2010. december 13., hétfő

Egy klasszikus szívás

Ma kedvem támadt kicsit elírogatni a kisjátékok és a technikai feladatok kapcsolatának egy olyan elegyéről, melyet a hazai edzők rendszerint fenékig megszívnak.

A labdarúgás fejlődését célzó vizsgálatoknak mára egyre többször középpontjába kerül a felkészítés és az edzés újszerű lehetőségeinek kérdése. Egy hagyományos fociedzésen – talán a tiéden is – a feladatok 60%-át a technikai feladatok gyakoroltatása teszi ki és a maradék mindössze 40%-ba zsúfolódik bele minden más összetevő. Jó pár kutatóban felmerült a kérdés: a döntő többségű technikai feladatmegoldás dacára miért nem tudják egy mérkőzésen a játékosok a technikai elemeket végül tökéletesen végrehajtani?

Vitathatatlanul szükség van a technikai elemek tiszta gyakorlására, hiszen csak így lehet megtanítani különböző speciális elemeket, ilyen például a Cruyff fordulat. A gikszer ott csúszik be – ahogy a nemrég megjelent könyvemben és számos publikációmban is többször leírtam – hogy a technika önmagában való, funkció nélküli gyakoroltatása koránt sem lesz garancia arra, hogy a gyerekek e modulokat át tudják majd ültetni a valós játékhelyzetbe! Edzésen ellenfél nélkül, a saját mozgási sebességükön könnyedén végrehajtják a technikai elemeket, azonban mérkőzés közben, ahol az ellenfél zavar és a játék sebessége esetenként gyorsabb, mint az edzésen megszokott gyakorlási sebesség már lényegesen nehezebb a kivitelezés.

A kisjátékok alkalmazása az edzésben bizonyíthatóan jobban fejleszti a technikai tudást, a taktikai érzéket és az erőnlétet, mint ha ezen összetevőket külön-külön edzenék. Akkor az edzéseken miért nem csak kisjátékot játszatunk a gyerekekkel? Miért nem teszi mindenki magáévá az egyszerű szabályt: a technikai elemeket először önmagukban kell megtanítani, csak utána lehet mérkőzésszerű helyzetekben gyakoroltatni őket!

Aki próbálta már tudja, ez a kezdő játékosoknál a legnehezebb feladat. A kisjátékok alkalmával nagy a nyomás, a kis területen a kevés játékos miatt felgyorsul a játék. De pontosan ez a lényeg is, mert így a gyerekek nem tudják magukat kivonni a játékból, nem hezitálhatnak, nem várhatnak arra, hogy a társuk majd bármit megtesz helyettük. Aki viszont még kezdő és nincs még a szükséges technikai szinten, annak lehet, hogy e játékokban kevesebb lesz a sikerélménye, valószínű nem is fogja szeretni az ilyen jellegű feladatokat.

Ha te a csapatodnak igazi megoldást keresel, további szívás helyett találd meg nekik inkább a helyes arányokat! Mert ha a fizikum, technikai/koordinációs képesség, taktikai/kognitív képességek hármas egységéből bármelyik is hiányos, nem fog működni a játék. Erőnlét nélkül nem lehet sem taktikát, sem technikát jól végrehajtani. Hiába a tökéletes fizikum és a tökéletes technika, ha nem érti a gyerek a játékot, illetve hiába tudja a játék minden csínját-bínját, ha technikailag nem tudja megvalósítani.

Edzőként arra érdemes törekedned, hogy a saját csapatod játékosaira szerkeszd meg az edzésanyagokat. Neked kell tudnod, hogy milyen arányban van szükség tisztán technika tanulásra, tisztán taktika tanulásra és tisztán erőnléti edzésekre, illetve az ezeket a faktorokat tömörítő kisjátékokra.

A tiszta tanulási fázisokat célszerű lerövidíteni, illetve már ott valami kényszerítő helyzetet betenni (az időkényszer erre tökéletes megoldás lehet). A kisjátékok szabályrendszerét, a pálya méretét és játékos létszámát is a gyerekek tudásszintjéhez igazítanod, hogy a sikerélménnyel motivációt kapjanak. Később, ahogy fejlődnek a srácok, úgy lehet a területet is csökkenteni és egyéb kényszerítővel (pl. érintésszám megkötéssel) feladatokat adni a játékosaidnak.


A KIDDY11 könyvben számos ilyen, un. „Labdarúgókirály Képző” gyakorlatot találsz. Ezekből az egyik az alábbi gyakorlat, mely a 9 - 10 éves korosztály számára készült – úgy neveztem el: KÉNYSZERÍTŐ.

Erősségei (5 pontos skálán)/ Technika:4; Taktika:4; Erőnlét:5; Egyéni játék:4; Csapat játék:4
Szükséges 4 játékos, 1 labda
Feladat 2:1 elleni játék, a kapuban kapussal. A kapuelőtérben csak a kapus tartózkodhat, sem a támadók, sem a védő nem léphet be a területbe. A kapuelőtér előtti területben helyezkedik a védő, a terület előtt pedig a két támadó a labdával. A támadók feladata, hogy a területen belül passzal kijátsszák a védőt, és még a kapuelőtérre való belépés előtt kapura lőjenek. A védő feladata megakadályozni a lövő helyzet kialakítását és a kapura lövést. Ha a védő meg tudja akadályozni a kapura lövést, pontot kap.
Variáció Játszasd időkényszerrel a játékot (pl. 30mp áll a rendelkezésre, a támadás befejezésére)
Hasznos A Kényszerítő távoli lövésekre tanítja a támadókat. Mivel messze van a kapu, pontos előkészítés szükséges, csak tiszta lövőhelyzetből leadott lövésnek van esélye a gólra. A védő segíti a kapus munkáját azzal, hogy zavarja, lehetetlenné teszi a tiszta lövőhelyzet kialakítását a támadónak. Így a kapusnak csak a védő által le nem fedett kapurészt kell őriznie, ezzel fejlődik a kapus is.
Tipp:) A kijelölt távolságot a csapat lövő erejéhez mérd, így juthatnak sikerélményhez a támadók is!

A magyar foci tradicionálisan a játékos futballt képviseli. Mivel a nemzetközi trend is erre mutat, most szinte nincs is más dolgunk, mint a régi grundokat – ahol folyton kisjátékokat játszottak a gyerekek – modern formában bevinni az edzésre és ezzel a módszerrel készíteni fel a jövő hazai labdarúgóit. Nincs már szükségünk arra, hogy megvárjuk, amíg külföldön kitalálják, kidolgozzák a módszert; mi magunktól is kitalálhatjuk azt a sikerorientált képzési módszertant, amit újra megcsodálhat a világ!

Kun István

2010. december 12., vasárnap

Felmérés meglepő eredménnyel!

A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai napokat szervezett 2010. december 8-9-én a felcsúti akadémián és az alcsútdobozi Sport Hotelben. A csütörtöki napra engem is meghívtak előadónak. A kiválasztás lehetőségei a kognitív képességek tükrében címmel megtartott előadásomnak az adta meg a savát-borsát, hogy a 36 partner egyesületből érkező 74 gyerekkel a gyakorlati megmérettetés előtt ki tudtunk töltetni egy feladatlapot. A feladatlapon négy általános gondolkodást és négy speciális labdarúgó feladatban történő gondolkodást igénylő feladat szerepelt. Az előadásra délután került sor, addigra sikerült kielemezni a feladatlapokat, az eredmények elég meglepőek lettek. A négy feladatból, ha egyet sikerült jól megoldani, akkor 25%-os, ha kettőt, akkor 50%-os és így tovább volt a teljesítmény. Az általános részben a gyerekek 67%-a érte el a 75%-os, vagy a fölötti értéket, azonban a labdarúgó specifikus feladatban a gyerekeknek csak 35%-a tudott 75% felett teljesíteni!
Ez nagyon nagy különbség!
Az előadásomban feltettem a kérdést az edzőknek, hogy vajon ők mit gondolnak, miből adódhat ez az óriási különbség? Mivel még azt is elmondtam nekik, hogy az eredményeket a statisztikai próbák eredménye szerint nem befolyásolta sem az életkor, sem a futballban eltöltött évek száma, ezért az edzők egyöntetűen azt hangoztatták, hogy az edzések minőségében, illetve az edzők személyében van a hiba.
Ez egy nagyon őszinte és ön kritikus kijelentés az edzők részéről. Ezen felül viszont egy nagy lépés is a javulás felé, hiszen ki merik jelenteni, hogy még nekik is van mit tanulni!
Az út adott, csak rajtunk múlik, hogy mennyit tanulunk meg és a tudásunkból mennyit és hogyan adunk át a gyerekeknek.

"A Puskás Akadémia Szakmai Napok csütörtökön délelőtt tehetségkiválasztó edzéssel folytatódott, majd délután megint az elméleté lett a főszerep. Két előadás után kölcsönös tapasztalatcserével zárult a program. Harminchat partneregyesület képviselőit láttuk vendégül.



Négy korosztály (1997, 1998, 1999, 2000) gyerekei lepték el reggel kilenckor az Akadémia Szakmai és Orvosi Központját. Összesen hetvennégy tehetséges labdarúgó érkezett Felcsútra, akik az Akadémia edzői segítségével foglalkozásokon vehettek részt a tesztcsarnokban. A Nagyecsed, Tabáni Spartacus, Badacsonytomaj, Százhalombatta, ZTE, Cegléd, Budafok, Ercsi, Budatétény, Tápiószecső, Gyöngyös, Budapesti Sólymok, Pécsi VSK, Balmazújváros, Mogyoród, Bicske, Videoton, Érdi VSE, RTK, Dunaújváros, CSHC, Siófok, Békéscabai UFC, Mátészalka, Balmazújváros, Monor, Keszthely, III. ker TUE csapataiból jött fiatalok előbb Simon Balla Istvánnal labda nélküli koordinációs edzésén vettek részt a tesztcsarnokban. A labdás gyakorlatokat akadémista edzőink vezényelték a srácoknak. Minden gyermek szorgalmát oklevéllel ismerte el a szakmai vezetőség.

