2013. szeptember 22., vasárnap

Hogyan NEM lettem doktor? (Első rész)

E minden tekintetben rendhagyó, két részes bejegyzésemben nem focis témát boncolgatok, hanem néhol zaftosan részletes, de tényszerű leírást olvashatsz a doktori fokozatszerzési kálváriámról.
Arról, hogyan NEM lettem doktor.
A történet annyira vérlázító, hogy nem is lenne nehéz lesüllyedni a mocskolódás szintjére, és termetes ménpéniszt kívánni a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (továbbiakban TF) dolgozó minden olyan munkatárs alfelébe, akinek része volt ebben a doktori eljárásban; én mégsem teszem.
Inkább köszönetet mondok, hogy még nem lehetek doktor, mert evvel a döntéssel a következő két évben megóvnak a magyar futballt jelenleg is fojtogató dogmákba zárt féligazságoktól, a posztjukat hozzáértés nélkül bitorló gőgös lobbisták skatulya rendszerétől.

Eleinte persze nagyon dühös voltam

Rendkívül megalázónak véltem az egész eljárást, amit az ügyemben lefolytattak, el is határoztam, hogy itt a neten jól kiosztom majd a bírálóimat. Terveztem, hogy elejétől a végéig megválaszolom a két opponensem bírálatát is, hiszen nincs abban egyetlen olyan komoly kifogás sem, amely kiállná egy nyilvános vita próbáját. Különben miért írták volna a véleményük aljára, hogy nem engedik a dolgozatom nyilvános vitára?

Aztán megváltozott az álláspontom

Nemrég a kezembe kaptam Dr. Rácz Levente elmarasztaló véleményét. Rácz doktor ebben az opponenciájában leírt egy kardinális mondatot (maga a mondat a következő bejegyzésben kerül terítékre) melyből arra a kettős következtetésre jutottam, hogy
vagy a.) tökéletesen megértette a dolgozat lényegét, az ott bemutatott eredmények hatását, és tűzzel-vassal meg kell akadályoznia ennek doktori rangra történő emelését
vagy b.) parancsot hajtott végre és halványlila gőze sincs arról, mit olvasott el.
A szóban forgó doktori dolgozatom - mint az Országos Széchenyi Könyvtár ISBN számmal ellátott e-könyv változata - hamarosan nyilvánosan is elérhető és olvasható lesz, így mindenkinek, akit érdekel ez a téma, megadatik a lehetőség eldönteni, szerinte melyik a valószínűbb.
Most pedig következzen a történet.
***
Hogyan NEM lettem doktor?
- avagy -
így kell póker arccal (gyep)szőnyeg alá seperni 12 év kutató és gyakorlati munkáját, egy előopponensnek, a házi vita minden résztvevőjének, egy külsős opponensnek, és egy nemzetközi szaklektornak a véleményét.
(első rész)

2001 tavaszán vettem a fejembe, hogy a sporttudományok doktora leszek
Jelentkeztem, felkészültem és a társadalomtudományi szekció felvételijén én értem el a második legjobb pontszámot. Fülig ért a szám, mert tudtam: évente két állami ösztöndíjas hallgatót vesznek fel erre a képzésre, pontjaim alapján tehát valakit és engem. A további részletek iránt érdeklődve magabiztosan kocogtam be a doktori titkárságára, de annak ajtaján még ki sem hűlt a kopogásom, mikor a titkárnőnek már sikerült lelomboznia. „Az, hogy ennyi pontod van nem jelent semmit, a doktori tanács dönti el, kit vesznek fel.”

Értetlenség és kétségek közt, feszülten vártam az értesítést

A később fülembe jutott szóbeszéd szerint ebben az évben (is) mindenki a saját emberét akarta felvetetni, és a vezetőtanárok végül annyira összevesztek az ülésen, hogy a doktori iskola akkori vezetőjének kellett asztalra csapnia. Ez - az ülés végén hozott döntésük és a mendemonda fényében - a következőképp történt: „Hölgyeim és uraim! Mivel nem sikerült megegyezniük, vegyük elő a felvételi eredményeket. Ennek fényében a legtöbb pontot elért felvételiző L.Éva, második Kun István. Ők vannak felvéve, köszönöm a figyelmet.”

