Hogyan taníts stílustaktikára egy 8 éves gyereket? (Példajátékokkal)

Polemizálunk. Vitatkozunk, ellentmondunk, veszekszünk, mikor szóba kerül, hogy a siker érekében milyen stílusú futballt kellene játszania a magyar válogatottnak és az őt segítő egész magyar labdarúgásnak. Alkalmazkodó, kezdeményező, védekező, vagy épp támadó felfogásban kellene játszanunk?

Én úgy vélem, ez jelenleg nem stílus kérdése, hanem egyel magasabb fokú filozófiai kérdés. Ezért én inkább azt kérdezném: a siker érdekében hogyan kellene gondolkoznunk-filozofálnunk a futballról nekünk, magyaroknak?

Hagyományaink kezdeményező felfogású, támadó szellemű csapatot követelnek.

Azonban a jelenlegi magyar labdarúgó közeg döntő többsége – még ha ezt valahol mélyen tudja is – pont az ellenkezőjét cselekszi. Passzív, kivárásra játszó, kontrákra építő, alkalmazkodó, biztos védekezésből kiinduló futballt játszik. Ennek „miért”-jei messzire mutatnak, és csak egy közülük a rendszer nélküliség, amiben a legtöbb szereplő sem kockázatot (fél, hogy megszűnik a munkája), sem felelősséget (kéz kezet mos) nem vállal. 

Megszokhattad már tőlem, hogy bejegyzéseimmel mindig a megoldásra törekszem, ezért most sem a további „miért”-ekre fókuszálok, hanem a lehetséges kiútra.

Ha tudom, mit akarok tenni, meg fogom találni a módszert is a megvalósításához

Ez az élet minden más területén is így működik. Ha tudom, hogy nekünk, magyaroknak a hagyományaikra támaszkodva egy kezdeményező-támadó felfogású futballt kell játszanunk, akkor erre már ki tudok dolgozni egy képzési-, oktatási- és kiválasztási rendszert. 

Taktikára persze nagyon nehéz megtanítani egy játékost akkor, ha nem ismeri a filozófiát, ha nem tud gondolkodni a játékon. Régi tanulmányaink mind arról szóltak, hogy 12 éves korig nem lehet taktikát oktatni a gyerekeknek. Mivel ez az időszak egy játékos életében a technikai elemek megtanulásának aranykora, ezért a technikai elemeket kell minél szélesebb körben és minél jobban megtanítani a gyerekeknek. Amíg valaki nem tudja a technikai elemeket, addig nem is tud játszani, ergo előbb technikai elemeket kell tanítani, és ha az már megy, akkor lehet taktikázni, csapatban játszani.

De akkor mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem járnak fociedzésekre, mégis tudnak egymás között focizni? Ők hogyan tudják játszani ezt a játékot?

A 9-12 éves kor valóban a technikai elemek tanulásának kardinális időszaka, ennél fogva fokozottan szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azonban az már nem mindegy, hogy hogyan, milyen módszerek segítségével. Hagyományaink azt adták nekünk örökségül, hogy a kognitív képességekben legyünk jók. Könnyíti a dolgunkat, hogy ma az egész futballvilág a kognitív képességek fejlesztésének irányába kezd eltolódni, a legfrissebb kutatások is itt zajlanak a legintenzívebben.

A gyerekek kognitív képességeinek a fejlesztését már az első foglalkozáson el kell kezdeni

Bizony. Van olyan oktatás módszertani lehetőség, amely segítségével már 6 éves kortól elkezdhető a taktikai gondolkodás-filozófia kialakítása. Az első pillanattól, már a kiválasztásnál is ezt a kooperációra való készséget kell az elsődleges szempontok egyikének tekinteni. A kognitív taktikai gondolkodás majd 10-12 éves korban, a formális gondolkodással együtt kezdődik el, és akkor válik a filozófia fizikai megnyilvánulásává – azaz stílussá.

Építő-támadó típus / Romboló-védekező típus

A gyerekek alap gondolkodása és attitűdje erre a két nagy csoportra osztható. A játékokban a gyerekek e tulajdonságaikat kell az együttműködés szolgálatába állítani versengő-együttműködő játék segítségével. Az alábbiakban mutatok neked egy jó példát, ahol 8 éves gyerekek játszanak (12 fő) egy 40x20 méteres pályán, és ahol a játékban nélkülözhetetlenné válik a kezdeményező készség a sikeres végrehajtáshoz.

Alakíts ki két 6 fős csapatot.

Helyezz el mindkét csapat saját térfelének közepén egy karikába egy-egy labdát.

Mindkét csapat a saját térfelén helyezkedik el.

A játékot elindító jel után az a feladata a csapatoknak, hogy az ellenfél térfelén elhelyezett labdát átvezessék a saját térfelükre úgy, hogy ne érintsék meg őket a védő csapat tagjai.

Mindenki csak a saját térfelén védekezhet.

Ha a támadó visszamenekül a saját térfelére, ott már nem lehet megfogni, hiszen ott ő válik a védővé. Akit megérintettek, az ott ahol van, leül. Őt, ha megérinti a saját csapattársa, akkor kiszabadul és újra aktív játékos lesz. A labdát csak labdavezetéssel lehet átjuttatni a saját térfélre, tehát átrúgni nem lehet. Amennyiben a labdavezető játékost megérintik, neki is le kell ülnie, a labdát pedig az őt megérintő játékosnak vissza kell vinnie a karikába. A támadók természetesen passzolhatnak egymásnak, a lényeg, hogy a labda átjuttatása a célterületre labdavezetéssel kell megtörténjen.

Ha szabályos gól születik, a játék megáll és mindenki visszahelyezkedik a kiinduló helyzetbe és jelre újra indulhat a játék.

A kezdeményező készség elengedhetetlen a feladat eredményes végrehajtásához.

A támadó térfélen minden játékos megfogható függetlenül attól, hogy támadja a labdát vagy épp csak átment a támadó térfélre, ennek ellenére mégis el kell menni a labdáért és azt vissza is kell juttatni a saját térfelükre, mindeközben pedig ki kell szabadítani a megfogott csapattársakat is.

A játékban azonnal és egyértelműem kiderül, ki támadó és ki védekező típusú játékos

A gyerekek persze gyorsan rájönnek, hogy ha a labda körül tömörülnek, akkor könnyen megvédhetik azt. A játék variációiban ezért a labda körül húzhatsz egy vagy akár több zónát is, ahová csak meghatározott számú védő léphet csak be - vagy épp egy sem.

Újabb továbblépési lehetőségként betehetsz a játéktérre több labdát is azokra a helyekre, amelyek kulcsfontosságúak a támadás befejezéseknél, illetve kulcsfontosságúak a védelemnek, hogy ezeket a helyeket ellenőrzése alatt tartsa.

Ha pedig már a támadás kulcshelyeit bejelölted, akkor a célfelületet is megváltoztathatod, mondjuk, hogy a támadó térfél alapvonalán kell kivezetni, vagy a kapuba kell bevezetni a labdát.

Mint láthatod, ezekben a játékokban nem a labda megszerzése a védőknek a fő célja, hanem az ellenfél megérintése. Ezzel kiküszöbölhető a fölösleges párharc, így a gyerekek a taktikai gondolkodásra fordíthatják minden figyelmüket, miközben a küzdő, versengő szemlélet megmarad, hiszen gyorsan kell futni és a megérintés is hozza a küzdelmet, párharc nélkül.

A támadóknak a legfontosabb feladata, hogy olyan útvonalat tervezzenek és találjanak, amelyben elkerülik a felesleges párharcot. Természetesen egy menekülés, akár labdával, akár labda nélkül, már magában hordozza a párharcot, azonban a cél mégis csak a testi kontaktus elkerülése.

Technikai elem gyakoroltatásaként lehet úgy is játszatni a játékot, hogy minden gyerek kap labdát. Labdavezetéssel kell közlekedniük a pályán és pl. egy jelzőtrikót kell bevinniük a kijelölt célterületre. A megfogás történhet a szokásos megérintés utáni leüléssel és az abból való kiszabadítási lehetőséggel, illetve lehet azzal akadályozni a támadókat, hogy a labdájukat elrúghatják a védők, így amíg a labdájukat be nem gyűjtik, nem mehetnek a trikóért.

Ezekben a játékokban rengeteg taktikai gondolkodásra késztetés rejlik

Mikor, hol, hogyan támadjak és mikor, hol, hogyan védekezzek? A szabályok, a labdák/trikók elhelyezése, a célterületek elhelyezése/mérete határtalanul sok lehetőséget biztosítanak a támadó-kezdeményező futball gondolkodásmódjának kialakításához.

Az ehhez hasonló és az ilyen típusú taktikai gondolkodásra késztető játékok nagyon jól felkészítik a gyerekeket arra, hogy majd amikor már a játék fizikai megjelenítéséről, a stílusról beszélünk, akkor hogyan gondolkodjanak a pályán és a kognitív képességeiket hogyan alakítsák a csapatjáték szolgálatába. Hangsúlyozom: a variációk tárháza végtelen!

A játék a legjobb tanítómester

Játék akkor is kialakul, a gyerekek akkor is fociznak, ha nem irányítják őket.

Nekünk edzőknek az a feladatunk, hogy ezt a játékot úgy tereljük játékokon és játékos feladatokon keresztül, hogy a gyerekek észrevétlenül tanulják meg az általunk megfogalmazott filozófiát.

