyszerű képességet a foci, vagy akármi más tanításában? Vajon a média használja ezt ellenünk azért, hogy a Maslow szükséglet piramis utolsó két fokán tartsanak bennünket?

A méhecske a mai aerodinamikai tudásunk szerint nem tud repülni.
A testmérete és formája a szárnyai mérete és formája arányában nem tud repülni. Csak ezt a méhecskének még senki nem mondta, úgyhogy tegnap a saját szememmel láttam, hogy nem csak repülni tud, hanem lebegni is, sőt lebegés közben simán tud oldalra vagy hátrafelé haladni, anélkül, hogy fordulna. Tehát aerodinamika törvényszerűségek ide vagy, egyetemi tudósok Nobel díjas véleménye oda, a méhecske repül, méghozzá nem is akárhogy.
Lehet, hogy érdemes megkérdőjelezni a dogmatikus tudásunkat?

Az oktatási rendszerünk azzal, hogy vizsga alapúvá vált a tudás alapú helyett, rávezet bennünket a dogmatikus tudásra.

"A tudományban minden jelentős új felfedezésnek három fázison kell átesnie. Először azt mondják rá, hogy nem igaz. Ha bebizonyítják a felfedezés igaz voltát, akkor azt mondják, igaz ugyan, de nem lényeges. Ha a fontosságot is bizonyítani tudják, akkor az akadémikus nyájasan mosolyogva így szól: de hiszen ezt már a régi görögök is tudták."
Popper Péter

Ebből az idézetből is világosan látszik, hogy azok az emberek, akik az elmúlt lassan 70 évben bevezették, kiszolgálták a vizsga alapú oktatást, minden eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy tartani tudják az általuk igaznak vélt dogmákat. A tanulókra rázúdítanak egy nagy csomó információt, aminek jelentős része teljesen lényegtelen az adott témakörre nézve, vagy az adott tanuló azon a szinten, ahol ő fog munkálkodni az iskola elvégzése után, soha nem fogja használni. Erre mondják, hogy ez egyetemes tudás, tehát aki egyetemre, főiskolára jár, annak tudni kell mindezt. Ezek után nem csoda, ha a tanulók áhítozva várják a megoldó képleteket. "Mit kell tudni, mit kell megtanulni? Van kidolgozott tételsorod??"

A labdarúgó edzőképzésben sincs ez másként.

A hallgatók az előadásokon azzal az érzéssel ülnek ott, hogy „most aztán megtudjuk a tutit!”, hiszen az előadók az előadás módjukkal azt mutatják a hallgatók irányába, hogy hihetetlen mértékű tudás birtokosai és hogy ez a mennyiségű tudás nem fogható fel egy edző szintjén. Ahhoz, már válogatott edzőnek kell lenni, vagy egyetemi tanárnak, hogy ezt a mérhetetlen mennyiségű és minőségű tudást megértse, feldolgozza valaki. Az edzők szintjén elég csak annyi, amennyi elhangzik az előadásokon, továbbképzéseken, licence megújító tanfolyamokon. Így nem csoda hát, hogy az edzők azt várják, hogy készen kapnak egy csokorra való gyakorlatanyagot, egy feladatgyűjteményt, amit aztán hazavisznek és otthon kibontanak, és átadnak az edzéseken a csapataiknak. Ettől pedig a csapataik hirtelen megtáltosodnak és a magyar foci üstökösként száguld majd át a nemzetközi labdarúgás egén, maga mögé utasítva az egész világot..

De vajon mi történik a tanfolyam végére?

A hallgatók csalódottan, morgolódva mennek, haza, hogy nem is kaptunk semmit. Hol van az a gyakorlattár, amiről egész tanfolyam alatt beszéltek az előadók? Hiányérzetük van azért is, mert az előadó úgy lép fel, hogy a mindenhatóság és a mindent tudóság álcáját tolja maga előtt és amit átad, az nyomokban sem tükrözi az általa elővetített tudást. A hallgató azt mondja, ezt a feladatot már ismertem, nem kaptam semmi újat. Mi miért nem ismerhetjük meg azokat az anyagokat, amelyekre az előadók hivatkoznak? Illetve még számtalan ehhez hasonló kérdés, morgás hangzik el hazafelé menet. (Csak zárójelben mondom el, hogy senki nem kérdezi meg az előadáson hangosan ezeket a kérdéseket - teszem hozzá én sem.)