Így kezdődött hát a doktori képzésem
A következő öt év könyvért sikoltó történéseire most nem térek ki. Lényeg, hogy 2006-ig minden feltételt teljesítettem az egyetemen. Mindet, kivéve egyet. Követelmény volt, hogy meg kell jelentetnem egy elsőszerzős szakcikket egy nemzetközi, lektorált szaklapban. Tudni kell, hogy az ilyen szaklapokban kizárólag doktorok, professzorok publikálnak, hiszen ettől nívós egy szaklap. Egy magamfajta doktori hallgatót zsigerből elhajtanak, hogy legyen ideje azon gondolkodni: vajon nálunk miért a doktori cím ELŐTT kell publikálni, ha a többi országokban ez a doktori cím megszerzése UTÁN követelmény?

Egy éven át próbálkoztam, de senki nem tudott (akart) segíteni a TF-en
Toporogtam, mint kezdő homár a gőzben, majd megunva a tehetetlenséget 2007-ben vonatra ültem és elvittem az anyagom a veszprémi Pannon Egyetemre. Mikor a budapesti doktori iskola akkori vezetője ezt megtudta, azonnal nyílt levelet írt a veszprémi egyetem vezetőségének tájékoztatva arról, hogy azért menekülök a TF-ről, mert nem tudom teljesíteni az itteni feltételeket és a könnyebb úton akarom megszerezni a doktori fokozatot.
Hogy ez volt az oka, vagy más, azon már rég spongya szárad. Ami a lényeg, hogy nem sokkal ez után visszadobták az anyagom Veszprémből.
Ezután két évig nem foglalkoztam hivatalosan a doktori tanulmányaimmal, de az anyagomban összegyűjtött vizsgálataim eredményét szorgosan javítgattam, fejlesztgettem és edzőként a pályán is sikerrel felhasználtam.*

2009-ben újra jelentkezzem a TF doktori iskolájába

Mint képzés nélküli fokozatszerző azonnal befogadták a témám és engedélyt adtak a doktori cím megszerzésére irányuló procedúra elindítására. Több más mellett megfeleltem a házi vita követelményének, ahol egy előopponens darabokra szedte a dolgozatomat, megkritizálta és itt-ott javítgatva rajta tovább engedte azt, illetve hosszas vajúdás után egy nemzetközi szaktekintélynek örvendő szaklektor bábáskodása mellett végre megszületett a szakcikkem is, mely a “Measurement of cognitive ability and thinking level of 10- and 13- year-old football players with football-specific tasks” nevet kapta.
Más dolgom már nem lévén, 2012 júliusában bontottam egy üveg Hoegaarden Grand Cru-t és beadtam minden dokumentumot, ami a fokozatszerzéshez szükséges. Halleluja!

Ekkor még nem tudtam: valahol már számolják értem a 30 ezüstpénzt...
A minőség ellenőrző bizottság 30 nap múlva küldte meg a véleménynek álcázott, a dolgozatom szerkezeti felépítésére vonatkozó másfél oldalas hibajegyzékét. Mindent javítottam, visszaküldtem.
Újabb 30 nap múlva e-mailben értesítettek, hogy a minőségellenőrző bizottság még mindig talált formai hibákat. Most a telefonos segítséget választottam, egyeztettünk. Javítottam, visszaküldtem.
Újabb 30 nap múlva megtudtam, hogy amit én 6-os fejezetnek számoztam, az a bizottság szerint 5-ös. Javítottam, visszaküldtem.
Alig telt el három hónap a beadás után, dolgozatom máris átkerült bírálóihoz, Dr. Szabó Tamáshoz és Dr. Bartha Csabához. Bartha urat személyesen is ismertem a TF-ről, jó pár évvel alattam járt az egyetemen. Hm. Minden esetre felhívtam, és elmondtam neki, hogy szeretnék még a téli időszakban védeni, ezért megtenné-e, hogy a rendelkezésére álló 60 napon belül megírja a bírálatot? Ő biztosított róla, hogy igen, gyorsan megírja, amúgy is ismeri már az anyagomat konferenciákról, cikkekből, nem gördít elé akadályt. Teltek múltak a napok, mikor egy sok helyre bejáratos kismadár elcsicseregte nekem, hogy Dr. Bartha felhívta Dr. Szabót azzal, hogy ő nem fogja átengedni az anyagot, Dr. Szabó meg január előtt amúgy sem tudja megírni a véleményét.