Délután a Sport Hotelben folytatódott a program. Tóth-Zele József, a Real Madrid korábbi ifiedzője, a PFLA madridi képviselője, Akadémiánk Szakmai Irányító Testületének új tagja a spanyol futball miliőjéről beszélt, majd a TF doktorjelöltje, Kun István a Kiválasztás a kognitív képességek tükrében című előadása következett. A fiatalok a reggeli regisztráció után két részből álló tesztet töltöttek ki. Az első felében általános logikai gondolkodás volt központban, a második részben a sportágspecifikus gondolkodást tesztelték. A nyílt edzés alatt kielemzett teszteredmények szerint általános képességben a gyerekek 65-70 százaléka teljesíttett 80 és 100 százalék között, ezzel ellentétben a labdarúgástesztnél 35 százalékuk érte el a 85-100százalékos szintet. Az előadás többek között a teszteredményekre keresett magyarázatot.

A záróblokkban Gellei Imre szakmai igazgató és a partneregyesületek képviselői összegezték a szakmai napok tapasztalatait."

Forrás: http://www.pfla.hu/?q=news/1392

2010. november 27., szombat

Ajax-Real: Rideg profizmus vagy sportszerűtlen viselkedés?

A Real Madrid egy igen korszerű és nagyon hatékony játékot játszott ezen a mérkőzésen és tette mindezt nagyon látványosan.

Mindkét csapatnak fontos volt ez a mérkőzés, más-más okból. A Real Madrid egy győzelemmel az utolsó fordulótól függetlenül csoportelső lehet, míg az Ajax egy győzelemmel életben tarthatta volna a továbbjutási esélyeit, hogy az utolsó fordulóban ki-ki meccset játsszon a Milannal.

A mérkőzés előtt a szakértők azt várták, hogy az amszterdami alakulat nekiesik a madridiaknak és mivel a Real már a jövő hétfői El Classico-ra készül a Barcelona ellen, így az esélye papíron meg volt az Ajaxnak a pontszerzésre. A Madrid összeállítása ezt az érzésünket csak még jobban fokozta. Hiszen Arbeloa szinte még nem is játszott az idei szezonban, most viszont kezdőként belső védő pozícióban találta magát.

Ez a nagy roham nem következett be, illetve csak körülbelül tíz percig tartott.

A Real Madrid Mourinhoval újra nagy csapat lett. Azt szokták mondani, hogy egy csapat vagy lassan szerzi meg a labdát és a megszerzett labdával gyorsan támadást vezet, vagy a labda vesztés után nagyon gyorsan szerzi vissza a labdát és sokáig vezeti a támadását. A Real most ennél furcsább dolgot művelt, lassan szerezte vissza a labdát és a támadásait is lassan vezette, viszont hihetetlenül labdabiztosak voltak a játékosai és rengeteget futottak, mindig volt szabad ember, nem kapkodtak, járatták a labdát és abból egy ritmusváltással indultak meg a kapu felé.

Védekezésben pedig nagyszerűen segítették ki a madridi játékosok egymást, az egyik lelassította, megállította az amszterdami játékost, a másik madridi pedig elvette tőle a labdát. Ha ez nem sikerült, akkor máris ott volt a következő Real védő és megakadályozta az Ajax játékosát a labda megtartásában.

A gólokról különösebben nem írnék, aki látta megcsodálhatta őket, aki nem látta, annak azt ajánlom, nézze meg.

A Real Madrid egy igen korszerű és nagyon hatékony játékot játszott ezen a mérkőzésen és tette mindezt nagyon látványosan. Az eredmény mellett nem csak a sztárok, hanem a többi játékoson is látszott, hogy élvezi a játékot, tele van önbizalommal és meg meri csinálni a trükköket is. Még Casillas is beszállt a trükközésbe egy-egy haza adott labdánál, nem rúgta el a labdát, hanem megjátszotta azt.

A címben felmerülő kérdés egyik felére megkaptuk a választ: a Real hihetetlen profi munkát végzett. Kérdezhetnénk, akkor mi volt a sportszerűtlen? Xavi Alonso és Sergio Ramos rendkívül gyanús körülmények között kapta meg a második sárga lapját, ami pirosat ért. 4:0-nál pár perccel a vége előtt időhúzásért kapta mindkettő a második lapot, ráadásul Alonso az első sárgát is sípszó utáni labda eldobásért, tehát még csak véletlenül sem szabálytalanság miatt. Ez kintről úgy tűnt, hogy vérprofi módon kiszámolt, megtervezett cselekedet volt mindkét játékostól. Hiszen a következő BL kör a Madridnak már tét nélküli, így viszont az egy meccses eltiltás után az egyenes kiesésben tiszta lappal indulhatnak ezek a játékosok. Persze arra, hogy ezt előre megfontoltan hajtották végre és állíttatták ki magukat, soha nem fogunk választ kapni, inkább csak egy újabb eszközt ismerhettünk meg Mourinho fegyvertárából.

Annak tükrében, hogy ezek a játékosok milyen igénybevételnek vannak kitéve egy szezon alatt, mindenki döntse el saját maga, hogy sportszerűtlenségnek, vagy profin kiszámított akciónak tekinti a két játékos igazoltan kivett egy meccses szabadságát a BL-ből.

Kun István


(Ez a cikkem a gondola.hu oldalán jelent meg)

2010. november 24., szerda

A szavak ereje

Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy az elménk fizikai tüneteket képes produkálni. Az egyik ilyen közismert kísérlet, mikor hipnózisban valakinek azt mondja a kísérlet vezetője: „Most nagyon hideg helyen vagyunk és én egy hideg jégkockát tartok a kezemben, annyira hideg, hogy szinte már éget!” És mikor megérinti vele a kísérleti személy karját, a bőrfelület felhólyagzik, mintha tényleg megégett volna.


Van nekem egy játékosom

Testfelépítése miatt kiváló középső védő lehetne, megvan hozzá a technikai tudása és a kellő gyorsasága is. Pár hete észrevettem, hogy edzések közben már nem akar hátul maradni a játékban, mindig előre megy. Gondoltam, menjen csak bátran, ez egy edzés, ezt is gyakorolnia kell. Azonban ez lassan olyan méreteket öltött, hogy végül egyáltalán nem akart már hátra menni, a játékos társai is hiába szóltak rá. Elkezdtem jobban figyelni a srácra és feltűnt, hogy a mérkőzések alatt a gyerek apja folyamatosan félhangosan kommentálja a fiú játékát – mondanom sem kell, nem valami szívmelengető hangnemben. A fiú pedig - mint valami hipnózisban - azonnal elkezdett a hallottaknak megfelelni: bénázott, elcseszte és a többi.


Két hete rossz döntést hozott

A meccs utolsó pillanataiban még szeretett volna egy cselt végigvinni de elvesztette a labdát, szabálytalankodott és a szabadrúgás után a kapunk előtt kialakult zűrzavarban egyenlített az ellenfél. Az apja nem púderozta a véleményét, nyilvánosan a sárga földig lehordta a 15 éves gyereket.
A hétfői edzésen nem jelent meg a srác (beteg lett), de szerencsére csak arra a napra marat ki, a hét többi részén rendesen jött edzésre, így a következő meccsen én abszolút számítottam a játékára. Eljött a nap és a bemelegítésnél odajött hozzám; azt mondta fáj a lába és nem tud játszani. Faggattam, hogy hol érzi, milyen típusú a fájdalom de a válasza persze ködös volt. Ekkor hívtam félre.
- Otthon megszoktátok beszélni apáddal a meccs történéseit?
- Igen.
- Később mindig megfogadod, amit az apád mond neked?
- Igen.
- Szerinted apádnak tényleg minden esetben igaza van?
- Nem…
- Ha úgy érzed nincs igaza, megszoktad azt neki mondani?
- Nem…


Edzőként nem tehettem mást, mint erősítettem a gyereket

Megerősítettem abban, hogy csak az tud hibázni, aki játszik! Az apja nem játszik, ő egy szurkoló, akinek szíve-joga véleményt formálni, ez azonban nem befolyásolhatja az ő játékát. Nem az apja játszik, nem neki kell a pályán döntéseket hozni és ezeket végre is hajtani. Arra kértem, ne vegye figyelembe a kintről jövő kritikai megjegyzéseket, ő a pályán csinálja úgy és ahogy akarja a saját dolgát.
A beszélgetésünk után tudta vállalni a játékot nem is volt különösebb gond vele. Majd eljött a meccs második félidejének közepe, 2:2-es meccsállás, mi támadunk többet. Egyszer csak felhangzott egy újabb durva beszólás az apukától – ecco, a gyerek szinte azonnal széteset, de olyan szinten, hogy egy mindenféle zavaró körülmény nélkül eléguruló sima labdát sem tudott megszelídíteni. Erre persze jött az újabb epés megjegyzés amire a válasz a gyerek teljes blokkja lett – nem volt választásom, gyorsan lecseréltem.


Ahogy lejött a pályáról én gratuláltam neki

Megdicsértem az addigi teljesítményét és szemmel látható volt a változás, a görcsös fogvicsorgató magatartásból, mintha egy dugót húztam volna ki. Leeresztette a vállait, a homloka kisimult, a vicsort felváltotta egy mosoly. Teljes megkönnyebbülés.
Az edzéseken - ahol nincs ott az apuka - mindig ezt az arcát látom. Ott felszabadultan, jól teljesít. De a meccsen, ami végül is a fő attrakció lenne, pár rossz szó miatt teljesen leblokkol.
A szóban forgó meccset végül is megnyertük, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy rá kellett jönnöm: ebben a fiúban az apja miatt, pár rossz ízű odavetett szó miatt olyan görcsök alakultak ki, hogy ebben a pillanatban elég nehezen tudom elképzelni, hogy a következő mérkőzésen hogyan fog tudni teljesíteni.

Ez egy tanulságos történet neked, nekem pedig egy olyasn kihívás, melynek megoldása még előttem áll....


Te használj MINDIG POZITÍV megerősítéseket!

Feltételezd mindig a gyerekekről a lehető legjobbat!
Miért zárnád be a gyerekek elméjét egy sötét, frusztrációval és félelmekkel teli dobozba?

Ha a rosszat feltételezed, csak a bizonytalanságot, a rettegést és pánikot erősíted bennük.

Neked is könnyebb a dolgod ha jót feltételezel róluk!

Akkor az lesz az elvárás aminek meg akarnak felelni!

