A fizikai hallgatás nem egyenlő azzal, hogy figyelsz. A szád mozdulatlan, de még a másik beszél, közben is csak magad hallgatod, s gondolatban már a következő mondatod rendezgeted.
Ez a hallgatás azonban csalárd. Hogy valóban fejlődj, belső csendre van szükség. Hogy ne csak kint, de odabenn is elcsitulj. Az ilyen csendben meghallott dolgok azok, amiket meg tudsz érteni - még ha egyet nem is mindig értesz vele.
“Mindig légy nyitott a változásokra. Üdvözöld őket. Kutass utánuk. Fejlődni csak úgy tudsz, ha nézeteid és elképzeléseid újra és újra átvizsgálod.” - Dale Carnegie
Jómagam tudatosan vigyázom a belső csendem. Nézeteim gyakorta átvizsgálom, s nagy időt töltök avval, hogy megtaláljam a köztük rejlő összefüggéseket. Erre mondom én, hogy gondolkodom. "Vajon miért kerültek kezembe ezek az írások? Miért pont most ért utol ez az információ? Mire tudom használni az ettől az embertől kapott gondolatokat? Mit tudok ebből a helyzetből tanulni?" Utánpótlás futballedző vagyok, és tudom: gondolkodás nélkül ezen a pályán nem vinném semmire.
Szeretem a filozófiát. A szó maga ógörög, és a bölcsesség szeretetét jelenti. A régebbi időkben bölcsnek nevezték a kovácsmestert is, aki mestere volt a szakmájának. Ezeknek a mestereknek voltak tanítványaik, az inasok, akikből tehetségüktől függően akár mester is válhatott. Az eszközök előteremtése melett a kovácsmester fontos feladata volt a tanítás is, a kovácsmesterség oktatása.
Mentőövet dobok, pedig úszni kellett volna megtanítanom
Ma, ha oktatásról beszélünk, pedagógiáról beszélünk. A pedagógia a nevelés és az oktatás összessége. Az iskolarendszer mérlegének nyelve azonban erősen kileng, mert a világ legtöbb helyén a pedagógus nevel és nem tanít. Formál és nem oktat. Rendszerhez igazít. A rendszerben pedig nem kívánatos tényező a kreatív, önállóan gondolkodni képes ember.
Saját labdarúgó edzőképzésünkben azt tartják a pedagógusok, hogy utasításos módszerrel kell nevelni a 6-12 éves korú gyerekeket. A módszer lényege, hogy felszólító módban utasítsam a gyereket arra, hogy mikor, mit tegyen. Folyamatos parancsokkal nevelem, formálom, megszabva neki, hogy mikor és mit tehet, és mikor és mit nem. Mi következik ebből? A gyerek hozzászokik az utasításokhoz, nem kezd gondolkodni a kiadott parancson. Ez a protokollok és sablonok mentén végzett formálás a katonaságnál életeket menthet, azonban a gyerekfoci nem halálig tartó, vérre menő háború. Meccs közben adódnak szituációk, mikor bekiabálással segítséget adhatok egy játékhelyzet megoldásához, de ez nem tanítás. A gyerek ebből nem fog tanulni, mert a helyzet megoldásához szükséges gondolkodást nem oktattam le neki. Csak mentőövet dobok, pedig úszni kellett volna megtanítanom. Azt érem el vele, ami nem lehet a cél: hogy gyerekeim teljesen leszokjanak a gondolkodásról. Ha folyvást süvöltve a palánkon túlról irányítom őket, végignézhetem, hogyan valósul meg saját gondolkodásmódom egy mérkőzésen. De ezt akarom? Nem. A pályán zajló játéknak a gyerekek gondolkodásmódját kell tükröznie.
Erre a felvetésre így felelnek, a ma regnáló futballra nevelők: „Ne ess el!" - ez nem jó! Helyette mondd azt a gyereknek: "Maradj talpon!" Hm. Valóban pozitívabb ízű a mondat. Bár azt is tudniuk kéne, hogy ez még mindig utasítás. Az információ tartalma parciális, és csak tünetet kezel, az okot nem oldja meg.
