A „focizás” nem tanítható!

cv
Kedves Kollegák!

A napokban érdekes levelet kaptam a KIDDY11 e-mail címére.
Úgy érzem mind a levelet (természetesen az író beleegyezésével), mind az általam írt választ érdemes megosztanom veletek.

Szívesen várom kommentben, a ti hozzászólásotokat is!


"A „focizás” nem tanítható!

Egy futballista 90 percen keresztül fut, rohan, megáll, megfordul, oldalra mozog, felugrik, ütközik az ellenféllel és ki tudja, hogy mennyiféle különböző aciklikus mozgást végez még, jobban mondva kellene neki végezni.

Ezeket a mozgási folyamatokat nem lehet kívülről megtanulni vagy előre begyakorolni, hiszen a játékos sose tudja a mérkőzés előtt, hogy mikor és mennyit kellene egyszerre lefutni vagy hányszor és milyen magasra kellene egymásután felugrani.

Ezek a mozgási tevékenységek mindig attól függenek, hogy a játékhelyzet, a labda viszonya és az ellenfél helyezkedése mit okoz játékos agyában?

A szemén keresztül látja, hogy mit kellene most csinálni, ha eredményesen akar a játékba beavatkozni, de ezt a helyzetet jól is kell látni, hogy az illető játékos eredményt tudjon elérni.
Mert ha a helyzetét nem ítéli meg objektív módon, akkor hiába van minden akarat, erő és gyorsaság, a labda az ellenfélnél marad!

Képzeljük el, hogy egy játékosnak mérkőzés közben – 5400 másodpercig!! – állandóan figyelni kellene a labdát, a játékostársat, az ellenfelet, a saját helyzetét és ezekből az adatokból pillanatok alatt a helyes megoldást kell kiválasztania.

Ha valamit nem jól programozott be az agyába, akkor a végrehajtás nem sikerülhet.

Tegyük még hozzá, hogy egy eladott labda, egy mellérúgott gólhelyzet vagy egy rosszul sikerült felugrás a játékos lelkiállapotára nincs valami jó hatással, akkor el tudjuk képzelni, hogy milyen összpontosításra van egy focistának szüksége, hogy 90 percig jól tudjon játszani és eredményes legyen.

Talán így érthető lesz, hogy az edzői tudomány nem ott kezdődik, ahol a labdakezelés, a fejelés, a rúgás, hogy csak néhány labdarúgó-elemet (tantárgyat) említsek, szerepel az edzésprogramban.
Mert ezekkel a részletekkel egy futballista nem sokat tud kezdeni, ha nem tudja, hogy játék közben mikor és mit kellene neki tenni?
Mert a különbség szintén adva van, ha arra gondolunk, hogy a labdával vagy labda nélkül kell neki egy szituációra reagálni.

De ez már egy külön fejezet a futballban, mert a labdával dekázni sokkal egyszerűbb, mint labda nélkül az adott pillanatban lyukra szaladni...

Cirkuszban is megtanítanak különböző alapelemeket, és látunk labdázó fókát, bicikliző medvét, fejelő kutyát vagy embert labdával dekázni a végletekig.
A labdarúgás azonban ennél sokkal összetettebb.

Képezni lehet, és kell is a játékost, de egy jó edző tudja

a „FOCIZÁS” nem tanítható!

Tisztelettel:

Simkó Géza"



"Kedves Géza,

egyetértek veled abban, hogy egy mai focistának rengeteg mindent kellene tudnia és ezt mind nem lehet neki megtanítani, egyszerűen időben nem fér bele (hogy csak a legalapvetőbb kifogást mondjam).

A múlt héten a kezembe került egy könyv, "Tanulmányok a kiválasztás és a tehetséggondozás köréből" címmel.
25 tanulmány található a kötetben sporttudósoktól, edzőktől, akik a mai magyar valóságról írnak. Az összegző megállapítás a csapatsportokra az, hogy az együttműködési képesség fontosabb tényező, mint a technikai, taktikai tudás.

Más kutatók azt mondják, a labdarúgás 80%-ban tanítható és csak 20% a tehetség.

Erre viszont egyből lehet kontrázni, az ember és a csimpánz gén állománya 94%-ban megegyezik, a maradék 6% mégis micsoda különbséget eredményez!
Akkor a 20% gyakorlatilag felbecsülhetetlen különbségeket eredményezhet.

A dinamikus rendszerelmélet eredményeit a differenciális tanuláselmélet vitte be az oktatásba, napjainkra a csapatsportokban is igen előrehaladott kutatási eredményei vannak, a fociban is. Ezek alapján megpróbálnak olyan edzésmódszereket kidolgozni, ami a lehető legjobban szolgálja az általad is leírt alkalmazkodó képesség fejlesztési lehetőségeit.

A játékhelyzet olvasása folyamatos koncentrációt követel meg, ezekhez tudni kell alkalmazkodni és megfelelő válaszreakciókat adni. Vagyis egy stabil állapotból átmenni egy instabil állapotba, majd abból mihamarabb újra egy stabilba.

Ez a felfogás viszont az egész oktatásban egy a megszokottól teljesen eltérő gondolkodást igényel, hiszen eddig azt tanultuk, hogy minél többször elismétlünk valamit, annál jobban fogjuk tudni.

De ekkor jön az általad is nagyon jó érzékkel megtalált bökkenő: ott az ellenfél is a pályán, a körülmények-pálya talaja, időjárás, szurkolók, stb.-a játékos pillanatnyi mentális és fizikai állapota és még sorolhatnánk mi minden befolyásolja a teljesítményét, ami miatt nem működik az ezerszer legyakorolt figura.
Ez sikertelenséget szül és sikerélmény nélkül szép lassan elmaradoznak a gyerekek és csak a legfanatikusabbak, a legkitartóbbak maradnak meg a focinál.

Én személy szerint arra tettem fel a munkásságom, hogy megismertessem az edzőkollégákkal, a változó igényeket, amiket a sportág mai állása megkövetel, és, hogy azt hogyan lehet kielégíteni.
Az interneten elérhető on-line utánpótlás futballedző tanfolyamomnak is ez áll a fókuszában.

Az újszerű gondolkodásmóddal, egy újszerű edzésmódszerrel, ami remélhetőleg elindítja a magyar edzők gondolkodását többen is létrehozhatnak stílusokat, amelyek jól működnek. Ezek a stílusok kiszolgálják majd minden gyerek igényét, mert minden képességtípusra fel lehet építeni az ő erényeiket kihangsúlyozó, eredményes játékstílust.

A nagyválogatott, pedig ezekből a stílusjegyekből tudja kiválogatni a neki legjobban megfelelő játékosokat.


Üdvözlettel:

Kun István"



cv