Szülőként, edzőként, EMBERKÉNT ne feledd:

HATALMAS EREJE VAN A KIMONDOTT SZAVAKNAK

Használd őket okosan, saját céljaid érdekében!


Kun István

2010. november 9., kedd

A jövőben a Real Madrid Foundation és a Polgár Alapítvány együtt nyújt segítő kezet?

A tanuláson túl a sport nem egyszer az egyetlen kiugrási lehetősége a hátrányos helyzetben élő gyerekeknek

A Polgár Alapítvány az Esélyekért a labdarúgáson keresztül karolja fel a szegény, nehéz sorsú családban élő tehetséges, nagyrészt roma gyerekeket.

A roma glocalstories filmjében szerény személyem is nyilatkozott


Amire még a Real is felfigyelt...

Az egyik táborban kis ideig egy amerikai lány is velünk élt a kamerájával és bár műhelytitok, de elárulom: tulajdonképpen az általa filmezett fiú inspirálta az alapítvány vezetőit és munkatársait arra, hogy elkezdjék alapítványi keretek között a futball tehetségmentő programjukat.

A lány által készített kisfilmet az interneten nemrég megtalálta a Real Madrid Foundation. Nekik ugyan az a céljuk, mint a Polgár Alapítványnak: a labdarúgás népszerűsítése és mindenki által elérhetővé tétele, függetlenül vallástól, földrajzi elhelyezkedéstől, kortól vagy nemtől.

A spanyol óriásklub alapítványa jelenleg partnereket keres Magyarországon, reményeink szerint az Alapítvány nemsokára eredményesen együtt tud majd működni velük.

Kun István

2010. november 3., szerda

Tökfej, tanítsd meg győzni!

Halloween kapcsán eltérek az eddig megszokottól, és kicsit lazább stílusban mesélek most el egy tanulságos történetet. Az esélyesség terhéről szól ez a borzalmakkal teli mini-sztorit, melyből végül kiderül: ahogy a vereséget, úgy a győzelmet is meg kell tanulni elviselni.

Ellenfelünk a tabella harmadik helyén állt
Mivel mi a nyolcadikon, így egyértelműen ők voltak az esélyesek. Az edző (ha Halloween, hát legyen a neve mostantól Tökfej edző) a tabellára nézve mindenképpen otthon akarta tartani a három pontot, erre készítette a srácait is valószínű egész héten. Füves helyett nagyon rossz minőségű földes pályára került a meccs, ezzel is trenírozva minket a megzavarásra. Tökfej edző végig szövegelt, presszionálta a bírót a meccs alatt – arra utazott, hogy kiállítsanak tőlem egy gyereket. Mindezek ellenére a harmadik percben megszereztük a vezetést.

Tökfej nem is várt tovább
Innentől végig bent volt a pályán, a fiatal bíró meg – kellő rutin híján – nem merte határozottan rendre utasítani. Te is tudod: amit megenged magának az edző, azt a szülők is meg fogják engedni maguknak. Ennek szellemében az apukák, anyukák magukból kikelve kiabáltak befelé, szidva a bírót és a játékosaimat. Idegtépő hangulat kerekedett, így végül ki is egyenlítettek. A szünetben felhívtam a játékosaim figyelmét: Tökfej edző mindenképpen el szeretné érni a bírónál, hogy tőlünk legyen kiállítás, ezért nagyon figyeljenek oda rá: ne menjenek bele sem szóban sem tettekben kakaskodásba! A második félidőre valóban megváltozott a játékuk, nem hagyták magukat felidegesíteni így újra lőttünk egy gólt. 2:1 nekünk.

A pályán elszabadult a pokol..
Ledermedve vettem észre, hogy az ellenfél játékosai Tökfej edzővel és a szülőkkel együtt szó szerint eksztatikus állapotba kerültek! A srácok szinte már sírtak a tehetetlen dühtől és ezt a dühöt a bíróra és az én játékosaimra vetítették. Tökfej edző a második félidőben minden olyan megmozdulásunknál ahol egy játékosom lendületbe jött, torkaszakadtából kiabált befelé a haragtól megvadult csapatának: FALTTAL ÁLLÍTSD MEG!!! – vagyis konkrét szabálytalankodásra biztatott. A vérlázító játékstílus és a pszichés nyomás alatt nem csodálkoztam azon, hogy a srácaim megroppantak, így pár perccel a meccs vége előtt kiegyenlített az ellenfél. A végeredmény 2:2. Az ellenfél játékosai a meccs lefújása után is még pörögtek, olyan dolgokat vágtak a bíró fejéhez, ami nem tűr nyomdafestéket, viszont piros lapot annál inkább, ha a bíró határozottabb. Sejtem ő is annyira meglepődött a hazai csapat ellenséges viselkedésén, hogy nem tudott mit, nem tudott jól reagálni a helyzetre.

A sportpszichológiában ismert, hogy a túlzott „motiváció” az már nem is motivál, sokkal inkább agresszívvé teszi a játékosokat
Olyan zaklatott állapotba hozza őket, amely a játék rovására megy. Saját csapatom mentális stabilitása azt eredményezhette volna, hogy a külső körülmények – jelen esetben Tökfej edző kritikán aluli magatartása, az ellenfél agresszív játéka és viselkedése, a szülői szurkolócsapat folyamatos bekiabálása – nem zökkentik őket a tőlük megszokott teljesítőképességből. Most mégis alulmaradtunk, sok(k) volt ez nekik, a gyerekek egyértelmű volt, hogy nem tudták kizárni ezeket a külső körülményeket.
Van, hogy egy csapat a mérkőzés közben nem tudja kezelni saját győztes állását és e miatt megváltozik a játéka. Sőt. A győzelem terhe sokszor már a mérkőzés előtt is érezhetően kihat a csapatra – biztos vagyok benne, Tökfej edző aznap ezt a saját bőrén is tapasztalta. Nagyon keserű dolog volt érezni, hogy rossz úton vezeti a srácait, hiszen egy meccs esélyeseként már most úgy érzik jogos ha szabálytalankodnak, ha durván és kíméletlenül viselkednek.

Nem győzöm újra hangsúlyozni: a gyerekfociban is fontos a győzelem, azonban nem minden áron!
Ha ez a győzelem negatív érzéseket vált ki, akkor az fog kondicionálódni és ezzel csak a frusztrációs fal épül a gyerekekben. Edzőként arra törekedj, hogy csak azt és annyit várj el csapatodtól a meccsen, amire és amennyit előtte megtanítottál nekik az edzéseken!


Kun István


___________________________________________

Szülőként felszalad a vérnyomásod ha az edző üvölt a gyerekeddel??
Utánpótlás edzőként nem érted, miért csinálnak mindig mást a srácok a pályán, mint amit kérsz tőlük??
Játékosként szeretnéd jobban megérteni, hogy az edződ mit miért tesz vagy akar tőled??

Garantálom, ilyet még nem olvastál - KLIKK!

2010. október 26., kedd

Az igazi vesztes

Papírforma szerint nekünk kellett volna nyernünk - ezt az ellenfél is valószínűleg így vélte
Már a bemelegítésnél látszott; a langyos vízben evickélve minél kevesebb kapott góllal szeretnék megúszni a játékot.
Szép remények, kezdőrúgás, mi támadunk, ők védekeznek.
Sorra dolgozzuk ki a helyzeteket… és rendre kihagyjuk.
Telik az idő és a nálunk elvesztett önbizalom csapódik az ellenfélnél.
Működésbe lép a futball alap törvényszerűsége: a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát.
Rögtön megérkezik erre a konkrét bizonyíték is, egy előre vágott labda után a védelmünk megingásából megszülető első bekapott gól képében.
A srácaim összeszedik magukat, még a szünet előtt egyenlítenek.
A második játékrész elején a vezetést is átveszik, visszaáll hát a világ rendje.
Mi támadunk, ők védekeznek…
…és mi újra mindent kihagyunk.
Ők pedig megint rúgnak egy gólt. 2:2.

Nem adjuk be a derekunkat
A nagy támadásrohamok ellenére mégis egy kontrából megint a hazai csapat jut előnyhöz, hét perccel a meccs vége előtt. 3:2.
Itt jön el a pillanat, az ellenfél edző párosa elkezdi időhúzó jelleggel egyesével pályára küldeni a gyerekeket - mint egy felnőtt meccsen.
Az utolsó percekben mégis beszorítjuk őket, saját tizenhatosukról sem tudnak kijönni.
Feszült pillanatok, a két edző teljesen el van foglalva azzal, hogy irányítsa a pályán lévőket…
…így esik meg, hogy elfelejtik becserélni az utolsó gyereket.

A bíró lefújja a meccset
Kikapunk.
Az ellenfél gyerekei és edzői örömujjongásba kezdenek, berohanva a pályára ölelik, csókolják egymást.
Kivéve egy valakit.
A pálya szélén eddig lelkesen de hasztalan melegítő fiút.
Az utánpótlás nagypályás csapatoknál nem véletlen dívik egy szokás
Mindenkit legalább 20 percet játszatni kell a csapatban aki átöltözött!
Kell, hogy edzéshatás érje, hogy mérkőzésrutint szerezzen.
Az én csapatomban ez természetes.
Minden meccsen így teszek függetlenül a későbbi eredménytől, hiszen akit elhívok egy meccsre, az teljesített annyit a heti edzésen, hogy megbízhatok benne és nyugodtan játszathatom.
Lehet, nem lesz hasznára a csapatnak, viszont hátráltatni sem fogja és a cseréknek is kell a mérkőzésszám, különben hol szerezne tapasztalatot?

Most is mindhárom cserémet kihasználtam
Az ellenfél három tartalék játékosa is szinte végig melegítette a pálya mellett az egész második félidőt, de csak ketten játszhattak közülük.
Érthető, hogy most az a fiú, aki a nagy izgalomban végül nem lett becserélve teljesen le van taglózva.
Nem vehetett részt egy nagyszerű győzelemben.
Még csak egy fél percre sem léphetett pályára.
Mint akit leütöttek, úgy kóvályog a pálya szélén, a többiek boldogan ölelgetik egymást, még ő egy 15 éves fiatal férfi minden keservével a könnyeivel küszködik.