Bár a bejegyzés címe az, „Hogyan taníts stílustaktikára egy 8 éves gyereket?”, most elárulom neked: a fenti példafeladatok bármilyen korosztályú játékosokkal működnek, így felnőtteket is sikerrel rávezetnek a gondolkodó futballjátékosokból álló eredményes csapat összjátékra.

Kultúra, filozófia, rendszer, innováció – ezek a kulcsszavai a magyar labdarúgás felemelkedésének!

Kun István

a Csendes Edző

Valóban gyakorlat teszi a mestert? (gyakorlatleírások)

Nemrég szerepjátékra invitáltalak itt a blogon. A játék szerint egy olyan Shaolin kolostorba szerettél volna bekerülni, ahol utánpótlás futballedzőket tanítanak, és bár téged nem válogattak be, nem adtad fel: egy szomszédos hegycsúcson bivakot verve próbáltad meg kitalálni, mi zajlik előtted odalent, a kolostor udvarán.

Mivel a kolostoron belül zajló eseményeket nem láthattad, a játék szelleméhez híven a bejegyzésben sem mutattam meg neked mindent a videókkal, nem adtam mellé elméletet, nem részleteztem szövegesen a feladatok végrehajtását.

A megoldások melyeket kaptam (és ez úton is köszönök!) hiányos információkra alapozva születtek, és pontosan ennek megfelelően is alakultak. Szinte mindenki félreértette, félremagyarázta a feladatokat.

Nem az összezavarás volt a célom, mégis, úgy vélem bizonyosságot kaptam a felvetésem igazságtartalmára – miszerint nem csak a gyakorlat teszi a mestert.

Nyíljon meg a kapu

Most pótolom a hiányosságokat és leírom a gyakorlatok lényegét, pontos végrehajtását, szélesre tárva ezzel előtted is a játékban említett kolostor kapuit.

1. Feladat: Az adott területen (függően a gyerekek életkorától és tudásszintjétől) 4:4 vagy 5:5 elleni vonalfoci folyik. Minden játékos szabadon mozoghat a kijelölt területen belül. A sárgáknak és a kékeknek is megvan a saját alapvonaluk, amit védeniük kell. Cél, hogy az ellenfél alapvonalán átvezessék a labdát. Ha ezt megteszik, gólt szereztek, de a gól után nem kell átadniuk a labdát az ellenfélnek, hanem továbbra is támadásban maradnak. Azt a támadót, aki kivezette a labdát a gólvonalon, a pályán kívül nem lehet támadni. A következő gólt akkor érhetik el, ha a labdát visszajuttatták a saját térfelükre. Onnan indíthatják az újabb gólszerző akciót. Az ellenfélnek labdát kell szereznie ahhoz, hogy ő is támadni tudjon, ezáltal gólt érhessen el.

2. Feladat: Mindenben megegyezik az első feladatban leírtakkal, kivéve a gólszerzés módjában. A gól csak akkor érvényes, ha egy játékos kifut a gólvonalon át a területen kívülre, és ott megkapja a labdát. Az üres területbe kiérő támadó, ha 3 másodpercig nem kapja meg a labdát, akkor vissza kell jönnie a területbe. Amennyiben 3 másodpercen túl kapja meg a labdát, a gól nem érvényes, azonban a labda maradhat náluk, tovább támadhatnak.

3. Feladat: Ebben a játékban egy céljátékost az ellenfél gólvonala mögé helyezünk (partizán), ezt a játékost kell a csapatnak megjátszani. Akkor szabályos a gól, ha a megjátszott játékos be tudja hozni a labdát a játéktérre és az őt megjátszó társa kifut és helyet cserélve vele, ő lesz újra a céljátékos. Természetesen itt is, mint az előző két játékban, továbbra is támadásban maradnak és a felezővonalon túlra, a saját térfelükre juttatva a labdát kezdhetnek új támadásba.

4. Feladat: Az utolsó feladatban a gólszerzéshez meg kell játszani a területen kívüli céljátékost, akinek vissza kell tudnia játszania a labdát a mezőnybe egy társának, aki kivezeti azt a gólvonalon túlra. Eközben a céljátékos belép a területre rendes játékosnak. A gól után az új céljátékosnak meg kell játszani egy csapattársát a mezőnyben és a labdát visszajuttatva a saját térfelükre kezdhetnek új támadást.

Használd e játékokat a labdabirtoklás alapelveinek megtanítására!

Bátran állítom, ha kipróbálod igen jó eredményeket fogsz elérni velük.

Minden most említett játéknak iránya és célja (gólszerzés) van, egyben direkt módon segíti a labdabirtoklási és a támadási alapelvek gyakorlását.

Mivel a gyerekek a gól után tovább folytathatják a támadást azzal a megkötéssel, hogy vissza kell juttatni a labdát a saját térfelükre, ezért a labdabirtoklás alapelvei erősen begyakorlódnak.

A labdabirtoklásnak mindvégig célja és iránya van, ettől folyamatos lesz a játék és mindig kezdeményező marad a labdabirtokló csapat.

Bár az ellenfél folyamatosan megpróbál labdát szerezni, a szabályok segítségével a nyomás ellenére is folyamatosan kezdeményező marad a labdabirtokló csapat.

Nincsenek alibi passzok, nem alakulnak ki a felelősséget leadó, azt fel nem vállaló játékosok.

A védekező csapat egész játék alatt aktívan gyakorolja a védekezés alapelveit.

A védők is folyamatosan kezdeményezésre vannak ítélve, hiszen a bekapott gól után sem kapják meg a labdát - csak akkor lesz az övék, ha megszerzik maguknak. Ez biztosítja a játék magas intenzitását és magában rejti a taktikai és a technikai megoldásokat egyaránt.

Mivel a labdaszerzés után megkötés nélkül lehet támadást vezetni és gólt elérni (a gól érvényességét természetesen a fentebb leírt szabályok adják meg, de magát a támadásvezetést nem akadályozzák), így a labdabirtoklás váltások is kezdeményezővé teszik a játékosokat.

Az edzés végén a szabad döntések módszerével bárhogy lehet gólt lőni a játékban, ez pedig megadja a gyerekeknek az önszervezésen keresztül azt a szabadságot, amely fejleszti a kreativitásukat is.

Az elmélet és a gyakorlat teszi a mestert

Minden gyakorlat lényege, hogy a gyerek sikerélményt szerezzen és élvezze a játékot, melyben folyamatosan fejlődik a gondolkodásmódja és kreativitása.

Én a fenti módon és ezen alapelvek mellett játszatom a gyerekekkel ezt a játékot, de az alapelvek mentén te is variálhatod azt, tetszés szerint. Sőt! A jellemző erősségek begyakorlására, vagy a jellemző hibák kiküszöbölésére is szabadon alkothatsz játékszabályokat.

Csak rajtad áll!

Kun István

a Csendes Edző

Rendhagyó ajánlás

Az utóbbi időben többször említettem itt a blogon, hogy sokan, és egyre bátrabban osztják meg gondolataikat, szakmai elképzeléseiket a különböző média felületeken.

Mostani rövid bejegyzésemben ezt az információáramlást szeretném tovább erősíteni egy olyan szerzőpáros bemutatásával, akik hozzám hasonlóan már évek óta dolgoznak egy oktatási módszeren.

Fórián Zsolt (Loki focisuli, Szakmai vezető, labdarúgás) és Turzó József (MVFC, Vezetőedző, futsal) kutatásainak célja a nagypályás labdarúgás és a futsal egymás segítése. Közös munkásságuk óriási tudást fog össze, anyaguk precíz, minden részletre kiterjedő, és ami nagyon fontos, az elméletet jól ötvözi a gyakorlattal. A modern futball oktatásához szükséges videók, elemzések, rajzok, animációk mellett az elmélet és a konkrét feladatok szintjén is mindenki találhat benne őt érdeklő részeket. 

Zsolttal rengeteget tanácskozunk telefonon és személyesen is. Volt rá példa, hogy közel nyolc órán keresztül beszélgettünk a szakmai anyagokról, és úgy vélem nem túlzok, ha azt mondom: a Fórián Zsolt és Turzó József által összeállított anyag világszínvonalú!

Bemutatkozó videójukkal ez úton is ajánlom őket mindenki figyelmébe

- érdemes felvenni velük a kapcsolatot, rengeteget tanulhatunk tőlük!

Kun István

A Csendes Edző

U.i.: Előző bejegyzésem megfejtése, "kibontása" hamarosan érkezik!:)

„Hogyan képezz gondolkodó játékost?” - Villámtanfolyam

„A gondolkodó játékosoké a jövő! A nemzetközi színvonaltól 6-14 éves kor között mutatkozik a legnagyobb lemaradásunk, ezért ebben a korosztályban van a legnagyobb felelősségünk. Ide kellenek a legjobb edzők, mert itt lehet a legtöbbet tenni a magyar futball jövőjéért!”

Folyvást figyelve a futballmédiát nem tudom nem észrevenni, hogy néhány hete gombamód szaporodnak a magyar utánpótlás labdarúgást illető ilyen és hasonló nyilatkozatok.

Őszinte örömömre szolgál ez a hirtelen támadt elismerése a kognitív képességek fontosságának, bár bevallom, kissé csodálkozom. Mindez eddig nem sok jelét mutatta a hazai edzőképzést, hogy ismerné a korosztályok fejlődéslélektani törvényszerűségeit, pláne nem, hogy azt a gyakorlatban is figyelembe venné.

