Kollégák! Már megint ugyan oda lyukadtam ki...

Előző blogtémánkban azt boncolgattam, jó-e az, ha a szülők, edzők folyton megmondják a gyerekeknek milyen szituációban, mikor, mit kell tenniük?

Van-e, és ha igen, mekkora annak a jelentősége, ha kiválasztjuk és csoportokra bontjuk a gyerekeket az edzéseken?

Dr. Tóth László a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi karának Pszichológia tanszékén tanító tanár doktori értekezéséből emelek most ide szó szerint egy részt.

"A felső tagozatba érkező gyermek már ügyes és ügyetlen csoportba sorolható, és ez az „olló” a későbbi életkorokban egyre inkább szétnyílik.

A motoros képességek jelentősen eltérő szintje az osztálykeretben foglalkoztatott tanulók motivációs problémájához vezethet. A tanár igyekszik az órán differenciált feladatokat adni, azonban sok esetben a tárgyi- és eszközbeli feltételek határt szabnak ennek.

Az ügyes tanulók alulmotiváltakká válnak, ha nem kapnak a fejlettségi szintjüknek és a fejlődési sebességüknek megfelelő ingert.

Az ügyetlen tanulók, akik alacsonyabb fejlettségi szinten vannak, és valószínűleg a fejlődési sebességük is lassúbb, következetesen kudarcot élnek át, és egyrészt elmaradnak a testnevelés és a sportfoglalkozástól, másrészt a sorozatos negatív élmények hatására ellenállás alakul ki a mozgással-, a testnevelés órával-, és áttolás révén a testnevelő tanárral szemben is. A negatív móciók stresszként érik a gyermeket, és a frusztrált viselkedés agresszív tendenciákat eredményez, melynek kiélése a tanár irányába többnyire akadályozott.

A társak felé – ha megfelelően szabályozott az iskola belső élete (házirend) és a nevelői magatartás következetes – szintén nem ad lehetőséget a gyermek számára a felgyülemlett feszültség levezetésére.

A frusztrált állapotot (szorongást) a gyermek szeretné elkerülni

Ezeket a védekező kísérleteket nevezzük elhárító mechanizmusoknak, melynek egyik formája az áttolás. Ha folyamatosan fennáll a gyermek mozgással szembeni ellenállása, fixálódhat és az inaktivitás negatív személyiség vonássá alakulhat. Tizenkét-tizenhárom éves korban a kognitív funkciók elég fejlettek ahhoz, hogy „ügyesnek” vagy „ügyetlennek” tartsa magát a gyermek, és ez az „önmeghatározás” azt jelenti, hogy azok, akik ügyetlennek tartják magukat más szabadidős elfoglaltságot választanak maguknak és időlegesen vagy véglegesen távol maradnak a sporttól.

Ha az alapvető mozgásminták elsajátítása és a koordinációs képességek szintje nem jutott megfelelő szintre (kritikus határ) a kondicionális képességek hatékony fejlesztése nem megvalósítható. Ezért a koordinációs képességek optimális szintje nem összetevője, hanem előfeltétele a kondicionális képességek fejlesztésének, a vizsgált életkorokban. Az említett jelenségek hátterében az egyéni motívumok mellett a környezeti hatások megváltozását sejtjük.

Az urbanizáció és a technikai civilizáció együttesen befolyásolja a gyermek mozgásfejlődését

Az elvárosiasodott környezet nagyrészt megszüntette azokat a kihívásokat, amelyek korábban jól segítették a generális mozgások kialakulását, fejlődését (kúszás, mászás, futás, ugrás, dobás). A TV és a számítógép előtt ülő és játszó gyermek emblémája lehetne a hipoaktív, rosszul táplálkozó, alkalmazkodási zavarokkal küzdő, elhízott kisiskolásnak. Természetesen azok a gyermekek, akiket szüleik már két éves koruktól sokoldalúan foglalkoztatnak, megkapják a megfelelő minőségű, gyakoriságú és intenzitású mozgásingert. Mozgásfejlődésük folyamatos és intenzív lesz.

Az egészséges életmód kialakítása és a magas szintű munkavégző képesség megteremtése minden gyermek állampolgári joga

A fejlesztő ingereket kulturált körülmények között az iskolai testnevelés keretén belül kell, hogy megkapják. A problémák okát Arday az alsó tagozatos testnevelés elégtelen megvalósulásában látja.

A hiányosságokat három pontban lehet összefoglalni:

1. Nem megfelelő létesítmény helyzet

Megoldására kormányprogram indult tornaterem építési program formájában. Az eredmények biztatóak, azonban a felépített új tornatermek fenntartása komoly erőfeszítéseket igényel mind a használók (iskola), mind a fenntartó (önkormányzat) részéről.

2. Nem megfelelő tanterv

A jelenlegi tantervek a sportágak felől közelítik meg a mozgás fejlesztését. A tanagyag összeállításánál az alapsportágak mozgásanyagának elsajátítását veszik alapul, amit a gyermekek többsége az adott életkorban meg tud tanulni. Eszerint a gyermekek nem a feladatmegoldást sajátítják el, hanem a mozgások kész formáját, a sportági technikákat tanulják meg.

Ez a sematikus ismeretszerzés elveszi a próbálkozások örömé t és az így szerzett tapasztalat, nem válik belsővé (interiorizáció) olyan könnyen, mintha a gyermek maga érezne rá a mozgásra.

A mozgásos cselekvéstanulás során gyakorlóhelyzetben tanítjuk a technikát, vagyis az adott helyzetben ismételtetjük a kész megoldást. Sok esetben a begyakorolt technika más feladathelyzetben nem mobilizálható. Életszerű körülmények között verseny szituáció) a sematikusan begyakorolt mozgások helyett a feladathelyzetben történő gyakorlás által megszerzett az adott szituációhoz igazítható, plasztikus készségek kialakítása lenne kívánatos.

A mozgáskészség kialakítása és fejlesztése a beállítódások másfajta kibontakozását is létrehozza. A kész mozgássémák megtanulása konformista, irányítható, külső kontrollos attitűdű egyéneket hoz létre. Demokráciában a cél az öntudatos, önállóan dönteni és vitatkozni képes, kooperatív, szabad és felelősségteljes személyiség kialakítása.

A feladathelyzethez történő gyakorlás a tanulót folyamatosan újabb döntési helyzetek elé állítja, melyek során megismeri lehetőségeit, képességeit és megtanulja azokat, különböző körülmények között alkalmazni. Egyfajta motoros kompetenciára tesz szert a gyakorlás során.

3. Nem megfelelő személyi feltétel

A tanítók képzése, igazodva a sportági szemléletű tantervekhez, ugyancsak sportág centrikus. Azonban a rövid képzési idő alatt nem szerezhetnek a jelöltek megbízható tudást. Az általános iskolában az utánzásos tanulás fontos szerepet játszik. A tanító a legtöbb esetben nem képes az adott mozdulatot vagy mozgássort a mozgás tér-idő és dinamikai jellemzőinek megfelelően bemutatni. A tanítók legtöbbször nem rendelkeznek versenyzői múlttal, nincs versenytapasztalatuk. A gyakorló testnevelő tanári munka egyik legfontosabb része az új elemek, gyakorlatok pontos bemutatása mellett, az oktatás során alkalmazott segítségadás. A segítségadás rendkívül felelősségteljes munka, mely nagy tapasztalatot, önbizalmat kíván. Egy rossz mozdulattal el lehet venni a tanuló kedvét a további gyakorlástól. Egy apró félre nyúlásból, rosszul helyezkedésből súlyos sérülések származhatnak. Ezen tényezők összegződése a fiatal tanítóknál nem okoz problémát, azonban az idősebb, alacsony fizikai aktivitású, esetleg súlyfelesleggel bíró tanítók esetében sorozatos kudarcélményhez és elbizonytalanodáshoz vezethet.

Vajon ezek a problémák fennállnak a mai Magyar gyereklabdarúgásban is? Vajon van összefüggés a testnevelés óra és a fociedzés között?

Véleményem szerint mindkét esetben igen a válasz.

A testnevelőtanár és az edzőképzésbe egyaránt szükséges beépíteni ezeket az új ismereteket, melyek segítségével nemcsak a futball, hanem a társadalom számára is hasznos embereket lehet nevelni."

Egy szó mint száz, már megint oda lyukadtunk ki;

"Tanítsátok a gyerekeket futballozni!"

Thomas Edison és a foci

Úgy majd három hete egy edzőkollégám meghívására megnéztem egy U-7-es edzőmeccset.
A nyáron szerveződött új csapatát akarta megmutatni és szerette volna, hogy a meccs után beszéljünk róluk. Mivel már előzetesen láttam az edzésnaplóját, nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok a mérkőzésen.

A meccs lement, nem sikerült úgy, mint ahogy eltervezték - ennek az utózöngéi szülték meg ezt a kis esszét.
A barátom pár nappal ezelőtt meglátogatott és elmesélte, hogy az ominózus meccs óta - ami hangsúlyozom, hét éves gyerekek edzőmeccse volt - áll a bál. A szülők kritizálják, és számon kérik tőle az edzések tartalmát, minőségét. Az egyesületen belül pedig a kollégái nem értik az általa alkalmazott edzésmódszert és kérik arra, hogy indokolja meg, miért ebben a játékrendszerben játszatja a gyerekeket és miért ez alapján a taktikai elemek alapján játszanak a meccseken?

A szülők is és az edzőkollégái is a passzjátékot hiányolják az edzésekről, a mérkőzésekről. A szülők nem értik, miért nem a passzjátékot tanítja meg nekik, hiszen az a jövő?!

Ha legközelebb egy szülő szóvá teszi ezt a témát, kérdezd meg tőle, milyen is az a passzjáték
Ahhoz, hogy passzjátékot lehessen játszani, először meg kellene határozni, hogy pontosan mi is az. Mondtam neki, ha azt mondja a szülő, hogy olyan, mint a Barcelona, akkor kérje meg, hogy fejtse ki bővebben ezt a választ, mit is ért alatta pontosan? Látni fogja a szülő is, hogy nem is olyan könnyű ezt összeszedni. Majd utána azt kérdezze meg a panaszoló szülőtől, hogy véleménye szerint, mi kell ahhoz, hogy jó passzjátékot tudjon egy gyerek játszani?

A válaszok nyilván azok lesznek, hogy jól kell tudnia passzolni, jól kell tudnia helyezkedni, stb. Ekkor már látni fogja valószínűleg a kedves aggódó szülő, hogy egy csomó egyéni képességet sorolt fel. A szaktársam pedig pont ezeket tanítja meg a gyerekeknek.


Íme a munkatársak kérdéseire a válasz
A passzolás mint technikai elem szerepel az edzéseken. A gyakorlatokban a passzok pontossága, sebessége, darabszáma adja a gyakorlás lényegét, változatos formákban, kis versenyekbe belerejtve mindezen tulajdonságait. Soha nem tartalmaznak ezek a feladatok taktikai utasításokat!

Amikor taktikai jellegű játékfeladat szerepel az edzésen, például 2:1 elleni támadásvezetés, akkor soha nem mondjuk meg a gyereknek, hogy milyen technikával hajtsa végre ezt a feladatot. Hagyni kell, hogy a gyerekek egymás között megbeszélve, közösen rakják össze és próbálják ki, hogy melyik technikai végre hatás fog működni és melyik nem.