Eltelt pár perc mire észrevette az egyik edző
„Ugye nem baj, hogy most nem tudtál pályára lépni? De láttad, hogy micsoda kemény végjáték volt? És győztünk! Ez a lényeg! Legközelebb te is beállsz, rendben?”
Mit is válaszolhatott volna?
Persze, nem gond, rendben – s közben nyelte a könnyeit.
Mi kikaptunk, ezt csak magunknak köszönhetjük, nincs is mit ragozni.
De a másik oldalon vajon felmerült egy pillanatra is, hogy ilyen áron is megérte-e a győzelem?
Vajon az az utolsó pillanatig reménykedő és végül hatalmasat csalódó, önmagát mellőzöttként és kiközösítettként érző kamasz miután hazament hogyan feküdt le?
Mire gondolt?
Lement a következő héten is edzésre?
Néztem, és összefacsarodott a szívem.

A győzelem fontos
Edzőként azonban a gyerekek játékának igazi célja az, hogy mindenki érezze jól magát, tanuljon valamit és fejlődjön valamilyen képessége.
Annak a srácnak, aki nem kap a csapatban lehetőséget a bizonyításra, az együttes győzelmének öröme nem pótolja a lelkén esett csorbát, s egyhamar nem mossa ki belőle a kirekesztettség keserű ízét, emlékét.


A sporttal edzőként a gyerekek személyiségét, nem a frusztrációs falat kell építenünk -
három a magyar igazság kollégák, legközelebb ne felejtsétek!


Kun István

2010. október 11., hétfő

Hogyan vélekednek a tehetségről a sporttudósok?

A tehetség fogalmát már több bejegyzésben is feszegettem ezen az oldalon, többek között a múlt héten is a Mindentlátó szem című írásban. Abba a káoszba pedig, ahogy a tehetségről a sporttudósok vélekednek, hogy mennyire nincs egységes kép és ez miért okoz nehézséget a gyakorlatban, az alábbiakban ugorhatsz fejest...

  • Bloomfield (1994) szerint sok, relatív kicsi ország sporttudósa és edzője gondolja, hogy a tehetség meghatározás alapvetés a sportágfejlesztési programjukban. Ezekben az országokban felvetődik a kérdés, hogy van-e elegendő létszám elérni a világelit szintjét ugyanúgy, mint a nagy népességű, de kiválasztódás útján szelektáló országokban?
  • Bompa (1985) megemlíti, hogy a természetes kiválasztódás lassú és esetleg nem megfelelő sport választásához vezet. Így a sportolók nem tudják elérni a természet adta teljesítőképességükben rejlő lehetőségeket.
  • Peltola (1992) leírja, hogy a verseny maga a legjobb forma tehetség meghatározásához, versenyzés közben lehet jól érzékelni a legjobb teljesítményt, és a tehetség kiteljesedését a maga által választott sportágban.
  • Több szerző is megemlíti (Baur 1988, Hahn 1990, Hoare 1995, és Bompa 1985), hogy a rendszeres és szisztematikus tehetség meghatározás a világon mindenütt a sport része .
  • Gabler és Rudolf (Révész 2008) szerint azokat tekinthetjük tehetségesnek a sportban, akik különböző életszakaszokban olyan testi és pszichés feltételekkel rendelkeznek, amelyek a véletlenszerűnél erősebben valószínűsítik a későbbi magas színvonalú sportteljesítményt.
  • Harsányi (1992) az atlétikai tehetség kapcsán azokat tekinti tehetségesnek a sportban, akiknek öröklött fizikai, pszichológiai, antropometriai, motoros, szociális képességei az adott fejlődési szinten-megfelelő fejlesztő folyamatot feltételezve- a legnagyobb valószínűséggel biztosítják a jövőbeli magas szintű sportteljesítményt. Harsányi a sporttehetség hátterében több tényezőt is felsorol és elgondolása szerint az öröklött tulajdonságok a környezet fejlesztő hatásával lép interakcióba és fejti ki hatását a tehetség érdekében.
  • Frenkl (2003) hasonló komplex szemlélettel közelít a témakörhöz. Véleménye szerint az ember, mint bio-pszicho-szociális lény a maga teljességében vesz részt a sporttevékenységben, így a sportteljesítmény mind a fizikai, mind a szellemi tulajdonságok, kvalitások, mind pedig a társas tényezők által meghatározott.
  • Child (2004) is az átlagosnál magasabb szintű teljesítményt tartja a tehetség mutatójának a környezet és a társadalmi hatások szerepét kiemelve.
  • Nádori (1986) szerint a sporttehetség az, aki ugyanazon munkavégzés mellett eredménye látványosabb, illetve a terhelést jobban bírja, rövidebb idő alatt regenerálódik, a mozgástanulás során a technikai elemeket gyorsabban sajátítja el, és ezeket jobban alkalmazza társainál. Ez a meghatározás a teljesítmény alapján dönt arról, hogy ki a tehetséges, vagyis az a tehetséges, akinek ez az eredményein meg is látszik.
  • Rókusfalvy (1985) úgy véli azok a sportolók tehetségesek, akik a téthelyzetben a szituációkat kiválóan oldják meg.
A fent említett szerzők mind sajátos nézőpontból próbálják meghatározni a sporttehetség fogalmát. Az én tizenhárom éves edzői tapasztalatom az, hogy a tehetséges sportoló, szorgalmas, kitartó és természetesen rendelkezik a választott sportjának megfelelő fizikai mutatókkal, a sportágra jellemző technikai és taktikai tudással és mindemellett mentálisan stabil állapotban van.
  • Fleishman (1972) szerint a sporttehetség általános fogalma mára sportáganként differenciálódik. A labdarúgásra történő kiválasztásnak a szempontrendszerét a nemzetközi és a hazai szerzők is hasonlóan látják, a különbségek abból adódnak, hogy melyik ország, mit tart hangsúlyosabbnak a labdarúgás technikai-taktikai repertoárjából.
A legszembetűnőbben ezeket a folyamatokat a nagy európai bajnokságok (Angol, Olasz, Spanyol, Német, Francia) elitcsapataink a szelekciós módszerein keresztül világíthatjuk meg. A tőkeerős klubok gyakorlatilag a pénztárcájuk mértékéig alakíthatják a saját csapatuk arculatát (Maguire, Pearton 2000). Szintén a gazdasági okok vezettek oda, hogy a klubok kezdik felismerni, hogy a saját utánpótlás kinevelése hosszú távon jobb befektetés, mint a készen megvásárolt felnőtt profi játékos. Ennek megfelelően megpróbálják a gyerekekről minél fiatalabb korban eldönteni azt, hogy ki a tehetséges a futballban és ezeket a gyerekeket behelyezni egy képzési folyamatba (Reilly, Bangsbo, Franks, 2000).

A kutatók azonban rámutatnak arra a tényre, hogy a labdarúgás egy csapat sportág, ami nehezíti a kiválasztás folyamatát. Szemben az egyéni sportolók kiválasztásával valószínűleg nem lehet találni egy olyan mérési eljárást, ami biztosan megmutatja a tehetséget. Ehelyett arra törekszenek, hogy minden csapat a saját stílusát határozza meg, ezeknek a stílusoknak a stílusjegyeit keresse és próbálja azonosítani minél hamarabb a játékosoknál. Az így kiválasztott játékosok bekerülnek az adott klub képzési folyamatába. Ebből a több száz stílusjegyből azonban nyolcat használnak a legtöbbször az edzők és a kiválasztással foglakozó szakemberek: vizuális keresési stratégiák, döntéshozatal, anticipáció, motiváltság irányultsága, rúgás pontossága, labdavezetés, aerob és anaerob állóképesség. Ezt a nyolc karakterjegyet három speciális kategóriába lehet sorolni: fiziológiai, pszichológiai és futball specifikus kategória (Williams, Reilly 2000).

Úgy vélem, hazánkban nagy szükség van a labdarúgó tehetség pontos meghatározására, tudományosan megalapozott kiválasztására. Az ország méretei és a lakosság lélekszáma, ezen belül a labdarúgók, igazolt versenyzők száma nem engedheti meg a labdarúgás sportvezetőinek, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, miszerint minden gyereknek a tudásának megfelelő helyre, kellene kerülnie. Tehát a legtehetségesebb gyerekek kerüljenek a legjobb körülmények között dolgozó klubokhoz, a legjobb szakemberek, edzők és tanárok irányítása alá.

Kun István

2010. szeptember 28., kedd

Mindent Látó Szem

Mikor eonokkal ezelőtt belevetettem magam a tehetségkutatás és a kiválasztás tudományos hátterének dzsungelébe, több konferencián is "belegabalyodtam" egy konkrét előadásba.

Az előadók végig tényként kezelték és fel is boncolták a teóriát, miszerint a tehetséges labdarúgók jobban látnak társaiknál a pályán, sőt, a jó kapusok is felhasználják ezt a képességüket a büntetők kivédésénél.


A prezentáció minden esetben összekötötte a látással, az un. anticipációs képességet, vagyis azt, amikor egy játékos előre látja mi fog történni a játékban (focis berkekben azt mondjuk: olvassa a játékot). „Újabb érdekes adat” – gondoltam magamban, és bár el nem vetettem a lehetőséget, többedik meghallgatás után is úgy véltem: az anticipációs képesség alapjai inkább a gondolkodásban semmint a látásban keresendők.

Az elmúlt hat évben – bár könyékig voltam a szakirodalomban – sok újdonsággal nem találkoztam e téren, még nem aztán úgy három héttel ezelőtt újra a kezembe került Mark Williams „Talent identification and development in soccer” című írása, melyből anno az előadások építkeztek… és szép lassan kezd megérni bennem egy gondolat.

Nem tudsz kiigazodni elsőre ezen a képen? Olvass tovább!