De most, talán valóban változik valami. Talán elérkezett az idő, hogy hosszú évtizedek után újra labdába rúghasson a gondolkodó játékos fogalma. Ha így van, akkor elengedhetetlen megismerned vagy épp átismételned az alapjait, hogy egy 6-14 éves gyereknek milyen fejlődéslélektani szakaszokon megy át a gondolkodása és, hogy ezek a szakaszok mit tartalmaznak?

Vegyük át együtt!*

Az agy a mozgás által fejlődik

Születésnél a csecsemő korlátozott tartományú, összehangolatlan reflexállománnyal bír.

Ezt nevezzük szenzomotoros szakasznak. Ezen a szinten még nincs különbség egy dolog észlelése, és az arra adott válasz között. A csecsemő a megszületése utáni első időkben csak eszik, alszik, majd ahogy egyre nő az ébrenlétek hossza, úgy kezdi el megismerni a környezetét, a mozgása által szerzett tapasztalatok tükrében. Kezével, lábával kalimpál, rugdos, eközben eltalálja a csörgőt, vagy egyéb játékait, és ismerkedik velük. Később már hasra fordul, majd feltolja magát, ezzel egyre több információhoz jut. Jön a kuszás, mászás, felülés – a mozgás segíti abban, hogy felfedezze a környezetét. Minél mozgékonyabb lesz, annál több információt tud begyűjteni, annál jobban fejlődik agya, a gondolkodása.

Az első négy hónapban megkezdődik az adaptáció, amely kezdetben véletlenszerű, de addig ismétlődik, míg fokozatosan egy új séma alakul ki, vagy két séma koordinálódik. Negyedik és nyolcadik hónap között fejlődnek ki a másodlagos cirkuláris reakciók, amelyek segítségével a gyermek képes instrumentális módon hatni környezetére. Ha tevékenysége változást idéz elő környezetében, képes saját tevékenységével elérni, hogy a zaj vagy érdekes látvány újra felidéződjék, vagy fennmaradjon.

A második év során a gyermek a cselekvés logikájától eljut odáig, hogy olyan eseményeket is megjelenítsen, amelyek perceptuálisan (az észlelésében) nincsenek jelen. Ez idő tájt kezd rájönni, hogy a tárgyak az ő saját, tárgyak felé irányuló tevékenységétől függetlenül is léteznek. Az érzékszervi-mozgásos szakasz akkor végződik, amikor a gyermek képes szimbolikusan megjeleníteni azt, amit ismer, így az nem kötődik többé ahhoz, amit tesz. Bár egész világa kitágul, mikor már olyan dolgokra is tud gondolni, melyek nincsenek jelen, de jelen voltak vagy jelen lesznek, de gondolkodása azonban még nélkülözi a rendet és a logikát.

Az 5-6 éves srácok sajátosságai

Ez az a korosztály még a műveletek előtti szakaszban jár, fokozatosan haladva a konkrét műveletek szakasza felé.

Gyakran az ilyen korú focit megkezdő gyerekekre állóhelyben végzendő gyakorlatokat sulykol az edző, megfosztva őket a természetes mozgásigény kielégítésétől és az így szerezhető információk tömegétől. Nagy hiba. Mint már említettem, a korosztály még a műveletek előtti szakaszban jár, ahol a legfontosabb tevékenység számára az, amit ő tesz! Nem képes másokra figyelni, másokat figyelembe venni. Csak ő és a labda létezik. Ebben a korban van igazán lehetőséged a gyorsaság fejlesztésére is (ha ezt elmulasztod, majd csak 20 – 22 éves kora körül lehet újra ezt a képességet tökéletesíteni, amikor már a maximális erejét lehet fejleszteni a játékosnak). Ezért az óvodás gyerekeknél nem a feladat végrehajtásának pontosságára kell törekedned, hanem a sebességre! Rengeteg gyors mozgást végeztess velük, hogy minél több információt tudjanak begyűjteni a környezetükről, a futball környezetéről. 5-6 éves korában még szerepjátékokat játszik a gyerek, így edzés közben is csak igen rövid ideig focista: hirtelen tűzoltó lesz belőle, tíz perc múlva kisautó, aztán pókember, és csak utána változik újra focistává. Olyan edzésfeladatokat állíts össze ennek a korosztálynak, amiben maximális sebesség mellett a szerepjátékaikon keresztül ismerkedhetnek a sporttal.

7-8 éves korban kezdenek a gyerekek átállni

A szerepjátékok helyét lassan átveszik a szabályjátékok.

Míg a szerepjátékoknál beleképzelik magukat valamilyen szerepbe – és a szerint cselekszenek, ahogyan azt a szerep megkívánja – addig a szabályjátékoknál már a játék szabályai határozzák meg a viselkedésüket. A szerepjátékokban a szerepek akár 8-10 percenként is cserélődhetnek, ezért a gyerekek figyelme is csapong a szerepnek megfelelően. A szabályjátékokban megtanulnak alkalmazkodni a körülményekhez, a társaikhoz. A figyelmük is egyre tartósabb lesz, képesek hosszan figyelni és egyfajta dologgal, játékkal hosszabb ideig foglalatoskodni.

7-8 éves korban a gyerekek erkölcsi érzéke igen erős a szabályok betartása, betarttatása terén – erre nagyon oda kell figyelned! A rossz utasítást is megmásíthatatlan szabálynak tekintik, és akkor is betartják, ha annak hibássága mindenki más számára egyértelmű.

Mondok egy példát: Mérkőzésen az edző azt mondja a gyereknek: „Dani, Te a jobb szélén játszol a vonal mellett!”. Dani odaáll, mert az edző azt mondta az a szabály, hogy ott kell játszania. Mikor két méterre Danitól a pálya közepe felé gurul a labda, Dani nem megy utána, hisz a szabály szerint neki a vonal mellett kell játszania. Az edző korhol, kiabál, Dani pedig megzavarodik, mert nem érti a szidást. 8 évesen ő azt gondolja magában: „Mi történt? Hiszen azt tettem, amit mondott, a vonal mellett játszottam!”.

De tényleg, mi történt? Csupán annyi, hogy az edző nem vette figyelembe: Dani a konkrét gondolkodás szintjén van, még nem tudja elképzelni azokat a történéseket, amelyek nincsenek jelen. Ha az ilyen jellegű helytelen utasítások és az utána jövő szidások, korholások tartóssá válnak, Dani egyre inkább kedvetlenebb, frusztráltabb lesz. Bizonytalanul, rosszul fogja magát érezni mikor fociznia kell, elszokik az edzésekről, akár teljesen meg is utálhatja a labdarúgást.

Olyan utasításokat adj a gyerekeknek, amelyek nagy mozgásteret adnak nekik, de mégis tartalmazzák azokat a technikai-taktikai elemeket, amelyek jellemzőek erre a korosztályra! Támadásban például – a stílus követelménye szerint – mondhatod azt Daninak: „Ha nálad van a labda, cselezéssel, labdavezetéssel próbálj eljutni az ellenfél kapujáig és rúgj gólt! Ha nem tudod tovább vinni, próbáld meg lepasszolni annak a játékostársadnak, aki tovább tudja vinni a kapu felé a labdát!” Ez a szabály arra ösztökéli Danit, hogy direktbe, kezdeményezően játsszon a támadásban.

A szabály rákényszeríti őt, hogy vállalkozzon, vállalja fel annak a felelősségét, hogy nála van a labda, neki kell megoldani a helyzetet.

A 9-11 évesek gondolkodási színvonala érzékeny terület

Bizony nem könnyű velük, mert ez a korosztály a konkrét gondolkodás szintjén, illetve a formális gondolkodás kezdeti szakaszában van.

A fejlődés üteme nagyon eltérő, a gondolkodási szintek éles kontúr nélkül egymásba mosódhatnak, ezért kiemelt odafigyelést igényel e korosztály a képzés szempontjából (később bemutatok egy egyszerű gyakorlatot, mellyel pontosan lemérheted az ilyen korosztályú csapatod játékosainak gondolkodási szintjét). Az érintet korban lévő gyerekek játékaiban a szerepjátékok helyét, már átveszik a szabályjátékok. Megismerik, elfogadják, és nagyon szigorúan betartják, betartatják a szabályokat. Megtanulnak a közösség részei lenni, de még mindig az egyéni játék dominál, mert a kombinációs készségük még fejletlen. A sport vagy más fegyelmezett tevékenység még nem a cél a gyermekeknél, hanem a környező világgal szerzett mélyebb tapasztalatszerzés szükséges eszköze. Ebben a korosztályban a sport a legjobb lehetőség, hogy a gyermek megismerje önmagát, az emberi közösségek működési mechanizmusát, a környező tárgyi világot.

Emlékszel még Danira? Az előzőekben megismert legényke – bár mostanra bár 10 éves nagyfiúvá nőtt – még mindig a konkrét gondolkodás szintjén áll. Az edző azt mondja: „Dani, Te jobb hátvéd vagy, állj a jobb oldali oldalvonal mellé!“. Puff. Ugye már nem is kell tovább mondanom. Ez egy olyan utasítás, amit Dani a gondolkodási szintje miatt áthághatatlan szabálynak fog tekinteni. Szinte látni, ahogy tőle 2 méterre gurul el a pálya közepe felé a labda, mégsem megy oda. Neki azt mondták, hogy az oldalvonal mellett kell játszania, ez a szabály, nem szegheti meg. Jön a szidás és korholás – pedig az edzőnek a kiabálás helyett inkább észre kéne vennie, hogy Dani csak azt csinálta, amit ő mondott. 10 évesen még nem felnőtt fejjel gondolkodik, így nem nyilvánvaló dolog számára, hogy egy ilyen utasítás után akár csak egy lépést is lépjen a labdáért.

