2011. január 18., kedd

HABituáció A TORTÁN +2 ajándék gyakorlat!

Emlékszel még az utánpótlásedzők klasszikus szívására? A fociedzésen a kisjátékot és a technikai feladatokat rendszerint 40-60 arányú koktéllá keverik, vesznek egy nagy levegőt, és – bár egyiknek sem ízlik, a hagyomány kötelez alapon – fenékig kiszürcsölik.

Ráadásul többségük - régi tankönyvi ismeretekre alapozva - azt tartja, hogy a technika tanulásának szenzitív időszaka a 9-12 éves kor közé esik. Azaz ennek a képességnek a fejlesztésére a gyerek 12 éves kora után akár már keresztet is vethet. Ezért nem lep meg, hogy a korosztálynál nem egyszer találkozom a „tűzzel-vassal”, „mindenáron” stílussal, mikor az edző egy technikai elemet szinte már megszállottan sulykol a gyerekekbe, rettegve tőle, hogy 12 éves kor után elmegy a vonat és ezt már nem fogja tudni megtenni...


...de valóban elmegy ez a vonat?
Már elnézést, de fenéket! A szenzitív időszak nem azt jelenti, hogy csak akkor, hogy kizárólagosan csak az alatt az idő alatt lehet fejleszteni a képességet, pusztán annyit tesz: a szenzitív időszakban a srácok szervezete fogékonyabb, így könnyebben tanítható nekik az adott képesség. Ahogy a 9-12 éves kor között, úgy a 9 éves kor előtt, vagy a 12 éves kor utáni életszakaszban is fejleszthető a technika, csak épp ez életszakaszokban nem a technika tanulására a legfogékonyabbak a gyerekek.

Hab(ituáció) a tortán
Tegyük fel, egy hosszú téli estén kutyád vagy macskád békésen fekszik helyén a kályha előtt. Te tapsolsz egyet. Ő összerezzen, felkapja a fejét, hegyezi a fülét és a hang felé fordul, talán még fel is ugrik. Minden idegszálával figyel, de mivel új inger nem éri, egy idő után újra leteszi a fejét, csukott szemmel ellazul. Te újra tapsolsz egyet. Kedvenced megint felriad és újra az előbb felsoroltaknak megfelelően cselekszik. Miután megnyugszik, te újra tapsolsz egyet… Kitalálod? Pár alkalom után az állat hozzászokik a taps okozta ingerhez, és már a füle botját sem fogja megmozdítani, tapsolhatsz te akár hajnalig is...
Ez az un. habituáció, aminek az elve hasonló módon működik a gyerekeknél is.

Ha olyan inger éri őket a fociban, amit a kognitív értelmi fejlődésüknek megfelelő gondolkodási színvonalukkal nem tudnak még értelmezni, akkor ahhoz egyszerűen csak hozzászoknak, attól függetlenül, hogy értelmezni még nem tudják. Az ilyen játékhelyzeteket begyakoroltathatod velük és a saját környezetükben tökéletesen végre is fogják tudni hajtani, hiszen szokásukká válik. Azonban változatos környezeti és egyéb feltételek mellett nem fogják tudni alkalmazni az elemeket, hiszen a megtanult dolgok nem a „tudáson” alapulnak, hanem a megszokáson.

A technikai elemek funkció nélküli sulykolása = habituáció
A gyerekek tökéletesen fognak passzolni a lábfej minden részével, tökéletesen fognak labdát átvenni, fordulni vele minden irányba – szép és látványos lesz technikájuk, akár a többi sportágban egy-egy formagyakorlat. Azonban ezeket a technikai elemeket nagy nyomás alatt, mérkőzés helyzetben kevésbé fogják hatékonyan alkalmazni, hiszen nincs mögötte gondolkodás, nincs mögötte a „mit mire lehet használni” szintetizáló kérdésfeltevés. Gépies, monoton végrehajtást és tudás birtokolnak, amit játszi könnyedséggel összezavar majd az ellenfél által létrehozott pillanatonként változó játékkörnyezet.

„István, agyamra mész az okosságaiddal, mégis mi a megoldás?! Ne is tanítsak technikai elemeket? Vagy épp csak minimálisan? Dobjam be a labdát, és lesz, ami lesz alapon, hadd menjen a játék?!” - Erről szó sincs. De a technikai elemek elsajátításához szükséges az elemet önmagában is megmutatni, begyakoroltatni a gyerekekkel odáig, hogy legyen egy mentális képe, fogalma a játékosnak arról a technikai elemről. Ezek után a technikai elemet bele kell helyezni olyan játékos feladatokba, ahol a funkciójának megfelelő környezetben lehet gyakorolni, alkalmazni a technikai elem végrehajtását. A technika precíz végrehajtása csak akkor ér valamit, ha azt a játékkörnyezetben is eredményesen végre tudja hajtani a gyerek.

Nem titok, saját tapasztalatom, hogy ez többlet munkát kíván az edzőktől. Az oktatás folyamatát a „bemutatás, gyakorlás, hibajavítás, alkalmazás” egységet valóban egységnek kell tekinteni és az alkalmazás irányába tolni a hangsúlyt. És ez bizony több szervező munkát is kíván.

Gyerekszívhez a változatosságon keresztül vezet út!
Amennyiben el tudod érni, hogy az edzésen ne essen le a figyelem szintjük - azaz ne váljon a gyakorlás monotonná, sablonossá - akkor olyan belső motivációs erőket tudsz megmozgatni bennük, ami bőven kárpótol majd a többlet munkáért.
Itt van példának a KIDDY11 könyvemből - szó szerint - kiollózott két nagyszerű és hatékony edzésgyakorlat:

Nagyításhoz klikk a képre!





Próbáld ki te is őket a csapatodnál, és figyeld a változást!
Már néhány alkalom után eltudod dönteni: maradsz a régi, jól bevált oktatási formánál, vagy szívesen áttérsz a friss, kipróbált, bizonyítottan sikerorientált képzési rendszerre? Ha ráférne a csapatodra egy igazi gólszüret, itt az ideje megreformálnod az edzéstematikát.

Spórolj meg 10 év kutatómunkát és tedd magadévá azonnal
az ilyen, és hasonló feladatok gyűjteményes könyvét!

189 oldal azonnal hasznosítható elmélet és gyakorlat? Igen.

Ez a KIDDY11 könyv.

Képezz te is gyerekedből gondolkodó, profi futballistát, ne érd be kevesebbel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!

Loading...