Érzékszerveinken keresztül érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Ebből az információ áradatból csak mint egy 8% kerül a tudatos elménkbe, a többit a tudatalatti tárolja el. Amikor az érzékelésünket egy meghatározott dologra összpontosítjuk, az érzékelésből észlelés lesz, abból pedig felismerés. Plasztikusan példázva:

1., A mérkőzéshelyzetben a játékos érzékeli, észleli, majd felismeri a kialakult játékhelyzetet

2., Sport-specifikus memóriájából gyorskereséssel előhívja a helyzetre vonatkozó sémákat, struktúrát

3., A kognitív (megismerő) képességei segítségével meghozza a játékhelyzetnek megfelelő, általa helyesnek tartott döntést

4., Motoros képességeivel (ez a technikai tudása és mozgékonysága a játékosnak) végrehajtja a megszületett döntést

5., Vizuális képességeivel újból információt gyűjt arról, mennyire volt sikeres a feladat megoldása

Mark Williams írásából az is kiderül, hogy a mérések alapján a jobb képességű fiatal (utánpótlás) játékosok és a felnőtt profi focisták is ugyanazt a stratégiát használják a mérkőzés helyzetek elemzésében. Különbség csak abban mutatkozik meg, hogy a felnőtt játékosok már a formális gondolkodásukat használják a gyerekek konkrét gondolkodásával szemben, ezért a nagyobb tapasztalat adta nagyobb memóriájukban felhalmozott többletmegoldás miatt egyszerűen gyorsabban hozzák meg a döntéseiket.

Tehát a szem mozgása az, ami meghatározza a stratégiát mellyel a profi és az amatőr játékos megszerzi az információt egy-egy játékhelyzetről... Akkor nincs is különbség a játékuk között? Nincs…hacsak nem az, hogy a profi játékos az egész pályát figyeli, míg az amatőr csak a közvetlenül előtte lévő helyzetet. A profi játékos képes globálisan kezelni az egész pályás 11:11 elleni játékban például az 1:1 elleni, vagy a 2:1 elleni szituációkat. Az amatőr játékos ezt nem tudja „leválogatni”, vagy épp csak későn ismeri fel az egészben rejlő részjáték feladatokat.

Hoppá! És ezért fordul elő, hogy egy profi játékáról azt mondjuk „folyamatos”, hiszen átlátja az egész folyamatot és azon belül az éppen adódó részfeladatokat, ráadásul felismeri és így kezelni, irányítani is tudja a folytatást is. Ezzel szemben a kezdő játékos darabosságát a mindig csak az előtte adódó helyzetre reagálása adja, nem látja a folytatást, ezért a játéka töredezett, esetleges lesz.

A pszichológusok régóta tanulmányozzák a szemmozgás és a fejben lejátszódó folyamatok, vagyis a gondolkodás kapcsolatát. Ha akarjuk, ha nem, a szem mozgása tükrözi a fejben lezajló információfeldolgozás formáit, milyenségét – tehát magát a gondolkodást. Ha mindezt tudjuk, edzőként innen már csak egy lépés a saját malmunkra hajtani a vizet, azaz rájönni:

Hogyan függ össze a szem mozgása a fociban való gondolkodással és ebből hogyan lehet előre megjósolni, hogy melyik gyerek lehet tehetséges?

A fociban tehetséges gyerekek szemmozgása elárulja, hogy milyen stratégiát használ a szituációk elemzésében. Amúgy ha jól belegondolsz valahol ezt minden edző tudja, hiszen százszor elhangzik egy edzésen: Emeld fel a fejed! A fej akaratlagos mozgatása előrejelző elem, a fociban tehetséges gyerekek kiválasztásában.

Tehát, ha neked a pályán nem áll rendelkezésedre bonyolult műszer, kamera, mérkőzéselemző rendszer, figyeld meg azt: melyik gyerek emeli fel a fejét labdavezetés közben? Melyik gyerek néz körbe egy-egy átadás előtt és főleg ki tudja ezt gyors mozgás közben is megvalósítani? Melyik gyerek az, aki labda nélkül is folyton figyeli a játékot és próbál úgy mozogni ez által, hogy megjátszhatóvá tegye magát? Azok a gyerekek, akik rendszeresen ezt teszik az edzéseken és a mérkőzéseken, nagy valószínűséggel tehetséges játékosok.

Figyelj rájuk oda és segítsd kibontakoztatni a tehetségüket!

Persze ehhez elsősorban a te Mindent Látó Szemedre van szükség, hogy észrevedd az apró jeleket...


A következő bejegyzésig is várom kérdéseid, véleményed, és kívánok neked eredményes "nézelődést"!


Kun István
info@kiddy11.hu

2010. szeptember 26., vasárnap

KIDDY11 - A Könyv

Szülőként felszalad a vérnyomásod ha az edző üvölt a gyerekeddel? Utánpótlás edzőként nem érted, miért csinálnak mindig mást a srácok a pályán, mint amit kérsz tőlük? Játékosként szeretnéd jobban megérteni, hogy az edződ mit miért tesz vagy kér tőled? Testnevelő tanárként néha már ötleted sincs, mivel fogd össze az osztályt 45 percen át?...


Ilyet még nem olvastál!
A hazai futball mérföldkövének tekinthető könyv nem pocskondiáz, mutogat, nem felelőst keres, hanem a MEGOLDÁST adja annak, aki valóban szeretne változtatni a tényen: ma Magyarországnak nincs fajsúlya a nemzetközi futballban.
KIDDY11 - A SIKERRECEPT
Lépésről lépésre megmutatja neked a klasszikus magyar futball hatékony, modern változatát, a jelenleg alkalmazható legfrissebb és legeredményesebb labdarúgó utánpótlásképző edzéstematikát.
Rendhagyó stílusa egyaránt kézen fog edzőt, szülőt, játékost, tanárt és sajátos, lebilincselő szövegkörnyezetben körbevezeti őt a hatékony labdarúgó utánpótlásképzés birodalmában, megmutatva közben annak legféltettebb titkait!
  • Milyen szakmai fortélyokkal nevelhető ki egy utánpótlás játékosból bajnok labdarúgó?
  • Miképpen lehet egy óvodásban, kisiskolásban minden kétséget kizáróan felismerni a valódi tehetséget?
  • Mire tanítsd, hogyan képezd, hogy ne kallódjon el, hogy később nagypályán, profi labdarúgóként láthasd őt viszont?
Az összetett kérdésekre van EGYSZERŰ válasz - e könyvben pont ez a NAGYSZERŰ
NINCS benne sallang, felesleges frázispuffogtatás, érthetetlen és száraz tudományos töltelék, misztifikálás.
Ami viszont VAN, az alapos, érthető és példátlanul gazdag elméleti bázis és közel 100 teljesen kidolgozott, képekkel illusztrált gyakorlati feladatsor, melyek könnyed természetességgel kezedbe adják a tudást, ami egyben a válasz is arra:
HOGYAN VÁLIK A GYEREKEDBŐL PROFI FUTBALLISTA?
Két pizza áráért tiéd ez a bomba edzésprogram!
Ne érd be kevesebbel, hozd ki te is gyerekedből a maximumot!Rendeld meg, olvasd és sajátítsd el azt a professzionális, most is futó, tesztelt és sikeres edzésprogramot, mely már minden téren bizonyított, és ami tökéletesen azt szolgálja, amire született: a hatékony, futballközpontú, sikerorientált utánpótlásképzést!

  • A KIDDY11 edzésprogram anyaga, a futballban hatékonyságot váró és az ehhez szükséges tudatos, sikerorientált képzést evidenciaként megkövetelő szülők, edzők, tanárok bázisa
  • A tanfolyam több éves kutatómunka, anyaggyűjtés, és a gyerekekkel szüntelen gyakorlati tesztelés után érte el mai formáját
  • Már azoknál a srácoknál is, akiknél mint meghívott vendégedző, csak egyetlen egy edzésen, de alkalmaztam az edzésmódszert, azonnali pozitív eredmény mutatkozott
  • A KIDDY11 futball utánpótlásképző program elméleti, és gyakorlati anyaga nem ígérget, évek óta folyamatosan bizonyít (Példa erre a programmal edzett Dalnoki Akadémia gyerekcsapata, mely 2008 elején, idegenben legyőzte a BAYER MÜNCHEN és az FC NÜRNBERG utánpótlás csapatát, nyáron házigazdaként pedig az FC Barcelona és az FC Nitra csapatát megelőzve lettek bajnokok)


MEGRENDELÉS MENETE
  1. Küldj saját e-mail címedről levelet pontos névvel és címmel az info@kiddy11.hu címre (tárgy mezőbe írd be: KÖNYV, a szövegrészhez elég annyi: MEGRENDELÉS)
  2. Sétálj el a legközelebbi bankhoz, vagy on-line utald át el a könyv árát Kun István nevére a Raiffeisen Bank 12020304-00730773-00100000 számlaszámra (2.990,-) - a megjegyzés rovatba írd be a neved, így tudlak majd azonosítani:)
  3. Az összeg beérkezésétől számított 24 órán belül már bele is vetheted magad a könyvbe, ahol nem más vár, mint..

"Fog ez az edzésmódszer működni az én gyerekeimnél is???"

Ez egy fontos kérdés, amire mindenképp szeretnék válaszolni - hiszen jogos, hogy még rendelés előtt tudni szeretnéd, hogy vajon mindaz, amit ez a könyv ígér, amit ebből megtanulhatsz, használható lesz-e a Te gyerekeidnél, a Te csapatodban?

Ha elolvasod, megtanulod és a gyakorlatban rendszeresen alkalmazod, IGEN!

Edzőként 10 év óta olvasom a szakirodalmat, konferenciákra, továbbképzésekre járok, és nap-mint nap benne élek az utánpótlás edzők hétköznapjaiban. Rengeteg gyerekcsapatnál használtam már fel a KIDDY11 módszert önmagában, vagy épp példákat kiragadva is. A gyerekekkel való beszélgetések, a velük szerzett tapasztalatok alapján pontosan tudom, hogy mik azok a sikeres edzés-stratégiák amik minden gyereknél, csapatnál garantáltan működnek - Annyira alapvető összefüggéseken, emberi reakciókon, pszichológián alapulnak.

Figyelmeztetés! NE rendeld meg a könyvet, ha már most tudod, hogy számodra kényelmetlen olyan edzésmódszert alkalmazni, ami elüt az eddig bevett szokásoktól.
A könyvben is arra foglak buzdítani, hogy ne félj személyre szabni, ne félj változtatni az eddigi gyakorlatokon, hogy használd az élet minden területén a megismert új, modern tudásanyagot és fordulj mindig nyitottan az edzésen, meccsen épp adódó helyzet felé - hogy gondolkodj!

A KIDDY11 komplett és hatékony edzésprogramja által gyerekeiddel, csapatoddal hamar kitűnsz majd a többi közül, egy felelős szülő, egy szakértő edző számára a cél pedig pont ez: kilógni a sorból, hogy a szakma a te gyerekedet, a te csapatodat vegye észre, és ne a másokét. Ezt kapod meg a KIDDY11 könyvtől.