Bocsánatos bűnöm története
Én is játszom azzal, amivel talán te is és amivel a legtöbb gyerek: a FIFA13 játékkal. Ez a játék úgy van megszerkesztve, hogy igazán hatékonyan szerelni csak becsúszva lehet. A gyerekeknek elmondtam, hogy én is játszom vele, s hogy ez a játék nem a valóság. Egyszer szó szót követett, és edzésen kipróbáltuk mi a gyorsabb: ha akit kicseleznek állva marad, megfordul és utána fut a labdásnak, vagy az, ha becsúszik és elviszik mellette a labdát és a földön fekvésből kell felállnia és utána futnia a labdásnak? A gyakorlat jól kihozta a becsúszó szerelés hátrányait. Persze megbeszéltük, mikor és milyen feltételek mellett lehet és kell is így szerelni. Az edzés után a változás szembeszökő volt. Drasztikusan lecsökkent a magát eldobáló gyerek a meccsen és az edzésen is. Persze ez a „tanítás” kiütött egy edzésfeladatot, elvette tőle az időt, de megérte, mert nagyon fontos célt szolgált. Mégpedig, hogy edzőként először a játék alapvetéseit tanítsam meg a gyerekeknek, mind támadásban, mind a védekezésben.
Plusz információnak elárultam a srácoknak, hogy én a videó játékban sem csúszok be szinte soha. Sokszor fölöslegesen szabálytalannak ítéli meg a gép, ráadásul ha nem sikerül, nagyon nehéz annak a játékosnak a helyén védekezni.
De mik azok a "játék alapvetései"? Ehhez tisztáznom kell, mi az a filozófia. A filozófia egy gondolat, egy elképzelés egy bizonyos dologról - jelen esetünkben a fociról. Amennyiben a gyerekfociban utasításos módszert alkalmazol, a saját gondolataidat ülteted el a gyerekek fejében. Kis focistáid nem fogják érteni a futball alapvetéseit - filozófiáját - gondolkodásmódját, hiszen nekik nincsenek önálló gondolataik, mert te mondod meg nekik, mikor és mit kell tenniük. Tanár vagy, mégsem tanítod, hanem utasítod őket.
A gondolkodásmód lehet analizáló és lehet szintetizáló kiindulópontú
Ez határozza meg a te futball filozófiádat is, hiszen - ahogy már említettem - a filozófia nem más, mint egy gondolkodásmód, a gondolatok egyfajta rendszere egy bizonyos témában.
Az analizáló azt kérdezni: "mi miből áll, mi mit tartalmaz?"
Ez a gondolkodásmód a tanítási módszerek közül a parciális oktatási módszert részesíti előnyben. Részekre szedi az oktatási folyamatot és a részeket egyenként tanítja meg, vagy gyakoroltatja be. A módszer nagyon jó egy zárt készségű sportnál, mint például a szertorna. A tornaverseny erősségének megfelelően megvan például, hogy egy lólengés gyakorlatnak mennyi és azon belül milyen erősségű elemet kell tartalmaznia. Az edző ezeket a részeket a tanítványa tudásához igazítja és elkezdi betanítani a gyakorlatsor elemeit, majd az elem kapcsolatait, végül az egész gyakorlatot skálázzák végig, aztán jöhet a verseny.
Utánpótlás edzőként ez a fajta gondolkodásmód számodra nem jó. Te focit oktatsz, és a foci nyílt készségű sportág. Itt a technikai elemek előfordulásának valószínűsége szinte kiszámíthatatlan. Az ellenfél, a labda, a saját játékostársak helyzete és cselekedetei hozzák az adott pillanat játékhelyzeteit. Emiatt parciálisan oktatni a technikai elemeket és elvárni azt, hogy ezeket össze lehet rendezni a mérkőzésen előforduló játékhelyzeteknek megfelelően... végzetes hiba lenne tőled.
A szintetizáló azt kérdezi: "mi mire való, mit mire lehet használni?"
Ez a típusú gondolkodásmód az oktatásmódszertanból a globális oktatást részesíti előnybe. Az egészet veszi alapul, vagyis a fociedzők esetében a játékból indul ki. Az itt előforduló játékhelyzetekre koncentrál, azok megoldását tanítja meg. Igen, természetesen ezeknek a megoldásoknak az eszközei a taktika mellett a technikai elemek. Azonban a technikai elemeket nem sulykolja külön, hiszen egy technikai elemből csak akkor lesz technika ha az bekerül egy játékhelyzet megoldásba és ott eredményesen van alkalmazva.
