18 éven felülieknek!

cv
A foci tanítható vagy csak a fociban tehetségesek tudnak érvényesülni?
Jó a kérdés. Először azt kell tisztázni, mi is a tehetség fogalma, ki számít tehetségesnek a fociban?
Az alábbi cikkrészlet ennek a kérdésnek a sporttudományos szempontok szerinti megközelítését mutatja be - nyelvezetéből és a tartalom komolyságából adódón kifejezetten felnőttekhez szól.

A teljes cikk megjelenési helyéről és időpontjáról később még beszámolunk, azonban a véleményeket, és hozzászólásokat már most várjuk szeretettel!


A sportágak fejlődése és ezen belül a labdarúgás rohamos fejlődése indokolttá teszi a sportági tehetségek felismerésének, kiválasztásának fontosságát, időszerűségét.
Az edzők tapasztalatait, az edzői szem által közvetített (szubjektív) élményeket, érzéseket megkísérelhetjük laboratóriumi körülmények között modellezni, leírni. Általános vélemény, hogy a gyakorlati munka során kellene megoldásokat találni a tehetségek felismerésére. Emellett természetesen kívánatos lenne tudományos eredményekkel alátámasztani az edzői véleményeket, tapasztalatokat.

Azonban Singer és Janelle (1999) arra a következtetésre jutott, hogy a természetes kiválasztódás lassú és esetleg nem megfelelő sport választásához vezet.
Ez a mai magyar labdarúgásra nagyon is jellemző. Egyetértek a két szerzővel abban, hogy azokban a kis országokban, amelyek komoly szerepet szeretnének játszani a világ sportrendezvényein, egyre inkább a kutatásra, a tudományra kellene helyezni a hangsúlyt a kiválasztásban és a tehetség meghatározásban.

A leírt és elsajátítható tapasztalatokat minden edző alkalmazni tudja majd a saját munkájában, akár a pálya szélén is.

A tehetségek kiválasztása nem lehet egy egyszeri (keresztmetszeti) vizsgálat, egy együléses tesztelés, amely valószínűleg csak kevés képességfaktort tud egy időben vizsgálni.
A tehetség felkutatása, kiválasztása egy hosszú folyamat része kell, hogy legyen. A képzési rendszeren keresztülmenő gyermekek folyamatos megfigyelése, tesztelése, válogatása az egyik fő összetevője a kiválasztásnak. (Göltl, 2002) Fejlett futball kultúrájú országokban a képzés teljes ideje alatt egy tehetségkutató rendszeren mennek át a gyerekek. (Holt, 2002) Ez a tehetségkutató rendszer akkor a leghatékonyabb, ha az adott ország egész területén, minden klubnál azonos, vagy csak minimálisan tér el a helyi sajátosságoknak megfelelően. (Goncalves, 1998) Napjainkban, amikor a játékospiac teljesen nyílt, a világ bármely pontjáról lehet tehetséges játékosokat vásárolni, a szakemberek szorgalmazzák a saját nevelésű tehetségek nagyobb szerephez való jutását. (van Haren, 2009) Ehhez jól átgondolt képzési rendszer szükséges, amely a legkisebb kortól a felnőtt profi játékossá válásig segíti a játékosokat.

A magyar labdarúgó szakirodalom három életszakaszt különböztet meg a képzési rendszeren belül a tehetség kiválasztásra.
A 6-10 éves gyermekeket fel kell venni, ha jelentkeznek valamelyik egyesületben, hogy futballozni szeretnének. Hagyni kell őket edzésre járni és a megfigyelések alapján a tudásszintjének megfelelő csoportba osztani. A második szakasz 13-14 éves korra tehető. Itt már az edző tisztában van a játékos képességeivel, technikai, taktikai tudásával, gondolkodási színvonalával, fizikai állapotával. A harmadik szakasz 17-18 éves kortól kezdődik. Mire a játékosok ebbe a korba lépnek, addig az őket nyomonkövető edzők, nevelők teljes képet kapnak, arról, hogy felnőtt játékosként mi lehet a gyermekből. (Bicskei, 1998)


Íme a sporttehetséget meghatározó tényezők!

