Találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével!

cv

Múlt héten részt vettem egy, a Hajdú-Bihar Megyei Labdarúgó Szövetség által szervezett tanulmányúton, és ennek keretében - a küldöttség tagjaként - élőben izgulhattam végig az ACF Fiorentina-DVSC TEVA bajnokok ligája mérkőzést is!

Röviden a programleírás

2009.11.02-án délután indult a busz Debrecenből. Az útvonal: Debrecen-Füzesabony-Budapest (Budaörsi út benzinkút) ez az első megálló 19 órakor-Székesfehérvár-Nagykanizsa-Szlovénián keresztül-Trieszt-Parma.
Érkezés kedden reggel 9 órakor Pármába.

November 3-án kedden:
10 órakor a Parma FC labdarúgó csapatának edzésközpontjában tájékoztató a klub működéséröl, stadionlátogatás.
- délelőtt szakmai konzultáció,
15 órától az utánpótlás korosztályok edzésbemutatójának megtekintése
(A csoport U17-U18 korosztályok edzése)
(B csoport kisebb korosztályok edzése)
18 órától magyar edzők– olasz öregfiúk barátságos senior mérkőzés.

November 4-én szerdán:
- délelőtt szakmai konferencia Firenzében a Coverciano edzésközpontban,
- délután városnézés,
- este 20.40-től a Fiorentina - DVSC BL mérkőzés megtekintése.
A mérkőzés után indulás haza. Érkezés csütörtökön a délelőtti órákban.

Hogyan találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével?

A kiút vidám volt, jó hangulatban telt. Ismerkedtem a kollégákkal, sztorizgattunk, filmet néztünk, megtörtént minden olyan, ami egy ilyen hosszú buszúton lenni szokott. Rendben meg is érkeztünk Pármába, ahol fogadott bennünket az általános igazgató Pietro LEONARDI úr, majd körbevezetett bennünket a Parma stadionjában.

Elmesélte röviden a klub történetét és azt is, hogy a mostani szezonban az első osztályba való feljutással együtt átalakítják teljesen az utánpótlás rendszerüket.

Ezek után az utánpótlás igazgató, Francesco PALMIERI úr a sajtószobában tartott a küldöttségünknek egy általános tájékoztatót a Parma utánpótlás rendszerének felépítéséről, majd négy korosztályos edzőtől is halhattunk már konkrétan az edzések szerkezetéről, felépítéséről.

Délután három órától kezdődtek az edzések, két helyszínen.
Az egyik helyen a felnőtt csapat és az alatta lévő csapatok U-15-ig edzettek, a másik helyen a többi korosztály. Mindkét helyszínen 5-5 nagypálya és több kispálya, illetve szabad füves területek álltak a gyerekek rendelkezésére. Az edzői csapatunk beosztotta önmagát, hogy minden pályáról legyen képünk, minden edzésből lássunk valamit.

Én a ¨99-98-as korosztály edzését néztem meg.
A feladatokból csak egy lényegi különbséget szeretnék kiemelni: a 14 év alatti fiataloknak a technika elsajátítását tartják a legfontosabbnak, 20x30 méteres területen 8:4 elleni játék volt. Egy kék, egy lila és egy sárga trikós négyes alkotta a csapatokat. A feladat az volt, hogy szabad játékban 8:4 ellen tartani kellett a labdát a területen belül. Aki eladta a labdát, annak a négyese lett a következő védő négyes. Tehát, ha a sárgák és a kékek tartották a labdát a rózsaszínűek ellen és mondjuk egy kék eladja a labdát, akkor a kékek lesznek a védők és így tovább folyamatosan. Az edző nem szól a játékba, csak bíróként biztosítja a játék folyamatosságát (nálunk egy edző végig instruálja a játékot).

Itt jött el a játék lényege - legalább is számomra a lényege, ami a legnagyobb különbség a hazai és az ottani felfogás szerint!
Egy játék helyzetben az egyik játékos eladta a labdát, holott a terület túloldalán két üresen álló, megjátszható játékostárs is volt. A magyar edző valószínűleg instruálva a gyereket már régen szólt volna, hogy forgasd meg! Üres a túloldal! Meg hasonlók. Itt nem! Az edző megállította a játékot és megkérdezte a labdát eladó gyereket, hogy hány játékos akar labdát szerezni? A válasz négyen. Az edző erre így folytatta, akkor elég az, ha csak a rád támadó ellenfelet és annak helyzetét figyeled? Nem, mind a négyet figyelni kell, jött a válasz. Mi a célja a játéknak? Hogy nálunk maradjon a labda. Akkor mi lett volna a jó megoldás? Ha felnézek és oda rúgom a labdát, ahol nincs védő. Az edző megdícsérte a gyereket a jó válaszért, majd továbbengedte a játékot.

Vagyis, nem a taktikai részt emelte ki az edző, mint nálunk, hanem arra TANÍTOTTA a gyereket, hogy a jó technikai végrehajtásból, hogyan lesz haszna a csapatnak a cél érdekében és ebből, hogyan lesz majd később taktika.

Ezután visszavittek minket a nagyobbak edzőközpontjába busszal (azt majd elfelejtettem mondani, hogy a gyerekeket busszal hozzák-viszik az edzésekre). Visszaérve még elcsíptük a Primavera (U-17-től U-20-ig tartó korosztály) edzés végét. Az ott jegyzetelő edzőkollégáink elhűlve újságolták, hogy ez az edzés 142 percig tartott! Igen, jól látod, 142 percig, nem a mi kedvünkért, hanem alapból, mert kedden erőnléti edzés volt, dinamikus láberősítő gyakorlatokkal, futásokkal, párharcokkal kapura, majd szűkített területen kétkapus játékkal a végén. Ezt azért nem is ecsetelném tovább, mert tudom, hogy nálunk egy U-17, 18, 19-es csapat milyen edzéseket végez egy NBI-es csapatnál...

A szakmai út csúcspontja azonban másnap délelőtt jött!

Firenzében a Coverciano edzőközpontban fogadott minket Renzo Ulivieri az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnöke.

Ulivieri úr mindjárt azzal kezdte, hogy amikor ő a Fiorentinához került akkor a serdülő csapatban magyar edzője volt, majd a felnőttben Hidegkuti Nándor volt az edzője. Majd elmesélte az olasz edzőképzés menetét, struktúráját, aztán elmondta, hogy Weisz Árpád tette le a modern olasz foci alapjait és, hogy a mai napig ezeknek az alapoknak a modernizálásából építkezik az olasz labdarúgás!
Annyi minden történt, annyi impulzust kaptam az edzői filozófiám megerősítésére, hogy szinte már teljesen elsikkad az emlékeimben a Fiorentina-DVSC BL. meccs, pedig az is fantasztikus élmény volt! Csodálatos profizmus, szervezettség, meg minden amit csak szem száj kívánhat, de ezt talán majd a következő bejegyzésben írom le..

Aki kíváncsi lenne a mélyebb, tanulságos szakmai elemzésre, az írjon és telefonon, emailben, vagy személyesen is szívesen beszélgetek vele!
cv