Ha követed a munkám és az írásaim, olvashattál már tőlem hideget, meleget – de ilyet még nem. Most játszani hívlak, méghozzá egyfajta kincskeresőset. Lehet, elsőre másként gondolod majd, de hidd el: ez a játék nagyon is komoly...
...még annál is komolyabb.
Hallottál már a Szent
Grálról?
Ez egy titokzatos
körülmények között elveszett ereklye, amelyből a történet szerint Jézus urunk
ivott az utolsó vacsorán, és amelybe a keresztről való levétel után Arimateai
József a vérét felfogta. Józsefet Jézus feltámadása után megvádolták a holttest
eltulajdonításával. Börtönbe zárták, ahol étlen-szomjan tartották, ő mégis
életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek őrzője
volt.
Habár a Grált évezredeken
keresztül egy kehelyként ábrázolták a festményeken, és így is élt a
köztudatban, mára sokak úgy vélik: korántsem biztos, hogy valóban kézzel
fogható tárgyról van szó…
Mit szólnál, ha azt mondanám: a labdarúgásnak is van Szent Grálja?
Akarnád tudni, mi lehet az a valami, ami a világ minden pontján működik, bármely felnőtt vagy gyerek focicsapatnál? Ami állandó sikerhez segíti azt, aki birtokolja?
Ennek a kincsnek a Hatalma abban mutatkozik meg legjobban, hogy nem csak a rendszeresen, profi csapatban játszó és hivatásos focistáknak hoz dicsőséget. Annak is működik, aki csak néha napján rúgja a labdát, barátok között, kis csapatban.
Akarnád tudni, mi lehet az a valami, ami a világ minden pontján működik, bármely felnőtt vagy gyerek focicsapatnál? Ami állandó sikerhez segíti azt, aki birtokolja?
Ennek a kincsnek a Hatalma abban mutatkozik meg legjobban, hogy nem csak a rendszeresen, profi csapatban játszó és hivatásos focistáknak hoz dicsőséget. Annak is működik, aki csak néha napján rúgja a labdát, barátok között, kis csapatban.
A futballsport „varázsos
kelyhe” nemrég megcsillant.
Jó őrző módjára vigyáztam
a fényt, nem irányítottam rá egyenesen, mégis, akadt közöttetek néhány éberen
figyelő, akiknek feltűnt előző blogbejegyzésemben a ragyogás, és ők komolyan kutatni kezdték ezt az Erőt: a labdarúgás Szent Grálját. Látva elszántságukat, ebben a bejegyzésben most nyilvánosan is arra biztatlak téged és mindenkit:
Keressétek meg ezt a kincset!
Keressétek meg ezt a kincset!
Aki nyitott szemmel és szabad elmével kutat az rátalálhat, s vele övé lesz ez az Erő és a Hatalom.
A célig rengeteg a buktató, sok a félrevezető információ, a veszélyes csapda. Éppen ezért, aki elsőként
leírja és megküldi nekem, hogy mi a labdarúgás valódi Szent Grálja, az elismerésemként
tőlem is jutalmat is kap. Hogy mit? Legyen annyi elég, hogy egy garantáltan
ritka, és személyre szabott jutalmat.
Kalandra fel!
De csak komolyan.
Kun István
Megjegyzés: Az előző blogbejegyzésen kívül könyvekben és a focipályákon kell kitaposni az ösvényt, amely elvezet a Grálhoz, illetve – tapasztalatból mondom – jó segítőd lehet még az alábbi pár sor:
1,
Quintesszencia (quinta essentia a. m. ötödik valóság). Eredetileg az éter
megnevezésére szolgál, amely a tűz, viz, levegő és föld után az ötödik elem s
minthogy ez az ötödik elem a legfinomabb, a legkiválóbb, a szó ezt az általános
jelentést kapta: valamely dolog legbelső mivolta, leglényegesebb tartalma,
elve, kifejezése.
Forrás: Pallas Nagylexikon
2,
Materia prima. Materia ultima. Prima Ens. Prote hyle. Materia nostra. Materia
secunda. Materia prima Hermetica. Alatta azt az anyagot értették az alkémisták,
amelyből felépíthető a bölcsek köve. Egy tiszta, könnyű, szellemszerű fénynek,
életnek gondolták ezt, máskor láthatatlan lénynek, szellemi tűznek, tüzes
spiritusznak, amely mindenütt jelen van, de egyik testben több, másikban
kevesebb. Az alkémista első feladata volt megtalálni azt az anyagot, amelyben a
legtöbb van. Materia prima volt az antimonit, a mercurius, a vitriol stb.
Forrás: Szathmáry László: Magyar
alkémisták