Hogy jön ide Thomas Edison?
Látni fogjuk, hogy a gyerekeknek 10 kísérletből lesz 2 jó és 8 rossz végrehajtásuk, nagyjából ezek az arányok szoktak lenni.
Edisont egy kárörvendő riporter egyszer megkérdezte, miután tízezredére sem sikerült az izzó feltalálására tett kísérlete, hogy hogyan éli meg ezt a kudarcot? Mire Edison válasza: nem kudarcot vallottam, csupán megtaláltam tízezer olyan módot, ahogyan nem lehet felfedezni az izzót! Majd tovább folytatta a kísérleteit - az eredményt ma már mindenki tudja.

Edison a kudarcok ellenére is tovább folytatta a kísérleteit - itt is ez történik, csak kicsiben!

Ha az edző megmondja folyton azt, hogy mi a jó megoldás, mit is kellene csinálni és erre még a szülő is ráerősít (akinek a legtöbb esetben sem edzői, sem pedagógusi, sem pszichológusi végzettsége sincs) akkor a gyerekek szép lassan leszoknak a gondolkodásról.
Persze az edző ilyenkor felhorkan, nincs időm kivárni, amíg a gyerek rátalál a jó megoldásra!

De miért is nincs? Hiszen hét éves gyerekekről beszélünk! Minimum még tíz évig kell edzenie ahhoz, hogy felnőtt csapatba kerüljön! Azután ha minden jól megy, legalább tizenöt évig fog játszani! Szerintem igenis van idő, sőt, pont most van az ideje annak, hogy türelmesen, aprólékosan, kimunkáltan letegyék az edzők a gyerekekben az alapokat és igen, pár év múlva már jöhet a fantasztikus passzjáték! Addig azonban még meg kell tanulni pár dolgot a srácoknak.

„Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól.“ Thomas Edison

Az okos edző kihasználja a spontán motivációt!

Vajda Zsuzsanna „A gyermek pszichológiai fejlődése” című könyvében megemlíti Chi (1978) egyik kísérletét, amelyben sakkozó gyerekeknek és sakkhoz nem értő felnőtteknek kellett a sakktáblán bizonyos állásokat memorizálni.

Az eredmények azt mutatják, ha nem a sakk szabályainak megfelelő felállást kellett memorizálni, akkor a felnőttek teljesítettek jobban, ha viszont egy sakkjátszma állást memorizáltak, akkor a gyerekek eredménye volt jobb!

Ebből arra lehet következtetni, hogy nem a memóriája kisebb egy gyereknek, hanem a megjegyzési stratégiái nem megfelelőek.

Mit jelent ez? Az előző bejegyzésben már leírtak alapján azt, hogy a gyerekek még nem úgy gondolkodnak, mint egy felnőtt.

A beérkező információkat más szempontok szerint csoportosítják, más szempontok szerint osztályozzák és ezekből következően más válaszreakciókat adnak rá.

Ha ez igaz, akkor a pálya széléről történő szülői utasítás egy-egy játékhelyzetre vonatkozóan, megzavarja-e a gyereket a gondolkodásban? Ki szeretne focista lenni, a szülő, vagy a gyerek? Ki játszik, kinek kellene cselekedni, a szülőnek/edzőnek, vagy a gyereknek? Ha a válasz minden esetben a gyerek, akkor vajon neki saját magának kellene-e döntenie a játékhelyzetekben, mert akkor tanul, vagy kész válaszokat kellene kapnia a pálya széléről?


A rendszeres tanulás több szempontból is hozzájárul a memória fejlődéséhez

Egyrészt a gyerekek élményeket és gyakorlatot szereznek a rögzítés módszereinek használatáról. Másrészt az emlékezet konstruktív jellege miatt az ember annál könnyebben memorizál dolgokat egy adott témáról, minél több ismerete van róla, ezért az általános tudás növekedése hozzájárul az emlékezeti képesség javulásához.

Az előző cikkben említett kritikus sebesség kitolásának egyik alapfeltétele a minél nagyobb tudás az adott területen-jelen esetben a fociban-ahol az információ áramlás történik. A „több tudás, könnyebb rögzítés“ szabálya kiválóan megfigyelhető azokban az esetekben, amikor a gyerekeknek valami felkelti az érdeklődését.

Ha jól ismernek egy dolgot, a gyerekek memóriája nagymértékben felülmúlhatja a felnőttekét. Így például, amikor a dinoszauruszok divatba jöttek, a gyerekek sokkal többet tudtak róluk, mint a felnőttek!

Ezt nevezik spontán motivációnak!

Amikor a gyerek saját maga érdeklődik valami iránt, anélkül, hogy arra bárki is felhívta volna a figyelmét, vagy kényszeríteni valaminek a megtanulására. Ilyen spontán motiváció mozgatja a gyerekeket a sport irányába is. A fociban a spontán motivációt a góllövés, a cselezés és még ki tudja mennyi motívum mozgatja a gyerekek fejében.

Azonban ha ezt a spontán motivációt megszüntetjük, felesleges utasításokkal kiöljük a gyerekekből, akkor nagyon nehéz lesz őket megtanítani a focira. Még nehezebb lesz később rávenni őket a kemény munkára, motiválni őket a nagy teljesítmények felé, hiszen ők már egyszer lelkesedtek, de nem hagyták őket kibontakozni..

Most meg persze elvárnák, hogy örömmel fussanak hosszú kilométereket, párharcokat nyerjenek inuk szakadtáig és még emellett kreatívan, játékosan, tetszetősen is játszanak a mérkőzések alatt?!


A mostani és az előző bejegyzés függvényében a szülők és az edzők jól láthatják, hogy mihez vezet egy ártatlan kis bekiabálás…

Ismerjék meg saját gyerekeiket, tudják meg, hogy nekik mi a jó, ne erőltessék rájuk azt, ami a felnőttek szerint jó.

Tanítsák futballozni a gyerekeket! Aki tanít, az játékosan is rá tudja venni a gyerekeket, hogy az úgynevezett „muszáj“ dolgokat is motiváltan, örömmel és nagy lelkesedéssel hajtsák végre, károsodások nélkül, a maximális haszonnal!

"Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá"

"Mondd el és elfelejtem. Mutasd meg, s talán emlékezni fogok rá. Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá."

Alan Baddeley egész életét az emberi emlékezet kutatásának szenteli.
Könyvében (Az emberi emlékezet) összefoglalja az eddig e témában elvégzett kutatásokat és azok eredményeit.

Hogy miben profitálhat ebből egy gyerekfoci edző?

A minap egy U-11-es bajnoki mérkőzésen a szülőkkel együtt, korlátnak támaszkodva figyeltem a meccset.A meccs közben folyamatosan ment a szülőktől a pályán lévő gyerekek felé az információ áradat. Folyamatosan osztották a szülők a taktikai, technikai tanácsokat, irányították a helyezkedést, szóval a gyerekek egész játékát.Engem személy szerint a nézőtérről ez nagyon zavart, de azzal nyugtattam magam, hogy most nem edző vagyok, csak egy szurkoló. De hazaérve is még azon törtem a fejem, hogy az edzői pályafutásomat ez a jelenség végig kíséri, de nem csak az enyémet, szerintem minden gyerekfoci edzőét...

Az aktuális csapataimnál mindig megpróbáltam elmagyarázni a szülőknek, hogy miért nem hasznosak ezek a bekiabálások, de most, mivel kollégákról van szó, kicsit mélyebbre ások a témában.

Az emlékezés a memória függvénye, melyet két nagy csoportra, rövid és hosszú távú memóriára osztunk

A rövid távú memóriát szokták munkamemóriának is nevezni, mert ebben a részben tárolódnak az újonnan a szervezetbe érkezett információk, amiket ez a memória feldolgoz, és ezek alapján történik majd valami. A rövid távú memória egy egészséges embernél 6-9 információ tömböt tud tárolni, körülbelül 2 másodpercig, aztán az új információk felülírják a régieket és törlik őket. A hosszú távú memóriába tanulás útján kerülnek az információk.

Másodpercenként több mint 10000 benyomás ér bennünket – a gyerekeket is!

Ebből azonban csak maximum kilencet tud érzékelni az emberi agy - a többit egyszerűen figyelmen kívül hagyja. A meccsen a gyereknek rengeteg információból kell kiválasztania azt, ami akkor a játékhelyzet helyes érzékeléséhez kell.

A kutatások bebizonyították, hogy a rövid távú memória több csatornát is használ az információ felvételéhez, feldolgozásához és ha az azonos csatornát egy információ után egy teljesen más információval megterheljük, máris felülírja az elsőt és a másodikra fog emlékezni.
Érthetően szólva, a gyerek érzékel egy információt a meccs pillanatnyi helyzetéről, képet alkot, osztályoz, csoportosít de mielőtt válaszreakciót keresne a hosszú távú memóriájában ugyanazon a csatornán egy bekiabálás miatt új információ érkezik. Máris erről kezd el képet alkotni, csoportosítani, osztályozni és döntenie szinte nem is kell, hiszen kész megoldást kapott.

Azonban amíg ezt a kettős gondolatmenetet lefuttatja és a válasz cselekvést elkezdi, lényegesen hosszabb idő telik el, mintha a saját döntését vitte volna véghez!

Erre mit mond a szülő? Gyorsabban fiam! Ébredj fel! Holott ő maga okozza a késlekedést azzal a plusz információval, amit megosztott kéretlenül a gyerekével, pláne akkor, ha a gyerek teljesen másra gondolt. Ja és a legbosszantóbb a szülők számára, hogy hiába mondtam el a gyereknek, hogy mit kell csinálnia, a következő alkalommal megint elrontja!...

Miért? Tanulás nélkül mindössze 2 másodpercig tárolunk információkat, tehát fölösleges bosszankodni azon, hogy hiába mondtam el az előbb, miért nem érted?! Mert a másodpercenkénti több ezer információból kilencet tudunk maximum kiválasztani, ami folyamatosan áramlik, tehát az előzőeket, ha nem tanulom meg, akkor törli.

És a kritikus sebességről még szót sem ejtettem. A kutatások ugyanis arra is rávilágítottak, hogy egy bizonyos helyzetben (például focimeccsen) az áramló ingerek sebességét nem tudja felfogni a szervezet. Minél járatlanabbak vagyunk egy témában, annál gyorsabbnak tűnik az abban a témában áramló információ, és annál kevesebbet tudunk belőle érzékelni. Ebből adódik, hogy minél jártasabbak vagyunk benne, annál több információt tudunk feldolgozni.

A fociban ezért is van az, hogy az egyik csapat gyorsan játszik, a másik meg lassan. A gyerekek, ha túl gyors az információ áramlás, egyszerűen csak kiválasztanak belőlük néhányat és csak azokra reagálnak, azaz lelassítják számukra az áramlást, ezzel együtt viszont lassul a cselekvés is.
Biztos mindenki látott már olyan focista gyereket, aki előtt pattog a labda és én mint felnőtt már az első pattanás után birtokba venném a labdát, de a gyerek megvárja, amíg pattan még vagy kettőt-hármat és csak utána veszi át. Erre mi azt mondjuk, lassú. Pedig csak megvárja, amíg a számára értelmezhetetlenül gyors információáramlás - a labda pattogása - lelassul arra a szintre, amivel már ő is tud valamit kezdeni.

