Post scriptum: Edzésmódszertan

“Ez a könyv nem sürget társadalmi változásokat. Azért nem, mert nem lesznek társadalmi változások.
Persze megtehetném, hogy sorolom vég nélkül a tényeket egészen addig, amíg fel nem kiált, hogy „Elég!”, vagy a sarokba vágja a könyvet. Azzal is megpróbálkozhat-nék, hogy valamiféle kollektív tudatra utalva, észérveket felvonultatva bizonygatom a társadalmi összefogás és a társadalmi változás szükségességét. De érzelmi szálakat is megpendíthetnék: siránkozhatnék, hogy milyen szörnyű a világ, könnyeimmel küszködve megírhatnám egy hajdan dicső faj nekrológját, és fenyegetőzhetnék, megpróbálhatnám halálra rémíteni önt egy olyan sötét jövő víziójával, ami messze felülmúlja a horror-írok képzeletét.Ezek egyikét sem fogom megtenni ebben a könyvben, mert tudom, hogy bármit írok is, nem lesznek társadalmi változások.
A mesében mindez megtörténhet, de a valóságban nem.
A társadalom belőlünk áll, és nem tőlünk függetlenül létezik. A társadalom azért olyan, amilyen, mert mi ilyenek vagyunk. És amíg ilyenek vagyunk, minden marad a régiben.
Éppen e miatt a tény miatt ez a könyv nem sürget társadalmi változásokat, mert ha azt tenné, csupán a papírt pocsékolná. Ez a könyv érvek gyűjteménye valami mellett és valamivel szemben, azzal az egyetlen és szent céllal, hogy önben kétségeket ébresszen azt illetően, hogy helytálló-e a világról alkotott véleménye.

Ez minden.”

Részlet Duncan Shelley, „Az igazság napja”

című könyvéből (Brooks Kiadó)

Előző bejegyzéseimmel akaratlan is felkorbácsoltam a hazai (utánpótlás) futballedzők kedélyeit.

Van, aki dicsért, van, aki kritizált értük.

Mindkettőjüknek igaza van.

A végső igazsághoz – ez esetben az eredményes és szórakoztató futballhoz – számtalan út vezethet. Nem mondtam, hogy az általam leírt az egyetlen és üdvözítő. Azt azonban igen, hogy ez a végső igazsághoz vezető út.

„Csak azt fogadd el igaznak, amit magad is megtapasztalsz!” – tanítja a Buddhista filozófia.

A magyar labdarúgás közel harminc éve tapasztal valamit, de úgy látszik, ez még mindig nem elegendő idő ahhoz, hogy lemerjünk vonni következtetéseket, hogy elindítsunk egy fejlődést.

Amit személy szerint én megtehetek ennek érdekében, hogy arra bíztatlak: próbáld ki saját csapatodnál is a gyakorlatban legalább 21 napig azt a módszert, amiről az előző két cikkemben írtam.

Három hét eltelte után pedig döntsd el magad, merre mész tovább.

A rendszer, amiről írtam, nem tökéletes, a szavam nem szentírás.
Ilyet soha nem is állítottam.
Amit állítok, hogy MŰKÖDIK.

Ha erről te is szeretnél megbizonyosodni, teszteld a gyakorlatban, és közben tedd hozzá azt, ami szerinted hiányzik belőle, vagy amit épp másként csinálnál.

A döntés elhatározás kérdése, mint ahogy a cselekvés is.
"Ez minden."

Jó munkát neked, jó munkát mindenkinek!

Kun István
a Csendes Edző