Minőségbiztosítás…
Vannak olyan országok, ahol a minőségbiztosítás olyan szinten van az oktatásban, hogy egy hallgató nyugodtan visszakérheti és vissza is kapja a tanfolyam árát, ha azt mondja, hogy ebben semmi új nem volt, illetve nem kapta meg az előzetesen beígért információkat.
Nálunk természetesen erről szó nem lehet.
A szükséglet piramis alsó fokain tartott emberek ahhoz is hozzá vannak szokva, hogy ne kérdezzenek, ne álljanak ki a vélt, vagy valós igazukért, hiszen a második szint, a biztonságérzet ekkor nem tud kielégülni, mert veszélyben érzik a munkájukat ebből fakadóan a jövedelmüket és ez kihat a családjukra, illetve a legalsó szinten lévő szükségletekre.


Nagyon fontos tudni: a stílus mindig valamilyen szellemi termék!
Mindig valamilyen logikai lánc, valamilyen végiggondolt, felépített, megszerkesztett rendszer, vagy rendszerek láncolata.
 “A gondolkodás a lehető legkeményebb munka,
valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.”
Henry Ford

Vagyis idő igényes. A mai világban miből van a legkevesebb? Időből, legalábbis ezt sulykolják belénk. Vajon a szükséglet piramis alsó két fokán élő embereknek van-e idejük leülni és gondolkodni? Egyáltalán érdekli-e őket a szellemi tevékenység? Aligha.

A materialista világnézet csak és kizárólag a matériát ismeri el.
Semmi szellem, semmi lélek. Az emberi test szerintük semmi más, mint kémiai folyamatok összessége, azaz matéria. Kézzelfoghatóan tessék nekem ideadni azt a gyakorlatot, amit ha az edzésen elgyakoroltatok a gyerekekkel, akkor megtanulnak focizni! Ja kérem, hogy a szeretet és összetartozás felett van a szükségleteinkben az önbecsülés? Hát azt nem tudtam! Nem mondta senki, hogy olyanom is van nekem!..

Pedig tessék elhinni, mondják.

Igaz csak akkor, ha ezt az értéket is le lehet fröccsenteni a vásárlás mázával, hiszen ha neked még ez vagy az a dolgod sincs meg, akkor te nem is vagy ember. Önbecsülés szintjén az emberek egy-egy önképző tanfolyam, vagy egyetemi kurzus alkalmával a tudást szeretnék megkapni, nem pedig egy sor feladatot. Önbecsülés szintjén kikérnék maguknak ezt a lealacsonyító, kicsinyítő, tudatlanságban tartó oktatói magatartást. Az önbecsülés szintjén már nem hatna a munka elvesztésétől való félelem miatti hallgatásba burkolózás.

Az önbecsülés megléte után elérhetünk a legfelső szintre a szükségleteink piramisán.
Ez az önmegvalósítás. A mai new age irányzatok és a multi level marketing rendszerek ezt a szükségletünket is ki tudják használni ellened. Valósítsd meg önmagad! Legyenek céljaid! Ha nincsenek, akkor majd a cég ad neked! Ösztönző rendszer, gépkocsi jutalom, utazás az anyacéghez luxusszállókban, találkozhatsz a legnagyobb vezetőkkel és természetesen lehetsz a hónap, az év dolgozója. Kiállhatsz a színpadra és átveheted a legnagyobb csekket. Magam is álltam így színpadon. Ha jól emlékszem egy teljesítmény miatt négyszer is, kisebb-nagyobb közönség előtt.
Azonban sok jó dolgot is tanultam, méghozzá az egyik pont az, hogy az önmegvalósítás az mindenkinek más. Lehet úgy is megvalósítani magunkat, hogy értéket teremtünk, meg lehet úgy is, hogy nem teremtünk semmit, csak elvesszük, amit adnak. A materialista világnézet értéknek semmiképpen sem fogad el egy szellemi terméket, csak akkor, ha abból kézzelfogható haszon lesz. Amennyiben nem látszik belőle a haszon, akkor nem érték, akkor ledegradálják, okoskodásnak nevezik, elhallgatják és még ezer módszerrel fordítják el róla az emberek figyelmét a piramis alsó két foka irányába.

Pep Guardiola munkássága szellemi munka.
Stílust teremtett.
Az egész világ ünnepli.
Majd a lemondását az egész világ sajnálja.

