2010. január 7., csütörtök

10 év körüli gyerekekkel foglalkozol?


Legyél bár a srácaival felelősen foglalkozó szülő, vagy edző, klubvezető ez a cikk neked szól!

A hasznos és használható bejegyzésnek a központjában a kiválasztás áll – és, hogy vajon van-e rá szükség egyáltalán a magyar fociban?
Bár többször is boncolgattam már a témát, most kiemelve a korosztályt, részletesebben is foglalkozom vele.

Kezdésnek nézzük meg együtt a két legeredményesebb futball nemzetet.


A Brazil labdarúgás

A Brazilok öt világbajnoki címmel rendelkeznek.
A tévhit, hogy ott a focisták a Copacabanan teremnek eloszlik akkor, ha az ember elolvassa Goncalves: A Brazil futball alapelvei című könyvét. Brazília kimeríthetetlenül ontja magából a jobbnál jobb játékosokat. Ma már nem csak támadókat és középpályásokat, hanem védőket és kapusokat is, akik az európai elit klubok játékosaiként szórakoztatnak minket hétről hétre. Ennek az oka, hogy a kiváló képzési rendszer mellett egy, az egész országra érvényes, egységes kiválasztási rendszert alkalmaznak! Ebben a rendszerben gyakorlatilag két edzésen pontozva az edzés feladatokat, megkapnak egy pontértéket minden gyerekre. Így összehasonlítható adatokat kapnak, illetve a pontok segítségével meghatározható, hogy melyik gyermek, milyen kategóriába kerülhet, ezáltal az is, hogy milyen csapatban fog tudni játszani, edzeni. Az egyik edzés a fizikai képességeket méri és pontozza. Erről most nem ejtenék több szót, annál inkább a második edzésről, ahol gyakorlatilag edzésjátékokon keresztül különböző technikai és taktikai megoldásokat, végrehajtásokat pontoznak meghatározott szempontok szerint.

Jelen gyakorlatokat kifejezetten a 10 év körüli korosztályra érvényesen olvashatod.


Első állomás

1-1 elleni játék a szabályos pályaméret negyedén (15x10 méter).

Cél a technikai készség és a döntéshozás értékelése mind a védekezésben, mind a támadásban, a meccseken leggyakrabban előforduló 1-1 játékhelyzetben. Két, a korcsoportnak megfelelő szabályos kaput használjunk. 10 éves korosztálynál ez nagyjából 5x2 méteres kaput jelent a 15x10 méteres pályán. A gyerekeket állítsuk párba. Minden párnak egy labdája legyen. A pár egyik tagja labdával a saját kapuja jobb kapufájánál álljon az alapvonalon kívül, labda nélküli párja pedig átlóban, a másik kapunál. Ugyanúgy helyezkedjen el mint a labdás társa. A játék úgy indul, hogy a labdás játékos, az általunk meghatározott átadási formával – például belsővel, lapos átadás – átjátssza a labdát, és máris belép a területre, mint védő játékos. A labdát fogadó játékos a labda átvételével belép a játéktérre, támadóként. 10 másodpercig folyik a játék. Ha a védő labdát szerez, ő is lőhet gólt.

A megfigyelés szempontjai – Védekezés
1. A játékot indító átadás pontossága, ereje, technikai kivitelezése.
2. Döntéshozás körülményei (választania kell, hogy szerel, vagy lassítja a játékot).
3. A védővonal mielőbbi elfoglalása (a játékosnak a labda és a kapu közepe közt kell lennie).
4. A védekező testhelyzet felvétele (egyik láb elől, a térdek hajlítva, felsőtest előre dől, kezek fent).

A megfigyelés szempontjai – Támadás
1. A labda fogadásának, átvételének minősége, technikai végrehajtásának milyensége.
2. Megfelelő sebességű védőnél a támadó feladata, külsővel a védő gyengébb lába felé indítani a cselt, kapura törés, lövés.
3. Gyors védőnél a támadó feladata elhúzni a labdát a védő mellett, és olyan gyorsan kapura törni és lőni, amilyen gyorsan csak lehet, saját cselező készségét használva.
4. Lassú védő esetén a támadó feladata, azonnal kapura lőni.

