Gondolatok a passzolásról - avagy félreértelmezzük az UEFA Licence képzését?

cv
Egy tehetség kutató program keretében az elmúlt hetekben elég sok helyen jártam az országban.
Sok edzőkollégát figyeltem meg munka közben, és elbeszélgettem velük a munkájukról. Egyöntetűen azt vallották, hogy szép focit kell megtanítani a gyerekeknek.

Az ő olvasatukban - és ez a mai hazai közvélemény is - a gyors, lapos passzokkal felépített támadásokkal játszó csapat játékát kell tanítani. Ennek megfelelően edzéseiket is úgy építik fel, hogy a licencrendszerben tanult úgynevezett labdás koordinációkat gyakoroltatják a gyerekekkel - négyzetekben, háromszögekben, ipszilonokban, rombuszokban ácsorgó gyerekek passzolgatnak...

Igen, ahogy Holits Ödön az 1936-ban megírt csodálatos könyvében a "Hogyan futballozzunk? - A modern futball elmélete és gyakorlatá"-ban leírja, ha a játékosok tökéletesek (és erre kell törekedni), akkor a negyedik labdaérintés már kapura lövés egy támadásban onnantól, hogy a kapus kiadja a labdát a hátvédeknek. Vagyis egyérintőből játszanak a játékosok.


"Igen!" - kiálthatsz fel Te is.
"Ugye, hogy igazam van?!"

Én azt mondom, álljunk meg és elemezzük ezt egy kicsit.
Mi kell ahhoz, hogy egyérintőből végig lehessen játszani egy támadást gólig?
Először is tökéletes technikai tudás, hiszen az érkező labdát egy érintésből a megfelelő helyre juttatni, az nem egyszerű dolog. Ráadásul a labda, amit majd tovább kell rúgni, jöhet laposan, magasan, gyengén, erősen, és ezt a labdát egy érintésből úgy kell a társhoz játszani, hogy ő is egy érintésből tovább tudja majd játszani.

Itt bejön egy igen fontos dolog, amit sokszor elfelejtenek az edzők figyelembe venni: az ellenfél is a pályán van! Vagyis ott helyezkedik és zavarja a labdajáratást.
Mi kell tehát ahhoz, hogy mégis megjátszható legyen mindenki a csapatban?
Folyamatos mozgás és olyan összhang az egész csapat részéről, amit - már ezen a ponton beláthatjuk - nem lehet megvalósítani a licencrendszer által kínált labdás koordinációs feladatokkal!

Gondolkodó, sokat futó játékosok tudják játszani a szép focit!

Ezekben a feladatokban hiába mondják az edzők a gyerekeknek, hogy mozogjanak el a bójától, az a 2-3 lépés, amit megtévesztő mozgásként alkalmaznak, nem lesznek elegek ahhoz, hogy tisztára játsszák magukat a mérkőzés alatt. A folyamatosan egységesen mozgásban lévő csapat és ellenfél csapatát elemezni kell, hiszen csak egy ilyen teljes összhang hozhatja meg az egyérintős játék sikerét.


Akkor mire és hogyan is tanítsuk a 6-10 éves focizni vágyó gyerekeket?
Jó kérdés.

Rengeteg válasz van és még több út, amin el lehet indulni, én most egy egyedit választok ki, visszakanyarodva a foci őskorához.
A futball egy olyan térnyerő játék, amiben a labdát az adott szabályok között a célba, azaz a kapuba kell juttatni. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidő alatt.

Teret kellene nyerni ahhoz, hogy célba juttassuk a labdát és ezt többször kellene megtenni, mint az ellenfél ahhoz, hogy mi nyerjünk.
De hogyan lehet teret nyerni?
Vagy odamegy a játékos az üres területre és elfoglalja, vagy a már elfoglalt területen létszámfölényt alakít ki és így veszi át a terület ellenőrzését.

