„Én elhozom edzésre, de maga az edző, motiválja!” 1.

Már jó ideje figyelek egy srácot a csapatban. Mikor az apjával beszélgetve feltettem a kérdést, hogy szerinte a fia eléggé elkötelezett-e a foci iránt, azt a választ kaptam, hogy a gyerek szereti a focit, de a jó teljesítményt csak akkor tudja leadni, ha motiválva van. Ez a motiváció pedig edzőként az én feladatom..

Nos, ezt én másként látom.

Belső motiváció nélkül nincs tartós, eredményes tanulás. Ha a gyerek nem elkötelezett az adott dolog iránt, akkor nem is fogja azt jól megtanulni. A focit lehet a jó társaság, vagy egyéb külső ok miatt is szeretni, de ez köszönő viszonyban sincs avval, hogy valaki kitartó, elkötelezett, hogy belső késztetést érez a lemondásokkal járó kemény munkára, hogy állandóan fejlődve jobb és jobb akar lenni – azaz, hogy BELSŐLEG MOTIVÁLT.
A kétségek eloszlatására elvégeztem egy teszt-gyakorlatot.

Nálam a jó edzést mindig a játék ideje koronázza meg

Mikor ez eljött, kijelöltem két csapatkapitányt. Az egyik a már említett fiú volt (akinek motiválása apja szerint az én dolgom), a másik srác egy alapból belső motiváltsággal rendelkező gyerek volt. A két csapatkapitány teljesen szabad kezet kapott, ők választhatták ki a csapatok tagjait, sőt, mivel szabadjátékot ígértem, ők határozhatták meg azt is ki, hol és mit játsszon a csapatban. Úgy véltem, ezek a körülmények elég motiválóak a csapatkapitányok számára. Még tovább csavarva a helyzeten úgy döntöttem, hogy a belsőleg motivált fiú választhat először csapattagot, azután jön csak a másik srác – ő viszont majd kettőt választhat.

A belső motivált fiú elsőként kapásból kiválasztotta a csapat legjobb játékosát
A másik fiúnak elvileg a soron következő két legjobb játékost kellett volna választania, a gyakorlatban azonban nem ez történt. Ő a két legjobb barátját választotta. Így mikor újra a belsőleg motivált fiú választhatott – most már ő is kettőt választhatott – gondolkodás nélkül elvitte a soron következő két legjobbat, a még ki nem választott fiúk közül. És ez így ment végig.

„Hősünk” a haverokat választotta
A barátait, illetve azokat, akik nála alacsonyabb helyen vannak a rangsorban. A belső motivációval rendelkező gyerek a csapata számára legjobbakat válogatta ki, még akkor is, ha azok között többen a hierarchiában sokkal felette lévők voltak.

A győztes csapat kiléte innentől már nem volt kérdéses
Ami azonban érdekes, hogy a motivációval „rám bízott” gyereket ez cseppet sem zavarta, boldogan játszotta végig a "meccset". Nézve a fiút felmerült bennem: ebben az esetben bizony csak a szülő szeretné, hogy a gyerekéből profi focista legyen.

Kezdetben a szülőnek kell meghatároznia az irányokat
Ez természetes, hiszen a gyereknek még nincs kellő tapasztalata a döntéshez. Azonban mindig eljön az a pont, amikor már jól látható, hogy a gyerek (tud-e) szeretne-e tovább lépni a hivatásos futball világa felé, vagy megelégszik a mozgásigényét lefedő, kedvtelésből űzött tömegsport szinttel.

Bármilyen sportot nézünk, a belső motivációval rendelkező gyerekekben megvan az a hajtóerő, ami nagy teljesítményekre sarkalja őket
Ahol ez nincs meg, ott a szülőknek időben váltani kell, meg kell találni azt a területet, amiben a gyerekük belsőleg motivált, mert külső motiválással – ne adj’ Isten esetleg kényszerrel – az „edző bácsi” is csak pillanatnyi eredményeket érhet el, gyakran sokkal nagyobb kárt okozva ezzel a gyerek személyiségében, mint amit elsőre gondolna.