Pedig nem történik egyéb, csak a jelen ritmusban nem folytatható az a fejlődés, ami az elmúlt négy évet jellemezte. A matéria szerelmesei nem tudnak várni, nincs meg a trófea, tehát nincs idő a szellemi felfrissülésre, átalakulásra, újjászületésre. Az önmegvalósítást vitalitás, kreativitás, játékosság, önfenntartás, hitelesség, céltudatosság jellemzi. A Barca filozófiában, a Guardiola által megteremtett stílusban ezek a jegyek mind szerepelnek. Talán ebből az egyik leglényegesebb az önfenntartás, hiszen saját nevelésű játékosokkal érték el ezeket a sikereket és a rendszer hitelességét fogja bizonyítani, hogy ez a jövőben is így lesz. Már persze csak akkor, ha tartják magukat ehhez a stílushoz.
Tehát a stílus az szellemi tevékenység.
A stílus filozófia, jól átgondolt, minden elemében tartalmazza a gondolat fonalát. A stílust nem lehet gyakorlatokkal megérttetni, a stílus egyfajta gondolkodásmód. A gondolkodásmódot kell megtanulni és ha ez megvan, akkor a gyakorlatokat már könnyű lesz ennek a szellemében megalkotni. Először kultúrát kell teremteni azzal, hogy a gondolkodásmódon változatunk és majd a kultúra hozza magával a stílusokat és azok meg majd kitermelik a gondolkodó edzőket, játékosokat, akik megalkotják a gondolkodásmódból, kultúrából, stílusból fakadó gyakorlatokat.

Ulivieri úr szerintem bölcs.
Egy edzői delegációval pár évvel ezelőtt Firenzében jártam és ott az Olasz Labdarúgó Edzőképző vezetője Renzo Ulivieri úr tartott nekünk előadást. Lelkesen magyarázta, hogy az olasz focit vizsgáló szakemberek a sikertelenségük okát abban látják, hogy az olasz csatárok a labdavesztés után nem zárnak vissza, nem törekszenek a labda azonnali visszaszerzésére. Most, hogy megtalálták az okot, elkezdik az edzőképzésükben ezt elmagyarázni az edzőiknek, illetve megtanítani nekik azt, hogy hogyan kéne erre oktatni a gyerekeket.
Lelkesen mutatott a táblánál egy gyakorlati példát, amelyen keresztül magyarázta a labda visszaszerzés ő általuk kigondolt alapelveit, vagyis filozófiát. Az edzőkollégáim közül sokan megdöbbentek és kérdezték Ulivieri urat az előadás végén, hogy hogyhogy megmutatja nekünk ezeket a gyakorlatokat? Ulivieri úr tágra nyílt pupillákkal nézett ránk, látszott rajta, hogy nem igazán érti a kérdést. Azért nagyon frappáns választ adott. A magyar futballnak nem biztos, hogy az a hiányossága, mint az olasznak. Ennek ellenére miért nem tanulhatnánk mi az ő hibájukból? Azonban ezek a gyakorlatok ebben a formában úgy sem ültethetők át egy az egyben, hiszen ha nekünk más a problémánk, akkor arra nem ez lesz a gyógyír. Ettől függetlenül a látásmódunkat, szemléletmódunkat szélesíthetjük, a tudásunkat növelhetjük azért, hogy mindezeket felhasználhassuk a saját problémáink megoldására.
Ulivieri úr szerintem ezt nagyon bölcsen látta.
Azon a túrán a Magyar Labdarúgó Szövetség képviselői és több edzőkolléga is filmezett, vették ezt az előadást is és vettek több utánpótlásedzést is, szinte minden korosztályban. A szövetség munkatársai azt ígérték, hogy ezeket a felvételeket rendszerezik és egy oktató dvd-t fognak belőle készíteni.
Ez a mai napig nem készült el.
Hiszen a felvett gyakorlatoknak önmagában semmi értelme. Magára valamit is adó utánpótlás fociedző ismeri ezeket a gyakorlatokat, tehát a mögöttes filozófia, stílus nélkül ezek unalmasak, már ezerszer átrágottak. Az önbecsülés és az önmegvalósítás szintjéről gyorsan leszánkáztattak bennünket az alap szükségleteink szintjére.

