Vizilabda kontra Labdarúgás

cv
Hogyan lett a vízilabda mostanra Magyarország legsikeresebb csapatsportja?
Vajon a fociban is meg lehetne ezeket az elveket honosítani?
A napokban engem elgondolkoztatott ez a kérdés. Ezzel kapcsolatban szeretném figyelmetekbe ajánlani Simon Andrea számunkra, futballedzők számára is tanulságos cikkét, mely nemrég jelent meg az origo.hu-n.
Az interjú alanya a hetvenen túl is kétségtelenül dinamikus Kemény Ferenc, vízilabdaedző.

„- Az a '75-'76-os generáció hogyan jött úgy össze?
Összeállítottam őket. Őket tettem be abba a csapatba. Aztán így sült el.

- De mit látott rajtuk, hogy őket tette be?
A Kásán például, akit gyerekkorától kezdve ismerek, hogy egy angyalarcú strici. Egy bűbájos rém. Csak álcázza magát. Jó, volt, hogy azt hitte, elég a laza zsenialitása, olyankor gorombán rá kellett szólnom, hogy módosítson a sebességfokozaton. Vagy amikor a junior vb-döntőn csúsztatott! Nem idézhetem, miket mondtam neki. De Székely Csucsunak is vagy Kiss Gergőnek is mondtam szépeket. Nagyon jó csapat volt, soha nem kaptunk ki. Egyszer volt döntetlen. Így jött össze. Általam jött össze úgy, ahogy. Mert akkor is nagyon sokan voltak a közelükben, ahogy most is. Ezért nagyon nehéz dolog ez, mert most is legalább 25-30 játékos érzi úgy, hogy ott lenne a helye a nagyválogatottban. És lehet, hogy igazuk is van. De mégis dönteni kell, mert az még feltalálás alatt van, hogy lehet 13 helyre 32 játékost betenni.

A gyereket kellene előbb megcsinálni, nem a futballistát!

- Képzés kérdése, kiválasztás kérdése egy sportágban ennyi klasszis?
Is-is. Meg a gondolatoké. Én a játékelméletben nagyon hiszek. Ennek a tevékenységnek nagyon sok része van: technikai, fizikai, és játékelméleti része. Támadás, védekezés, egyéni, csapat, szóval millió összetevője van. Én ezért is tekintem szellemi sportnak a vízilabdát. Csak baromi erős kar és láb is kell hozzá. De a gyors, a gyorsabb gondolkodás, a teória, az aktuálisan alkalmazott technika mind-mind nagyon fontos. És tisztában kell lenni a társtudományokkal, mechanikai törvényszerűségekkel, hogy mondjuk a lövés mechanikáját is el tudd magyarázni. Tehát nem baj, ha egy edző nagyon felkészült. Minderre egyébként a meccsen már nincs szükség, ott az kell, hogy a pillanatnyi helyzetet átlátva a beavatkozás adekvát legyen. Arra viszont nagy szükség van.

- Akkor úgy kérdezem: labdarúgásban például miért nem tudunk klasszisokat nevelni?
Most történt meg szerintem az első lépés, hogy épült egy olyan komplexum, amiben uszoda is van. Ami egyébként az Ajaxnál és a holland élcsapatoknál már 30 éve bevett dolog, ott ugyanis már rájöttek, hogy a keringési rendszert meg kell csinálni. Mert a labdarúgással nem alakul ki. Tehát ott nem 1,5-2 literes tüdejű labdarúgókat nevelnek immár 30 éve, hanem 4 litereseket. Tehát fölkészítik őket arra, amire a teljesítménysportolókat föl kell készíteni. Míg a mieink olyan behatárolt képességgel jönnek ki felnőttként a korosztályos előéletükből, ami determinálja, hogy soha nem lehetnek jobbak. Ez élettani törvényszerűség. Tehát a gyereket kellene előbb megcsinálni, nem a futballistát.

- Ezt a focistáknak nem mondta még el?
Amikor a '70-es években kimentem Brazíliába, hogy a brazil pólóválogatottat fölkészítsem a Pánamerikai Játékokra, megbízott az OTSH, nézzek körül a labdarúgásban. És én ott Rióban azt láttam, hogy a labdarúgók a homokban képződtek technikailag, a tengerparton, de mellette akarva-akaratlanul is mindegyikük szörfözött meg úszkált a tengerben másfél-két órát. Tehát nagy tüdejű brazil labdazsonglőrök nőttek föl. Vagyis az úszásnak, a víznek a jelentősége óriási! Ha engem megbíznának, hogy tegyek valamit a magyar labdarúgásban, kérnék nyolc évet. Ami nekem már nincs. De minimum hatot, hogy ilyen elvek alapján kiválogatott gyerekekkel kezdjek el dolgozni. Vagy nem is értem: itt van Szentkereszt, egy tót falu, amikor néha ráérek, lemegyek a futballmeccsre. És minden évben látok egy-egy fantasztikus tehetséget, de soha senki meg nem látja őket, soha senki meg nem keresi őket, soha senki meg nem nézi őket, soha senki nem viszi el őket egy nagyobb csapatba. Ami nem tudom, hogy helyes-e. De hogy ez nálunk, a pólóban nem fordulhat elő, az biztos! Miután minden évben, az ország összes tehetséges 12 éves kisfiúját és kislányát, aki vízilabdázik, fölmérjük. Van, akinél a tehetség még nem mutatkozik ebben a korban, az később kerül be, és van, aki később kikopik. De évtizedek óta olyan szűrőrendszerünk van, hogy senki nem eshet ki. A magyar labdarúgásban viszont csak kiesők vannak. Nincs ez a rendszeres, szervezett felmérés, ami nálunk kötelező. És nem bízzuk a véletlenre, minden évben ismétlődik. Kétnapos: szombaton a vidéki szakosztályok, vasárnap a fővárosiak. Az ország összes tehetséges 12 évesét megnézzük, és nyilvántartjuk. Benne vannak a rendszerben. És azokról sem mondunk le, akik később érnek. Kontaktusban vagyunk ugyanis minden edzővel.“

A tudás megvan a fociban is, már csak akarat hiányzik a cselekvéshez, hiszen soha nincs későn. Sopánkodás helyett használjuk a már létező tudást, és cselekedjünk.

A KIDDY11, egy sikerorientált, hatékony edzésprogram.
ITT Te is megismerheted Magyarország egyetlen, on-line utánpótlás futballedző tanfolyamát!


cv