Pszichomotoros képességek
Ezek a képességek mindenütt szerepet játszanak, ahol testi ügyesség" vagy kézügyességre szükség van, ezért igen sok formában jelenhetnek meg. A kiemelkedő pszichomotoros képességekkel rendelkező fiatal a teljesítménykészség, és a reális életkörnyezet lehetőségeinek alapján a korátlag felett lévő olyan teljesítményeredményt céloz meg, amely egy aktív, pedagógiai eszközökkel kísért és szándékosan, edzésen keresztül irányított változási folyamat eredményét mutatja. Ez egy később elérni kívánt magas sportteljesítmény szintjén teljesedik ki célratörően. (Istvánfi, 1976)

Antropometriai feltételek
Ilyen mint a testmagasság, testsúly, izom- és zsírszövet viselkedése, a test súlypontja, a proporciók harmóniája (a testrészek közti harmónia);

Kondicionális képességek
Aerob, anaerob állóképesség, reakció- és akciógyorsaság, a gyorsaság kitartása, statikus és dinamikus erő, erőkitartás, hajlékonyság, ügyesség és a mozgás finomkoordinációja;

Koordinációs feltételek
Egyensúlyozó képesség, tér-, távolság- és tempóérzék, labdaérzék, muzikalitás, kifejezőkészség, ritmikus készségek;

Tanulási készség
Felfogóképesség, megfigyelő- és analizáló képesség, tanulási tempó;

Teljesítménykészség
Edzésszorgalom testi megerőltetésre való készség, kitartás, frusztrációtolerancia;

Kognitív irányítás
Koncentráció, motorikus intelligencia, kreativitás, taktikai érzék;

Affektív faktorok
Pszichés stabilitás, stressz legyőzése, versenyzési vágy;

Szociális feltételek
Szerepátvétel, csapatszellem.

-tehetséges sportoló kiválasztása

* szűrés: különböző adottságok és képességek, pl. futógyorsaság, állóképesség, mozgáskoordináció, játékképesség, sokoldalú fejleszthetőség, testmagasság, testsúly, biológiai fejlettség
* átmenet a kiválasztáshoz: eddigi sportfejlődés, fizikai teljesítőképesség, várható biológiai fejlődés
* kiválasztás: teljesítmény, tanulás, fizikai képességek, személyiség. (Nádori, 1990) (Harsányi, 2000)


A rátermettség bizonyos adottságokat jelent, amelyek környezeti hatásokra alakulnak és továbbfejlődnek, és szoros kapcsolatban vannak a tehetséggel.
A pedagógia megközelítésben a tehetséggondozásnak kettős feladata van, erős szilárd jellemé formálás és csúcsra juttatás, illetve negatív környezeti hatás kiküszöbölése. (Bíróné, 1977)

Bizonyított tény, hogy a személyiség fejlesztésében az egyén testi fejlődésében valamennyi képesség kölcsönhatásával számolhatunk.

A motoros képességek az egyén cselekvésének lényeges összetevőit alkotják, illetve a teljesítőképességnek is feltételei. A testi teljesítőképesség összetevői a motoros képességek (kondicionális, koordinációs, mozgékonyság), mozgáskészségek (alapvető és a sportági), és ezek kölcsönhatásai. (Balogh – Gegencsik, 1996)


A tehetség a személyiségnek az a meghatározott szerkezetű funkció-együttese, mely jóval átlag feletti teljesítmény végrehajtását teszi lehetővé, amelyik az egyén kiváló adottságain alapul, és amelynek fejlődését a társadalmi környezeti hatások és saját tevékenysége együttesen határoznak meg.

A tehetségnek csak szűkebb értelemben lényege a kiváló képesség. Abban a pillanatban azonban, amint kimondjuk valakiről, hogy tehetséges ember, akkor a tehetség fogalmához és lényegéhez hozzátartoznak nemcsak kiváló képességei, hanem az azt kibontakoztató, megvalósító belső személyi feltételrendszere is (pl., érzelmi töltése, szorgalma, meggyőződése, akarati kitartása). (Rókusfalvy, 1974.)

