Mester rendszer - Az 5 elem

Az életünk alakítását az befolyásolja a leginkább, hogyan, milyen szempontok alapján értékeljük ki a beérkező információkat.

Képzeld el! Tiszta lövő helyzetben vagy a kapu előtt és kapura lősz. A labda elkerüli a kaput, tehát kimarad a gólhelyzet. Ezt te úgy értékeled, micsoda pocsék lövés volt. Az ellenfél játékosai persze másképpen vélekednek, szerintük ez egy nagyszerű lövés volt. A bírót nem különösebben érdekli a lövésed milyensége, csak az, hogy gól, vagy kirúgás, esetleg szöglet lesz e belőle. Mi szokott történni egy gyenge lövés után? Az emberek elkezdenek általánosítani - legtöbbször öngyengítő módon.

A „Micsoda pocsék lövés!” azután így változik át: „Ma akkor sem tudnék jobbat lőni, ha az életem függne tőle”, tovább alakul: „Soha nem tudtam jól lőni”, „Nem vagyok valami jó focista”, „Úgy tűnik, soha nem tudok semmit rendesen megtanulni”, „Rettenetes ember vagyok”. Ez így nevetségesnek tűnik, kifejtve a szörnyű részleteket, de vajon nem ez történik velünk az életünk számos területén? Ha elmulasztjuk kontrollálni az értékelési folyamatunkat, akkor a rendszer szó szerint bevadul, és belesöpör minket az önbüntetés sémájának negatív spiráljába. Ekkor természetesen a játékos az edzőkre, a körülményekre, az edző a játékosokra és a szülőkre, a szülők a gyerekeikre és az edzőre hárítja a felelősséget.

Ha valaki az életben bármely területen - így a futballban is - jobban csinál valamit, mint mi, az egyszerűen azért van, mert jobb kiértékelési módszere van arra, hogy mit jelentenek a dolgok és mit kellene azokkal kezdenie!

A cél az, hogy képesek legyünk mindent úgy kiértékelni, hogy folyamatosan olyan választások felé vezessen a módszerünk, amelyek meghozzák a vágyott eredmény. Azaz edzőként ügyes focistákat, jó Embereket szeretnék nevelni, szülőként kiváló gyereket szeretnék felnevelni, gyerekként jó focista és nagyszerű ember szeretnék lenni. A bökkenő csak az, hogy csak ritkán ellenőrzünk olyasmit, ami komplex folyamatnak látszik.

A most bemutatásra kerülő öt elem, a kiértékelés legfontosabb öt eleme, melyeket ha tudatosan hozzáadod az életedhez, látványos minőségbeli változást érhetsz el, sőt, a környezetedre is mély benyomással, jó hatással lehetsz!

1, Az első elem, amely egész kiértékelési folyamatodat érinti, az a szellemi és érzelmi ÁLLAPOT, amelyben vagy, miközben a kiértékelést végzed. Nézzünk egy példát: ha mondjuk a gyerek egy félelemmel teli állapotban van az éjszaka közepén egyedül otthon és várja a szüleit haza, a lakásba szűrődő neszek, csikorgó léptek zaja, amit egy ajtónyikorgás kísér, egészen mást érez és gondol, mint ha az izgalom és a pozitív elvárás állapotában lenne. Az, hogy a gyerek elbújik a takaró alá reszketve, vagy kipattan az ágyból, és boldogan rohan az ajtó felé, attól függ, milyen állapotban van, milyen jelentéstartalmat párosít ezekhez a zajokhoz.

2, A második blokkot a FELTETT KÉRDÉSEINK képezik. Az önmagadnak feltett kérdések teremtik meg a kiértékelésünk nyitó formáját. Ha a gólhelyzetben azt a kérdést teszem fel magamnak milyen jó lenne ha berúgnám? Hova rúgjam, hogy biztosan gól legyen? Akkor motivált leszek a jó befejezésre. Ha viszont azt kérdezem magamtól, „Mi lesz, ha kihagyom?”, vagy Vajon leszid-e az edzőm, ha kimarad ez a helyzet?”, akkor valószínűleg elveszítem az erőmet, az önbizalmamat és ez a cselekedeteimen is meglátszik, kimarad a helyzet. Hogy milyen fajta étel kerüljön az asztalra, az is a magadnak feltett kérdésektől függ. „Mit ehetnék, amitől gyorsan jóllaknék?”, akkor valószínűleg valamilyen nehezen emészthető, zsíros, gyors-ételt fogsz választani. Ha viszont azt kérdezed magadtól: „Mit ehetnék, ami tápláló és egészséges?”, akkor sokkal valószínűbb, hogy olyan ételcsoportot fogsz választani, mint gyümölcsök, gyümölcslék, zöldségek, saláták, főzelékek. A rendszeresen elnassolt csoki, vagy a frissen facsart gyümölcslé közti különbség fogja meghatározni fizikai tested minőségét és ezt a kiértékelés módja eredményezi. Szokásos kérdéseid nagy szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Gondold csak végig, milyen kérdéseket szoktál magadnak feltenni a focival kapcsolatban!?

