Harcolj a Sötét Oldal ellen!

Edző bácsi! Mikor a srácaid otthon előveszik kis figuráikat, a képzeletbeli harcban szerinted te melyik oldalon állsz? Obi Wan Kenobi vagy épp Darth Vader szerepét kapod a fantáziájukban – és az életükben?

A kiválasztással és frusztrációval több alkalommal is foglalkoztam már, újabb időszerűségét az utánpótlás foci bajnoki rajtjának közelsége adja.

Edzőként, szülőként javában benne vagy a felkészülési időszakba, sőt sok helyen már a jövő hétvégén bajnoki mérkőzések lesznek. A csapatok játékoskeretei lassan teljesen kialakulnak és feltöltődnek, egyre tisztábban látszik melyik gyerek lesz kezdő, és ki kap majd tartalék szerepet. Azaz, megtörtént egy újabb "kiválasztás"… ilyenkor előkerülnek a játékbábúk és felizzanak otthon a fénykardok... velük együtt a játékos – edző – szülő háromszöge.

Luke mehet a levesbe?

Minden gyerek úgy indult neki ennek a felkészülési időszaknak, hogy ő a főszereplő.

Biztosan benne lesz a keretben, biztos kivívja magának a helyet a kezdő csapatban. De a keretszám adott, és edzőjében a személyisége, viselkedése és az elvégzett edzésmunkája alapján alakul ki róla az összkép, ennek tükrében ítél, dönt és hirdeti ki a következő bajnoki szezonra a keretet.

Aki bent maradt nagyon örül, úgy érzi most akár fél kézzel elbánik egy Klón hadsereggel! Aki alól azonban kilőtték az űrhajót, vagyis kiesett a „pixisből” annak elsötétül a tekintete, és mivel egy úgymond „B” csapatban találja magát legtöbbször vigasztalhatatlan. Csalódott, levert és frusztrált. Vajon valóban megtett mindent a gyerek azért, hogy a jobb csapatban maradjon? Mennyire alapos az edző döntése? Szülőként téged mivel és mennyire tud meggyőzni, hogy pont a te gyerekednek kell megélnie a „vesztés” kudarcát?

Anyu, Apu, te mit vársz ilyenkor?

Ugye objektumokat.

Érthető és lekövethető különböző fizikai és technikai teszteredményeket, a gyereked edzőmérkőzéseken mutatott játékban megvizsgált, mérhető és kimutatható eredménykülönbséget. Legkevésbé sem éred be azzal, hogy ki mit mond vagy gondol a gyerekedről, még ha az maga Yoda is!

Azonban Magyarországon szó sincs arról, hogy az utánpótlásedzéseket és mérkőzéseket tárgyilagos elemző tesztekkel vagy rendszerekkel rögzítenék és analizálnák. Melletted a kezdő csapattól búcsúzó elcsüggedt kis harcossal akárhogy is konfrontálódsz és bizonygatsz a klubvezetésnél – végül be kell érned azzal, hogy mindez pusztán az edző szubjektivitásán múlott.

Légy vele tisztában: szülőként nagyon fontos eleme vagy a rendszernek! A szoros kötelék miatt te tudod legjobban erősíteni és ugyanannyira – sőt, az én tapasztalatom eddig sajnos az, hogy többször inkább – gyengíteni saját gyermeked önbizalmát. Pár napja saját fülemmel hallottam, amint egy NBI-es csapat egyik korosztályos keretéből a „B” csapatba kerülő gyereknek azt mondta az apukája: „Ha itt sem leszel kezdő, abbahagyjuk a focit!” Abbahagyjuk?! Miért, talán apuka is focizik? Vagy esetleg ő jobban akarja ezt, mint maga a gyerek? Oldalakat írhatnék neked itt arról, ez mennyire sebzi a gyereket, milyen mély lelki töréseket okoz neki..