Jelen példánál maradva így kellett volna fogalmaznia a mi edzőnknek: „Dani, jó hátvéd vagy, ezért mikor az ellenfél támad, úgy helyezkedj, hogy mindig a labda és a saját kapud között legyél!“. És láss csodát! Mikor megindul a támadás, Dani egyből a labda és a kapuja közé helyezkedik. A valóságos, a stílust képviselő utasítás azonnal eszébe juttatja Daninak, mit tegyen mikor az ellenfél támad. Olyan szabályt kapott, aminek a betartásához gondolkodnia, alkalmazkodnia kell az adott helyzethez. Nem statikusan vár, hanem dinamikusan cselekszik, így fejlődik a gondolkodása a mozgásos cselekvéssel.

10 éves kor körül elkezdheted a gyermeklabdarúgók taktikai felkészítését

Ne felejtsd el, hogy ez mindig perszonális!

A taktikai felkészítéshez elengedhetetlen a követelményei által támasztott gondolkodási szint megléte az adott gyereknél. A szabályfelismerés a formális gondolkodás egyik ismérve. Az a gyerek, aki használja a formális műveleteket, el tud képzelni olyan dolgokat is amelyek nincsenek még jelen, még nem történtek meg, így könnyen tudja anticipálni, azaz előre látni, „olvasni” a játékhelyzeteket. Magasabb kooperációs képességekkel rendelkezik, jobban részt tud venni a csapatjátékban, és egyéni kreativitását már a csapat szolgálatába tudja állítani. Gyorsabban tudja elsajátítani a labdarúgás speciális mozgásanyagát is. A gyorsabb tanulás eredményeképpen rövidebb idő alatt több mindent tudnak megtanulni, és az így felkészített gyerekek magasabb technikai, taktikai tudással rendelkeznek, mint a kortársaik.

12 évesen megérkeznek a srácok a formális gondolkodás stabil szintjére

A gondolkodási szintváltás korábban is bekövetkezhet, hisz az ezt megelőző szakaszban minél több olyan feladatot, lehetőséget kaptak a gyerekek, amiben önállóan dönthetnek a kereteken belül, annál hamarabb lépik meg a következő szintet. A formális gondolkodás legfontosabb ismérve, hogy már jelen nem lévő dolgokat is el tudnak képzelni a gyerekek – esetünkben ilyen az üres területre futás, vagy az üres területre való passzolás, hiszen az üres területen abban a pillanatban nincs játék, de ők előre képesek meglátni, hogy arra fog folytatódni a játék. Képesek a szabályok lényegét megérteni, tehát már nem csak végrehajtják az utasításokat, hanem ők maguk is felismerik a szabályokat, törvényszerűségeket.

Éppen ezért ebben a korban már bátran lehet a gyerekeknek elvontabb taktikai elemeket oktatnod, a 3-4, vagy több emberes összjátékot, együttműködést, együttmozgást tanítani. Ekkor kezdik felismerni, megérezni, hogy az, amit eddig egyedül oldottak meg, azt sokszor könnyebb csoportosan megoldani, hogy kevesebb energia befektetéssel nagyobb eredményt lehet elérni, ha csapatként dolgoznak. Egyre érettebb módon gondolkodnak, sokszor csak a tapasztalat hiánya, ami miatt nem tökéletes a feladat végrehajtásuk. Megértik, ha elmondod nekik mikor, mit és miért kellene tenni a pályán, már fejben is végre tudják hajtani a különböző műveleteket, így már nem kell minden esetben szemléltetned.

Csak akkor beszélhetünk korosztályos képzésről,

ha ismerjük az alap törvényszerűségeket!

A kognitív képességek hiánya a felnőtt szintre már olyan különbséget mutat a nemzetközi szinthez képest, ami behozhatatlan.

Jó hír, hogy a megoldás egyszerű: meg kell ismerni a fejlődéslélektani törvényszerűségeket és ezeket lefordítva, a mai modern edzésmódszerek segítségével be kell építeni a gyerekek mindennapi foglalkozásaiba!

Kun István

A Csendes Edző

* Bejegyzésemben a „KIDDY11 - A klasszikus Magyar Futballstílus Modern Változata” c. könyvemből használtam fel részleteket

Funkciók szerepe és szabályrendszere

Előző cikkemben a szintetizáló játékfelépítésről írtam.

Ehhez kapcsolódva most a játék szervezése lesz a fő téma.

A filozófia adja meg azt a gondolkodásmódot, ahogyan a játékról gondolkodunk.

A filozófia mentén az edzésmódszertannal (a játék-, a területváltásos-, az alakzatbontó és építő formagyakorlatok és a szabad döntések módszere) lehet a gyakorlatban rendszerszerűen megtanítani a gyerekeknek a futball játékot.

Felsőbb szintű rendező elv nélkül azonban nem tudnak összeállni az önálló elemek egységes egésszé.

Ezt a rendező elvet adják meg a funkciók, ők teszik összefüggővé a játékképet.

Ebben van a titok, amitől alapvetően megváltozik a gyerekek elképzelése a futballról, ez az a megközelítés, amitől teljesen másképp fogják értelmezni a játékot.

A funkció, mint felsőbb rendező elv

A szintetizáló szemléletmódban a funkciók alkotta szabályrendszer képezi azt a felsőbb rendező elvet, amely meghatározza a játék képét akár támadásban, akár védekezésben.

A funkciók szabályrendszere alkotja azt a szintézist, amely rávilágít, hogy a támadás és a védekezés egy egységes egésznek, magának a játéknak két megnyilvánulási formája. Egyik sem létezik, nem értelmezhető a másik nélkül. Az EGYSÉGben - tehát a játékban - minden benne van, ettől egység, ettől egységes a játékkép.

Az analizáló szemléletmód másként működik.

Az egységet megbontva kiragad belőle elemeket, amelyeket - hogy el tudjon különíteni az egységtől - külön névvel illet: támadás, védekezés. Ezeket a külön elemeket még tovább tudja bontani, beszélve a „támadás felépítéséről” illetve a „védekezés felépítéséről” és aztán - hogy ezt az ellentétet feloldja valahogy - beszél még „átmenetekről” is.

Ezeket az átmeneteket régebben szintén megnevezte: támadásból védekezésbe, védekezésből támadásba.

Tehát az analizáló gondolkodásmód négy építőkövét ismeri a játéknak:

• Támadás
• Védekezés
• Átmenet támadásból védekezésbe
• Átmenet védekezésből támadásba

Erre a négy alapkőre van kidolgozva a gyakorlatanyag, ezen alapkövek mentén építhető fel az analizáló gondolkodásmóddal tanított futballjáték.

Csakhogy egy magasabb szintű rendező elv hiányában, ezek az elemek nagyon ritkán állnak össze egységes egésszé.

Van olyan csapat, amelyik nagyon jól támad, van olyan, amelyik nagyon jól védekezik és vannak olyanok, amelyek valamelyik átmenetben jeleskednek. Példának erre ott a klasszikus kontrajáték, ami az „átmenet védekezésből támadásba” alapkőre építi az egész filozófiáját.

A totális futball a szintézis segítségével folyamatossá teszi az egész játékot

Ezt a folyamatosságot, az egységes egészet lehet tudatosan leszervezni a funkciók segítségével.

A labdarúgásban három funkciót különböztetünk meg:

• Nyomást adó játékos
• Fedező/biztosító játékos
• Egyensúlyt adó játékos

A két legfontosabb dolog, hogy

• a funkciók nem posztfüggők, vagyis bármelyik játékos a pálya bármely területén betöltheti bármelyik funkciót,

valamint

• a funkciók nem függnek a pálya részeitől sem, vagyis ugyanúgy lehet egyensúlyt adó játékos valaki egy adott játékhelyzetben az ellenfél tizenhatosa előtt is, mint a saját védő harmadában, illletve ugyan úgy lehet valaki nyomást adó játékos a saját tizenhatosa előterében, mint a saját támadó harmadában.

Maradva az előző bejegyzésem példájánál, a pályán továbbra is egy labdabirtokláson alapuló, döntően földön tartott és rövid passzos labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot szeretnék látni a csapatomtól.

1. A képen látható első esetben a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.

(1. Ábra)

2. A képen látható második esetben is a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.

(2. Ábra)

3. A következő szituációban a 4-es játékos kibújt a szorításból és a 8-as játékosból lett a nyomást adó, a 11-esből az egyensúlyt adó, míg a 9-es maradt fedező játékos.

(3. Ábra)

4. A következő képen a 2-es játékos a nyomást adó, hiszen akinél a labda van, az nyomást ad az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik részén. A 7-es játékos a fedező, míg a 3-as az egyensúlyt adó játékos.

(4. Ábra)

5. A következő játékszituációban a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as az egyensúlyt adó játékos.

(5. Ábra)

6. Ebben a játékhelyzetben a 3-as a nyomást adó, a 2-es és a 7-es a fedező, míg a kapus az egyensúlyt adó játékos. Látható, hogy egy-egy funkciót akár több játékos is betölthet, függetlenül a posztjától, a pálya bármely területén.

(6. Ábra)

7. A játékhelyzet lehet a pálya bármely területén. Itt például a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as pedig az egyensúlyt adó játékos.

(7. Ábra)

A funkciók szerepe és szabályrendszere

A nyomást adó játékos

Labdával a nyomást adó játékos a pálya bármelyik területén feszültségben tartja az ellenfél védelmét, hiszen az ellenfél célja, hogy ne kapjanak gólt, tehát a labda ne tudjon a célterületbe, a kapuba kerülni.