Amióta megkaptam a beavatást a mester szintre, egyre nehezebben maradok a piramis alsó két fokán.
A jövő héten a focival kapcsolatban lesz egy olyan esemény, ami miatt a környezetem szinte minden résztvevője arra próbál rávenni, hogy maradjak csak meg az alsó lépcsőfokon, mert az egzisztenciámat veszélyeztetem vele, ha az önbecsülés, vagy netán az önmegvalósítás igényszintjéről közelíteném meg azt a labdarúgó rendezvényt. Sőt, messzebb mennek, nem csak saját magamat veszélyeztetem, hanem őket is, azaz a közvetlen, illetve a kapcsolódó munkahelyi és szakmai környezetemet is.

Ilyen veszélyes dolog lenne a szükségleteink magasabb szintre emelése?

Minap láttam egy kisvideót Ghis-szel, egy volt orvosnővel, aki arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindaddig, amíg a félelmeink és függőségeink rabláncán élünk, nem mozdulhatunk el tartósan a szükségletein alsó szintjéről.

Egy hangos gondolatban összefoglalva...
Az uralkodó materialista világnézetből kialakult vizsga alapú oktatás leszoktatott bennünket a gondolkodásról és rászoktatott bennünket a kész dolgok dogma, törvényszerűségként történő elfogadására. A megkérdőjelezhetetlen tudás átadható pár gyakorlat formájában, aminek a gyakoroltatásától elvárható a játék kialakulása. A szükségleteink alacsonyan tartása fel sem meríti bennünk azt az igényszintet, ami a gondolkodásra késztetne bennünket, a gondolkodásnál még a morgás és a néma elégedetlenkedés is könnyebb és elviselhetőbb számunkra, mert a kérdéseinkre a szükségleteink alacsony volta megadja a választ.
Együnk, igyunk..............

(Tudom, hogy sokan, talán már te is konkrét gyakorlatokat vársz tőlem. Nem csoda, magam ígértem. Azonban addig, amíg a munkám mögött húzódó dolgok filozófiai részét nem értem tökéletesen, ez nem fog megtörténni. A kis mozaikok már kezdenek összeállni, és a hangosan gondolkodás jó segítőm. Amint a sejtésből bizonyosság lesz (amint teljes a kép) meg fognak érkezni a gyakorlatok is. A sorrend azonban először a filozófia megértése, aztán az ebből fakadó szellemiség, stílus kialakítása és csak azután jöhet ezeknek a gondolatoknak a gyakorlatokra történő átírása, megszerkesztése. Köszönöm a megértésed.)

Kun István

2012. április 23., hétfő

Tudást szerezz, ne csak diplomát!


Hangosan gondolkodom... miért is beteg a magyar futball?
Nincs benne pénz, nincs pálya, nincs gyerek, nagy az elszívó erő más sportágak felé.... 100-ból 99-en ezt válaszolják.
De valóban itt a baj?


Nincs benne pénz?
Nyilván, a nyugat-európai szinthez mérve kevesebb van. Azonban amíg hazánkban egy-egy játékos havi 7 000 000 azaz hét millió forintot visz haza, addig ne mondjuk, hogy nincs pénz. A TAO pályázatokkal az utánpótlásra az elmúlt egy évben rengeteg pénzt ítélt meg az MLSZ a kluboknak. Össze tudták gyűjteni ezeket a megítélt pályázati pénzeket? Valóban arra használták, amire megkapták? Mert ha igen, van pénz. Április 30-ig le lehet adni a TAO2 pályázatot az újabb súlyos milliókért, tehát a pénzhiány saját szintünkhöz mérten nem áll meg a lábán, mint kifogás, a magyar foci betegeskedésével és hanyatlásával kapcsolatban.
Van benne pénz.

Nincsenek focipályák?
Lehetne több profi - főleg füves - pálya idehaza, ez tény. De nem kell nagyító, hogy az ember lássa mennyi kallódó, ki nem használt pályán hajt labda helyett szemetet a szél, és mennyi iskolaudvar dicsekedhet – igaz kisebb, de - a futball népszerűsítésére, gyakorlásra és oktatásra tökéletesen alkalmas pályával.
Vannak focipályák.

Nincs elég gyerek?
Demográfia. Ez az, ami megmutatja, hogy semmivel sincs kevesebb gyerek, mint azelőtt, egyszerűen csak átrendeződtek az erőviszonyok. A falvakból, kisvárosokból, áttevődött az embertömeg a nagyobb városokba. Ennek okát most nem is firtatnám tovább, akit érdekel a téma, utána tud nézni. Ami a lényeg:
Van elég gyerek.