Van-e joga a szülőnek döntenie a gyerek helyett?
A hamarosan megjelenő következő bejegyzésben mélyebb vizekre merészkedem e kérdésben.

Szülőként, edzőként addig is figyeljétek a gyerekeiteket, játékosaitokat és az ő jelzéseik alapján segítsétek őket céljaik elérésében – saját céljaitokat pedig ti magatok valósítsátok meg!

Kun István

OPEN - Egy sportológép története

Vajon mi az ára, mikor nekiállunk „sportológépet” gyártani a gyerekből? Andre Agassi „Open” című önéletrajzi írását kötelező olvasmánnyá tenném minden olyan szülőnek, aki bármi áron élsportolót akar faragni gyermekéből.

Agassi apuka a világ legjobb teniszezőjét akarta kinevelni fiából.
Több gyermeke közül Andre tűnt a legalkalmasabbnak a kiképzésre – de mondhatnék akár tenyésztést is.
Az apa mindent aprólékosan eltervezett.
Olyan házat vett, minek udvarán betonos teniszpályát építhetett.
Adogató gépe sokkal gyorsabban lőtte ki a labdákat, mint normál esetben.
A háló magasabban állt, mint a szabvány magasság.
A gyereknek 2500 labdát kell visszaütnie minden nap.
A labdákat nem szedték össze a pályáról.
Ha a labda a már földön lévőkön megpattant, azt is vissza kellett ütnie - pályán belülre - a kis Agassinak.
A földön guruló labdák tovább zavarták a mozgásban.
Az apja mögötte állt és minden egyes labdánál üvöltött.
„Erősebben, gyorsabban, pontosabban!”
Pihenő nem volt.
A gyerek az elrontott labdáknál kemény szidást kapott.
A hálóba ütött labda kifejezetten nagy bűnnek számított – nagyobb kiabálás is járt érte.
Agassi hamar megtanulta: ha az ütő fájával üti ki a labdát kerítésen kívülre, azért az apja nem haragszik; azt hiszi véletlen volt.
A gyerek ilyenkor tudott csak pihenni.
A kis Andrenak már 4 éves korától játszania kellett minden felnőtt játékossal, aki megfordult a városukban.
Kb. 8 éves korában az apja azt mondta: most már elég a gép elleni játékból, jöhetnek a versenyek!
Minden hétvégén valamilyen versenyre vitték.
Mindig nyert.
Ez így ment sokáig...
...majd jött egy olyan verseny, ahol veszített.
Az ellenfele csalt – és ez az élmény örökre megmaradt benne.
Innentől már nem az apja terrorja motiválta a játékban.
Dühös volt saját magára.
Dühös, hogy hagyta olyan állapotba sodródni a játékot, melyben csalhatott az ellenfél.
(Régebbi bejegyzésben már írtam a habituációról, melyre ez is tipikus példa)
Bátyját majdnem tönkretette az apa, mert doppingszerekkel próbálta még jobbá tenni.
Andreval szövetkezve végül sikerült kijátszaniuk, de aztán Andret beadták egy akadémiára...

Na, azért az összes dolgot nem mesélem el a könyvből, de őszintén mondom: érdemes elolvasni!


E könyvben rengeteg párhuzamot találtam arra, milyen terhet rak egy szülő a gyerekére, mikor úgy dönt, futballozó „gépet” gyárt belőle
A gyerek még nem tud dönteni szabad akaratából, de neki is joga van a saját életét élni. Sokan nem merik kimondani, de már én is találkoztam olyan szülővel, aki kiverte a gyerek kezéből a hamburgert, de amúgy gyógyszerekkel tömte a nagyobb teljesítmény miatt. A focis szülők és edzők, a média gyakran beszél aranyérmekről, sok pénzről, luxusautókról, jó nőkről, de ritkán arról, hogy az élvonalbeli játékosok nagy része 30 éves kora után már minden ízületét fájlalja.