A labda folyamatos mozgatása akár labdavezetéssel, akár átadásokkal folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfél védelmét, folyamatos feszültségben, figyelemben, koncentráltságban tartja azt. Ez nagyon fárasztó a labda nélküli csapatnak, ezért lehet annyira eredményes a labdabirtokló csapat.

A labda nélküli nyomást adó játékos megtámadja az ellenfél labdás játékosát, és ha a feltételek adottak, akkor labdaszerző manővereket hajt végre. Amennyiben nem adottak a labdaszerzés feltételei, akkor a nyomásával tereli a labdás játékost és próbálja kikényszeríteni a labdaszerzésre alkalmas játékhelyzeteket.

Fedező játékos

Ahhoz, hogy a labdát folyamatosan mozgásban lehessen tartani, szükség van fedező játékosokra. 

A fedező játékosok a labdás társhoz képest úgy helyezkednek átlóban, hogy könnyen megjátszhatók legyenek. A fedező játékosnak mindig a labda vonala előtt, vagy maximum a labdával egyvonalban kell lennie. Ez utóbbiban nem érvényesül az átló és így könnyen kivédekezhető.

Fedező játékos lehet több játékos is egyszerre.

Úgy helyezkedik a labda nélküli nyomást adó játékoshoz képest, hogy átlókban az átadási irányokat fedezze, az ott érkező labdákat kell lehalásznia, megszereznie. Adott esetben, ha a nyomást adó játékos úgy állítja meg a labdást, hogy neki lehetősége van egy körbezárást végrehajtania, akkor oda kell segítenie a nyomást adó játékosnak. A fedező játékosnak úgy kell átlósan helyezkednie, hogy ha a nyomást adó játékoson túljut az ellenfél labdás játékosa, akkor neki kell tudnia átvenni a labda nélküli nyomást adó játékos szerepét, funkcióját, amennyiben a játékhelyzet úgy kívánja. Fedező játékos lehet több ember is, lehetnek átlósan a labda vonala mögött és a labda vonala előtt egyaránt, ahogy a játékhelyzet megkívánja.

Egyensúlyt adó játékos

Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan.

Célja, hogy amennyiben nem folytatható a játék előrefelé és szélességben sem tartható a támadás vonala, akkor területváltással hátrafelé játszva a labdát megjátszható legyen. Innen folytatja tovább az ellenfél védelmének nyomását, mozgatását, fárasztását.

Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan. Feladata felügyelni, irányítani a fedező és a nyomást adó játékosokat. Folyamatos készültségben kell lennie, hogy bármelyik pillanatban átvegye akár a fedező, akár a nyomást adó játékos szerepét labdával, vagy a nélkül egyaránt.

A funkciók tartják a törvényszerűségüket

Akkor is tartják, ha az én csapatomnál, akkor is, ha az ellenfélnél van a labda.

A funkciók tekintetében és a funkciók szerepének és szabályrendszerének tekintetében nincs különbség, ettől lesz a játék folyamatos. Nyilván az egyik szituációban támadást segítő taktikai és technikai elemek vannak túlsúlyban, míg a másik esetben a védekezést segítő taktikai és technikai elemek kerülnek előtérbe.

Talán már ebből a kis vázlatból is kitűnt, hogy a funkciók szerepe és egyszerű szabályrendszere egy olyan önszervező játékszervezést alakít ki a gyerekekben, amely az ellenfél által igen nehezen lekövethető.

A szabályszerűsége miatt szervezett - még ha kintről kaotikusnak is látszik - pedig csak egyszerű ötletjáték. Szabályrendszere tiszta, nagyon könnyen variálhatóvá válik. Törvényszerűségei miatt az összes variáció végtelennek tűnhet, még is egy, azaz egy irányelvet követ. Ennél fogva könnyen tanítható, könnyen megérthető, viszont az ellenfél számára igen nehezen kiismerhető a hatalmas szabadságfoka miatt.

A funkciók szabályrendszerének elengedhetetlensége

Az előző cikkemben leírt edzésmódszertan mindegyikének gyakorlásnál figyelembe kell venned a funkciókat.

A funkciók törvényszerűségeinek át kell hatnia a gyakorlás minden pillanatát.

Ezáltal indul be a szintetizáló, önszervező folyamat mind a támadásban, mind a védekezésben… még végül megtörténik a varázslat:

A gyerekek futballjátéka a szemed előtt válik folyamatos, EGYSÉGES egésszé!

Üdvözlettel:

Kun István

a Csendes Edző

Edzésmódszertan - A futballjáték felépítése szintetizáló szemléletmóddal

Előszó: Hazánkban edzésmódszertanról egyetlen edzőképzésen sem beszélnek. Sehol, még a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán sem. Nem tisztem találgatni, mi ennek az oka, és ezzel nem véleményezek vagy célozgatok, nem ítéletet mondok. Mostani bejegyzésemből azonban akinek füle van a hallásra, akinek szeme van a látásra, az mindent elérthet abból, amit ennek következményeiről gondolok.

Labdarúgó utánpótlás edzőként a legnagyobb alaposság és körültekintés mellett is gyakran megesik, hogy nem érjük el a kívánt eredményt. Addig analizálgatunk, vizsgálgatunk, míg a lényeges és lényegtelen részletek egy reménytelenül kibogozhatatlan, kusza gombolyaggá válnak bennünk.

Az egy kérdéskörön belül felhalmozódó célok és eszközök félreértelmezésével, felcserélésével, összemosásával, válaszok helyett csak további kérdéseket kapunk, konkrét eredmények helyett frusztráló sikertelenség a jutalmunk.

A megoldást keresve kétféle ember/rendszer létezik.

Az analizáló, aki/ami a részek felől közelíti meg az egészet, és a szintézist valló, aki/ami az egészből halad a részek felé.

Az analizáló azt vizsgálja, „mi miből áll”, a szintetizáló azt, „mi mire való, mit mire lehet használni”. 

A kétfajta metódus homlokegyenest különbözik, egyben azonban nagyon is hasonlóak: egyikük gondolkodásmódja sem vegytiszta. Sem az analizálóé, sem a szintetizálóé.

Analizáló vagy szintetizáló szemléletmódjuk, kiindulópontjuk van, ami döntő befolyással van a gondolkodásmódjukra – arra, hogyan vélekednek bizonyos dolgokról.

Az analizáló szemléletmód edzésmódszertana

Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.

Tudjuk, hogy szükség van fizikumra, technikára és taktikára, sőt – ma már maguk az analizálók is elismerik – szükség van bizonyos mentális képességekre is. Ezek mibenlétét, elemeit tökéletesen értjük, felsoroljuk, és még meg is tudjuk tanítani.

Az analizáló edzésmódszer a rakéta elvet követi.

Az egyszerűtől haladva a bonyolultabb felé a játékot szétszedi elemekre, és az elemek megtanításánál különböző szinteket határoz meg*:

• Vizuális kép kialakítása; megismertetni a gyerekkel az adott mozgásformát
• Durva koordinációs szakasz; első próbálkozások, mikor még a gyakorolandó dolog sok hibával van tarkítva, számos fölösleges mozdulatot tartalmaz
• Készség szint; itt a gyerek az adott mozgásformát már jól, energiatakarékosan, különösebb figyelem nélkül végre tudja hajtani
• Képesség szint; a játékos a feladatot bármilyen körülmények között – akár mérkőzésen is – eredményesen képes végrehajtani

Ezekhez a szintekhez mérten, a korosztálynak megfelelő nehézségi fokok figyelembe vételével épül fel a mozgástanulás a könnyebbtől a nehezebbig.

A játék felépítése indulhat az egyéni játéktól az 1:1-2:1-2:2-3:2 stb. elleni játékon át, egészen a 11:11 elleni játékig, ezen belül is az 1:1 elleni játék felépítése indulhat zavarók nélkül, majd passzív zavarókkal (pl.: bója), ezt követhetik a félaktív, majd az aktív zavarók.

Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.

Ami engem elszomorít, hogy az ennél lényegesen eredményesebb szintetizáló megközelítéssel kevésszer találkozom idehaza.

*Léteznek más felosztások is, melyek formailag eltérnek, de lényegileg megegyeznek a fenti felsorolással.

A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertana
Ez az edzésmódszer az egészből, a valóságból, azaz a játékból indul ki.

A dinamikus rendszerelmélet alaptétele szerint egy stabil fázisból egy magasabb szintű stabil fázisba egy instabil fázison keresztül vezet az út.

Ha már álló helyben jól tudok passzolni, akkor a passzolás technikai elem tudásom attól nem lesz jobb, ha még többet passzolok álló helyben. A fejlődéshez elengedhetetlen, hogy valamit változtassak a tér és az idő rendszerét felhasználva. Akkor is hiába a kiváló passz egy feladatban, ha nincs egy rendező elv, ami alapján majd a játékban is ki tudom választani a helyes passz végrehajtásának lehetőségét.

Az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.

A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.

A gyerekekben ennek a készségnek az elsajátításáért a szintetizáló gondolkodású futballedző a két stabil fázis közötti instabil fázisra koncentrál, az instabil fázisok létrehozását tartja elsődleges feladatának. Amint észreveszi, hogy játékosa stabil fázisba került a gyakorlás folyamán, azonnal változtat valamit a gyakorlaton, így a gyerek újra instabil fázisba kerül, újra alkalmazkodnia kell.

Szintetizáló „kérdés – felelet” modell
A szintézis az egészből halad a részek felé, ami esetünkben maga a futballjáték.

