Hogyan NEM lettem doktor? (második rész)

A TF-en – és vélem más egyetemeken is, ahol működik doktori iskola - azokat a hallgatókat, akik eljutnak a doktorjelölt fázisba, függetlenül a dolgozatuk színvonalától átengedik és doktorrá avatják. Az odáig vezető úton bőven van alkalma az egyetemnek megállítani a hallgatót, így mikor az elér a végső megmérettetéshez azt mondják: minden feltételnek megfelelt, engedjük át.

Mi ennek az oka? Az egyetem rangját minden egyes végző, doktori címhez jutó hallgató növeli. Ezen keresztül az egyetemnek nem csak a presztízse, hanem a pénztárcája is duzzad, mert az állami dotációból ez alapján is részesül.

Tehát, az egyetemnek nyilvánvaló érdeke az, hogy aki már eljutott a doktorjelölt fázisig azt átengedje.

Én pontosan ebben a fázisban kaptam kézhez a megszüntető nyilatkozatot. Úgy látszik, esetemben volt magasabb érdek is, mint az egyetemé.

Szeretném nyomatékosítani, nincs bennem harag

Karmikus szerződésünk úgy szól, hogy „nekik” az a dolguk, hogy azt tegyék velem, amit tettek, én pedig azt tegyem „velük”, amit teszek. Mindenkinek a tanulás és az egyéni fejlődés kell, hogy a szeme előtt lebegjen - nekem is, mikor írom, neked is, mikor olvasod ezeket a sorokat.

Az ígéret szép szó, és én megtartom

Az előző részben kilátásba helyeztem egy nagyon fontos idézetet Dr. Rácz Levente opponensi véleményéből, nemsokára meg is osztom veled. Ezzel együtt megismertetlek egy másik, ugyan csak elgondolkodtató kijelentéssel is Dr. Radák Zsolt opponensi véleményéből.

Mindkét tanárnak elismerem a tudományos munkásságát, oktatói és kutatói tevékenységét. Saját szakterületükön nemzetközileg elismert szaktekintélyek, ehhez kétség sem férhet. Nem szeretném, ha bárkiben az a gondolat fogalmazódna meg, hogy az ő személyüket kritizálom.

Bejegyzésem második részében sem teszek mást, mint az elsőben: tényekre szorítkozom.

 ***

 Hogyan NEM lettem doktor?

- avagy -

így kell póker arccal (gyep)szőnyeg alá seperni 12 év kutató és gyakorlati munkáját, egy előopponensnek, a házi vita minden résztvevőjének, egy külsős opponensnek, és egy nemzetközi szaklektornak a véleményét.

(második rész)

A tudományos doktori cím alap kritériuma, hogy megbizonyosodjon róla: a jelölt képes önálló kutatás elvégzésére

A dolgozatnak a kutatási területen kell valamilyen újdonságot felmutatnia - ilyen az én dolgozatom - vagy egy régebbi eredményt kell újból igazolnia, avagy cáfolnia. Sokszor feltettem már magamnak a kérdést: vajon tényleg elég tudományos a dolgozatom? A tudomány mai állása szerint nem. Pedig azért került olyan sok irodalmi hivatkozás és olyan hangsúly eltolódás a dolgozatomba a bevezető részben a tényleges kutatási eredményekhez képest, mert ezt követelték meg a doktori iskolában. Amit a bírálók most egyöntetűen kritikának tekintenek.

Igazuk van, és az alábbiakból az is kiderül, miért.

A tudomány célja a valóság megismerése, egyben e megismerés egyetlen eszköze is

A tudomány ágazatokra történő felosztása - bár önkényes - elkerülhetetlen.

A valóság olyan hatalmas, hogy azt nem lehet egyetlen ágazattal átfogni.

Minden ágazat más és más terület valóságának a megismerésével foglalkozik, ezen belül tehát a sporttudománynak kizárólag a sportban történő valóság dolgaival kell foglalkoznia.

A tudományos kutatás szigorú módszertanhoz kötődik. A tudomány pontos megfigyeléseket végez, a megfigyelésekből következtetéseket von le, a következtetéseket elméletté formálja, melyek - ha helyesek - újabb megfigyeléseket tesznek lehetővé.

A tudomány ezen az úton halad előre a valóság egy-egy darabjának megismerésében.

Ennek semmi köze pénzhez vagy tekintélyhez, a valódi tudományos kutatás minden ilyesmit félresöpör. Feladata a valóság megismerése, nem hírnévteremtés, vagy egy (gondolati) termék reklámozása, eladása.

Az intézményesített tudomány célja, saját ideológiájának igazolása

Olyan rendszert képvisel, mely már nem a valóság kutatásával foglalkozik, nagyobb érdek fűzi az általa kreált eszmeiség igazolásához. Ami nem passzol a keretbe, azt vagy belekényszeríti, vagy figyelmen kívül hagyja.

Ez utóbbival a tudomány, mint intézmény hihetetlenül nagyvonalúan bánik. Ha egy tudományos kutatási eredmény nem őt igazolja, akkor az nincs, hibás, nem lehet igaz.