Ragozhatnánk még sokáig ezt a témát, én viszont azt mondom edzőként az edzőknek és a szülőknek egyaránt:

"Mondd el és elfelejtem.
Mutasd meg, s talán emlékezni fogok rá.
Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá."


Vedd figyelembe Lao-Ce mondását és hagyd a gyerekeket a saját tempójukban fejlődni!

Puskás Ferenc egyik nagy mondásából - Tanítsátok focizni a gyerekeket!- a tanítani szóra hívnám fel a figyelmet!

Találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével!

cv

Múlt héten részt vettem egy, a Hajdú-Bihar Megyei Labdarúgó Szövetség által szervezett tanulmányúton, és ennek keretében - a küldöttség tagjaként - élőben izgulhattam végig az ACF Fiorentina-DVSC TEVA bajnokok ligája mérkőzést is!

Röviden a programleírás

2009.11.02-án délután indult a busz Debrecenből. Az útvonal: Debrecen-Füzesabony-Budapest (Budaörsi út benzinkút) ez az első megálló 19 órakor-Székesfehérvár-Nagykanizsa-Szlovénián keresztül-Trieszt-Parma.
Érkezés kedden reggel 9 órakor Pármába.

November 3-án kedden:
10 órakor a Parma FC labdarúgó csapatának edzésközpontjában tájékoztató a klub működéséröl, stadionlátogatás.
- délelőtt szakmai konzultáció,
15 órától az utánpótlás korosztályok edzésbemutatójának megtekintése
(A csoport U17-U18 korosztályok edzése)
(B csoport kisebb korosztályok edzése)
18 órától magyar edzők– olasz öregfiúk barátságos senior mérkőzés.

November 4-én szerdán:
- délelőtt szakmai konferencia Firenzében a Coverciano edzésközpontban,
- délután városnézés,
- este 20.40-től a Fiorentina - DVSC BL mérkőzés megtekintése.
A mérkőzés után indulás haza. Érkezés csütörtökön a délelőtti órákban.

Hogyan találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével?

A kiút vidám volt, jó hangulatban telt. Ismerkedtem a kollégákkal, sztorizgattunk, filmet néztünk, megtörtént minden olyan, ami egy ilyen hosszú buszúton lenni szokott. Rendben meg is érkeztünk Pármába, ahol fogadott bennünket az általános igazgató Pietro LEONARDI úr, majd körbevezetett bennünket a Parma stadionjában.

Elmesélte röviden a klub történetét és azt is, hogy a mostani szezonban az első osztályba való feljutással együtt átalakítják teljesen az utánpótlás rendszerüket.

Ezek után az utánpótlás igazgató, Francesco PALMIERI úr a sajtószobában tartott a küldöttségünknek egy általános tájékoztatót a Parma utánpótlás rendszerének felépítéséről, majd négy korosztályos edzőtől is halhattunk már konkrétan az edzések szerkezetéről, felépítéséről.

Délután három órától kezdődtek az edzések, két helyszínen.
Az egyik helyen a felnőtt csapat és az alatta lévő csapatok U-15-ig edzettek, a másik helyen a többi korosztály. Mindkét helyszínen 5-5 nagypálya és több kispálya, illetve szabad füves területek álltak a gyerekek rendelkezésére. Az edzői csapatunk beosztotta önmagát, hogy minden pályáról legyen képünk, minden edzésből lássunk valamit.

Én a ¨99-98-as korosztály edzését néztem meg.
A feladatokból csak egy lényegi különbséget szeretnék kiemelni: a 14 év alatti fiataloknak a technika elsajátítását tartják a legfontosabbnak, 20x30 méteres területen 8:4 elleni játék volt. Egy kék, egy lila és egy sárga trikós négyes alkotta a csapatokat. A feladat az volt, hogy szabad játékban 8:4 ellen tartani kellett a labdát a területen belül. Aki eladta a labdát, annak a négyese lett a következő védő négyes. Tehát, ha a sárgák és a kékek tartották a labdát a rózsaszínűek ellen és mondjuk egy kék eladja a labdát, akkor a kékek lesznek a védők és így tovább folyamatosan. Az edző nem szól a játékba, csak bíróként biztosítja a játék folyamatosságát (nálunk egy edző végig instruálja a játékot).

Itt jött el a játék lényege - legalább is számomra a lényege, ami a legnagyobb különbség a hazai és az ottani felfogás szerint!
Egy játék helyzetben az egyik játékos eladta a labdát, holott a terület túloldalán két üresen álló, megjátszható játékostárs is volt. A magyar edző valószínűleg instruálva a gyereket már régen szólt volna, hogy forgasd meg! Üres a túloldal! Meg hasonlók. Itt nem! Az edző megállította a játékot és megkérdezte a labdát eladó gyereket, hogy hány játékos akar labdát szerezni? A válasz négyen. Az edző erre így folytatta, akkor elég az, ha csak a rád támadó ellenfelet és annak helyzetét figyeled? Nem, mind a négyet figyelni kell, jött a válasz. Mi a célja a játéknak? Hogy nálunk maradjon a labda. Akkor mi lett volna a jó megoldás? Ha felnézek és oda rúgom a labdát, ahol nincs védő. Az edző megdícsérte a gyereket a jó válaszért, majd továbbengedte a játékot.

Vagyis, nem a taktikai részt emelte ki az edző, mint nálunk, hanem arra TANÍTOTTA a gyereket, hogy a jó technikai végrehajtásból, hogyan lesz haszna a csapatnak a cél érdekében és ebből, hogyan lesz majd később taktika.

Ezután visszavittek minket a nagyobbak edzőközpontjába busszal (azt majd elfelejtettem mondani, hogy a gyerekeket busszal hozzák-viszik az edzésekre). Visszaérve még elcsíptük a Primavera (U-17-től U-20-ig tartó korosztály) edzés végét. Az ott jegyzetelő edzőkollégáink elhűlve újságolták, hogy ez az edzés 142 percig tartott! Igen, jól látod, 142 percig, nem a mi kedvünkért, hanem alapból, mert kedden erőnléti edzés volt, dinamikus láberősítő gyakorlatokkal, futásokkal, párharcokkal kapura, majd szűkített területen kétkapus játékkal a végén. Ezt azért nem is ecsetelném tovább, mert tudom, hogy nálunk egy U-17, 18, 19-es csapat milyen edzéseket végez egy NBI-es csapatnál...

A szakmai út csúcspontja azonban másnap délelőtt jött!

Firenzében a Coverciano edzőközpontban fogadott minket Renzo Ulivieri az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnöke.

Ulivieri úr mindjárt azzal kezdte, hogy amikor ő a Fiorentinához került akkor a serdülő csapatban magyar edzője volt, majd a felnőttben Hidegkuti Nándor volt az edzője. Majd elmesélte az olasz edzőképzés menetét, struktúráját, aztán elmondta, hogy Weisz Árpád tette le a modern olasz foci alapjait és, hogy a mai napig ezeknek az alapoknak a modernizálásából építkezik az olasz labdarúgás!
Annyi minden történt, annyi impulzust kaptam az edzői filozófiám megerősítésére, hogy szinte már teljesen elsikkad az emlékeimben a Fiorentina-DVSC BL. meccs, pedig az is fantasztikus élmény volt! Csodálatos profizmus, szervezettség, meg minden amit csak szem száj kívánhat, de ezt talán majd a következő bejegyzésben írom le..

Aki kíváncsi lenne a mélyebb, tanulságos szakmai elemzésre, az írjon és telefonon, emailben, vagy személyesen is szívesen beszélgetek vele!
cv

Az idő

cv
Volt már az edzői pályafutásod alatt olyan szituáció, amikor egy izgalmas időre menő feladat, vagy játék lefújása után egyik-másik gyerek csípős megjegyzéseket tett arra, hogy ők rövidebb ideig játszottak, mint a másik csapat?

Piaget és munkatársai érdekes vizsgálatokat végeztek el gyerekeken 4-12 éves kor között az idővel kapcsolatban.

Az egyik vizsgálati feladat az volt, hogy egy rajzlapon a gyerekeknek függőleges vonalkákat kellett húzniuk nagyon szépen, majd ugyanezt a feladatot megismételve azzal a különbséggel, hogy olyan gyorsan húzza a vonalakat, amilyen gyorsan csak tudja. Mindkét feladatot 20mp-ig végezték a gyerekek, majd kikérdezték őket a tapasztalataikról. Hosszú, vagy rövid ideig dolgozták? Melyik volt a hosszabb, amikor gyorsan kellett csinálni, vagy amikor szépen kellett csinálni? Aztán a lassú munkával dolgoztak a gyerekek 20mp-ig, majd az volt a feladatuk, hogy csinálják gyorsan és akkor álljanak meg, amikor úgy érzik, ugyanannyi idő telt el, mint a lassan végzett feladatnál. Majd ugyanezt fordítva, gyorssal kezdték és a lassú gyakorlatot kellett megállítaniuk, amikor úgy gondolták ugyanannyi idő telt el. A harmadik vizsgálatban egy metronóm elé ültették a gyerekeket ami először lassú ütemben járt, majd gyors ütemben. A kérdés itt az volt hozzájuk, hogy mikor járt a metronóm hosszabb ideig, a lassú, vagy a gyors ütemnél? Persze mindkét esetben 20 mp-et járt. A negyedik feladatban csipesz segítségével kellett könnyű fából és nehéz ólomból készült téglalapokat az adott mintába belehelyezni. Mindkét műveletet 20mp-ig végeztették velük, majd a kérdés az volt, mikor dolgoztak tovább. Az ötödik volt a legizgalmasabb-legalább is nekem, ez van a legközelebb a focihoz. Az volt a feladat, hogy 20mp-ig üljenek a gyerekek karba tett kézzel mozdulatlanul, majd szintén 20 mp-ig izgalmas, érdekes, szórakoztató képeket vetítettek nekik. A kérdés itt is az volt, mikor telt el több idő?

A vizsgálódások eredményét és teljes menetét elolvashatja mindenki Jean Piaget: Válogatott tanulmányok című kötetében.

Az alap kérdésre válaszolva, nekem volt már többször is, hogy egy-egy gyerek megszólt az idő miatt, én meg mondtam neki, hogy ugyanannyi időt játszik mindenki.

Persze nem hitte el, én meg mondtam neki, hogy stopperrel mérem, akkor sem hitte el. Sőt volt olyan, aki végignézte a következő menet stopperelését, végig az órát nézte, látta, hogy 3 percet mértem, még is azt mondta, hogy ez hosszabb volt, mint az övék. Erre én, de láttad, hogy ugyanannyit mértem, mire ő akkor is hosszabb volt mert gyorsabban ment a számláló. Na ná, hogy nem tudtam neki megmagyarázni, hogy az óra ugyanolyan sebességgel méri az időt mindenkinek...

