2010. november 27., szombat

Ajax-Real: Rideg profizmus vagy sportszerűtlen viselkedés?

A Real Madrid egy igen korszerű és nagyon hatékony játékot játszott ezen a mérkőzésen és tette mindezt nagyon látványosan.

Mindkét csapatnak fontos volt ez a mérkőzés, más-más okból. A Real Madrid egy győzelemmel az utolsó fordulótól függetlenül csoportelső lehet, míg az Ajax egy győzelemmel életben tarthatta volna a továbbjutási esélyeit, hogy az utolsó fordulóban ki-ki meccset játsszon a Milannal.

A mérkőzés előtt a szakértők azt várták, hogy az amszterdami alakulat nekiesik a madridiaknak és mivel a Real már a jövő hétfői El Classico-ra készül a Barcelona ellen, így az esélye papíron meg volt az Ajaxnak a pontszerzésre. A Madrid összeállítása ezt az érzésünket csak még jobban fokozta. Hiszen Arbeloa szinte még nem is játszott az idei szezonban, most viszont kezdőként belső védő pozícióban találta magát.

Ez a nagy roham nem következett be, illetve csak körülbelül tíz percig tartott.

A Real Madrid Mourinhoval újra nagy csapat lett. Azt szokták mondani, hogy egy csapat vagy lassan szerzi meg a labdát és a megszerzett labdával gyorsan támadást vezet, vagy a labda vesztés után nagyon gyorsan szerzi vissza a labdát és sokáig vezeti a támadását. A Real most ennél furcsább dolgot művelt, lassan szerezte vissza a labdát és a támadásait is lassan vezette, viszont hihetetlenül labdabiztosak voltak a játékosai és rengeteget futottak, mindig volt szabad ember, nem kapkodtak, járatták a labdát és abból egy ritmusváltással indultak meg a kapu felé.

Védekezésben pedig nagyszerűen segítették ki a madridi játékosok egymást, az egyik lelassította, megállította az amszterdami játékost, a másik madridi pedig elvette tőle a labdát. Ha ez nem sikerült, akkor máris ott volt a következő Real védő és megakadályozta az Ajax játékosát a labda megtartásában.

A gólokról különösebben nem írnék, aki látta megcsodálhatta őket, aki nem látta, annak azt ajánlom, nézze meg.

A Real Madrid egy igen korszerű és nagyon hatékony játékot játszott ezen a mérkőzésen és tette mindezt nagyon látványosan. Az eredmény mellett nem csak a sztárok, hanem a többi játékoson is látszott, hogy élvezi a játékot, tele van önbizalommal és meg meri csinálni a trükköket is. Még Casillas is beszállt a trükközésbe egy-egy haza adott labdánál, nem rúgta el a labdát, hanem megjátszotta azt.

A címben felmerülő kérdés egyik felére megkaptuk a választ: a Real hihetetlen profi munkát végzett. Kérdezhetnénk, akkor mi volt a sportszerűtlen? Xavi Alonso és Sergio Ramos rendkívül gyanús körülmények között kapta meg a második sárga lapját, ami pirosat ért. 4:0-nál pár perccel a vége előtt időhúzásért kapta mindkettő a második lapot, ráadásul Alonso az első sárgát is sípszó utáni labda eldobásért, tehát még csak véletlenül sem szabálytalanság miatt. Ez kintről úgy tűnt, hogy vérprofi módon kiszámolt, megtervezett cselekedet volt mindkét játékostól. Hiszen a következő BL kör a Madridnak már tét nélküli, így viszont az egy meccses eltiltás után az egyenes kiesésben tiszta lappal indulhatnak ezek a játékosok. Persze arra, hogy ezt előre megfontoltan hajtották végre és állíttatták ki magukat, soha nem fogunk választ kapni, inkább csak egy újabb eszközt ismerhettünk meg Mourinho fegyvertárából.

Annak tükrében, hogy ezek a játékosok milyen igénybevételnek vannak kitéve egy szezon alatt, mindenki döntse el saját maga, hogy sportszerűtlenségnek, vagy profin kiszámított akciónak tekinti a két játékos igazoltan kivett egy meccses szabadságát a BL-ből.

