2011. április 4., hétfő

„Én elhozom edzésre, de maga az edző, motiválja!” 2.

Bármilyen sportot nézzünk, csak a belső motivációval rendelkező gyerekek fognak később kiemelkedő teljesítményeket produkálni. De mi is az a motiváció és mi határozza meg? Milyen hajtóerő kell működjön a gyerekben, hogy végül élvonalbeli focistává váljon? Az előző bejegyzéshez képest merülj velem most mélyebb, tudományos vizekre, ebben az utánpótlás nevelés tekintetében igen kardinális témában.

A motiváció az, ami cselekvésre késztet (mint ahogy az éhség a táplálékhiányos állapot), vagyis a motiváció a nem tudatos szükségleti állapot tudatos megélése. A cselekvés, amelyre a motívum késztet, ösztönöz bennünket, rendszerint valamilyen szükséglet vagy ezzel valamilyen, sokszor igen távoli, áttételes kapcsolatban levő igény kielégítése (pl. jutalom, elismerés, előléptetés, kitüntetés, stb.).

Alapvetően a motivációs állapotok irányítják és aktiválják viselkedésünket
Tudatosan megválaszthatjuk, hogy motívumaink alapján cselekszünk-e, de a motivációk már tudatalatti szinten is kifejtik hatásukat – gondolj csak a reklámok „rejtett meggyőző ” hatására. A motiváció forrásai a belső késztetések és külső ösztönzők. A külső ösztönző tényezők a motivált viselkedés célpontjai és ezért egyben jutalom-értékek is. A szükségletek és igények hierarchikus rendben határozzák meg cselekedeteinket, erre jó példa a Maslow-féle piramis modell.

McClelland „Kapcsolat – Teljesítmény – Hatalom” (KTH) elmélete
Ez az elmélet a szervezeti környezetben ható tanult motivációk köré épül, amelyek nincsenek egymással alá-fölérendeltségi viszonyban.
A Kapcsolat-igény, ahol elfogadottság, szeretettség vágya hat motívumként, amely társas kapcsolatok kialakítására és fenntartására készteti a személyt.
A Teljesítmény-igény, ahol célok elérésére, sikerre való törekvés motiválja a cselekvést.
A Hatalom-igény pedig az a törekvés, hogy hatással, befolyással legyen a személy másokra, tekintélyre tegyen szert.

A tanulás eredményességét nemcsak a kognitív képességek, hanem az egyén motivációs háttere is meghatározza
Az intrinzik, a belső motiváció a megismerő tevékenység egyik energiaforrása, s feltétele a tartós, perspektivikus tanulási magatartás kialakulásának.
A motiváció egyik típusa - amely mindenfajta tanulási tevékenységben alapvető – a közvetlen, tárgyra irányuló, belső indíték (primer, intrinzik motiváció), amely érdeklődésben, kíváncsiságban, a probléma által okozott feszültségben jut kifejezésre.
A szekunder (extrinzik) motiváció a feladattól, a tevékenység tárgyától rendszerint független külső indíték. Ilyen a jutalom, dicséret, az érdek, a versengésben létrejövő önérvényesítés, a büntetéstől való félelem (Kósáné és mtsi., 1984).

Az intrinzik motiváció összetevői Johnson (1979) szerint a motiváció pedagógiai-pszichológiai megközelítését adja
Eszerint négy lényeges szükséglet képezi az intrinzik motiváció forrását.
a) Kompetenciamotiváció
Szükséglet a környezettel való hatékony interakcióra, melynek eredményeképpen az egyén megéli a növekedés élményét (White, 1963). Amikor a környezettel való interakció sikeres, az egyén örömöt él át, pozitív érzése lesz magáról. Ez az elégedettségérzés adja a további motivációt a tanulásra, így a tanulás és a teljesítmény belső megelégedettséggel jár, és jutalmazó önmagában. A hatékonyság érzése tanulás útján alakul ki, a múlt sikeres és sikertelen eseményei hatására.
b) Teljesítménymotiváció
A teljesítménymotiváció egy késztetés arra, hogy valamit jól csináljunk, megfeleljünk egy-egy elvárásnak. A tevékenység nem a haszonért vagy a státusért történik, hanem a "jól csinálás" élvezetéért. Két tendencia mutatkozik meg itt: sikert elérni és kudarcot elkerülni.
c) Önmegvalósítás
A növekedés, a fejlődés, saját potenciál teljes kihasználásának szükséglete. A humanisztikus pszichológia ezt tekinti az élet céljának (Goldstein, 1940, Maslow, 1969, Rogers, 1959).
d) Az egyensúly szükséglete
Ez a szükséglet a kognitív fejlődés előmozdítója. Piaget (1993) hangsúlyozza, hogy a kognitív fejlődésben van egy késztetés a környezettel való interakcióra annak érdekében, hogy a kognitív funkciók állandó működésben legyenek. Az új ismeretek asszimilációja egyensúlytalanságot szül, majd a törekvés az egyensúlyra új struktúrát teremt.

A tanulság tehát ugyan az, mint az előző, a témával könnyedebb formában foglalkozó bejegyzésemének:

Belső motiváció nélkül nincs tartós, eredményes tanulás,
nincs kiemelkedő teljesítmény!

Kun István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!