Kérdés: Milyen stílusú futballt szeretnék látni a pályán egy mérkőzés alatt a csapatomtól?

Válasz: (például) Labdabirtokláson alapuló, döntően rövidpasszos, földön tartott labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot.

Kérdés: Hogyan tudom ezt a játékot felépíteni és megvalósítani a csapatomnál, mire van leginkább szükségem ahhoz, hogy magas labdabirtoklási arányunk legyen?

Válasz: Labdára.

Kérdés: Hogy kerülhet a labda a játékosom birtokába?

Válasz: A labda vagy játékon kívül kerül a játékosom birtokába – tehát a csapatom hozza azt játékba pl. bedobással, kirúgással – vagy az ellenféltől való megszerezéssel.

Kérdés: Mikor már nálunk a labda, mi a feltétele annak, hogy jól, eredményesen, minőségi labdabirtoklást tudjanak a játékosok végrehajtani?

Válasz: Létszámfölény a pálya bármely területén.

Kérdés: Hogyan tudom ezt elérni?

Válasz: Rövid passzokkal, alakzatok bontásával és építésével.

„Ojvé, ha minden ilyen flottul menne!” – idézhetném most Woody Allent. Mert hiszen a fenti dialógban minden szép és jó, de hogyan érhetem el valóban mindezt én a csapatomnál? Hogyan fognak a gyerekeim minőségben labdát birtokolni, hogyan alakítanak ki folyamatos létszámfölényt rövid passzokkal és alakzatbontás építéssel?

Erre valók az edzésmódszerek, melyekkel ezt el lehet érni.

A játék edzésmódszere

„A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.”

Melyik edzésmódszerrel tudod a legkönnyebben előidézni a legtöbb instabil fázist?

Magával a játékkal! A legjobb edzésmódszer maga a JÁTÉK.

Ez lehet bármilyen - a korosztályoknak megfelelő létszámmal játszott - labdabirtokló játék, létszám egyenlő, vagy épp létszám fölényes játék, edzésjáték, kisjáték, mérkőzésjáték. A fő cél mindig a magas labdaérintés szám és a labdával való bánás magabiztossága, melyekhez a labda átadások – átvételek, labdavezetések, cselek, fordulatok a szükséges technikai elemek. Ezeket az edzés elején, bemutató jelleggel lehet végeztetni a gyerekekkel – aztán jöhet a játék! Tapasztalatom, hogy edzőként csak a fantázia szab határt, milyen szabályrendszerű játékokat találsz ki, hogy csapatodban érvényre jusson a minőségi labdabirtoklás, de az igazi sikert e helyütt a területváltásos edzésmódszer garantálja.

Területváltásos edzésmódszer

Lényege, hogy gyakorlásával a gyerekek minőségi labdabirtoklást tudnak megvalósítani a pálya bármelyik területén. 

Ennek az edzésmódszernek a fontosságát mi sem jelzi jobban, mint, hogy a foci egy olyan területnyeréses játék, melynek a végén meghatározott célterületbe (kapu) kell a labdát bejuttatni.

Azaz gólt kell rúgni!

Területváltás történhet a pálya hossz vagy szélességi tengelyében, illetve átlósan is.

A területváltásos módszert háromféleképpen lehet megvalósítani:

• az az alakzat (pl. egy háromszög), akinél éppen a labda van, átmennek együtt egy másik területre és ott folytatják tovább a játékot.
• az alakzatból az egyik játékos átvezeti a labdát egy másik területbe és ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal 
• az alakzatból az egyik játékos átpasszolja a labdát egy másik területben lévő játékosnak (céljátékos), aki ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal

Ezeket a területváltásokat célzott mozgásokkal lehet hatékonyan segíteni, amihez alakzatbontó és építő formagyakorlatokra van szükséged.

Alakzatbontó és építő formagyakorlatok edzésmódszere
Ezzel az edzésmódszerrel begyakorolják a gyerekek, hogyan foglaljanak el eredményesen egy területet és azt hogyan tartsák ellenőrzésük alatt.

A játékban rejlő alakzatbontó és építő formagyakorlatok segítségével megtaníthatod a gyerekeknek a különböző alakzatok lebontását, felépítését, forgatását.

Egy háromszöget lebonthatsz két ember együttműködésére, illetve ezt is tovább bonthatod egy játékos egyéni labdás akciójára. Ezt aztán újra – esetleg egy másik területben – egy másik játékossal visszaépítheted a labdás két ember együttműködésére, majd azt tovább építheted háromszög játékra.

Mostanra megismerkedhettél a játék, a területváltásos módszer, és az alakzatbontó és építő formagyakorlatok módszerének alapjaival.

Ennek a három edzésmódszertannak a szintézisét a szabad döntések módszere adja meg.

A szabad döntések módszere
A szabad döntések módszerének ereje abban rejlik, hogy minden edzésjátékot, amelyet már ismernek a gyerekek, végrehajthatnak szabad döntéssekkel is. 

Ez a szintézis konkrétan megadja azt, hogy „mi mire való, mit mire lehet használni”.

Már nem keveri össze a célokat és az eszközöket.

Világosan, egyszerűen tanítja meg a gyerekeket a modern futballra.

A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertanánál említettem, hogy az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.

Ez a rendező elv maga a stílus, mely a labda birtoklásán alapszik.

De hogyan érvényesítsd a stílust a játékosaidon keresztül?

Válasz: a funkciók betartásával.

A szintetizáló játékfelfogás ugyanis funkciókban gondolkodik.

A funkciók fogalma és szerepe a gyakorlatban
A játékszervezés felfogása alapján labdavesztés után – amennyiben lehetőség van rá – kezdeményezni kell a labda azonnali visszaszerzését, hisz stílusunk labdabirtokláson alapul. Ez csak akkor lehetséges jó minőségben, ha már a támadásnál (az egész játékszervezés vezérfonalaként) minden játékos ismeri a funkciók fogalmát és a funkciók szerepét a gyakorlatban is. 

A három funkció: 

• Nyomást adó játékos
• Fedező játékos
• Egyensúlyt adó játékos

Nagyon fontos a játék szervezése szempontjából, hogy ez a három funkció nem posztfüggő!

A szintetizáló játékfelfogás ignorálja a posztokat.

Azt kell tudni megértetni és leoktatni, hogy melyik játékos melyik funkciót tölti be az adott pillanatban az adott játékhelyzetben. Azt kell a gyerekeknek megtanítanod, hogy melyik játékhelyzet, melyik pillanatában, milyen pozíciót kell felvenniük a funkciók szerint, a posztjuktól függetlenül!

Egy adott pillanatban a balhátvéd még egyensúlyt adó játékos, azonban a következő pillanatban már ő a nyomást adó játékos a védekezésben. Amikor labdát szerez, akkor abban a pillanatban ő lesz a nyomást adó a támadásban, hiszen mindig a labdás játékos gyakorol nyomást az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik területén, bármilyen poszton. A labda továbbjátszása után szintén tudnia kell, hogy ő abban a játékhelyzetben fedező vagy egyensúlyt adó játékos lesz?

Ez a játékszervezés teljesen megváltoztatja a labdarúgó gyerekek gondolkodásmódját mind a támadásról, mind a védekezésről.

A szabad döntések szintézisét tudva a gyerekek ezen a szinten már nem csak a szabad döntések örömével játsszák a futballt, hanem ők maguk is kitalálnak újabb variációkat azon a stíluson belül, amit a másik három edzésmódszer és a funkciók már megtanítottak nekik.

Más szóval, ha a funkciókat ismeri a gyerek, akkor a szabad döntések módszerével önszervező módon játszik a stíluson belül.

Ezt hívták az aranycsapat idejében ötletjátéknak.

Az edzésmódszertan dolga, hogy az ötletjátékot megtanítsa és rendszert vigyen bele, még akkor is, ha az a külső szemlélő szerint – aki nem ismeri a funkciókat – káosznak tűnik.

+ Ajándék gyakorlatleírás edzés előtti bemelegítésre
A fenti rendszert szem előtt tartva jöhetnek a napi szintű gyakorlások az edzéseken. A most megismert elméleti tudáshoz ezért fogadd tőlem szeretettel és használd bátran ezt az egyszerű, de minden tekintetben hatékony gyakorlati feladatleírást.

2-1 elleni kipasszolós cica-fogó játék

Felállás: A gyerekek hármasával állnak, adott területen szabadon mozoghatnak, minden hármasnál egy labda van.

Szabályok: 2:1 ellen, egy vagy másfél percig megy a játék úgy, hogy az egyedül lévő játékosnak nem a labdát kell megszereznie, hanem a labdás társat kell megérintenie. A gyerekeknek labdával és labda nélkül egyaránt gyorsan és folyamatosan kell mozogni ahhoz, hogy passzolni tudjanak, és így ne tudja megfogni őket a védő. A védő nem a labdát támadja, ezért nem lesz feleslegesen elrúgott labda miatti ácsorgás, viszont neki is gyorsan és folyamatosan kell mozognia ahhoz, hogy meg tudja érinteni a labdás játékost.

Ambruska Péter rajza

Tipp: A játék játszható úgy is, hogy az egyedül lévő játékosnak a labda nélküli játékost kell megérintenie.
Fontos: Figyelj, hogy mindenki legyen védő és támadó is!

Eredményes, nyert meccsekben gazdag

SIKERES
2014-es
ESZTENDŐT
KÍVÁNOK

neked, klubodnak és a csapatodnak is!