Ebből a feladatból is jól látszik, mind támadásban, mind védekezésben, szüksége van a gyermeknek arra, hogy állandóan elemezzék az adódó játékhelyzetet.
Meg kell hozza a jó és gyors döntését a helyzetnek megfelelően, majd tökéletes technikai végrehajtás mellett, végigvinnie az akciót. Kétségtelenül előnyösebb helyzetben vannak azok a gyerekek, akik a futballban való gondolkodásban előrébb tartanak a társaiknál.


Második állomás

Szabályos pályaméret felén (30x20 méter) három kapus játék.
Ennek a játéknak a célja, a természetes pozicionálás értékelése, ahol a játékosok legmagabiztosabban érzik magukat. A gyerekeket három csapatba osztjuk. A területen elhelyezett kapuk egy-egy csapathoz tartoznak. Mind a három csapat támadhatja a másik kettő kapuját. Egymás után kétszer ugyanabba a kapuba nem lehet gólt lőni. A kapott és szerzett gólokat számoljuk. Két labdával folyik a játék.

Ahogy a játék megkezdődik, mindenki felveszi a helyét a támadó, középpálya és a védőzónában, természetes módon, kérés nélkül. A csatárok kaputól, kapuig mozognak, jelentkeznek a labdáért. A középpályások a védőkhöz közelítenek, hogy kapják a labdát, és támadást kezdeményezzenek. A védők a saját kapujuk előtt maradnak, és csak ritkán lépnek be a támadásba.

Ez az állomás nagyon fontos a játékos taktikai tapasztalatának és képességének meghatározásához. A két labdával történő játék egy nagy nyomással járó mérkőzés, ahol rengeteg információ éri a gyerekeket. Figyelni kell a két labda mozgását, várható pozícióját, és a saját maguk és a játékostársaik helyzetét, a másik két csapat tagjainak mozgásához viszonyítva. Állandóan elemezik a gyermekek a kialakuló játékhelyzetet, és az elemzések alapján igazodnak a kialakult helyzethez. Döntéseket hoznak, amelyeket megpróbálnak technikásan végrehajtani.
Az edzők azt pontozzák, hogy a gyerekek a képességeiknek megfelelő pozíciót választanak-e, illetve választanak-e egyáltalán konkrét pozíciót maguknak, hogy a választott pozíciókban milyen minőségű döntéseket hoznak a játékosok, és a jó döntéseket jó minőségű technikával végre tudják-e hajtani. Azt vizsgálják, hogy nagy nyomás alatt hogyan tudják a gyerekek a játékszituációkat megoldani.


Harmadik állomás


Játék két kapura, teljes pályaméreten (60x30 méter) teljes létszámban 8-8 ellen.
Az elsődleges cél a játékosok döntéshozási sebességének felismerése, amikor a labda náluk van. Maximum 3 érintéssel folyik a játék – például átvétel, csel, passz – 10 percig, majd 5 percig kettő érintősre csökkentjük a játékot.

A jó játékosok azok, akik a lehető legjobb döntést hozzák olyankor, amikor a labda náluk van, és mindezt a lehető legrövidebb idő alatt teszik meg. Látható lesz, hogy a legtöbb játékos minden gond nélkül tud játszani 3 érintésből. Amint lecsökken az érintésszám kettőre, megfigyelhetjük, hogy egyes játékosok lelassulnak, elbizonytalanodnak.
Ez azért történhet meg, mert ezek a gyerekek még nem tudják előre látni a játék folytatását, nem tudják kellő alapossággal elemezni az adott játékhelyzetet. Így az egyik érintésüket elpazarolják arra, hogy megállítsák a labdát, lelassítsák a játékot azért, hogy időt nyerjenek a játék elemzéséhez és csak a második érintésből, próbálja meg a játék folytatását. Ez lassú és bizonytalan lesz.

