Funkciók szerepe és szabályrendszere

Előző cikkemben a szintetizáló játékfelépítésről írtam.

Ehhez kapcsolódva most a játék szervezése lesz a fő téma.

A filozófia adja meg azt a gondolkodásmódot, ahogyan a játékról gondolkodunk.

A filozófia mentén az edzésmódszertannal (a játék-, a területváltásos-, az alakzatbontó és építő formagyakorlatok és a szabad döntések módszere) lehet a gyakorlatban rendszerszerűen megtanítani a gyerekeknek a futball játékot.

Felsőbb szintű rendező elv nélkül azonban nem tudnak összeállni az önálló elemek egységes egésszé.

Ezt a rendező elvet adják meg a funkciók, ők teszik összefüggővé a játékképet.

Ebben van a titok, amitől alapvetően megváltozik a gyerekek elképzelése a futballról, ez az a megközelítés, amitől teljesen másképp fogják értelmezni a játékot.

A funkció, mint felsőbb rendező elv

A szintetizáló szemléletmódban a funkciók alkotta szabályrendszer képezi azt a felsőbb rendező elvet, amely meghatározza a játék képét akár támadásban, akár védekezésben.

A funkciók szabályrendszere alkotja azt a szintézist, amely rávilágít, hogy a támadás és a védekezés egy egységes egésznek, magának a játéknak két megnyilvánulási formája. Egyik sem létezik, nem értelmezhető a másik nélkül. Az EGYSÉGben - tehát a játékban - minden benne van, ettől egység, ettől egységes a játékkép.

Az analizáló szemléletmód másként működik.

Az egységet megbontva kiragad belőle elemeket, amelyeket - hogy el tudjon különíteni az egységtől - külön névvel illet: támadás, védekezés. Ezeket a külön elemeket még tovább tudja bontani, beszélve a „támadás felépítéséről” illetve a „védekezés felépítéséről” és aztán - hogy ezt az ellentétet feloldja valahogy - beszél még „átmenetekről” is.

Ezeket az átmeneteket régebben szintén megnevezte: támadásból védekezésbe, védekezésből támadásba.

Tehát az analizáló gondolkodásmód négy építőkövét ismeri a játéknak:

• Támadás
• Védekezés
• Átmenet támadásból védekezésbe
• Átmenet védekezésből támadásba

Erre a négy alapkőre van kidolgozva a gyakorlatanyag, ezen alapkövek mentén építhető fel az analizáló gondolkodásmóddal tanított futballjáték.

Csakhogy egy magasabb szintű rendező elv hiányában, ezek az elemek nagyon ritkán állnak össze egységes egésszé.

Van olyan csapat, amelyik nagyon jól támad, van olyan, amelyik nagyon jól védekezik és vannak olyanok, amelyek valamelyik átmenetben jeleskednek. Példának erre ott a klasszikus kontrajáték, ami az „átmenet védekezésből támadásba” alapkőre építi az egész filozófiáját.

A totális futball a szintézis segítségével folyamatossá teszi az egész játékot

Ezt a folyamatosságot, az egységes egészet lehet tudatosan leszervezni a funkciók segítségével.

A labdarúgásban három funkciót különböztetünk meg:

• Nyomást adó játékos
• Fedező/biztosító játékos
• Egyensúlyt adó játékos

A két legfontosabb dolog, hogy

• a funkciók nem posztfüggők, vagyis bármelyik játékos a pálya bármely területén betöltheti bármelyik funkciót,

valamint

• a funkciók nem függnek a pálya részeitől sem, vagyis ugyanúgy lehet egyensúlyt adó játékos valaki egy adott játékhelyzetben az ellenfél tizenhatosa előtt is, mint a saját védő harmadában, illletve ugyan úgy lehet valaki nyomást adó játékos a saját tizenhatosa előterében, mint a saját támadó harmadában.

Maradva az előző bejegyzésem példájánál, a pályán továbbra is egy labdabirtokláson alapuló, döntően földön tartott és rövid passzos labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot szeretnék látni a csapatomtól.

1. A képen látható első esetben a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.

(1. Ábra)

2. A képen látható második esetben is a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.

(2. Ábra)

3. A következő szituációban a 4-es játékos kibújt a szorításból és a 8-as játékosból lett a nyomást adó, a 11-esből az egyensúlyt adó, míg a 9-es maradt fedező játékos.

(3. Ábra)

4. A következő képen a 2-es játékos a nyomást adó, hiszen akinél a labda van, az nyomást ad az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik részén. A 7-es játékos a fedező, míg a 3-as az egyensúlyt adó játékos.

(4. Ábra)

5. A következő játékszituációban a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as az egyensúlyt adó játékos.

(5. Ábra)

6. Ebben a játékhelyzetben a 3-as a nyomást adó, a 2-es és a 7-es a fedező, míg a kapus az egyensúlyt adó játékos. Látható, hogy egy-egy funkciót akár több játékos is betölthet, függetlenül a posztjától, a pálya bármely területén.