Véleményem szerint Harsányi (2000) komplex sporttehetség értelmezése fedi le a legjobban a sporttehetség fogalmát. Szerinte az tehetséges, akinek egészségi állapota, pszichikai, élettani, antropometriai, motoros és szociális adottságai kiemelkedőek. Ezen tulajdonságok szerinte a fejlődés és az érés egyes szakaszaiban olyan színvonalúak, és a felkészülés szakaszaiban olyan iramban fejlődnek, hogy megfelelő edzéstevékenység mellett csúcsteljesítmény és siker eléréséhez vezethetnek.

Ezekkel a tényezőkkel lehet körülírni a tehetség fogalmát, mint különböző képességek, készségek csoportját.

A labdarúgásra való kiválasztás egy hosszú, éveken át, tartó folyamat.
A tehetséges gyermekekhez tehetséges edzőkre is szükség van. Csak ők tudják igazán kibontakoztatni a kezük alá kerülő gyerekekben szunnyadó képességeket. A kiemelkedő képességű (tehetséges) tanulókkal való bánásmód ma még nincs kellőképpen kimunkálva, pedig a gyakorlatban fontos lenne e problémakör kidolgozása. (Nagy, 1968) Ez felmérhetetlen értékmegóvást, és értékfejlesztést segítene elő. A tanulás eredményességét meghatározó tényezők között szerepel a sportoló műveltsége, a sportoló emlékezetének fejlettsége, a sportoló gondolkodásának fejlettsége, a sportoló intelligenciája, és a sportoló kreativitása. A sportoló kiemelkedő képességének kibontakozásához, illetve a már meglévő értékek továbbfejlesztése szorosan függ a pedagógus-edző szakképzettségétől, személyiségétől, alkalmasságától, pedagógusi-edzői elhivatottságától.

Az egyik fontos kérdés éppen a pedagógus és a tanuló közötti kapcsolat.
A kreatív pedagógus és egy kiemelkedő képességű tanuló találkozása esetén a tanuló érdeklődése, ambíciója kielégül, képességei tovább fejlődnek. A másik lényeges kérdés a kiemelkedő képességű tanulók fejlesztésével kapcsolatosan, hogy az oktatás legtöbbször hagyományos osztálykeretek között, részben kötött tantervvel folyik. Ezeknek a kereteknek a fellazítására sok kísérlet történik napjainkban. Azok a kísérletek ígérnek többet, amelyek kisebb egységekre, csoportokra bontják a csapatot, és a csoportok kapnak önálló, a képességeknek megfelelő feladatokat.

A labdarúgásra tehetségesnek kikiáltott gyerekek nem lehetnek csak egy szempontból tehetségesek.
Nem elégséges csak fizikailag vagy technikailag megfelelni a játék követelményeinek. Elsősorban a személyiségjegyek a mérvadóak, a gondolkodási színvonal és a tanulási sebesség megfelelő szintje után következhet a fizikai, labdarúgó technikai jegyek figyelembe vétele. A tehetséges gyermekeket ki kell válogatni a többiek közül és a nekik megfelelő edzésmódszerekkel felkészíteni őket a profi labdarúgásra. (Cabrini, 1999) Ehhez viszont megfelelő szakemberek szükségesek, akik tudásuk legjavát nyújtják minden pillanatban, amikor a gyermekekkel vannak, sőt még azon túl is. (Coerver, 1983) Egy teljes könyv sem lenne elég annak a leírására, hogy milyen és mennyi feltételnek kell egyszerre megfelelni és jelen lenni, ahhoz, hogy egy gyermekről ki merjük jelenteni, tehetséges. Mi minden szükséges ahhoz, hogy ez a tehetség a tudásához mért sportteljesítményt tudjon leadni éveken át.