Nagy az elszívó erő más sportágak felé?
Ez egyszerűen nem igaz. Az igazoltan sportoló gyerekek arányában torony magasan a labdarúgás vezet. Ami inkább érdekes, hogy a lakosság összlétszámára levetített arányok milyen oknál fogva maradnak el nálunk nem csak a fejlett labdarúgó kultúrájú országokétól, hanem még a szomszédos mini államokéhoz képest is.
Nincs nagy elszívó erő.

Az igazság, hogy megszakadt a labdarúgásunk tradicionális fonala.
Osztom Ferenczi Attila azon véleményét, miszerint azért beteg a magyar futball, mert kihalt a magyar labdarúgó kultúra. Ennek okán a saját hagyományaink helyett akartunk már Németek, Hollandok, Angolok és most épp Spanyolok lenni (ez utóbbi legalább némi rokonságot mutat a magyar tradícióval).

A II. Világháború lezárása utáni átmeneti időszakban 1956-ig elkezdődött a kötelező általános iskolába járás bevezetése. A 60-as évek elején kiszélesítették a kötelező iskolába járás korhatárát először 14, majd később 16 éves korig. 1960-ban 4.427 középiskola volt az országban, míg 1997-ben már 12.119...
Mi következik ebből?
A középiskolák expanziója előtt egy gimnáziumi tanár tudós tanár volt. Nagy tudással, nagy megbecsüléssel, mai szóval mondva profi volt a saját szakterületén. Csak saját tárgyával kellett foglalkoznia, a gyerekek oktatása nem volt tanmenetek közé szorított gyorstalpaló tanfolyam, igazi elmélyült, megértő tudás volt az övé és ezt igyekezett is átadni a kiválogatott tanítványoknak. Csakhogy a középiskolák kapuinak megnyitása és a tanulók tömegeinek megjelenése azt hozta magával, hogy hirtelen nem volt elég tanár, aki tanítani tudná a gyerekeket.

"Srácok, ne egyétek meg a tanárt!"
1989-ben kezdtem el a középiskolát és - most az én saját személyes példámat mondom - hiába voltak kiváló tanáraink, a 42 fős osztálylétszámot csak kevesen tudták kezelni. Akik tudták, azok sem mindig a legkiválóbb tanárok voltak, tehát nem a tanítás volt a fő szempont, hanem az, hogy az osztály „ne egye meg” a tanárt. Ez a tény, hogy több a gyerek, mint amennyit elbírnak a tanárok, logikusan hozta a következő lépést, hogy meg kell nyitni a felsőoktatás kapuit is a nagyközönség előtt. Megtörtént.
Azonban a folyamat ott is hasonlóan zajlott le, mint a középiskolák tekintetében. A tudós professzorok egyszer csak azzal szembesültek az egyetemeken és a főiskolákon, hogy képzetlen, „tudatlan” tanulók ülnek a padokban. Ahelyett, hogy a tudást szaporítanák, neki kell lejjebb adni a színvonalból, mert nem értik a hallgatók az ott elhangzottakat.
A kör bezárult.
A tanárokat kitanító tanárok átadható tudása egyre csökkent, mert a beérkező hallgatók képessége is egyre alacsonyabb, hiszen az ő középiskolai tanáruk is már sokkal kevesebbet tanított meg nekik, mint amit ők megtanulhattak volna. Puff neki!
Hogy lehet ebből a káoszból kikeveredni?
Egyszerűen. Vizsgaalapúvá kell tenni az oktatásunkat. Nosza, így is lett, vizsgaalapúvá vált az oktatásunk. Itt azonban már eszköztudás helyett tárgyi tudást adnak át a tanárok. Megmondják, mit kell tudni, és a hallgatók, tanulók ezt tanulják meg. A mai fociban akár a Licence rendszerben, akár a Testnevelési Egyetemen megy el valaki egy kurzusra, már az első alkalom ötödik percében arról beszél az előadó, hogy mikor lesz a vizsga, mit kell tudni a vizsgára illetve mik a vizsgára kerülés feltételei. Ilyenkor a hallgatóság felháborodik, hogy milyen szigorúak a feltételek és milyen sok mindent kérnek majd a vizsgán. Azon már nem gondolkodik, pláne nem háborodik fel senki, hogy mi lesz a tanfolyam tananyaga, milyen tudást fog közvetíteni a képzés. A tárgyi tudásban a tanárok által lediktált, vagy egyéb módon átadott tananyag betanulását kérik számon. Ezt a tanulók be is magolják, majd a vizsga délutánján már el is felejtik.