Egyszerűen nem kaphat teret.

A doktorimban leírtakat bárki, bárhol, bármikor alkalmazhatja

Tudományos kutatásomnak nem képezték részét sem bonyolult berendezések, sem modern laboratóriumok. Ha képezték volna, valószínű nem kötnek bele opponenseim abba, hogy a dolgozatban szereplő vizsgálatok nem megismételhetőek, mivel a használt eszközök nem tudományos szabvány eszközök.

Milyen igaz.

Én úgy értelmezem a bárki által bárhol és bármikor történő megismerhetőséget, hogy olyan eszközöket alkalmaztam, amelyek bármely egyesületi vagy iskolai testnevelés szertárban megtalálhatók. Mert őszintén: mennyi eséllyel jut hozzá egy kisvárosi futballegyesület, vagy egy falusi általános iskola tudományosan bekalibrált műszerekhez, laboratóriumi körülményekhez?

Amihez nagyobb eséllyel, az a papír és toll.

Ez után csak az idő és az energia szükséges edzőtől, tanártól, hogy pontos megfigyeléseket végezzen, azokat lejegyezze, dokumentálja, hogy megfigyeléseiből helytálló következtetéseket vonjon le, hogy ezekből a következtetésekből helytálló elméleteket alkosson, amelyek újabb megfigyeléseket tesznek lehetővé vagy szükségszerűvé számára. Így, és csak így teljesülhet a kritérium: hogy bárki által bármikor és bárhol megismételhető legyen a kísérlet.

Az én módszerem bárki alkalmazhatja, nem kell hozzá pénz vagy rang, speciális műszerarzenál. Hisz a VALÓSÁG sincs tudatában doktori és professzori címeknek, laboratóriumi körülményeknek - egyszerűen csak LÉTEZIK.

A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának nem volt választása

Mára megértettem, hogy a dolgozatom alapján el kellett utasítaniuk a doktori cím iránti kérelmem. Nem tehettek mást az ő helyzetükben. Hogy világosabbá tegyem döntésüket, engedj meg nekem egy lényegbevágó kitérőt, ezúttal a tudományfilozófia világába.

A tudományfilozófia jelentése: gondolkodás a tudományról. Gautama Sziddhártha – ismertebb nevén Buddha – körülbelül 2500 évvel ezelőtt alkotta meg ezt a fajta tudományt, mely halálával együtt tűnt el a főáramú gondolkodásból. Buddha tudományfilozófiájának három tétele a következő:

1. A tudomány nem abból indul ki, hogy eleve megvannak a válaszok. Ez azért érdekes, mert minden filozófia egy adott hittételből indul ki, mondván, hogy azok igazak. Ez a fajta tudomány azonban azt mondja: fogalmam sincs, hogy az adott dolog hogyan keletkezett, miből áll, mi működteti, de elkezdem kutatni és meglátom, mire jutok.
2. A kíváncsiságnak semmi sem szabhat határt. Ez azért páratlan kiindulópont, mert minden egyes filozófiának megvannak a tabui. Ezt vagy azt lehet kutatni, míg más dolgokat nem lehet, vagy csak bizonyos határig szabad kutatni (!).
3. A tudomány semmit sem fogad el végső válasznak. Ez azért meglepő, mert a mostani tudomány nemcsak, hogy elfogad végső válaszokat, hanem azokat egyenesen kiindulópontnak tekinti.

Valószínű tények 

Hiába reprodukál egy kísérlet ugyanolyan eredményt egymilliószor, semmilyen biztosíték sincs arra, hogy a következő megismétlésnél is ugyan ez az eredmény fog születni. Ahogyan hiába cáfolok meg valamit egymilliószor, még mindig marad esélye annak, hogy az mégiscsak igaz. Egyetlen tudományos elméletet sem lehet sem bebizonyítani, sem cáfolni, ezért a tudomány kénytelen olyan kiindulópontokkal dolgozni, amelyet nem figyelt meg senki, de amelyeket valószínűnek gondol. A tudomány valószínűségekkel dolgozik, ez a meztelen igazság. Attól tudományos valami, hogy valószínű, és azt az állítást nevezzük tudományos ténynek, amely valószínűleg igaz.

De kik határozzák meg, hogy melyik valószínűleg igaz dologból legyen tudományos tény?

Természetesen az adott szakterület tudományos fokozattal rendelkező szaktekintélyei.

Sminkelt tudományos tévedések

„A kivétel erősíti a szabályt.” Ki ne ismerné a mondást, ami az egyik leghatékonyabb szerszám az igazság elferdítéséhez. Tudomány tekintetében a kivétel nem más, mint amikor nem igaz az a tétel, amit állítunk. A tudománynak nincs ideje mindent megfigyelni, mégis állást kell foglalnia, ezért a valószínűség számításaihoz kitalálta a statisztikát. A tudomány világának döntéshozói elfogadtatnak velünk egy bizonyos hibaszázalékot, és ha ezen a hibaszázalékon belül maradunk, akkor elfogadható az eredmény. Kis púder ide, kis korrektor oda és máris feledve a rusnya apróság: a hibaszázalék nem más, mint az a rész, amikor nem igaz egy tudományos tétel és erre nincs is magyarázat.