„A technika nem azt jelenti, hogy képes vagy ezret dekázni. Bárki képes erre, ha eleget gyakorol, azután mehet is a cirkuszba. A technika egyetlen érintésből továbbpasszolni a labdát úgy, hogy a helyes sebességgel és erővel érkezzen pontosan a csapattársad jobbik lábára." - Johan Cruyff
A parciális oktatási módszer a mozgástanulásban a stabil fázisokra koncentrál, megpróbálja azokat minél hamarabb létrehozni és minél tovább megtartani. Hiszen egy lólengés gyakorlatnál a ló mérete mindig, minden körülmények között ugyan az, a ló nem mozog, ma már a versenyeket teremben tartják, így a környezeti hatások is állandók. Egyszóval az egyetlen változó a versenyző koncentráció készsége, amivel elviseli, megoldja a versenyszituációt, így nincs is szüksége mást gyakorolnia, mint a bemutatandó gyakorlatot.
"A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a dinamikus rendszerelmélet alkalmazása a mozgástanulás, mozgástanításban igen eredményes. A dinamikus rendszerelmélet egyik alaptétele: Legalább két stabil mozgásfázis megjelenésére van szükség a tanulási folyamat alatt ahhoz, hogy a kezdő játékos a kezdeti stabil fázisból a magasabb szintű, szintén stabil fázisba jusson el. Ehhez az állapothoz csakis és kizárólag egy instabil fázis variabilitásán keresztül vezet az út." - Vass és Molnár
Az életben minden homeosztázisra (stabilitásra) törekszik
A futball épp ezért egy csodálatos játék! Mert ebből a stabil állapotból egy focista állandóan kibillenni kényszerül. A labda, a saját csapattársa és az ellenfélnek is a szüntelenül és nehezen kiszámítható módon változó helyzete mellett a környezeti adottságok (pálya, időjárás) is folyamatosan módosulhatnak. Ebben a sportban minden a folyamatos alkalmazkodásra készteti a játékosokat.
Logikusnak tűnik, hogy a focizni vágyó gyerekeket a dinamikus rendszerelmélettel kombinált globális oktatási módszerrel kellene tanítani. Ha ehhez hozzátesszük még a gyerekek mozgásfejlődésének és kognitív értelmi képességeinek fejlődési törvényszerűségeit, akkor tisztán látható az út...
Magyaráztam, mindenki hallgatott, mindenki megértette...
Azután hirtelen kiszakadt valakiből: "De hát nekem nincsenek tehetsége gyerekeim!" Megérkeztünk. Miért is nincsenek? Mert úgy gondolod, a Barcában nagy sztárok játsszák ezt a játékot és a te tanítványaid nem olyan ügyesek, hogy ezt valaha is meg tudják valósítani? Ha a helyeslés csak súrolja a gondolataid, nem értettél meg. Vagy ha megértettél, még nem nőttél fel a feladathoz. Szerinted mi a tehetség? Ki a tehetséges? Tudtad, hogy erre a mai napig nincs olyan meghatározás, amit mindenki egyöntetűen elfogadna? Persze rengeteg próbálkozást találhatsz a vonatkozó hazai szakirodalmakban, mint például
Harsányiét (1992): Ő azokat (az atlétákat) tekinti tehetségesnek, akiknek öröklött fizikai, pszichológiai, antropometriai, motoros, szociális képességei az adott fejlődési szinten megfelelő fejlesztő folyamatot feltételezve a legnagyobb valószínűséggel biztosítják a jövőbeli magas szintű sportteljesítményt. Harsányi a sporttehetség hátterében több tényezőt is felsorol és elgondolása szerint az öröklött tulajdonságok a környezet fejlesztő hatásával lép interakcióba és fejti ki hatását a tehetség érdekében.
vagy Frenklét (2003): Véleménye szerint az ember, mint bio-pszicho-szociális lény a maga teljességében vesz részt a sporttevékenységben, így a sportteljesítmény mind a fizikai, mind a szellemi tulajdonságok, kvalitások, mind pedig a társas tényezők által meghatározott.
vagy Nádoriét (1986): "A sporttehetség ugyanazon munkavégzés mellett látványosabb eredményeket ér el, jobban bírja a terhelést, rövidebb idő alatt regenerálódik, a mozgástanulás során a technikai elemeket gyorsabban sajátítja el, és ezeket jobban alkalmazza társainál. Ez a meghatározás a teljesítmény alapján dönt arról, hogy ki a tehetséges, vagyis az a tehetséges, akinek ez az eredményein meg is látszik."
vagy Rókusfalvy-ét (1985): Ő úgy véli, hogy azok a sportolók tehetségesek, akik a téthelyzetben kiválóan oldják meg a szituációkat.
vagy - Julius Andan mesterlövészekről szóló szavait a focira átírva - épp az enyémet: "Fociban az a tehetséges gyerek, aki szereti a futball játékot, aki el tudja viselni a futballt körülvevő miliőt, hangulatot, aki a pályán nem fél a labdától, bátran vállalja a játékkal járó nehézségeket és kockázatokat, és aki mindeközben élvezi a futball minden pillanatát."