De ez a fajta tanulás nem készteti gondolkodásra a hallgatókat.
Mivel készen kapnak mindent, ezért még legtöbbször azt sem tudják, hogy mi van abban a készen megkapott és nyílván kivonatolt anyagban. Nem tudják, hogy hol keressék az eredeti tananyagot, hol találják a teljes leírását a megtanulandó dolognak.
Ez a tanulási eljárás megfosztja a tanulókat az összefüggések észrevételétől.
Megfosztja őket a rendszerszerű gondolkodás lehetőségétől.
Ebből fakadóan nem is csoda, hogy az edzők csak a gyakorlatokban tudnak gondolkodni, a mélyebb összefüggéseket nem látják át, ennél fogva nem is láthatják, érthetik a lényeget.

A Kiddy11 könyvemet még karácsonykor megvette az egyik edzőkollégám.
Mivel ő az elektronikus átutalásban nem járatos, így azt beszéltük, hogy a könyv árát majd odaadja ha személyesen találkozunk. Ez a találkozás most áprilisban jött össze.
A kolléga nagyon szabadkozott, sajnálja, hogy csak most tudja odaadni a pénzt. Mondtam neki, nem ez a lényeg, hanem az, hogy tudott-e hasznosítani valamit a könyvből, be tudott-e építeni dolgokat az edzéseibe, a játékukba? "Igen persze, az edzőkollégákkal már alig vártuk, hogy legyen egy ilyen szakanyag, sokat tanultunk belőle!" és az egekig magasztalta a könyv tartalmát. Nagyon örültem a szavainak és már alig vártam, hogy elkezdődjön a mérkőzés. Aztán a meccsen mit látok? Ívelgetnek, rúgják a labdát előre, ő maga is bekiabál, üvölti a gyerekeknek, hogy nincs három passzunk egymáshoz. Azaz mindent csináltak, csak azt nem, amiről a könyv szól.

Mi ennek az oka? Bár tudnám. De a fentebb említett oktatási rendszer, ami már az általános iskolától elindul, tevőlegesen hozzájárul a magyar futball és ezáltal a hagyományaink hanyatlásához.

Azt hiszed, a te gyereked nem áldozata ennek az oktatási rendszernek? 
A húsvéti ünnepek előtt az egyik 10 éves játékosomnak olvasásból akadt leckéje. Mária-Teréziáról szólt az olvasmány, aki sok más mellett élen járt a magyar hagyományok megszüntetésében is.
"Buzogány András elmegy Bécsbe Mária-Teréziához, hogy kérjen tőle egy gazdátlan földbírtokot Magyarországon. A királynő meg is adja a földbírtokot, azonban Buzogány úr fiait a bécsi udvarba kéretteti, hogy ott taníttathassa a fiúkat.
Az apa minden évben meglátogatta a gyerekeit.
Egy alkalommal amikor meglátogatta a fiúkat, a gyerekei lepisszegték, mert magyarul beszélt a bécsi udvarban. Erre az apa égtelen haragra gerjed és felmegy a királynéhoz és azt mondja neki, hogy köszöni szépen, de a bírtokot visszaadja a fiait pedig elviszi magával. Mária-Terézia erre így felel:
- Miből gondolja Buzogány András, hogy a fiai még vissza akarnak menni Magyarországra?
- Mert ők az én fiaim. - jött a válasz.
Erre Mária-Terézia elküldi a nemest egy szobába, ahol Buzogány úr lát nyolc macskát, amint azok a párnáikon lustálkodnak, azonban amint belép a szobába a macskák nekiugrottak és ő alig tudott előlük kimenekülni a szobából. Visszamenve a királynéhoz, elmesélte az esetet. A királynő azt mondta Buzogány Andrásnak, hogy este jöjjön vissza vacsorára és csodát fog látni, mert ő ezeket a vad macskákat ugyan úgy megszelídítette, mint a Magyarokat. Buzogány úr vacsorára vissza is ér a palotába, ahol már várják a szolgák és kísérik Mária-Teréziához a vacsora terembe. Ott csodát lát, a vad macskák a hátsó lábukon állva a mellső mancsukban gyertyát tartanak a vacsoraasztalon. A királynő büszkén mutatja őket és mondja Buzogány Andrásnak:
- Elhiszi-e már kegyelmed, hogy a szokás erősebb a természetnél?
Erre az öreg magyar elereszt egy egeret a teremben, amit a bécs környéki réten fogott délután, mire a macskák eldobják a gyertyát és elkezdik kergetni az egeret.
Buzogány úr megkérdezte a királyasszonyt:
- Elhiszi-e már, hogy a vér nem válik vízzé?"