Tapasztalatom, hogy azok a tehetségesnek kikiáltott gyerekek, akik nem kapták meg a tehetségüknek megfelelő képzést, mert mondván ők tehetségesek, nem kell velük külön foglalkozni, beleszürkülnek, elvesznek a sportág mezőnyében.
Az általam a 10 éveseknél leírt gondolkodási szintet mérő teszttel felmért ötven gyermekből hét játékosra lehetett azt mondani, tehetség.

Azóta eltelt hat év.

A hét fiúból hat NB I-es csapat utánpótlás csapataiban játszanak. Egy a másodosztályban. Ketten a korosztályos válogatatt állandó tagjai. (Kun, 2003)



cv

Sikeres bemutatkozás!

cv
Győzelemmel debütált a Polgár Alapítvány csapata

Szeptember első hétvégéjén ismét találkoztak a Polgár Alapítvány ifjú futballistái. Az egy hetes nyári edzőtáborozás után ezúttal egy rövidebb összetartás szerepelt a programban.

A helyszín ez alkalommal is a Csillebérci Szabadidő- és Ifjúsági Központ volt, ám az edzésekre és a vasárnapi mérkőzésre a közeli KFKI pályán került sor.

A három napos programra azok a 13 és 16 év közti labdarúgók kaptak meghívást, akik a nyári edzőtábor során a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtották. A tábor kezdete előtt nem sokkal derült ki, hogy egyik erősségünk, Tóth Ricsi - önhibáján kívül - mégsem tudja vállalni a részvételt, így helyére a tiszakarádi Budai Laci került, aki 12 évével a keret legfiatalabb tagja lett.

A szeptember 4-i péntek reggel igen korán indult a Polgár Alapítvány csapatát alkotó 13 játékosnak. A gyerekeket külön autók szállították a Budai-hegyekbe, ahol kora délután már át is estek az első, átmozgató jellegű edzésen. A szakmai munkát a Polgár Alapítvány csapatának főedzője, Kun István (kép) irányította, segítője Budai László volt.

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, a nyári táborba ellátogató MLSZ-tisztségviselők meghívták csapatunkat a területi kisebbségi válogatottak szeptember 19-én, Aszódon rendezendő országos tornájára, mely rendezvényen csapatunk egy barátságos mérkőzésen kap majd lehetőséget arra, hogy megmutassa tudását a tornára ellátogató számos szakembernek és az érdeklődő közönségnek.

Az erre a megmérettetésre való minél alaposabb felkészülést szolgálta a hétvégi csillebérci program. Azonban, hogy ne teljen el tétre menő küzdelem nélkül a három nap, s hogy a csapat kvalitásai meccshelyzetben is tesztelve legyenek, a Polgár Alapítvány a Magyar Labdarúgó Szövetséggel karöltve azon munkálkodott, hogy a csapat már vasárnap összemérhesse erejét egy másik alakulattal.

Az erőfeszítéseket siker koronázta.
Szeptember 6-án, délelőtt 11 óra után nem sokkal a Polgár Alapítvány csapata a Szirtes Zsolt - Orsós Sándor-Tóth Gábor-Budai Elemér-Nagy Géza – Budai Dávid-Sarkadi Róbert-Kanalas Richárd – Horváth Krisztián-Orsós Dániel-Árvay Zsolt összeállításban kifutott a KFKI pályára, története első mérkőzésére. Az ellenfél az Unione Csepel FC U15-ös csapata volt, mely alakulat a Budapest Bajnokság első osztályában szerepel.

A Polgár Alapítvány ezúton is köszöni a csepeli gyerekeknek és vezetőiknek az együttműködést és a mérkőzésen tanúsított profi és sportszerű hozzáállást!

A találkozóra tökéletes időjárási körülmények közt került sor, s a pálya állapota is ideálisnak volt mondható. A Polgár Alapítvány csapata – betartva a vezetőedzői utasítást – már a mérkőzés kezdetén igen lendületes és támadó stílusban lépett fel. A várakozásokat felülmúlóan, az első 20 perc során szinte egyoldalú játék folyt a pályán. A Polgár Alapítvány kevéssé összeszokott csapatának tagjai olyan fokú technikai virtuozitásról, pozitív értelemben vett agresszivitásról és taktikai fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot, mely még az ellenfél táborát is elismerésre késztette. A játékosok ráadásul egészséges önbizalommal, s ami talán még fontosabb, egymásért is hajtva-küzdve tették a dolgukat a pályán. Ez a lendületes kezdés némiképp meglepte az ellenfelet. Ennek köszönhetően, az utolsó pillanatban a kezdőcsapatba nevezett 13 éves Horváth Krisztián előbb egy kontratámadást követő távoli bombagóllal, majd egy közeli lövéssel két gólos előnyhöz juttatta a Polgár Alapítvány csapatát.