3, A harmadik elem az ÉRTÉKEID hierarchiája. Életünk folyamán valamennyien megtanulunk bizonyos érzéseket többre értékelni, mint másokat. Valamennyien jó érzést szeretnénk, tehát örömet és el akarjuk kerülni a rossz érzést, tehát a fájdalmat. Élettapasztalataink azonban mindegyikünknél más kódrendszert alakított ki, hogy mi számít fájdalomnak és mi számít örömnek. Az egyik gyerekre ösztönzően hat, ha edzésen, mérkőzésen az edző/szülő erőteljesen rászól, másokat ugyan ez a hangnem és szöveg tartalom teljesen megbénít. Ezért ezt edzőkét és szülőként tudnunk kell minden gyerekről, hogy hogyan reagál és lehetőleg tanítsunk meg minden gyereket a saját értékrendjének megfelelő kiértékelésre, amit adott szituációban alkalmaz.

4, A rendszer negyedik alkotó elemét, a HIEDELMEID jelentik. Globális hiedelmeink adják meg a biztonság érzését azzal kapcsolatban, hogyan érezzünk, mit várjunk el önmagunktól, az élettől és az emberektől; szabályaink pedig azok a hiedelmek, amelyek arról szólnak, mi kell történjen velünk ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat, ami megfelel az értékeinknek. Azaz, ez az edző bácsi folyton kiabál a edzésen, biztosan nem szeret, mert akkor szoktak a felnőttek kiabálni, ha nem szeretnek. Lehet, hogy ennek a feltételezésnek ténylegesen semmiféle alapja nincs, ám a szabály dominálni fog a kiértékelésnél, vagyis abban, hogy az illető hogyan érzékeli és tapasztalja meg az igazságot. Gondoljunk csak bele, a gyerek már eleve úgy megy edzésre, hogy ott őt nem szeretik, vajon ez kihat a teljesítményére is?

5, A Mester Rendszer ötödik eleme a REFERENCIA TAPASZTALATOK keveréke, amelyekhez egy óriási tároló szekrényekben férhetsz hozzá: az agyadban! Itt raktározol mindent, amit valaha is tapasztaltál az életedben - és mellesleg azt is, amit csak elképzeltél. Ezek a referenciák képezik a nyersanyagot a hiedelmeink felépítéséhez és a döntéseink irányításához. Ahhoz, hogy eldöntsd, mit jelent neked valami, például jó-e vagy rossz-e a számodra egy bizonyos szituáció, azt egy más jelenséghez kell hasonlítanod. Emlékezz vissza a ziccerben lévő játékos példájára, kinek és mi alapján jó vagy rossz az ami abban a szituációban történt. Korlátlan számú referenciával rendelkezik minden egészséges ember, amelyeket bármilyen döntéséhez felhasználhat. Hogy milyen jelentést tulajdonít bármely újabb tapasztalatnak, hogy hogyan érez iránta és egy bizonyos fokig azt is, hogy mit fog csinálni az határozza meg, hogy milyen referenciát választ ki a gazdag raktárából.

A mesterek gyakran olyan emberek, akik csupán több referenciával rendelkeznek arról, mi vezet sikerhez és mi frusztrációhoz egy adott helyzetben. Korlátlan számú referencia áll rendelkezésünkre, csak rajtunk múlik, melyeket választjuk ki, mint ahogy az is rajtunk múlik, hogy melyeket mutatjuk, tanítjuk meg a gyerekeinknek. Ők másolnak minket, ha egy gyerek ösztönösen, vagy tanultan jól működteti ezt az öt elemet, amit most átvettünk, akkor a negatív példákból is tud tanulni. Ha nem tanítjuk meg a gyerekeknek ezeket a szabályozó mechanizmusokat, akkor könnyen csak a rosszat látják majd meg később mindenben.

***

Látod már, hogy milyen különbséget okoz az például, hogy milyen környezetben nőttél fel? Olyan családban, ahol úgy érezted, állandóan kihasználnak, szemben azzal, akit feltétel nélkül szerettek? Ha például egy gyerek focista arra van az edzéseken kondicionálva, hogy vigye bele a csapat játékába az egyéniségét, a kreativitását, akkor valószínűleg más értékrendet alakít ki magában a kombinatív játékról, mint az a gyerek, aki sablonokat tanult és folyton megmondták neki, hogy mit kell csinálnia a pályán.

Minden utánpótlásedzőnek felelőssége a következetes pozitív elvárások támasztása a gyerekek iránt, amely következetes állandó javulásra sarkalja őket, a mi és az ő legnagyobb örömükre egyaránt!