A kísérlet arról tanúskodik, hogy a gyerekek nem a saját tapasztalataik megfigyelésével mérik az időt, hanem a külső, fizikai történésekkel.

Az ötödik feladat eredményei jól mutatják, mert ott a gyerekek egyöntetűen azt mondták, hogy a karba tett kézzel ülés hosszabb volt, mint a képvetítés. Sőt, a vizsgálat vezetői volt úgy, hogy 15mp mozdulatlan ülést mértek 45mp-nyi vetítés mellett és ennek ellenére azt mondták a gyerekek, hogy az ücsörgés sokkal hosszabb volt! Tehát a gyerekek a számukra nehéz, vagy unalmas feladatokat hosszú időnek élik meg. Vajon milyennek ítélik meg az edzéseket?

Ebből számomra rengeteg tanulság levonható, a legnagyobb a már sokat emlegetett „a gyermek nem miniatűr felnőtt“ szlogen újabb bizonyossága.

Hiszen egy felnőtt, aki már absztrakt módon gondolkodik, a belső cselekedetei elemzése alapján méri az időt, míg a gyerekek kb. 10-11 éves korig erre képtelenek. Pedig az idő roppant fontos egy focimeccsen. Te felnőtt fejjel tudod, hogy egy perc alatt, főleg kis pályán, mennyi minden történik. Figyeld meg, ha a játék végén bemondod, hogy utolsó perc, micsoda rohanás, kapkodás kezdődik majd. A differenciális oktatási módszer szívesen játszik az idővel, hiszen ha tudod, hogy a gyerekek a fizikai mennyiségek alapján ítélik meg az időt, akkor már tudhatod is, hogy minden olyan feladatban, amiben előre bemondod az időkorlátot, minél több végrehajtást fognak megcsinálni a srácok, mert az idő nekik még csak így értelmezhető. Ezek a feladatok a belső motiváció és a győzni akarás mellett azt az egyszerű tényt foglalják magukban, hogy a gyerekek másképp mérik az időt.

Remélem, te mint edző, vagy szülő természeesen tisztában vagy ezzel, és tudod, hogy a gyerek az gyerek és nem felnőtt, így ennek megfelelően viselkedsz, ha egy gyerek a szemedre veti, hogy a másik többet játszott, holott mindketten ugyanannyi ideig játszottak.

Hmm, már régen volt, de mindha ezekre a finomságokra nem hívták volna fel a figyelmemet a „B“ és az „A“ Licencen. Sajnos nem voltam ott október 1-4. között Telkiben a FIFA instruktorok által tartott gyerekfoci edzőtovábbképzésén, így csak reménykedni tudok, hogy a zászlajukra tűzött gyerekközpontúság és játékosság valóságos gyakorlatokban is megjelentek a tanításukban...

Gondolatok a passzolásról - avagy félreértelmezzük az UEFA Licence képzését?

cv
Egy tehetség kutató program keretében az elmúlt hetekben elég sok helyen jártam az országban.
Sok edzőkollégát figyeltem meg munka közben, és elbeszélgettem velük a munkájukról. Egyöntetűen azt vallották, hogy szép focit kell megtanítani a gyerekeknek.

Az ő olvasatukban - és ez a mai hazai közvélemény is - a gyors, lapos passzokkal felépített támadásokkal játszó csapat játékát kell tanítani. Ennek megfelelően edzéseiket is úgy építik fel, hogy a licencrendszerben tanult úgynevezett labdás koordinációkat gyakoroltatják a gyerekekkel - négyzetekben, háromszögekben, ipszilonokban, rombuszokban ácsorgó gyerekek passzolgatnak...

Igen, ahogy Holits Ödön az 1936-ban megírt csodálatos könyvében a "Hogyan futballozzunk? - A modern futball elmélete és gyakorlatá"-ban leírja, ha a játékosok tökéletesek (és erre kell törekedni), akkor a negyedik labdaérintés már kapura lövés egy támadásban onnantól, hogy a kapus kiadja a labdát a hátvédeknek. Vagyis egyérintőből játszanak a játékosok.


"Igen!" - kiálthatsz fel Te is.
"Ugye, hogy igazam van?!"

Én azt mondom, álljunk meg és elemezzük ezt egy kicsit.
Mi kell ahhoz, hogy egyérintőből végig lehessen játszani egy támadást gólig?
Először is tökéletes technikai tudás, hiszen az érkező labdát egy érintésből a megfelelő helyre juttatni, az nem egyszerű dolog. Ráadásul a labda, amit majd tovább kell rúgni, jöhet laposan, magasan, gyengén, erősen, és ezt a labdát egy érintésből úgy kell a társhoz játszani, hogy ő is egy érintésből tovább tudja majd játszani.

Itt bejön egy igen fontos dolog, amit sokszor elfelejtenek az edzők figyelembe venni: az ellenfél is a pályán van! Vagyis ott helyezkedik és zavarja a labdajáratást.
Mi kell tehát ahhoz, hogy mégis megjátszható legyen mindenki a csapatban?
Folyamatos mozgás és olyan összhang az egész csapat részéről, amit - már ezen a ponton beláthatjuk - nem lehet megvalósítani a licencrendszer által kínált labdás koordinációs feladatokkal!

Gondolkodó, sokat futó játékosok tudják játszani a szép focit!

Ezekben a feladatokban hiába mondják az edzők a gyerekeknek, hogy mozogjanak el a bójától, az a 2-3 lépés, amit megtévesztő mozgásként alkalmaznak, nem lesznek elegek ahhoz, hogy tisztára játsszák magukat a mérkőzés alatt. A folyamatosan egységesen mozgásban lévő csapat és ellenfél csapatát elemezni kell, hiszen csak egy ilyen teljes összhang hozhatja meg az egyérintős játék sikerét.


Akkor mire és hogyan is tanítsuk a 6-10 éves focizni vágyó gyerekeket?
Jó kérdés.

Rengeteg válasz van és még több út, amin el lehet indulni, én most egy egyedit választok ki, visszakanyarodva a foci őskorához.
A futball egy olyan térnyerő játék, amiben a labdát az adott szabályok között a célba, azaz a kapuba kell juttatni. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidő alatt.

Teret kellene nyerni ahhoz, hogy célba juttassuk a labdát és ezt többször kellene megtenni, mint az ellenfél ahhoz, hogy mi nyerjünk.
De hogyan lehet teret nyerni?
Vagy odamegy a játékos az üres területre és elfoglalja, vagy a már elfoglalt területen létszámfölényt alakít ki és így veszi át a terület ellenőrzését.

Ahhoz, hogy az üres területre hamarabb érjenek oda játékosok, mint az ellenfél, futni kell, illetve előbb észrevenni, hogy hol is van az üres terület!
A már az ellenfél által ellenőrzött területek közül is először gondolkodás útján ki kell választani, hogy mely területeket érdemes elfoglalni és akkor megint csak futással létszámfölényt kialakítani, hiszen ebbéli szándékunkat az ellenfél is észreveszi, tehát nekünk gyorsabban kell odafutni.

Nos, ez ezek a gondolatok azt sugallják, hogy a fociban gondolkodni és futva cselekedni szükséges a siker érdekében...


Látott-e már valaki olyan 6-10 éves gyereket, aki élvezi a helyben ácsorgást?
A terület nyerés és a labda célba juttatása mozgásos aktív cselekmény!

Ha megkérdezünk egy ilyen korú gyereket, arról, hogy mit szeret a legjobban a fociban, azt fogja mondani, gólt lőni, cselezgetni, vagyis olyan dolgokat, amikor nála van a labda.
Egy üres területet gondolkodási szintnek megfelelően legegyszerűbben úgy lehet labdával elfoglalni, ha odavezeti a gyerek a labdát. Azaz csak ő és a labda. Az ellenfél legegyszerűbben úgy próbálja megvédeni ezt a területet, hogy odafut egy védő és már is kialakul egy 1:1 elleni szituáció.

Mire van szüksége egy támadónak és mire egy védőnek az 1:1 elleni párharc megnyeréséhez?
Az egyéni játék minden technikai elemét fel lehet ide sorolni. Mit szeretnek jobban csinálni a gyerekek? Szárazon önmagában gyakorolni az egyéni labdás technikát, vagy ellenfél ellen gólszerzési lehetőséggel eljátszani az egyéni labdás technikai elemek gyakorlását? A válasz nyilvánvaló - versenyezve, játék közben gyakorolni.
Mi hát a teendő? Az alap technika egyedüli gyakorlása rövid ideig tartson egy edzésen, aztán minél több, minél változatosabb szituációkban versenyhelyzetben gyakorolják a technikát. Ezeket a kis versenyeket rendszeresen ki is kell értékelni és kihirdetni a győzteseket, majd olyan feladattal folytatni, ahol a veszteseknek alkalmuk van a visszavágásra. (Itt most nem térnék ki arra, hogy a párokat tudásszintnek megfelelően állítsuk össze, mert akkor 10 könyv sem lenne elég ennek a gondolatsornak a befejezésére...)

A következő lépésben a terület nyerésénél a létszámfölény kialakítása a legegyszerűbb, 2:1 ellen.
Vigyázat! Ennek a játékhelyzetnek az alapja viszont sokszor hibás elképzelésből indul ki!
A felnőttek azt gondolják a saját felnőttes gondolkodási szintjüknek megfelelően, hogy a két támadó szépen kipasszolja az egy védőt. Ezért a passzolást kell megtanítani a gyerekeknek. Az elején ebben a játékhelyzetben a labda nélküli támadó csak megosztja a védő figyelmét, ezzel téve könnyebbé a labdás támadónak a cselezést és a labdavezetést.
A következő lépésben a két támadó úgy játssza ki az egy védőt, hogy a passz után a labdát megkapó játékos labdavezetéssel cselezéssel viszi tovább a labdát a védő ellenében.
A harmadik fázisban jön majd csak az a felnőttes gondolkodás, vagyis a kényszerítő átadással kijátszott védő.
Azonban, ha az edzéseken az első két szakaszt kihagyjuk és egyből alapok nélkül a legmagasabb megoldási szintet tanítjuk meg a gyerekeknek, akkor a következő fog történni: az 1:1 elleni játékot nem fogja végigjátszani, mert várja a társat a kényszerítő végrehajtásához, ezzel lelassul az akció, hezitáló lesz a játék. Az ellenfél a passzra helyezkedik, akkor nem lesz képes jól megjátszani a helyzetet, mert bizonytalan önmagában a cselezés, labdavezetés tekintetében, így megint passzívan várja majd, hogy a helyzet magától megoldódjon.


Még folytathatnám a sort a végtelenségig a példákkal, de nyilván felmerül a kérdés az olvasóban, a címben valami UEFA Licence félreértéséről volt szó...
Igen, amit eddig leírtam, abból talán még nem egyértelmű, de az összefüggés már látható.