---

Kiddy11 - A klasszikus Magyar Futballstílus Modern Változata
Ár: 2990,- / Formátum: E-book (PDF) / Szerző: Kun István
ISBN: 978-963-06-9936-5

2010. szeptember 19., vasárnap

- Mit faragsz itt Isti? - A hátrányból előnyt!

Múlt héten ronggyá verték a csapatomat – és nem azért, mert az ellenfél jobb volt. A játékminőségében végig remekeltünk, látványos és kombinatív játékot mutattunk be, de valamiért a tizenhatos közelében elfogyott a tudomány. A bűvös vonal rendre megtörte a fiúk lendületét nem csak a támadásban, a védekezésben is.

Eltöprengve a miérteken végül rájöttem; az volt a baj, hogy nem volt összhang a csapatrészek, de még a csapat egyénei között sem. A védők a csatárokat hibáztatták (Miért nem rúgtad be?!), a támadók a védőkre mutogattak, hiszen az ellenfélnek majd minden kapura lövése gólt eredményezett. S hogy hol voltak eközben a középpályásaim? Mint zavarodott gyerekek két veszekedő szülő között hol ide, hol oda csapódva szétforgácsolódtak...

A csapaton belül általában van egy vezető, aki meghatározza a csapat arculatát, kommunikációját. Kicsit rosszabb esetben van egy kontra vezető is, ő köré gyűlnek azok, akik nem szívesen fogadnak szót senkinek. Ha ezt ismeri és tudja az edző, akkor könnyű dolga van, mert csak a két vezetőt szükséges a maga oldalára állítani, a többit ők elintézik a csapaton belül, mindketten saját holdudvarukra hatást gyakorolva a csapat egységes működését tudják segíteni. A probléma ott kezdődik, ha több ilyen vezető van, mert több kisebb egységet nem lehet összehangolni egy cél, a csapat jó szereplése érdekében.

Nálunk viszont még ennél is nehezebb helyzet alakult ki. Egyáltalán nem volt vezető! Ha valaki magához próbálta ragadni a karmesteri pálcát, akkor a csapat többi tagja egyöntetűen ellene fordult, ez történt minden esetben, bárki is próbálkozott. Így aztán a meccs utolsó harmadában már senki nem akart próbálkozni, vállalkozni, jöttek is sorra a bekapott gólok.

Mondanom sem kell, mindenki le volt lombozva, de a fociban éppen az a szép, hogy azonnal lehet javítani, hiszen a következő héten is lesz meccs, amire tanulni lehet az előző meccs hibáiból.

Ennek érdekében a hétfői edzésen - bár lehetőségünk lett volna jó füves pályán edzeni - szándékosan elvittem a csapatot a rossz minőségű pályára. Várakozásomnak megfelelően a srácok el is kezdtek zúgolódni. Egy darabig csak csendben dühöngtek, majd amikor már konkrétan és egyöntetűen mindenki puffogott, lecsaptam és elmagyaráztam nekik, hogy a rossz talaj ellenére itt is meg kell csinálni a technikai megoldásokat. Ha a talaj hibája miatt hibázik a társad, segíts neki, javítsd ki! Mutasd meg, csak azért is megy ez!

Érdekes volt látni azt a csapategységet, amivel ellenálltak az edzői utasításoknak. Számítottam rá. Ennél a pontnál dobtam be, hogy ha sikerül jól megcsinálni a következő feladatot, akkor visszamegyünk a jó pályára. Abrakadabra, láss csodát! Elkezdték egymást biztatni, kisegíteni és érdekes módon működött a dolog. Hamarosan vissza is mentünk a jó pályára az edzés második felére.

A keddi edzésen atlétikai edzés volt, ahol szökdelésekkel dinamikus láberő fejlesztés volt az edzés anyaga. Amikor az atlétika edző megtudta az edzés előtt, hogy másnap meccsünk van, változtatni akart az edzés anyagán, de én nem hagytam. Kemény edzés volt, és ezt is arra használtam, hogy egybe szedjem őket. Végig biztatva a csapatot többször felhívtam arra a figyelmet, hogy nem „ciki” küzdeni, szenvedni, ha már fájdalmat érzel a fáradtságtól, sőt, aki jobban bírja, biztassa a többieket is! Elég szépen behergelték egymást, úgyhogy az edzés végére ki is dőlt mindenki.

A másnapi meccs előtt a csapat 80%-a jelezte, hogy izomláza van az atlétikai edzéstől. Semmi baj, az izomlázra a legjobb ellenszer egy jó kis hajtós meccs. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy három játékos visszajátszott az „A” csapatból. Nekik viszont a meccs elején elmondtam, hogy a tegnapi edzésen mi volt és miért volt ez, illetve, hogy nagyon számítok rájuk abban, hogy segítsenek a csapatnak megoldani ezt a feladatot. Már a bemelegítésnél látszott, hogy jó a hangulat, jó a szellemiség, a három kölcsön fiúból kettő teljesen átvette a biztató, hergelő szerepét. A meccsen elején sem az volt, hogy majd ők megcsinálják, megoldják a dolgokat, hanem részeivé váltak a csapatnak, helyzetbe hozták a többieket, kiszolgálták a társaikat, akik ezt megértve és meghálálva viszonozták a szívességet. Azaz egy nagyon egységes, nagyon harcos és helyenként látványosan futballozó csapattá váltak. Persze nem mellékesen most lényegesen eredményesebbek is voltak.


A jó csapat ismérve, hogy a csapattársak tisztelik egymást, az ellenfelet. Kiszolgálják és helyzetbe hozzák a csapattársaikat, kisegítik, kijavítják a másik hibáit. A vezetők a csapaton belül példát mutatnak, elől járnak a hajtásban, a játékban és a társak kiszolgálásában, helyzetbe hozásában.

Edzőként te is igyekezz saját csapatodban jó csapategységet kialakítani, ez hozzásegít, hogy nagyon jó, színvonalas meccseket játszhassanak a srácaid!



„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” Ernest Hemingway

Kun István

2010. szeptember 8., szerda

"Emlék" - Szívbemarkoló kisfilm a kis focistákról - nagy álmokkal


"Focival az esélyekért!"
- Ezzel a beszédes névvel indította el a Polgár Alapítvány az Esélyekért közhasznú szervezet saját projektjét, melyben az elmúlt egy évben ö
sszesen 397 gyerek futballtudását mérte fel.

A felméréseket az ország egész területéről 25 településen végezték, jómagam is frontvonalban, aktívan részt vettem a project megvalósulásában. A végeredmény - sok más mellett - egy videó lett a magyar gyerekfutball azon oldaláról, ahogy még talán sohasem láttad...

Mi dívik ma Magyarországon? " Messze laksz, roma vagy, Te nem kapsz esélyt!"
(a kép részlet a filmből)


A felmérésben hátrányos helyzetű, döntő többségében roma gyerekek vettek részt
A gyerekeknek egy általam összeállított labdarúgó gyakorlatsort kellett végrehajtani kb. 45-50 percben és ez alatt különböző kritériumok alapján pontoztuk teljesítményüket.

A kapott eredmények tükrében kialakult sorrend alapján, végül a Közép-magyarországi régión kívüli gyerekek közül 40-et egy hétre a Tardosi, a Közép-magyarországi régió legjobb 40 gyerekét pedig Csillebércre vittük el edzőtáborba.

A két tábor végeztével a legjobb teljesítményt nyújtó gyerekeket NBI-II-III. osztályú csapatokba irányítottuk és az Alapítvány munkatársai az ő további sportpályafutásukat nyomon is követik un. mentori tevékenység formájában.


Fontos, hogy ehhez hasonló programok tucatjai fussanak az országban!
Így megvalósulhatna a FIFA Grassroots Programjának egyik alapköve, miszerint a futball mindenki számára legyen elérhető! Csak ebben az esetben lesz majd igazán érezhető az MLSZ mostani azon törekvése is, hogy kiszélesítse a labdarúgás tömegbázisát Magyarországon.

Szép emlék marad, vagy ez már a kezdet?
(a kép részlet a filmből)

Saját tapasztalat, még a legapróbb településeinken is hatalmas igény van a focira
A fővárostól messze élő lelkes és tehetséges gyerekek (felnőttek is!) kiéhezetten várják, hogy lehetőséghez jussanak, hogy végre helyzetbe hozzák őket! És milyen nagyszerű is lenne megérni, ahogy a fociklubok "kereslete" végre optimális összhangba kerül hazánk, sokszor eldugott, az alig pár száz lélekfős falvaiban megbúvó valódi futballtehetségek "kínálatával"...


Hagyd, hogy megérintsen ez a gyönyörű és emberi kisfilm...
...a köztünk élő nagy álmokkal telt kis focistákról - a már említett két edzőtábor eseményeinek esszenciájaként. Farkas András szinte feloldódott, észrevétlen élt köztünk a kamerával, neki köszönhetjük ezeket a csodálatos, szívbemarkoló pillanatokat a srácokról.

Íme a magyar gyerekfutball, előtérben a gyerekekkel - ahogy még talán sohasem nézted..




A Polgár Alapítvány az Esélyekért honlapja:
http://www.polgaralapitvany.hu


Kun István

2010. szeptember 5., vasárnap

Hullik a hajam...

...mert bizony megesik, hogy nem is olyan egyszerű az utánpótlásedző élete. Pláne nem, ha minden más mellett még a kamaszkor nehézségeivel is meg kell küzdenie a csapaton belül.

Jelenleg egy ígéretes U15-ös csapatot edzek. Tehetséges srácok - tele tesztoszteronnal. A múlt csütörtöki edzésen 2:1 elleni játékokat játszottunk, és eleinte nagyon jó iramot diktáltak, hajtottak, élvezték a gyakorlatokat, de aztán egy feladat közben a legrosszabb fizikai állapotban lévő gyerek úgy döntött, neki ennyi is elég volt mára, és elkezdte ész nélkül elrugdosni a labdákat. Legnagyobb bánatomra a többiek valamiért ezt mókásnak találták és a nagyon jó irammal induló pörgős edzés, végül egy nagyon oldott hangulatú, vicces sétálgatássá avanzsálódott - egyszóval teljesen szétesett.