Üdvözlettel:

Kun István

a Csendes Edző

Utószó: Az edzésmódszerek, melyekről a bejegyzésemben írok, folyamatos tesztelés alatt állnak. Mind a gyerekek, mind a szakemberek részéről pozitívak a visszajelzések. A módszerek elméleti és gyakorlati ismeretanyagának publikálásán jelenleg már töröm a fejem, mert az anyag terjedelme mostanra is hatalmasra duzzadt, és dinamikusan bővül mind a mai napig.

Menekülést színlelő lovas = visszavont középcsatár

A magyar labdarúgókat véleményező cikkekkel mára Dunát lehet rekeszteni. Folyvást nyilatkozó edzők és szakértők, akik javarészt mind arra a következtetésre jutnak, hogy a magyar játékos - legyen az utánpótlás korú, vagy felnőtt – egyszerűen nem fut eleget. Ráadásul lassú, és nem nyeri meg a párharcokat sem, mert nem elég kitartó és nem kellően agresszív.

Előző cikkeimben már megírtam a saját véleményem erről. Igaz, azt nem említettem, hogy abban a viszonyrendszerben, amelyben ezek az edzők és szakértők gondolkodnak, valóban igazuk van. Ott az erőnlét és a gyorsaság hiánya a kulcs. Én most sem ezt az igazukat, hanem a viszonyrendszerük helytállóságát kérdőjelezem meg.

Ha edzői pályafutásom során valamit megtanultam, akkor azt, hogy egy problémára a megoldást mindig a gyökerénél kell keresni. Ott, és csakis ott találhatom az igazi megoldást. Amennyiben tüneti kezelés helyett te is a problémát szeretnéd orvosolni, tarts velem ebben a bejegyzésben.

A probléma, hogy rossz a magyar foci

Ez a tény, ez a megoldandó feladat.

Hogy eljussunk a gyökerekig, fel kell tennünk magunknak az első kérdést: volt valamikor jó a magyar futball?

Hát persze, volt.

Jöhet a következő kérdés: akkoriban mitől, miért volt jó?

Most villanthatnak a kutatók, edzők, szakemberek a grunddal, vagy a szűk utcákkal, amelyek kikényszerítették a földön tartott lapos passzokkal járatott labda alakzatbontó és alakzatépítő játékstílusát. Ez így igaz, azonban ez még nem a jó magyar foci gyökere. Ez már csak egy következmény, mely a gyökérből fakadt. Ők elakadnak itt, de nekünk – ha még mindig velem tartasz - mélyebbre kell ásnunk.

„Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” Kassai Lajos

A magyarok archetípusa

A mi ősképünk, ősmintánk, a lovas nemzet, a nomád életmód.

Őseink nem igazán jártak gyalog sehová, nem egy gyerek hamarabb tanult meg lovagolni, mint járni. A magyarok régen soha nem voltak huzamosabb ideig gyalogosok, ebből adódik, hogy nem kellett nekik (se gyorsan, se lassan) futniuk ahhoz, hogy fenntarthassák magukat. Testfelépítésük is a lovas élethez alakult, ellenben az összes többi nem lovas nemzettel, akik gyalogszerrel közlekedtek, és akiknek az életben maradáshoz elengedhetetlen volt a futás.

A kengyel elterjedésével lehetővé vált a ló irányítása kéz használata nélkül.

A korábbi cikkemben említett „hármasság hatalma” itt is felismerhető: ember – fegyver – ló. Olyan kettősség, amely a hármasságon keresztül válik egységgé.

Az íj kevésbé lett volna hatékony, ha ezt nem lóhátról, a ló gyors mozgásával kombinálva alkalmazzuk. A ló sebessége sem ért volna olyan sokat, ha nem párosul az íjhasználattal. Végül a magyar ember sem jutott volna ilyen messzire, ha nincs lova és íja. Jó példa erre a 907-es pozsonyi csata.

A magyar (lovas) harcmodor alakzatbontó és alakzatépítő volt

Más nézőpontból látja a világot az, aki ideje nagy részét lóháton tölti, mint az, aki két lábbal a földön áll. Nem hiába, hogy a magyar embert csavaros eszűnek tartja a többi nemzet, rafináltnak, aki a jég hátán is megél.

A magyar futball hőskorszakában, játékosainkat mindezen túl magas technikai tudás is védjegyezte. Direktben a labdával mentek a cseles és megtévesztő mozdulatok, labda nélkül pedig ravasz elterelő mozgásokat végeztek, amivel helyet, területet teremtettek a labdás játékosnak.

Archetípusunk akkoriban még nyilvánvalóan jelen volt a futballpályán is:

• menekülést színlelő magyar lovas harcos = visszavont középcsatár
• a magát beásó ellenség folyamatos nyilazása a bal és a jobb szárny forgásával a fősereg előtt = szélről alakzatbontó és építő forgás

Mivel archetípusa alapján a magyar nem „futógép”, meglehet, hogy az ősképünk, ősmintánk szerinti relatív futó lassúságunkat az észjárás gyorsaságával kompenzáltuk. Ha ez így van, az ember – fegyver - ló viszonyrendszert, a taktika – technika - fizikum viszonyrendszerében jelenítettük meg. Hiszen a labda mindenkinél gyorsabb és még az a jó tulajdonsága is megvan, hogy sosem fárad el. Következésképpen a labdának kellene futnia a legtöbbet.

Ebben a mélységben már érdemes keresgélni, miért rossz ma a magyar futball.

Egység az egységen belül

A Barca azt mondja: “passz és mozgás”.

Ez nagyban különbözik a mi “rúgd és fuss” filozófiánktól. A modern futball elképzelhetetlen magas szintű fizikai felkészültség nélkül, ezzel vitatkozni nem lehet. Azonban az, hogyan érjük el a kívánt fizikai állapotot, ma már merőben a gondolkodás-módunktól függ.

Ezzel az újság címlappal már 1942-ben járunk.

A felállási forma kísértetiesen emlékeztet engem a négy védő - egy védekező - két támadó középpályás - három csatár felállásra. De vajon a Kállói – Szalay - Olajkár, Marosvári – Szabadkai – Dudás, és a Kapta – Gere – Váradi - Pintér egységek az egységeken belül, valóban hasonló típusú játékosok lettek volna?

Ugorjunk fejest egy mai gyerekfoci edzésbe - edző szemmel

Szeretném, ha a 6 éves gyerekjátékosom gyors, agresszív (a játéknak megfelelően értendő!), technikás legyen. Ergo megtanítom cselezni és labdát vezetni, hiszen 6 éves korban a gyorsaság még éppen szenzitív időszakban van fejleszthetőség szempontjából.

De mit tanítsak neki? Egyhelyben cselezést álló vagy mozgó zavarók nélkül?

Vagy inkább arra késztessem, hogy álló vagy mozgó zavarók ellen, adott időre, minél több cselt csináljon meg?

Nézzünk most 1:1 elleni játékot, két kapura.

A labdás hozza a labdát és van 10 másodperce, hogy befejezze a támadást - ha gól, ha nem. Amennyiben a védő megszerzi a labdát, akkor az edző lefújja, vége a támadásnak és csere; jöhet egy másik páros…

…vagy edzőként másik utat választok: hagyom a játékot szabadon alakulni.

A kiinduló helyzet ugyan az, „csak” a játékidőt másfél percben határozom meg és most nincs vége a támadásnak az eredményes vagy az eredménytelen akció után. A másfél percben labdaszerzés esetén is tovább hozhatja a labdát a másik játékos.

Szerinted melyik típusú feladat segíti jobban a gyereket abban, hogy gyors legyen?

Egy mai utánpótlás futballedzés mennyiben hasonul a már megismert magyar archetípushoz?
Mindezek után valóban az lenne a betegeskedő magyar futball rákfenéje, amit a médiában nyilatkozó edzők és szakértők állítanak, hogy a magyar játékos nem fut eleget?

Más országok gondolkodnak - helyettünk is

Az ő szakembereiknek hála, pár év múlva majd mi is megkaphatjuk és lemásolhatjuk azt, amit amúgy már tudtunk, cirka több ezer éve…

Azonban még mielőtt teljesen elsiratnám magunkat örömmel közölhetem, hogy vannak közöttünk lelkes edzők, akik ösztönösen rátaláltak az ősök üzenetére. Ezt nem restellték gyakorlati anyagokká transzmutálni és most is eredményesen alkalmazzák a csapataiknál. Remélem, egyre többen teszik ezeket a gyakorlatokat nyilvánossá azért, hogy beépülhessenek a magyar labdarúgó edzőképzés anyagába és ez által eljuthasson az információ minden futballt szerető emberhez. Hogy miért olyan fontos ez?

“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” Henry Ford

Minden a tudatban van

Ami nincs a tudatodban, az számodra nem létezik.

Ha egy edzőnek senki nem mondja el ezeket az információkat, nem fogja tudni. Azonban mihelyst tudomást szerez róla, máris létezik, mert a tudomásszerzéssel azonnal a tudatba kerül. A kollektív tudatból kerül az információ a személyes tudatalattiba, onnan a tudatba. Elég annyi is, hogy valaki emlékeztet rá.

Gyakorló edzőkén állíthatom: a magyar gyerekek rendkívül hamar emlékeznek, azonnal reagálnak, és nagyon élvezik azokat a gyakorlatokat, amelyek hívó jelként működnek az archetípusuknak megfelelően.

Nekünk edzőknek, ez lenne a valódi feladatunk: emlékeztetni őket a bennük szunnyadó ősök tudására.