Az UEFA ajánlásként működteti az edzőképzési anyagát.
Az edzőképzésnek a metodikáját szabja meg, azaz mondjuk az „A“ Licencen mennyi óra gyakorlatnak, mennyi óra elméletnek kell lennie. A gyakorlatnak milyen területeket és milyen arányban kell érintenie, míg az elméletnek milyen arányban kell tartalmaznia a gyakorlatok magyarázatát, hátterét és milyen arányban a kiegészítő tárgyakat, mint például a pszichológia, élettan, stb.
Ez egy keret anyag, amin végigviszi a hallgatót egy egyszerű gyakorlatsoron, hiszen a metodikát üresen nem lehet elmagyarázni, kellenek hozzá a feladatok. Mi ezeket a feladatokat fenntartások nélkül átvettük, holott máshol a keretszámokra figyelve a saját nemzetre jellemző stílusjegyeket felvonultató tananyagot tanítanak meg az edzőknek.

Az UEFA-FIFA edzőképzésének az lenne a lényege, hogy az edzők egy egységes szemléletet alakítsanak ki abban a tekintetben, hogy egy futball edzőnek mit és hogyan kellene kommunikálnia a tanítványai felé.
Gyerekközpontúság, rasszizmus-ellenesség, egészséges versenyszellemre nevelés, stb, de nem abban kell egységesnek lenniük, hogy minden országban ugyanazt a futballt tanítsák. Mi sajnos ezt tesszük és ez véleményem szerint hiba.


Álljon itt egy idézet Holits Ödöntől, ami talán jobban érthetővé teszi ezt a gondolatmenetet:

„Nincs tehát semmi szégyellni való abban, ha a modern játékstílus elemeiből átveszünk egyet s mást a külföldiektől.
A futball egyik legnagyszerűbb sajátsága, hogy bár pontosan ugyanazon szabályok szerint játsszák a földkerekség minden országában, mégis minden nép beleviheti a maga faji tulajdonságait, erényeit és azoknak megfelelően alakíthatja ki a maga játékstílusát.
Mintha egy gigantikus madár repülte volna be az egész földgömböt, karmaiból minden ország fölött elhullatva ugyanannak a nemes növénynek a magját. A magok mindenütt kikeltek és mindenütt ugyanazt a növényt szökkentették sarjba, a virágok színe és illata azonban más az egyenlítőn és más a sarki délkör közelében, más a fövenyen és más a lávakövek között kikelt magból. És ne felejtsük el, hogy ott áll a virág mellett a legnagyobb kertész, az ember.
Az ember, aki a természet csodáit is megtetézi, amikor arról van szó, hogy nemesítés által ugyanabból a magból minél színpompásabb, illatdúsabb virágot hozzon ki. A futballjáték mellett is ott áll az ember…“


A passzolás csak egy technikai eleme a futball játéknak!
Önmagában kiragadva, nem megfelelő időben tanítva, más technikai elemeknek a rovására, a nagypályás modern focinak a gátjai lesz.

A foci játékot csak rendszerként szabad tekinteni, amely tartalmaz minden stratégiai, taktikai, stílus és technikai elemet.
Ezeknek az elemeknek a megtanításának megvan a maga helye és ideje, sőt a gyerekekre kidolgozott és az általuk legkönnyebben elsajátítható oktatási módszertana. Az UEFA Licenece rendszer csak egy keretet ad ahhoz, hogy hogyan kellene működnie egy XXI. századi modern edzőnek.

A tartalmat nekünk, edzőknek kell beletenni!


cv

Amit nem közvetít tv csatorna, az nincs is?

cv
Észrevetted, hgy a Portugálok elleni világbajnoki selejtező mérkőzést nem közvetítette a televízió?
Hihetetlen és egyben elképesztő is!

Van-e Magyarországon kívül vajon még egy ország, aki komolyan gondolja a focit és nem közvetíti a válogatottjának a sorsdöntő VB. selejtező meccseit?

Szerintem nincs. Pedig nálunk most ez történik. És ez bennem felvet pár kérdést.

Miért hosszabbított az MLSZ szerződést Erwin Koeman szövetségi kapitánnyal a selejtezők lezárta előtt?
Hiszen a Svédek elleni meccs után látható volt, hogy a világbajnokságra való kijutásra esélyes csapatok ellen megszerezhető 18 pontból, csak négy van meg, de ebből is látszik, hogy ez kevés a kijutáshoz.

Ha a média érdektelen, azaz nem létezőnek tekinti a felnőtt fociválogatottat, akkor miért keres Koeman úr havi 10millió forintot?
Amit egyes források szerint kemény három napi munkával keres meg havonta. Egy évben ez 120millió forint, a semmire, a Magyar Gyereklabdarúgó Szövetség idei költségvetésének a fele ez az összeg! Mi minden hasznosabbra lehetne ezt fordítani?
És itt jön az újabb csavar!
A Holland kontingens megszállta az MLSZ-t. A sikeresen EB. III. helyre vezérelt U-19-es csapatunk edzőjét, Sisa Tibort leváltják. A Holland stáb egy bő év alatt semelyik utánpótlás csapattal semmilyen eredményt nem tudtak elérni! Közeledett az U-20-as egyiptomi világbajnokság. Van egy jó csapatunk! Szerencsére másfél hónappal a VB. előtt menesztették a Holland kontingenst, legalább is ezt a részét. Egervári Sándor ennyi idő alatt szedte össze a csapatot, épített be a kezdőbe új embereket és a fiatalabbak közül is jól belenyúlva vitt ki a világbajnokságra.

Ja, ma (pénteken) az U-20-as válogatottunk a bronzéremért játszik!
Foci világbajnokságon! Nem mellékesen az Eurosport élőben közvetíti a találkozót, csak úgy, mint a Magyarok eddigi meccseit a Magyar TV-vel együtt! Szerencsémre 3 olyan játékos is szerepel most ebben a csapatban, akiket valamikor én edzettem még az aktuális serdülő csapataikban. Az egyikükkel sikerült is a VB. ideje alatt Skype-on beszélnem, sok érdekességet mondott el.

Egyszóval, a felnőtt válogatottunkra, aminek egy külföldi edzője van, senki nem kíváncsi, legalább is a média nem, az U-20-as csapatunk magyar edzővel, sport történelmet ír, Európa legnagyobb sport televíziós csatornájának és a Magyar Televízió élő közvetítésében.

Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi lesz a jövő héten?
A szenzációs U-20-as csapatunkat megkapja az az ember, akinek semmilyen média értéke sincs? Évi 120millióért elkótyavetyélheti a Magyar futball jövőjét? Ki fog ez ellen tenni? Rajtunk a világ szeme!

Az U-20-asaink sikere mellett olyan sport diplomáciai sikereket ért és ér el a napokban az MLSZ, amilyeneket még soha!
A FIFA instruktorai a Magyar utánpótlás edzőket oktatják először az új képzési rendszerre, melynek lényege a játékosság. A FIFA elnöke Magyarországra látogat 2009. 10. 19-én egy nagy nemzetközi konferencia keretében, amit a parlamentben bonyolítanak le, a múlt hétvégén nálunk vendégeskedett az UEFA Bajnokok Ligája trófeája! Szóval minden adott a Magyar foci felemelkedéséhez, csak épp a kirakatot rontjuk el?
Az MGyLSz vezetői és az MLSZ vezetői is folyton azt hangsúlyozzák, hogy hazai példaképek kellenek a gyerekeknek, hogy minél többen elkezdjék a focit és minél jobban népszerűsíthető legyen a futball. És tessék. A példaképeket nem közvetíti a tv, helyette nézhetünk egy Svéd-Albán rangadót.

Hurrá. Hajrá Magyarok - Hajrá Magyar foci....



CV

Kik a futballtehetségek bírái?

cv
Ki határozza meg azt, hogy melyik gyerek mennyire tehetséges? Az edző? A klub vezetői?

Mik a fő szempontok? Meglegyen a létszám, vagy csak a minőség a lényeges?

Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a tehetség meghatározásának ezek nagyon fontos kérdései. Egy tehetséges gyerek életútját döntően befolyásolhatja a környezete. Hiszen ha ő kiemelkedően tehetséges, de a klub vezetőinek az a fontosabb, hogy meglegyen egy bizonyos létszám, az valószinüleg nem fogja segíteni az ő fejlődését. Míg egy olyan környezetben, ahol csak a minőség számít, esetleg egy kevésbé tehetséges gyerek is nagy teljesítményekre lehet képes.

Az én tapasztalataim egybeesnek azoknak a kutatásoknak az eredményeivel, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy minden gyerektől elvárható a kiválóság, azaz nekem, mint edzőnek úgy kell hozzáállnom a dologhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a gyerekből.
A gyerekek pedig élvezik azt, ha nehéz feladatokat bíznak rájuk és pozitívan elvárják, hogy ezeket teljesítsék is, hiszen miután sikerült megcsinálni, óriási sikerélmény érzése tölti el őket. Ezzel el is érkeztünk a következő buktatóig. Kinek, mi a magas szint? Melyik gyereknek kihívás, melyiknek taszító ez a feladat, ez az elvárás? Ebben rejlik a gyerekfoci edző nagysága. Megtalálni az adott gyerekseregnek azt a tudásbeli színvonalát, ami alapján a feladatokat össze tudja állítani úgy, hogy azok elég nehezek legyenek ahhoz, hogy kihívást jelentsenek, de ne legyenek annyira nehezek, hogy taszítást, netán félelmet váltsanak ki a gyerekből.

Az eddigi tapasztalataim alapján a feladatok nehézségi fokozatai a következőek:
minél alacsonyabb technikai színvonalon áll egy gyerek, annál jobban élvezi azokat a sok mozgásos feladatokat, amiben a technikai pontosság kevésbé játszik döntő szerepet. Ebbe a sok mozgásos, gyors végrehajtásokat igénylő feladatokba lehet elrejteni a technikát javító gyakorlatokat, így több legyet is ütünk egy csapásra-gyors, sok mozgáshoz szoktatjuk a gyerekeket, amik még élvezetet is nyújtanak nekik és fejlesztjük a technikai képességeiket is.

Ahogy egyre jobban fejlődik a technikai végrehajtás minősége, úgy lehet egyre jobban a gondolkodást megkövetelő feladatok felé terelni a gyerekeket.
Itt még mindig elsősorban a feladat végrehajtásának a sebessége a fontos, amely magába foglalja a gondolkodás által kiválasztott jó megoldásokat. Így juthatunk el a legmagasabb szintre, ahol nagy sebesség mellett, gondolkodva technikailag tökéletesen végrehajtva végzik a feladatokat a gyerekek. A hiba sokszor abban rejlik, hogy egyszerűnek tűnő, de mégis bonyolult technikai megoldásokat követelő, kevés mozgást igénylő, monoton, sematikus feladatokkal edzik az edzők a gyerekeket, ami ellent mond a gyerek belső igényeinek, ezért rossz érzést vált ki belőlük. Így a tehetség meghatározása sem könnyű, hiszen nem a nekik való feladatokban kellene jól teljesíteniük.

Amennyiben az edző tisztában van a gyerekeinek a képességeivel és a fentiek alapján úgy állítja össze az edzéseit, hogy az mindig a gyerek teljesítő képességének a határait feszegeti és e mellett még pozitív elvárásokat támaszt a játékosai elé, mindegy, hogy milyen szinten fociznak, sikerélményük lesz.
A legnagyobb sikerélmény az egy edző számára, ha a gyerekek úgy mennek haza, hogy azt kérdezik, mikor lesz már a következő edzés?!
Az ilyen típusú edzések kihozzák a gyerekekből a kiválóságot, ami hozzásegítheti őket ahhoz, hogy ne a közvetlen környezetén múljon az, hogy ki tudja-e bontakoztatni a tehetségét vagy sem.

