„A tanfolyamaim során gyakran bemutatok egy kísérletet, amely megmutatja, milyen nagy hatású lehet a másokról alkotott vélemény.
Ez tulajdonképpen egy kineziológiai mérés, amelyet a német futball bajnokcsapat mentáltrénere is előszeretettel alkalmaz, hogy a játékosoknak megmutassa, mekkora hatással van a véleményük a csapattársaikra.
A kísérlethez felkérek valakit a teremben ülők közül, hogy jöjjön előre, és a karját vízszintesen nyújtsa előre. Először az illető erőnléti állapotát mérem fel. Ehhez erőteljesen fel kell emelnie a karját, miközben én igyekszem lefelé nyomni. Ez többé-kevésbé sikerül is, aszerint, hogy az illető milyen erőben van.
Ezt követően a kísérleti alany mögé állok, hogy ne lásson, és a teremben ülőknek elmutogatom, hogy mit gondoljanak a kiválasztott személyről: ha hüvelykujjamat felemelem, mindenkinek csupa jót kell gondolnia; ha lefelé tartom, a legrosszabbat kell feltételezniük róla.
Ami ezután történik, az minden alkalommal meglepi a résztvevőket: ha a hüvelykujjammal felfelé mutattam - a kísérleti alany háta mögött -, és mindenki a legjobbat gondolta róla, az illető karja fent marad, és én a legnagyobb igyekezettel sem bírom lenyomni. Ám ha a hüvelykujjamat lefelé tartottam, akár két újjal is lenyomom a karját. Elillan minden ereje.Ha jót gondolunk valakiről, erősítjük az illetőt. Ha rosszat gondolunk róla, gyengítjük.
Ennek a felismerésnek ma már az élsportban is hasznát veszik.
A bajnokcsapat mentáltrénere egy tévéadásban mutatta be, milyen erős hatással van a teljesítményre a játékosok egymásról alkotott véleménye. Ha az egyik játékosról a többiek azt hiszik, hogy fogadni tudja a passzt, vagy meggyőződésük, hogy vezetni tudja a labdát vagy gólhelyzetben van, akkor ez a játékos teljesítményén is megmutatkozik. Már a többiek véleményének hatására is bizakodóbbá, erősebbé és ügyesebbé válik.
A pozitív előítéletek jótékony hatásúak.
Sokat segít például, ha bízunk társunk, vagy gyermekünk képességeiben, sikerében. Színlelni azonban itt is hiábavaló. A rezgéseket nem lehet megjátszani. Erőt csak azzal öntünk másokba, ha valóban hiszünk bennük és képességeikben.
Ha bízunk gyermekünk erejében, ő is hinni fog a saját képességeiben.
Ha mindezt csak színleg tesszük, éppen az ellenkezőjét érjük el.
Rajtunk áll, hogy megváltoztatjuk-e a környezetünket. Már a róla alkotott véleményünkkel is hatást gyakorolunk rá.“
(Pierre Franchk-A rezonancia törvénye)
Edzőként, vajon te hogyan állsz a játékosaidhoz?
Bízol-e a képességeikben? A játékosaidnak milyen véleménye van egymásról? A csapat légkörét te, mint edző alakítod ki, ha te jó véleménnyel vagy a játékosaidról, akkor ők is jó véleménnyel lesznek egymásról és ez elengedhetetlen a sikerhez.
A fenti kísérletet én az egyik tornán úgy próbáltam ki, hogy a torna előtt az öltözőben a szokásos eligazítás, taktikai megbeszélés helyett elmondtam minden játékosról 2-3 mondatban, milyen jó tulajdonságai vannak a futballban.
Minden gyerek mosolyogva, szikrázó tekintettel hagyta el az öltözőt, és a meccseken hozta a legjobb formáját, pedig taktikáról szó sem esett a megbeszélésen.
Ja, és természetesen megnyertük a tornát:)
cv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!