(6. Ábra)

7. A játékhelyzet lehet a pálya bármely területén. Itt például a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as pedig az egyensúlyt adó játékos.

(7. Ábra)

A funkciók szerepe és szabályrendszere

A nyomást adó játékos

Labdával a nyomást adó játékos a pálya bármelyik területén feszültségben tartja az ellenfél védelmét, hiszen az ellenfél célja, hogy ne kapjanak gólt, tehát a labda ne tudjon a célterületbe, a kapuba kerülni.

A labda folyamatos mozgatása akár labdavezetéssel, akár átadásokkal folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfél védelmét, folyamatos feszültségben, figyelemben, koncentráltságban tartja azt. Ez nagyon fárasztó a labda nélküli csapatnak, ezért lehet annyira eredményes a labdabirtokló csapat.

A labda nélküli nyomást adó játékos megtámadja az ellenfél labdás játékosát, és ha a feltételek adottak, akkor labdaszerző manővereket hajt végre. Amennyiben nem adottak a labdaszerzés feltételei, akkor a nyomásával tereli a labdás játékost és próbálja kikényszeríteni a labdaszerzésre alkalmas játékhelyzeteket.

Fedező játékos

Ahhoz, hogy a labdát folyamatosan mozgásban lehessen tartani, szükség van fedező játékosokra. 

A fedező játékosok a labdás társhoz képest úgy helyezkednek átlóban, hogy könnyen megjátszhatók legyenek. A fedező játékosnak mindig a labda vonala előtt, vagy maximum a labdával egyvonalban kell lennie. Ez utóbbiban nem érvényesül az átló és így könnyen kivédekezhető.

Fedező játékos lehet több játékos is egyszerre.

Úgy helyezkedik a labda nélküli nyomást adó játékoshoz képest, hogy átlókban az átadási irányokat fedezze, az ott érkező labdákat kell lehalásznia, megszereznie. Adott esetben, ha a nyomást adó játékos úgy állítja meg a labdást, hogy neki lehetősége van egy körbezárást végrehajtania, akkor oda kell segítenie a nyomást adó játékosnak. A fedező játékosnak úgy kell átlósan helyezkednie, hogy ha a nyomást adó játékoson túljut az ellenfél labdás játékosa, akkor neki kell tudnia átvenni a labda nélküli nyomást adó játékos szerepét, funkcióját, amennyiben a játékhelyzet úgy kívánja. Fedező játékos lehet több ember is, lehetnek átlósan a labda vonala mögött és a labda vonala előtt egyaránt, ahogy a játékhelyzet megkívánja.

Egyensúlyt adó játékos

Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan.

Célja, hogy amennyiben nem folytatható a játék előrefelé és szélességben sem tartható a támadás vonala, akkor területváltással hátrafelé játszva a labdát megjátszható legyen. Innen folytatja tovább az ellenfél védelmének nyomását, mozgatását, fárasztását.

Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan. Feladata felügyelni, irányítani a fedező és a nyomást adó játékosokat. Folyamatos készültségben kell lennie, hogy bármelyik pillanatban átvegye akár a fedező, akár a nyomást adó játékos szerepét labdával, vagy a nélkül egyaránt.

A funkciók tartják a törvényszerűségüket

Akkor is tartják, ha az én csapatomnál, akkor is, ha az ellenfélnél van a labda.

A funkciók tekintetében és a funkciók szerepének és szabályrendszerének tekintetében nincs különbség, ettől lesz a játék folyamatos. Nyilván az egyik szituációban támadást segítő taktikai és technikai elemek vannak túlsúlyban, míg a másik esetben a védekezést segítő taktikai és technikai elemek kerülnek előtérbe.

Talán már ebből a kis vázlatból is kitűnt, hogy a funkciók szerepe és egyszerű szabályrendszere egy olyan önszervező játékszervezést alakít ki a gyerekekben, amely az ellenfél által igen nehezen lekövethető.

A szabályszerűsége miatt szervezett - még ha kintről kaotikusnak is látszik - pedig csak egyszerű ötletjáték. Szabályrendszere tiszta, nagyon könnyen variálhatóvá válik. Törvényszerűségei miatt az összes variáció végtelennek tűnhet, még is egy, azaz egy irányelvet követ. Ennél fogva könnyen tanítható, könnyen megérthető, viszont az ellenfél számára igen nehezen kiismerhető a hatalmas szabadságfoka miatt.

A funkciók szabályrendszerének elengedhetetlensége

Az előző cikkemben leírt edzésmódszertan mindegyikének gyakorlásnál figyelembe kell venned a funkciókat.

A funkciók törvényszerűségeinek át kell hatnia a gyakorlás minden pillanatát.

Ezáltal indul be a szintetizáló, önszervező folyamat mind a támadásban, mind a védekezésben… még végül megtörténik a varázslat:

A gyerekek futballjátéka a szemed előtt válik folyamatos, EGYSÉGES egésszé!

Üdvözlettel:

Kun István

a Csendes Edző