Dolgozatom elutasításában felrótták bírálóim a statisztikai kimutatások terjedelmi hiányát is.

Gondolhattam volna, hogy alapvetőt mulasztok, mert az intézményesített tudományban a statisztikai számsorok - bár ideológiai vagy anyagi igény szerint is könnyen manipulálhatók – nagyfokú meggyőző erővel bírnak. Kellően komoly, vaskos oldalakat lehet velük teleírni, független attól, hogy nem a valóságot mutatják meg.

Statisztika - Valóság 1:0

Most következzen minderre egy kis szemléltetés, a saját példámon keresztül.

Dolgozatomban a kognitív képességeket mértem focista gyerekeknél. Az eredményeim alapján nem kevesebbet állítottam, mint, hogy a különböző csapatokban játszó gyerekek tehetségesek-e vagy sem. Az általam felmért 50 gyerekből anno 11-et ítéltem tehetségesnek, ebből 6-an mai napig NBI, NBII, illetve élvonalbeli külföldi csapatokban játszanak. Ez a valóság.

Dr. Radák Zsolt és Dr. Rácz Levente opponens úr is megkifogásolta az 50 főt, mint nagyon kevés elemszámot. A fentiekben már leírtak alapján 50 főből nem lehet a valószínűségre következtetni. Ignorált információvá vált, hogy az általam tehetségesnek tartott gyerekekből hatan élvonalbeli focisták lettek. Az igazi tudomány célja a valóság megismerése, de ebből a kis elemszámból nem lehet valószínűségre következtetni, így ez valószínűtlen adat. NEM TUDOMÁNYOS.

A statisztikai számok nem mutatják meg, miért lettek ők jó focisták, az eredmény viszont adott, azok lettek.

Talán véletlen. Talán a kivétel erősítette a szabályt. Nem tudom.

De a statisztika esetemben fontosabb ténnyé vált a tudománynak, mint az a valóság, hogy a gyerekekből élvonalbeli labdarúgó lett.

Nyilvánuljon meg a nyilvánvaló

Itt az ideje, hogy idézzem a konkrét mondatot Rácz úr opponensi véleményéből:

“Gondolom a szerző sem akarja azt állítani, hogy a két csoport játékosai azonos, vagy legalábbis hasonló technikai szinten vannak, mert ebben az esetben megtalálta volna a magyar labdarúgás évtizedek óta gyenge nemzetközi szereplésének egyik legfőbb okát.”

Nos.

Lehet, hogy itt és most be is kellene fejeznem ezt a cikket, hogy megemészthesd, és oda tehesd ezt a mondatot, ahová jónak látod, saját záró gondolataimat pedig egy harmadik részben leközölni. De két részesre ígértem a bejegyzést és tartom a szavam.

Számomra továbbra is nyilvánvaló, hogy Dr. Rácz Levente

vagy a.) tökéletesen megértette a dolgozat lényegét, az ott bemutatott eredmények hatását, és tűzzel-vassal meg kell akadályoznia ennek doktori rangra történő emelését

vagy b.) parancsot hajtott végre és halványlila gőze sincs arról, mit olvasott el.

De az biztos.

Ígértem neked egy mondatot Dr. Radák Zsolt opponens úr elmarasztaló véleményéből is:

“A fent említett labdarúgó iskolák sajátosságainak bemutatását példásan végezte el a szerző, ugyanakkor a hazai iskolák tárgyalása szegényes, hiszen Csanádi Árpád után rögtön a Mezei féle megállapítások következnek. Történetiség szempontjából az 50-es évek után azonban nem kellett volna 80-as, 90-es évekre ugrania, hiszen volt magyar foci a két időszak között is.”

Valóban volt magyar foci a két időszak között is.

Azonban ezen időszakban nem született magyar szerző tollából témába vágó szakkönyv. Én pedig – még ha a doktori címemről van is van szó – nem tudtam olyanra hivatkozni, ami nincs.

A TF dékáni hivatala fölött helyezkedik el a könyvtár, aki nem hiszi, járjon utána.”

***

"Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt támadják, akinél a labda van."

- Bruce Lee

Ez volt hát a teljes történetem.

Most már te is tudod, hogyan NEM lettem doktor.

Kérlek, tartsd szem előtt, hogy ennek a két cikknek nem volt tiszte, hogy meggyőzzön bárkit bármiről. Nem volt tiszte, hogy szimpátiát, avagy ellenszenvet keltsen emberek vagy intézmények iránt. Tisztán a történtekre szorítkozva abban bízom, hogy elindítottam benned egy gondolatot.

Dolgozatom - mint az Országos Széchenyi Könyvtár ISBN számmal ellátott e-könyv változata - hamarosan nyilvánosan is elérhető lesz.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kun István
a Csendes Edző

(folytatás...)