Ez az edzők felelőssége!

Szakíts az energiapazarló, sikertelen, idejétmúlt
gyereklabdarúgó képzési edzés módszerekkel!
Kezdd el gyermeked, játékosod olyan bomba edzésprogrammal képezni,
mely garantáltan kihozza belőle a maximumot!
MOST!>>

cv

18 éven felülieknek!

cv
A foci tanítható vagy csak a fociban tehetségesek tudnak érvényesülni?
Jó a kérdés. Először azt kell tisztázni, mi is a tehetség fogalma, ki számít tehetségesnek a fociban?
Az alábbi cikkrészlet ennek a kérdésnek a sporttudományos szempontok szerinti megközelítését mutatja be - nyelvezetéből és a tartalom komolyságából adódón kifejezetten felnőttekhez szól.

A teljes cikk megjelenési helyéről és időpontjáról később még beszámolunk, azonban a véleményeket, és hozzászólásokat már most várjuk szeretettel!


A sportágak fejlődése és ezen belül a labdarúgás rohamos fejlődése indokolttá teszi a sportági tehetségek felismerésének, kiválasztásának fontosságát, időszerűségét.
Az edzők tapasztalatait, az edzői szem által közvetített (szubjektív) élményeket, érzéseket megkísérelhetjük laboratóriumi körülmények között modellezni, leírni. Általános vélemény, hogy a gyakorlati munka során kellene megoldásokat találni a tehetségek felismerésére. Emellett természetesen kívánatos lenne tudományos eredményekkel alátámasztani az edzői véleményeket, tapasztalatokat.

Azonban Singer és Janelle (1999) arra a következtetésre jutott, hogy a természetes kiválasztódás lassú és esetleg nem megfelelő sport választásához vezet.
Ez a mai magyar labdarúgásra nagyon is jellemző. Egyetértek a két szerzővel abban, hogy azokban a kis országokban, amelyek komoly szerepet szeretnének játszani a világ sportrendezvényein, egyre inkább a kutatásra, a tudományra kellene helyezni a hangsúlyt a kiválasztásban és a tehetség meghatározásban.

A leírt és elsajátítható tapasztalatokat minden edző alkalmazni tudja majd a saját munkájában, akár a pálya szélén is.

A tehetségek kiválasztása nem lehet egy egyszeri (keresztmetszeti) vizsgálat, egy együléses tesztelés, amely valószínűleg csak kevés képességfaktort tud egy időben vizsgálni.
A tehetség felkutatása, kiválasztása egy hosszú folyamat része kell, hogy legyen. A képzési rendszeren keresztülmenő gyermekek folyamatos megfigyelése, tesztelése, válogatása az egyik fő összetevője a kiválasztásnak. (Göltl, 2002) Fejlett futball kultúrájú országokban a képzés teljes ideje alatt egy tehetségkutató rendszeren mennek át a gyerekek. (Holt, 2002) Ez a tehetségkutató rendszer akkor a leghatékonyabb, ha az adott ország egész területén, minden klubnál azonos, vagy csak minimálisan tér el a helyi sajátosságoknak megfelelően. (Goncalves, 1998) Napjainkban, amikor a játékospiac teljesen nyílt, a világ bármely pontjáról lehet tehetséges játékosokat vásárolni, a szakemberek szorgalmazzák a saját nevelésű tehetségek nagyobb szerephez való jutását. (van Haren, 2009) Ehhez jól átgondolt képzési rendszer szükséges, amely a legkisebb kortól a felnőtt profi játékossá válásig segíti a játékosokat.

A magyar labdarúgó szakirodalom három életszakaszt különböztet meg a képzési rendszeren belül a tehetség kiválasztásra.
A 6-10 éves gyermekeket fel kell venni, ha jelentkeznek valamelyik egyesületben, hogy futballozni szeretnének. Hagyni kell őket edzésre járni és a megfigyelések alapján a tudásszintjének megfelelő csoportba osztani. A második szakasz 13-14 éves korra tehető. Itt már az edző tisztában van a játékos képességeivel, technikai, taktikai tudásával, gondolkodási színvonalával, fizikai állapotával. A harmadik szakasz 17-18 éves kortól kezdődik. Mire a játékosok ebbe a korba lépnek, addig az őket nyomonkövető edzők, nevelők teljes képet kapnak, arról, hogy felnőtt játékosként mi lehet a gyermekből. (Bicskei, 1998)


Íme a sporttehetséget meghatározó tényezők!

Pszichomotoros képességek
Ezek a képességek mindenütt szerepet játszanak, ahol testi ügyesség" vagy kézügyességre szükség van, ezért igen sok formában jelenhetnek meg. A kiemelkedő pszichomotoros képességekkel rendelkező fiatal a teljesítménykészség, és a reális életkörnyezet lehetőségeinek alapján a korátlag felett lévő olyan teljesítményeredményt céloz meg, amely egy aktív, pedagógiai eszközökkel kísért és szándékosan, edzésen keresztül irányított változási folyamat eredményét mutatja. Ez egy később elérni kívánt magas sportteljesítmény szintjén teljesedik ki célratörően. (Istvánfi, 1976)

Antropometriai feltételek
Ilyen mint a testmagasság, testsúly, izom- és zsírszövet viselkedése, a test súlypontja, a proporciók harmóniája (a testrészek közti harmónia);

Kondicionális képességek
Aerob, anaerob állóképesség, reakció- és akciógyorsaság, a gyorsaság kitartása, statikus és dinamikus erő, erőkitartás, hajlékonyság, ügyesség és a mozgás finomkoordinációja;

Koordinációs feltételek
Egyensúlyozó képesség, tér-, távolság- és tempóérzék, labdaérzék, muzikalitás, kifejezőkészség, ritmikus készségek;

Tanulási készség
Felfogóképesség, megfigyelő- és analizáló képesség, tanulási tempó;

Teljesítménykészség
Edzésszorgalom testi megerőltetésre való készség, kitartás, frusztrációtolerancia;

Kognitív irányítás
Koncentráció, motorikus intelligencia, kreativitás, taktikai érzék;

Affektív faktorok
Pszichés stabilitás, stressz legyőzése, versenyzési vágy;

Szociális feltételek
Szerepátvétel, csapatszellem.

-tehetséges sportoló kiválasztása

* szűrés: különböző adottságok és képességek, pl. futógyorsaság, állóképesség, mozgáskoordináció, játékképesség, sokoldalú fejleszthetőség, testmagasság, testsúly, biológiai fejlettség
* átmenet a kiválasztáshoz: eddigi sportfejlődés, fizikai teljesítőképesség, várható biológiai fejlődés
* kiválasztás: teljesítmény, tanulás, fizikai képességek, személyiség. (Nádori, 1990) (Harsányi, 2000)


A rátermettség bizonyos adottságokat jelent, amelyek környezeti hatásokra alakulnak és továbbfejlődnek, és szoros kapcsolatban vannak a tehetséggel.
A pedagógia megközelítésben a tehetséggondozásnak kettős feladata van, erős szilárd jellemé formálás és csúcsra juttatás, illetve negatív környezeti hatás kiküszöbölése. (Bíróné, 1977)

Bizonyított tény, hogy a személyiség fejlesztésében az egyén testi fejlődésében valamennyi képesség kölcsönhatásával számolhatunk.

A motoros képességek az egyén cselekvésének lényeges összetevőit alkotják, illetve a teljesítőképességnek is feltételei. A testi teljesítőképesség összetevői a motoros képességek (kondicionális, koordinációs, mozgékonyság), mozgáskészségek (alapvető és a sportági), és ezek kölcsönhatásai. (Balogh – Gegencsik, 1996)


A tehetség a személyiségnek az a meghatározott szerkezetű funkció-együttese, mely jóval átlag feletti teljesítmény végrehajtását teszi lehetővé, amelyik az egyén kiváló adottságain alapul, és amelynek fejlődését a társadalmi környezeti hatások és saját tevékenysége együttesen határoznak meg.

A tehetségnek csak szűkebb értelemben lényege a kiváló képesség. Abban a pillanatban azonban, amint kimondjuk valakiről, hogy tehetséges ember, akkor a tehetség fogalmához és lényegéhez hozzátartoznak nemcsak kiváló képességei, hanem az azt kibontakoztató, megvalósító belső személyi feltételrendszere is (pl., érzelmi töltése, szorgalma, meggyőződése, akarati kitartása). (Rókusfalvy, 1974.)

Véleményem szerint Harsányi (2000) komplex sporttehetség értelmezése fedi le a legjobban a sporttehetség fogalmát. Szerinte az tehetséges, akinek egészségi állapota, pszichikai, élettani, antropometriai, motoros és szociális adottságai kiemelkedőek. Ezen tulajdonságok szerinte a fejlődés és az érés egyes szakaszaiban olyan színvonalúak, és a felkészülés szakaszaiban olyan iramban fejlődnek, hogy megfelelő edzéstevékenység mellett csúcsteljesítmény és siker eléréséhez vezethetnek.

Ezekkel a tényezőkkel lehet körülírni a tehetség fogalmát, mint különböző képességek, készségek csoportját.

A labdarúgásra való kiválasztás egy hosszú, éveken át, tartó folyamat.
A tehetséges gyermekekhez tehetséges edzőkre is szükség van. Csak ők tudják igazán kibontakoztatni a kezük alá kerülő gyerekekben szunnyadó képességeket. A kiemelkedő képességű (tehetséges) tanulókkal való bánásmód ma még nincs kellőképpen kimunkálva, pedig a gyakorlatban fontos lenne e problémakör kidolgozása. (Nagy, 1968) Ez felmérhetetlen értékmegóvást, és értékfejlesztést segítene elő. A tanulás eredményességét meghatározó tényezők között szerepel a sportoló műveltsége, a sportoló emlékezetének fejlettsége, a sportoló gondolkodásának fejlettsége, a sportoló intelligenciája, és a sportoló kreativitása. A sportoló kiemelkedő képességének kibontakozásához, illetve a már meglévő értékek továbbfejlesztése szorosan függ a pedagógus-edző szakképzettségétől, személyiségétől, alkalmasságától, pedagógusi-edzői elhivatottságától.

Az egyik fontos kérdés éppen a pedagógus és a tanuló közötti kapcsolat.
A kreatív pedagógus és egy kiemelkedő képességű tanuló találkozása esetén a tanuló érdeklődése, ambíciója kielégül, képességei tovább fejlődnek. A másik lényeges kérdés a kiemelkedő képességű tanulók fejlesztésével kapcsolatosan, hogy az oktatás legtöbbször hagyományos osztálykeretek között, részben kötött tantervvel folyik. Ezeknek a kereteknek a fellazítására sok kísérlet történik napjainkban. Azok a kísérletek ígérnek többet, amelyek kisebb egységekre, csoportokra bontják a csapatot, és a csoportok kapnak önálló, a képességeknek megfelelő feladatokat.