A tehetségnek nem része a tudás...
Nem része az, hogy a gyerek hogyan tartja a lábfejét, hogy milyen szögben áll egy háromszög játék végigjátszásánál! A tehetség nem szaktudást jelent, nem adatok sorozatát, hanem ezek alapját, a szembenézés képességét. A szaktudás a tehetségre épül rá. A tehetség a tudás alapja. A tehetség nem tud érvényre jutni kellő szaktudás nélkül, a tudás pedig nem fejlődhet ki tehetség nélkül. A tehetség fejleszthető azáltal, hogy fokozatosan hozzászoktatod a gyerekeket valamihez, megbarátkoztatod őket valamivel. Edzőként a tehetség fejlesztése a te felelősséged! Az edzők, mint „tekintélyek” kezébe kerülnek a nagyon és kevésbé tehetséges gyerekek, és az ő kezük munkája alapján formálódik a labdarúgásunk.
...és a híresztelések ellenére sem tud utat törni magának.
Csíkszentmihályi Mihály a tehetségről szóló könyvében azt írja: "A tehetség által bevezetett kreatív találmányt az adott szakterület szaktekintélyeinek el is kell fogadniuk, ennek a találmánynak másolhatónak, mások által is használhatónak kell lennie." Vagyis a tehetség önmagában, a környezete elismerése és támogatása nélkül nem tud érvényesülni.
Jómagam nem győzködni akarlak. Az itt leírt dolgok tények. Olyan makacs dolgok, amik tartják magukat. Ha te mégis máshogy gondolod, emlékezz vissza a magyar népmesék végére: aki nem hiszi, járjon utána! Ha kérdésed vagy észrevételed van, szívesen állok a rendelkezésedre. Addig is légy nyitott, vigyázd a belső csended, olvass, keress, informálódj és ami a legfontosabb:
gondolkozz!
Kun István
________________________________________________________
"Egy névtelen mester szavai a tanításról:
1. Én nem képzek tanítványokat, csak mestereket, mert azokra van szükség.
2. Aki szépen hangzó szavakat akar hallani jó szónokoktól, az menjen máshová.
3. Aki nem akar gondolkodni és erőfeszítést tenni a megértésért, az is menjen máshová.
4. Az jöjjön hozzám, aki tudni és érteni akarja az Istent, akinek nem elég csak a hit bizonytalansága.
5. Nem fogom az isteni tudást ledegradálni arra a szintre, ahol az emberek felfogóképessége általában van, mert azt akarom, hogy ti emelkedjetek szellemileg olyan magasságokba, ahol már megértitek a teremtést.
6. Nem tanítok filozófiát abban a formában, ahogy azt egy iskolában szokás, de amit tanítok, az filozófia a javából, méghozzá a legkeményebb fajtája.
7. Legyetek bátrak az úton és merjetek tévedni és hibázni. Majd kijavítjátok.
8. Mindig kérdezz ha valamit nem értesz. Nem szégyen nem érteni valamit, hanem hiányosság, amit pótolni kell.
9. Merjetek okosabbak lenni nálam, mert egy tanító akkor végzi jól a munkáját, ha a tanítványai, mestertársai okosabbak lesznek nála és feljebb, tovább jutnak, mint õ. Mert ez a haladás.
10. Legyetek éberek, elszántak és kitartóak. Ne akarjatok mindent azonnal megérteni, mert a lépcsőn is csak fokról fokra lehet feljebb jutni.
11. Aki figyel és gondolkodik, az idővel mindenre rá fog jönni. Aki nem, az ne is reménykedjen ebben.
12. Csak addig foglak tanítani benneteket, amíg rá nem szoktok az éberségre és a gondolkodásra. Utána hagyni fogom, hogy önállóan menjetek tovább.
13. Én csak a tudáshoz vezető kapu kulcsát adom át nektek, de belépnetek rajta magatoktól kell. Ez pedig csak akkor fog működni, ha élvezitek a világ megismerésének és felfedezésének izgalmát.
14. Nem tanítok mágiát, misztikát, ezotériát, jóslást, paraképességeket és gyógyítást, de elmondom hogy működnek ezek a dolgok. Ha többre vagytok kíváncsiak, azt már fedezzétek fel magatoktól."