A profi játékosoknak karrierjük során rengeteg mindenről le kell mondaniuk a sikerért
Ezért a döntést, hogy gyerekként erre az útra lép – akár mennyire is bolondságnak tűnhet - csak és kizárólag a gyereknek van joga meghozni.

(A könyvből itt találhatsz ízelítőt)

Kun István

Hatékony edzésleírás AJÁNDÉKBA!

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva leírok most neked egy - nálam nagyszerűen bevált - edzés gyakorlatomat, melyeknek célja a tekintet felemelése a labdáról és a srácok rávezetése a fej törzs nélküli, akaratlagos mozgatására.

Ezt a képességet már egész kisgyerekkorban, 5-6 évesen is el lehet kezdeni az ilyen és hasonló, megfelelő edzésfeladatokkal.

Jelölj ki egy 10x15 méteres téglalapot. A hosszanti oldalt felezd el, és erre a felező vonalra állíts a gyerekek létszámától függően egy vagy két gyereket. A többiek a téglalap rövidebb oldalán helyezkednek.

Sípra úgy kell átfutniuk a gyerekeknek a túloldali alapvonalra, hogy a középen helyezkedő védők ne érjenek hozzájuk. Akit megfogtak, az beáll a felező vonalra fogónak.

Színesítsd a feladatot! Mondd azt, hogy a cápák vannak középen és a halacskáknak át kell menekülniük a túloldalra! Amelyik halacskát elkapja a cápa, az maga is cápává változik és akkor már ő is fogó lesz. Természetesen az a gyerek nyer, aki a végére egyedül marad.

(A médiát elnézve talán vándor-vérfarkas példával "trendibb" lenne a gyakorlat, én mégis inkább a halacska-cápa sztorinál maradok)

A játék hasznossága jól kitűnik. A fogóknak már a labda nélküli részben is egyértelműen forgatni kell a fejüket és a sok halacskából minél többet elcsípni. Ezt csak akkor fogják tudni megtenni, ha nem csak egy gyereket néznek ki maguknak, hanem a szituációnak megfelelően mindig az aktuális gyereket próbálják megfogni - azaz folyamatosan elemzik a játékhelyzetet. Az átfutásnál szintén ez a helyzet. Muszáj figyelni a védők helyzetét és keresni az üres területeket a sikeres átfutáshoz. Minél több a védő, annál nagyobb figyelmet igényel a sikeres végrehajtás.

Ha ez jól megy már, vagy nagyobb a korosztályod, akkor játszasd úgy a feladatot, hogy a halacskáknál labda van, és lábbal labdát vezetve kell átmenekülniük a túloldalra.

A következő játékban bójákkal jelölj ki egymástól 10 méterre egy-egy 10x10 méteres négyzetet. Természetesen eltérhetsz ettől, a négyzet méreténél a gyerekek létszáma a meghatározó, a lényeg, hogy a négyzet elég nagy legyen ahhoz, hogy fel tudjanak gyorsulni benne a gyerekek labdavezetés közben.

Most mindenki egy autó, maga dönti el, hogy milyen márkájú. A négyzeten belül úgy kell az autóknak közlekedni, hogy ne ütközzenek össze egymással. Ez az utasítás már önmagában is elegendő lenne a fej akaratlagos mozgatásának gyakorlására, de tedd hozzá azt is, hogy minden kocsi olyan gyorsan menjen, amilyen gyorsan csak tud!

Ez már megy? Nehezíts! Mondd, hogy vannak közlekedési lámpák, és te fogod mondani mikor, mit jelez a lámpa. Pirosnál meg kell állni a kocsiknak, amihez meghatározhatod, hogy talppal, vagy milyen egyéb módon kell megállítaniuk a labdát. Sárgánál felkészül az autó az indulásra, itt lehet a labdát talppal előre-hátra-oldalra görgetni helyben, illetve nagyobbaknál lehet sarok mögött elhúzás stb. Majd zöldre elindulhatnak az autók és folytatódik tovább a labdavezetés.

