Az idő

cv
Volt már az edzői pályafutásod alatt olyan szituáció, amikor egy izgalmas időre menő feladat, vagy játék lefújása után egyik-másik gyerek csípős megjegyzéseket tett arra, hogy ők rövidebb ideig játszottak, mint a másik csapat?

Piaget és munkatársai érdekes vizsgálatokat végeztek el gyerekeken 4-12 éves kor között az idővel kapcsolatban.

Az egyik vizsgálati feladat az volt, hogy egy rajzlapon a gyerekeknek függőleges vonalkákat kellett húzniuk nagyon szépen, majd ugyanezt a feladatot megismételve azzal a különbséggel, hogy olyan gyorsan húzza a vonalakat, amilyen gyorsan csak tudja. Mindkét feladatot 20mp-ig végezték a gyerekek, majd kikérdezték őket a tapasztalataikról. Hosszú, vagy rövid ideig dolgozták? Melyik volt a hosszabb, amikor gyorsan kellett csinálni, vagy amikor szépen kellett csinálni? Aztán a lassú munkával dolgoztak a gyerekek 20mp-ig, majd az volt a feladatuk, hogy csinálják gyorsan és akkor álljanak meg, amikor úgy érzik, ugyanannyi idő telt el, mint a lassan végzett feladatnál. Majd ugyanezt fordítva, gyorssal kezdték és a lassú gyakorlatot kellett megállítaniuk, amikor úgy gondolták ugyanannyi idő telt el. A harmadik vizsgálatban egy metronóm elé ültették a gyerekeket ami először lassú ütemben járt, majd gyors ütemben. A kérdés itt az volt hozzájuk, hogy mikor járt a metronóm hosszabb ideig, a lassú, vagy a gyors ütemnél? Persze mindkét esetben 20 mp-et járt. A negyedik feladatban csipesz segítségével kellett könnyű fából és nehéz ólomból készült téglalapokat az adott mintába belehelyezni. Mindkét műveletet 20mp-ig végeztették velük, majd a kérdés az volt, mikor dolgoztak tovább. Az ötödik volt a legizgalmasabb-legalább is nekem, ez van a legközelebb a focihoz. Az volt a feladat, hogy 20mp-ig üljenek a gyerekek karba tett kézzel mozdulatlanul, majd szintén 20 mp-ig izgalmas, érdekes, szórakoztató képeket vetítettek nekik. A kérdés itt is az volt, mikor telt el több idő?

A vizsgálódások eredményét és teljes menetét elolvashatja mindenki Jean Piaget: Válogatott tanulmányok című kötetében.

Az alap kérdésre válaszolva, nekem volt már többször is, hogy egy-egy gyerek megszólt az idő miatt, én meg mondtam neki, hogy ugyanannyi időt játszik mindenki.

Persze nem hitte el, én meg mondtam neki, hogy stopperrel mérem, akkor sem hitte el. Sőt volt olyan, aki végignézte a következő menet stopperelését, végig az órát nézte, látta, hogy 3 percet mértem, még is azt mondta, hogy ez hosszabb volt, mint az övék. Erre én, de láttad, hogy ugyanannyit mértem, mire ő akkor is hosszabb volt mert gyorsabban ment a számláló. Na ná, hogy nem tudtam neki megmagyarázni, hogy az óra ugyanolyan sebességgel méri az időt mindenkinek...

A kísérlet arról tanúskodik, hogy a gyerekek nem a saját tapasztalataik megfigyelésével mérik az időt, hanem a külső, fizikai történésekkel.

Az ötödik feladat eredményei jól mutatják, mert ott a gyerekek egyöntetűen azt mondták, hogy a karba tett kézzel ülés hosszabb volt, mint a képvetítés. Sőt, a vizsgálat vezetői volt úgy, hogy 15mp mozdulatlan ülést mértek 45mp-nyi vetítés mellett és ennek ellenére azt mondták a gyerekek, hogy az ücsörgés sokkal hosszabb volt! Tehát a gyerekek a számukra nehéz, vagy unalmas feladatokat hosszú időnek élik meg. Vajon milyennek ítélik meg az edzéseket?

Ebből számomra rengeteg tanulság levonható, a legnagyobb a már sokat emlegetett „a gyermek nem miniatűr felnőtt“ szlogen újabb bizonyossága.

Hiszen egy felnőtt, aki már absztrakt módon gondolkodik, a belső cselekedetei elemzése alapján méri az időt, míg a gyerekek kb. 10-11 éves korig erre képtelenek. Pedig az idő roppant fontos egy focimeccsen. Te felnőtt fejjel tudod, hogy egy perc alatt, főleg kis pályán, mennyi minden történik. Figyeld meg, ha a játék végén bemondod, hogy utolsó perc, micsoda rohanás, kapkodás kezdődik majd. A differenciális oktatási módszer szívesen játszik az idővel, hiszen ha tudod, hogy a gyerekek a fizikai mennyiségek alapján ítélik meg az időt, akkor már tudhatod is, hogy minden olyan feladatban, amiben előre bemondod az időkorlátot, minél több végrehajtást fognak megcsinálni a srácok, mert az idő nekik még csak így értelmezhető. Ezek a feladatok a belső motiváció és a győzni akarás mellett azt az egyszerű tényt foglalják magukban, hogy a gyerekek másképp mérik az időt.

Remélem, te mint edző, vagy szülő természeesen tisztában vagy ezzel, és tudod, hogy a gyerek az gyerek és nem felnőtt, így ennek megfelelően viselkedsz, ha egy gyerek a szemedre veti, hogy a másik többet játszott, holott mindketten ugyanannyi ideig játszottak.

Hmm, már régen volt, de mindha ezekre a finomságokra nem hívták volna fel a figyelmemet a „B“ és az „A“ Licencen. Sajnos nem voltam ott október 1-4. között Telkiben a FIFA instruktorok által tartott gyerekfoci edzőtovábbképzésén, így csak reménykedni tudok, hogy a zászlajukra tűzött gyerekközpontúság és játékosság valóságos gyakorlatokban is megjelentek a tanításukban...