Többször egymás után megállítottam a játékot, még sem tudtam jobb belátásra bírni a renitenskedőt. Rövid törpölés után úgy döntöttem, más feladatra váltok és áttérek velük az egymás közötti játékra. Tapasztalatom szerint ez a módszer a legtöbb esetben hatásos, ennél a gyereknél viszont most nem működött. Folytatta tovább a szellemeskedést, a labda össze-vissza elrugdosását, én pedig figyeltem egy darabig és bevallom neked szinte éreztem, ahogy a hajhagymáim szorítása gyengül, és szép lasan hullani kezd a hajam... egyszóval nem volt őszinte a mosolyom.

Nem az volt a célom, hogy kivegyem a játékból, éppen ezért továbbra is azon törtem a fejem, hogyan tudnám megoldani a helyzetet. Több fals próbálkozás után végül a negatív kommunikáció vált be. Mivel a csapatának én voltam a kapusa, amikor hozzám került a labda azonnal kidobtam – persze neki. Az indításokat rendre elszórakozta, mire egyszer csak odakiáltottam a többieknek: „Kössétek föl a gatyátokat, hatan maradtunk, a Karcsi már nem akar játszani!” Mint akit bolha csípett, Karcsi ekkor összekapta magát, és dacból - hogy megmutassa ő is itt van – legnagyobb örömömre újra elkezdett hasznos tagjává válni a csapatnak.

Mikor elfáradtak a srácok abbahagytuk a játékot. Lepakoltuk a pályát és a levezetés után magamban már épp az érdemi beszélgetésre készültem velük az edzésről, mikor e dramaturgiailag fontos percben megjelent a pályán a női csapat. A szebbik nem azonnal elkezdte a bemelegítést, szóval gondolhatod… Innentől kezdve a 15 éves fiúkkal számomra semmiféle kommunikáció nem működött, „rám sem bagóztak”. Elég nehezen vettem ezt a kanyart, mert sok mondani valóm lett volna számukra… Végül nyeltem egy nagyot, lehiggadtam, és felhagytam a próbálkozással, hogy itt és most dolgozzuk fel a történteket.

Felmentünk az öltözőbe, és én, a furfangos, dörzsölt edző remekül eltereltem a srácok figyelmét más, könnyedebb témákkal, majd a kellő pillanatban laza társalgási stílusban, mint egy mellékesen végül visszatértem az edzésre és a tapasztalatokra.. Nos, ekkor az a játékos, aki a pályán már korábban elfáradt, most a csapat előtt, a csapatban elfoglalt helyét megőrzendően, erősítendően, elkezdett sztorizni, szövegelni. Most nem a lábával focizott, hanem a szájával. A szavak ereje pedig hihetetlen! Már edzésen is észrevettem, hogy el tudja érni, hogy a többiek helyette is dolgozzanak, fussanak, majd edzés végén ezt úgy adja elő, mintha ő lett volna a legjobb - és a többiek pedig elhiszik ezt. (Sejtem akkor lesz gubanc, ha túljátssza a szerepét, mert ha a többiek megharagszanak rá elindul egy csapatot bomlasztó szócsata és ez félek tönkre tudna tenni egyetlen perc alatt egy egész edzésnyi kitűnő teljesítményt.)

Férfiasan be kell vallanom, még csak három hete edzünk együtt, és én nem ismerem eléggé a csapatom tagjait. Azt már tudom, hogy a jól bevált kommunikációs taktikák nem húzható rájuk 100%-osan. A következő hetekben, hónapokban meg kell tanulnom alkalmazkodnom hozzájuk, meg kell ismernem őket, nagyon sokat kell velük még beszélgetnem, hogy kiismerhessem a gondolataikat és egy „hullámhosszra” tudjunk kerülni.

Szívesen olvasnám a te történeteidet is, arról, te hogyan kommunikálsz hasonló helyzetben a gyerekkel, a játékosaiddal?

Ha úgy érzed van mondandód, írd meg nekem a fociforradalom@gmail.com e-mail címre és én megosztom a te tapasztalataidat itt a blogon, a többiekkel is. Utánpótlás edzőként, felelős szülőként megvan a lehetőségünk, hogy tanuljunk egymástól, segítsünk egymásnak.. vagyis kalandra fel!

Egy mindenkiért, mindenki egyért - köszönettel várom a te leveledet is!


Kun István

2010. augusztus 25., szerda

Budapesten járt a Barcelona és a Fulham!

Szerinted ez a hír kacsa? Pedig igaz. Pusztán nem a felnőtt együttesei voltak itt a sztár kluboknak, hanem korosztályos csapataik vettek részt a XVI. kerületben múlt héten megrendezésre került Nemzetközi Gyerekfoci Tornán.

Miért nem tud erről a nagyközönség? Ma talán maga a szakma is azt mondja: „Ugyan már, kit érdekel a Barcelona és a Fulham 9 éves korosztályos csapata? Itt nincs médiaértéke ennek az eseménynek…” És nem is tévednek nagyot… Még én is – aki pedig edzőként nyakig vagyok az utánpótlás futballban – ha nem járok utána, soha nem tudom meg milyen csapatok vettek még részt ezen a tornán, hogy milyen eredmények születtek. Egyetlen bulvár napilap vette elő a ceruzáját egy mindössze háromsoros hír erejéig, pedig a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia volt a szakmai fővédnöke a tornának.

Mi az oka annak, hogy a hazai focivilág, a közvélemény ennyire érdektelen egy hazai – és amúgy igen magas szintű – gyerekfoci torna iránt? Mi az oka annak, hogy egy ilyen esemény nyomtatásba sem kerül, míg címlapon olvashatod azt, hogy az épp aktuális celeb milyen színű bugyit vett fel?

A Barcelona és a Fulham utánpótlás csapata idejött Magyarországra és azt gondolom ebből komoly hírértéket lehetett volna kreálni. Nem pusziért jöttek, hanem küzdeni. Plusz ki kellett fizetni a repülőjegyeket, a szállást, az étkezést – mindezt a rendező csapatnak.

Kik adták erre és honnan a pénzt? Ha végül szinte semmi sajtóvisszhangja nem volt az eseménynek mi motiválta mégis őket, hogy kifizessék ezeket az összegeket? Mi miatt volt fontos nekik, hogy ez a két sztárcsapat eljöjjön Magyarországra? Megannyi kérdés, válaszok meg nem nagyon vannak.

Nekem személyes véleményem és tapasztalatom, hogy az edzők zöme hazánkban úgy véli, hogy nincs jelentősége ilyen kis korban annak, hogy milyen sztárcsapat ellen játszik a gyerek egy tornán. Ugyan, tíz év múlva ki fog már erre emlékezni? Igazuk van, tíz év múlva senki nem fog rá emlékezni (annál is inkább, mert most sem tud róla senki). De az a gyerek, aki most játszott mondjuk a Barcelona ellen, ezt sosem fogja elfelejteni – és ez a lényeg.

Azt is hallom az edzők többségétől, hogy nem lényeges ilyen kis korban az eredmény. Majd 15-17-19 éves korban, nagypályán, ott már számít, hogy mi egy ilyen torna végeredménye. Na meg persze majd felnőttként mutassa meg, mit tud. Igen, ez mind igaz, azonban ahhoz, hogy egészséges, önbizalommal teli profi futballistát felneveljünk, nélkülözhetetlen a nemzetközi megmérettetés is. Ha egy gyerek úgy nő fel, hogy folyamatosan játszik ilyen és ehhez hasonló sztárcsapatok ellen, akkor látni fogja, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint ő. Nincs mitől félnie, lesz önbizalma, mer majd felnőttként is játszani ellenük.

Az már egy teljesen más téma, hogy mi miatt, hol és mikor kanyarodik el a mi képzésünk az övéktől, miből adódik, hogy ugyan az a korosztály náluk világklasszis lesz, nálunk meg elmarad a nagy siker?

Minden esetre én személy szerint támogatom az ilyen tornák megrendezését, a minél többszöri nemzetközi megmérettetést. De azt, hogy ez mikor ér el majd olyan rangot, hogy hírérték legyen a médiában, sajnos nem tudom. De ha ez megtörténne bizony nem kellene egy ilyen tornát megrendező klubnak és a vezetőinek konfrontálódnia országos szinten a többi edzőkollégájával, nem kellene fennhangon bizonygatnia, hogy ő jár a jó úton és nem a többiek. Addig viszont marad a fogcsikorgatva bizonygatás az egyik oldalon, a lenéző mosoly meg a másikon. Ez nem (sem) viszi előre a magyar futball ügyét.

A változtatás a mi kezünkben van, és én arra törekszem és biztatok mindenkit, hogy tegye!

(Akit részletesebben érdekel a torna eredménye az FC Budapest honlapján megtekintheti)



Kun István

2010. augusztus 19., csütörtök

Legyetek jók ha tudtok

Egy gyerekfutballista apja gyakran saját, be nem teljesített vágyit, álmait vetíti bele fiába. Tekintet nélkül a gyerekre jobban akarja a sikert, mint maga a kissrác.
De vajon annak idején ő miért nem tudta befutni a pályát, amin elindult, amit szeretett volna? Talán fiatalon megijedt a sok munkától, ami a profi focistává válásig vezet? Talán nem tudta elfogadni azt, hogy az élsport miatt rengeteg dologról le kellett mondania? Talán nem volt mersze mindezt bevállalni? De lehet, egyszerűen csak elfelejtette, hogy már az sem az ő álma volt, hanem valamikor réges-rég az apjáé…

„Amit te magad nem tudsz elviselni, arra ne adj parancsot másoknak.”
(Balbus)

Szülőként mindenképpen el kell gondolkodnod saját csalódásaid okán. Ha te magad nem viselted el a sok munkát és a vele járó lemondást, miből gondolod, hogy majd a gyereked megteszi?

Nem titok, hogy mikor a gyerek bekerül egy magyarországi futball akadémiára, az első dolog, hogy kollégiumba kerül. Távol a szüleitől, ahol önállóan kell ellátnia magát. Persze a kollégiumban kap enni, inni, mosnak rá, ennek ellenére egyedül van, csak magára, a játékostársaira és az edzőire támaszkodhat és ez más, mint mikor mindennap a szülei oltalmazzák, egyengetik az útját. Honvággyal küzd, nem láthatja minden nap a szüleit, messze vannak a barátai, így ezeket a kapcsolatait sem tudja ápolni.

