2010. április 30., péntek

„Üdvözlöm, testnevelő tanár vagyok és utálom a futballt..”

cv
Tegnap véletlenül fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, melyben egy tehetségkutató felhívás kapcsán érdeklődtek a szervezők. A vonal másik végén a megye sportreferense tette fel a költői kérdést: „Nem értem, miért nem szeretik a testnevelő tanárok a focioktatást?”


Tanárurak, tényleg nem szeretitek a futballt tanítani?

Persze igazatok van: túl kevés a tanári fizetés, úgy általában is – nincs ez másként veletek, testnevelőkkel sem.
És ha ezért a kevés pénzért a minőségi oktatáson felül még plusz szolgáltatásokat is elvárnak tőletek? Mint például azt, hogy egy ilyen szóban forgó tehetségkutató programra megszervezzétek és összekoordináljátok a gyerekek jelenlétét és részvételét (az gyöngyvirág, hogy ezt iskola időn kívül, önszorgalomból kell tennetek!)..

Az is jogosan adhat szájhúzásra okot, hogy a labdarúgó szövetség és a hozzá tartozó tagszövetségek túl agresszíven próbálnak az iskoláitokba betörni és rá (rátok) erőltetni a focit, mint oktatási programot.
Teljesen egyértelmű, hogy az iskola lehetne az a színtér, ahol a hazai labdarúgás tömegbázisát megalapozhatnák, viszont ennek a mostani programszintű rendszere finoman is kezdetleges.

A bürokratikus részek miatt olyan plusz papír és egyéb adminisztrációs munkákat zúdítanak a nyakatokba, ami köszönő viszonyban sem áll az érte kapott támogatással, bérkiegészítéssel

Halvány reménysugár, hogy folyamatosan dolgoznak szakemberek a rendszer hatékonyabbá tételén, talán hamarosan meg is találják a jó megoldást. De az iskola tantervébe beletenni a labdarúgás mozgásanyagát, az mégis csak ellenállást vált ki sok tanárban.

Talán te is feltetted már a kérdést magadban: miért pont a focit, miért nem ezt, vagy azt a sportot? Bár a válasz már túlmutat az itt feszegetett kérdésen, talán röviden válaszolni úgy lehet erre, hogy a testnevelőtanár képzés reformja mára nagyon időszerűvé vált.

Nem halogathatjuk tovább a jövőorientált testnevelés bevezetésének, aminek a fő gondolata az, hogy nem a sportágak alapmozgásait kellene tanítani a gyerekeknek, hanem játékos formában az alap koordinációs készségek kialakítását. Ezzel lehet egy olyan belső motivációt, belső igényt kiváltani, ami a mindennapi mozgás szokását alakítja ki a gyerekekben. Az egyesületekbe már a jó mozgású gyerekeket irányítva, azok a klubokban könnyebben elsajátítják az adott sportág - mondjuk a foci - speciális mozgásanyagát. Aki pedig nem szeretne versenyszerűen sportolni, az is keresné azokat a szabadidős tevékenységeket, amiben kielégítheti a mindennapi mozgás utáni igényét, ami ma Magyarországon leginkább a szabadidős labdarúgás.


Végezetül szóba jöhet még, hogy program szinten is a focit támogatja legjobban az állam, a többi sportágnak folyamatosan kalapoznia kell a pénzért. A focisták kicsi teljesítménnyel keresnek az átlagon felül, a többi sportág sportolója meg akárhogy töri magát, mégsem kap a focihoz mérten teljesítményarányos fizetést...


Egy pillanat Tanár úr, itt most bólogattál? Kérlek, ne tedd!

Az utóbbi pár sor tévhit, hamis információ.
Főleg az elmúlt nyolc évben, nem igen osztogattak állami pénzeket a foci fejlesztésére. Könnyen utána járhatsz, hogy pl. több uszoda épült az elmúlt időszakban, mint stadion – mert abból egy sem. Szégyen ide vagy oda, de a mai napig nincs az egész országban egyetlen UEFA Licence-nek megfelelő stadion sem. A fizetésükben pedig a legtöbb csapat átlag játékosai - hiába hívjuk őket profi focistáknak - nem különböznek egy átlag magyar embertől. Kivételek csak az un. sztárjátékosok sztárfizetéseiben vannak.

A sportághoz kapcsolódó egyesületekben dolgozó edzők pedig - ezt saját tapasztalatból is mondom - sokszor hobbiból, minimálbér alatti (!) pénzért tartják az edzéseket, nagyon kevés helyen vallhatja magát főfoglalkozásúnak egy edző.


„Mondja már ki valaki!!”

Hát legyen.
Tagadhatatlan tény, hogy ha a testnevelőtanárokat sikerülne megnyerni a focinak, akkor óriási, ugrásszerű fejlődésnek indulhatna a sportág. A jövőorientált testnevelés bevezetésével nemcsak a foci, hanem a többi sport is nagyot profitálhatna. Nem beszélve a nemzet egészéről, hiszen az egészségesebb emberek boldogabbak, jobban beilleszkednek és beválnak a munkaerőpiacon is, nagyobb munkabírásúak lesznek. Egy egészséges nemzetben a társadalombiztosítás oldaláról rengeteg pénzt megspórolhatnánk… ha a testnevelőtanárokat sikerülne megnyerni a focinak.



„A gondolkodás maga az élet, hiszen azok, akik nem gondolkodnak, magasabb vagy valódi értelemben véve nem is élnek. A gondolkodás teszi az embert.” A. B. Alcott



Tanár úr, kolléga, klubvezető, kérlek, gondolkodj velem!

Mivel tudnánk elérni, hogy legközelebb ezt hallhassam a telefonban: „Üdvözlöm, testnevelő tanár vagyok és imádom a futballt oktatni!”

Várom a te véleményed, ötleteidet is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!

Loading...