Szántai Lajos művelődéstörténész az előadásaiban kihangsúlyozza:ha egy kultúrát, hagyományt, egy tradíciót fel szeretnénk támasztani, le kell szállni annak legmélyére, a gyökereihez, az eredetéhez; vissza a kályhához. Csak ott találhatjuk meg a válaszokat és az újrakezdés lehetőségeit.
Az 1900-as évek elején 20 év alatt labdarúgó kultúrát teremtettünk. A nemzetközi futballvilág persze gyorsan reagált erre, de az akkori magyar foci - a II. világháború ellenére is - folyamatosan meg tudott újulni és az élvonalban maradt egészen az 1960-as évek közepéig. Azért csak eddig, mert kifinomult módszerekkel de kegyetlen szisztematikával ekkortájt kezdődött meg a kultúránk kiírtása és elbutítása - nem csak a fociban, az egész magyar társadalomban.
A 60-as évektől kezdve a mindenkori vezetők futballunk megújítását, a más nemzetek másolásában látják. Volt ez már holland, volt ez már német modell, egy rövid ideig angol. Ha egy mondattal itt elkalandozhatok, őszintén szólva felháborítónak tartom, hogy a sporttelevíziókat nézve az angol másodosztályt úgy tálalják és úgy adják el nálunk, mintha az a világ legjobb bajnoksága lenne, benne a világ legjobb labdarúgóival. A jelenlegi - médiával erősen megtámogatott - rendszerben módszeresen szoktatják le a magyar nézőket a fineszes, trükkös megoldásokról, a látványos, szép játékról. Természetesen adnak nekünk alternatívát: láthatjuk a megalkuvást nem tűrő, folyamatosan rohanó és hajtó játékost, aki az angol futballista... Gyenge, de azért vigasz, hogy napjainkban a spanyol bajnokság is előtérbe került, ami jobb nyomvonalat mutat a tradícióink feltámasztására.
De hol gyökerezik a magyar labdarúgó kultúra? Ha azt mondom Duna menti iskola, talán már sejted a választ. (A Duna menti iskola szereplőire és történelmi összefüggéseire egy következő bejegyzésben részletesen visszatérek.) Az itt dolgozó edzők, a játékosok, a róluk és tőlük fennmaradt emlékek segíthetnek hozzá a feltámadáshoz.
A feltámadás előtt azonban fel kell ébredni a csipkerózsika álomból. Észre kell venni, hogy hol, kik, mikor és talán még azt is, hogy milyen okból hamisították meg, torzították el a történelmünket. Szántai Lajos előadásaiból világos képet kaphatunk arról, hogy a magyar nyelv milyen titkot rejt. Micsoda lehetőségek vannak benne, ez a nyelv milyen gondolkodásmódot eredményez? Természetesen azt is, hogy ezt miért nem értik, vagy még inkább miért irigylik az ország határain kívül - és sajnos belül is.
A felébredés felveti azt a kérdést, hogy vajon a magyar labdarúgás tradícióit leíró korabeli szakkönyvek, pl. "Holits Ödön - Dr. Mamusich Mihály: Hogyan futballozzunk - A modern futball elmélete és gyakorlata" miért nem található ma meg a könyvespolcokon? Hogy lehet az, hogy a korabeli MLSZ labdarúgás megújítására kiírt pályázat nyertes irodalma ma már csak magán kézben van meg és az Országos Széchenyi Könyvtárban is csak két olvasótermi példány található?? Miért nincs már ez a kincs digitalizálva? Miért nincs újraértelmezve, újragondolva a modern kor szellemében? A példákat és a kérdéseket sorolhatnám a többi korabeli, tradíciót ismerő, művelő szakember írásaival, tanításaival kapcsolatban is.
A világ felgyorsult, globalizáció van - halljuk mindenhol. Persze, felgyorsult, mert felgyorsítják nekünk, hisz nem jó az, ha valaki megáll és elkezd gondolkodni, még a végén kitalál valamit. Itt a blogon is, sokak reakciója volt, hogy ne hagyjam abba az írást, minél gyorsabban folytassam. És ha már folytatom, gyorsan minden felhalmozott mondanivalót azonnal tegyek is közzé, mert a hír csak egy napig hír. Köszönöm az aggodalmat és a biztató szavakat mindenkinek, folytatom, illetve újra kezdem a blogolást, de nem fogok sietni. Nem híreket akarok mondani, hanem Tudást, Értéket, Kultúrát, Információt közvetíteni. És az igazi, tartalmas Információnak nincs szüksége sietségre.
A magyar népmesék azzal a szép fordulattal érnek véget: „Aki nem hiszi, járjon utána!” Ma már rengeteg eszköz áll rendelkezésedre neked is ahhoz, hogy utána nézz a dolgoknak és ne fogadj el kész ténynek mindent, csak mert valaki mondta. Persze az utána járás időbe kerül. De aki azt gondolja, hogy nem szán erre időt és energiát, mert még a végén közben lemarad, az tényleg le fog maradni valamiről - mégpedig az igazságról. Lassan járj, tovább érsz.
És ha már mese...
A gyémántláz idején afrikában egy utazó eljut egy földbírtokos földjére, ahol azt látja, hogy a föld műveletlen, az állatok gondozatlanok, az épületek omladoznak. Megkérdezte a bírtok tulajdonosát, hogy mi az oka annak, hogy ez a nagy föld ennyire elhanyagolt. Válaszul azt kapta, hogy nincs pénz és ezért nem tudja a birtokot megművelni, megműveltetni. A tulajdonos hozzátette, hogy árulja a birtokát és az így kapott pénzből ő is elmegy gyémántot keresni.
Egy év múlva az utazó megint azon a bírtokon járt és azt látta, hogy a bírtok virágzik.
A földek szépen megművelve, az állatok jóllakottak és ápoltak az épületek teljes fényükben pompáztak. Kérdezi a tulajdonost, mi történt itt az elmúlt egy év alatt. Feleletként azt kapta, hogy miután megvette a telket, elkezdték megművelni és miközben egyik nap átsétált mezítlább az egyik patakon, amelyik átfolyik a bírtokon, valami nagyon megnyomta a talpát. Lehajolt és egy nagy gyémántot talált. Majd jobban megnézte és telis tele volt a patak gyémánttal. A gyémántok eladásából pedig a gazdaságot működtetik.
... minden, amire szükséged van ott van, ahol te is vagy!
Ezt már olvastad?
Ezt már láttad?
Kun István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!