Alkalmazkodnia kell az új, idegen rendszerhez, ami nagy lelki terhet ró egy fiatal gyerekre. Korlátozva van a szabad mozgásterében, engedély nélkül nem mehet sehova. Ezáltal a tinédzser kor természetes velejárói, a bulik, a haverokkal eltöltött idők minimalizálódnak. Aztán természetesen ott vannak az edzések, amelyek fizikailag és szellemileg is igen kimerítők, sokszor fájdalmasak is. Izomláz, húzódás, kapott rúgás utáni zúzódás, stb.

Aztán a rengeteg utazás. Ha csak az NBI-et nézzük, akkor is a bajnokság során a csapat beutazza az egész országot. Ezek az utazások nem a nyaraláshoz vezető kényelmes kirándulások, hanem feszült várakozással teli időszak, ami után komoly teljesítményt kell leadni a mérkőzésen. Sorolhatnám még oldalakon át, milyen nehézségekkel és lemondásokkal jár a profi futballistává válás folyamata. És ezek nagy része megvan akkor is, ha nem kollégiumi rendszerben éli meg a gyerek, hanem hazamehet a gyerek minden este.

Az éremnek itt is két oldala van. Mindezekért természetesen kárpótol a játék közben érzett jó érzés, boldogság, a siker édes íze, a sztárjátékosokat övező megbecsülés, szeretet, rajongás.

Felelős szülőként hagynod kell a gyereket magának dönteni mi mennyit ér neki? Beszélj a nehézségekről, légy vele őszinte, így mutass neki az utat – de mivel járni neki kell rajta, tartsd tiszteletben a döntését. A gyerek dolga, hogy vállalja-e a megpróbáltatásokat a koránt sem egyértelműen elvárható sikerért. Ha igen, támogasd őt maximálisan, ha nem, egyszerűen fogadd el, ez az ő élete. Ne erőltesd amit a gyerek nem akar, ne kösd a szereteted feltételekhez. Sok gyerek-szülő kapcsolat azért megy tönkre, mert a szülő azt a saját álmait kergeti, amit a gyereke nem szeretne és a serdülő korban – ahogy kezd öntudatára ébredni, önálló világképet kialakítani – óhatatlanul is ellent mond a szüleinek. Edzőként nem egyszer tapasztaltam már meg, ez milyen feloldhatatlan konfliktusokhoz vezethet.

Fülöp atya mondja a Legyetek jók ha tudtok c. filmben: „A gyerekeket nem lehet nevelni, csak megmutatni nekik az utat. A többi már rajtuk múlik.”


2010. augusztus 6., péntek

Harcolj a Sötét Oldal ellen!

Edző bácsi! Mikor a srácaid otthon előveszik kis figuráikat, a képzeletbeli harcban szerinted te melyik oldalon állsz? Obi Wan Kenobi vagy épp Darth Vader szerepét kapod a fantáziájukban – és az életükben?
A kiválasztással és frusztrációval több alkalommal is foglalkoztam már, újabb időszerűségét az utánpótlás foci bajnoki rajtjának közelsége adja.
Edzőként, szülőként javában benne vagy a felkészülési időszakba, sőt sok helyen már a jövő hétvégén bajnoki mérkőzések lesznek. A csapatok játékoskeretei lassan teljesen kialakulnak és feltöltődnek, egyre tisztábban látszik melyik gyerek lesz kezdő, és ki kap majd tartalék szerepet. Azaz, megtörtént egy újabb "kiválasztás"… ilyenkor előkerülnek a játékbábúk és felizzanak otthon a fénykardok... velük együtt a játékos – edző – szülő háromszöge.

Luke mehet a levesbe?
Minden gyerek úgy indult neki ennek a felkészülési időszaknak, hogy ő a főszereplő.
Biztosan benne lesz a keretben, biztos kivívja magának a helyet a kezdő csapatban. De a keretszám adott, és edzőjében a személyisége, viselkedése és az elvégzett edzésmunkája alapján alakul ki róla az összkép, ennek tükrében ítél, dönt és hirdeti ki a következő bajnoki szezonra a keretet.

Aki bent maradt nagyon örül, úgy érzi most akár fél kézzel elbánik egy Klón hadsereggel! Aki alól azonban kilőtték az űrhajót, vagyis kiesett a „pixisből” annak elsötétül a tekintete, és mivel egy úgymond „B” csapatban találja magát legtöbbször vigasztalhatatlan. Csalódott, levert és frusztrált. Vajon valóban megtett mindent a gyerek azért, hogy a jobb csapatban maradjon? Mennyire alapos az edző döntése? Szülőként téged mivel és mennyire tud meggyőzni, hogy pont a te gyerekednek kell megélnie a „vesztés” kudarcát?

Anyu, Apu, te mit vársz ilyenkor?
Ugye objektumokat.
Érthető és lekövethető különböző fizikai és technikai teszteredményeket, a gyereked edzőmérkőzéseken mutatott játékban megvizsgált, mérhető és kimutatható eredménykülönbséget. Legkevésbé sem éred be azzal, hogy ki mit mond vagy gondol a gyerekedről, még ha az maga Yoda is!

Azonban Magyarországon szó sincs arról, hogy az utánpótlásedzéseket és mérkőzéseket tárgyilagos elemző tesztekkel vagy rendszerekkel rögzítenék és analizálnák. Melletted a kezdő csapattól búcsúzó elcsüggedt kis harcossal akárhogy is konfrontálódsz és bizonygatsz a klubvezetésnél – végül be kell érned azzal, hogy mindez pusztán az edző szubjektivitásán múlott.

Légy vele tisztában: szülőként nagyon fontos eleme vagy a rendszernek! A szoros kötelék miatt te tudod legjobban erősíteni és ugyanannyira – sőt, az én tapasztalatom eddig sajnos az, hogy többször inkább – gyengíteni saját gyermeked önbizalmát. Pár napja saját fülemmel hallottam, amint egy NBI-es csapat egyik korosztályos keretéből a „B” csapatba kerülő gyereknek azt mondta az apukája: „Ha itt sem leszel kezdő, abbahagyjuk a focit!” Abbahagyjuk?! Miért, talán apuka is focizik? Vagy esetleg ő jobban akarja ezt, mint maga a gyerek? Oldalakat írhatnék neked itt arról, ez mennyire sebzi a gyereket, milyen mély lelki töréseket okoz neki..

A Mester dilemmája
Jelenleg minden korcsoportban lehet (van) olyan játékos, aki nem a tudása miatt van ott.
Felhördülhet bárki, ez most így van. Az edzők – bár hosszú évek óta küzdök érte – itthon továbbra sem kapnak lehetőséget a kiválasztásra. Még mindig ugyanaz a sztori: klubszinten létfontosságú ezért szükség van a tagdíjra, először mindenkit felveszünk, elfocizgatnak a srácok, aztán a keret-összeállításnál utánunk az özönvíz..
Ha a megoldásra törekszünk óhatatlan fel kell merülnie kérdéseknek. Mint például, hogy mikor vonják kérdőre az utánpótlás szakág vezetőt, hogyan készíti el a szakmai koncepcióját? Mitől függ hogy az elvégzendő feladatokat minek alapján állítja össze? Ha nincs kiválasztás, akkor milyen szakmai munkát valósít meg maga az edző? Akkor mindkét oldalon a szülő és a gyerek egyaránt be van csapva? Hiszen azt, aki olyan csapatba edzhet ahova a tudása nem predesztinálja őt becsapjuk, nem? Ki és mikor fogja neki megmondani, hogy a képességei nem elég jók ehhez a szinthez? Azután neki hogyan tovább? És aki alkalmas lenne, de kitessékelték a keretből? Mikor, hogyan és főleg mikor lesz lehetősége a bizonyításra, ha sérült lelkülettel egy gyengébb csapatba kell játszania ez után? Mi lett volna Luke története, ha elfordulnak tőle a Jedik??

A szövetség ereje
Minden csapatot egységes kiválasztási stratégia alapján kell kialakítani!
Csak ez után lehet az egyesület stílusára kialakított utánpótlás koncepció alapján edzeni. Ha nem áll mögöttük egységes kiválasztási kritérium rendszer, a csapatok is különböző összetételűek lesznek, így pedig nem lehet a klub stílusának megfelelő koncepció alapján képezni a gyerekeket. Most nincs egységes alaprecept ez nagyban hozzájárul a sótlan, minden jellegzetességet és elismerést nélkülöző klubfutballunkhoz..
Személy szerint nagyon reménykedem abban, hogy már nem kell sokat várni és elindul egy olyan szemléletváltás a magyar futballban, amely lehetővé teszi a szakmai alapokra helyezett, a klub arculatára, játékstílusára alapuló kiválasztást. Ahol nem a tagdíj, a spontán emberi érzelmek, a pályán túlmutató összefonódások, hanem valódi képességek, alkalmasság és tehetség dönti el, ki melyik csapatba kerül, hogy ott a képzettségének megfelelő képzésben részesüljön.

…és a Halálcsillag felrobban!
Mert eljön ez a pillanat!
Amikor edzőként őszintén kimondhatjuk: „Az Ön fia, lánya konkrét alapokon nyugvó objektív kiválasztás alapján egy alacsonyabb osztályú csapatba került. Itt biztosítjuk számára a szintjének megfelelő optimális, magas és színvonalas edzést, ezzel mostantól garantáltan sikerélményhez jut a játékban, így tud sebesen fejlődni!” – nos ettől kezdve lesz elkerülhető a frusztráció.

Figyelem, figyelem! Az, hogy valaki melyik osztályban játszik, nem jelent semmit a futball tekintetében! Az, aki szeret focizni, ha nem frusztráljuk focizni fog attól függetlenül is, hogy melyik csapatban és melyik osztályban játszik. Minden edzőnek és szülőnek ez a hozzáállás kell, mert így erősíthető a gyerek abban, hogy mindenki a maximumot teszi bele - érte! Így motiválva erőlködés nélkül hozza majd ő is magából a maximumot. Csak ha a háromszög minden oldala stabil, akkor kerülhető el a törés és a kiválasztás frusztrációja a gyermekeinkben és érezheti igazán:

az Erő vele van!:)

Kun István
Loading...