Kun István


(Ez a cikkem a gondola.hu oldalán jelent meg)

2010. november 24., szerda

A szavak ereje

Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy az elménk fizikai tüneteket képes produkálni. Az egyik ilyen közismert kísérlet, mikor hipnózisban valakinek azt mondja a kísérlet vezetője: „Most nagyon hideg helyen vagyunk és én egy hideg jégkockát tartok a kezemben, annyira hideg, hogy szinte már éget!” És mikor megérinti vele a kísérleti személy karját, a bőrfelület felhólyagzik, mintha tényleg megégett volna.


Van nekem egy játékosom

Testfelépítése miatt kiváló középső védő lehetne, megvan hozzá a technikai tudása és a kellő gyorsasága is. Pár hete észrevettem, hogy edzések közben már nem akar hátul maradni a játékban, mindig előre megy. Gondoltam, menjen csak bátran, ez egy edzés, ezt is gyakorolnia kell. Azonban ez lassan olyan méreteket öltött, hogy végül egyáltalán nem akart már hátra menni, a játékos társai is hiába szóltak rá. Elkezdtem jobban figyelni a srácra és feltűnt, hogy a mérkőzések alatt a gyerek apja folyamatosan félhangosan kommentálja a fiú játékát – mondanom sem kell, nem valami szívmelengető hangnemben. A fiú pedig - mint valami hipnózisban - azonnal elkezdett a hallottaknak megfelelni: bénázott, elcseszte és a többi.


Két hete rossz döntést hozott

A meccs utolsó pillanataiban még szeretett volna egy cselt végigvinni de elvesztette a labdát, szabálytalankodott és a szabadrúgás után a kapunk előtt kialakult zűrzavarban egyenlített az ellenfél. Az apja nem púderozta a véleményét, nyilvánosan a sárga földig lehordta a 15 éves gyereket.
A hétfői edzésen nem jelent meg a srác (beteg lett), de szerencsére csak arra a napra marat ki, a hét többi részén rendesen jött edzésre, így a következő meccsen én abszolút számítottam a játékára. Eljött a nap és a bemelegítésnél odajött hozzám; azt mondta fáj a lába és nem tud játszani. Faggattam, hogy hol érzi, milyen típusú a fájdalom de a válasza persze ködös volt. Ekkor hívtam félre.
- Otthon megszoktátok beszélni apáddal a meccs történéseit?
- Igen.
- Később mindig megfogadod, amit az apád mond neked?
- Igen.
- Szerinted apádnak tényleg minden esetben igaza van?
- Nem…
- Ha úgy érzed nincs igaza, megszoktad azt neki mondani?
- Nem…


Edzőként nem tehettem mást, mint erősítettem a gyereket

Megerősítettem abban, hogy csak az tud hibázni, aki játszik! Az apja nem játszik, ő egy szurkoló, akinek szíve-joga véleményt formálni, ez azonban nem befolyásolhatja az ő játékát. Nem az apja játszik, nem neki kell a pályán döntéseket hozni és ezeket végre is hajtani. Arra kértem, ne vegye figyelembe a kintről jövő kritikai megjegyzéseket, ő a pályán csinálja úgy és ahogy akarja a saját dolgát.
A beszélgetésünk után tudta vállalni a játékot nem is volt különösebb gond vele. Majd eljött a meccs második félidejének közepe, 2:2-es meccsállás, mi támadunk többet. Egyszer csak felhangzott egy újabb durva beszólás az apukától – ecco, a gyerek szinte azonnal széteset, de olyan szinten, hogy egy mindenféle zavaró körülmény nélkül eléguruló sima labdát sem tudott megszelídíteni. Erre persze jött az újabb epés megjegyzés amire a válasz a gyerek teljes blokkja lett – nem volt választásom, gyorsan lecseréltem.


