Már említettem egy kísérletet, amelyben Pavlov egy csengő hangját az étel adásához párosította egy kutyánál, ezzel idézve elő a kutya nyálkiválasztását. Később ez a csengőhang maga váltotta ki a kutya nyálelválasztását, független attól, kapott-e enni, vagy sem. Ezt hívják kondicionálásnak a pszichológiában.
Karen Pryor a Don’t Shoot the Dog! (Ne lődd le a kutyát!) című könyvében leír pár fogást, amelyet az állatidomításban használt.
Ír arról, hogyan tanulta meg hasznosítani a fájdalmat az állatok idomításában. Ostor és zsámoly az oroszlánoknak, kantár a lovaknak, póráz a kutyáknak. De nehézségbe ütközött, amikor a delfinekkel kezdett el dolgozni, mert amikor fájdalmat akart okozni nekik, egyszerűen odébb úsztak!
Ez késztette őt arra, hogy kifejlessze a pozitív megerősítés tréning dinamikájának tökéletesebb értelmezését...
„Nincs semmi, amit gyakorlás ne oldana meg. Semmi sem elérhetetlen.“
Mark Twain
A „sikerre kondicionálás“ bármely típusának első számú szervező elve a megerősítés!
Saját viselkedésünket, vagy valaki másét pozitív megerősítés révén tudjuk megszilárdítani, azaz minden alkalommal, amikor az általunk megkívánt viselkedés bekövetkezik, jutalmat adunk. Ez a jutalom lehet bármi, dicséret, ajándék, stb. Alkalmazhatunk negatív megerősítést is, ez lehet egy rosszalló, hangos rászólás, vagy fizikai büntetés is. A megerősítés AZONNALI választ jelent egy viselkedésre, mihelyt az bekövetkezik, míg a büntetésre, vagy jutalmazásra jóval később is sor kerülhet.
Minden az időzítésen múlik!
Amikor egy edző elüvölti magát, hogy „Nagyszerű!“, amikor a csapata tökéletes akciót hajt végre, annak sokkal nagyobb a hatása, mint ha addig várna, amíg a szünetben, vagy a meccs után összejönnek az öltözőben a meccs kiértékelésére.
A gyerekmeccseken rengeteg ilyen megerősítést hallunk, sajnos legtöbbször ez negatív, az edzők korholnak és csak ritkán dicsérnek. A kutatások viszont egyértelműen kimutatták, hogy a negatív megerősítés csak rövidtávon eredményes aztán legtöbbször a visszájára fordul. Hosszú távon csak a pozitív megerősítés hatásos.
A megerősítés tervezhető!
Nézzük hogyan tette ezt Karen Pryor.
Kezdetben, ha egy delfint ugrani tanítanak, a trénerek várnak, hogy a delfin mag
ától ugorjon. Megfigyelik, hogy az állatok mikor tesznek valamit jól, és akkor hallal jutalmazzák őket. Ezt mindig megteszik, amikor a delfin magától ugrik, így a delfinben végül kialakul egy idegi kapcsolat, hogy ha ugrik, halat kap. Az örömnek a tréner által kívánt cselekvéshez való párosítása lehetővé teszi, hogy a tréner arra kondicionálja a delfint, ismét és ismét ugorjon.
Vajon az edzéseken mikor érünk el jobb eredményt, ha mi-edzők, szülők-folyamatosan utasítgatjuk a gyereket, hogy mikor, melyik szituációban mit kell csinálnia, vagy ha hagyjuk őket dönteni és megdicsérjük őket minden jó döntés után? Vajon könnyebb-e úgy kondicionálni a futball speciális mozgásanyagára a gyerekeket, hogy százszor megismételtetjük velük ugyanazt a mozgást, vagy inkább változatos körülményeket teremtve megerősítjük a gyerekeket akkor, amikor jó megoldásokat választanak?
Igen, mindkét kérdésre az a válasz, hogy a kérdés első felében alkalmazott módszer, a klasszikus ismétléses módszer sokkal egyszerűbb az edző szemszögéből. Kevesebb felkészülést, odafigyelést igényel, könnyen automatizálható, viszont kevésbé hatékony. A kérdések második felében szereplő módszer nagyobb felkészültséget, nagyobb szervezőmunkát, nagyobb figyelmet igényel az edzőtől. Az edzéseken is muszáj folyton figyelnie, hiszen az azonnali reagálás jelenti a módszer lényegét. A hatékonysága viszont a felmérések alapján akár 600%-os növekedést is eredményezhet ugyanazon idő alatt!
Megéri a befektetett energiát!
Persze, most mindenki azt mondja, ha folyton megdicsérem a gyereket, akkor elbízza magát, sőt, várni fogja a jutalmat és jutalom nélkül nem is fog teljesíteni. Ez így igaz. Az edzőnek muszáj figyelnie erre, ez szintén plusz energiát kíván tőle. A delfineknek, miután megtanulták, hogy ha ugranak, halat kapnak, a trénerek már csak akkor adnak halat a delfinnek, ha egy szépen kivitelezett, kivételesen nagy ugrást mutat be. Így a delfin megtanulja, hogy megkapja a jutalmat, ha folyamatosan fejlődik és mindig többet, szebbet, jobbat akar kihozni magából.
A gyerekek is ugyanígy viselkednek!
Amikor elérünk velük bizonyos szinteket, akkor tudatosítani kell bennük, hogy ez már megvan, jöhet a következő lépcsőfok. Aminek teljesítése után újra jutalmat kap és ez így megy folyamatosan tovább.
Mi van akkor, ha egy gyerek megreked a fejlődésben, nem tudja teljesíteni a következő szint követelményeit és így elmaradnak a jutalmak, elmarad a sikerélmény?
Mérlegelhetjük a helyzetet és ha úgy ítéljük meg, hogy az a gyerek a képességei alapján már a következő szinten kellene, hogy járjon, megtörjük a monotonitását. Méghozzá egy váratlan jutalommal! Ez lehet apróság, vagy valamilyen komolyabb dolog is. A lényeg, hogy a jutalom mellé biztosítsuk a gyereket a bizalmunkról és arról, hogy hiszünk benne és tudjuk, hogy meg tudja csinálni! Figyeljük meg, hogy ilyenkor a gyerekek az eddig elmaradt örömöt fogják érezni és ettől újra szárnyakat kapnak. A megelőlegezett jutalomnak és pozitív elvárásnak is meg akarnak felelni, így a lehető legjobb formájukat mutatják majd.
Alkalmazd ezeket a módszereket következetesen, és óriási fejlődést érsz el a gyerekeknél!
A kondicionálás erejét nem lehet túlbecsülni!
Egyszer Larry Bird-et a Boston Celtics volt sztárját, egy reklám kedvéért arra kérték, hogy dobja a labdát kosárra, de ne menjen be. Kilencszer dobott egymás után és csak a kilencedik kísérletét tudta elrontani! Hiszen ő arra volt kondicionálva, ha nála a labda és tiszta dobóhelyzetben van, akkor dobjon kosarat. Vagyis sikerre volt kondicionálva és nehezére esett a hibázás...
A gyerekfoci oktatásban rengeteg olyan dolgot tudunk felhasználni, amely jelentősen megnöveli a gyerekek képességeinek a kibontakoztatását, és ezzel együtt növeli a Magyar foci színvonalát.
Tanítsuk focizni a gyerekeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!