Várom már, hogy bent menjünk ki...

Ha rákészülsz, hogy megnézz egy meccset, Te is látványos, támadó futballt vársz, nagy irammal, sok helyzettel és na ná, hogy sok góllal!

A legjobbakat, a Barcelonát, a Real Madridot, az Internazionalet, a Milant, az Arsenalt, a Chelseat, a Manchestert akarod látni – és jó eséllyel a többi (hazai) klub játékát is ehhez a szinthez méred. De mit csinálnak ezek a fiúk a pályán, amitől ilyen jók, hogyan tudnak ekkora iramot diktálni?

Mi az oka annak, hogy inkább szorítod, visszatartod, semmint, hogy játék közben menj ki a mosdóba értékes perceket kihagyva így a közvetítésből?

Az tiszta sor, hogy rengeteget futnak a meccsen. De ahhoz, hogy éves szinten egy csapat akár 70 tétmeccset is le tudjon játszani és az összes meccsen a megszokott színvonalon folyjon a játék, hatalmas erőnlét szükséges; ezt az erőnlétet pedig nem a szél fújja rá a játékosokra!

Kora gyerekkoruktól fogva nagy iramban zajlanak az edzéseik, sokat futnak, a labdás gyakorlatokat is maximális erőbedobással végzik. Igaz, külhonban kiválasztással dolgoznak az edzők a klubokban. Így gyakorlatilag a bent maradásért minden nap óriási harc folyik. Egyik gyerek sem teheti meg, hogy elkényelmesedjen, mert akkor nagyon hamar a csapaton kívül találja magát, jönnek a nála jobbak. Szóval sokat és gyorsan futnak labdával és a nélkül is, a gyerekkorban alapoznak, és felnőtt korban már „csak” az addig eltelt 10-15 év munkájának a szinten tartása, minimális fejlesztése történik.

Ma már a nagy elit bajnokságokban szinte nincs is alapozás

Legtöbb helyen télen 2-3 hét szünet pihenés és már kezdik is a tavaszi szezont. Nyáron meg inkább elmennek különböző túrákra, tornákra és mérkőzéseket játszva rakják össze a csapatot. Szezon közben pedig meccs-regeneráció-meccs a ritmus némi taktikai felkészüléssel és technikai szinten tartással, nincs sem idő, sem energia az erőfejlesztésre a szezon alatt. A technika elsajátítása szintén kora gyerekkortól előtérben van, a labda szinte hozzánő a lábukhoz, mire profi futballistává érnek. Labdavezetés, cselezés, lövés, labdakezelés, passzolás, fejelés, szerelés, stb.

Nézzük csak meg Messit, aki őrületes sebességgel vezeti a labdát, közben cselez, majd ebből a sebességből bombaerejű lövéseket ereszt meg!

Nézőként azt is sokszor láthatod, hogy pl. Xavi szenzációs labdát ad Messinek. Ja kérem, de ehhez futni kellett, hogy oda tudjon helyezkedni, ahonnan lehet majd passzolni, mert a gólpasszt általában nem tudja egy érintésből adni csak labdavezetésből, vagy cselsorozat után.

A technika semmit nem ér erőnlét nélkül

A pályán egy fullasztó rohanás után is szükséges a technikai helyzeteket megoldani és ez fordítva is igaz: hiába sprintel át valaki több száz métert, ha a labda folyton csak dadog a közelében.

Taktika, rengeteg gondolkodást igényelő, váratlan helyzetet teremtő, aktív ellenfél ellenállása mellett végrehajtott feladatok – az említett klubok játékosai ezt végzik kora gyerekkoruk óta. Mindezt rengeteg mérkőzéssel fűszerezik, még végül birtokolják a rutint, önbizalmat, labdabiztonságot, erőnlétet és a taktikai tudást. Csoda hát, ha a futballvilág csúcsragadozóinak 2 x 45 perces összecsapásai alatt még pisilni is sajnáljuk az időt?

Te milyen színvonalat vársz el egy utánpótlás mérkőzéstől?

Valószínű, hogy a gyerekmeccseket Te is – ahogy minden más futballcsapat játékát is – önkéntelen a már említett profik szintjéhez méred.

Csakhogy nálunk, ha akad is egy olyan edző, aki a helyben ácsorgás és passzolgatás helyett rengeteg gyors futást vár el a gyerekektől a labdával cselezve, a kapura lőve, vagy egyéni technikát, labdabiztonságra való törekvést és vállalkozó szellemre tanítást – azaz a jó értelemben vett agresszivitást – és a támadó felfogást szerepeltet az edzéseken.. Nos, akkor a szülők nem értik, ki ez, mi ez és mit csinál. Hiszen nem ehhez vannak hozzászokva, még a magyar NBI-es focistákat sem így edzik! Mit gondol ez magáról?! Ezt nem így kell csinálni, én már csak tudom, hiszen nekem megmondták a játékosokból lett edzők!..

Akkor most mi van? - kérdem én. Az elvárás megvan, legyen a gyerek olyan mint Messi, viszont nehogymá’ labdavezetés, cselezés legyen az edzésen! Nehogymá’ sok futás, egyéni vállalkozás, küzdő gondolkozás jellemezze a srácokat!

Önök kérték..

A hazai szülők általában nem ismerik a kiválasztásban és az edzésben profi végeredményt adó módszereket, nem értik mit akar az edző, és ők maguk kérik, sőt, követelik, hogy a gyereket az elmúlt 50 év hagyományainak megfelelően edze az edző. Sokszor őt magát is így edzették. Arra már persze nem emlékszik, hogy ennek mi lett az eredménye? Az ami most van. Egy lebutított, sablonos, ácsorgós minden látványt és kreativitást mellőző futball, ami egy ZTE-Győr harmadik hely sorsáról döntő bajnoki mérkőzésre 3000 embert vonz ki a pályára.

„Önöknek magyaroknak vissza kell találniuk saját stílusokhoz. A régi magyar stílus modern megfelelője a latin futball. Ezt az utat kell Önöknek követni az edzők képzésében és az utánpótláskorú labdarúgók képzésében is!” Ezeket a sorokat Jean-Pierre Bénézet úr, a FIFA Technikai Igazgatója mondta.

Mi döntjük el, hogy melyik utat választjuk, és én nagyon remélem: hamarosan eljön az idő, amikor nem csak a Barcelona, a Real Madrid, az Inter vagy a Milan, hanem a saját gyerekeink, csapataink játékát nézve is inkább szorítunk, semhogy kimenjünk.. és ha ez az ára, hát inkább bent megyünk ki...