A félidő vége felé ugyan némileg magára talált a csepeli együttes, ám mezőnyfölényt még ekkor sem sikerült kialakítania, sőt a Polgár Alapítvány csapata volt az, mely helyzetek sokaságát kidolgozva, s kapufáig is jutva igyekezett még tovább növelni a különbséget.

Fordulás után a csepeliek időszaka következett el. Edzőjüknek sikerült felráznia csapatát, s a csepeli játékosok láthatóan nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak, míg a Polgáros fiúkon kezdett kijönni a három napos edzőtábor okozta fáradtság. A játék képe ilyetén megváltozásának meg is lett az eredménye. A csepeliek egy szerencsétlen mozdulat után, öngóllal szépítettek. A gól után arra lehetett számítani, hogy folytatódik a Csepel feltámadása, s valóban a vendégcsapat játékosai egyre-másra alakították ki helyzeteiket.

A Polgár Alapítvány edzője cserékkel – Somogyi Gábor és Budai László beállításával - frissítette csapatát, s ennek, valamint a játékosok lelki erejének és kitartásának hála mégis az Alapítvány csapata szerezte a következő gólt. Budai Dávid egy szép szóló végén talált a hálóba.

A hátralévő játékidőben kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A találkozó végére mindkét csapat játékosain megmutatkozott a fáradtság, ami a kezdeti, fokozott iram ismeretében nem is volt meglepő. Egyre kevésbé dominált a szervezett csapatjáték, inkább az egyéni megmozdulások domináltak mindkét oldalon. Egyúttal a szabálytalanságok száma is megszaporodott a második félidő második felében, s ilyenformán a játék határozottan veszített folyamatos jellegéből.

A Budapest válogatottakat is felvonultató Unione Csepel FC 1-3-as állásnál sem adta fel a mérkőzést, s egy ügyes támadás végén elért találattal sikerült egy gólra felzárkózniuk. Így az utolsó percek kifejezetten izgalmasra sikeredtek.

A Polgár Alapítvány játékosai nem akarták kiengedni kezükből a debütálásuk alkalmával oly remek játékkal már szinte megnyert mérkőzést, míg a Csepel FC hosszú évek óta együtt, s eredményesen szereplő focistái presztízsük védelmében hajtottak az újabb gólért.

A parázs jelenetekben is bővelkedő záró szakasz végül Árvay Zsolt szemfüles góljával a Polgár Alapítvány csapatának sikerét hozta. Elképesztő sebességével és harcos játékával Árvay már az első félidőben rendre veszélyt teremtett a csepeli kapu előtt, így kései gólja nagyon is megérdemelt kárpótlást jelentett a végül kimaradt korábbi helyzeteiért.

További akciókra már nem is igen volt idő, így a Polgár Alapítvány csapata, fennállása első mérkőzésén 4:2 arányban legyőzte az Unione Csepel FC-t.

A Polgár Alapítvány minden egyes játékosa elismerésre méltóan játszott, ám akadt néhány egészen rendkívüli teljesítmény is.
A gólszerzőkön kívül említést érdemel még az eredetileg csatárként játszó, ám ezen a mérkőzésen a védősorba jelölt, s azt szinte hiba nélkül irányító Budai Elemér, a csapatérdeket mindenekelőtt szem előtt tartó, s több esetben is kritikus helyzetben mentő Orsós Sanyi, vagy ugyanebből a csapatrészből, a párharcokat rendre megnyerő Tóth Gábor. Szirtes Zsolt, 13 éves kapusunk teljesítményén pedig egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy ezt megelőzően rendes méretű kapuban szinte soha nem védett.