A labdarúgásra tehetségesnek kikiáltott gyerekek nem lehetnek csak egy szempontból tehetségesek.
Nem elégséges csak fizikailag vagy technikailag megfelelni a játék követelményeinek. Elsősorban a személyiségjegyek a mérvadóak, a gondolkodási színvonal és a tanulási sebesség megfelelő szintje után következhet a fizikai, labdarúgó technikai jegyek figyelembe vétele. A tehetséges gyermekeket ki kell válogatni a többiek közül és a nekik megfelelő edzésmódszerekkel felkészíteni őket a profi labdarúgásra. (Cabrini, 1999) Ehhez viszont megfelelő szakemberek szükségesek, akik tudásuk legjavát nyújtják minden pillanatban, amikor a gyermekekkel vannak, sőt még azon túl is. (Coerver, 1983) Egy teljes könyv sem lenne elég annak a leírására, hogy milyen és mennyi feltételnek kell egyszerre megfelelni és jelen lenni, ahhoz, hogy egy gyermekről ki merjük jelenteni, tehetséges. Mi minden szükséges ahhoz, hogy ez a tehetség a tudásához mért sportteljesítményt tudjon leadni éveken át.


Tapasztalatom, hogy azok a tehetségesnek kikiáltott gyerekek, akik nem kapták meg a tehetségüknek megfelelő képzést, mert mondván ők tehetségesek, nem kell velük külön foglalkozni, beleszürkülnek, elvesznek a sportág mezőnyében.
Az általam a 10 éveseknél leírt gondolkodási szintet mérő teszttel felmért ötven gyermekből hét játékosra lehetett azt mondani, tehetség.

Azóta eltelt hat év.

A hét fiúból hat NB I-es csapat utánpótlás csapataiban játszanak. Egy a másodosztályban. Ketten a korosztályos válogatatt állandó tagjai. (Kun, 2003)



cv

Sikeres bemutatkozás!

cv
Győzelemmel debütált a Polgár Alapítvány csapata

Szeptember első hétvégéjén ismét találkoztak a Polgár Alapítvány ifjú futballistái. Az egy hetes nyári edzőtáborozás után ezúttal egy rövidebb összetartás szerepelt a programban.

A helyszín ez alkalommal is a Csillebérci Szabadidő- és Ifjúsági Központ volt, ám az edzésekre és a vasárnapi mérkőzésre a közeli KFKI pályán került sor.

A három napos programra azok a 13 és 16 év közti labdarúgók kaptak meghívást, akik a nyári edzőtábor során a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtották. A tábor kezdete előtt nem sokkal derült ki, hogy egyik erősségünk, Tóth Ricsi - önhibáján kívül - mégsem tudja vállalni a részvételt, így helyére a tiszakarádi Budai Laci került, aki 12 évével a keret legfiatalabb tagja lett.

A szeptember 4-i péntek reggel igen korán indult a Polgár Alapítvány csapatát alkotó 13 játékosnak. A gyerekeket külön autók szállították a Budai-hegyekbe, ahol kora délután már át is estek az első, átmozgató jellegű edzésen. A szakmai munkát a Polgár Alapítvány csapatának főedzője, Kun István (kép) irányította, segítője Budai László volt.

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, a nyári táborba ellátogató MLSZ-tisztségviselők meghívták csapatunkat a területi kisebbségi válogatottak szeptember 19-én, Aszódon rendezendő országos tornájára, mely rendezvényen csapatunk egy barátságos mérkőzésen kap majd lehetőséget arra, hogy megmutassa tudását a tornára ellátogató számos szakembernek és az érdeklődő közönségnek.

Az erre a megmérettetésre való minél alaposabb felkészülést szolgálta a hétvégi csillebérci program. Azonban, hogy ne teljen el tétre menő küzdelem nélkül a három nap, s hogy a csapat kvalitásai meccshelyzetben is tesztelve legyenek, a Polgár Alapítvány a Magyar Labdarúgó Szövetséggel karöltve azon munkálkodott, hogy a csapat már vasárnap összemérhesse erejét egy másik alakulattal.

Az erőfeszítéseket siker koronázta.
Szeptember 6-án, délelőtt 11 óra után nem sokkal a Polgár Alapítvány csapata a Szirtes Zsolt - Orsós Sándor-Tóth Gábor-Budai Elemér-Nagy Géza – Budai Dávid-Sarkadi Róbert-Kanalas Richárd – Horváth Krisztián-Orsós Dániel-Árvay Zsolt összeállításban kifutott a KFKI pályára, története első mérkőzésére. Az ellenfél az Unione Csepel FC U15-ös csapata volt, mely alakulat a Budapest Bajnokság első osztályában szerepel.

A Polgár Alapítvány ezúton is köszöni a csepeli gyerekeknek és vezetőiknek az együttműködést és a mérkőzésen tanúsított profi és sportszerű hozzáállást!

A találkozóra tökéletes időjárási körülmények közt került sor, s a pálya állapota is ideálisnak volt mondható. A Polgár Alapítvány csapata – betartva a vezetőedzői utasítást – már a mérkőzés kezdetén igen lendületes és támadó stílusban lépett fel. A várakozásokat felülmúlóan, az első 20 perc során szinte egyoldalú játék folyt a pályán. A Polgár Alapítvány kevéssé összeszokott csapatának tagjai olyan fokú technikai virtuozitásról, pozitív értelemben vett agresszivitásról és taktikai fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot, mely még az ellenfél táborát is elismerésre késztette. A játékosok ráadásul egészséges önbizalommal, s ami talán még fontosabb, egymásért is hajtva-küzdve tették a dolgukat a pályán. Ez a lendületes kezdés némiképp meglepte az ellenfelet. Ennek köszönhetően, az utolsó pillanatban a kezdőcsapatba nevezett 13 éves Horváth Krisztián előbb egy kontratámadást követő távoli bombagóllal, majd egy közeli lövéssel két gólos előnyhöz juttatta a Polgár Alapítvány csapatát.

A félidő vége felé ugyan némileg magára talált a csepeli együttes, ám mezőnyfölényt még ekkor sem sikerült kialakítania, sőt a Polgár Alapítvány csapata volt az, mely helyzetek sokaságát kidolgozva, s kapufáig is jutva igyekezett még tovább növelni a különbséget.

Fordulás után a csepeliek időszaka következett el. Edzőjüknek sikerült felráznia csapatát, s a csepeli játékosok láthatóan nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak, míg a Polgáros fiúkon kezdett kijönni a három napos edzőtábor okozta fáradtság. A játék képe ilyetén megváltozásának meg is lett az eredménye. A csepeliek egy szerencsétlen mozdulat után, öngóllal szépítettek. A gól után arra lehetett számítani, hogy folytatódik a Csepel feltámadása, s valóban a vendégcsapat játékosai egyre-másra alakították ki helyzeteiket.

A Polgár Alapítvány edzője cserékkel – Somogyi Gábor és Budai László beállításával - frissítette csapatát, s ennek, valamint a játékosok lelki erejének és kitartásának hála mégis az Alapítvány csapata szerezte a következő gólt. Budai Dávid egy szép szóló végén talált a hálóba.

A hátralévő játékidőben kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A találkozó végére mindkét csapat játékosain megmutatkozott a fáradtság, ami a kezdeti, fokozott iram ismeretében nem is volt meglepő. Egyre kevésbé dominált a szervezett csapatjáték, inkább az egyéni megmozdulások domináltak mindkét oldalon. Egyúttal a szabálytalanságok száma is megszaporodott a második félidő második felében, s ilyenformán a játék határozottan veszített folyamatos jellegéből.

A Budapest válogatottakat is felvonultató Unione Csepel FC 1-3-as állásnál sem adta fel a mérkőzést, s egy ügyes támadás végén elért találattal sikerült egy gólra felzárkózniuk. Így az utolsó percek kifejezetten izgalmasra sikeredtek.

A Polgár Alapítvány játékosai nem akarták kiengedni kezükből a debütálásuk alkalmával oly remek játékkal már szinte megnyert mérkőzést, míg a Csepel FC hosszú évek óta együtt, s eredményesen szereplő focistái presztízsük védelmében hajtottak az újabb gólért.

A parázs jelenetekben is bővelkedő záró szakasz végül Árvay Zsolt szemfüles góljával a Polgár Alapítvány csapatának sikerét hozta. Elképesztő sebességével és harcos játékával Árvay már az első félidőben rendre veszélyt teremtett a csepeli kapu előtt, így kései gólja nagyon is megérdemelt kárpótlást jelentett a végül kimaradt korábbi helyzeteiért.

További akciókra már nem is igen volt idő, így a Polgár Alapítvány csapata, fennállása első mérkőzésén 4:2 arányban legyőzte az Unione Csepel FC-t.

A Polgár Alapítvány minden egyes játékosa elismerésre méltóan játszott, ám akadt néhány egészen rendkívüli teljesítmény is.
A gólszerzőkön kívül említést érdemel még az eredetileg csatárként játszó, ám ezen a mérkőzésen a védősorba jelölt, s azt szinte hiba nélkül irányító Budai Elemér, a csapatérdeket mindenekelőtt szem előtt tartó, s több esetben is kritikus helyzetben mentő Orsós Sanyi, vagy ugyanebből a csapatrészből, a párharcokat rendre megnyerő Tóth Gábor. Szirtes Zsolt, 13 éves kapusunk teljesítményén pedig egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy ezt megelőzően rendes méretű kapuban szinte soha nem védett.

A nyári tábor során a legtöbb pontot elért ároktői Sarkadi Robi is új poszton jutott szerephez a találkozón. A támadóként mérkőzések eldöntésére képes tehetségről Kun István éles szemének és szakmai felkészültségének hála kiderült, hogy labdaszerző középpályásként még inkább hasznára lehet csapatának. Mint ahogy hasznára voltak mindazok, akik ezúttal nem kerültek külön kiemelésre, s akikről annál szívesebben közölnénk méltató sorokat az aszódi mérkőzésen nyújtott remek teljesítményük apropóján!

Gratulálunk a csapat, valamint az edzői stáb minden tagjának!
Ez a siker a közös erőfeszítések eredményeként jöhetett létre, hiszen a játékosok megértették, hogy hiába rendelkeznek kivételes egyéni képességekkel, diadalra csak az vezethet, ha összetartó közösségként tudnak viselkedni a pályán kívül, s ha igazi csapatként képesek küzdeni egymásért a pályán.

A következő megmérettetésre az említett aszódi tornán kerül sor, szeptember 19-én, szombaton.
A későbbiekben természetesen erről az összecsapásról is részletesen beszámolunk.


A fenti cikk szerzője: Vécsei Gábor - PAE
cv

A „focizás” nem tanítható!

cv
Kedves Kollegák!

A napokban érdekes levelet kaptam a KIDDY11 e-mail címére.
Úgy érzem mind a levelet (természetesen az író beleegyezésével), mind az általam írt választ érdemes megosztanom veletek.

Szívesen várom kommentben, a ti hozzászólásotokat is!


"A „focizás” nem tanítható!

Egy futballista 90 percen keresztül fut, rohan, megáll, megfordul, oldalra mozog, felugrik, ütközik az ellenféllel és ki tudja, hogy mennyiféle különböző aciklikus mozgást végez még, jobban mondva kellene neki végezni.