Ahhoz, hogy az üres területre hamarabb érjenek oda játékosok, mint az ellenfél, futni kell, illetve előbb észrevenni, hogy hol is van az üres terület!
A már az ellenfél által ellenőrzött területek közül is először gondolkodás útján ki kell választani, hogy mely területeket érdemes elfoglalni és akkor megint csak futással létszámfölényt kialakítani, hiszen ebbéli szándékunkat az ellenfél is észreveszi, tehát nekünk gyorsabban kell odafutni.

Nos, ez ezek a gondolatok azt sugallják, hogy a fociban gondolkodni és futva cselekedni szükséges a siker érdekében...


Látott-e már valaki olyan 6-10 éves gyereket, aki élvezi a helyben ácsorgást?
A terület nyerés és a labda célba juttatása mozgásos aktív cselekmény!

Ha megkérdezünk egy ilyen korú gyereket, arról, hogy mit szeret a legjobban a fociban, azt fogja mondani, gólt lőni, cselezgetni, vagyis olyan dolgokat, amikor nála van a labda.
Egy üres területet gondolkodási szintnek megfelelően legegyszerűbben úgy lehet labdával elfoglalni, ha odavezeti a gyerek a labdát. Azaz csak ő és a labda. Az ellenfél legegyszerűbben úgy próbálja megvédeni ezt a területet, hogy odafut egy védő és már is kialakul egy 1:1 elleni szituáció.

Mire van szüksége egy támadónak és mire egy védőnek az 1:1 elleni párharc megnyeréséhez?
Az egyéni játék minden technikai elemét fel lehet ide sorolni. Mit szeretnek jobban csinálni a gyerekek? Szárazon önmagában gyakorolni az egyéni labdás technikát, vagy ellenfél ellen gólszerzési lehetőséggel eljátszani az egyéni labdás technikai elemek gyakorlását? A válasz nyilvánvaló - versenyezve, játék közben gyakorolni.
Mi hát a teendő? Az alap technika egyedüli gyakorlása rövid ideig tartson egy edzésen, aztán minél több, minél változatosabb szituációkban versenyhelyzetben gyakorolják a technikát. Ezeket a kis versenyeket rendszeresen ki is kell értékelni és kihirdetni a győzteseket, majd olyan feladattal folytatni, ahol a veszteseknek alkalmuk van a visszavágásra. (Itt most nem térnék ki arra, hogy a párokat tudásszintnek megfelelően állítsuk össze, mert akkor 10 könyv sem lenne elég ennek a gondolatsornak a befejezésére...)

A következő lépésben a terület nyerésénél a létszámfölény kialakítása a legegyszerűbb, 2:1 ellen.
Vigyázat! Ennek a játékhelyzetnek az alapja viszont sokszor hibás elképzelésből indul ki!
A felnőttek azt gondolják a saját felnőttes gondolkodási szintjüknek megfelelően, hogy a két támadó szépen kipasszolja az egy védőt. Ezért a passzolást kell megtanítani a gyerekeknek. Az elején ebben a játékhelyzetben a labda nélküli támadó csak megosztja a védő figyelmét, ezzel téve könnyebbé a labdás támadónak a cselezést és a labdavezetést.
A következő lépésben a két támadó úgy játssza ki az egy védőt, hogy a passz után a labdát megkapó játékos labdavezetéssel cselezéssel viszi tovább a labdát a védő ellenében.
A harmadik fázisban jön majd csak az a felnőttes gondolkodás, vagyis a kényszerítő átadással kijátszott védő.
Azonban, ha az edzéseken az első két szakaszt kihagyjuk és egyből alapok nélkül a legmagasabb megoldási szintet tanítjuk meg a gyerekeknek, akkor a következő fog történni: az 1:1 elleni játékot nem fogja végigjátszani, mert várja a társat a kényszerítő végrehajtásához, ezzel lelassul az akció, hezitáló lesz a játék. Az ellenfél a passzra helyezkedik, akkor nem lesz képes jól megjátszani a helyzetet, mert bizonytalan önmagában a cselezés, labdavezetés tekintetében, így megint passzívan várja majd, hogy a helyzet magától megoldódjon.