Lépj tovább. Most mondd, hogy a négyzet sarkait jelölő bója a garázs, és amikor azt mondod „Garázs!”, mindenkinek be kell állnia az egyik garázsba. Határozd meg, hogy egy-egy garázsba hány autó állhat. Játszathatod úgy is, hogy egyvalakinek, vagy esetleg több autónak nem lesz hely a garázsban, így azok lesznek a győztesek, akik hamar „beparkolnak” és lesz helyük a garázsban.

Ebben és az előző feladatban is a játék szabályai adják meg a gyerekeknek azt a kényszerítő helyzetet, hogy elszakítsák tekintetüket a labdától, és folyton elemezzék a játékhelyzetet maguk körül.

Én gyakran továbbszövöm a szálat. Pl. a következő utasításban azt mondom, sebességet váltunk! Ekkor amilyen gyorsan csak tudnak, át kell nekik szaladni labdavezetéssel a másik négyzetbe, ahol tovább folytatódik a játék.

Dolgoztasd meg, tedd próbára a srácaidat te is,

a feladatoknak tovább variálása csak a te fantáziádon múlik!

Amennyiben jó az utasítás, amit a gyerekeknek adsz, és el tudsz attól vonatkoztatni, hogy ők még nem profi futballisták, tehát nem a tökéletes technikai végrehajtást, hanem a maximális sebességet és az odafigyelést kell megkövetelned - sok-sok dicsérettel! - akkor nagyon hatékonyak tudnak lenni ezek a feladatok, az edzéseid.

Nagyon fontos! Minden edzés végén legyen játék,

legyen foci, hiszen a gyerekek focizni jöttek!

A játékot minél kisebbekről beszélünk, annál jobban hagynod kell szabadon folyni. Ne tegyél rájuk terheket, na adj nekik fölösleges korlátokat, hagyd őket a játékban szabadon kibontakozni.

Használd fel a magad és a gyerekek örömére ezeket a gyakorlatokat, a siker garantáltan nem fog elmaradni, és ne feledd: véleményed, észrevételeid, tapasztalataid továbbra is szeretettel várom!

Érdekel, milyen további szakmai fortélyokkal nevelhető ki egy utánpótlás játékosból bajnok labdarúgó?

Akkor neked szól a gyakorlati feladatmintákban bővelkedő

KIDDY11 e-book!

Kun István

Fel a fejjel!

A mára felgyorsult futballjátéknak egyenes következménye, hogy csak azok a játékosok tudnak érvényesülni a pályán, akik el tudják szakítani tekintetüket a labdáról, akik képesek felnézni és így folytonosan figyelni a játékot.

Azok a gyerekek, akik mindig a labdát mustrálják, lefelé néznek, nem látják a játék közben őket körülvevő szituációkat, éppen ezért hangsúlyosan fontos eleme a fej akaratlagos mozgatása a labdarúgásra történő kiválasztásnak.

„Emeld a fejed, nézz fel!”

Edzőként, focis szülőként biztos sokszor használod, hallod te is az edzésen vagy a meccsen ezeket az utasításokat. Nem is véletlenül, hiszen a modern labdarúgás egyik legfontosabb, a játékot meghatározó eleméről van szó. Azok a játékosok, akik nem emelik fel tekintetüket a labdáról nem elég labda biztosak, technikailag nincsenek megfelelő szinten. Ez kihat a játékukra is, mert aki nem tud felnézni az nem veszi észre a játékhelyzeteket, lassul a játéka, az edzőnek meg marad a bekiabálás. „Emeled a fejed! Nézz fel!”

Az idegrendszer a mozgás által fejlődik..

