2012. november 20., kedd

Didergő gyerekfociezők

"Nincs tehetséges játékosom, olyan, akivel meg lehetne taníttatni a jó focit... persze külföldön más, ott ezer gyerekből választanak egy-egy húsz fős korosztályt!"
Jelenleg ez az utánpótlás futballedzők legnépszerűbb mentsége a csapat sikertelensége miatt. Sokuk évek, évtizedek óta ugyan evvel a vékonyka kifogással takarózik, és hiába fázik, valamiért nem változtat. Ugyanúgy csinál mindig mindent... Didereg, s közben a játékosaitól várja a melengető változást, a kellemesen duruzsoló jobb eredményeket. Pedig azt a kályhától kéne várnia.
Az utánpótlás edző sikerének záloga pedig - ahogy a melegnek egy jól megrakott kályha - a kiválasztás.
A kiválasztás jelentőségét leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy új vállalkozáshoz keresek húsz jó munkást.
Meghirdetem az állásokat, de a hirdetésemre százan jelentkeznek.
Papírforma szerint mind a száz fő alkalmas, megvan a megfelelő végzettségük. Mégis, hogyan válasszak közülük? Egyenként behívom őket. A személyes elbeszélgetés után húsz fő kiesik, mert vagy én és a cégem neki, vagy ő nekem nem volt "szimpatikus". De még mindig nyolcvan emberem van, pedig nekem csak húsz kellene. Persze a húsz legjobb. Mivel tudom, a cég érdekében milyen adottságú és beállítottságú emberekre van szükség, megkérem a nyolcvan embert, végezze el a kritériumok alapján összeállított elméleti és gyakorlati tesztet. Az elvárásaimnak ideális húsz embert végül alkalmazom, a többi hatvan főt beteszem egy adatbázisba. Így ha valakiben menet közben mégis csalódnom kell, van hova nyúlnom, azonnal tudok cserélni.
Tudom, hogy idő és energia igényes dolog a megfelelő emberek kiválasztása, de lássuk be: te magad is bolondnak tartanál, ha abban bíznék, hogy találomra választva mind a húsz ember azt a szintet és úgy hozza majd, amit a vállalkozásommal kapcsolatban megálmodtam, nem? 

Edzőként tartsd szem előtt a klub filozófiáját, stílusát, és annak megfelelően válaszd ki a gyerekeket! Azokat, akik nem férnek be ebbe a stílusba, át kell irányítanod egy olyan klubba, amely klub stílusa megfelelőbben segítheti a gyerek tehetségének kibontakoztatását. Ezzel mindkettőtök javát szolgálod.
Ezt a szabályt főleg vidéken, illetve kisebb csapatoknál feszíteném ki a falra, mert a kiválasztás ezeknél a kluboknál sokszor már fel sem merül, az edző annak is örül, "ha egyáltalán beesik valaki".
Nehéz helyzet, ismerem.
De van rá megoldás, és az nem a széttárt karok, vagy a sajnálkozás. A lehetőségekhez mért célokat itt is ki lehet, ki is kell tűzni! Ehhez egyből hozzá lehet igazítani a klub filozófiáját és a stílusát. Az örök probléma - hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás - ebben az esetben eldőlt: itt a tyúk van előbb. Először klub filozófiát abból pedig stílust kell teremteni, ezt konkrét megfogalmazni, kinyilatkoztatni és ebben a szellemben tartani az edzéseket. Ha ez megvan, már könnyebb lesz a gyerekek "becserkészése", bevonzása a klubba. Amíg nem tudja egy klub, hogy mi a célja, amíg nincs arculata, filozófiája, stílusa, addig játékosai sem nagyon lesznek. Az NBI-es kluboknak is ezért könnyebb, a klub tradíciói ott még akkor is vonzóak, mikor esetleg épp nincs előtérben a karakteres stílusuk.

A kiválasztás NEM misztérium - egzakt tudomány

Egy ütőképes csapat összeállításához világosan megfogalmazott, leírt, és mindenki által elérhető konkrétumokra, tényekre van szükséged a klub elvárásaival, és a saját elvárásaiddal kapcsolatban. Aki pedig nem felel meg ezeknek, az nem kerülhet be a csapatodba!
Az előző bejegyzésben írtam róla, miben és mennyire fontos a filozófia egy utánpótlás edző számára (kérlek olvasd el ITT, ha eddig nem tetted). Nagyon fontos: legyen neked is filozófiád, azt fegyelmezetten és következetesen tartsd is meg, s légy mindvégig türelmes!
Ha így teszel, a sikered sem marad el.
Kifogások helyett cselekedni kell. Saját helyi szintjén mindenki tud tenni azért, hogy több gyerek focizzon - hogy több gyerek jól focizzon. Tapasztalatból mondhatom, amíg nem fekteted le a gyerekek kiválasztását számodra segítő konkrét tényeket, addig ugyan azt érzed majd, amit eddig is. Panaszkodva, bűnbakot keresve fázni és dideregni fogsz, s rángatni magadon a kifogás vékonyka takaróját..
Aki pozitív változást akar, mostantól ne a kifogást keresse
- ne a takaróval foglalkozzon.
Saját érdekében szánja rá a kellő időt és energiát,
menjen vissza a kályhához, rakja meg és fűtsön be, de alaposan!


A kiválasztás elméleti és gyakorlati "hogyan"-járól, képekkel, feladatokkal, tippekkel segítve téged, ITT több hasznos bejegyzést is találsz.

