Miért beteg a magyar foci?

Számtalan ember számtalan helyen feltette illetékeseknek is, vagy csak úgy, baráti beszélgetések közben. Néhány napja Doubravszky György úr, a Hiteltársulás egyik vezetője előadását hallgatva megint előkerült ez a kérdés, és a válasza talán sokaknak furcsán hangzik: a finn-ugor gondolkodásmódtól.

A magyar nyelv két agyféltekés gondolkodást kíván

A bal agyféltekénk rendszerszerűen, rendezetten, racionálisan gondolkodik, még a jobb agyféltekénk gondolkodása ide-oda ugrál, egyik dologról ugrik át a másikra, egyik dologból eszembe jut egy másik és anélkül váltok, hogy a másik gondolatot befejezném. Ezt a két dolgot hozza egy egésszé, teszi arányossá a magyar nyelv. Ilyenfajta gondolkodásmód kevés más népcsoportban található.

Ezt a fajta gondolkodást jó ideje próbálják kiirtani ahogy a fejünkből, a labdarúgásunkból is

Nekünk másolni kellene valamit, valami modernt, valamit, ami másoknál működik. Csak éppen azt felejtjük el, hogy ez ugyan úgy működik, mint a harcászat. Először van egy jó támadó fegyver, aztán arra kitalálja valaki a védekezést, aztán valaki kitalálja annak a védekezésnek az ellenszerét és így tovább. Általában nem két ország jeleskedik ebben, hanem több. Focira lefordítva, a 2002-es brazil támadófutballra jött a 2006-os olasz védelem, erre a védelemre jött a 2010-es spanyol támadás. De akkor most kit kéne követnünk? Hiszen kevesebb mint tíz év alatt minimum háromszor fordultak az erőviszonyok és akinek van szeme, az tökéletesen látja, hogy most a németek jöttek elő olyan újdonsággal, ami nagyon érdekes csatát ígér a jövő nyári Európa Bajnokságon.

„Ne az ősöket kövesd, hanem azt, amit az ősök követtek.”

Kassai Lajos lovasíjász, a lovasíjászat modern kori megalapítója mondta ezt. Azaz nem az Aranycsapatot kellene követni és még ötven év múltán is rájuk hivatkozni, hanem azt a dolgot követni, azokat az alapelveket, amiket ők is követtek. Kassai elkészítette a honfoglaláskori reflexíj pontos mását, de mégsem ugyanazt csinálta meg, hiszen nem ugyanazokból az anyagokból készítette az íjait, mint a honfoglaló eleink, hanem az íj szerkezetét, működését, paramétereit másolta le és ezeket alkalmazta a fegyver elkészítésénél - a mostani kor anyagaiból. Tehát azt követte, amit az ősök is követtek, itt és most a modern korban.

A fociban is „csak” ennyit kellene tenni

Tanulmányozni azokat az alapelveket, amitől akkor jó volt a magyar foci, és nem azt lemásolni. Sokan emlegetik a grundokat, hogy gyerünk és gyártsunk megint ilyeneket.. de mit is adott a grund? Mi történt ott, milyen szellemiség uralkodott ott, mit lehetett és mit nem lehetett csinálni annak, aki ott akart játszani? Ezeket a megfejtéseket kellene a modern korba átültetni. Tisztelni, szeretni kell az Aranycsapatot és minden korábbi és azóta létezett magyar futballistát, azonban nem őket másolni, hanem azt, ami őket mozgatta.

„Önöknek magyaroknak vissza kell találniuk saját stílusokhoz. A régi magyar stílus modern megfelelője a latin futball. Ezt az utat kell Önöknek követni az edzők képzésében és az utánpótláskorú labdarúgók képzésében is!”

Ezeket a sorokat Jean-mondta Pierre Bénézet, a FIFA technikai igazgatója. A kérdés a következő: több mint másfél évvel a FIFA technikai igazgatójának magyarokhoz intézett szavai után, mi változott? Mi változott az edzőképzésünkben? Elindult már az a történelmi kutatócsoport aki felkutatja, hogy az ősök milyen elveket követtek? Megtörtént már ennek a vizsgálatnak az eredményeinek a gyakorlatba történő átültetése?

A választ mindenki találja meg maga, én csak annyit mondok, hogy kedd délelőtt az MLSZ utánpótlás szakmai vezetése egy asztal mellé ült egy alapítvánnyal, aki egyik céljukként a hátrányos helyzetű gyerekek futballal történő helyzetbe hozását tűzték a zászlajukra. Ez a program már több mint két éve fut, ez alatt több mint 500 gyereket néztek meg futball tehetség szempontjából, többeket táboroztattak nyáron több héten át, és a legjobbakat bejuttatták a haza NBI-es mezőny utánpótlás csapataiba. Ez az alapítvány most újabb körben több mint 400 gyereket szeretne felmérni és a segítség helyett a futballunk utánpótlás vezetőitől azt kapták, hogy az asztalt csapkodva kiabáltak, hogy ki merészel kiválasztást csinálni futball területén ebben az országban, hiszen a kiválasztást azt csakis ők tudják és senki más.

A tárgyalás eredményének kitalálását szintén az olvasóra bízom...

Mi a megoldás?

A németek 10 évvel ezelőtt azt mondták: gyerekek, nagy baj van a focinkkal, nézzük mi a helyzet és oldjuk meg! Nekiláttak, kivizsgálták, az eredményeket átdolgozták a gyakorlati alkalmazhatóságra, elkezdték oktatni az edzőiknek és azok pedig a játékosoknak. Ma már ezerrel dübörögnek és nagy valószínűséggel el is húznak majd a világ mellett. Ezt a cselekvési sémát másoljuk, ha már mindenképpen másolni akarunk.

A véleményem azonban az, hogy nekünk a saját nyelvünket használva a saját gondolkodásmódunkra építve a saját stílusunkat kellene kialakítani. De az az ország, amelyik elveszti ősei nyomát, az elveszti a jövőjét is - és ugyanígy jár az a futballnemzet, amelyik elveszti a múlt sikereinek titkát, mely nem másban áll, mint a magyar nyelvből fakadó sajátos gondolkodásmódunkban.

Aki nem hiszi, járjon utána!