..és minél jobban fejlett az idegrendszer, annál könnyebben és annál sokrétűbb mozgást tud megtanulni a gyerek a fejlődése során. Szem előtt tartva a mozgásfejlődés és mozgástanulás e törvényszerűségeit, neked az edzéseken olyan edzésfeladatokat kell megszerkesztened és levezényelned, amelyek lehetővé teszik a gyerekeknek, hogy a sok és változatos mozgásformán keresztül hozzájussanak a szükséges megfelelő ingerekhez. Persze az ingereknek mindig a korosztály számára kell szükségesnek és megfelelőnek lennie. Hogy konkrétumot is mondjak, például a focit kezdő 5-7 éves gyerekeknek még nem evidens mozdulat a fej akaratlagos mozgatása a törzs elfordítása nélkül, ne is várd el tőlük!

(Ha ezt a korosztályt edzed, teszteld az edzésen: vajon hányan tudják a játékosaid közül úgy mozgatni a fejüket, hogy közben nem mozdul a törzsük?)

A mozgástanulás és mozgásfejlődés időszakában vannak szenzitív és kritikus időszakok

A szenzitív szakaszban – mint azt egy előző bejegyzésben is írtam – a gyerekek fogékonyabbak bizonyos mozgások megtanulására. A kritikus szakaszokban hatványozódik az edző felelőssége, mert ha ekkor nem kapják meg a gyerekek a nekik megfelelő ingereket, akkor az már visszafordíthatatlanul kimarad az életükből. Jó hír, hogy a labdarúgás speciális mozgásanyagának megtanításában ritkán fordulnak elő ilyen kritikus szakaszok, mert igazából ezek az általános mozgásfejlődésre vonatkoznak, vagyis a kritikus szakaszokon egy egészséges gyerek – aki aktív mozgásos életet él – automatikusan átmegy. Labdarúgó edzőként ezért nekünk arra kell figyelnünk, hogy az edzéseken semmiképpen se fogjuk vissza a gyerekeket, próbáljuk az edzésfeladatokon keresztül a lehető legnagyobb mozgásmintákkal megismertetni a srácokat.

A fej akaratlagos mozgatása pont egy ilyen feladat

Amennyiben az edzéseken lehetőséget teremtesz a gyerekeknek arra, hogy a saját fejlődési ütemüknek megfelelően a lehető legtöbb inger érje őket, akkor ahhoz is hozzásegíted őket, hogy technikailag elérjék azt a szintet, mikor már el tudják szakítani a tekintetüket a labdától.

A sokmozgásos technikai feladatok tökéletesen alkalmasak erre, mert – ellentétben a helyben végzett és kiprecizírozott technika oktatásával – még akkor is lehetővé teszik a tekintet elszakítását a labdától, ha maga a technika nem teljesen tökéletes. A gyerekek hozzászoknak a sokmozgásos ingerekhez, már nem a labda határozza meg a mozgásukat, hanem az a játékkörnyezet, amely adott pillanatban körbeveszi őket.

Edzőként azt szeretnéd, hogy játékosaid tökéletes technikai tudással rendelkezzenek!

Érthető, jómagam is ezt szeretném, ezért is veszem mindig figyelembe a tanulás folyamatánál a mozgásfejlődés törvényszerűségeit. A sok mozgás által fejlődő idegrendszer minél fejlettebb lesz, annál pontosabb, annál bonyolultabb mozgásokat tud majd végrehajtani. Ellentétes irányba nem működik a folyamat, a kevés mozgás által végletekig kiprecizírozott mozgástól nem fejlődik eléggé a gyerekek idegrendszere, így a mozgásuk pontosságának kivitelezése is elmarad az optimálistól. Ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgy tudsz majd egyre jobban rámenni a tökéletes technikai végrehajtásra, de előtte szükséges a sokmozgásos feladatok segítségével az idegrendszert olyan szintre fejlesztened, hogy később végre tudják majd hajtani a precíz mozgásokat.

Próbáld ki te is! Igaz nem azonnal arathatod le munkád gyümölcsét, de vajon mi a fontosabb? A pillanatnyi eredmény, vagy a hosszú távú nagyobb tudás?

Érdekel, milyen szakmai fortélyokkal nevelhető ki egy utánpótlás játékosból bajnok labdarúgó?

Akkor neked szól a gyakorlati feladatmintákban bővelkedő KIDDY11 e-book!