Még folytathatnám a sort a végtelenségig a példákkal, de nyilván felmerül a kérdés az olvasóban, a címben valami UEFA Licence félreértéséről volt szó...
Igen, amit eddig leírtam, abból talán még nem egyértelmű, de az összefüggés már látható.

Az UEFA ajánlásként működteti az edzőképzési anyagát.
Az edzőképzésnek a metodikáját szabja meg, azaz mondjuk az „A“ Licencen mennyi óra gyakorlatnak, mennyi óra elméletnek kell lennie. A gyakorlatnak milyen területeket és milyen arányban kell érintenie, míg az elméletnek milyen arányban kell tartalmaznia a gyakorlatok magyarázatát, hátterét és milyen arányban a kiegészítő tárgyakat, mint például a pszichológia, élettan, stb.
Ez egy keret anyag, amin végigviszi a hallgatót egy egyszerű gyakorlatsoron, hiszen a metodikát üresen nem lehet elmagyarázni, kellenek hozzá a feladatok. Mi ezeket a feladatokat fenntartások nélkül átvettük, holott máshol a keretszámokra figyelve a saját nemzetre jellemző stílusjegyeket felvonultató tananyagot tanítanak meg az edzőknek.

Az UEFA-FIFA edzőképzésének az lenne a lényege, hogy az edzők egy egységes szemléletet alakítsanak ki abban a tekintetben, hogy egy futball edzőnek mit és hogyan kellene kommunikálnia a tanítványai felé.
Gyerekközpontúság, rasszizmus-ellenesség, egészséges versenyszellemre nevelés, stb, de nem abban kell egységesnek lenniük, hogy minden országban ugyanazt a futballt tanítsák. Mi sajnos ezt tesszük és ez véleményem szerint hiba.


Álljon itt egy idézet Holits Ödöntől, ami talán jobban érthetővé teszi ezt a gondolatmenetet:

„Nincs tehát semmi szégyellni való abban, ha a modern játékstílus elemeiből átveszünk egyet s mást a külföldiektől.
A futball egyik legnagyszerűbb sajátsága, hogy bár pontosan ugyanazon szabályok szerint játsszák a földkerekség minden országában, mégis minden nép beleviheti a maga faji tulajdonságait, erényeit és azoknak megfelelően alakíthatja ki a maga játékstílusát.
Mintha egy gigantikus madár repülte volna be az egész földgömböt, karmaiból minden ország fölött elhullatva ugyanannak a nemes növénynek a magját. A magok mindenütt kikeltek és mindenütt ugyanazt a növényt szökkentették sarjba, a virágok színe és illata azonban más az egyenlítőn és más a sarki délkör közelében, más a fövenyen és más a lávakövek között kikelt magból. És ne felejtsük el, hogy ott áll a virág mellett a legnagyobb kertész, az ember.
Az ember, aki a természet csodáit is megtetézi, amikor arról van szó, hogy nemesítés által ugyanabból a magból minél színpompásabb, illatdúsabb virágot hozzon ki. A futballjáték mellett is ott áll az ember…“


A passzolás csak egy technikai eleme a futball játéknak!
Önmagában kiragadva, nem megfelelő időben tanítva, más technikai elemeknek a rovására, a nagypályás modern focinak a gátjai lesz.

A foci játékot csak rendszerként szabad tekinteni, amely tartalmaz minden stratégiai, taktikai, stílus és technikai elemet.
Ezeknek az elemeknek a megtanításának megvan a maga helye és ideje, sőt a gyerekekre kidolgozott és az általuk legkönnyebben elsajátítható oktatási módszertana. Az UEFA Licenece rendszer csak egy keretet ad ahhoz, hogy hogyan kellene működnie egy XXI. századi modern edzőnek.

A tartalmat nekünk, edzőknek kell beletenni!


cv