Mi történhetett a három hét alatt?
Ennyi erővel azt is kérdezhetnéd tőlem, hogyan működik a rotációs kapa. Nem tudom. Minden esetre eltelt 60 nap, és Dr. Szabó Tamás elküldte a bírálatát. Alapos és jogos kritikákkal teli vélemény volt, azonban a dolgozat értékeit is figyelembe véve ő azt védésre alkalmasnak találta. Dr. Bartha Csaba a 60 nap után bírálat és indoklás nélkül adta vissza a dolgozatot. Erre magyarázatot azóta sem adott.

Égető szükségem támadt egy új opponensre

Felhívtam a doktori titkárságot, ahonnan elegánsan visszapattant a szervám: szerezzek én egyet. Hát jó. Hétfőn felkértem egy tanárt, aki elvállalta az opponensi feladatokat. Szerdán a jól értesült kismadár megint csicseregni kezdett így megtudtam, hogy Dr. Radák Zsolt letiltotta az általam felkért tanárt, mert ő maga fogja kézbe venni az ügyet. Mondanom sem kell, a titkárságon erről határozottan senki nem tudott semmit, ennyi erővel a lelki segély szolgálatot is tárcsázhattam volna, ott legalább kaptam volna pár jó szót.
Három héttel később Dr. Radák Zsoltot megválasztják a TF dékánjává és a madárka próféciája beteljesül: valóban hozzá kerül a dolgozatom. Dr. Radák a rendelkezésére álló 60 nap helyett 87 nap múlva adja meg a válaszát, mert az több napig pihent az asztalán úgy, hogy a bírálat végére nem került oda: javasolja védésre vagy sem? Azóta sem értem, miért kellett a döntésével tíz napot várnia, hiszen ha valóban ő írta a bírálatot, tudnia kellett azt is, mi az ítélete.

Summa summarum Dr. Radák hüvelykujja – ha lassan is – végül lefelé fordult.

Bosszantó (véletlen), hogy az elutasító bírálatot nem elektronikus formában küldték, és bizony a postások élete télen igen macerás. Ráadásul (véletlen) egy 8 évvel ezelőtti lakcímem került a borítékra, független attól, hogy ebben az eljárási folyamatban már küldtek levelet arra a címemre, ahol most lakom. A doktori titkárságon erős kávé illat és sűrű kartárogatások közepette elnézést kértek és javították az adatbázisukat.

...és most öveket becsatolni, rázós dialóg következik!

Összeszedve magam, felhívtam a doktori titkárságot.
„Mi a következő lépés?” – kérdeztem tanácstalan.
„Keressen újabb opponenst.” – jött a segítőkész válasz.
„De őszintén, minek keressek, ha akit találok, letiltják?” – kérdem én.
„Akkor vonja vissza a dolgozatát.” – mondja a titkárnő megértőn.
„Jó, tegyük fel, visszavonom. Mi az eljárás? Hol találok erre vonatkozó szabályozásokat?” – kérdem én.
„Sehol, ez szokásjog. Csak írja le pár sorban, hogy az ilyen és ilyen című dolgozatát visszavonja. Fontos, hogy május 1-re keltezze vissza.”
„Tessék?” – azt hittem rosszul hallok. - „Hiszen a bírálat május 7-én kelt!”
„Igen, de a visszavonást május elsejével kell beadnia.”
„Tisztázzuk. Ezek szerint még nem tudom mi áll a bírálatban, de kérem a dolgozatom visszavonását?”
„Igen.”
...
Nooooormális? Úgy döntöttem nem dátumozok, és nem vonok vissza semmit, menjen minden tovább hivatalosan. Egy hónap elteltével – telefonos érdeklődésemre, hogy akkor most mi is lesz? – kijelölték Dr. Rácz Leventét 3. opponensnek. Nem sok múlt rajta, csupán annyi: ha igent mond, védhetek. Ha nemet, akkor 2 évig semmit nem tehetek a doktorimmal kapcsolatban.