A Mester dilemmája

Jelenleg minden korcsoportban lehet (van) olyan játékos, aki nem a tudása miatt van ott.

Felhördülhet bárki, ez most így van. Az edzők – bár hosszú évek óta küzdök érte – itthon továbbra sem kapnak lehetőséget a kiválasztásra. Még mindig ugyanaz a sztori: klubszinten létfontosságú ezért szükség van a tagdíjra, először mindenkit felveszünk, elfocizgatnak a srácok, aztán a keret-összeállításnál utánunk az özönvíz..

Ha a megoldásra törekszünk óhatatlan fel kell merülnie kérdéseknek. Mint például, hogy mikor vonják kérdőre az utánpótlás szakág vezetőt, hogyan készíti el a szakmai koncepcióját? Mitől függ hogy az elvégzendő feladatokat minek alapján állítja össze? Ha nincs kiválasztás, akkor milyen szakmai munkát valósít meg maga az edző? Akkor mindkét oldalon a szülő és a gyerek egyaránt be van csapva? Hiszen azt, aki olyan csapatba edzhet ahova a tudása nem predesztinálja őt becsapjuk, nem? Ki és mikor fogja neki megmondani, hogy a képességei nem elég jók ehhez a szinthez? Azután neki hogyan tovább? És aki alkalmas lenne, de kitessékelték a keretből? Mikor, hogyan és főleg mikor lesz lehetősége a bizonyításra, ha sérült lelkülettel egy gyengébb csapatba kell játszania ez után? Mi lett volna Luke története, ha elfordulnak tőle a Jedik??

A szövetség ereje

Minden csapatot egységes kiválasztási stratégia alapján kell kialakítani!

Csak ez után lehet az egyesület stílusára kialakított utánpótlás koncepció alapján edzeni. Ha nem áll mögöttük egységes kiválasztási kritérium rendszer, a csapatok is különböző összetételűek lesznek, így pedig nem lehet a klub stílusának megfelelő koncepció alapján képezni a gyerekeket. Most nincs egységes alaprecept ez nagyban hozzájárul a sótlan, minden jellegzetességet és elismerést nélkülöző klubfutballunkhoz..

Személy szerint nagyon reménykedem abban, hogy már nem kell sokat várni és elindul egy olyan szemléletváltás a magyar futballban, amely lehetővé teszi a szakmai alapokra helyezett, a klub arculatára, játékstílusára alapuló kiválasztást. Ahol nem a tagdíj, a spontán emberi érzelmek, a pályán túlmutató összefonódások, hanem valódi képességek, alkalmasság és tehetség dönti el, ki melyik csapatba kerül, hogy ott a képzettségének megfelelő képzésben részesüljön.

…és a Halálcsillag felrobban!

Mert eljön ez a pillanat!

Amikor edzőként őszintén kimondhatjuk: „Az Ön fia, lánya konkrét alapokon nyugvó objektív kiválasztás alapján egy alacsonyabb osztályú csapatba került. Itt biztosítjuk számára a szintjének megfelelő optimális, magas és színvonalas edzést, ezzel mostantól garantáltan sikerélményhez jut a játékban, így tud sebesen fejlődni!” – nos ettől kezdve lesz elkerülhető a frusztráció.

Figyelem, figyelem! Az, hogy valaki melyik osztályban játszik, nem jelent semmit a futball tekintetében! Az, aki szeret focizni, ha nem frusztráljuk focizni fog attól függetlenül is, hogy melyik csapatban és melyik osztályban játszik. Minden edzőnek és szülőnek ez a hozzáállás kell, mert így erősíthető a gyerek abban, hogy mindenki a maximumot teszi bele - érte! Így motiválva erőlködés nélkül hozza majd ő is magából a maximumot. Csak ha a háromszög minden oldala stabil, akkor kerülhető el a törés és a kiválasztás frusztrációja a gyermekeinkben és érezheti igazán:

az Erő vele van!:)

Kun István