Kun István

a Csendes Edző

Mester rendszer - Az 5 elem

Az életünk alakítását az befolyásolja a leginkább, hogyan, milyen szempontok alapján értékeljük ki a beérkező információkat.

Képzeld el! Tiszta lövő helyzetben vagy a kapu előtt és kapura lősz. A labda elkerüli a kaput, tehát kimarad a gólhelyzet. Ezt te úgy értékeled, micsoda pocsék lövés volt. Az ellenfél játékosai persze másképpen vélekednek, szerintük ez egy nagyszerű lövés volt. A bírót nem különösebben érdekli a lövésed milyensége, csak az, hogy gól, vagy kirúgás, esetleg szöglet lesz e belőle. Mi szokott történni egy gyenge lövés után? Az emberek elkezdenek általánosítani - legtöbbször öngyengítő módon.

A „Micsoda pocsék lövés!” azután így változik át: „Ma akkor sem tudnék jobbat lőni, ha az életem függne tőle”, tovább alakul: „Soha nem tudtam jól lőni”, „Nem vagyok valami jó focista”, „Úgy tűnik, soha nem tudok semmit rendesen megtanulni”, „Rettenetes ember vagyok”. Ez így nevetségesnek tűnik, kifejtve a szörnyű részleteket, de vajon nem ez történik velünk az életünk számos területén? Ha elmulasztjuk kontrollálni az értékelési folyamatunkat, akkor a rendszer szó szerint bevadul, és belesöpör minket az önbüntetés sémájának negatív spiráljába. Ekkor természetesen a játékos az edzőkre, a körülményekre, az edző a játékosokra és a szülőkre, a szülők a gyerekeikre és az edzőre hárítja a felelősséget.

Ha valaki az életben bármely területen - így a futballban is - jobban csinál valamit, mint mi, az egyszerűen azért van, mert jobb kiértékelési módszere van arra, hogy mit jelentenek a dolgok és mit kellene azokkal kezdenie!

A cél az, hogy képesek legyünk mindent úgy kiértékelni, hogy folyamatosan olyan választások felé vezessen a módszerünk, amelyek meghozzák a vágyott eredmény. Azaz edzőként ügyes focistákat, jó Embereket szeretnék nevelni, szülőként kiváló gyereket szeretnék felnevelni, gyerekként jó focista és nagyszerű ember szeretnék lenni. A bökkenő csak az, hogy csak ritkán ellenőrzünk olyasmit, ami komplex folyamatnak látszik.

A most bemutatásra kerülő öt elem, a kiértékelés legfontosabb öt eleme, melyeket ha tudatosan hozzáadod az életedhez, látványos minőségbeli változást érhetsz el, sőt, a környezetedre is mély benyomással, jó hatással lehetsz!

1, Az első elem, amely egész kiértékelési folyamatodat érinti, az a szellemi és érzelmi ÁLLAPOT, amelyben vagy, miközben a kiértékelést végzed. Nézzünk egy példát: ha mondjuk a gyerek egy félelemmel teli állapotban van az éjszaka közepén egyedül otthon és várja a szüleit haza, a lakásba szűrődő neszek, csikorgó léptek zaja, amit egy ajtónyikorgás kísér, egészen mást érez és gondol, mint ha az izgalom és a pozitív elvárás állapotában lenne. Az, hogy a gyerek elbújik a takaró alá reszketve, vagy kipattan az ágyból, és boldogan rohan az ajtó felé, attól függ, milyen állapotban van, milyen jelentéstartalmat párosít ezekhez a zajokhoz.

2, A második blokkot a FELTETT KÉRDÉSEINK képezik. Az önmagadnak feltett kérdések teremtik meg a kiértékelésünk nyitó formáját. Ha a gólhelyzetben azt a kérdést teszem fel magamnak milyen jó lenne ha berúgnám? Hova rúgjam, hogy biztosan gól legyen? Akkor motivált leszek a jó befejezésre. Ha viszont azt kérdezem magamtól, „Mi lesz, ha kihagyom?”, vagy Vajon leszid-e az edzőm, ha kimarad ez a helyzet?”, akkor valószínűleg elveszítem az erőmet, az önbizalmamat és ez a cselekedeteimen is meglátszik, kimarad a helyzet. Hogy milyen fajta étel kerüljön az asztalra, az is a magadnak feltett kérdésektől függ. „Mit ehetnék, amitől gyorsan jóllaknék?”, akkor valószínűleg valamilyen nehezen emészthető, zsíros, gyors-ételt fogsz választani. Ha viszont azt kérdezed magadtól: „Mit ehetnék, ami tápláló és egészséges?”, akkor sokkal valószínűbb, hogy olyan ételcsoportot fogsz választani, mint gyümölcsök, gyümölcslék, zöldségek, saláták, főzelékek. A rendszeresen elnassolt csoki, vagy a frissen facsart gyümölcslé közti különbség fogja meghatározni fizikai tested minőségét és ezt a kiértékelés módja eredményezi. Szokásos kérdéseid nagy szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Gondold csak végig, milyen kérdéseket szoktál magadnak feltenni a focival kapcsolatban!?

3, A harmadik elem az ÉRTÉKEID hierarchiája. Életünk folyamán valamennyien megtanulunk bizonyos érzéseket többre értékelni, mint másokat. Valamennyien jó érzést szeretnénk, tehát örömet és el akarjuk kerülni a rossz érzést, tehát a fájdalmat. Élettapasztalataink azonban mindegyikünknél más kódrendszert alakított ki, hogy mi számít fájdalomnak és mi számít örömnek. Az egyik gyerekre ösztönzően hat, ha edzésen, mérkőzésen az edző/szülő erőteljesen rászól, másokat ugyan ez a hangnem és szöveg tartalom teljesen megbénít. Ezért ezt edzőkét és szülőként tudnunk kell minden gyerekről, hogy hogyan reagál és lehetőleg tanítsunk meg minden gyereket a saját értékrendjének megfelelő kiértékelésre, amit adott szituációban alkalmaz.

4, A rendszer negyedik alkotó elemét, a HIEDELMEID jelentik. Globális hiedelmeink adják meg a biztonság érzését azzal kapcsolatban, hogyan érezzünk, mit várjunk el önmagunktól, az élettől és az emberektől; szabályaink pedig azok a hiedelmek, amelyek arról szólnak, mi kell történjen velünk ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat, ami megfelel az értékeinknek. Azaz, ez az edző bácsi folyton kiabál a edzésen, biztosan nem szeret, mert akkor szoktak a felnőttek kiabálni, ha nem szeretnek. Lehet, hogy ennek a feltételezésnek ténylegesen semmiféle alapja nincs, ám a szabály dominálni fog a kiértékelésnél, vagyis abban, hogy az illető hogyan érzékeli és tapasztalja meg az igazságot. Gondoljunk csak bele, a gyerek már eleve úgy megy edzésre, hogy ott őt nem szeretik, vajon ez kihat a teljesítményére is?

5, A Mester Rendszer ötödik eleme a REFERENCIA TAPASZTALATOK keveréke, amelyekhez egy óriási tároló szekrényekben férhetsz hozzá: az agyadban! Itt raktározol mindent, amit valaha is tapasztaltál az életedben - és mellesleg azt is, amit csak elképzeltél. Ezek a referenciák képezik a nyersanyagot a hiedelmeink felépítéséhez és a döntéseink irányításához. Ahhoz, hogy eldöntsd, mit jelent neked valami, például jó-e vagy rossz-e a számodra egy bizonyos szituáció, azt egy más jelenséghez kell hasonlítanod. Emlékezz vissza a ziccerben lévő játékos példájára, kinek és mi alapján jó vagy rossz az ami abban a szituációban történt. Korlátlan számú referenciával rendelkezik minden egészséges ember, amelyeket bármilyen döntéséhez felhasználhat. Hogy milyen jelentést tulajdonít bármely újabb tapasztalatnak, hogy hogyan érez iránta és egy bizonyos fokig azt is, hogy mit fog csinálni az határozza meg, hogy milyen referenciát választ ki a gazdag raktárából.

A mesterek gyakran olyan emberek, akik csupán több referenciával rendelkeznek arról, mi vezet sikerhez és mi frusztrációhoz egy adott helyzetben. Korlátlan számú referencia áll rendelkezésünkre, csak rajtunk múlik, melyeket választjuk ki, mint ahogy az is rajtunk múlik, hogy melyeket mutatjuk, tanítjuk meg a gyerekeinknek. Ők másolnak minket, ha egy gyerek ösztönösen, vagy tanultan jól működteti ezt az öt elemet, amit most átvettünk, akkor a negatív példákból is tud tanulni. Ha nem tanítjuk meg a gyerekeknek ezeket a szabályozó mechanizmusokat, akkor könnyen csak a rosszat látják majd meg később mindenben.

***

Látod már, hogy milyen különbséget okoz az például, hogy milyen környezetben nőttél fel? Olyan családban, ahol úgy érezted, állandóan kihasználnak, szemben azzal, akit feltétel nélkül szerettek? Ha például egy gyerek focista arra van az edzéseken kondicionálva, hogy vigye bele a csapat játékába az egyéniségét, a kreativitását, akkor valószínűleg más értékrendet alakít ki magában a kombinatív játékról, mint az a gyerek, aki sablonokat tanult és folyton megmondták neki, hogy mit kell csinálnia a pályán.

Minden utánpótlásedzőnek felelőssége a következetes pozitív elvárások támasztása a gyerekek iránt, amely következetes állandó javulásra sarkalja őket, a mi és az ő legnagyobb örömükre egyaránt!