2011. június 6., hétfő

Szép volt fiúk!


Immár harmadik éve kerül kiírásra a mindenkori U-10-es korosztálynak a Ficsor Csaba által megrendezett Ligabajnokság. Az idei küzdelmeket 12 csapat kezdte meg, melyből év közben két csapat visszalépett, így 10 együttes között dőlt el a vágyott arany, ezüst és a bronzérem sorsa.

Januárban vettem át a Vasas Pasarét 2001-es csapatát, amely az őszi mérkőzéseken Szalai Attila edzőkollégám irányításával vett részt, és a vesztett pontok tekintetében a harmadik helyen zárta az őszt. Azonban, hogy ez az eredmény ne csak a virtuális táblázaton valósuljon meg, meg kellett nyerni az őszről tavaszra elhalasztott két mérkőzést.
A Budapest Honvéd csapatát és a Vasas Fáy utcai csapatát legyőzve a tényleges táblázaton is elértük a harmadik helyet. Ekkor négy pontra voltunk a második helyezett Dalnoki Akadémiától, hét pontra a tabellát vezető Csepel csapatától, és mindkét csapat befoghatónak tűnt! Ám ezek az álmok hamar szertefoszlottak, mikor a Csepeltől és a Hegyvidéktől is kikaptunk, és bár az UTE csapatát – nagy nehézségek árán – legyőztük, de a Dalnoki elleni mérkőzésnek is csúfos, már-már megsemmisítő vereség lett a vége. Ez volt az a pillanat, mikor nyugodt szívvel kijelenthettük: a Budapest Honvéddal vagyunk versenyben a harmadik helyért. Egy kis firenzei kitérő után önbizalommal telve vártuk a következő mérkőzéseket.
Gyakorlatilag minden helyezés eldőlt már az utolsó forduló előtt, kivéve a miénket. A Honvéd ellen álltunk ki, semleges pályán, és a tét nem volt más, mint, hogy aki nyer, az lesz a bronzérmes. A Ligabajnokság kiírása szerint az utolsó fordulót minden csapat egy közös helyszínen játssza le, a mérkőzések után következik az eredményhirdetés és a díjátadás. A mérkőzés előtti, szinte tapintható izgalomban még volt időm pár szót váltani Csámpai Gyula Honvédos edzőkollégámmal, miközben a Vasasos és a Honvédos szülők bizonyították, hogy alaposan felkészültek a hangerővel, biztatásban nem volt hiány egyik oldalról sem.
Még az öltözőben elmondtam a srácoknak, hogy nagyon koncentráljanak az első helyzetnél, be kellene rúgni, mert a Honvéd nagyon masszív csapat és nem biztos, hogy túl sok helyzetünk lesz. Ennek megfelelően, az első percekben mindjárt sikerült is két nagy helyzetet kidolgozni, azonban mindkettő kimaradt. És igen, a foci törvénye szerint jött a Honvéd és egy csodálatos szabadrúgásból megszerezte a vezetést. Szerencsére ez nem vetette vissza a srácokat, futószalagon jöttek a helyzetek, de az ellenfél kapusa már-már a lehetetlent is megfogta, egyszerűen nem sikerült gólt lőnünk. A Honvéd nagyon jól zárta a középpályát és szép lassan visszaszorítottak bennünket a pálya közepére, ahol folyamatos párharcokra késztettek bennünket. Amikor viszont sikerült áttörnünk a középpályát, rendre ziccerbe kerültünk, aminek a félidő vége előtt pár perccel meg is lett az eredménye: Baráth Gábor egyenlített!
Hosszan örülni nem volt mód, az ellenfél kontraakciói életveszélyesek voltak, nagyon kellett figyelni, nehogy újabb gólt kapjunk. A második félidőben sem nagyon változott a játék képe, talán csak annyiban, hogy a Honvéd még stabilabb lett a középpályán és mi ritkábban tudtunk a kapujuk elé kerülni, ez viszont felemésztette az ő erejüket is, így az ellenakciók is megritkultak. Csendben mondom, nekünk a döntetlen is elég lett volna a bronzéremhez, mert három pont előnyünk volt a Budapest Honvéddal szemben, viszont nekik jobb volt a gólkülönbségük, tehát egy vereség miatti pontazonosságnál a gólkülönbség miatt ők vihették volna haza a bronzérmet. 
A félidő vége felé csökkent a Honvéd koncentráció, egyre többször sikerült a kapujuk elé keveredni a srácaimnak és hat perccel a vége előtt Pavlik András betalált a Honvéd kapujába. 2:1 ide! Innentől kezdve már nem volt kétséges az eredmény, az ellenfélnek nem volt válasza, csendesen lecsurdogált a hátralévő hat perc. Győztünk!!
Az eredményhirdetésen nem csak a bronzérmet és a harmadik helyért járó kupát vettük át, hanem Kálnoki-Kis Zsombor személyében a Ligabajnokság egyik legjobb támadója címért adományozott kis emlékplakettet is átvehette Zsombor. A díjakat Kovács Zoltán adta át, az UTE sportigazgatóját Ficsor Csaba szervező kérte fel a díjátadásra, amit szívesen elfogadott a gyerekek nagy örömére.
Gratulálok a csapatnak
az egész éves teljesítményhez!:D









Vasas Pasarét - Honvéd 2:1
Csapat: Bánfalvi, Fialovszky, Vörös, Hegyes, Baráth, Kálnoki-Kis, Pavlik, Pigler
Cserék: Kovács, Bagyinszki, Ferenci, Tóth, Benyovszky, Dankó
Gól: Baráth, Pavlik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, megjegyzés írásnál mindig légy udvarias, és vállald a neved. Köszönöm!