A Shaolin kolostorok szerzetesei meghatározott filozófia és az abból kikristályosított rendszer alapján
gyakorolják a Kung-fu harcművészetét. A világ minden tájáról érkeznek hozzájuk tudásra
vágyó emberek, de mivel a felvételi követelmények igen szigorúak, sokuk nem jut be.
A sikertelenül próbálkozók
között mindig akad, aki nem szeretne üres kézzel hazaballagni. Ő jobb híján felmegy
valamelyik szomszédos hegycsúcsra, ahonnan belátni a kolostor udvarába. Tábort
ver, és akár évekig ott marad, hogy pompás jegyzeteket, rajzokat készíthessen a
szerzetesek gyakorlatsorairól. Mikor azután úgy érzi eleget látott, összepakol
és hazaviszi a megszerzett tudást.
Tudást?...
Ugyanis van valami, amit a történet szereplője mindvégig figyelmen kívül hagy. Az ősi kínai kultúrát képviselő Shaolin szerzetesek harcművészete gyökeresen különbözik nyugati társaitól. Filozófiája mindvégig az önvédelemre helyezi a hangsúlyt, egyben a test, a szellem és a lélek harmóniájára törekszik. Magába foglal vallásgyakorlást, spiritualitást, gyógyítást, öngyógyítást, ezért soha nem önmagában, mint fizikai gyakorlatok sora tanítja tanítványainak a harcművészetet.
Felmerül hát a kérdés: jegyzeteivel
és rajzaival mit vihet haza a Shaolin szerzetesek tudásából, egy kolostoron
kívül rekedt utazó?
Az elmélet és gyakorlat szimbiózisa
A legtöbb labdarúgó edző empirikus
emberként tekint magára.
Szilárdan véli, a
gyakorlatokból érteni meg a dolgok igazi lényegét. Ez részben igaz. Amit azonban
mindvégig figyelmen kívül hagy, hogy maga a gyakorlat mindig jön valahonnan. Hívhatjuk
megérzésnek, sugallatnak, ösztönnek, de próba-szerencse alapon a tapasztalat ezekből
választja ki végül a célnak megfelelő eredményes gyakorlatot.
Az eredményes gyakorlatra
épülő elmélet, amitől tudatossá válik a megérzésekre alapuló gyakorlat. Ez a
tudatosítás teszi lehetővé azt, hogy az intuíció útján megszerzett tudást és
gyakorlatot át lehessen adni másoknak is – hogy tanítani lehessen.
Mit szólnál egy szerepjátékhoz?
Tegyük fel, hogy a Shaolin
kolostorban utánpótlás futballedzőket tanítanak.
Szerettél volna bekerülni, de valamiért nem sikerült. Mivel nem akarsz üres kézzel hazaballagni, elzarándokolsz egy szomszédos
hegycsúcsra, ahonnan belátni a kolostor udvarába. Lenézel, és látod, ahogy a fiatal
szerzetesek bemutatják a gyakorlatsorokat. Figyelsz, jegyzetelsz, és miután úgy
véled eleget láttál összepakolsz, és hazaviszed a megszerzett tudást.
Az ellesett gyakorlatokat szimbolizálják a lenti rövidke videók, melyek négy, nálam már bevált gyakorlatsort modelleznek meg.
A szerepjáték a lényege: mérd fel, hogy a feladatok mögötti elmélet és a lényegi leírás birtoka nélkül, pusztán a videón látottak alapján milyen tudást sikerült megszerezned? Mit gondolsz, milyen
edzésmódszertannal és milyen célt hivatottak megvalósítani ezek a gyakorlatsorok?
Fontos, hogy tudd: nem azt
akarom bizonyítani, hogy az én edzésmódszerem vitathatatlan, hogy az egyetlen
és legjobb, vagy azt elérni, hogy rossz érzéseket keltsek benned! Testközelbe szeretnék
hozni egy új nézőpontot, ami a bejegyzés címében már említett magyar szólás
maximájára irányul. Vagyis arra, hogy valóban a gyakorlat teszi a mestert?
Kérlek, szánj időt a videókra, gondolkodj, majd oszd meg velem (velünk) a gondolataid. Nagyon szívesen venném akár itt, akár a Facebook oldalamon a személyes véleményed!
Kun István
A Csendes Edző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!