Már nem voltak illúzióim

Ha egy egyetem dékánja nemet mond, akkor miért mondana igent az egyik alkalmazottja? Tökéletesen végigjátszott akció. A rendelkezésre álló 60 nap helyett Dr. Rácznak is sikerült az ügyemben már megszokott elegáns késéssel, 75 nap alatt megírnia elutasító véleményét.
Az már meg sem lepett, hogy az „adatbázis javítása” után is postán, a 8 évvel ezelőtti címemre ment a bírálat...
***

"Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt támadják, akinél a labda van."
- Bruce Lee

Kezdetben minden skatulyának és kritériumnak megfeleltem, ezért felvettek, az állam pénzén kiképeztek, és kisebb vagyont költöttek rám ösztöndíjként és kutatási pénzként. Mikor aztán a gyakorlatban is helyt álló érdemi eredményt produkáltam, két, a témához egyáltalán nem értő ember meglátása alapján elkaszáltak. 
Ami a történet többi szereplőjét illeti, mind felfelé „buktak”. Dr. Radák Zsoltból a Semmelweis Egyetem dékánja, Dr. Bartha Csabából a pedagógia tanszék vezetője, Dr. Rácz Leventéből pedig a Radák által vezetett sportlabor tudományos fő-munkatársa lett.

Ha valaki összefüggéseket akar keresni, tegye, én nem fogok.

Megvárom a két évet, beadom újra a dolgozatom, de addig is – felvállalva a véleményem – nyílt és kritikus szemmel nézem a dolgok menetét. Akit pedig érdekel a teljes doktori dolgozatom, ígérem nem vár hiába, hamarosan közzé teszem.

Kun István
(folytatás itt)

*Részletek a 2010-ben e-book fomában kiadott KIDDY11 – a klasszikus magyar futball hatékony modern változata c. könyvemből:

„Vasas – A leírt és vizsgálatomban szereplő 10 éves Vasas SC játékosai mára már 18 évesek. A mérési eredmények alapján akkor hét játékost nevezhettünk tehetségesnek. Ebből a hét gyermekből egy gyermek abba hagyta a labdarúgást. A másik hat fiú a mai napig első osztályú klubok (Vasas SC, UTE, MTK) utánpótlás csapataiban játszanak, közülük kettő a korosztályos válogatott tagja. Az akkori tesztet - annak bizonyítására, hogy valóban a labdarúgásban való formális műveletek használatát méri – kicsivel később elvégeztem a harmadosztályú Ikarusz U-10-es csapatával is, majd az első osztályú UTE 13 éves csapatával. Ez utóbbiban a felmért játékosok közül öt fiút találtunk tehetségesnek, ebből egy fiú NBII-es felnőtt csaptban játszik, egy fiú az egyik NBI-es csapat tartalék csapatában, három srác pedig NBI-es felnőtt csapatban szerepel. Ebből az öt fiúból kettő tagja volt a 2009-ben Egyiptomban U-20-as világbajnoki bronzérmet szerzett csapatnak.”


„Dalnoki Akadémia –
2008.05.20. 98-as Bajnoki mérkőzés
Dalnoki Akadémia U9 – BVSC U10 7-1
2008. 07.05.-07.07. Zepter EB – Zürich
2. hely, „A torna legjobb kapusa”
Meccsek:
Dalnoki Akadémia – Dinamo Minszk 5:1
Dalnoki Akadémia – SK Rapid Wien 2-2
Dalnoki Akadémia - Dinamo Kijev 2-2
Dalnoki Akadémia – MSV Duisburg 3-0
Dalnoki Akadémia – FC Fulham 3-1
Dalnoki Akadémia – FC Barcelona 3-2
Dalnoki Akadémia - Dinamo Kijev 1-1 (büntetők után 9-8)
Dalnoki Akadémia - Slavia Praha 2-0
Dinamo Zagreb - Dalnoki Akadémia 1-0
2008.08.12. Jauerling Cup U10 Ausztria
1. hely. 26-4-es gólkülönbség
2008.10.14. Oktober-Fest-Kupa Budapest
3. hely. 13-2-es gólkülönbség
2008.11.22. II. Főnix Kupa Székesfehérvár
1. hely. 38-7 gólkülönbség
2008.12.07-08. Karácsonyi Kupa Debrecen
3. hely. 29-2-es gólkülönbség
2009.01.19.20. SC Greven 09 Jubileum Cup Németország
10. hely 22-15-ös gólkülönbség”

4 megjegyzés:

  1. Kedves István!
    Sajnálom ami a szakmai karrieredben történt.
    Az oldalon található írásaid majdnem mind elolvastam. Nagyon jók. Remélem sok edző olvassa!
    Egy-két gondolatod volt, amivel nem tudtam teljesen egyetérteni. Azokhoz fűztem is megjegyzéseket. Remélem válaszolsz rájuk.