Kun István

2 megjegyzés:

  1. Kedves István!
    Én a kiválasztással serdülőkor alatt nagyon óvatosan bánnék, rengeteg kétely és kérdés van bennem ezzel kapcsolatban. Felsorolnék néhányat:
    -Miből látja egy magyar utánpótlásedző, hogy kiben mekkora talentum lapul, amikor (tudomásom szerint) nincs olyan közöttük, aki részt vett volna egy nemzetközi szinten sztárnak számító játékos nevelésében (szerintem nincs ilyen szintű játékosunk). Ha Horvátországban (6 millió lakos) sikerül ilyeneket képezni, akkor talán a szomszédban nekünk is sikerülhetne.
    -Minél előbb gyűjtik össze az edzők az ügyesebb gyerekeket, annál előbb szembesülnek a problémával, hogy nincs ki ellen játszaniuk. (Ezen a hétvégén U15 I.o. kiemelt bajnokság 14-0. Mit tanult ebből a két csapatnyi gyerek?) A németek 14 éves korig szigorúan körzetesítenek. A szülőket sem akarják felesleges áldozatvállalásba hajtani, hogy messzire utaztassák csemetéiket a jobb csapatért. S a gyerekek kiegyenlített mérkőzéseken tudnak játszani. (persze nem kell őket másolni, de láthatóan működi a labdarúgásuk)
    -Így is kevés a sportolni akaró gyerek, hogy még azok közül is eltanácsoljanak, mert valaki szerint nem elég tehetséges. Ráadásul gyerekként nem kell hogy az élsportról szóljon a foci.
    -Én a hosszú évek alatt annyi sztárnak kikiáltott srácot láttam már. Idővel minőjükről kiderült, hogy az istenadta tehetséget sejtető mozdulatok mögött, egy edző apuka, egy labdarúgó apuka, vagy egy focizó idősebb testvér, esetleg akceleráció állt. Azután a gyengécskének kikáltott társaik utolérték, majd elhagyták őket a fejlődésben.
    -Szerintem az edzőknek fejleszteni, képezni kellene a rendelkezésükre álló gyerekeket. A tehetség keresése könnyen felmentést adhat ez alól.
    -Elnézést a személyes megjegyzésért! A Dalnoki megalakulásakor kiválasztottátok a "legtehetségesebb" gyerekeket. Te a 99-es korosztály edzője voltál. Mit tudsz ma azokról a srácokról?

    Bár egy másik írásodban foglalkoztál vele, de volt egy gondolatod mely kicsit ide is kapcsolódik: "Az edző munkájának eredményessége, csapatának sikereiben mutatkozik meg." Hozzáteszem, te is azt írtad le milyen eredményeket értél el eddigi csapataiddal.
    Ha utánpótlás képzésről és nevelésről beszélünk, én jobban örülnék, ha egy edző azt sorolná fel, ki mindenkinek volt az edzője, aki itt, és itt focizik, ilyen, és ilyen eredményeket ért el.

    Utánpótlás játékosok esetében az eredmény elérése, gyakran ellentétben áll a képzés kívánalmaival.
    Mondanék egy példát: 12 éves gyerekek edzésein láttam, hogy rengeteget gyakorolták a lövéseket, de mindenki csak a jobbik lábával. Sok gólt lőttek, vezették a bajnokságot, szinte minden játékos kiválóan lőtt (a jobbik lábával). Hiszen a gyengébbik láb fejlesztésére szükséges időt, másra használta az edző. Ebben a korban még nagyon ritka, hogy az ügyetlenebb lábbal gólt szerezzen valaki. Tehát az eredmény visszaigazolta. Pedig a gyerekek szempontjából bűnt követett el.
    Sajnos az eredményesség hajszolása rengeteg problémához vezethet: pl. korai posztosodás, a biológiai koruktól ideiglenesen elmaradt, vagy az év végén született gyerekek nem kapnak játéklehetőséget.
    S valószínűleg még rengeteg érvet találnék az eredménycentrikusság ellen.
    Ez nem azt jelenti, hogy az eredmény nem számít. A gyerek akarjon nyerni mindenáron, ha nem akar, már elveszett az élsport számára.
    Az edzőnek kell tudnia, mi az amit megtehet, s mi az, amit nem a győzelemért.

    Üdv: Illovai Gábor

    VálaszTörlés
  2. Kedves István!
    Elnézést, hogy komoly szakmai dologba okoskodok bele, de nem tudom lenyelni a véleményem.
    A tehetségek vizsgálatánál, nem az lett volna a jobb megoldás, ha ugyan azokat a gyerekeket vizsgálod újra a tehetség szempontjából különböző időpontokban? Ha ugyanazok a gyerekek mutatkoznak tehetségesnek 8-10-12-14 éves korukban is, akkor a vizsgálat igazolja a tehetségüket. Ha a vizsgált csoporton belül, változások történnek, s más-más korcsoportokban, már nem ugyanazok a gyerekek látszanak tehetségesnek, akkor a vizsgálat szempontjaival baj van, s nem alkalmas a tehetség kimutatására.
    S itt jön a nagy kérdés: Mi is az a tehetség? Egzaktan megfogalmazható, pontosan mérhető? Mint írtad a szakirodalom is sokféle meghatározást ismer. Ha ez így van, akkor nem lehet, hogy a vizsgáló szubjektivitása torzít, s a tehetség nem pontosan mérhető. A dongalábú Garinchat vajon tehetségesnek találták volna? Ki volt a tehetségesebb, Ronaldo, C. Ronaldo, Ronaldinho, Messi? Ahány embert megkérdezel annyi féle választ kapsz. A Németeknek, vagy a Hollandoknak a képzése, vagy a kiválasztása a jó?
    Szerintem minél több gyereket, miknél tovább kell képezni, hogy a lehető legbiztosabban mondjuk meg, ki a tehetség.

    Üdv: Illovai Gábor

    VálaszTörlés

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!

Loading...