Azok a gyerekek, akik előre tudják látni a labda lehetséges mozgását, megfelelően tudja elemezni az adott játékhelyzetet, a labdaátvételét a labda lehetséges mozgásának irányába tudják végrehajtani – a labda megállításával szemben. Így az első érintés után a labda, mozgásban marad, nem lassul le az akció, és a második érintésre már a játékhelyzet megfelelő folytatása érdekében történik a passzolása.


Negyedik állomás

Szabályos játék (8-8 ellen), a korosztálynak megfelelő 60x40 méteres pályán.
Cél a játékosok értékelése különböző játékhelyzetekben.
A mérkőzést három szakaszra osztjuk.
1. Csak a gyengébbik lábbal szabad passzolni, vagy kapura lőni.
2. Egy időben 2 labdával történjen a játék.
3. Csak külsővel szabad passzolni, és utána azonnal tovább mennie, és átlós támogatást adnia a labdás társának.
Minden játékszakasz 10-10 percig tart. Mindhárom szabály olyan kényszerítő helyzeteket idéz elő, amelyek jó színvonalú végrehajtásához vállalkozó szellemű, direktben futballozó (nem hezitáló, nem kivárásra játszó) a játékban gondolkodó játékosok szükségesek.


Mind a négy állomás feladataiból arra lehet következtetni, hogy a brazil futball azokat a gyerekeket keresi, akik a labdarúgáshoz nélkülözhetetlen fizikális feltételek mellett, a játékban való magas szintű gondolkodással is rendelkeznek!

E gyerekeknek sokkal könnyebb megtanítani a virtuóz, nagy sebességgel végrehajtott technikai elemeket, gyorsabban haladnak a taktika tanulásában és megértésében is.
A végeredmény magáért beszél. Öt világbajnoki cím.


Az Olasz labdarúgás

Négy világbajnoki címet szállított eddig, ezzel a második legeredményesebb nemzet ezen a területen.
Az Olasz Labdarúgó Szövetség-FIGC (Federazione Italiana Giuoco Calcio Settore Giovanile e Scolastico)-gyerek szektora által kiadott tankönyv tanulsága szerint öt faktorra bontják az edzést (D’Ottavio 2004).
Az első a koordináció-technika, ebbe az öt alapvető koordinációs képességet fejlesztő labdás és labda nélküli gyakorlatokat alkalmaznak a labdarúgás technikai elemeinek alárendelve. A második faktorban a taktika-kognitív képességek szerepelnek. Itt ebben a részben TANÍTJÁK a futballt a gyerekeknek. Kisjátékokon keresztül a gondolkodási színvonaluknak megfelelő feladatokkal építik fel a nagy egészet a kis részekből. A harmadik faktor a fiziko-motorium, ebben a részben a fizikai képességek fejlesztése a cél. A negyedik faktor a csapat részek feladata és együttes játéka. Ebben a részben tanulják meg a gyerekek a különböző posztok feladatait és a különböző csapat részek összjátékát. Az ötödik faktor pedig maga a játék, a korosztálynak megfelelő pálya méreten és játékos létszámmal mérkőzésszerű játék.

A kiválasztásnál az első három faktort használják, ha az alapján jól sikerült a kiválasztás, a másik kettő már jól fog működni.

Egy furcsaságra szeretném felhívni a figyelmét az olvasónak (nem arra, hogy az Olaszok már egy korábbi írásomban említve Weiss Árpád útmutatásai alapján állítják össze az utánpótlás képzésüket). 1985-ben Benedek Endre a Gyermek labdarúgók felkészítése című könyvében a fentiekhez nagyon hasonlókat ír.