    Üdv: Illovai Gábor

    VálaszTörlés
  2. Kedves István!
    Mivel itt írtad le a vizsgálataid hogyan végezted, ezért ide írom, a közgázon hogyan tanították ezt 25 évvel ezelőtt.
    -Eldöntöm mit akarok vizsgálni. (Esetedben a kiválasztás fontosságát? Vagy a tehetségen alapuló kiválasztást?
    -Kikeresem az elfogadott vizsgálati módszertant, vagy kidolgozom magam. (Van nemzetközileg elfogadott módszertan a tehetség vizsgálatára?)
    -Veszek egy lehetőleg minél nagyobb mintát, és levizsgálom. Jó ha van kontroll csoportom is. (Első mintába tartoznak, mondjuk a vizsgálat alapján tehetségesnek ítélt, míg a kontroll csoportba a nem tehetséges gyerekek.)
    -Bizonyos idő elteltével elvégzem újra, majd újra ugyan azokon a gyerekeken a vizsgálatot.
    -Végül levonom a konzekvenciákat. Pl. Ha vizsgálatról vizsgálatra ugyanazok a gyerekek mutatkoznak tehetségesnek, történjék velük időközben bármi, akkor kijelenthetem hogy a tehetség már az első mérés időpontjában kimutatható az adott vizsgálati módszerekkel. Ha a tehetségesnek mutatkozó gyerekek személye változik, tehát a korábban tehetségtelennek ítéltek egy részéből tehetséges lesz, vagy a tehetségesek egy részéből tehetségtelen, esetleg a tehetségesek létszáma nő, vagy csökken, akkor tovább kell vizsgálnom mi okozhatja a változásokat. Ha sikerül megtalálnom, (pl. a korábban tehetségesnek ítéltek egy része más klubhoz került, s a későbbi vizsgálat során, már nem mutatkozott tehetségesnek, vagy a korábban tehetségtelennek ítéltek egy része más klubhoz került, s később tehetségesnek mutatkozott), akkor levonom a konzekvenciákat, miszerint a képzésnek nagy hatása van a tehetség felszínre hozásában.
    -Ha nem találok semmilyen összefüggést, akkor is levonom a konzekvenciákat, hogy a tehetség, legalábbis ezekkel a módszerekkel nem mérhető.

    Vagyis a tudományos életben az, hogy különböző csoportokat megvizsgálok egyszer. Majd megnézem mi történt velük bizonyos idő elteltével, de rajtuk már kontroll, vizsgálatot nem végzek, az nem tekinthető tudományos vizsgálatnak.

    Gondold csak el. Kifejlesztek egy új rákgyógyszert. Azt beadom pár rákos beteg embernek, majd minden további ellenőrző vizsgálat nélkül, mivel azt látom, hogy pár év múlva egy részük életben van, kijelentem, hogy a gyógyszer gyógyítja a rákot.
    Mi van, ha közben más gyógyszert is szedtek? Mi van, ha nem is voltak rákosok, csak rossz volt az első vizsgálat. Mi van, ha azok közül is épp ilyen arányban élték túl a rák ezen fajtáját, akik nem kaptak a gyógyszerből?

    Bocsánat az írásért, jobbító szándékkal tettem. S természetesen el fogom olvasni a doktoridat, ha lehetőségem lesz rá!

    Üdv: Illovai Gábor

    VálaszTörlés
  3. Kedves István!
    Bocsánat, hogy néhány sor olvasása után, kritikát mertem írni. Visszavonnám, de már nem tudom. Valóban szívesen elolvasnám az egészet.
    Üdv: Illovai Gábor

    VálaszTörlés
  4. Kedves Gábor!
    Az észrevételeid teljesen jogosak.
    Remélem elolvasod a második részt is, illetve a dolgozatot is, amikor hozzáférhető lesz.
    Nem gondolom azt, hogy a bölcsek köve birtokosa vagyok, én is csak azt tudom, amit nekem megtanítottak és aminek saját magam utána jártam. Sajnos a doktorival kapcsolatban az egyetem útmutatásai alapján haladtam, így most kénytelen vagyok a saját káromon tanulni és két év múlva olyan dolgozatot beadni, amely át tud menni a mostani tudományos kritérium szűrőn.
    Szívesen eszmét cserélek veled, mert olvasva az egyik cikkedet, nagyon egyetértek a gyerekfocival kapcsolatos gondolataiddal.

    Üdvözlettel:
    Kun István

    VálaszTörlés

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!