Ahogy lejött a pályáról én gratuláltam neki

Megdicsértem az addigi teljesítményét és szemmel látható volt a változás, a görcsös fogvicsorgató magatartásból, mintha egy dugót húztam volna ki. Leeresztette a vállait, a homloka kisimult, a vicsort felváltotta egy mosoly. Teljes megkönnyebbülés.
Az edzéseken - ahol nincs ott az apuka - mindig ezt az arcát látom. Ott felszabadultan, jól teljesít. De a meccsen, ami végül is a fő attrakció lenne, pár rossz szó miatt teljesen leblokkol.
A szóban forgó meccset végül is megnyertük, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy rá kellett jönnöm: ebben a fiúban az apja miatt, pár rossz ízű odavetett szó miatt olyan görcsök alakultak ki, hogy ebben a pillanatban elég nehezen tudom elképzelni, hogy a következő mérkőzésen hogyan fog tudni teljesíteni.

Ez egy tanulságos történet neked, nekem pedig egy olyasn kihívás, melynek megoldása még előttem áll....


Te használj MINDIG POZITÍV megerősítéseket!

Feltételezd mindig a gyerekekről a lehető legjobbat!
Miért zárnád be a gyerekek elméjét egy sötét, frusztrációval és félelmekkel teli dobozba?

Ha a rosszat feltételezed, csak a bizonytalanságot, a rettegést és pánikot erősíted bennük.

Neked is könnyebb a dolgod ha jót feltételezel róluk!

Akkor az lesz az elvárás aminek meg akarnak felelni!

Szülőként, edzőként, EMBERKÉNT ne feledd:

HATALMAS EREJE VAN A KIMONDOTT SZAVAKNAK

Használd őket okosan, saját céljaid érdekében!


Kun István

2010. november 9., kedd

A jövőben a Real Madrid Foundation és a Polgár Alapítvány együtt nyújt segítő kezet?

A tanuláson túl a sport nem egyszer az egyetlen kiugrási lehetősége a hátrányos helyzetben élő gyerekeknek

A Polgár Alapítvány az Esélyekért a labdarúgáson keresztül karolja fel a szegény, nehéz sorsú családban élő tehetséges, nagyrészt roma gyerekeket.

A roma glocalstories filmjében szerény személyem is nyilatkozott


Amire még a Real is felfigyelt...

Az egyik táborban kis ideig egy amerikai lány is velünk élt a kamerájával és bár műhelytitok, de elárulom: tulajdonképpen az általa filmezett fiú inspirálta az alapítvány vezetőit és munkatársait arra, hogy elkezdjék alapítványi keretek között a futball tehetségmentő programjukat.

A lány által készített kisfilmet az interneten nemrég megtalálta a Real Madrid Foundation. Nekik ugyan az a céljuk, mint a Polgár Alapítványnak: a labdarúgás népszerűsítése és mindenki által elérhetővé tétele, függetlenül vallástól, földrajzi elhelyezkedéstől, kortól vagy nemtől.

A spanyol óriásklub alapítványa jelenleg partnereket keres Magyarországon, reményeink szerint az Alapítvány nemsokára eredményesen együtt tud majd működni velük.

Kun István

2010. november 3., szerda

Tökfej, tanítsd meg győzni!

Halloween kapcsán eltérek az eddig megszokottól, és kicsit lazább stílusban mesélek most el egy tanulságos történetet. Az esélyesség terhéről szól ez a borzalmakkal teli mini-sztorit, melyből végül kiderül: ahogy a vereséget, úgy a győzelmet is meg kell tanulni elviselni.

Ellenfelünk a tabella harmadik helyén állt
Mivel mi a nyolcadikon, így egyértelműen ők voltak az esélyesek. Az edző (ha Halloween, hát legyen a neve mostantól Tökfej edző) a tabellára nézve mindenképpen otthon akarta tartani a három pontot, erre készítette a srácait is valószínű egész héten. Füves helyett nagyon rossz minőségű földes pályára került a meccs, ezzel is trenírozva minket a megzavarásra. Tökfej edző végig szövegelt, presszionálta a bírót a meccs alatt – arra utazott, hogy kiállítsanak tőlem egy gyereket. Mindezek ellenére a harmadik percben megszereztük a vezetést.