Ezeket a mozgási folyamatokat nem lehet kívülről megtanulni vagy előre begyakorolni, hiszen a játékos sose tudja a mérkőzés előtt, hogy mikor és mennyit kellene egyszerre lefutni vagy hányszor és milyen magasra kellene egymásután felugrani.

Ezek a mozgási tevékenységek mindig attól függenek, hogy a játékhelyzet, a labda viszonya és az ellenfél helyezkedése mit okoz játékos agyában?

A szemén keresztül látja, hogy mit kellene most csinálni, ha eredményesen akar a játékba beavatkozni, de ezt a helyzetet jól is kell látni, hogy az illető játékos eredményt tudjon elérni.
Mert ha a helyzetét nem ítéli meg objektív módon, akkor hiába van minden akarat, erő és gyorsaság, a labda az ellenfélnél marad!

Képzeljük el, hogy egy játékosnak mérkőzés közben – 5400 másodpercig!! – állandóan figyelni kellene a labdát, a játékostársat, az ellenfelet, a saját helyzetét és ezekből az adatokból pillanatok alatt a helyes megoldást kell kiválasztania.

Ha valamit nem jól programozott be az agyába, akkor a végrehajtás nem sikerülhet.

Tegyük még hozzá, hogy egy eladott labda, egy mellérúgott gólhelyzet vagy egy rosszul sikerült felugrás a játékos lelkiállapotára nincs valami jó hatással, akkor el tudjuk képzelni, hogy milyen összpontosításra van egy focistának szüksége, hogy 90 percig jól tudjon játszani és eredményes legyen.

Talán így érthető lesz, hogy az edzői tudomány nem ott kezdődik, ahol a labdakezelés, a fejelés, a rúgás, hogy csak néhány labdarúgó-elemet (tantárgyat) említsek, szerepel az edzésprogramban.
Mert ezekkel a részletekkel egy futballista nem sokat tud kezdeni, ha nem tudja, hogy játék közben mikor és mit kellene neki tenni?
Mert a különbség szintén adva van, ha arra gondolunk, hogy a labdával vagy labda nélkül kell neki egy szituációra reagálni.

De ez már egy külön fejezet a futballban, mert a labdával dekázni sokkal egyszerűbb, mint labda nélkül az adott pillanatban lyukra szaladni...

Cirkuszban is megtanítanak különböző alapelemeket, és látunk labdázó fókát, bicikliző medvét, fejelő kutyát vagy embert labdával dekázni a végletekig.
A labdarúgás azonban ennél sokkal összetettebb.

Képezni lehet, és kell is a játékost, de egy jó edző tudja

a „FOCIZÁS” nem tanítható!

Tisztelettel:

Simkó Géza"



"Kedves Géza,

egyetértek veled abban, hogy egy mai focistának rengeteg mindent kellene tudnia és ezt mind nem lehet neki megtanítani, egyszerűen időben nem fér bele (hogy csak a legalapvetőbb kifogást mondjam).

A múlt héten a kezembe került egy könyv, "Tanulmányok a kiválasztás és a tehetséggondozás köréből" címmel.
25 tanulmány található a kötetben sporttudósoktól, edzőktől, akik a mai magyar valóságról írnak. Az összegző megállapítás a csapatsportokra az, hogy az együttműködési képesség fontosabb tényező, mint a technikai, taktikai tudás.

Más kutatók azt mondják, a labdarúgás 80%-ban tanítható és csak 20% a tehetség.

Erre viszont egyből lehet kontrázni, az ember és a csimpánz gén állománya 94%-ban megegyezik, a maradék 6% mégis micsoda különbséget eredményez!
Akkor a 20% gyakorlatilag felbecsülhetetlen különbségeket eredményezhet.

A dinamikus rendszerelmélet eredményeit a differenciális tanuláselmélet vitte be az oktatásba, napjainkra a csapatsportokban is igen előrehaladott kutatási eredményei vannak, a fociban is. Ezek alapján megpróbálnak olyan edzésmódszereket kidolgozni, ami a lehető legjobban szolgálja az általad is leírt alkalmazkodó képesség fejlesztési lehetőségeit.

A játékhelyzet olvasása folyamatos koncentrációt követel meg, ezekhez tudni kell alkalmazkodni és megfelelő válaszreakciókat adni. Vagyis egy stabil állapotból átmenni egy instabil állapotba, majd abból mihamarabb újra egy stabilba.

Ez a felfogás viszont az egész oktatásban egy a megszokottól teljesen eltérő gondolkodást igényel, hiszen eddig azt tanultuk, hogy minél többször elismétlünk valamit, annál jobban fogjuk tudni.

De ekkor jön az általad is nagyon jó érzékkel megtalált bökkenő: ott az ellenfél is a pályán, a körülmények-pálya talaja, időjárás, szurkolók, stb.-a játékos pillanatnyi mentális és fizikai állapota és még sorolhatnánk mi minden befolyásolja a teljesítményét, ami miatt nem működik az ezerszer legyakorolt figura.
Ez sikertelenséget szül és sikerélmény nélkül szép lassan elmaradoznak a gyerekek és csak a legfanatikusabbak, a legkitartóbbak maradnak meg a focinál.

Én személy szerint arra tettem fel a munkásságom, hogy megismertessem az edzőkollégákkal, a változó igényeket, amiket a sportág mai állása megkövetel, és, hogy azt hogyan lehet kielégíteni.
Az interneten elérhető on-line utánpótlás futballedző tanfolyamomnak is ez áll a fókuszában.

Az újszerű gondolkodásmóddal, egy újszerű edzésmódszerrel, ami remélhetőleg elindítja a magyar edzők gondolkodását többen is létrehozhatnak stílusokat, amelyek jól működnek. Ezek a stílusok kiszolgálják majd minden gyerek igényét, mert minden képességtípusra fel lehet építeni az ő erényeiket kihangsúlyozó, eredményes játékstílust.

A nagyválogatott, pedig ezekből a stílusjegyekből tudja kiválogatni a neki legjobban megfelelő játékosokat.


Üdvözlettel:

Kun István"



cv

A modernkor vámpírjai: Az energiavámpírok!

cv
Az energiavámpírok nem Drakula gróf leszármazottai, és még csak nem is áldozataik vérét ivó teremtmények.
Míg az éjszaka gyermeki fiktív történetek, addig az energiavámpírokról szóló mesék nagyon is valódiak. Cikkünkből megtanulhatod felismerni, kik is ők (talán te is az vagy?!), és hogyan tudsz ellenük védekezni.


Kik azok az energiavámpírok?

Vannak olyan emberek, akik társaságban feltöltődünk, energikusakká válunk, és tele leszünk optimizmussal, vagyis érezzük a pozitív hatást, amelyet ránk gyakorolnak. A velük való kommunikáció kölcsönös feltöltődést jelent. Ilyen esetben nincs félni valónk, minden bizonnyal olyan barátok között vagyunk, akik nem jelentenek számunkra veszélyt.

Nos, akkor kiktől is kell tartanunk?

Az energiavámpír olyan személy, akinek már a puszta jelenléte is fárasztólag hat ránk. A beszélgetés során fokozott álmossággal küzdhetünk, kimerültek, és ingerlékenyek leszünk. Tehát az energiavámpírral való kommunikáció nem feltöltődést jelent, hanem folyamatos energiacsapolást. A vámpír minden percben a mi energiánkkal táplálkozik, amíg ő jól lakik, addig mi elveszítjük erőnket.

A vámpírjaink sok esetben nem is sejtik, hogy számunkra negatívan hat a lényük

Ezek az emberek magányosak, akik problémájukat nem képesek megoldani, elvárják másoktól, hogy sajnálják. Mártír szerepében tündökölnek, és nem a megoldás érdekli őket egy problémás szituációban, hanem, hogy szánják őket, hiszen ebből merítenek energiát. Lelki szemetesládaként használják partnerüket, állandóan magukról beszélnek, s mindent elpanaszolnak, ami lelküket nyomja. Álbarátként csak akkor keresik a másikat, ha gondjuk van, amit akár a legrosszabb időben akarnak megosztani a másikkal, szemtelen módon törik át a privát szféránkat.

Az is előfordulhat, hogy nem a panaszkodással szívja el energiádat, hanem mondataival igyekszik benned elültetni a kisebbségi komplexus érzését.

Igyekszik elérni, hogy ne légy elégedett magaddal és sikereiddel. Egy ilyen típusú ember társaságában valóban elkezded érezni, amit akar, hogy érezz, és folyamatosan elveszíted az optimizmusodat. Ne engedd senkinek, hogy elért eredményeidet kicsinyítse.

Sokszor azért sincsenek tudatában a vámpírok saját vámpírságuknak, mert míg ránk a beszélgetés ólomsúlyként nehezedik, addig ők problémájuk kibeszélésével megkönnyebbülnek.

Negatív gondolataiknak, és érzéseiknek köszönhetően folyamatos energiapótlásra van szükségük, és ezt csak áldozataiktól kaphatják meg. Aki számodra energiavámpír, más számára még lehet, hogy nem az, mindez csupán az energiáktól függ.

Vajon edzőként te hogyan hatsz a játékosaidra? Elveszed az energiájukat, vagy adsz nekik?

Miután megtanultuk felismerni, hogy energiavámpírjaink milyen hatással vannak ránk, ideje megismerkedni azokkal a praktikákkal, amelyekkel kivédhetjük támadásaikat.

Amikor beszélsz a gyerekeidhez, figyeld meg őket és ha az alábbiak szerint viselkednek, akkor azonnal válts, mert valamiért épp te "szívod" az energiájukat!

Az egyik leghatásosabb módja a védekezésnek, a negatív testhelyzet felvétele

Karunkat keresztezzük a mellkasunk előtt, ha van rá lehetőségünk, akkor a bokánkat is keresztbe tehetjük. Ezzel a mozdulattal tudat alatt azt üzenjük partnerünknek, hogy elzárkóztunk előle, s igényt tartunk a beszélgetés mihamarabbi befejezésére. A keresztbefont karok pedig megakadályozzák, hogy energiánkat elszipolyozza előlünk, meggátolják, hogy energiánk kiszivárogjon az auránkból.

Figyeld magad, és környezeted reakcióit, ne engedd, hogy belőled is energiavámpír váljon!

De ne hagyd magad kihasználni sem.
Ha azt érezzük, valaki csak arra tart bennünket, hogy soha véget nem érő panaszait meghallgassuk, mondjuk nemet. Fontos elintéznivalóra hivatkozva lépjünk le a számunkra káros energiamezőből. Valószínűleg a vámpírnak feltűnik, hogy nem kívánunk a társaságába lenni, és remélhetőleg újabb áldozat után néz.

Tartózkodj minél több időt olyan emberek társaságában, akik pozitív életérzésekkel táplálnak, mert ezzel erősíted az aurádat, ami sokkal ellenállóbb lesz a támadásokkal szemben!

Akár hiszed, akár nem, a természetben a fák és a bokrok is képesek arra, hogy energiával lássanak el.

Végezetül nem lehet az empátiát a végtelenségig fokozni. Mások sorsáért és tetteiért felelősséget vállalni nem lehet, és nem is szabad. Mindenki maga irányítja gondolatait és érzéseit!


cv