A nyári tábor során a legtöbb pontot elért ároktői Sarkadi Robi is új poszton jutott szerephez a találkozón. A támadóként mérkőzések eldöntésére képes tehetségről Kun István éles szemének és szakmai felkészültségének hála kiderült, hogy labdaszerző középpályásként még inkább hasznára lehet csapatának. Mint ahogy hasznára voltak mindazok, akik ezúttal nem kerültek külön kiemelésre, s akikről annál szívesebben közölnénk méltató sorokat az aszódi mérkőzésen nyújtott remek teljesítményük apropóján!

Gratulálunk a csapat, valamint az edzői stáb minden tagjának!
Ez a siker a közös erőfeszítések eredményeként jöhetett létre, hiszen a játékosok megértették, hogy hiába rendelkeznek kivételes egyéni képességekkel, diadalra csak az vezethet, ha összetartó közösségként tudnak viselkedni a pályán kívül, s ha igazi csapatként képesek küzdeni egymásért a pályán.

A következő megmérettetésre az említett aszódi tornán kerül sor, szeptember 19-én, szombaton.
A későbbiekben természetesen erről az összecsapásról is részletesen beszámolunk.


A fenti cikk szerzője: Vécsei Gábor - PAE
cv

A „focizás” nem tanítható!

cv
Kedves Kollegák!

A napokban érdekes levelet kaptam a KIDDY11 e-mail címére.
Úgy érzem mind a levelet (természetesen az író beleegyezésével), mind az általam írt választ érdemes megosztanom veletek.

Szívesen várom kommentben, a ti hozzászólásotokat is!


"A „focizás” nem tanítható!

Egy futballista 90 percen keresztül fut, rohan, megáll, megfordul, oldalra mozog, felugrik, ütközik az ellenféllel és ki tudja, hogy mennyiféle különböző aciklikus mozgást végez még, jobban mondva kellene neki végezni.

Ezeket a mozgási folyamatokat nem lehet kívülről megtanulni vagy előre begyakorolni, hiszen a játékos sose tudja a mérkőzés előtt, hogy mikor és mennyit kellene egyszerre lefutni vagy hányszor és milyen magasra kellene egymásután felugrani.

Ezek a mozgási tevékenységek mindig attól függenek, hogy a játékhelyzet, a labda viszonya és az ellenfél helyezkedése mit okoz játékos agyában?

A szemén keresztül látja, hogy mit kellene most csinálni, ha eredményesen akar a játékba beavatkozni, de ezt a helyzetet jól is kell látni, hogy az illető játékos eredményt tudjon elérni.
Mert ha a helyzetét nem ítéli meg objektív módon, akkor hiába van minden akarat, erő és gyorsaság, a labda az ellenfélnél marad!

Képzeljük el, hogy egy játékosnak mérkőzés közben – 5400 másodpercig!! – állandóan figyelni kellene a labdát, a játékostársat, az ellenfelet, a saját helyzetét és ezekből az adatokból pillanatok alatt a helyes megoldást kell kiválasztania.

Ha valamit nem jól programozott be az agyába, akkor a végrehajtás nem sikerülhet.

Tegyük még hozzá, hogy egy eladott labda, egy mellérúgott gólhelyzet vagy egy rosszul sikerült felugrás a játékos lelkiállapotára nincs valami jó hatással, akkor el tudjuk képzelni, hogy milyen összpontosításra van egy focistának szüksége, hogy 90 percig jól tudjon játszani és eredményes legyen.

Talán így érthető lesz, hogy az edzői tudomány nem ott kezdődik, ahol a labdakezelés, a fejelés, a rúgás, hogy csak néhány labdarúgó-elemet (tantárgyat) említsek, szerepel az edzésprogramban.
Mert ezekkel a részletekkel egy futballista nem sokat tud kezdeni, ha nem tudja, hogy játék közben mikor és mit kellene neki tenni?
Mert a különbség szintén adva van, ha arra gondolunk, hogy a labdával vagy labda nélkül kell neki egy szituációra reagálni.