A fenti mese igen tanulságos.
A gyerekkel többször is elolvastuk egymás után, azonban ő képtelen volt végül elmondani a mese lényegét.
Megdöbbentő.
A tárgyi tudást sulykoló iskolarendszer nem tanította meg szótagolva, hangsúlyozva olvasni, így megfosztotta az olvasás élményétől. Hangsúlyozás nélkül, monotonon ledarálva nem indult be a fantáziája, nem is kezdett el gondolkodni, egyszerűen nem értette a mese lényegét.
Hogy az edzőkollégám miért nem értette meg a könyvem lényegét azt nem tudom, azt viszont igen, hogy pusztán a tárgyi tudás a lényeg helyett a lényegtelen dolgokra terelte a figyelmünket.

A pokolba vezető út, jó szándékkal van kikövezve.
A magyar tradícionális labdarúgás feltámasztásán is már nagyon sok ember dolgozott, azonban a lényeglátás hiánya miatt nem a kultúrát és az abból fakadó stílust, azaz az okot keresik, hanem csak a következményt látják. Az Aranycsapat a visszavont középcsatár miatt volt sikeres, hangzik a megállapítás. Az ebből levont következtetés tehát az, hogy a felállási formában hoztak Puskásék korszakalkotó változást. Következésképpen, a felállási formákból kell kiindúlni és azokat kell oktatni, arra kell nagy hangsúlyt fektetni.
Elkezdődik a számháború.
4-4-2; 4-3-3; 3-4-3; 3-5-2; 4-2-3-1 és még lehetne folytatni a sort.
Napjainkban a 4-2-3-1 a divat, ez a trend.
Azonban - ahogy az írásom legelején bemutattam - a kultúra kihalása miatt beteg a magyar foci, és a kultúra feltámasztása nem várható el egy felállási forma vagy egy játékrendszer megváltoztatásától.

A kultúra ott kezdődik, hogy a gyerekeket megtanítjuk olvasni.
A magyar nyelv rendeltetés szerű használata egy sajátos gondolkodást hoz, de a mai gyerekek nem olvasnak, ezáltal nem használják a fantáziájukat, nem használják a teremtő erejüket sem. Nem tudnak lényeglátóan gondolkodni, egyáltalán a gondolkodásról vannak leszoktatva, mindent készen kapnak.

A rajzfilmekben megrajzolják nekik, hogy hogyan is néz ki az a mesehős és a mozgó kép megadja nekik azt is, hogy milyen keretek között mozoghatnak ezek a hősök. Nem kell elképzelni semmit, minden meg van csinálva helyettük. Így ne csodálkozzunk azon, hogy a focipályáról is eltüntek a látványos cselek, trükkök.

Vajon ki lehet találni egy új cselt, trükköt, kombinációt, ha valaki nem fantáziál?
A válasz egyértelmű nem. Persze focizni így is lehet. A kisfiú, akiről meséltem az olvasás kapcsán jó tanuló. Most, 4 osztályos korában is szépen teljesít. Miért? Mert megjegyzi az órán, amit a tanár mond és azt vissza is tudja adni a vizsgákon. Azonban akkor, amikor majd a megtanulandó anyag nagyobb lesz, mint amit az órán meg tud jegyezni, amikor ahhoz, hogy érthető legyen mindaz, amit tudni kell, olvasni kell, utána kell nézni dolgoknak, akkor az már nem nagyon fog menni.
Nem azért mert ő buta, hanem azért, mert nem tanították meg rá.
Ahogy a mai gyerekfoci edzők sem buták.
Az ő tudásuk sem azért olyan, amilyen, mert ők nem akarnak tudni, hanem azért mert ezt tanulják. Akik tanítják nekik, ők sem tehetnek róla, mert ők is ezt kapták örökbe az elődeiktől. Ebben csak az a szomorú, hogy minden egyes nemzedékkel kevesebb lesz a tudás... mint abban a buddhista kolostorban, ahová beszökött egy játékos kis macska...
Az apát ott úgy határozott, hogy a meditációk előtt a kolostor "zavaró" macskáit meg kell kötni. Egy emberöltő múltán már nem is igazán tudták, hogy mi az oka ennek, ettől függetlenül addig nem kezdték el a meditációt, amíg a macskákat meg nem kötötték. Egy újabb emberöltő múlva már a második generációs szerzetesek közül sem élt senki a kolostorban.
Az új szerzetesek pedig már a szertartás részének tekintették a macskák megkötését.