Tökfej nem is várt tovább
Innentől végig bent volt a pályán, a fiatal bíró meg – kellő rutin híján – nem merte határozottan rendre utasítani. Te is tudod: amit megenged magának az edző, azt a szülők is meg fogják engedni maguknak. Ennek szellemében az apukák, anyukák magukból kikelve kiabáltak befelé, szidva a bírót és a játékosaimat. Idegtépő hangulat kerekedett, így végül ki is egyenlítettek. A szünetben felhívtam a játékosaim figyelmét: Tökfej edző mindenképpen el szeretné érni a bírónál, hogy tőlünk legyen kiállítás, ezért nagyon figyeljenek oda rá: ne menjenek bele sem szóban sem tettekben kakaskodásba! A második félidőre valóban megváltozott a játékuk, nem hagyták magukat felidegesíteni így újra lőttünk egy gólt. 2:1 nekünk.

A pályán elszabadult a pokol..
Ledermedve vettem észre, hogy az ellenfél játékosai Tökfej edzővel és a szülőkkel együtt szó szerint eksztatikus állapotba kerültek! A srácok szinte már sírtak a tehetetlen dühtől és ezt a dühöt a bíróra és az én játékosaimra vetítették. Tökfej edző a második félidőben minden olyan megmozdulásunknál ahol egy játékosom lendületbe jött, torkaszakadtából kiabált befelé a haragtól megvadult csapatának: FALTTAL ÁLLÍTSD MEG!!! – vagyis konkrét szabálytalankodásra biztatott. A vérlázító játékstílus és a pszichés nyomás alatt nem csodálkoztam azon, hogy a srácaim megroppantak, így pár perccel a meccs vége előtt kiegyenlített az ellenfél. A végeredmény 2:2. Az ellenfél játékosai a meccs lefújása után is még pörögtek, olyan dolgokat vágtak a bíró fejéhez, ami nem tűr nyomdafestéket, viszont piros lapot annál inkább, ha a bíró határozottabb. Sejtem ő is annyira meglepődött a hazai csapat ellenséges viselkedésén, hogy nem tudott mit, nem tudott jól reagálni a helyzetre.

A sportpszichológiában ismert, hogy a túlzott „motiváció” az már nem is motivál, sokkal inkább agresszívvé teszi a játékosokat
Olyan zaklatott állapotba hozza őket, amely a játék rovására megy. Saját csapatom mentális stabilitása azt eredményezhette volna, hogy a külső körülmények – jelen esetben Tökfej edző kritikán aluli magatartása, az ellenfél agresszív játéka és viselkedése, a szülői szurkolócsapat folyamatos bekiabálása – nem zökkentik őket a tőlük megszokott teljesítőképességből. Most mégis alulmaradtunk, sok(k) volt ez nekik, a gyerekek egyértelmű volt, hogy nem tudták kizárni ezeket a külső körülményeket.
Van, hogy egy csapat a mérkőzés közben nem tudja kezelni saját győztes állását és e miatt megváltozik a játéka. Sőt. A győzelem terhe sokszor már a mérkőzés előtt is érezhetően kihat a csapatra – biztos vagyok benne, Tökfej edző aznap ezt a saját bőrén is tapasztalta. Nagyon keserű dolog volt érezni, hogy rossz úton vezeti a srácait, hiszen egy meccs esélyeseként már most úgy érzik jogos ha szabálytalankodnak, ha durván és kíméletlenül viselkednek.

Nem győzöm újra hangsúlyozni: a gyerekfociban is fontos a győzelem, azonban nem minden áron!
Ha ez a győzelem negatív érzéseket vált ki, akkor az fog kondicionálódni és ezzel csak a frusztrációs fal épül a gyerekekben. Edzőként arra törekedj, hogy csak azt és annyit várj el csapatodtól a meccsen, amire és amennyit előtte megtanítottál nekik az edzéseken!


Kun István


___________________________________________

Szülőként felszalad a vérnyomásod ha az edző üvölt a gyerekeddel??
Utánpótlás edzőként nem érted, miért csinálnak mindig mást a srácok a pályán, mint amit kérsz tőlük??
Játékosként szeretnéd jobban megérteni, hogy az edződ mit miért tesz vagy akar tőled??

Garantálom, ilyet még nem olvastál - KLIKK!