De ez már egy külön fejezet a futballban, mert a labdával dekázni sokkal egyszerűbb, mint labda nélkül az adott pillanatban lyukra szaladni...

Cirkuszban is megtanítanak különböző alapelemeket, és látunk labdázó fókát, bicikliző medvét, fejelő kutyát vagy embert labdával dekázni a végletekig.
A labdarúgás azonban ennél sokkal összetettebb.

Képezni lehet, és kell is a játékost, de egy jó edző tudja

a „FOCIZÁS” nem tanítható!

Tisztelettel:

Simkó Géza"



"Kedves Géza,

egyetértek veled abban, hogy egy mai focistának rengeteg mindent kellene tudnia és ezt mind nem lehet neki megtanítani, egyszerűen időben nem fér bele (hogy csak a legalapvetőbb kifogást mondjam).

A múlt héten a kezembe került egy könyv, "Tanulmányok a kiválasztás és a tehetséggondozás köréből" címmel.
25 tanulmány található a kötetben sporttudósoktól, edzőktől, akik a mai magyar valóságról írnak. Az összegző megállapítás a csapatsportokra az, hogy az együttműködési képesség fontosabb tényező, mint a technikai, taktikai tudás.

Más kutatók azt mondják, a labdarúgás 80%-ban tanítható és csak 20% a tehetség.

Erre viszont egyből lehet kontrázni, az ember és a csimpánz gén állománya 94%-ban megegyezik, a maradék 6% mégis micsoda különbséget eredményez!
Akkor a 20% gyakorlatilag felbecsülhetetlen különbségeket eredményezhet.

A dinamikus rendszerelmélet eredményeit a differenciális tanuláselmélet vitte be az oktatásba, napjainkra a csapatsportokban is igen előrehaladott kutatási eredményei vannak, a fociban is. Ezek alapján megpróbálnak olyan edzésmódszereket kidolgozni, ami a lehető legjobban szolgálja az általad is leírt alkalmazkodó képesség fejlesztési lehetőségeit.

A játékhelyzet olvasása folyamatos koncentrációt követel meg, ezekhez tudni kell alkalmazkodni és megfelelő válaszreakciókat adni. Vagyis egy stabil állapotból átmenni egy instabil állapotba, majd abból mihamarabb újra egy stabilba.

Ez a felfogás viszont az egész oktatásban egy a megszokottól teljesen eltérő gondolkodást igényel, hiszen eddig azt tanultuk, hogy minél többször elismétlünk valamit, annál jobban fogjuk tudni.

De ekkor jön az általad is nagyon jó érzékkel megtalált bökkenő: ott az ellenfél is a pályán, a körülmények-pálya talaja, időjárás, szurkolók, stb.-a játékos pillanatnyi mentális és fizikai állapota és még sorolhatnánk mi minden befolyásolja a teljesítményét, ami miatt nem működik az ezerszer legyakorolt figura.
Ez sikertelenséget szül és sikerélmény nélkül szép lassan elmaradoznak a gyerekek és csak a legfanatikusabbak, a legkitartóbbak maradnak meg a focinál.

Én személy szerint arra tettem fel a munkásságom, hogy megismertessem az edzőkollégákkal, a változó igényeket, amiket a sportág mai állása megkövetel, és, hogy azt hogyan lehet kielégíteni.
Az interneten elérhető on-line utánpótlás futballedző tanfolyamomnak is ez áll a fókuszában.

Az újszerű gondolkodásmóddal, egy újszerű edzésmódszerrel, ami remélhetőleg elindítja a magyar edzők gondolkodását többen is létrehozhatnak stílusokat, amelyek jól működnek. Ezek a stílusok kiszolgálják majd minden gyerek igényét, mert minden képességtípusra fel lehet építeni az ő erényeiket kihangsúlyozó, eredményes játékstílust.

A nagyválogatott, pedig ezekből a stílusjegyekből tudja kiválogatni a neki legjobban megfelelő játékosokat.


Üdvözlettel:

Kun István"



cv