"Ha a kicsi fut, a nagyobb focizik!"

Bár ezt a mondást én találtam ki, de akár egy híres edző régi híres bölcsessége is lehetne. Gondolj bele; a kisgyerekek fejlődésük során a mozgás által szereznek újabb és újabb fontos információkat, tapasztalatokat. Ha ez elmarad, lemaradnak. De akkor hogy lehet, hogy sok edző a futásos, aktív-játékos feladatok helyett mégis statikusságra kényszeríti, falhoz küldi a 6-8 éves kezdő srácokat és "100 bal passz - 100 jobb passz" gyakorlatokkal nyomorítja bennük a leendő focistát??

Tavaly novemberben meghallgattam egy előadást a Testnevelési Egyetem Mozgásbiológiai Konferenciáján, ahol a kézilabda kapcsán elemezték a támadás-befejezéseket. Az elemzés szerint a kézilabdában a sikeresen befejezett támadások többsége pozíciós játék után alakul ki, vagyis a gólt érő támadások zöme elmozgó játékból alakul ki, azonban az utolsó mozzanatok a támadás-befejezésnél, már pozíciós játékból történnek.

A kézilabdások az elmozgó játékkal addig forognak, amíg olyan pozícióba nem kerülnek, ahonnan le tudják játszani az adott támadás-befejezési figurát…ugye neked is ismerős? A labdarúgásban most ugyan ez az elmozgó játék a meghatározó. Jó példát mutatnak erre a Barcelona fantasztikus passzjátékai, melyeket méltán tartjuk ma a futball csúcsának. Ezek a fiúk addig futnak és forognak labda nélkül és labdával egyaránt, amíg olyan pozíciót vesznek fel, amiből elindíthatják a támadás befejezését. A labdavesztés után, azonnal visszatámadnak, akár 3-4 Barca játékos is körbefogja az ellenfél labdás támadóját, és együttesen szerelnek.

Hogyan képezd hatékonyan kezdő utánpótlás csapatod, hogy jó eséllyel ők is képesek legyenek erre? Kezdetnek arra tanítsd a gyerekeket, hogy támadásnál - labdával vagy labda nélkül, de – induljanak el, ha üres terület van előttük. Vállalkozzanak bátran, élvezzék szabadon a játékot, akarják saját maguk megoldani a játékhelyzeteket! Védekezésben ugyan ez a helyzet, el kell érned, hogy ők akarják megszerezni a labdát, mert ha a másikra várnak könnyen előfordul a klasszikus "Hagyd, én is hagyom!" focista szituáció, azaz egyikőjük sem avatkozik játékba, mert arra számít, hogy a másik majd megoldja. Aktivitást és a kezdeményező készséget neveld a gyerekekbe, még akkor is, ha ez az elején sok pontatlanságot, hibát von maga után. Aki edzőként arra törekszik, hogy játékosai ne hibázzanak, az hibázza a legnagyobbat! A hiba benne van a tanulási folyamatban, része a tanulási folyamatnak, sose sulykold a srácoknak, hogy nem szabad hibázniuk, mert hezitáló, lassú gondolkodású, félős játékosokat nevelsz belőlük!

A pozicionált játék, futás nélkül ezt vonja maga után: az ácsorgó, bizonytalan, döntésképtelen játékosokat. Hiába tudja egy így tanított játékos, hogy a pozícióban mi a feladata, hiába tudja ezt technikailag tökéletesen végrehajtani, ha az ellenfél nem engedi őt játék közben ennek a pozíciónak a felvételére. Ahogy a kézilabdásoknál is érvényes, ahhoz, hogy a támadás befejezésének a pozíciójába kerüljenek a játékosok, előtte elmozgó játékkal, azaz futással ki kell alakítani a megfelelő pozíciót - nincs ez másként a fociban sem.

Alapvetően a gyerekek fejlődés-lélektani, mozgásfejlődési szakaszai arra predesztinálják őket, hogy fussanak. Mozgás által szereznek be újabb és újabb információkat, de ha különböző pozíciókban ácsorgásra kárhoztatod őket, nem éri őket elég inger, a fejlődésük is lelassul és végül a tanult tehetetlenség folyamatai miatt már nem is lesz igényük rá.

Minden esetben azt tapasztaltam, hogy érdemesebb a futásos, sokmozgásos elmozgó játékot megtanítani és ebben a játékrendszerben inkább elnézni a játékosok pontatlan technikai végrehajtásait a sebesség és a sok mozgás érdekében. Majd később, mikor már a kognitív értelmi gondolkodás szakaszaiban a formális gondolkodás szakaszához érnek (10-11 éves kor), akkor lehet elkezdened megtanítani a technikai elemek pontos, precíz végrehajtását, illetve a pozíciós játék alapjait.

Edzőként passzolásra vagy futásra neveld a gyerekeid? Ha engem kérdezel, én előbb mindig futni tanítom meg a gyerekeket, természetesen labdával és játékos feladatokkal (nem „száraz” futásokkal!) csak utána veszem elő a pozicionált, technikailag tökéletesen végrehajtott passzolások, labda átvételek gyakoroltatását.

Jól teszem-e amit teszek? Erről mindig meggyőz a sikerélménytől mosolygós arcuk:)

Kun István