A történetbéli szerzetesek meditációjának a macskák megkötése, a magyar focinak ma a felállási formák adják a lényegét.
Nem keressük az okokat, kultúránk gyökerét, amiből a magyar stílus fakad, pedig a magyar labdarúgó kultúra, a labdarúgó tradíciónk a nemzeti értékek közé tartoztak. A nemzet identitását elsorvasztó közöktatási rendszerrel párhuzamosan sorvadt el a labdarúgó kultúránk. Vajon véletlen egybeesés, hogy az újabb középiskolai expanzió 1995-97 közzé tehető, miközben a magyar foci színvonala azokban az években újra nagyot zuhant? Vajon az a törekvése a futballunkat irányító szervezeteknek, miszerint népszerűsíteni kell és tömegesíteni kell nem cseng-e egybe a középiskolába járó gyerekek és érettségit szerző gyerekek számának növelésével? A legtöbb ember panaszkodik az oktatás színvonalának csökkenésére, ezzel párhuzamosan viszont nőtt az érettségivel és felsőoktatási diplomával rendelkezők száma.
A fociban kísértetiesen ugyanez a folyamat zajlik.

"A magyar nép sosem tud összefogni, mindig csak a másik kárát keresi."
Senki nem vizsgálta még, hogy ez az állítás valóban minden esetben így van-e, de mindenki tényként kezeli. És valóban, milyen egyszerű... A magyar nem lehet jó a fociban, hiszen ott 11 embernek kellene összefognia. A sportpszichológia csapatra vonatkozó alaptétele pontosan erről szól. A jó csapatban a csapattársak helyzetbe hozzák és kiszolgálják egymást. Tehát összefognak egy cél érdekében. Mi a mondás szerint nem tudunk összefogni, ezért legyen nekünk egyéni sportolónk: kajak-kenus, vívó, úszó, kalapácsvető.
És itt a rés a pajzson.
A vízilabda válogatottunk három egymásutáni olimpiát megnyert, igaz ott kevesebben vannak a vízben, mint 11. Azonban a jégkorong válogatottunk, úgy, hogy hazánk nem bővelkedik jégpályákban, méginkább jégcsarnokokban, még is odaért a világ elitjébe. Akkor most, hogy van ez? Össze tudunk fogni? Mégis csak ki tudjuk egymást szolgálni és helyzetbe tudjuk hozni a társunkat?

Hiszem, hogy a foci is felébred Csipkerózsika álmából.
A tradíció kutatói egyre mélyebb szintekre érnek el és előbb-utóbb elérik az ősforrást és amint megértik a lényeget, úgy egyre több ember fogja felismerni a kultúra mibenlétét. Egyre többen kezdik el újra felfedezni ennek a játéknak a játékos oldalát a szépségeit és nem a külföldben, hanem a saját gyökereinkben megtalálni a megoldást. Azt pedig nyugodtan elfogadhatjuk, ha egy olyan külföldi mutat rá saját értékeinkre, mint Jean-Pierre Bénézet, a FIFA technikai igazgatója:

 „Önöknek magyaroknak vissza kell találniuk saját stílusokhoz.
A régi magyar stílus modern megfelelője a latin futball.
Ezt az utat kell Önöknek követni az edzők képzésében
és az utánpótláskorú labdarúgók képzésében is!”

Saját stílusunk, amit mi eddig észre sem vettünk.


Szeretnéd meggyógyítani a magyar futballt?
  • Tárgyi tudás helyett kezdj el eszköz tudást szerezni!
  • A tényként vett és bemagolt információk helyett kezdj összefüggéseket keresni és igyekezz a lényeges elemeket saját szavaiddal, gondolataiddal elmondani!
  • Eszköztudásoddal ismerd meg, hogy az adott (tan)anyagnak hol tudsz bővebben utána nézni, hol találsz róla még plusz információt!
  • Ne sajnáld az időt és energiát ettől a megismeréstől - megtérül!

Mert a tudás, és nem a diploma megléte a hatalom.

Kun István
Loading...