Kiemeli, hogy a testnevelő tanárok feladata lenne, hogy a gyerekeket megismertesse a sokoldalú mozgáskultúrával-sportági alapmozgások helyett-és együttműködjön a szakosztályi edzővel, aki segít neki a délutáni testnevelés foglalkozásokon a labdarúgó játékok megszervezésében, lebonyolításában. A cél az, hogy minél több gyerek ismerkedjen meg a sporttal és azon belül a focival. 9-10 éves korban egy szűrésen essenek keresztül a gyerekek, melyből kiderül, hogy ki nem alkalmas a labdarúgás speciális mozgásanyagának elsajátításásra, őket ne gyötörjük szakosztályi edzésekkel, maradjanak az iskolai öröm futballnál.

Akiket keresnek
1. Orvosi vizsgálat alapján alkalmas
2. Technikai készség (labdás technikai elemek): azok alkalmasabbak, akik átlagon felüli mozgástanulási képességgel rendelkeznek
3. Taktikai készség: a több megoldási lehetőségből a legcélszerűbb kiválasztása a döntő tényező.
4. Fizikai képességek: elsősorban a futógyorsaság, az állóképesség (a légző-és keringési rendszer működése és alkalmazkodó képessége)
5. A személyiség felmérése
6. Sokoldalúság: több sportágban is átlagon felüli teljesítmény
7. A labdarúgó tornán mutatott játék.

A szűrés után 12 éves korban megfigyeljük, hogy a két év rendszeres edzés alatt, milyen gyorsan tanulják a technikai elemeket és az alaptaktikai megoldásokat, ezeket hogyan alkalmazzák a játékban. Ezen idő alatt képet kapunk arról, hogy a gyereknek milyen a hozzáállása, hogyan tűri a rendszeres edzésterhelést, hogyan illeszkedik be a közösségbe, a SZÜLŐK hozzáállása pozitív vagy negatív, milyen az iskolai elfoglaltsággal, tanulással való összhang.

A második lépcsőben 13-14 éves korban már négy év rendszeres TANÍTÁSnak a hatását figyeljük. Vizsgálni kell a speciális terhelésre való reagálást, a technika alkalmazásának készségét, a helyzetfelismerés és a gyors végrehajtás, a versenyszellem, a küzdeni tudás mértékét, valamint azt, hogy képes-e a serdülő fiatal a nagyobb speciális terhelés elviselésére, tűrésére. Képet kaphatunk a négy év alatt bekövetkező sportfejlődésről (technika, taktika és fizikai teljesítőképesség), a biológiai fejlődésről és a személyiség alakulásáról. Ebben a korban a tehetség már kezd kibontakozni. A tehetség felszínre juttatásához többek között rendszeres és céltudatos edzés és nevelés szükséges.

Gyakorlati tapasztalatok alapján tehetségesnek tekinthető az a gyermek, aki
1. Azonos edzésmunka hatására társainál jobb eredményt ér el
2. Gyorsan tanulja meg a sportág technikai elemeit és azokat eredményesen és célszerűen alkalmazza
3. Jól tűri az edzésterhelést és ehhez megfelelően alkalmazkodik
4. A váratlan és nehéz feladatokat-megszerzett tudását célszerűen felhasználva - eredetien oldja meg.

A második kiválasztás már teljesen az élsportra válogatja a játékosokat. 18 éves korban kezdődik és a mérkőzés teljesítményeket veszik alapul, hiszen itt már az eredmény számít.

A kiválasztásnál figyelembe kell venni a fiatal
1. Fejlődését az egész ifjúsági korban, sajátos sportági tevékenységben
2. Viselkedését edzés és versenykörülmények között
3. Viselkedését változó körülmények között
4. Képes-e nagyobb terhelés elviselésére
5. Mérkőzéssorozatokon nyújtott teljesítményét.


Én úgy látom, hogy ezek az alapelvek, ma is megállják a helyüket, meg van az a szakmai tudás, amivel újra a világ körforgásába lehetne emelni a magyar focit, csak használni kéne.

A TITOK az orrunk előtt van, csak észre kell venni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!

Loading...